Nem sok idő marad pihizni, mert jőnek, és ebédhez szólítanak. Gyorsan összekapom magam és elindulok a kajálda irányába. Gardok nem sokkal előttem halad, de nem szólok neki, mert most más dolgom van. Felderítem a terepet. Igaz, hogy nem sok látnivaló van itt, de sosem lehet tudni mi lehet hasznos a későbbiekben. Kinézegetek az ablakokon is mi látható az udvaron.
Épp akkor érek oda, mikor Gardok az ajtóban állva harsányan köszön és bemutatkozik. Jót derülök rajta.
-Mint látják uraim a barátom szép nagydarab ember, és higgyék el az étvágya a méretéhez illik, de azért azt én sem gondolom, hogy az ebédtől a vacsoráig tartó időszakot együltében végigeszi.-mondom a bentlévőknek hangosan-Barátom-fordulok Gardokhoz-Ne légy telhetetlen, ez még csak az ebéd. Egyébként ha itt tartunk-folytatom ismét a már étkezőknek miközben helyet foglalok-engem Amaro Darinának hívnak.
Miközben szedek az ételből azért még odasúgom a korgnak:
-Szép dolog az illem, meg az udvariasság, de ne hívjuk fel magunkra a figyelmet úton-útfélen feleslegesen.