<Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem fog minden simán menni.>
Mikor meglátom a sunyuló alakot rossz érzéssel nézem a fura csomagot. Úgy döntök, hogy megnézem közelebbről a jóembert. A hátamra kapom a Remingtont, (amennyiben van valamilyen vállszíja) és kicsatolom a Thunderboltom tokját, és felcsavarom rá a hangtompítót.
Megpróbálok a lövész mögé lopakodni, nem áll szándékomban lelőni, csak tuti távolságból, olyan 4-5 méterről rászólnék, hogy "Fegyvert eldobni, rendőrség!" Ha hülyeséget csinál ólmot kap a búrájába, ha megadja magát akkor elő a bilinccsel.
Ha látok reális esélyt, így fogok tenni. Ha eddig is nagyon recsegett a tető, ergó esélytelen lenne becserkészni, akkor inkább hagyom a fenébe. Ha sikerül lefegyverezni gyorsan átkutatom további fegyverek, vagy detonátor után kutatva. Ha találok rádiót azt is elveszem, illetőleg beprogramozom a frekvenciáját a saját rádiómba, a kettes számú helyre. Ezek után átveszem a helyét, és nem kis pofátlansággal használni szándékozom a vadászpuskát, ha úgy alakul.
// Várom a reakcíót.
