Sub rosa

[Alauron]

(Hanas)

Az első összefüggőbb beszélgetés amit megélt mióta itt van, az a furcsa csuhás, és a csinos lány közt játszódik le.
- Tehát nem boszorkány. - Állapítja meg a mellette álló cellatársának, akivel eddig is beszélgetett.
- De, azt mondta, hogy ő valami elf. Na az meg micsoda?- Néz kérdőn a férfira.

[Hakea Ello]

(Tia)

Egy pillanatra elmereng, mintha meg sem hallotta volna Guido szavait, majd lassan felé fordul, arcán elnéző, ragyogó mosollyal szól hozzá.

-Nem ön tehet erről. A köznép mit sem tud a népemről, és ez bizonyos szempontból jobb is így. Köszönöm, hogy kiállt mellettem, nincs mit jóvátennie. Azonban tehetne nekem egy szívességet. Elkalauzolhatna Berrana Rodába, és helyettesíthetné a tolmácsomat.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Gondolkzás nélkül válaszol.*
- Természetesen. Segítek Önnek amiben csak tudok. Nem hagyom magára. Nem engedem meg, hogy mégegyszer ilyen szörnyűség és diszkrimináció megtörténhessen kegyeddel. Amíg élek addig biztosan nem. És remélem, hogy nem ezen események szerint ítéli majd meg gyönyörű országunkat.

[Hakea Ello]

(Tia)

-Tény ami tény, igazából nem számoltam azzal, hogy az éjszakát fogadó helyett börtönben fogom tölteni, ám tudomásom van róla, hogy Shadonban a rend fenntartását nagyon szigorúan veszik, hasonlóan a Szövetséghez. Az ön társasága viszont elviselhetőbbé teszi a helyzetet, és ezt köszönöm önnek. Azonban megkérdezném, ennek az egésznek milyen következményei lesznek? Nincs igazán ínyemre, hogy az éjszakát rácsok mögött töltsem egy félreértés miatt.

Szutykos kezeire pillant, körbetekint a teremben, majd lenéz nadrágjára. Látja, hogy annak már igazán mindegy, ezért abba törli. Zavartan néz a szemközti férfira, reméli hogy nem teszi szóvá ezt a kis illetlenséget.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Kinéz a kijárat felé és hangosan kiált egyet.*
- Őrség! Legyenek szívesek!
*Ha nem jön senki, akkor még próbálkozik kétszer, ha jönnek akkor illedelmes hangnemben szól az őrhöz.*
- Kérem, tegye lehetővé, hogy minél előbb igazolhassuk magunkat és távozhassunk. Nem úri hölgynek való ez a környezet, és én sem tartozom a bűnözők rétegéhez. Biztos vagyok benne, hogy önöknek sem érdekük, hogy tele legyen a fogda, és ártatlanok sínylődjenek itt reggelig.

[Jomadar]

Az imént elhangzott tolmács szóra egyet köhintvén
- Elnézést nemes hölgy, a tolmácsa késett egy keveset.
* Lazán, elvégre az úr a pokolban is úr *
- De az előzetes tájékoztatás szerint nem e napfényes város legotthonosabb zugában kellett keresnem önt. Azért örvendek, hogy megtaláltam. Remélem biztonságban érzi magát és nem szenved hiányt semmiben. Úgy látom kedves szomszédaink - itt pillantás a hisztis szajhák felé - a szórakozásáról is gondoskodnak.

[Orwen del'Correl]

(Rutilus)

*Végre elmosolyodik, barátságosan pillant a mellette állóra, majd mély levegőt vesz, és csendesen elkezdi mondanivalóját:*
-Nem, hála' a Hétarcúnak nem az. Elf-féle.
Hmm.. hogyan magyarázzam el.. láttál már törpét? Vagy orkot? Vagy bárkit, aki nem ember? Na, az elfek sem emberek. Olyanok mint mi, csak többnyire nyurgábbak, és hosszú, hegyes füleik vannak. *Közben kezeivel imitálja az elfek vékonyságát, majd a hegyes füleket.*
-Mesélik, hogy nem esznek húst, csak zöldséget. Meg, hogy a nemesebbik fajtájuk akár 300 telet is megél. Vagy talán többet. Egyszer találkoztam eggyel.
*Ismét a semmibe réved a tekintete, talán a fáklya lobogó lángjai közé. Ismét sóhajt, jó kedve lassan elpárolog*
-Nyelvész volt. Több nyelven tudott folyékonyan, mint amennyi ujj van a kezemen. Most bocsáss meg, az öreg nincs túl jó színben, addig kéne szólnom, amíg itt van a Mendraiosz. A fickó azzal az íves karddal.
*Lassú léptekkel odalép a rácshoz, és megszólítja a boszorkányvadászt (ha még ott van)*
-Mendraiosz! *Mélyen meghajol a tisztelendő férfi előtt* -A Hétarcú nevére! Az az öreg ott...-mutat a békésen "szunyókálóra"... meghalt. Tegyen valamit!

[Hakea Ello]

(Tia)

Felvonja az egyik szemöldökét, most már egyre nevetségesebbé válik a helyzet. Kérdőn néz az újonnan érkezett férfira, kezeit háta mögött összefonva szól hozzá.

-Üdvözlöm. Hogy a jól ismert mondással éljek, jobb későn, mint soha. Ön minden bizonnyal tudja a nevem, ám még adós a sajátjával. A helyzet, nos...kissé különös, de úgy hiszem, nem okoz fatális problémát, ha ezt az éjszakát nem puha párnák közt töltöm. A közönség azonban... *teszi hozzá halkan* igazán nélkülözhető lenne.

[Jomadar]

(Somuris)
Valóban énekelték már az ön nevét nekem. Eddig nem akartam beletolakodni e fennkölt társalgásba, de adós sem maradnék szívesen: Somuris-nak hívnak, kik engem szólítanak. És ahogy a jól ismert mondás szól - * itt elf nyelvre vált * "Az élet nem csak az erdőben lakik."
* Vissza *
Talán épp e furcsa közegben kel csírája élete virágának, itt vesz új fordulatot hamvadó végzete. Fogadjuk hát az előttünk álló pillanatokat emelt fővel.
Sajnos ahogy elnézem, ügyének diszkrét elintézési módja hamar kútba esett, nemsokára a származásától lesz zajos az egész környék. Lassacskán tanácsos lenne visszaszereznünk életünk gyeplőjét, mert az események ilyentén sodrásában még összesározódhatnak azok az édes kacsók.

* Eddig nem nagyon látszott ezért még a kinézetéről nem írok, de a beszéde alapján a körülötte állók számára elsőre nem tűnik teljesen 100-asnak. Mint a komédiás, aki nem talál vissza a saját bőrébe, inkább folyton valami sosemlátott színdarab hősének szájából beszél. Mindamellett felfedezhető értelem a szavaiban, sőt, a figyelmes hallgatókban azt az érzetet kelti, hogy a világ ostoba, hogy nem érti a szavak mögött megbúvó jelentést. *

[Hakea Ello]

(Tia)

Elismerően néz Somurisra.

-Azt hiszem, most megfogott kedves Somuris, ezt a mondást még életemben nem hallottam, és nem egészen tudom értelmezni. Egyébként egyetértek, sajnos szerencsétlen véletlenek...és kevésbé véletlen szerencsétlenségek sorozata folyamán így alakultak a dolgok. Még azonban úgy érzem, nincs túl késő, hogy minden a rendes kerékvágásba jöjjön, főképp nem úgy, hogy két derék férfi segítségére számíthatok.

Mosolya már le sem olvad az arcáról, ami igencsak örömére lehet a velük szemben állóknak.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Az idegen férfi érkezte kicsit aggasztja. Elindul benne némi versengéshez hasonló érzés, de ezt nem adja a világ tudtára arcjátékával.*
- Természetesen amit ígértem, azt megtartom. Számíthat rám a hölgy. Persze az sem ártana, ha még ma kiengednének minket a zárkából.
*Azzal megint az őrök feltételezhető irányába néz.*

[Jomadar]

(Somuris)

A régi legendák, még az örökéltüek számára is ködbe vesznek olykor. Még szerencse, hogy a dalnokok emlékezete az örökléten is túlmutat.
* Elfre váltva abban bízva, hogy kevesen értik így meg a beszédüket *
De mi a helyzet ezekkel a szerencsétlenségekkel? Sajnos a történtek hátteréröl semmit nem tudok.

* Gondolván, hogy gyors választ úgysem remélhet, Guido felé fordul *
Ez az állhatatosság nemes lélekre vall.
Amint hallotta én Somuris vagyok, dalnok és mesemondó, és a hölgynek kellett volna tolmácsolnom. Önt mi szél hozta e nyájas emberek közé?

[Alauron]

(Hanas)

Ahogy sorolja az idegen a dolgokat, egyre inkább elképed, és arca megnyúlik a csodálkozástól.
- Törpét? Nem láttam még kicsi embert, ha arra gondolsz, meg olyan orkot se, de hallottam hogy van olyan, az öregek mesélték. Olyan elffélét is most látok elsőnek...de mi az hogy félelf? Felül elf, alul meg más? Mert olyat hallottam már, hogy félig ember, félig ló, de csak a legendákban, és az én népem már rég nem hiszi a vadak legendáit.
Jól megnézi magának az elfnek mondott nőt.
<Nagyon csinos, mint egy szellem olyan elegáns...de nem hiszem hogy sok gyereket tudna nevelni, ezekkel a keblekkel.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Shadon-Ronella-Sercarappa
Időpont: Pyarroni idő szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel, városi börtön
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Rutilus bár elkésett azzal, hogy szóljon a vallási személynek, de Guido kitartó kiabálása meghozta a gyümölcsét. Morcosak voltak, ketten jöttek, husánggal a kezükben, ami bevett rabfenyítő eszköznek látszott.
-Mi a rákfene van már megint? Félholttá kell verni itt mindenkit hogy csend legyen?
Ez szólt annak is, hogy minden szajha rá volt csimpaszkodva a rácsra és füttyögtek, mutogattak a nemrégiben magát tolmácsnak bemutató férfin. Az egyszerű népeknek ez már sok volt: nem csak egy gyönyörű nő osztotta meg velük a cellát, de két igen jóképű ürge is tartózkodott odalenn, az egyik egyenesen freskóról lépett le. Somuris felé ajánlatok tömkelege röppent, volt, aki válláról lehúzta a ruhát, de olyan is, aki sokat mondóan nyalta meg ajkait, az egyik férfi elfüttyentette magát:
-Híjnye, szebb mint az asszony odahaza. Vajon a fara is olyan mint egy lyányé?-köpött a tenyerébe a borostás krapek, hogy aztán Somuris felé araszoljon. odaátról egy fekete hajú nő rászólt:
-Veszi le a mancsát róla! Nem tud mit kezdeni magával, öreg? Szégyelje magát! Hát nem látja, hogy olyan, mint Domvik -a név kiejtésére szinte minden hithű shadoni égnek emelte tekintetét és elmormolt egy "a szentek tartsák őt az ég felett"-et- egyik angyala?! Az egyik legszebb...-olvadozott a nő és öt szajha sóhajtott fel egyszerre áhitatban. A tolmács valóban kirívó vonzó külsővel rendelkezett, felpiszkálva a vallásos helyiek angyal-imádatát.
-Páncélt rá, fehéret, és egy pallost a kezébe, és bizony mondom, levágom a hajam és beállok betegeket ápolni...-fogadkozott a fekete hajú.
-Tutira mondom, ilyenek lehetnek az Angyalgárda tagjai...ha kijutok, irány Shadon városa!-vigyorodott el egy alacsony barna, de valaki hátba vágta.
-Fújj, hogy gondolhatsz ilyesmire, azok szent katonák! Csak rájuk nézel és kihullik a beste gondolatoktól a hajad!
Tiát is meglephette a tolmács embert majdnem felülmúló megjelenése. Tiszta zöld szemek, ápolt, egyenes világosbarna haj, s az arca...! Ha elf lett volna, kalahora is lehetett volna...S Guidoban dagaszhatta tovább a rivalizálás vitorláját. A katonák összenéztek.
-Lassan menhetünk gyónni. Annyi bűnt láttam ma, hogy leszereltetem magam. A bűn elevenedik meg előttünk.
-A testi fertő legmélyebb bugyra! Ami nem öl meg, erősebbé tesz, dehogy szerelsz le! Erősítsd meg lelked, tedd vakká szemed eme fajzatokra és végezd te is a dolgod, ahogy én! Szent Lukrecius van velünk, a Rend Őre!
-Kezdek örülni neki, hogy foghíjas a feleségem. Ami szép az velejéig romlott is....
Abbahagyva a társalgást és megnézték, mire a szólingatás. A halottra felkiáltottak, mire a markos nő sietett le kendővel törölgetve a kezét.
-Tetem? Vihetem? Hogy az öreg? No mi vitte el? Ah, már látom. A sápatag bőrű szépség látványa. Ohó, mi van itt, hímszajhavásár? Ez is az Árvában volt? Be kellett volna mennem...-akadt meg a nő szeme Somurison, majd vállat vont, s bocsánatot kérve orra alatt tiszteletlen beszéde miatt egy halottról felballagott a kulcscsomóért és a cella ajtajához lépett.
/katona1/-Harák hol van?
/nő/-Bealudt. Most éjjelre én vigyázok a kulcsokra.
/katona2/-Ez a másik szépenfésült azonnali elbírálást kér és kegyelmet.
-C, várjon a sorára-dörmögte a nő a katonák szavaira.Nyikordult az ajtó, félrenyomta erősen Guidót, kikerülte Hanast és Rutilusra nézett.
-Biztos hogy halott, vagy csak ravaszul elfeküdt, hogy a szoknyák alá...? Áh, ez nem lélegzik. No, vihetem. De csak holnap temetik el, addig hova tegyem?
-Ahova szoktad, Göbi.
-Tehát főzzek belőle levest nektek?
-Göbi!!!
-Jó, vicc volt. Rossz vicc. A siralomház most üres. Az asztalra fektetem és letakarom.-kapta ölbe úgy az öreg testét, mint egy gyereket. Erős nő lehetett, ha csak így elbírt vele.
-No, zárd utánam az ajtót, Nyurga, aztán akaszd a derekamra. Ha tapizni mersz, még így is tökön tudlak rúgni. Amúgy Csendes le akar jönni Állottvízzel névsort felvenni. Akkor majd előadhatja a panaszos az óhaját a hamarabbi szabadulást illetően.
Ez bizony Guidonak szólt. Hanas az őrség ottlétéből megint nem értett semmit,csupa shadoni beszéd, de legalább a hulla kikerült a cellából. Az elf nőnek a csípője sem volt olyan széles, mint egy jóféle ember-leánynak,talán szülni sem tud...? Rutilus észrevehetette, hogy míg mindenkitől elkoboztak mindent, neki bezzeg minden holmija ott maradt nála...Az őrök távoztak, egy időre megint nyugalom volt, csak a nők nézték hol Somurist hol Guidót. Jó fél órába is beletelt, amire az emlegetett Csendes és Állottvíz palatáblával, krétával megérkeztek. Állottvíz sisak nélkül jött, olyan fejet vágva mint egy életunt szobor, Csendes meg...csendes volt. De a szemei...Mint egy nőnek...

[Hakea Ello]

(Tia)

Lassan kezdte zavarni a szajhák ujjongása, intett Somurisnak, hogy majd késõbb folytatják, félrehúzódott tõlük a cella jobb elsõ szegletébe, fejét meghajtotta és orrnyergét masszírozta frusztráltan két ujjával. Hallgatott és gondolkodott.

<Paradox. Egyszerûen paradox. Hogy a hit ilyen könnyen meg tud férni a bûn mellett...mindegy. Hadd visongjanak, ritkán látnak ilyen megnyerõ látványt mint ezt a két férfit. De hiszen ha egy ilyen eleven márványszobrot és egy finom szavú, jó vágású úriembert küldenek szajhák közé, mi más eredményt várjon az ember? Wamen Tinac professzor biztos örülne, ha az emberi faj ilyen díszpéldányait tarthatná gyûlyteményében...már a gondolattól is rosszul leszek.>

A névsor felvételekor lebetûzi nevét, hiszen nincs már mit rejtegetnie, a mendraiosz minden bizonnyal átvilágította, majd engedi, hogy Guido hangot adjon mindkettejük kérésének.