Al-Abadanai kalamajka

[Gorden Harunn]

-Köszönöm megértésedet, és remélem így is mindenki megtalálja a saját boldogságát. Galradzsa segítsen tovább utadon. Ha alkalmam lesz rá én is megteszem.
*ezzel meghajolok, és felmegyek a fedélzetre gondolkodni.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A fedélzeten maradt Avyen és Kalmon hála szellemi képességeiknek egy kicsit jobb, élesebb látást tudhatnak magukénak, mint álltalában lenne. Így egy vékony fehér sávot pillantanak meg a hajóval szemben. Olybá tûnik, mintha part lenne, egy fehér partsáv... de nem teljes látószélességben. Talán sziget? Vagy csak egy tengerbe nyúló földrészt pillantottak meg? Azon a részen amit látnak viszont nincsen semmilyen világítótorony, de még más épület sem látható. A tenger csendes körülöttük, szellõ lengedezik egyedül kellemesen cirógatva arcukat.

Joakim és Salah eközben elérték a konyhát, s a hajó gyomrába levezetõ járatot.*
- Másszon le elõre, majd én követem. De vigyázzon ha leér. Pont középen egy két lábnyi ládasor sorakozik. Meg a végében hullák. Bár azt talán látni fogja... talán annyi fény kiszûrõdik odalbentrõl ott már. - *szólt a lovag Salah-hoz. Carwyn is ekkortájt érkezik a konyhaajtóba - ha Fergiát akarja megtalálni, nincs más választása: neki is le kell mennie a lejáraton.

Talverin csendesen távozott az élõk sorából. Még egy hörgés sem hagyta el a száját. Fergia és Gorden eszmecseréje közben Flamm fülét apró neszezés üti meg. Arról érkezik a hang, ahonnan õk jöttek. Beszéd nem társul hozzá - így nem biztos, hogy valamelyik társuk közeledne. A hang mivolta - talán kaparászás lehet, mintha valaki a fát tíz körmével kapargatná odakint a sötétben.*

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ félrebillentette a fejét:
-Nem azt mondtam, hogy semmire nem válaszolok és hogy senkinek, hanem azt, hogy titkot nem adok ki és annak felelek, aki tud kérdezni emberi nyelven. Tehát nincs is kérdése?-dünnyögte a nõ. <Akkor erre mért volt szükség?>Majd eszébe jutott, a fedélzeten óhajt beszélni a továbbiakról a férfi.
-Odafenn folytathatjuk hát, ha idelenn minden rendben.
Flammhoz fordult.
<Gyerünk. Ne tartsd vissza. Hordj le. Rúgj le, ahogy a lovag szereti. De csendben biztos nem maradsz. Nem vallana rád. Bár ki tudja. Nem ismerlek.>

[Flamme O'Styg]

Szájára mosoly húzódik. Úgy látszik valaki végre tudott hatni erre a nõre is. Még ha ez nem is õ maga volt, ennek akkor is örül. A nõ rápillant, bizonyára valami kommentet szeretne.
-Rendben van. Akkor ezt értsük úgy hogy mindenkinek válaszol a kérdéseire? CSupán a titkos információkat nem adja ki. Bízom abban hogy csak és kizárólag azokat az információkat hallgatja el, aminek számunkra tényleg nincs értel...
Ekkor üti meg fülét az a kaparászó hang. Mutatóujját felemeli, majd kimutat az ajtón.
-Hangokat hangok kintrõl. Mintha... Valaki kaparászná a fát...
Rántásra készen markol a kardnak míves fogására és kitekint az ajtóból, amennyire csak tudja a hang irányába, hátha lát valamit...

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia bólint a félelf kérdésére, de hozzáteszi:
-De csak abban az esetben, ha a kérdés feltevõje nem sérteget és nem csinál drámai gúnyos nagyjelenetet. Ha csak szikráját is hallom, a kérdésre nem válaszolok, akkor sem, ha más ugyan azt megfelelõn felteszi. Hm, az a kártya úgy kiesik a játékból...<A színházat utálom.>

A hangról szóló figyelmeztetésre felszalad bal szemöldöke majd bátran kilépk a raktérbe, ahol a ládák is állnak:
-Ha embertõl van, kaparjon még egyszer! Ha te ember, kapar még egy!-szólt bele a sötétbe elõször közös majd dzsad nyelven. Közben szablyáját kezébe vette, tõrét eltette és a ládákhoz araszolt-nem szokta meg a fényhiányt a szeme a mécsesek után-s megkopogtatta sorra a ládákat.
<Vagy ember vagy állat vagy a kettõ találkozása. Még a végén kiderül, hogy az egyik láda rakománya valami élõ. Ha nõ lesz, feladom...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

<Hmm. Valami föld, de mintha tényleg csak egy kopár sziget lenne. Talán itt lenne az ideje szólni a többieknek is, hátha erre már kicsit felhagynának a hiábavaló tobzódással odalent. Meg jó lenne tudni, hogy akkor merre is sodródunk. Ráfutunk és magától kiköt a hajó vagy pont hogy elkerüljük és akkor lehet, hogy eljátszuk ezzel az utolsó lehetõségünket a menekülésre. Mondjuk, ha kikötünk és megfeneklik a teknõ, akkor viszont önerõnkbõl soha nem hagyjuk el a szigetet. Természetesen, ha benyúló földnyelv akkor nincs semmi gond csak maximum sokat fogunk gyalogolni.>

*Kicsit mintha megélénkülnék. Mostmár összpontosítás is felfedezhetõ az arcomon. Próbálom felmérni, hogy pontosan milyen helyzetben és milyen távol lehet a földsáv tõlünk. Valamint, hogy most végülis merrõl, merre sodródunk. Hamár lett viszonyítási pont a Napon kívül. *

[Gorden Harunn]

*Az új események említésére lent maradok, leveszem a pajzsomat a hátamról, kivonom handzsáromat, és amíg a többieket leköti a kaparászás és a láda, én megpróbálok a hátuk mögé is figyelni, nehogy a gyilkos meglephessen minket.*
<Így legalább nem lesz alkalma, esetleges titkos információktól megfosztani.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: Fergia, Flamm, Gorden
_____________________________________________________________

*Flamm hiába néz ki a raktérbe az ajtóból nem lát semmi mozgást, szemei nem vesznek ki senkit a sötétben. Fergia határozott kilépésére abbamarad a kaparászás, szavaira néma csend a válasz. Se egy moccanás, se egy hang - csak a csend... Gorden sem tapasztal semmi furcsát a hátukat védve. A kis lámpások egykedvûen égnek, néha-néha lángjuk meglebben, de csendes minden.
A feszült csendet azonban hangok törik meg. Egyértelmû - a lovag hangja csendül fel a lejárat felöl. Fergia "örömére" legalább még ketten térnek le a raktérbe.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lány a felfedezés után szellemnyelven üzen Fergiának.*
[Mintha szárazföldet látnánk.]
*Éteri hangjában izgatottság, remény bújkál.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Nem igazán zavarja a lovag esetleges titkolózása, odasétál a réshez, és megvárja a sorát. Amint rákerül a sor mefpróbál egyetlen eséssel talpra érkezni, és lehetõleg nem a lovag hátára. Ha ezzel is megvan követi a két bajtársát.
<Gondolom oda mennek ahol Fergia van>
Közben érdeklõdve fürkészi a falat, esetleges vérrel készült motívumok után kutatva.

[Navaratna]

(Fergia)

Ahogy a kaparászás elhalt, Fergia elhúzta a száját:
-A nem kaparás is jel, már késõ!
Flammra és Gordenre tekintett:
-Vagy egy vérszívó óriás patkány, vagy a Sakál, vagy a gnóm a sarokban, vagy egy újabb nõ, kinek melyik választás a szimpatikus?- dünnyögte. Majd mikor feltûnt két újabb alak, szándékosan erõs dzad akcentusú szipirtyóhangra váltott unott arccal:
-Háth, kédvésékéim, márá a piác zárvá. Ném jósolok nékték, és á póténciánövélõ meg drágá ti szégény kálándozó népség! Héss innén, de sokán vágyunk! Beteg az ányám, nincs piác! De rákás ládá, émbéri hullá eladá, há ván árány. És itt válá fiátál félélfnyi fíú, és bárná bõrû hárcos szérétõ, téssék csák, téssék csák! Áz én téstém ném éládó!
<Mintha bazár lenne, úgy gyûlnek ide, francba.>
Tudomásul vette a nõ üzenetét de nem volt kedve ráválaszolni.
-Odafenn földet látnak-tette hozzá saját hangján s megint unottan.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A fedélzeten Kalmon érdekes felfedezést tesz amikor az irányukat figyeli meg. A hajó orra épp a sziget felé néz, s bár nem haladnak csak lágyan ringatóznak a tengeren szél hiányában, valószínûleg oda fognak sodródani a sziget közvetlen közelébe - ahonnan talán úszva is, de partot érhetnek.
Avyennek Fergiától nem jött válasz üzenet, de gyomrának hangos korgása ismételten ráébresztette arra, hogy már jó régen ett - ettek...
A három férfi Salah, Joakim és Carwyn szépen egymás után másztak le a hajó gyomrába, ahol Fergia dzsad akcentusos-vásári kofás kiselõadással fogadta õket. Joakimnak kicsúszott egy halk megjegyzés a száján - 'ha most nem humorizálna...' - de a végét nem lehetett érteni, mert elharapta a mondata végét, de valószínûleg magában folytatta. A lovag egyenesen a lámpásokkal megvilágított részbe ment, s a hulla mellõl a kardját kihúzta, mely már nem világított kékséges fénnyel, majd alaposan körbejárta a helységet - keresni kezdett valószínûleg egy tovább vezetõ ajtószerûséget.
Ha Salah és Carwyn odalent jobban körbetekint, átjárják a középen feltornyozott ládák álltal kettéválasztott rakteret, annak végében a lámpások gyenge fényében két dzsad holtestet fedezhet fel. Mindkettõjüknek mellkasa fel van nyitva - csillagalakú bemetszéssel, teljesen. Továbbmenvén Joakim után egy alig egy ember széles ajtón át egy 3x2 láb alapterületû helységbe lépnek. Egy alacsony asztalszerûségen egy nyakonszúrt, és elmetszett torkú, szemeitõl már jóval korábban megfosztott hulla fekszik leláncolva. Mellkasán egy karcolt kosfej látható, mely nem holmi barbár munka - látszik készítõje már nem egyszer rajzolhatta ezt fel tõrrel emberre. Salahnak kicsit ismerõs a ruházata - de egyenlõre nem tudja hova tenni ezt a részletet. Egy vércsepp sincs a hullán - kivéve a nyakából kifolyt frisset... se a padlózaton, sehol máshol. *

[Navaratna]

(Fergia)

<Menjünk a kérdések elé>
Fergia a kosfejjel vésett halotthoz lépett, amit Joakim majd Salah és Carwyn is láthat, belekezdett körbejárva a halottat:
-Szeretném bemutatni Orun Talverint. 40 év körüli, immár homokba harapott félvér dzsad férfi. Mielõtt meglátta volna a Fényt Az Alagút végén, elbeszélgettünk kicsit, és érdekességeket is mesélt két pofa bor között. Apjának nevezte meg a Sakált, aki szintén a Talverin becses nevet viseli. Igen, lovag uram, még egy Talverin, kezd úgy kinézni, mintha egy családi perpatvar. A halál beállta pár pillanattal ezelõtt következett be. Túl sok vas volt a testében. Az aranyos, piacokon is beszerezhetõ vésést a bõrén nem én ejtettem, nem vagyok kecskepásztor. Mondom ezt minden kedves, hívatlanul idecsõdült újonnan jöttnek-és itt Salahra és Carwynra pillantott. Utóbbin állt kicsit a szeme.
-Tehát te még nem szagolod alulról az ibolyát. Remek. Ismételném megint, a fent tartózkodó ifjú pár -aki még nem részesült házastársi felvilágosító beszélgetésben a gyermekáldást illetõen- nõtagja szólt nekem, hogy partot látnak. Valaki megerõsítené ezt a tényt, és hadd ne én legyek az.

[Alauron]

(Salah)

-Megveszem a két férfit Gyémántszívû Kövirózsám, bõröd maradjon mindig fehér mint a napon kiszáradt csont. Cserébe elmondom, hogy én már jó ideje láttam azokat a partokat, tehát a kis gyógyítónõ nem azért mondja, mert megfõtt a lágyája a fejében.. - vigyorodik el Fergiának adott válaszán. Megszemléli a helyszínt, amit tényleg olyannak talál mint ahogy azt Joakim mesélte.
<Még három halott...enek a fele se olyan tréfás, mint ahogy itt viccelõdünk. Már csak mi maradtunk, és vége, amilyen gyorsan halad...de ha kikötünk, akkor nem biztos hogy velünk tart! Úgy ám, el kell süllyeszteni a hajót, hagy vesszen oda õ is.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Avy. Kedvesem. Úgy látom, hogy kijuthatunk a szigetre. Ehhez valószínûleg majd a közelében a homokpadokra felfutó, illetve egyszerûen megálló hajóról még egy kis darabon úszva vagy egy összeállított tutajon kell megtennünk az utat. Mivel Salah saját bevallása szerint nem tud úszni és a többiek sincsennek erejük teljében, így szerintem egy úszó alkalmatosságot kellene összeállítanunk. Mondjuk valahogy úgy sejtem a többiek még mindig a Sakálllal lesznek elfoglalva, de azért megteszem ami tõlem tellik. Most viszont menjünk a hátizsákomhoz. Mert ez az önkínzás nem vezet sehová és talán annyira nem volt rossza a sajt, hogy e szûkös idõben ne tenné meg éjségelütõ gyanánt.

*Ezzel karonfogom Avyt és elindulok vele a hátizsákomhoz. Odaérve kicsomagolom a sajt maradékát és megetetem vele. Közben próbálom felmérni, hogy mibõl tudnánk kihozni valami használható alkalmatosságot. Hordók, a kabinok ajtajai és hasonló fa tákolmányokra gondolok fõként. Illetve az ehhez szükséges rögzítõkötelekre is figyelek. Természetesen, ha nincs megfelelõ kötél még mindig bízhatok abban, hogy rajtam kívül más is tartott magánál efféle használati tárgyakat. *

<Most kell nyugodtnak maradnunk. Nem szabad, hogy a sziget közelsége megrészegítsen minket. Csak akkor leszünk képesek partot érni, ha végre összefogunk és segítünk egymásnak a túlélésben. A Sakálvadászat meg nyugodtan ráérne, hisz a nyílt tengeren egy már szinte teljesen kihalt hajón úgysincs hova bújnia, mennie. De ehhez sajnos egy kis elõrelátás is kellene és a mi szakrális vezetõségünknél ennek nyoma sincs. >