Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Kicsit megrőkönyödve nézegeti a törpöt. Az előbb még dühös volt, most meg itt megköveti a "felvilágit". Azt hallotta, hogy a törpök nem változnak meg ilyen gyorsan. Elgondolkodtató...

-Rendben, kőfi. Elnézést kérek, de elég rigolyás vagyok arra, ha holmi korcs szolgájának néznek. Csak ez zavar. Más nem. A törpök harcait meg ismerem. Kivettem a részem a zászlóháborúból, elhiheted. de remélem e parázs vita után nem lesz köztünk több ellenségeskedés.
No, mondja, szép hölgy.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Helyeslően bólint egyet a férfinek, nem szól egy szót se... figyelme az embernőn...*
<... harcolt heh? És az emberek... Dartonjának a szolgálója... szövetséges, a vér köteléke fűzi urunkat annak a rowoninak a lovagjaihoz. A vér pedig kötelez... testvér a harban és a köznapokban, még ha gyanús is... gyanús mer' olyan a külleme mint holmi aszisz kutyának. Meg kell hagyni meglep a nemtörődömsége... ejh úgyis írtózva futna széllyel ha meglátná Kadal miféle hatalommal áldja meg híveit! Dehát... miért is mutatnám meg ennek itten? Csak az arra érdemesek fogadhatják Beorcot... és a földöntúli hatalmat, melyet a Tárnákat Zengető segítségével mérek ellenfeleimre. Mivel hát nem ellenfél mégis no... de szemmel kell tartani mindenképp. Az emberek galádak, nem való a világuk a magamfajtának... ejh hisz fel kell készülni midnen eshetőségre, ezt is megtanultam. Sok midnen más mellett....>

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Tekintete a tájat pásztázza amikor az egyre hevesebb vitát meghallja. Kissé killjebb lép a bokorból, s már épp közbeavatkozna, amikor is lerendezik az "urak" egymás közt a dolgot. Bár érezhetően marad némi feszültség. Végül is úgy dönt, hogy megmarad csöndességében és szemléli a jelenlévőket. Figyelme ráirányul a sötét lovagra, majd a törpre; arcukat fürkészve próbál közelebb jutni lelkivilágukhoz, érzelmeikhez, jellemükhöz. Más szemében talán szinte zavarbaejtő munstrálásnak tűnhet.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Tupat, Aryss: Layla már válaszolna, mikor hirtelen heves vitába keveredtek. Ide oda kapkodja tekintetét egy idejig, majd kicsit idegesen tekint az ég felé. Mikor elcsendesedik a vita, halkan válaszol az egyszerű kérdésre.

-Az ismerősöm neve Geron, tavernája a város másik felén található. Megígérte, hogy mindent elmagyaráz, ha visszatért. Láttam az arcán a félelmet, semmi jóra nem számítok...szegény városom. Ez a kapu sosem volt bezárva, egész életem alatt nem volt példa ilyenre. Szörnyen félek...egy pillanat...pszt! Oda nézzenek!

Layla vékonyka keze a kaputól alig néhány méterrel jobbra mutat, ahol a pázsit, mintha holmi szőnyeget hajtanának föl, nagyjából húsz centiméter vastag földréteggel együtt megnyílik. Csapóajtó, de nem is akármilyen, mesterien el volt rejtve a fal tövébe, belőle aprócska alak kukucskál, tar fején megcsillan a kék hold tompa fénye. Ember lehet, nem éppen fiatal, arca sebhelyes, ráncos, nagy kajla fülében vagy két tucat rézkarika. Miután gondosan körbenézett, a mókás jelenség kiugrik a lyukából, majd újabb körültekintés után átszalad az úton, egyenest felétek. Amint a fehér selyeminges alak közeledik, Layla arcán a megkönnyebbülés jelei láthatóak, alig hallhatóan elsuttog egy "végre"-t. Mikor végre célba ér, végigvizslatja egy gyors mozdulattal a társaságot, majd szesztől karcos hangon, mégis ügyelve a csendre, megszólal.

-Üdvözletem mindannyiójuknak kedves barátaim, nevem Geron. Húh, de sokan vagyunk, azt hiszem jobb, ha a bemutatkozást későbbre hagyjuk. Kövessenek, az úton gyorsan kell átkelnünk, csak a csapóajtón tudunk a falakon belülre jutni. Jaj, lóval jött, barátom? Az nagyon rossz, nagyon rossz. Semmiképpen nem tudjuk magunkkal vinni, pedig milyen szép állat. A legjobban akkor jár, ha elhajtja, úgy legalább nem biztos, hogy az útonállók martaléka lesz.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Csendes, hűvös nyugalommal hallgatja alány izgatott mondandóját. Arra sem reagál, amikor a fülkarikás alak kibújik a csapóajtóból, majd odamegy hozzájuk. Amikor a férfi megemlíti, hogy szeretett barátját, a legjobb hátast Ynev földjén, itt kell hagynia a reménytelenségben, ahol ly kicsi az esély a túlélésre, teljesen ledöbben. Elhatározta, hogy sosem válik meg a lótól. Csak lehajtja a fejét, szeméből egy kövér könnycsepp esik le a fűre, megtalálva később a legrövidebb utat a talajig. A hatalmas termetű lovag rekedtes, szomorúságtól elhaló hangon szól:

-Ó, Darton... miért?
Akkor... egy pillanat...

*A fekete csataménnel megindul az erdőbe. Pár lépés után megáll, fejét a ló orrának szorítja, és zokog. Nem tart ám ez 2 percig sem. A lótól elbúcsúzik, majd visszamegy a többiekhez. Most láthatóan minden akaraterejére szüksége van, de nem mutatja ki fájdalmát. Geronra néz.
Hangja hideg, mint az acél.

-Mehetünk.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat lassacskán megfordul... nagy sajnálatára azonban lekési a jelenetet, amikor a férfi kivágja a csapóajtót... sokat tapasztalt szemeivel csak találgatni tudja ,hogy tűnhetett oda az a relytekajtó...*
<... A goblinok fattyú urára, Meneglére, és az ősgonosz Sugróra! Hogyan tűnt az oda? Ejh hamár egy kőfi nem fedi fel pillantásával a titkos átjárókat, komoly gondban jár a dicső csákányfi nemzet! Kadal oltalmazzon mindnyájunkat, hogy ne vesszük el éberségünket...>
* kezét fegvyerén tartva vizsgálja végén a feléjük iramodó férfit. Szemeiben látja, nincs mitől félnie, így nem vonja ki csatabárdját... a férfi szavaira bólint...*
- Ejh jó uram csak mondja azt, hogy fajtámbéliek által vájt alagutak fognak zengni lépteink nyomán! No ha nagy a baj, siessünk azonban...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A vizsgálódását Layla figyelemfelhívása szakítja félbe. Tekintetét a lány vékonyka keze iránymutatása felé fordítja. Az érdekes fazon megjelenése kissé elcsodálkoztatja, hisz eddig nem sok külvilágival volt dolga. Végighallgatja a jövevény mondókáját, hátizsákját felveti vállára, s szótlanul lép ki a bokor teljes takarásából a többi utazó körébe.*
- Üdvözletem mindenkinek! - *hangja csendes, de mégis határozott. Éjkék ruhája sejtelmesen öleli körbe testét, s mint egy kísértet anyagtalan "teste" lengi körül a nőt. Kissé alacsony termete ellenére megjelenéséből valamiféle erő sugárzik, mely meghatározhatatlanul titokzatos burokba vonja kilétét. Az arcát eltakaró fátyol éppen csak a száját engedi láttatni, melyről jelenleg nem lehet semmi érzelmet, vagy egyebet leolvasni.* - Ha mindenki kész, akkor menjünk ... És Layla...felajánlásomat még mindig fenntartom. Segítek, ha szükség van rá...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________
Aryss: Mielőtt elvezetnéd a lovad, a sebesült gladiátor megkér, hogy segítsed le az állatról. Törött lábával alig tud mit kezdeni, azonban keményen megállja a helyét, nem hagyja, hogy sérülése nevetségessé tegye. Szigonyára támaszkodva figyeli amint visszatérsz, immáron ló nélkül. Arcodon meglátja a gyászt, egy pillanatra kapja el a tekinteted, mély megértést látsz szemeiben. Megértést? Bah, egy barátot veszítettél el, nem is tudja elképzelni milyen nehézségeket álltatok ki együtt.

Tupat:
Geron úghy viselkedik, mintha parázs lenne a talpa alatt.

-Nem igazán tudom hogy törpék építették-e, el tudom képzelni, hisz' itt mindent törpe kéz emelt. No majd meglátja, de csaknem omlik a fejünkre.

Fancsali képet vág a furcsa búcsújelenet hatására, majd megkérdezi tőled:

-Minden rendbe vele? Elég csoffadtnak tűnik...

*Garetthez*
-Fú, téged aztán jól helybenhagytak, ugye nem baj ha tegeződünk? Majd benn megpróbálok valamit összedobni amitől jobban leszel, jólvan? Na de ideje spurizni, nem túl rózsás a helyzet amúgyse.

Azzal guggolva elindul, vissza a lyukhoz. Eléggé nevetséges látványt nyújt, ahogy girhes lábait kapkodja, nevetni azonban aligha akad kedvetek. Layla szorosan a nyomában marad, láthatólag nem tart a férfitól. Minél közelebb értek, annál inkább látjátok a csapóajtó aljáról visszaverődő, aranyszínű fényt, mely oly különös melegséggel tölt el benneteket, a környező hideg színekkel éles kontrasztot teremtve. Geron rövidesen eltűnik az üregben, majd ismét kidugja a fejét, csorba mosollyal közli:

-A létra fémből van, nem fog egyhamar leszakadni, de nem árt vigyázni, a bőr megcsúszhat rajta. Jó lenne ha nem lármáznátok. Az utolsó csukja be maga után az ajtót, jó erősen, ott a nagy rézkarikát kell megrántani. No, indulás.

Egymás után tűntök el a szűk mélyedésben, a sort a vértes Dartonita zárja, Layla mögött Szemi, Tupat, majd Garett. A létra alig három láb magas, hamar lemásztok rajta, egy aranyszínű olajlámpásokkal megvilágított pincécske tárul elétek. Geron előreszaladt a rövid folyosón, halkan szitkozódik valami miatt, majd az alig öt lábra lévő barna tölgyfaajtóban elfordít egy rozsdás acélkulcsot és sebesen zsebre vágjai. Homlokán egy izzadtságcsepp fut végig, melyet sebesen letöröl, majd hátranéz, int nektek, hogy ne bambuljatok, hanem szedjétek magatokat. Jobbra kanyarodik, ti követitek, fehér krétával feliratozott hordók és dohos zsákok, majd egy újabb ajtó mellett elhaladva. A folyosó végén áll a következő létra, ez azonban a föld fölé vezethet, mellesleg hosszabbnak tűnik az előzőnél. Mikor odaértek, Geronnak mér csak az avartól mocskos bocskorát látjátok a falétra utolsó fokain taposni.

//Azt hogy Geron becsukja az ajtót csak Layla és Szemi látták!!!//

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Nem jött válasz Laylától, bizonyára jobban foglalkoztatja a városa, a szülőhazája sorsa és a falakon belüli történések, hogy most meghalljon ilyesmit. Hisz bejuthatnak - és Szemi el tudja képzelni, hogy a lánynak mennyi minden kavaroghat most a fejében, és nem biztos, hogy a külvilág eljut a tudatáig ebben az állapotban. Mivel senki nem reagált az üdvözlésére, szótlanul követi a furcsa alakot és Laylát. Néha hátratekint, hogy tudnak-e jönni a többiek, főlleg a sebesült fickó helyzete aggasztja. A csapóajtónál belebújik rendesen a hátizsákja szíjaiba, s sebesen lemászik a létrán. Kíváncsian szétnéz odalent, hogy hová is kerültek, s furcsálja Geron viselkedését, hogy sebtiben és szitkozódva bezárja az ajtót, mely előttük pár m-nyire van. De nem teszi szóvá. Elmélkedni nincs sok ideje rajta, sietős léptekkel indul meg utána. Mire a felfelé vezető létrához ér Geron már fel is ért. Hátratekint, hogy mindenki követi-e őket, ha igen egy apró sóhaj kíséretében kapaszkodik bele a létrába, s elindul felfelé.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Miután a csapóajtó bezárul a törp mögött, Tupat hangulata fokozatosan változni kezd... mégpedig mindinkább pozitv irányba. Egyre inkább kezdi magát otthon érezni a sötét folyosón... nem egészen olyan a közérzete, mint otthon ám, mégis... talán a falak teszik, talán a könnyű homály, mely furcsán nyugtatólag hat Tupat nap edzette szemeinek. Ám még a felvilágon se felejtette ősei által adományozott képességeit: ahogyan az ember a fényes felszínen, a törp most úgy tájékozódik a járat sötétjében. Végigtekint magán a folyosón... nem túl magas, nem túl széles... megkocogtatja a falakat. Hm.. furcsán szolíd, holott a terület agyagos talajra éplt, nem kevés a homokköves terület... vagy egyszerűen feltöltötték, vagy... Istenek! A falak tetején futó sorja, a mennyezet tartóelemeinek kivitelezése... mnd mind megannyi csákányfi közreműködésére vall. tarinban talán mindennapos látvány egy iylen kis járat alaposan kivitelezett valója, azonban egy törp számára, aki másfél évszázada nem járt Tarin tárnáiban... a haza kis szikrája, apró szentjánosbogár éveinek delén túljutva, az embervilág forgatagában. Tupat szemei mosolyognak, ahogy végighúzza kezét a falakon... kedvtelve huzatja magát egy ideig, hogy megsimogassa a köveket... elvégre testvérek közt így illik. Nem figyel a történésekre, úgy halad előre... újabb folyosószakasz következik, melynek végén egy létra vár rá. Enyén lehangoltan veszi tudomásul, hogy búcsúzkodnia kell a hűvös homálytól...*
<... Ejh, csak egyszer add meg nekem Uram, hogy láthassam Gromthi-karr Khazad városát! Csak még egyszer életemben, ha úgy véled eleget tettem eskümnek... csak még egyszer... az ilyen apró élményszikrák csak abban segítenek, hogy ne halljak bele az emberek világának forgatagába... ha pedig elnyelnélek lennénk csak gondban! Mert akkor jaj minden kőfinak: egyetlen kőfit mások követnek majd, és amazt még többen... tudták ezt a Kőatya papjai, javukra legyen írva. De hogy tenni mit kell tenniük... talán még Kadal se tudja, csakis az ő nagyságos Atyja....>
* Amint rá kerül a sor, mély levegőt vesz, hogy magával vihesse még egy kicsit a járat illatát... majd erősen megragadva a létra egyik fokát felhúzza magát a felszínre....*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar környéke, országút
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

A létrán fölérve sötét, terebélyes helység vesz körül benneteket. Csodálatotokra egy fogadó pultja mögött bukkantok ki, Geron lekap róla egy mécsest és sebtében meggyúlytja, amitől a távoli falakra, asztalokra és a terem közepén helyezkedő, félmázsás terméskövekből rakott kéményre halvány, vörhenyes fény szökik. A söntés rendezetlen, az asztalok közül némelyik félbetörve hever a parkettázott padlón. Otthonos kis fogadó lehetett a szűk ablakok ellenére, melyek régen lőrésekként szolgálhattak, most azonban eléggé feldúltnak tűnik. Geron int, hogy a terem végében foglaljatok helyet egy asztalnál, aztán eltűnik a pinceajtóban. Leültök a vastag lábú, masszív faszékekre, a gladiátor fájdalmas nyögéssel huppan le, majd elkezdi mustrálni esőáztatta sebeit. Layla Szemihez ül közel, mihelyt lehetősége adódik, meg is szólítja.

-Remélem hoz valami finom borocskát, igazán megnyugtatna egy jó évjáratú félszáraz íze a nyelvemen. Nagyon jó borai vannak különben, bár nem egészen értem a dolgot...ez nem is olyan régen őrtorony volt, a városőrség állomásozott itt, innen indultak ki a strázsák is. Geron tavernája a város északnyugati részében volt, egy alacsony, széles, szalmatetejű épületben. A neve egész bugyuta volt, ha jól emlékszem "A részeg druida"...

Ekkor ér vissza az öreg tengerész, tálcával bal kezében, melyen súlyos fémkorsók és két szép üvegpohár állnak.

-No, kicsit megkésve ugyan, de üdvözlöm önöket a Kaputorony tavernában. Bocsi a rendetlenséget, de eléggé ínséges időket élünk mostanában...Jaj, én vén tuskó, meg sem kérdeztem, hogy a hölgyek fogyasztanak-e ilyesmit. Remélem azért jólesik ez a kis frissítő, önöktől nem sajnálom a legjobb boromat sem. Szép hölgyem, gondot jelentene, ha levenné azt a szép fátylat? Igazán kíváncsi lennék a szépséges orcájára, nem rosszból, de magácska igazán szemrevaló teremtés, és nem értem, miért szükséges takargatnia magát. Egészségükre. Aztán ha már itt vannak mindannyian, bepótolhatnánk az elhalasztott ismerkedést. Az én nevem Geron, a Riegoy városállamok egyesült flottájának hajdani tisztje, de ezt azt hiszem már mondtam.

Szája hatalmas mosolyra húzódik, hatalmas ráncokat varázsolva szőrtelen arcára, melyet a szemöldökök és a bal füle egy darabjának hiánya tesz groteszkké. Garett és Aryss szűkszavúan mutatkoznak be, Layla csak mosolyog, majd mindannyian Szemire, a csapat legtitokzatosabb tagjára néznek.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat vonakodva bár, de elfogadja az egyik fémkorsót... már csak megszokásból is végigsimít az oldalán hogy megvizsgálja... hiába, ilyen szokásokat nehezen vetkőzik le a törp. keserűen konstanálja, hogy a darab megint csak egy újabb emberkezek által alkotott silányság... nem ad neki 3-5 évet, és oda neki. Ellentétben Tarin kovácsainak mesteműveivel, melyek kiállták a szzadok próbáit, és ki is fogják még egy jó ideig...*
* Amint helet foglal, a nyakában lévő nyakláncok egyikével kezd el babrálni... egy kürtöt formáló ék az... mindezek alatt némán elsuttog néhány szót, majd sokkal nyugodtabban folytatja ténykedését. Feláll, és etsz egy kört a lerobbant építményben. Szemügyre veszi az épület sajátságait... mivel meglehetősen jól ért az építmények struktúrájához, egymaga is megállapítja az építmény eredti mivoltát. Szétnéz nyomok után kutatva, hátha megsejti, hogyan történhetett mindez a takaros fogadóval... sok reményt nem fűz azonban mindehhez, így pár pillanatig tartó vizsgálódása után visszafárad a többiekhez... ekkor kerítenek sort a bemutatkozásra. Mikor a törpre kerül a sor, Bofor büszkén kihúzva magát kezd monológjába.*
- Tupat Bofor, kinek apja a nagy Gorbaf, ki Trafal fia, aki Durgug sarja, ki Ebor fia, kinek apja Sabbuf, fia Urtuk... A Suppug klán nagyrabecsült kirugjainak tanítványa... észak járója másfél évszázada... a Tárnákat Zengető pörölye, szája. Hogy mi útban errefelé? NEm hiszem hogy felvilági fülének való mindaz: hogy kerek legyen, el kellene mesélnem ős-bórogi csapásaink történetét... ha pedig arra sor kerülne, talán mire ősz apák és anyák lesztek végeznék mondandómal... érjék be az urak és hölgyek annyival: hírét vettem, hogy Velyarban hozzám hasonló kőfik élnek... no ha tud valaki valamit a hollétükről, ki vele, nem szeretném ha megvárakoztatnának...
* Húza ki magát a törp, és enyhén feszélyezve a sok pillantástól arrébb lépked... állva hallgatja végig a többiek mondandóját...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A létrán felérvén meglepődik hogy hová is érkeztek. Azon meg pláne, amilyen állapotban van a helyiség. Layla szavaira egy kis remegés fut végig a testén.*
- Bor? Inkább víz, tea, vagy bármi amiben nincs alkohol - az alkoholtól rosszul vagyok, nem bírom....
Arra biztosan oka van, hogy idevezetett minket - de talán majd többet elmond ha visszajött... addig is nyugi, amennyire csak lehet. Bent vagyunk a városban...és hamarosan kiderül mi történik itt, ha meg nem kiderítjük - legalább is rám számíthatsz...
*Utolsó szavainál a tekintetét körbehordozza a társaságon.*
<A törpe bizonyára segíteni fog...valami jóság van benne, pozitívság árad belőle. A fekete lovag...talán dartonita...ő igen mogorva, utálkozó...bár az élete nem lehet túl rózsás...kíváncsi vagyok, hogy milyen eseménysorozatok alakították így az énjét... rá már kevésbé lehet számítani, de majd elválik. Ez a sebesült férfi pedig... nem is tudom...ebből az összevert arcból, s testből nem igen tudok leszűrni semmit, talán majd ha jobb bőrben lesz - bár addigra kiderül segít-e vagy nem.>
*Geron ekkor érkezik vissza. Figyelmesen végighallgatja, s amikor a fátyláról esik szó telt ajka egy picit megrándul.*
- Remélem nem haragszik meg, de a bort visszautasítanám - szervezetem igen drasztikusan reagál az alkoholra, soha nem iszom... A fátylamat ... nos ... levehetném, de nem szívesen tenném meg. Már nagyon rég óta így élek, szinte a részem lett. S ha a belső gyászom már elmúlt, talán akkor megválok tőlle. Talán akkor...
*A bemutatkozásokat figyelmesen végighallgatja. Végül amikor minden tekintet rá irányul kissé feszülten megigazít valamit a bal karján a ruha alatt. Szemét a fátyol alatt végighordozza a társaságon. A gyertya fényében ekkot tűnhet fel igazán mindenkinek, hogy bőre színe nem az északon szokványos fehér, hanem kreolbarna. Fátyla alól fekete göndör hajtincsek bukkannak ki.
- Nos az én nevem Szemi - egyszerűen hívjanak így. És hogy miért járom e vidéket - hosszú lenne elmondani, s lehet meg sem értenék. Viszont most már van dolgom - megígértem Laylának, hogy segítek neki kideríteni mi is történik itt. Ugyanis nem engedett be a városba, a vesztembe - s amit eddig láttam és hallottam ennyivel tartozok neki köszönet képpen.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Szokásos, medvés járási stílusában követi a tömzsi alakot a városfalon kívül levő csapóajtóhoz. Megvárja, amíg a többiek szép sorjában lemasíroznak, majd ő is leindul lefelés, és egy erős rántással lehúzza maga mögött a csapóajtót. Utána továbbra is a sor végén haladva követi a többieket, közben hol a bicegő asziszra, hol a szakállas törpre pillantva. Jobb kanyar, utána még egy létra... felmászik a rendezetlen fogadóhelységbe. Szétnéz, majd követi a többiek példáját, és leül. Roppant óvatosan és körültekintően ül le, nehogy ismét életre lépjen az átok. Miután leült, körbenéz a teremben, mostmár a hölgyeket is szemügyre véve.

<No, egy fátylas valaki, akiről semmit se lehet elsőre megállapítani... de nem tűnik valami erős alkatnak. Már ismert törp barátunk, a másik csajszi, valamint agyonvert ismerősünk... szép kis bagázs, nem mondom...>

*Elvesz Gerontól egy fémkorsót, majd a kapott borból kortyol egy nagyot, a kupa hangosan koppan az asztalon, ahogy leteszi. Megvárja, amíg a fátylas hölgy meg a törpe elmonndják magukról, amit érdemes, utána ő is belekezd:

-Aryss da Corda vagyok. Abasziszból származom, de Darton lovagjának mondhatom most magam. Toron ellen harcoltam a XIV. Zászlóháborúban, most pedig istenem küldetését jártam... azonban... volt egy kis összekülönbözésem egy kb. 10000 éves hullával... azóta egy olyan embert keresek, aki segíteni tudna rajtam.

*MOnológja végén egy újabbat kortyol a borból, majd várakozó tekintettel az abasziszira néz.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat enyhén finnyásan veszi ajkaihoz a fémből készült korsót... mintha attól rettegne, hogy az elmúlás által felemészteni kívánt darab bármelyik pillanatban magával ragadhatja... ám a bor kellemes íze kárpótolja midnezt... figyelemmel végighallgatja az emberek mondanivalóját, ám aligha érdekli, a fátyolos embernőstény mit keres ezen a vidéken, vagyhogy az aszisz lovg problémákkal küszködik...*
- Én mondom, a holtakat nem szabad bolygatni... akit az elmúlás elért, az maradjon is nyugalomban. Csontjaiból, hamvából új élet kel... a lélek pedig megpihenhet a túlvilágon. A nagy titok csupán abban áll: mi lesz a homálytestvérrel? Ejh... már majd elfelejtettem...
* Azzal hírtelen észbe kap, hogy emberekkel társalog... egy legyintéssel jelzi, hogy folytatódjon a társalgás... Tupat mindez alatt elgondolkozik... talán átok ül a férfin? Fintorogva húzódik el a közeléből... hiába, ember... önmagában sem állja az idő próbáját, különösen ha egy átokkal a lelkén járja a világot... némi szánalmat is érez az aszisz iránt... ám meg se fordul a fejében, hogy saját praktikáival segítse szorult helyzetéből ki a férfit...*