A Vihar elõtt...

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Amint a lábára nehezkedik, a bele nyilaló fájdalomtól talán még könyne is eleredne, de túl büszke ahhoz, hogy kimuatassa z érzelmeit... Ordanban luxusnak számít. Hüledezve veszi észre a lábából kiálló tõrt... nem szedték még mindig ki? Mit keres ez a sok hülye egy kupacban? Sogronra...*
- Khm... van valakinek szakértelme a sebészet terén? Úgy vélem az illetõnek lenne egy kevéske dolga... elég csak kihúzni, a többirõl magam gondoskodok.
* Amint végrehajtották az orvosok a manõvert, Bedal igyekszik az épp lábával menni... fél karjával Nichenre támaszkodik. Nem bánja, ha Sielle is utánuk jön... a redházba azonban félõ, hogy egyikük se léphet be. Amint feltápászkodik, Nixhen fülébe súgja.*
- Segíts el az Erioni füstklastromig... ott talán lelünk majd válaszokat, kik támadtak ránk... a többieket vidd valami biztos helyre... amint tudok, jelenkezek. Az övemrõl akaszd le azt a szütyõt.. vegyél ki belõle két aranyat a biztonság kedvéért. Connak magyarázd el, amit neked is még a támadás elõtt... az én részemrõl nem érdekel mostmár a küldetés. Had tudja meg mindenki. Mondd el hát mindenkinek... az én feladatom most ennek a merényletnek a végérejárni. Felháboríó, hogy az én rangomon járót ilyen gyalázaos támadás éri...
* Végig dohog amikor kilép a fogadóból. Mindenkinek erõtlenül biccent, majd ha kérdõn nézve meg akarnák tudakolni, mihez is kezd most, csak Nichenre bök, hogy õ majd mindent elmagyaráz. Kiszakadt fekete köpenyével, és sérült vértjével elég feltûnõ jelenség lehet az utcákon... ez a jelen helyzetben nem zavrja különösebben, csak a cél lebeg a szemei elõtt. Igyekszik legjobb tudásával útbaigazítani Nichent...*

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Segítõkészen odaaáll Bedal mellé, hoyg barátja bele tudjon kapaszkodni. Ehhez persze ki kell kerülnie a papõ bûvkörébõl.

-Hölgyem, ha megbocsájt...segítenem kell Bedalnak. Elnézést.

*Segíti bedalt, de csak kinn, a fogadón kívül szól hozzá.

-Rendben, elsegítelek odáig. De te tudod, hogy mit akarsz, én ebbe nem szólok bele. De szerintem egyelõre nem sok mindenkivel közlöm a hírt, egyelõre csak Connal. Elég lesz vele...aztán idõvel megtudják a többiek is. De ha te mást akarsz, akkor legyen...dönts.

*Egészena cél kapujáig támogatja a sérült sogronitát. Ha odáig nem döntene, akkor Nichen még vár egy kicsit. Visszamegy a fogadóba, megnézni, ott vannak-e még a többiek. A szütyõt Bedal kérése szerint két arannyal könnyebbé teszi.

[Fény]

// Ööö... én úgy vettem ki, hogy az orvos azért mert sokat tenni nem tudott, azért még bekötözött és ellátott kb... Illetve Sielle is sürgölõdött körülötted, szóval, ha az orvos nem is, akkor õ biztosan megpróbált veled valamit csinálni, bár ez esetben a kötéseid eszméletlenül szerencsétlenek...

(Sielle, a Villámkezû)

*Sielle valóban Nichennel és Bedallal tart, de inkább csak settenkedik utánnuk, mint valóban velük menne. Pár méterrel lemaradva követi õket, kerülgeti lyukas lábbelijében a pocsolyákat és a használhatóbbnak tûnõ kavicsokat az erszényébe szedegeti.

Nem igazán kérdezi, hová mennek, nem is nagyon érdekli, de nem akar sem a fogadóban, sem pedig egyedül maradni.

Mikor odaérnek a Füstklastromhoz, Sielle csak ácsorog az épület elõtt és a komor falakat nézegeti. Nem akar bemenni, bár nem sejti, hogy nem is engednék be a szentélybe. Az épülettel szemben a túloldalon egy fedettebb, biztonságosabbnak tûnõ zugban foglal magának leshelyet és várja, hogy Bedal kijöjjön.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Álmosan dorombol a férfinak. Két érzés kavarog benne. Egyrészt nagyon lelkiismeretfurdalása van és fél, hogy megint megtörténhet az elõzõ kis baleset. Másrészt boldog, hogy a kedvese ezután sem kezeli másképpen és ragaszkodik hozzá minden hibája ellenére. Megfogja Syil kezeit és átölelteti magát. Nyújtózkodik egyet és hátranyúl, átkulcsolva a kezét Syil tarkóján. Aztán megunja és átfordul. Felül az ölébe a kezével megtámaszkodva a férfi hasán. A rakoncátlan hullámzó tincsei mögül néz kedvesére. A nagy gesztenyebarna szemek elidõznek Syil arcvonásain. Egyik kezével a háta mögé nyúl és gyengéden simogatja szerelme férfiasságát és közben huncutul mosolyogni kezd rá.*
- Úgy várom már, hogy a tiéd legyek. Gondolkoztam. Valamit nem értek. Mi fogott meg bennem téged? Mert a személyiségem biztos nem. Még magam sem vagyok tisztában vele. Azzal tisztában vagyok, hogy vonzó vagyok. De ha csak le akartál volna feküdni velem, akkor már az elõzõ fogadóban megtetted volna. Ha egy szép és szerencsétlen feleséget kerestél volna, akkor az eddig kiderült dolgok után leléptél volna. Túl problémás a múltam és akár még gázos dolgok is kiderülhetnek rólam. Ahhoz elég józannak ismertelek meg, hogy egyszerû jótékonyságból ekkora terhet vegyél a válladra. Az iménti szerencsétlen eset elõtt álmot láttam, amiben az eddigi álmaimhoz hasonló alakok között voltam. Most már ki merem jelenteni, hogy fejvadászok között. Te is ott voltál közöttük. Nem tudom, hogy csak fantáziálásról volt szó, vagy emlékekrõl. Ha emlékek voltak, akkor nem mondasz el nekem valamit, amit tudnom kellene. Ha csak fantázia volt az álmom és beleálmodtalak, akkor most nagyon beégettem magamat. De úgy érzem, hogy megérdemled, hogy õszinte legyek veled. Szóval most te jössz.
*Végig folytatja Syil simogatását. Arca a beszéd közben elkomolyodik, de a végén kedves mosollyal és türelmesen várja a férfi válaszát.*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion
idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindneki
_____________________________________________________________


Carolina:
Syil meglepetten néz feléd mintha nem értené,hogy mirõl van szó. De a simogatásod nagyon jól esik neki.Probálja elrejteni az érzéseket,de a lélegzetét már nem nagyon tudja elrejteni elõleg annyira jól csinálod...
-Azt hittem kicsim,hogy ezt már megbeszéltük egyszer nem?Az elõzõ fogadóban...Nem hinném,hogy találkoztunk volna valaha vagy legalábbis nem láttalak még.Különben elengedtelek volna téged a kezeim közül?Bár lehet,hogy akkor nemet mondtál
Na jó félretéve a viccet.Szép vagy és nagyon kedves.Egy ilyen kényesztetést és ilyen fokú törödést nem mindig kaphat meg egy ember

Bedal, Nichen, Sielle:
Az orvos megcsóválja a fejét.
-Nem volna tanácsos kihuzni a tõrt,mert a kihuzás során fontos iizmokat,idegeket és ereket vághat el még a fegyver.Úgy láttom,hogy ön pap igy megteszem,de tudja meg,hogy legszivesebben nem tenném.
Azzal közelhajol Bedalhoz és óvatosan kihuzza a tört.Egy kis fájdalmat érzel,ahogy lassan kicsuszik a tõr a testedbõl és némi vér folyik ki a sebbõl.Szerencsére nem folyik tovább a sebbõl.
Lassan odaértek a füstlastrom,ami a Sogronita szentély mellet épitették fel.Maga a szentély szük ablakokkal és vaskos falakkal és ajtóval rendelkezik.Inkább egy katonai épülethez hasonlit mint egy szentélyhez.A kapúban örök pózolnak.Sielle egy távoli kapualjba huzodik az esõ ellen.Nichen és Bedal a szentély kapujába járnak,ahol az örök segitenek a sogronita papnak és nem ellenzik Nichen belépését...egyelõre...

többiek:
//mivel nem irtatok,hogy mit szeretnétek igy úgy veszem,hogy még az ivóba vagytok...//
A papnõ Kraalhoz sétál és megsimitja a bambuszvértjét miközben huncut mosolyt küld felé.Szemügyre veszi Con-t is majd hozzá is odasétál és a vállán simogatja meg.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Szeretetteljesen elmosolyodik és kicsit szusszan.*
- Jól van. Elfogadom. Hiszek neked. Mint már mondtam, akár az életemet is rádbíznám. Volt már a kezedben és becsben tartottad. Feltételek nélkül szeretlek.
*Egyre hevesebben kezdi masszírozni kedvese hímtagját. Kicsit lejjebb csúszik a férfi ölében és magához kezdi dörzsölni. Addig ingerli a férfit, amíg az már nem bírja tovább. Ekkor egy picit ránehezkedik és hagyja, hogy hátulról rácsússzon a hímtagra pár centi mélyen. Magába fogadja Syil magját és nagyot sóhajt. Mégjobban lecsúszik és elhasal a szerelmén.*
- Szeretlek kedvesem.
*Átöleli Syilt, betakarja magukat és tovább alszik.*

[Kraal Mornan]

*Kraal felemeli kezét, egy pillanatra végigsimítja az azt érintõ karcsú, puha kezet, aztán lágy mozdulattal eltolja magától. Felnéz a lány mosolygó arcára, és meghajolva így szól:*

- Íe, domo. Nem, köszön.


*Azzal, mivel körüötte mindenki eltávozott,õ is feláll.*

- Még egyszer, köszön.

*Hajol meg ismét a papnõ felé, majd átvonul a szomszédos fogadóba. A cégéren egy aranyszínûre festett kupa himbálózik, és mivel Car egyértelmûen megmondta a nevet, gyorsan megtalálja.

A terembe lépve pillanatnyi csend fogadja, mindenki elnémult és a vértjét méregeti. Õ azonban szenvtelen, hûvös tekintettel méri végig a népet, így nem foglalkoznak vele sokáig. A kardmûvész a pulthoz vonul, és megszólítja a fogadóst.*

- Jött ide nõ és férfi *Itt pontos személyleírást ad syil'Drun-ról és Carolináról*
-Vagyok társuk, szobátkérek övéjük mellett. Meg fürdõt és egy kanna forró vizet.

*Kérését pedig gyorsan alátámasztja a korábban támadóiktól elszedett két ezüst egyikével.*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion
idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindneki
_____________________________________________________________


Kraal Mornan:
A papnõ megvakarja egy kicsit fejét és játszadozik az egyik szõke tincsével.
-Ha jól hallom nem vagy helyi.Nem tudod,hogy mit hagysz ki harcos
Ha mégis úgy döntennél keress fel az Úrnõm szentélyében
Azzal Con hoz sétál.
Igazából nincs nagyon ötlete,hogy ki lehet az úrnõje hiszen nem nagyon ismered a szent szimbolumokat és az Istenek neveivel sem vagy teljesen tisztában.
A fogadóban a fogadós elmondja,hogy ott csak 2 személyes ágyas szobák vannak,de nem ellenkezik az ezüst érme láttán igy gyorsan odaadja a kulcsot és megkér,hogy várj türelemmel.A fürdõ hamarosan elõkészül.A szoba kinézete hasonlit a Carolina és Syil szobájára és magadnak igen csak tágas lesz...Persze ha átjön carolina,hogy teázzatok és netán meg is masszirozod,akkor tán nem is lesz annyira nagy ez a szoba

Carolina:
-Én is szeretlek
Balkezével a kebleidhez nyul és épp hogy érintve a bõröd elkezd simogatni.Elõször lefelé halad a hasad felé aztán ismét felfelé.Olyan gyengén érinti a kezét a bõrödhöz,hogy erõs viszketõ érzést érzel mégis annyira kellemes ez a viszketõ érzés sziten csúcson érzed magad.Megpobál minél tovább elhuzni a hatást ám a csodálatos kézi munkádnak köszönhetõen és a psuzta látványod miatt lehetetlen sokáig visszatartani.Syilnek megfeszülnek az izmai,ahogy a csúcsra ér majd teljesen ellazul.Átölel és szájon csókol.
-Én is szeretlek
Egy kicsit fészkeli magát,ezért csuszkálodik egy kicsit a férfiaságga a popsidban,de ez most nem a fájdalmat váltja ki hanem inkább enyhiti a gyógyuló sebek viszketéseit.Lassan mindkettõtöket elnyom a kellemes és nyugtató állom.

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal amint belép a szentélybe, jól körülnéz... ordani szemmel szokványos imaház: szent hely... külsõ szemlélõdõ számára azonban egészen egzotikus látványt nyújt... zömök, erõdszerû felépítése kíválóan illik az erõs, kemény páradús és nyomott levegõhöz, melynek szegfûillata mindent áthat. Kör alakú, freskókkal ékített, üvegmozaikos elõcsarnokba lépnek... Bedal jól tudja, hogy ezt egy imaterem majd anak a teremnek a végében, a szószék két oldalán a parókiákba vezetõ szállások nyílnak... azokon túl a rend kertészete terül el... az udvaron áll a hatalmas füstklastrom... ott intézik Sogron egyházának Északi mûködésének nagy részét, a legfõbb tsztviselõk is ott üléseznek olyankor. A legjobb hely, ha a Tûzkobra szolgáit ért sérelmekrõl kell beszámolni... a fõnixek kertje igazi látványosság, ám az oldalánál tornyosuló pihenõház, a maga rendezett egyszerûségével nyílván elõbb tûnik fel az odalátogatóknak... a gõzfürdõk és egyébb hagyományos sogronita alkalmatosságok természetesen a pihenõház mellett kapnak helyet, ahol a zarándokok, és ordan harcosai szálhatnak meg fontos küldetéseik közt... Bedal nagyot szippant a terem levegõjébõl... most hazatért. Nichen felé fordul.*
- Khm... a szentélyben még szívesen látnak, a rendünk ezen része látogatható... ám a kert, és az azt övezõ épületeggyüttes szigorúan csak számunkra járható át... arra kérlek, hogy menj vissza a többiekhez... úgy sejtem, még az este hírt tudok magamról adni. Addigis tartsd õket nyugton...különösen Cont és az utcakölyköt...
* Amint Nichen kilép, Bedal szigorúen az egyik Lángõrhöz fordul.*
- Bedal Alen vagyok, a Tûz táplálóinak papja, az Ordani Tûzvarázsló rend megbízásából Erionban teljesítek szolgálatot.
* Miután a helyes formulákkal üdvözli a Tûz harcosát, és amaz is viszonozza a mély meghajlásos tradicionális etikett szerint, Bedal kissé oldottabban folytatja.*
- Beszélnem kell az eflammorral... Erion utcái korántsem olyan biztosak, mint ahogyan hírlik... a Kapuk Terének a közelében ránkrontottak. A flambris engedelmével a Pihenõházban szllnék meg. Kérem... vezessen oda...
* Miközben a Lángõr mellett lépked, próbálja nem kimutatni fájdalmait, melyet a kemény talaj okozta ütések adnak. Emelt fõvel vág át a szentélyen... megtudakolja, hol taláála a pihenõház flammbrisát... amint megtudja a harcostól, és az a pihenõház elé vezeti - elõbb természetesen megcsodálja a fõnixek kertjének innen is látszó részeit- Bedal igyekszik megtalálni a férfit...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Nem alszik többet fél-háromnegyed óránál. Mikor felébred eszébe jut, hogy az idegennek megígért valamit. Megcsókolja az alvó Syilt és óvatosan leszáll róla. Finoman betakargatja és még lemosdik mielõtt felöltözne. Feltûzi a haját és kicsit elrendezgeti a ruháját, hogy minél jobban tetszen Kraalnak. Ezután kimegy a szobából, lemegy és megkérdezi a fogadóst, hogy nem látta e a furcsa öltözetû idegent. Igen válasz esetén megkérdezi a szobaszámát és felmegy hozzá. Bekopog és vár, hogy ajtótnyisson a férfi.*

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Biccent Bedalnak, kiveszi a két aranyata szütyõbõl. és így szól:

-Figyelj...te tudod...akkor mostmár intézd magad, majd találkozunk.

*Elindul vissza fogadóba, de hirtelen észreveszi a kapualjban csücsülõ Sielle-t. Odalép hozzá:

-Szia! Bedal most a sogroniták közt van. Nem tudom, mit akar pontosan, vagy mit forgat a kopasz fejében, de biztos vagyok benne, hogy nem ül majd a babérjain ölbetett kézzel. Szerintem hamarosan viszontlátuk.

[Kraal Mornan]

*Kraal éppen kimászott a fürdõbõl, mikor az ajtón zörgettek.*

- Chotto ma... *elharapja a mondatot, mikor rájön, nem a megfelelõ nyelven kezdett bele.* - Kis türelem, kérem! * kiált ki.*

*Villámgyors mozdulatokkal megköti kimonoját, kardjai és vértje az ágy melletti széken hevernek széepn elrendezve, semmi ne essen le. Mikor végre szalonképes, haját gyakorlott mozdulattal bonyolult varkocsba szorítja - abba a viseletbe, melyet Enoszukében díszszemlekor viselnek a szamurájok.

Aztán az ajtóhoz siet, és kinyitja. Amikor meglátja Carolinát az ajtó elõtt, még csak meg sem próbálja leplezni örömét. Szeme vidáman csillan.*

- Kerülj beljebb. *invitálja*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Rámosolyog Kraalra és beljebb lép. Meglátja a dézsát.*
- Köszönöm. Nem zavarok? Csak tettél nekem egy ajánlatot. Syilt leápolgattam, és most alszik, meg gyógyul. Szóval valami teáról volt szó.
*Körbesétál a szobában és jól megnézegeti a férfi páncélját.*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Sogron szentélye
idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Bedal Alen
_____________________________________________________________


Az örök,amint meghallják a bemutatkozásodat rögtön tisztelegnek elõtted és megkérnek,hogy ülj le a földre és egy hordágyért mennek a szentélybe.Hamarosan 2 izmos emberrel jelenik meg az egyik õr,aki elment és egy hordágyat hoznak.Nichen távozására nem szólnak semmit.bevisznek a szentély belsejében majd azon át a belsõ pihenõ részlegben,ahol középen hatalmas lággal ég a tüz és téged elfektetnek az ágy mellé.Hamarosan egy pap is érkezik hozzád feltehetõen a helyi fõpap.
40-s éveiben járó pocakos férfi fején egy kopasz folttal és ösz hajszálakkal és szakállal.

-Üdvõzöllek.Rhon atya vagyok a helyi fõpap.Hadd lássam a sebeidet.
Megvizsgálja a sebeidet majd megcsóválja a fejét és ráteszi a kezét mi közben neki áll kántálni.Melegség árasztja el a tested és érzed,ahogy a seb egyre jobban beforr.Néhány perc mulva már semmi bajod sincs csupán kisebb sajogás emlékeztett az életedet fenyegetõ csatára.
-Mond csak miben lehetünk még a segitségedre?

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Miután Bedalt felgyógyítják sérüléseibõl, felül, és körülnéz... a hatalmas lángoszlop körül a rengeteg ajtót veszi szemügyre. A kellemes aura, mey mindent körülvesz különösképp nyugtatólag hat a sajgó idegeire... gondterhelten, komolyan néz fel a paptársára.*
- Rhon atyám... a Flambrissal kellene beszélnem. Nyílt támadás ért A Kapuk Terétõl alig pár méterre... felháborító, hogy alig tudtunk ellenük valamit tenni... igencsak képzett prgyilkosok lehettek. Nem kizárt, hogy valami társaság vagy szövetkezet tagjai. Sürgõsen jelentenem kell Ordannak... a Flambris bizonyára nyitott lesz, ha a tanács döntését hallja... szeretnék egy vizsgálóbizottság felállítását indítványozni. Ha kell, én magam járok az ügy után... a Füstklastrom épületébe kell tehát mennem.