Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Kicsit csalódottan hallgatom a csapost.
<... ennyi?... semmi búnyó, viadal? ... ezzel nem nagyon fognak engem itt tartani ... >
-Oh igazán köszönöm kedvességét mellyel eme szólamokat elöadta. A felhozatal remek, sajnálattal hallom,hogy amolyan férfiasabb szóarkozásra az iváson kívül nem sok lehetöség adódik a környéken, de hát a rend és a törvény mindenütt más... . Engedelmével a vacsorát kihagynám, és a szobámra igényt tartanék a honlnapi napon is. Most jegyezném meg hogy mily roppantul elégedett vagyok a fogadóval mely bár nem rendelkezik olyan kvalitásokkal mint erioni vagy pyarroni társai és az idöjárás sem mondható vendégcsalógatónak, a szórakozás és a látnivalók renyheségét nem is említve, mégis valahogy megragadja a maga egyszerűségével a puritán erkölcsű és igényű látogatókat. Legyen kegyesek önökhöz az isteneik, a mielöbbi viszontlátásra.
Kilépve a fogadó ajtaján elindulok hogy keressek valami szórakozást, olyat amit én is annak érzek és nem csak holmi nyivákoló nyűgnek. Amikor a nap már az utolsókat rúgva elindul a horizont felé megismétlem az imát, a reggelihez hasonlóan a körülményekhez képest természetessen. Egyébiránt a városkát járom és nézelödök.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap késő délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

-Számomra öröm, hogy tegeződhetünk. A teás ötletet köszönöm, majd kipróbálom, de a reggeli füstre megtette a pálinka is.

*Elan is mosolyog, de az öreggel kapcsolatos beszámoló hallatán kicsit elkerekednek a szemei.*

-Te komolyan tudtál beszélni vele összefüggően? Már az idejét se tudom mikor hallottam olyat, hogy az öreg magánál lett volna akárcsak néhány percre is. Nem szokott egyébként hazudni. Valahogy az elmeháborodottaknak megvan ez a fura szokása, hogy ugyan össze-vissza beszélnek, de mindig az igazat mondják csak lehet, hogy nem tisztán és érthetően. Egyébként tényleg elmúlt kétszáz éves, de lehet hogy több is. Már gyerekkoromban is ilyen öreg és flúgos volt pedig azóta elröpült jó harminc év.

/Dzsana/

-Nyugodtan hívhatja így. Általában nem szokott ilyen lenni a vendégekkel, de valószínűleg ez – ne sértődjön meg – a külországi származásának köszönhető. Fiatalabb korában sajnos látott egyet s mást a vidéken és azóta nagyon bizalmatlan mindenkivel, aki nem Verdinai lakos.

*A nyakig sárban gázolás említése visszahozza Malor jókedvét, de egyetért azzal, hogy inkább a ház körül és a pincében járjatok körbe. Közben kinyitja a faház ajtaját és beenged, hogy körülnézhess odabent is. Egy helység az egész, melynek közepénegy hatalmas dézsa áll. A fal mellett sorban fonott puttonyok állnak. Mindenen látszik a sokéves használat, de még mindig jó állapotban vannak tartva.*

-Nem kívánom, hogy összepiszkolja a ruháját Dzsana kisasszony. Itt a taposódézsát és a puttonyokat tartjuk szüret idejére.

/Mustafa/

*A fogadós vet rád egy rosszalló pillantást, mikor cizelláltan leszólod a fogadóját, de nem szól semmit. Elindulva a városba megcsodálhatod a pyarroni építészet egyserűségre törekvő korstílusainak jegyeit. Ide még nem tört be a csipkézett tornyok és rózsaablakok ideája, még a hercegi palota és a templom is inkább az erőd funkciókat emeli ki. A fürdő sem kínál túl sok izgalmat, maximum a felfrissülést. Elindulva a város másik vége felé, amerre eddig nem jártál egy idő után azért felfedezel némi változást. Nem a környezet, hanem a lakók változnak itt. Kevesebb őrjárat több ide-oda cikázó pillantás. Már épp a lenyugvó napot figyeled, hoyg ideje-e visszaindulni, mikor ismerős hangot hallasz meg az egyik keresztutcából.*

-Áhh. A lókupec dzsadja a piacról. No mégis kéne az a ló vagy csak eltévedtél?!

*Az egyik kapualjból épp kilépő köpcös alakban a piacon látott köpcös kereskedőre ismersz. Most valahogy nem olyan készséges a hangja és a tartása is meglehetősen pöffeszkedő. Utána még két alak tűnik fel egyikük egy alacsony és sovány férfi, aki le se tagadhatná gorviki származását. A kreol bőr, a sasorr és a hullámos haj kétséget sem hagy. A másikban pedig az elf nőre ismersz, aki ebédpartnered volt délben.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Bizalmatlan? Hm... biztosan megvan az oka rá... - *egy kicsi sötétebb árny vonul át arcom előtt, majd a feltörekvő nemkívánatos emlékképeimet gyorsan elhesegetem magam elől.
A fa házikóba kíváncsian belépek - milyen sok furcsa ismeretlen tárgy...*
- Dzsana kisasszony... - *ízlelgetem a szót kicsit nemtetsző hanghordozással* - Nem lehetne inkább, hogy csak Dzsanának hív? Nem vagyok hozzászokva, és annyira idegen tőllem.... Kérem, ha nem esik nehezére Malor, akkor hagyja el a kisasszonyt, nem bánt meg vele, sőt, ellenkezőleg... - *kérem Malort kedvesen, de azért látszik, hogy egy kicsit idegesít ez a kedves jelző... *
- Taposódézsa? Az mire szolgál? És mennyiszer van szüret egy évben? Óh.. biztosan sok butaságot kérdezek, de tudja ez annyira újdonság számomra, és kíváncsi vagyok nagyon. Egy kis felüdülés a sivatagi karavánkíséret után valami újat, szokatlant tapasztalni, látni.

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Akkor részemről a megtiszteltetés!

Udvariasan felállok és kezet nyújtok,majd ismét helyet foglalok.

- az öreg Orennnel,pedig tényleg találkoztam és beszéltem is.Hát,már ha beszélgetésnek lehet nevezni!?Azt hiszem több mint egy fertályórán át együtt voltunk.De inkább csak ő beszélt,én kérdeztem aztán meg mondta a meséit.
Viszont először rám támadt az öreg,vagy legalább is olyasmi!Valami varázsfélét mondott rám,de nem történt semmi!Utána kezdett el viszonylag normálisan lenni.
De mint már mondtam is,szerintem teljesen bolond és nem lehet adni a szavára!
Mert hát miért tengődne itt egy kocsiszínben,miközben kastélyról meg kincsekről beszél...?
Azért sajnálom kicsit szegényt...

Ismét iszom a teámból és közben az öreg kocsiszínje felé pillantok,mindha várnám,hogy felbukkanjon.

< Akkor talán még is igazat mondot...?De még ha igazat is,nem hiszem,hogy sok mindent találnék azokból,amit elmondott...
...Leht,hogy a ház sincs már meg... >

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

<... nafene ... az elf ... meg egy gorviki ... a végén még ráfaragok ...>
-Ah Üdvözlöm. Nem köszönöm nem kell a ló és útbaigazítás sem. Annyira nem nagy ez a városka hogy eltévedjek benne.
A sikátor felé fordulok félig beszéd közben és a kis karvalyorrú láttán késztetést érzek hogy a markolat hideg vasát a tenyeremben melengessem.
-Kisasszony meglepödve látom hogy a tavaszi mezök kis csalogánya a rekettyés farkasaival cimborál. Vagy rosszul látja fáradt szemem a helyzetet? Mindegy is igazán köszönöm hogy megörzött emlékezetében kedves uram, de most halaszthatatlan köteleségemnek kell eleget tegyek így nem tudom tovább élvezni furcsa ám megindítóan baráti társaságukat. Engedelmükkel!
< ... még ilyet ... egy elf és egy corga egy oldalon ... érdekes párosítás ... jobban meg kell néznem kikkel ebédelek ... >
Levágok egy meghajlást és pár lépéséig hátrálva távozok, majd elindulok a fogadó felé hisz lassan itt az esti ima ideje.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap késő délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________
/Dzsana/

-Elnézést nem akartam megbántani. Mostantól csak Dzsana. A taposódézsába hordják a szüretelők a szőlőt a puttonyokkal a tőkéktől. Itt pedig az asszonyok és gyerekek lábbal tapossák szét a szemeket, hogy kifolyhasson a szőlőlé, mely egyszerűen fogalmazva a borok alapanyaga. Egyébként nem butaság amit kérdez Dzsana kisa… khm Dzsana. Inkább nekem rossz pont, hogy nem magamtól kezdtem bele a bemutatásába. Tudja ezt-azt hajlamos túlságosan természetesnek venni az ember, ha kiskorától kezdve az adott környezetben éli mindennapjait.

*Kellemes társalgó hangnemben beszél, de azért látszik, hogy nem olyan könnyű ezt a „kisasszonyozást” elhagyni.*

/Súrion/

-Hát igen. Talán ez az egyetlen dolog ami Orent még visszább tudja rántani az őrület szakadékának mélyéről. A tudat, hogy nagy erőknek parancsolt, mint varázsló és a többi hasonszőrűhöz hasonlatosan ő is túl büszke a fenenagy tudományára, így nem engedheti meg magának, hogy teljesen bugris legyen belőle. Egyébként a házába pontosan azért nem tud visszamenni, mert ahogy elment az esze a varázshatalmát sem tudta már alkalmazni. Azt sajnos nem tudom, hogy miért is kellene varázslat vagy fegyver ahhoz, hogy az ember hazamehessen a saját házába.

*Elan tűnődve megvakarja a fejét a saját talányán gondolkodva, de végül egy vállrándítással túlteszi magát rajta.*

/Mustafa/

*A kereskedő a két kísérőjével teljesen nyeregben érzi magát, így ő válaszol az elf helyett. Eközben a háttérben a gon-corga köpenye alatt mintha ráfogna valamire válaszul a markolatra tévedő kezedre. A nő nem szól és nem is tesz semmit, csupán nyílt lenézéssel méri végig a kereskedőt, aki közben mondja a magáét.*

-Csalogány?!? HaHa. Ez jó te tényleg azt hiszed, hogy ő egy ártatlan eredi bárányka?! Jobb, ha tőlem tudod ő a környék legjobb vadásza, de meglehetősen ritkán lő állatra, ha érted mire gondolok. Jobban is teszed, ah gyorsan visszamész a fogadódba, mert Verdina utcái nem gyerekeknek valók, különösen éjszaka!

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
Távoztomban:
-Kisasszony! Engedje meg hogy kifejezzem öszinte sajnálatomat ama tragédia iránt mely kegyedet érhette, hisz mi más vethetné az erdök-mezök büszke sasát a csatornák bűzhödt patkányainak soraiba. Áldassék az Ön és Isteneinek neve hogy segítsék ki kiskegyedet eme szorult helyzetéböl és ragyogjon önre ismét minden nemes ösének ragyogó napsugara. Bizton állíthatom öröm lessz az a nap mikor Ön újra a saját ura lessz és kitör ebböl a fullasztó bűzhödt pöcegödörböl, fény fogja aznap beragyogni ezt a kisvárost, és örömtáncot lejt majd mind a vidék népe, ebben egésszen biztos vagyok.
Azzal otthagyom Öket.
<Föjjetek a saját levetekben mocskos kis patkányok ... de nagy a szátok ha túleröben vagytok ... csak aztán nehogy meglepjelek benneteket!! ... >
Visszamegyek a fogadóba és elvégzem az imát.

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Hát Én inkább nem kérnék az ilyen erőből... Ami bolondá tesz!
A házáról meg csak annyit,hogy amint Te is mondtad,már sokan felkeresték az öreget és indúltak el váratlanúl!Szerintem pont a házához!És ebből adódóan,nem hiszem,hogy túl sok maradt belőle.Már mint a házból!Még az is lehet,hogy magát a házat is elhordták...
Még a szót is kár vesztegetni rá!
Holnap reggel úgy is tovább állok.Azt hiszem meg látogatom a családomat!Már rég nem láttam őket...

*Nagyot sóhajtva kortyolok a teámba.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Nem bántott meg Malor, de nem vagyok hozzászokva, tőllem annyira idegen ez a megszólítás és viselkedés. Bár népem szokása, mondhatni lételeme, hogy mindent körülír szavával, de a neveltetésem nem votl olyan, hogy... - *gyorsan abbahagyom beharapott szájjal, majd különösen nagy érdeklődést mutatok egy puttony irányába.*
- Ez bizony nehéz lehet egy átlag embernek ha rendesen tele van szőlővel. - *újabb rövid szünet, miközben nem nézek rá, a puttonnyal matatok, mint aki valami nagyon érdekeset fedezett fel rajta*
<Kell nekem álladnóan locsognom. Biztos, hogy nem kíváncsi a múltamra, no meg azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a jelenemre is kíváncsi lenne. Egy paraszt vagyok hozzá képest - de akkor mi a fenéért hívott meg ide a saját házába? Nem mintha ellenemre lenne eddig bármi is... Na majd meglátjuk, mint sivatag forró homokján a délibábot.>
- Mondja, van még ezeken kívül más érdekes eszköz amit szoktak használni? - *elterelő kérdés egyértelműen, de szememet immár ráfüggesztem az iménti gondolataimat tükrözve bennük.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap késő délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Mustafa/

*A két „testőr” az elf és a corga továbbra sem szól semmit. A köpcös kereskedőn látszik, hogy még lenne mit mondania, de végül csak horkant egyet és egy legyintéssel elintézi a dolgot, majd elindul a saját dolgára. Te visszatérsz a fogadóba. Lassan kezd az eső utáni kellemes nyárestére készülődve gyűlni a vendégsereg. Még közel sincsennek annyian, mint reggel voltak a csúcsidőben, de még nincs is itt a vacsoraidő.*

/Súrion/

-Nem tudom. Nem tudom. Engem néha elgondolkoztat, hoyg mi lehet abban a házban, ami miatt egy varázsló nem tudott bemenni. Meg, hogy a sok vigyorgó szerencselovag, aki arra indult miért gondolta, hogy ők megoldják azt, ami a környék leghatalmasabb varázshasználójának nem sikerült. Node tényleg ne beszéljünk erről többet. Főként, ha holnap elutazol és hazalátogatsz. Te biztosan sokfelé jártál már a világban. HA kérhetem mondj valamit milyen az élet a messzi tájakon? Milyenek az emberek arrafelé?

*Közben egyre többen gyűlnek össze a kellemes nyárestének ígérkező időben a fogadóban. Elan rendel még egy kört a beszélgetés közben, hogy ne száradjon ki egyikőtök sem.*

/Dzsana/

*Malor ismét csak rád néz, azaz a szemedbe, mintha pontosan tudná mire gondolsz, de végül egyszerűen felveszi a témaváltás fonalát.*

-Nos miután a bornak valót itt kitaposták hordókba töltik és leviszik a pincébe, ahol a borrá érlelődés folyamata zajlik és az ezt elősegítő körülményeket igyekeznek megteremteni a gazdák. Talán mi is menjünk lejjebb és nézzük meg mit találunk odalent.

*Ezzel mostmár kicsit bártortalanabbul ajánlja a karját és kérdőn néz rád közben. Ha nem fogadod el nem sértődik meg egyszerűen csak mutatja az utat. Leérve a ház előteréből nyíló lépcsős pincelejáraton egy meglehetősen tágas és hűs terem tárul a szemed elé. A hátsó kétharmadot egymásra rendezett hordók foglalják el a falak mentén sorban. Mindegyiken krétával írt jelek láthatók, de nem ismerősek számodra. /évszámok római számmal/ Az első harmadban a falak mellett mennyezetig érő állványokon sorakoznak a palackozott borok. Itt egy 8-10 fős asztal foglal helyet, melyen kendővel takart tálcán lefordított talpas borospoharak sorakoznak. Az asztal mellett kétoldalt díszesen faragott lóca áll. Ahogy visszafel nézel észreveszed, hogy az ajtónyílás két oldalán a falon 3-3 érdekes alakú, az egyik végénél kiöblösödő cső foglal helyet. A leghihetetlenebb talán az, hogy a hat cső közül csak öt fém. A hatodik üvegből lett megformálva.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Szerencselovagok vagy sem Én,akkor sem kívánkozom oda...
Még az is lehet,ha tényleg akkora varzsló az öreg,hogy valami varázs "ül" a házon...

*Közben felhörpintem a maradék teámat és mind akit elbódít a forró ital gőze a távolba révedek.*

< A kutya mindenit...!
Hogy állna a görcs a vén bolond nyakába!
Mért nem tudom kiverni a fejemből..?És még Elan is ezzel traktál...!
...Talán,lehet,hogy felkeresem még az öreget mielőtt tovább állok...
Tiszta bolond vagyok én is...!!! >

*Pár pillanat után "magamhoz térek".*

- Hol is tartottunk..?Ja,igen!
Hát,igen sok helyen jártam már,de mind közül a legroszabb a Sheral déli lejtői voltak...!El sem tudod képzelni,annyi ott a mocskos vérszívó szúnyog,hogy egyszerűen kibírhatatlan!!Meglepik úgy az utazót,mint a muslicák a mustot!És el sem lehet zavarni őket csak egyféleképpen.A vad pipafű főzetével,de az meg olyan orrfacsaróan bödös,hogy ha nem a szúnyogok falnak fel,akkor attól dobod fel a talpad!!!
Viszont azt mondják,hogy egész Ynev szerte ott lehet találni a legszebb drágaköveket...
De Én csak szúnyogokat találtam,vagyis ők találtak meg engem!

*A mondat végére jóízű nevetésben török ki.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Visszafelé a fogadóba.
< ... Sheshia mit keresett ezeknek a patkányoknak a társaságában? ... ezt fel nem foghatom ... meg annak a pókhasú majomnak a fejvadásza mi ... úgy nézett rá mint aki rögtön kitekeri puszta kézzel a hájas nyakát ... na majd legközelebb rákérdezek erre is ... a kis féreg most azt hiszi megfutamodtam ... ha tudná milyen messze jár az igazságtól ... azért egy kis verekedés kiegyenlítettebb körülmények között jól esett volna ... most már mindegy ... patkányok ... hm ezek meg még nem vacsoráznak? ... túl korán jöttem ... >
Felmegyek a szobámba és megtartom az esti imádságom, utánna:
< ... túl korai még lefeküdni ... hátha lessz egy kis csetepaté itt lent ... aludni ráérek majd a koporsómban is ...>
Ezen nekibuzdulva lemegyek az ivóba. Leülök egy asztalhoz, ha vannak asztaltársaim akkor bemutatkozok mielött leülök. Az egyik arra járó pincértöl kérek egy üveg bort és az asztal társaim is megkínálom belöle. Az est további részében ülök és figyelek.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A hangulat enyhén szólva leamortizálódott... A picébe való invitálásra csak bólintok egyet, majd a felkínált karra furcsán tekintek és egy röpke sóhaj után elfogadom azt. Gondolván, hogy odalent tiszta vizet öntök abba a bizonyos pohárba, mert ha ez így folytatódik nem lesz jó vége egyáltalán. Azonban ahogy a szemem hozzászoki a fényviszonyokhoz az ámulattól még azt is elfelejtem amit akartam mondani. Először a hordókat nézem meg jobban, meg azt, hogy hogyan is vannak egymásra pakolva, hogy ne guruljanak szét. Aztán a földtől a plafonig érő polcokat vizslatom meg a sok-sok borral. Tudatlan, de lelkes mosoly terül el az arcomon úgy fordulok Malor felé, ekkor akad meg a szemem a furcsa dolgokon.*
- Hűűűűű...... Ezek mik lennének?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap kora este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Elanon látszik, hogy nagyon figyel, szinte issza minden szavadat, mikor belefogsz a mesélésbe. Aztán kicsit elkenődik, mikor holmi szúnyogokkal riogatod, de a frappáns befejezésen ismét felderül és veled nevet.*

-HAHAHA Hát te tényleg megéred a pénzedet komám! Erről jut eszembe. Ma este itt találkozunk néhány cimborával egy baráti kártyacsatára. Szigorúan csak szeszben játszunk és esélykiegyenlítős rendszerben. Lenne e kedved beszállni hozzánk, ha nincs más dolgod? Holnap úgyis nagy út vár rád a Hat Városig legalább előtte megalapozod a jókedvedet.

/Mustafa/

*Megejtetted az esti imádságot, majd kis gondolkodás után inkább a jó bort és a remélhetőleg jó társaságot választva elindulsz lefelé. Az étkezőben és a teraszon is vannak még szabad asztalok, így akár egyedül, akár társaságban is elfogyaszthatod a bort. A pincéreknél leadott rendelés nem is várat magára, ismét formában vannak a felszolgálók a napközbeni viszonylagos nyugi után. Üldögélésed közben észreveszed az elf nőt. Körülnéz a vendégsereget vizslatva, mintha keresne vakait, de téged még nem vett észre a bort éppen ekkor felszolgáló és kitöltő pincér takarása miatt.*

/Dzsana/

*A hordók nagyság szerint vannak osztályozva. A hátsó részeknél hatalmas több mint egy ember átmérőjű és legalább ilyen hosszú hordók állnak, míg előrefelé jövet egyre csökken az űrméret. Az asztalokhoz közel már 10-20 literes kis „apróságok” is megtalálhatóak. Egyébként a hordók masszív fa talapzaton állnak és ehhez hasonló fa alkalmatosságok biztosítják a felső sorok stabilitását is. Maloron látszik a büszke házigazda szerep nagyon tetszik neki. Borászfamília sarjaként ez felér neki egy gladiátorbajnokság végső győzelmével.*

-Ezek itt lopók. Ezzel lehet könnyedén mintát venni a hordókban érlelődő nedűkből, anélkül, hogy csapra kéne verni őket. Szeretnéd kipróbálni? …

*Kissé elsápad és összeszorítja egy pillanatra a száját, majd erőt véve magán kis torokköszörülés után ismét megszólal.*

-Khm-khm. Akarom mondani szeretné kipróbálni? Elnézést a tiszteletlenségemért, nem menthet semmi a jómodor eme csúf sárbatiprása alól.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Az egyik falhoz közeli de üres asztalhoz ülök, háttal.
< ... csak jobb az borocska ha nem kell osztozni ... ... >
-Köszönöm kedveském!-A pincérnek. Mikor meglátom az elfet felállok és üdvözlöen intek felé ha arra néz.
< ... nafene vajon magátol jött vagy küldték ... csak óvatossan ... de legalább már nem ér meglepetésként ha nem úgy alakulnak a dolgok mint azt várná az emebrfia ... vagy megfogadta a tanácsom ... remélem fájt a dagadtnak ... >
Széles mosoly fedi be az arcomat erre a gondolatra.