Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion szavaira a quintarha felszegi fejét és Malor visszafordul az omlás aljában. Pár perc jeges hallgatás után a hüllő szólal meg először dühtől reszelős hangon.*

-Most megölöm a kis fattyat.

*Érdekes módon a dalnok teremből jövő szavai hallatán a lovag se ellenkezik, sőt komoran bólint és ő is elindul a fáklyával, hogy megnézze magának a mégsicsak erre vetődött „társát”, de arcáról nem az olvasható le, hogy meg fogja menteni akár a bestia, akár saját haragjától. Így a gyík meglepő mozgékonysággal tekeredve megfordul a folyosú végén az ajtó előtt és félig belépve a terembe egy hangos morranással ismét összecsattannak az állkapcsai. Bár látni nem látja se Súrion, se Malor, hogy mi körül, de már a hang is igen meggyőző véget sugall, ha lebukik végül a félvér. Jelenleg ismét a fáklya közelségének és a hő okozta részleges vakságnak, hunyorgásnak van kitéve a bárd, ahogy a falhoz lapulva álldogál a szörny ide-oda lengő tüskés farka és a vértes közötti körülbelül 2-3 méteres távolság felénél. Most, hogy a quintarha félig bent van a teremben végképp nem lehetne máshogy bemenni csak ha átmászik rajta az ember.

Eközben odakint az esőben. A dzsad páros kissé akadozva, de azért beszélget, szövi mindkettejük a saját álmát, jövőképét. A közös bennük a sivatag, de amíg egyikük bosszúért indul, addig másikuk a hírnevet és dicsfényt kergetné. A sűrű pára és esőfüggöny által igencsak lehatárolt látótávolságnak köszönhetően szinte beleesnek az ösvényt ismételten keresztező jó egy méter széles árokba. Teljes bizonyossággal állíthatná mindkettejük, hogy ez se volt itt két napja, mikor felfelé jöttek. Két lehetőség van. Vagy nagyon eltévedtek a sűrűben, vagy valaki/valami igen gyorsan tud a környéken szabályos árkokat ásni az erdő közepén. Ráadásul, ahogy megtorpannak a gödörbelépést elkerülendő egy tompa, de meglehetősen erős puffanást hallanak balról, mint mikor valami erőteljesen nekimegy a falnak… vagy éppen fának, mert a puffanó hangot egy elnyjtott reccsenés-sorozat is követi és hirtelen megjelenik a látóterükben egy épp kidőlő fa, aminek útjában ők állnak. A fa törzse nem túl vastag, úgy lábszár vastagságú lehet, de azért biztosan kemény, ha fejet talál.*

//Dzsana, Mustafa: Kérek egy gyorsaság próbát.//

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//gyorsaság próba: 1k10 = 10 [10], csak hogy tudjam mi is lett, és úgy reagolhasak //

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A szerencse valahogy még mindíg elkerűl és nem úgy alakúlnak a dolgok, ahogy szeretném. Úgy tűnik, hogy most már nem csak a gyíkszörnyel kell elbánnom, hanem a "karótnyelt" lovaggal is. Viszont egy valaminek még örűlhetek, és pedig annak, hogy egyenlőre rejtve maradt a hollétem! Ezért amint a dög vissza fordúl a terem felé én folytatom.*

(Közös)
- Te szerencsétlen! Látom ostobább vagy mint hittem. Éngem nem tudsz megölni! De a Te nyomorúságos napjaid meg vannak számlálva, ha így folytatod!
A varázslód az eszét vesztette és egy kancsó borért eladott téged a kincseivel együtt...

*Hangomból süt a gúny és öntelt nevetésem sem éppen hízelgő.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Egy pillanatra megállok Mustafa érdeklődésére, kérdésére, majd indulok lassan tovább.*
- Az apám a sivatagban lelet rám és anyámra... A nevelőapám... aki felnevelt, embert faragott belőlem, akinek köszönhetem azt, hogy most nem csak egy fehérre csiszolt csontkupac vagyok a sivatagban. - *sóhajtás* - A vérszerinti apámat nem ismertem és jobb is így. Akiért megyek az pedig egy rablóvezír. - *vállvonás* - Már ha még él... Kutya, így hívatja magát... vagy hívatta Talán 9 nyarat élhettem amikor anyámmal kivonszolt minket a sivatagba tevék mögé kötve, majd otthagyott bennünket... Hosszú história, szót nem érdemel többet...
*Szótlan hallgatás, majd kissé élénkebb érdeklődés, csakhogy a rossz emlékeket elhessegethessem magamtól.*
- Te melyik emírségbe szándékszol menni?
No, meg... ha ezen túlvagyok szabad leszek végképp, nem köt semmi és senki sehová...

*Szitkozódva esem bele a gödörbe, ahol próbálok talpra állni, majd kimászni. Sáros, csúszós a föld, az eső meg csak zuhog mintha öntenék odafentről. A furcsa hangok forrását keresem, de nem igazán lehet kivenni semmit a körülmények miatt... így...*

//Gyorsaságpróba:
Gyorsaság: 16
Dobás: [dice]1k10[/dice] //

[Yvett de Crei]

//Fene... elfelejtettem a próbát és editálás után már nem ment, így kénytelen vagyok új hsz-ban megejteni. ^^
16-os gyorsaságra a dobás 1k10 = 5 [5]
Bocsi mégegyszer. ^^//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A bestia bemegy a kincstárba a folyósóról, majd hangos szimatolással ismét megjelenik a z ajtóban a feje. Maloron látszik, hogy talán dühösebb a gúnyolódás miatt, mint maga a szörny. Mivel nem tudja merre lehet Súrion és a kincsekhez úgy látszik semmi hangulata, így továbbra is a folyosón állva hangosan megszólal szavait a dalnoknak címezve.*

-Hagyja abba a játszadozást Súrion! Jöjjön elő és örüljön, ha élve kijuthat ezek után a házból!

*A quintarha csupán egy percre hagyja abba a tüzetes szimatolást. Ahogy felnéz a lovagra pofáján majdnem vigyornak mondható grimasz jelenik meg, ami eléggé hátborzongató gesztus egy hüllőtől.*

-Ne aggódj lovag. A képétől erős a nyoma. Megtalálom és elviheted… ami marad belőle.

*Malor nagyon komoran bámul a gyíkra,de egyetértően bólint.*

-Rendben. Keresd meg és én elviszem, de nem engedem, hogy csak úgy megöld, ha nem lopott tőled semmit.


*Eközben az erdőben…
Ahogy a gödörbe csúszik Dzsana mondhatni még szerencséje is van, mert alacsonyabban állva épp el tud lépni/ugrani a rájuk dőlő fa útjából. Mustafa kevésbé jár jól. Talán Doldzsah akarta így, talán csak kissé berozsdáltak reflexei az egykori viadornak az esőben, de az biztos, hogy ilyen szépen már régen ült csapás, mint amit a fa mér rá. Ahogy a hang irányába fordulna még sikerül elkerülnie, hogy pontosan fejét éje a kidőlő törzs, így „csupán” homlokát súrolja végig és vállgödrére nehezedik a fa. Viszonylagos kívülállóként Dzsana annyit vesz észre, hogy a papot eltalálja a fa és orba is sújtja. Azaz a sárba csapódik felverve a vizes masszát maga körül. A fával a mellkasán, felhasadt homlokkal és a vértjének is hála meglehetősen hasonlít Mustafa egy nagy ember alakú bogárra, amit lecsap az ember egy pálcával. Az látszik, hogy jelenleg kevéssé fókuszál a póruljárt férfi tekintete a külvilágra. A döbbenet és ocsúdás pillanatait kihasználva a fa eredeti helye felől a ködpárából két ide-oda lengő buzogányszerűség bukkan elő. Majd lassan előrébb csúszva valami nagy sötét folt is kezd kibontakozni, amiből felfelé kiállnak a harci alkalmatosságot idéző valamik.*
//Mustafa: -9 Fp és kábulás//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A pikkelyes dög és Malor "tanácskozása" közben rájövök, hogy nem maradhatok tovább a helyemen! És mivel a gyík az egyik irányban elállja az utat, csak a lovag felé indulhatok. Így, hát a falhoz simulva elindulok Malor felé. És közben folytatom a "beszédemet".*

(Közös)
- Te ostoba állatt! Az én életem lényegtelen, én így is, úgy is meg halok! Hát, nem láttad a sebeimet?!

*A hangomban a gúny mellett egy kis beletörődés is érezhető.*

(Közös)
- De, most már az is biztos, hogy Te is hamarosan követni fogsz!

*Közben igyekszem úgy helyezkedni, hogy a lovag háta mögé jussak.*

(Közös)
- Szerinted méiert kellek a hős lovagodnak?

*Pillanatnyi szünetet tartok*

(Közös)
- Segítek! Hát, hogy a városban meg mutathassa mit műveltél velem! És így nem csak a saját emberei, hanem az egész város őrség vele fog tartani!
Szóval, ha megölsz, ha nem, akkor is az Ő malmára hajtod a vizet...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

//Ismét különválnak a kalandszálak és Súrion-t külön viszem Dzsanától és Mustafától. Remélem nem bánjátok.//

/Súrion/

*Az újabb gúnyolódás csupán Malor dühét korbácsoja fel. A lovag kissé egrázkódik a visszafojtott indulattól, de a quintarha nem foglalkozik sem vele, sem a hozzá intézett beszéddel. Egyre biztosabban lépked előre a hüllő, ahogy érzi erősödni a szagnyomot, amit követhet egészen leendő áldozatáig. Azért elmélyült keresése közben végül csak válaszol recsegő, morgó hangján a dalnoknak bele a folyosó félhomályába.*

-Jöjjenek csak. Ha olyan bolond a lovag, hogy elhozza megöletni a falusiakat, akkor tőlük is megvédem majd az otthonom és a kincseim.

*Malor fáklyája ilyen közelségben már csukott szem mellett is elviselhetetlen hőt áraszt, így a hőlátás nemhogy segítene, hanem csak rontja Súrion esélyeit arra, hogy elmenjen a lovag mellett észrevétlen. Egyébként is jól kitölti a fáklyát tartó páncélos alak a folyosót. Azért ő sem állja meg szó nélkül a gyanúsítgatást.*

-Idefigyeljen Súrion, ha nem hagyja abba ezt az aljas rágalmazást, akkor itthagyom és a Quintarha belátására bízom, hogy miként kezeli magát.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Közelebb érve a lovaghoz rájövök, hogy idelye vissza térnem a normális látáshoz, mert a fáklya hője annyira vakító, hogy szinte semmit sem látok. viszont tudom, hogy akár egy pillanatnyi késlekedés is az életembe kerülhet.
Látásomat vissza nyerve gyorsan körbe pillantok, hogy újból felmérjem a lehetőségeimet.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*A helyzet változatlan. A kamra ajtajából egyre közelít a hatalmas hüllő lassan, de egyre biztosabban. Közvetlen Súrion előtt a lovag áll és várja mire jut a bestia. A lovag mögött pedig 2-3 lépésnyire kezdődik az omlás, melynek tetején ott az egyetlen kiutat jelentő járat. A szörny mögötti ajtón túl pedig a kincsek és az öreg annyira vágyott rejtelmes doboza.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

(Közös)
- Héé, Te dög!! Mi van ebben a ládikában itt a terem közepén? Csapdát rejt, vagy le emelhetem? Mert az öreg azt mondta, hogy neki csak ez kell a többi kincs nem érdekli!!

*Szólalok meg ismét.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Úgy tűnik a bestia hirtelen természete eluralkodik józansága felett és abbahagyva a szaglászást felkapja fejét. Haragtól összeszűkülő szemei és torokhangú, rekedtes morranása nem sok jót sejtetnek. Hirtelen megfordul a folyosón és ismét eltűnik a teremben, de most valószínűleg beljebb is mehetett, mert se az árnyéka nem vetül a folyosóra, se nem hallani, hogy marcangolná a képmást. Valószínűleg a láthatatlan betolakodótól tartva a doboz védelmére siethetett.
Eközben Malor kissé meglepődve a hüllő reakcióján vár pár pillanatot, majd elsétál az ajtóig megnézni, hogy hova lett a quintarha, de csak a folyosó közepéről szemlélődik nem foglalja el az ajtónyílást.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A nem várt siker, már mint ami a figyelem elterelést illeti, cinikus mosolyt csal az arcomra. *

< Na, végre, már kezdtem azt hinni, hogy itt fogok megroh@dni!! >

*És az új felálláshoz alkalmazkodva, már is megszületik a fejemben a tervem módosított folytatása. Mert, hogy kezd egyértelművé válni, hogy ezt a két nyakas "bestiát" nem fogom tudni egymásnak ugrasztani. És így minden egyes itt töltött percel közelebb kerülök a biztos halálhoz. Ez a tény, pedig igen csak józanítóan hat rám. Ezért azonnal kihasználom a menekülésre kínálkozó alkalmat.
Hátra sem nézek, csak egyenesán átmászok az omláson. Átérve ismét a hőlátásomra támaszkodva haladok tovább, meg sem állok a csapóajtóig. Oda érve óvatosan felnyitom és körülnézek, ha nem találok senkit, akkor felmászok.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Még időben mozdulok, de azért ékes dzsad nyelven fennhangon káromkodom.
Az első tiszta képnél egyből Mustafa felé nézek és megállapítom, hogy bizony ő nem volt gyors, vagy istenünk haragszik ennyire reá. Nem lehet kellemes azzal a fával a mellkasán feküdni, így mozdulok, hogy segítségére lehessek.*
- Tarts ki, jövök már! - *kiálltom neki, s oda megyek hozzá. Megpróbálom leemelni róla a fát, hogy ki tudjon mászni - remélem sikerül és haszna is lesz erőmnek, nem csak hátránya mint az utóbbi időkben.
A megjelenő valamire talán mégjobban igyekszem Mustafát kiszabadítani a csapdájából, s kiabálva nógatom, hogy akarja ő is a szabadulást.
Csak akkor adom fel, ha az a valami közel ér és fenyegetné társam és engem. Ekkor viszont nem habozok, támadok, bármi is legyen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Dzsana, (Mustafa)
_____________________________________________________________

*Mustafa nem nagyon reagál nyögésen kívül mást Dzsana kiáltására, szavaira. A ködből érkező valami viszont mintha megélénülne és kissé feljebb merednek a buzogányszerűségek, majd mondhatni „izgatottan” kalimpálnak ide-oda, ha lehet két ilyen dolog izgatott egyáltalán. A fatörzset könnyen leemeli a nő Mustafa mellkasáról. Nem is a súlya az, amire igazán ügyelnie kell, hanem a lombkorona és a lassan bokáig érő sár, ami csúszóssá és nehézkessé teszi az emeléseket. Azért hamar legördül a fa, de a pap továbbra is csak fekszik és annyi változás tapasztalható, hogy sáros jobbjával önkéntelen mozdulattal megtaopgatja vérző homlokát, de az arcára kiülő bágyadt fintor azt jelzi ez nem volt olyan jó ötlet tőle. Felkelni egyenlőre vagy nem tud vagy nem akar, de valószínűbb, hogy még nem tudja mi is van körülötte, mi történt az előbb. Eközben kibontakozik a fát kidöntő valami is. Dzsana ránézve tapasztalja, hogy egy roppant nagy meztelencsigáról van szó. Még nem ért teljesen látótávolságom belülre, de eddig jó másfél métert lát belőle a viaornő és még a ködpárában folytatódik a csiga teste. Átmérőjére úgy majd egy méter lehet és az eddigi gödrök tanulsága alapján körülbelül a fele a talajszint alá esik ennek. Nem lehet megmondani, hogy most mi is lenne a „támadó szándék” egy ilyen puhatestűnél. Inkább csak csúszik egyre előrébb, bár az igaz, hogy akarva-akaratlan a földön fekvő Mustafa az útjába fog esni. A sebessége csigához képest gyors, de még így sem éri el egy kényelmesen sétáló emberét.*