Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, Naptemplom
Idõpont: Adron második hava, nyár, a következõ nap végén
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

//Mindenki//

A következõ nap meghozza a gyógyulást.
Bár még mindig úgy ténferegtek mint a mérgezett egér, mikor a nap végére nagy ujjongás közepette begördül az elsõ nagyobb élelmiszer-ellátmány, végre le tudok nyeln két falatot hányás nélkül.

Néha látjátok bejönni Baldhard hadnagyot jelentést tenni Viviennek, hogy áll a város megtisztítása és mennyire veszélyes még a helyzet.

Vivien alkalmat kerit a szakasz gyógyítására is.

Közben tájékoztat benneteket:

- A város köüli földeket újraszenteltük. Mostmár békében nyugszanak a halottaink. Ellenben ez a bizonyos boszorkánymester beásta magát az óváros alatti csatornákba a maradék ghouljaival. Mivel a város maga biztonságossá vált holnap elrendelem, hogy a családok visszatérhetnek nyugodt szívvel az otthonaikba, mert a csatorna lejáratokat õriztetem, és minden lovagomat beküldöm a boszorkánymester elpusztítására. Nem óhajtom egy foglyul- ejtõ akcióval növelni az áldozatok számát, a lovagok egy parancsot kaptak, menejen le hajnalban és addig ne jöjjenek fel, míg a csatornarendszerben mozog még ez a förtelem a talpunk altt.
- Önök pihenjenek. A város egyik fogadótulajdonosának felesége szívesen látja önöket, míg a város megtisztul és új díszbe öltözik Ranil szeretetünnepére.
- Talán az idei ünnep szomorúbb lesz mint a többi, de a nép vágyja a megnyugvást.

- És jó hírem is van: apám a kormányzó lábadozik, holnap estére talpraáll és köszönti önöket.

- És híreket is kaptam a front alakulsáról. Ma hajnalban a szövetségeseknek sierült megállítani a toroni elõrenyomulást és kiverték Kersh alól a fekete légiókat. A háború ismét csak a gyepût és a Sárkánygerincet érinti.- sóhajt fel kicsit megkönnyebülten a lány A gottenborgi besorozottak egy részét néhány napos eltávott kapott az ünnep idejére, a másik részük pedig újabb váltásban jön haza a családjukhoz kicsit ünnepelni és megnyugodni.

- A Háborúnak még nincs vége de most van egy kis fegyvernyugvás.

//Seba//

Vivien hozzád lép:

- Ja, míg el nem felejtem. Ezt most hozta egy postagalamb.

Átad egy neked szóló levelet, amit Amalchor továbbított a Sárkánygerincrõl:

- Nyílt parancs a 31.-es Szabadcsapat kapitányának Betsabeth nan Sifró kapitánynak:

A gottenborgban kialakult helyzetre való tekintettel a közállapotok stabilizálása végett a szakasz az ünnep idejére a városban marad. Segítenen a lovagoknak visszaállítani a közbiztonságot, és a hõsies helytállásuk jutalmaként –Vivien napleány tájékoztatása szerint- 50 ezüst extra zsoldot kapnak, amit a gottenborgi államkicstárból vehetnek át, az új hónap elején a rendes járandóságukkal együtt.
Ezenfelül két hét jutalomszabadság az ünnep és az új hónap kezdetéig.
A következõ hónapban a szakasz Kersh városába indul, ahová hónap közepéig legkésõbb meg kell érkezzenek. A további utasításokat ott kapják meg.

Chlodoric Baldman tábornok a 2. dwoon hadsereg parancsnoka, a Ranil-Rend tanácsosa

(Hivatalosan alájuk tartoznak a 31.-esek)

//Hatarasima//

Kita lassan nyitogatja a szemét és bágyadtan ébredezik az öledben. A színét is visszanyerte.

- Most már jobb. Inkább törjön csontom, csak ne kelljen még egy Birtokra bemenjünk. te jól vagy Hatarasima?- simogatja meg a kezed. Köszönöm a gondoskodásod, igazán figyelmes...társ vagy. -mosolyog rád halványan és karikás szemekkel.


//Victor//

Megnyugodva veszed észre, hogyha kimész a naptemplomból a kapcsolat helyreáll, ebbõl gyorsan megérted, hogy csak a templomban nem tudsz élni a hatalmaddal.
Baldhard lép oda hozzád:

- Nem tudom hogy érzi magát inkvizítor, de megtiszteltetésnek vennénk, ha velünk tartana a boszorkánymester kézrekerítésében. Bár nincsenek felõle kétségeim, ha a fiúk megtalálják, az az utolsó lélegzetvétele lesz, de gondoltam ön mint olyan papi személy akinek hivatása a gonosz elleni harc esetleg szeretne velünk tartani…láttuk mire képes,…mostmár kezdjük érteni hogy a pyarroniták miért tartanak fennt Inkvizíciót, bár ez nálunk a lovagok feladata és Ranil hívei nem hoznak létre erre külön szervezetet; de hát mi tiszteletben tartjuk a szövetségeseink szokásait. Ön erõs támasza az élet és a rend védelmének, ívánni sem lehetne most jobb fegyvertársat. Kíván majd holnap velünk tartani?

//Aires//

Krisztin erõs nõ, és hamar talpra áll. A nap végére már veled sétálgat és élvezitek a hirtelen kapott együtt és békén töltött idõt.

- Ha a háborúnak vége hazatérünk ugye? –kérdi téged ölelve és a füledbe suttogva.
- Mi lesz akkor Aires? Úgy értem velünk?- kérdi bánatos szemmel- Szerinted megbékéltek már egymással a szüleink? Ugye visszatérünk a törzshöz?

[Navaratna]

(Bethsebath)

Inkább ímmel eszeget, mint ámmal , a gyomra még nincs jól. A jelentést hallgatagon veszi tudomásul, bólint. A levélkét érdeklõdve veszi át. Látja, a nevét megint ékezettel írták( Sifró ) de csak somolyog. Aztán odahívja Miclát.
-Hívjon mindenkit egy helyre, parancsot kaptunk, komolyat-s mellé szigorú arcot ölt. Amikor vigyázzban elõtte a szakasz, közli.
-Betyár komoly parancsot kaptunk...-kezd bele, mintha valami katasztrófa állna a levélben s úgy is néz az embereire. -Ki fogjuk fosztani a dwoon kincstárat. Nem viccelek. A levél értelmében nehéz idõk jönnek... a hidegvérét próbálja megõrizni mindenki. Mert...
S Seba a földet tanulmányozta összerncolt homlokkal, majd felsandított embereire:
-Mert jövõ hónap elején 50 ezüst extra zsold jár, mert az ünnep idején és azon túl két hét kimenõ az egész szakasznak, s csak aztán megyünk tovább Kersh alá.
<Mit kezdek én magammal két hétig? Hm...mondjuk olvasgatom a legendáskönyvem végre...mondjuk elmegyek egy borbélyhoz hajat nyíratni...vagy lefürdök...iszok sört...keresek egy fegyverkovácsot a vértem miatt...nem, azt Micla keres...és...>Zamorakra pillantott.

[Schinter]

Aries den Morgan


Karöltve sétálgat Krisztinnel

-hát igen...Ideje lenne vissaztérni a szüleimhez,hogy enyhitsem a kinjaikat...De nem tudom,hogy mennyire békélhettek meg Na csodás megint parancsolgatás lesz...hogy utálom a sereget fõleg,hogy...na mind1 menjünk nézzük meg mi lesz

Meghallgatja a parancsot.

-Csodás...2 hét szünet nem tudja vki Ranil ünnepén szokások a karnevállok és a bálok?

[Saggaras Zenir]

Victor

*Másnap jó ízûen falatozik, arre felfigyel, hogy mi a 31-esek parancsa amit levélben küldenek meg. *

<Két hét lazsálás háború idején. Jo mondjuk az igaz, hogy sokat kivett a csapatból ez az utobbi pár nap, de akkor is õk nem is Ranil hívõk, nem érinti õket az ünnep, két hét baromi hosszu idõ, mit kezdek én addig magammal? Huu talán jelentét teszek a papi széknek.>

*A hadnagy kérdére, megereszt egy elégedett mosolyt.*

-Hadnagy ön nem gondolat olvasó véletlenül?-kérdezi szárazon- NAgyon szívesen csatlakoznék önökhöz. Tudna bõvbb tájékoztatást adni, hogy hogyan akarjuk becserkészni a boszorkány fattyút.?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, Naptemplom
Idõpont: Adron második hava, nyár, a következõ nap
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba,//
A katonák nagyon örülnek. Nem a hirtelen jött pénznek, hanem a szabadidõnek.

- Na, végre egy kis lazítás!
-Óhh, az elsõ dolgom lesz felkeresni egy közfürdõt, ha beindul itt az élet!
- Na végre egy kicsit levehtejük a láncinget! Már kezdtem úgy érzni hogy érzem amikor viszket...
- A farkad?
- Hülye!
- Jaj de jó lesz srácok, egy kicsit ejtõzni, lazulni.


//Victor//

- Nagy tervünk nincs. Holnap hajnalban gyülekezõ itt a naptemplom kapujánál. -mondja Balddhard. Szétoszlunk a fõ csatornajáratok szerint és addig nem jövünk fel, amíg az igazi patkányokon kívûl más is mozog odalent. Viszünk naftáshordókat, a ghoulok közé gurítjuk aztán Szent Tüzet neki! Utána pedig eltakarítjuk az aprólékot. A boszorkánymestert nem ójhajtjuk foglyul ejteni, egyszerûen csak eltapossuk, mint egy kis férget. Ha jönni szeretne, napkeltekor itt várjuk, ha nem jön elindulunk.


//Mindenki//

Este lovagok kíséretében megjelenik gottenborg város kormányzója, Uriel de Barathel. Minenkivel kezetszorít és üdvözöl beneteket:

- Örül a szívem, hogy bizton tudhatom, szövetségeseink országában ilyen vitéz fiakat és nõket nevelnek az anyák. Bátorságuk nem marad viszonzatlan, önök szívesen látott vendégei a városnak bármikor is vesse önöket ide a sors, mindig találnak majd egy vendégszobát ahol álomra hajthatják a fejüket. Hírt kaptam a külön jutalmukról, ezért már most kiutalványozom azt részükre. -majd int és a fegyverhordozói pénzeszacskókat osztanak a katonák között.

Szegény 31,.esek még az elõzõ zsoldjukat se tudták elkölteni, nemhogy ezt a mostanit, mindenkinél legalább tíz arany értékû zsold van ezüstben, a katonák nemisigen tudják, hogy hova pakolják hirtelen.

//Seba//

Uriel hozzád lép:

-Ön itt? Ismét ön? -mosolyog rád. Lassan jobban fogja ismerni a keleti országrészt, mint az othhoni birtokát. - Remélem lesz alkalma megismerni a városunk barátságosabb arcát.- szorítja meg a kezed.

Utána Vivien is odajön és a melletted álló Zamorakra néz mosolyogva. Többet lát Vivien a láthatatlanból, mint azt sejtenéd. Mosolyogva mondja:

- Amit igértem Seba megtartom. Szólj ha úgy érzed elérkezett az idõ...-mondja a karodat megérintve és elmegy.

Zak zavartan morogja:

- Milyen igéretet Seba? Mirõl beszélt a Napleány? És miért sasolt engem ilyen nagy vigyorogva?

***

A következõ nap reggelén a nép fokozatosan elszállingózik és újra birtokba veszik a várost, az elhagyott házakat és otthonokat. Hogy lassan visszaadják a mindennapoknak a hétköznapok nyugodt békéjét.
Victor a lovagokkal tarthat ha akar.

Vivien köszönt benneteket másnap reggel:

- Jó regggelt katonák! Meggyógyultak, a város lassan teljesen felszabadul. Ideje, hogy tisztító szertartásnak vessem alá a temnplomot. És visszadjam neki a menedék helyett Ranil házának méltóságát. Mivel önök nem osztoznak a hitünkben, megkérem önöket, hogy keressék fel az Szerencsekovács nevû fogadót. Ott vendégeskedhetnek a szabadságuk ideje alatt, a szállásért és az étkezésért nem kell fizetniük, a vendégeink.
És köszönjük. Pár napon belül megérkeznek az elsõ visszatérõ dwoon besorozottak, addigra feldíszítjük a várost. Két nap múlva Ranil Dicsõségnapja, az év leghosszabb napja és legrövidebb éje jõ.
Kívánom hogy érezzék jól magukat az ünnepünkön, és vegyék ki részüket az ünneplésbõl kedvük szerint. Ranil áldja mindannyiójuat.

- Köszönjük Vivien nõvér. -hallatszik a halk mormogás innen is, onnan is.

//Seba//

Micla lép hozzád. - Én tudom hol van az a fogadó kapitány. Idefelejövet láttam a cégérét.

//Aires//

Krisztin boldogan ugrik a nyakadba a templomon kívûl.

- Végre lesz idõnk egy kicsit egymásra!-ölel meg. Ha kicsit elhelyezkedtünk elmesélhetnéd hogy neked mik a terveid a jövõre nézve VELÜNk kapcsolatosan...-mondja Krisztin és egyszerû lófarokba köti hosszú haját.

[Schinter]

Aries den Morgan


-Hát hullát soha többé nem akarok látni az biztos.Fõleg abból fajtából nem,amelyik sétálni is tud

Aztán elõveszi ak omolyabbik arcát.

-Ha vége a háborúnak visszatérünk a törzshöz és akkor elválik minden De addig is keressük fel a fogadót pakoljunk le és nézzük meg mi marad a városból.Mit szólsz hozzá?Hátha van egy szabó vagy esetleg egy müködõ fürdõ is

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Mosolyogva hallgatja emberei áhitozását a nyugi után. Uriel érkezésekor vigyázzba vágja magát. A pénzt õ is csak elteszi, most hirtelen nem tud mit kezdeni vele.
Megszorítja a férfi kezét:
-Uram, én is remélem s örvendek, hogy egészségben látom.
Viven érkeztére zavartan vakarja meg az orrát. Neki még élénken él emlékeiben a csúnya szóváltás. S amit a lány mond neki, meglepetten néz rá, majd Zamorakra.
-Majd elmondom, alkalmasabb helyen és idõben-súgja halkan.
Micla híreitõl megvidámodik.
-Jó, foglalj le nekem és Zamoraknak egy közös szobát. Ó, és ha miután megfürödtél és megtömted a hasad: egy olyan kovácsot hajts fel nekem mûhellyel, ahol abbit sodronying javítását is képesek elvégezni! Remélem a szakaszom nem szanaszét száll meg Gottenborgban!
Gondolkozik a Vivientõl hallottakon, majd mikor elkezd oszlani a szakasza (nem parancsol, kimenõ van egyvégtében két hétig!) a napleányhoz lép s szóba áll vele, mikor senki más nem hallhatja:
-Én részt vennék azon a tisztító szertartáson.
<Vagy megérti ebbõl mi a helyzet, vagy marad így, mert ki nem bököm!>

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)


Egy fáradt mosolyt elenged Kita ébredésekor

- Szívesen kicsi Kita , de most együnk valamit aztán fürödjünk is mert lassan undorodom saját ápolatlanságomtól!

A következõ napokat ha a helyzet másképp nem hozza igyekszik pihenéssel tölteni gondja van a bõséges táplálkozásra és reméli Kita sem lesz vele annyira távolságtartó mint eddig.

[Saggaras Zenir]

Victor

*A város urát üdvözli egy meleg kézfogás kiséretében. De ezzel le is tudja, a kötelezõ protokolt, hamar álomra hajtja a fejét, holnap nehéz hoszadalmas napja lesz ismét. Reggel kipattan Victor szeme, felölti páncélját, és a megadott helyen csatzlakozik a lovagokhoz.*

-Nos uraim hát akkor mehetünk...Ám egy biztos szentûzzel sajnos nem ál modomban támogatni önöket.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, Naptemplom és a Szerencsekovács fogadó
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

//Seba//

- Oh, hát igazán szeretnél a Nap-atya gyermeke lenni Seba?

Vivien elmosolyodik és összecsapja a kezét mint valami kisgyerek, aki különleges ajándékot kapott, vagy rég látott számára kedves személynek örül.
A Napleány jobbról-balról megölel, és azt mondja:

- Nagyon örülök hogy a szíved a Naphon felé húz.

- Hallottátok testvéreim? –kiált hátra a pap(lovagok)-nak:

- Sebát megérintette hitünk és szeretne közénk tartozni!

A lovagok is mosolyogva jönnek oda, kenyérre lehet kenni a máskor oly marcona dwoon arcokat. „Kedves leendõ testvérünk”-nek neveznek és elsõ ízben nem úgy tekintenek rád mint idegenre.

- Rendben van Seba. –mondja a Napleány miután a papok kommentáták lelkiismereti döntésed feltétlen helyességét és elvonulnak.

- De a tisztító szertartáson maguk a dwoonok sem vehetnek részt, csak Ranil felszentelt papjai. A vész idején –bármennyire is rászorultunk- nem éppen a rendeltetésének megfelelõen használtuk a templomot, és most áldozatot kell bemutassunk, hogy minden zavart megszûntessünk a Napatya és a templom között.

- De tudnod kell ha áttérsz a hitünkre, nem imádhatod többé régi isteneidet azok templomába nem mehetsz be. És valamennyire meg kell ismerd a történelmünket és a legendáinkat. Azt nem várjuk el tõled hogy a hazád is lecseréld, de ha nálunk megtérsz az állaporgárság megadása már csak formaság lesz. A döntésedet az egyházi anyakönyvben iktatjuk és elvárjuk hogy idõrõl-idõre szertartásainkon, ünnepeinken megjelenj.

- Mivel te nem itt születtél természetesen türelmet gyakorolunk, míg a szertartásrendünkbe és a vallásunk alapjaiba beleszoksz és megismered azokat. A legjobb módja a dwoon történelem és legendáink, szokásaink megismerésének, ha részt veszel az Istentiszteleteinken és figyelsz. Viszont az áttérés nemcsak formalitás Seba. Ranil csak a papok számára látható bélyeggel fogja megjelölni a lelkedet, hogy ha bármelyik templombe belépsz, a papok lássák, hogy a testvérek közé tartozol és osztozol hitünkben. A Napjel elnyerése nálunk már csecsemõkorban megtörténik. Minden hívõnek egyedi és a lelkéhez igazodó jele van. Neked még nincs ilyen, de én látok rá benned hajlandóságot, hogy a benned élõ halhatatlan be fogja fogadni és nem fogja levetni magáról azt. Ha át akrasz térni, a legmegfelelõbb idõpont a két nap múlva esedékes Ranil Dicsõségnapjának hajnala. Elõtte való nap tarts egy kis elzárkózást a világtól, aszkézist és önismeret kell gyakoroljál. Hogy milyen mértékben azt rád bízom, de komolyan elmélkedjél el az életedben a valláshoz fûzõdõ viszonyodon és tedd fel magadnak a kérdést sokszor, hogy miért akarsz a Napatya gyermeke lenni. Valóban szeretnél-e a dwoonok vallási közösségéhez tartozni. Ha áttértél és kis idõ múlva úgy gondolod mégsem ez a te világod, az halálos sértésnek és Istenkáromlásnak számít az Atyával szemben…ne érts félre, nagyon boldog vagyok hogy ilyen gondolat fogalmazódott meg benned, -bizonyára döntésre jutottál már és nincs szükséged további idõre- de szeretném, ha egy napig semmi mással nem foglalkoznál csak a Szertartásra való rákészüléssel és lelki ráhangolódással.
Vivien egy kis vastag tenyérnyi, fehér bõrkötéses és aranyporral díszített könyvet ad neked.
Gyönyörû könyv. A fedlapján szent fémbõl –aranyból- öntött napkorong és a cím: Ranil Szavai. A fedlap négy sarkát egy-egy borsónyi csiszolt rubint díszíti. Kézzel írott és színes iníciálékkal díszített. Olyan 25 aranyra becsülöd az árát.

- Tessék. Ez az én imádságos könyvem volt még novíciuskoromban. Nemcsak imák, hanem a népünk történetének vázlatos ismertetése és a vallásunkhoz kapcsolódó legendáinkról próféciáinkrõl és a Naphõseinkrõl is olvashatsz benne. Háromnegyede legendáskönyv, negyede szertartáskönyv, és az utolsó része tartalmazza a leggyakoribb imáinkat. Neked adom. Nekem már…nem kell…bár bõven túlhaladta a tudásom az ebben leírtakat, de te bizonyára haszonnal forgathatod az elmélyülés óráiban. Nem kell visszadnod. Ajándék a megtérésed alkalmából. Ha már neked nem lesz rá szükséged akkor a gyerekeid taníttatásához bizonyára fel tudod majd használni. –mosolyog.

//Victor//

- Ugyan inkvizítor uram, ne szerénykedjék. – mondja Baldhard – Ranil kegye végtelen, ha õ karja, akár a vízen is járhat. –mondja a hadnagy eltökélten.
- Akkor idulás! –adja ki a parancsot ötven lovagjának.

Kimentek a templomból és a pénzverde elõtti nagy csatornalejáróhoz mentek, ami nyitva áll, és megkezditek a leereszkedést. Az utcán bámészkodó dwoonok, akik az Úr áldását és szerencsét kívánnak a sötétség ellen indulóknak.

A csatorna nagy, széles, és nem kell a szennyfolyamban gázolni, mert a „folyó” két oldalán kis járdácskán lehet közlekedni. Büdös van, de korántsem annyira, mint a Dámoni Birtokon volt. Ez a szag ahhoz képest virágillat.

A lovagok testét szent fény lengi körûl, így nem kell fáklyát gyûjtani, és a rácsos csatornafedelekbõl leszûrõdõ napsugarak is adnak némo fényt pár helyen.

Egy útelágazáshoz ér a lovagcsapat. Jobbról vöröses-zöldes izzás foszforeszkál a csatorna sötétjében, amiben egy alak körvonalai derengenek. Az odav vezetõ járatban szétszaggatott holttesteket ringat a csatorna vize.

Balról sok-sok hörgõ alak és az ismerõs hullabûz: ghoulok.
Kámzsás alak közelít középen. Szó nélkül elkezdi szórni a villámokat felétek.

Baldhard utsításokat ordít:

- Az elsõ szakasz 25 emberrel derítse fel az izzást, a 2. szakasz a többiekkel: Rohaaaam! Az áldozat lészen diadalunk! –kiálltja Baldhard és a villámszóró tetováltfejû férfira irányába lendülnek.

//Aires, Hatarsima//

A Szerencsekovács fogadó egy takaros kétszintes, hófehér dísztáglákkal burkolt épület. Itt látják vendégül az egész szakaszt. A bejárat fölött egy cégér lóg, amin egy kovács egy arany lóherét kalapál üllõn. Az ajtóban mosolygós terebélyes asszonyság, bentrõl inycsiklandó sült hús szaga árad.

- Ááá, hát itt vannak a vendégeink. Ranil hozta önöket. –mondja a dwoon asszony.

- Hilda vagyok, a fogadó egyik tulajdonosa. Mivel a férjem háborúban van, most én leszek a vendéglátójuk. Válasszanak maguknak szobát, amelyik tetszik. Fadézsás fürdõhelység van a földszinten a társalgó mellett. Helyezkedjenek el, az ebéd már tálalva van. Ha éhesek, jöjjenek le egyenek-igyanak, érezzék jól magukat nálunk.

//Aires//

Természetesen egy szobát foglalsz el Krisztinnel. Ahogy Krisztin felér a szobába megszabadul a láncingétõl és a fegyvereitõl.

- Gyere, fürödjünk együtt Aires. Tudnál minket úgy takarni, ahogy a Barakkban tetted? -mosolyog rád a lány.

- Terveim vannak veled…végre egy kis béke, végre egy kis nyugalom. És tegyél meg nekem egy szívességet…most ne piszkáld meg a bort, ha az étkezõbe megyünk enni…

Kopogás kintrõl és bedugja fejét egy íjász-barátod:

- Buli van! Aires nem jössz kártyázni? És játszhatnál is valami zenét!

- Késõbb te kretén! –förmed rá Krisztin és a szablyályát vágja az ajtóhoz, hüvelyestûl, fegyverövestõl.

- Húú, de tüzes lett a kicsike! Aires hûtsd le az asszonyt! De ha elfáradnál csak szólj és szívesen átveszem az utómunkát! –vigyorog az erigowi.

- Elmész te az anyádba Fabien!

//Hatarasima//

Kita rádnéz mikor megérkeztek:

- Alhatok veled, Hatarsima? –fogja meg a kezed- azt hiszem nõkkel már épp eleget aludtam együtt a Lorn-csárdában. Végre egy férfit is szeretnék magam mellett tudni. –néz a szemedbe-
És valakinek takarnia kellene a kíváncsi szemek elõl is míg lefürdünk.- mondja Kita, kicsit elpirulva.
- Folytathatnánk a tánccal megkezdett ismerkedét…-súgja halkan. Te legaláább itt leszel mindig nekem ugye? –kérdi és gyors, szemérmes csókot nyom a szád szegelébe.

[Navaratna]

(Bethsebath)

Mikor Vivien elkiáltja magát, forgatja kicsit a szemeit.
<Nem akar kiállni egy toronyba és telekürtölni vele a várost?...>
A hirtelen támadt érdeklõdés miatt zavarba jön, nyakát vakargatja.
-Értem. Ti most templomot szenteltek. Holnap után elmélkedjem s hajnalban jelenjek meg itt?
<Legendák és történelem? Azok mindig is érdekeltek, nem lesz nehéz feladat.>
A bélyeg említésére kicsit bamba fejet vág, vakarászni kezdni a homlokát.
-Az a bélyeg hol lesz?
A könyvet szépen átveszi, jól megtanulmányozza fedelét.
-Vivien, egy kisebb vagyont tettél a kezembe, ugye tudod. Köszönöm.
<Gyerekek...Na, ha Zamorak meghallja...!Mert neki illik közölni ezt a szándékot...>
Áll még kisit egyik lábáról a másikra aztán sóhajt:
-Megyek, elfoglalom a szállásom és rendbeszedem magam...-mosolyog s keresi a Szerencsekovácsot, szobát, Zakot
Szeretne megszabadulni a vértjétõl, lefürödni, enni, eljutni egy borbélyhoz s persze beszélgetni pár dologról Zakkal!

[Saggaras Zenir]

Victor

*Amint megpillantja, a zavaró fényt meghallja a hörgést tudja, hogy eljött a cselekvés ideje. Így kéri Kyel áldását Gottenborg megtisztítására, majd Elõre, mert a sors akarja így felkiáltással Fanatizálja, magát, és végül egy Kyelért, és a szövetségért, felkiáltással hite hatalmát is segítségül hívja. És a villám szóró boszorkánymester felé baktat, ha kell Dwoonokat söpri félre, Victor most megállíthatalan, kirántja buzogányát, és már a boszorkánymesterre feni a fogát. Közben e szavakat kiáltja.*

-Victor Fredrick Faren fõ inkvizítor, A Rideg, Ested város és Erion Igere negyed díszpolgára, Sub-Fer Ested megye birtokosa, Ereni nemes, az Ereni Kék Nagy Kereszt érdemrend tulajdonosa, a Kék herceg hadseregének parancsnoka, Az Egyesített Szövetségi Haderõ tisztje, Toron ostora, Kyel ynevi képviselõje.

*Csak hogy tisztában legyen vele a tetovált halálra itélt, hogy ki küldi õt a Lindugas legmélyebb bugyraiba.*

[Schinter]

Aries den Morgan

-Köszönjük a vendégláttáast Hilda asszonyság

Megvonja a vállát,mikor Fabien bekukkant.

-Láttod Fabien,terror van úgy hogy gyorsan menj ki mielõtt a következõ szabja tok nélkül repül feléd. Majd szólok ha elfáradtam,addig is keressetek fel egy bordélyt a környéken

Becsukja az ajtót és bezárja amazt.

-Hát persze.Csak kérned kell Gyere menjünk fürödni már alig várom,hogy milyen terveid vannak velem,remélem azért láncingre és hasonló védõöltõzékre nem lesz szükség

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, a Szerencsekovács fogadó
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel-délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

//Victor//

A Ranil-paplvagok is fohászkodnak az urukhoz, hasonlóan hozzád, õket is kitölti „Ranil Tûze” és zajosan dübörögnek az elõttük tornyosuló ghoul-fal felé. Az õ szemük is harci láztól ég, és nekik sokkal több okuk van a gyûlöletre. Nem fogod tudni félresörörni a lovagokat. Lépést, tempót azt tarthatsz velük, de az élre állni most nem vagy képes.

Belerohantok a ghoulok közé. Ismét a jól ismert dögletes bûz fogad, de ez egyik lovagra sincs látható hatással. Karmok csikordulnak a páncélokon, fogak vásnak az alkarvédõn, és bár az élõhalottak háromszor annyian vannak mint ti, a létszámfölényüket a csatornában nem tudják kihasználni. Viszont a tetovált fejû boszorkánymester a háttérben, felhajt még egy hatalom italát és láncvillámok sortát zúdítja a behatolókra. (Victor míg a ghoulokkal küzd szerez 5k10+10 elektromos sérülést, a vaspáncélja csak erõsíti a hatást) Ezenkívûl a páncélja szíjait, a páncélt az illesztéseknél a ghoulok kicsit megszaggatják, és a vért lötyögni kezd. Legalább 10-15 ghoul „életébe” került ez az akció de sikerül nekik, ráadásul az arcodat is összekarmolják.

Mire felszámoljátok az élõhalott testõrséget, a boszorkánymester is meggondolja a dolgot és menekülöre fogja a csatornában.

Az egyik lovag felkiált:

- Sújts le rá Uram! –és a kezébõl egy vakítan fényes napfénybõl szõtt sugárkéve nyúlik a menekülõ után, átégetve a mellkasát. Miután a rõtvörös-kámzsás összeessik, testét a koncentrált sugárral felperzselik.

Een a fronton gyõztetek, de a hátatok mögött a csatorna-folyosó másik irányából még csak most ül el a csatazaj: egy Démoni Birtokot és egy Vérgólemet számoltak fel ott a lovagok.

A nap hátralévõ része azzal telik, hogy keresztül kasul bejárjátok a csatorna-rendszert, de már nem találtok több élõhalottat és te sem érzékelsz gonosz jelenlétet.

Baldhard megszorítja a kezed és megköszöni az együttmûködésed.

Mint akit agyonvertek, esel be kora este, vacsoránál a 31.-esek és útitársaid közé. Nagy szemeket meresztenek rád:

- Na mi történ atyám megtalálta a „patkányait”? –emeli fel Zak feléd a poharát
- Szerintem az inkivzítor így szórakoztatja magát…-teszi hozzá egy vidám bortól kapatos hang.
- Ahogy látom jó buliban volt…

//Hatarasima//

Fürdés közben, mikor a dézsádban végre a régóta megérdemelt fürdést élvezed, Kita jön be hozzád, ráfordítja az ajtóra a kulcsot. Levetõzi a ruháit és beleül a hatalmas fadézséba hozzád.
Pompás testû lány, nyúlánk, atletikus arányos izomtónusú, leginkább kidolgozott izmai a hasa és a lábai. Tényleg gyönyörû combjai vannak. A keblei kisméretûek, de feszesek és keményen tartják magukat, nem torzította még el a kemény testedzés, Kita inkább az állóképességét fejlesztette mint az izomerejét.
- Megmosod a hátam Hatarasima? –kérdi ravasz félmosollyal és a hátát és a fejét a mellkasodnak dönti.

//Aires//

Az egyik fürdõhelység már foglalt, kulcsra van zárva a másikba be tudtok menni. A fogadó cselédei cseréltétk a dézsában a forró vizet, bele tudtok menni. Jó nagy fadézsa.
Mikor becsapódik mögöttetek az ajtó.
Krisztin szó szerint neked esik és leszagatja rólad a ruhát, ajkait a tiédre tapasztva.
Majd megragad és belehúz a dézsába, ahol nagy fröccsenéssel loccsanással löttyen ki belõle egy kis víz a két test súlya alól.
Krisztin nem sokat teketóriázik megragdja a férfiasságod, hogy harcra kész-e már. Nem kell túl sokszor megtapogatnia….

- Szeress enegem Aires…-leheli az ajakid közé, a két kezét a hajadba túrva.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg, a Szerencsekovács fogadó
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel-délután
Résztvevõk: Bethsebath
____________________________________________________________



Mikkor Seba belép a Szerencsekovács ajtaján, már egy duhaj, mulatozó szakaszt talál ott. Esznek-isznak és hangos "Viváttal" köszöntik a belépõ kapitányt. Zak egy hatalmas adag sülttel küzd, elõtte üres hely amit valószínûleg neked tart fent. Mikor belépsz felnéz, és leteszi a villát.

Seba elmosolyintja magát, még egy puccos nemesi meghajlást is levág, aztán helyet foglal Zak mellett.
-Köszönöm hogy gondoltál rám.
helyet foglal, s nézi Zakot.
-Mi az étek?

Mikor leülsz szemügyre veszed a férfit és elmsolyodsz. Nem azon hogy hogy levette a láncinget, lefürdött, igazított a szakállán , vagy hogy hóselyem nemesi ingben üldögél, és a mandzsaettájában a családi címerük virít. Hanem azon, hogy Zak, partedliben étkezik. Egy piros kockás konyharuhát terített a nyakába, hogy védje a drága inget. - Vadas. -mondja röviden. -Szedjek? - Jó sokáig elmaradtál Viviennél.

-Ó, te már rendbe is szedted magad? Én nyakig kosz vagyok...S mi ez az új módi?-méri végig somolyogva a férfit.
-Szedj csak, köszönöm.Beszélgettünk kicsit.

- Az úr a pokolban is úr. -mondja biccentve és bort tölt. - Aztán mifélékrõl Seba? -kérdi a szemöldökét felvonva az aszisz (volt) báró.

-Majd négyszemközt megmondom-kacsintott-S a bor mi végre? Ünnepeljük a kimenõnket?

- Természetesen, hölgyem.- ha ettünk megmosom a hátadat...-ugye nem gondoltad komolyan hogy Miclát a közeledbe fogom engedni?- csattant fel féltékenyen Zak (mindezt egy 150 centis gnóm miatt)- majd átmasszírozom én a hátadat...

-Vicceltem, tudod jól-szól engedékenyen Seba, megforgatja a nyakát-Jól esne az a masszírozás...S a végén talán még szoknyát is húzok ma...Fogadjunk, úgy még nem láttál engem

Zak félrenyel, és felcsillan a szeme: - Hát elvarázsolnál vele az biztos! Van itt ilyen holmid?

-Akad. Remélem a kapuvári holmim egyben van, talán kicsit gyûrött de kicsire nem adunk, nem igaz?
S vidáman enni kezd s iszik is.

-Amíg fürdesz, kivasaltatom a fogadó cselédeivel...-ajánlotta zak- illetve megmondod Miclának, hogy adja be egy gyors ránbaszedésre.

-Legyen hát...
Beleegyezett, mulattatja a helyzet. Éhes, és szomjas, s reméli, a kis Micla szívesen telejsíti a kéréseiket

Micla elsõ intésre pattan mint a nikkelbolha. Idõközben õ is átvedlett a "polgári" gúnyájába, ami olyan sokkoló, mint egy villámcsapás: Micla olyan színû inget hord, ami átmenet a halványzöld és a citromsárga között, ráadásul ordenáré nagy kék liliomok díszítik. Nadrágja mályvaszín(!) bársony, a kis gnóm csizmája narancssárga és lila kesztyût hord, a fején pázsitzöld cilinder, a kalapszalag mellé egy pávatollat tûzött (ördög tudja hol szerezte). Zak és a szakasz már átesett az elsõ sokkon, de te majdenem felnyerítesz a kis paprikajancsin....

-Micla, legközelebb ebben mégy elõttünk a toroniak ellen. rettentõ hatásos. Jobb mint bármiylen boszrkánymesteri igézet, ha van olyan egyáltalán.
és felkacagaott. Ez nõies kacaj volt.

Micla zavartan vakargatja a halántékát: -De hát ez csak a hétköznapi gúnyám otthon. (Seba úgy döntött: inkább nem akarja látni milyen az amikor Micla a saját fogalmai szerint "ünneplõbe" öltözik.) A gnóm biccent, hogy érti a dolgot: - Értem kapitány, ne aggódjék, a ruhák el lesznek intézve.- és elszelel, az iszákoddal.
A vacsora végeztével felálltok, zak kiemeli alólad a széket, ahogy az illem kívánja, és felmentek a szobátokba.

-kész úriember lett belõled egy fürdés után, rám is ráfér egy ilyen kúra! Borbélyt tudzs a közelben? a hajam valami rémes...
s belekarolt a férfiba.
-Milyen szobát szerzett nekünk Micla?

A szoba dwoon puritánsággal berendezett "tisztaszoba" volt. Fehér falak, két ágy ,amit már Zak összetolt, mosdótál, asztalka két szék, ruhásszekrény adta a berendezést.
- Hát öszintén szólva én magamnak igazítottam...a nõi fodrászathoz nem értek...-mondja Zak
És elkezd segíteni levetni a páncélt.

Seba le sem veszi a szemeit Zakról. A kis könyvet, amit Vivientõl kapott, leteszi az asztalkára.
Nézi, majd halkan kimondja:
-Kívánlak...

Zaknak nem kellett több ennél a szónál. A nõre néz, de nem szelíden cserkészi, ahogy a barlangban a masszázzsal elõkészítette, hanem szinte letépi a páncélt Sebáról, a két combja alá nyúl a feneke alatt megtámasztja a nõt és ahogy szenvedélytõl fûtve ráveti magát, óhatatlanul a falhoz nyomódik Seba háta, és levegõt se sokat kap, mert a férfi ajkai és picikét a fogai is rabul tartják a nõ szaáját.


Seba mélyet felsóhajt és jól a férfi hajába markol, mit törõdik azzal, hoyg õ maga koszos, míg a másik frissen fürdött és tiszta!
Igen hevesen csókol vissza, azok a fogak csak szítják õt.

A férfi egy rántással lerántja magáról a selyeminget, a drága mandzsetták szanaszét repülnek.
Fejét a nõ keblei közé fúrja, és gondoskodik róla, hogy azok is érezzék hogyan csókol egy aszisz szeretõ.
Aztán megoldja magán az övet...de nem enged el a fal mellöl, láthatólag az a szándéka, hogy itt most helyben a magáévá tesz.

Seba nem törõdik a helyzet vadságával, csak nyögdécsel a csókoktól.
-Légy az enyém...-suttogta, végigcsókolta a férfi fejét, ahol érte.

Seba nem emlékezett rá hogy ebben a testhelyzetben állva és a falhoz szorítva szeretkezett-e már férfival, de Zamorak elengedte vágyai gyeplõjét, és az sem érdekelt benneteket,, hogy az ütemes döbögésre, a falon túlról visszadübögés volt a válasz.
Arra sem emlékezett, hogyan kerültek az ágyba, és hogyan került a lába Zak vállaira, illetve egy gyors és akaratos testhelyzetcserével, hogyan került a férfi a nõ mögé, csak az ágy fejdeszkáinak koppanása versenyzett azzal a ritmussal, ahogy az aszisz vadul és kíméletlenül magáévá tette a nõt. Zak ilyen is tudott lenni.

Seba nem finomkodott vagy kényeskedett. Nyers ösztönök kellettek? Akad ám! Jólneveltség? Ugyan már, az most elbújt erre az idõre s ha nyögés tört fel mellébõl, nem nyelte le.
Viszont ha úgy esett, még Zak vállába is beleharapott, persze nem úgy, hogy az sebesítsen.
Karjaival átfonta, közelebb vonta, ha tudta, ha pedig nem, mert oly helyzet állt elõ, hát markolta az ágyat, ágynemût...

Gyorsan múltak a percek, majd a negyedórák, a férfi tapasztalt szeretõ volt tudta mikor kell kicsit lassítania, hogy elhúzhassák az együttlét idejét arra a pontra, amikor már sem a férfinak sem a nõnek nem kell a másikra várni csak örülni a két összefonódó test melegének, és a bágyadt szendergésnek egymás karjaiban. - Zak szólal meg elsõként: - Többet kellene Vivienhez járkálnod jó hatással van rád. -simogatja meg a feneked.

-Mmm...-kb. ennyit tud a nõ kipréselni magából. Elnyúlik. Ez most nagyon jólesett neki. Fürdés? majd utána...Borbély? ez iis majd utána...és a többi is...
-Hunyjunk egyet...majd utána...rendbeteszem magam...-mormogta, s hozzábújt a férfihoz.
-Neked pedig a nemesi gúnya tesz jót...
Csak kicsit szundít, aztán felemeli pilláit, hogy a férfira nézhessen.
<Hogyan kezdjek bele?>