Fekete Kastély (ÚTK)

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A szolgálómnak csak annyit mondok, hogy pihenjenek, de az engedélyem nélkül nem hagyhatják el a fogadót.
Nincs különösebb kívánságom tőlük.
Enno útbaigazítását figyelmesen hallgatom, nem tűnik első hallomásra bonyolultnak az útbaigazítás; ám a tolvajokra való felhívás kicsit aggaszt.*
- Köszönöm Enno a figyelmeztetését és az útbaigazítását.
*Ezzel visszamegyek a szobámba és Zahírt magammal hívom az útra. Ő mégiscsak fegyveres testőr. Igaz ezzel talán jobban felhívom magamra a figyelmet.*
- Legyen résen Zahír. Itt sem kevesebb a szarka mint Erionban... És nállam egy egész vagyon van a gyógyfüvekre, kencékre.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Belépve az udvarra szerte szét nézek. A zöld ruhás úr tevékenységét figyelem, felém indulát figyelemmel kísérem, hozzám intézett szavait érdeklődve hallgatom. Üdvözlés képpen megemelem kalapom.*
- Jónapot kívánok! Az én nevem Kyrylo Oleksandr Yevheniy - *és ekkor helyezem csak vissza kalapom a fejemre. Átadom számára a lovam, hogy gondját viselje.*
- Köszönöm az útbaigazítást Khossimel, nem kérek kísérőt. - *Ránézek a kutyámra, akit pórázon vezettem eddig* - Zeusz, indul! - *és elindulok a faragott ajtó irányába, hogy a recepcióhoz jussak - a kutyával, természetesen. A lószerszámokon kívül mindent magammal viszek (kishátizsák, nyeregtáska, stb.) .A kerten átsétálok, megnézem magamnak.*

[Togar]

Zenir Argun

Mikor látom, hogy az idegen odasétál az öreghez akkor már tudom nem nekem intett.Csendesen iszogatok és figyelem a kinn hagyott lovakat kíváncsi vagyok mi történik.Gondolom azé az alaké leóhet aki most jött ha esetleg történik valami velük majd szólok neki. Mivel kevesen vagyunk jelenleg az étteremben így élvezem a csendet és közben hallgatózom hátha elcsípek valamit z öreg és az idegen beszélgetéséből.Nekik háttal ülök az ablakon kinézve hogy ne legyen gyanús.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Khossimel könnyedén meghajol feléd, majd folytatja a munkáját, míg lovadat az istállók felé vezetgeti. Utasításokat harsog tovább.
Az oldalajtón átlépve egy szépen kialakított kertbe jutsz a kutyáddal. Van itt minden, ami a pihenéshez kellhet: kis tavacska, kerti pad, árnyék és virágok. Egy szolgáló épp az egyik ajtón kilépve egy kosár ruhát cipel magával. Megnézve magának, óvatosan rád mosolyog.
Az említett ajtót minden nehézség nélkül megtalálod, a többi ajtóhoz képest tényleg igen szép munka.
Belépve rajta, egy kis folyosóra jutsz, amelynek a végét egy függöny zárja le.
Átlépve a lefüggönyözött ajtónyíláson egy 10x10-es fogadótérbe érkezel. A szemben lévő falon egy tömörnek tűnő faragott ajtó, mellette a két oldalán egy-egy ablak. Az ablakokon keresztül az utcára látni a függönyökön keresztül.
Jobbra egy majdnem teljesen faltól falig érő pult. Mögötte egy polcrendszer. A kettő között egy recepciós férfiú, aki üdvözlő mosolyt villant rád.
Balkezed felől egy lépcsősor vezet az emeletre. A bal oldali falon pedig egy nyitott kétszárnyú ajtón keresztül egy nagyobb terembe látsz, ahol asztalok és székek várják a vendégeket.
A fogadótér és a lépcső csiszolt márvány, a pult finoman megmunkált fa, a mennyezet freskós, a lépcsőn vörös szőnyeg. Puccos hely.

- Üdvözlöm Uram a Merrun Éke fogadóban. Miben segíthetek? – kérdezi a pult mögött álló, ékes erv nyelven.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

A testőrnek kinevezett katona komoly tekintettel hajol meg előtted.

- Akarata szerint, úrnő. – s ezzel Zahír felsorakozik mögéd, meztelen handzsárja vészt jóslóan csillan meg.

A fogadóból kilépve elindultok a Piac felé. Tényleg nem túl nehéz megtalálni, legalábbis neked úgy tűnik. A forgalom nagyobbik része ugyanis sodrásszerűen a felé a tér felé tart, amerre ti is igyekeztek. A nagy tolongásban néha csak a testőröd fenyegető jelenléte, és csupasz pengéje az övében ad számodra biztos utat, hogy nem sodornak el...

Ili füvesboltját már gyerekjátéknak tűnik megtalálni, bár a Piac hatalmasnak bizonyul. Körívekre és körcikkekre osztott tér ez, melynek középpontjában egy hatalmas kút áll. A kör osztói az utak, a cikkek és ívek pedig az elárusítók standjai, asztalai, sátrai. Rengeteg eladó és még több nézelődő. Igazi bazári hangulat. A legkülső ív, a tér szélét alkotó épületek. Itt találjátok meg a keresett boltot.

Az ajtón belépve azonnal megcsap a szárított füvek, virágok, porok, párlatok és olajok eltéveszthetetlen illata.
A bolt maga kicsi, ám jól felszereltnek tűnik. Jelenleg csak egy eladónő tartózkodik bent, valószínűleg a tulaj maga.
Dzsad mintájú ruházata és kissé kreol bőre délvidéki származásra utal. A nyakában több sorba felfűzött gyöngysor. A haja egy kendő alá rejtve. Kissé molett alkatán könnyed eséssel lebben a kaftánja.
Rád néz, majd halvány mosollyal és akadozó dzsad szavakkal üdvözöl.

- Galradsza hozott…leány… Segíthetek… én … neked?

[Thor]

(Graion Dennirwen)

-Nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel.

*Kérdésére, hogy nem vagyok e éhes, a nem régebben átélt teleportálás jut eszembe, és a hasam egy kicsit megmozdul.

-Nem köszönöm, azt hiszem most kihagynám, ha nem sértem meg vele. Viszont, hogy nem a parkban beszélünk, engedelmével a lovaimat bevezetném a fogadó istállójába. Nem szeretem, ha szegények nagy teherrel álldogálnak sokáig.

*Ezzel tisztelettudóan meghajlok előtte, és ha tetszik neki, ha nem, ott hagyom, és a pultnál álló férfihoz lépek.

-Engedelmével-* Szólok a férfihoz *- Legyen szíves szóljon az istálló fiúnak, hogy két lónak készítsen elő szénát, és vizet.

*Ezután kilépek a fogadóból, és a lovaimhoz megyek. Ha nincs semmi gond, megsimogatom a Varangyot.

-Ügyes fiú vagy.

*Majd a lovakat elvezetem a fogadó istállójába, ha megtalálom. Az istálló fiút, pedig megkérem, hogy málházza le a lovakat. Én magam tenném meg, csak nem akarom Apol mestert sokáig megváratni.

-Gyere Varangy. -* Szólok a kutyának, és visszamegyek a fogadóba.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A boltot megtalálni egyszerűnek tűnt. De azért fellélegzem amikor minden incidens nélkül elérjük.
Belépve kíváncsian körbekémlelek, majd a bent lévő nőhöz fordulok egy pici mosollyal, amit elnyom az aggodalom.*
- Az ibarai nap aranyozza be életét, de ha könnyebb kegyednek beszéljünk közös nyelven. - *mondom neki ezt dzsadul, majd pyarr közösre váltok, hogy számára könnyebb legyen a velem való foglalkozás. Előveszem azt a papírt amit az orvos adott és átnyújtom neki.*
- Minderre szükségem volna, egy súlyos sebesült számára. Nem kérdezek rész összegeket, majd csak annyit kérek, hogy mennyibe kerül mindezen gyógyír összességében.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Köszönöm kegyét, Kendők Úrnője. – hajol meg mélyen előtted a boltos.
- Ili vagyok a tulaj. Adja csak ide azt a papír fecnit, megnézem… - veszi el tőled a lapot. – Hmm, hmm, látom Kapnak orvos úr kezeli a betegét. Jellemző…

Kis időbe telik míg mindent összeszed, közben az orra alatt motyog.
- Itt volt… hova tehettem… persze, hogy megint ezt használja… jesszus! A tej! … no ez is megvan…

Visszatérve eléd, egy kosárnyi fű, oldat, por és egyéb matéria boldog tulaja lehetsz. Azonban valami nem stimmel, úgy látod.
- Sajnos a legfontosabb, a fertőzést visszaszorító porom épp elfogyott. A nélkül pedig a lábadozás még vagy három napig kitolódhat. De az nem is olyan nagy baj, nem? – kacsint rád az asszony. – Vigye csak hölgyem, használja egészséggel és bölcsen ezeket!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion, Zenir Argun
__________________________________________________

Graion

Az öreg kissé felvonja a szemöldökét, amiért ilyen kurtán-furcsán otthagyod, ám nem szól semmit.
A recepciós végighallgatja a mondandódat, majd bólint egyet.
- Természetesen uram, azonnal jelzek a lovászmesterünknek. Meg kíván nálunk szállni? Csak azért kérdem, mert jobb ha tudja: az összes standard szobánk foglalt, csak nemesi lakosztályaink vannak szabadon. Azoknak egy napra egy arany az ára. Egy napot előre, a többit utólag kell fizetni. Az istállónkhoz a fogadó melletti kis utcában juthat el. – s ezzel a pult mögül kilépve eltűnik az oldalsó ajtónyílás mögött, amin egy szőttes lóg.

Kilépve a térre látod, hogy a lovaidat már nem is egy szempár figyeli. Ki közelebbről, ki távolabbról. A kutyád szinte folyamatosan morog a közelébe tévedőkre, csak akkor nyugszik meg, mikor odalépsz hozzá. Hálásan bújik a tenyeredbe.
Többen csalódott arccal fordulnak el, amikor a lovakat kikötve a mellékutca felé veszed utadat.

Az istállót könnyen megtalálod, egy nyitott kétszárnyú kapun belépve jutsz egy udvarra, amit a kocsiszín és az istálló fog közre. A kocsiszínben három szekér áll, az istállóból pedig szorgos munka hallatszik. Az udvar közepén egy fiatal, karcsú férfi épp a homlokát törli meg, izzadt inge a hátára tapad. Jöttötökre felnéz és halványan elmosolyodik.
Ékes elf nyelven szól hozzád.

- Líthass távoli rokon! Melyik szél fújt erre a tájra fák gyermeke? Én Khossimel vagyok, Arrgo és Halavielnasti gyermeke.

Zenir

A kámzsás idegen nem sokáig marad, így sok mindent nem hallasz a „beszélgetésből”. Jól tippeltél, ő a lovak tulaja, és egyáltalán nem érezheti őket biztonságban mert a köszönés után el is megy rendezni az állatokat.
Kisvártatva a pincér hozzád lép és megszólít.

- Bocsásson meg uram, de Apol Mester szeretne önnel pár szót váltani. Megtenné, hogy odaül hozzá egy pohárka bort elfogyasztani?

[Togar]

Zenir Argun

Látva hogy az idegen észhez tér és elviszi a lovait visszfordulok az ablak felől.Kényelmesen elhelyezkedve. A pincér mikor odaérkezik meghallgatom kérését majd az öreg felé nézek. Biccentek a kérésre és felállok az asztalomtól, odamegyek hozzá és üdvözlöm.

-Üdvözlöm Zenir vagyok miben lehet a segítségére.

Közben kihúzok egy széket és leülök vele szemben az asztalhoz, nem igazán bízom senkiben, így legalább látom mit csinál.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Ili köszöntésére kicsit felvonom a szemöldököm, de nem kérdezek, nem célozgatok semmivel.
Amíg ő összeszedi a dolgokat én nézelődök az üzletben - nem érdekel különösebben semmi, csak kíváncsi vagyok mi minden lelhető fel.
Az orvosra való célzásánál ránézek és egy kíváncsi pillantást eresztek meg.*
- Ennyire ismeri, hogy mely orvosok mivel gyógyítanak? Vagy van különleges ismertetőjele Kapnak úrnak? ... Mi a jellemző? Ha nem titok elárulhatná számomra.
*A válaszát meghallgatom, de további kérdéseket nem teszek fel, hagyon hagy dolgozzon. Bár láthatólag nem ma kezdte a szakmát, de azért véletlenül se cseréljen fel nekem két dolgot a fecsegésem miatt.
Kicsit gondterheltté válok, amikor meghallom, hogy a fertőzést visszaszorító por elfogyott, de egy pillanatra megdermedek a további szavain.
A helyzethez képest gyorsan ocsúdok, hisz itt van Zahír velem. Így egy aggódó, de mégis mosolygós pillantást vetek az asszonyságra.*
- Úgy ahogy mondja. Pihennie kell a sebesültnek, hogy újra teljes erejével álljon karavánunk élére.
És akkor így mennyit is fizetek önnek mindezen szerekért? - *változik a tekintetem fürkészővé és kérdővé.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Az egy aranyas összegre kicsit felhúzott szemöldökkel nézek, és csak annyit mondok.

-Nem, valószínű nem fogok megszállni itt, de természetesen kifizetem a lovaimról való gondoskodást.


*Meglepődök, mikor fajtám nyelvén szól hozzám az istállófiú. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, és kedvesen köszöntöm elf nyelven. Természetesen leveszem a csuklyát a fejemről.

-Üdvözöllek Khossimel. Már azt hittem a mi fajtánk kihalt e vidéken. Öröm látni, hogy mégsem. Az én nevem Graion Dennirwen, Lirrion Dennirwen és Feina Dilach gyermeke. Pyarronból, Lar-Dor magisztrátusából érkeztem, és Apol mesterhez jöttem. Igazából, most is vár rám, ezért ha nem haragszol, most mennék is, nem akarom megvárakoztatni. Kérlek, viseld gondjait a lovaimnak.

*Majd felhajtva a csuklyát a fejemre, biccentek felé, és Varangyot magam mellé szólítva, elindulok vissza a fogadóba. Az istálló ajtajában megállok, és visszafordulva azt mondom.

- Viszont, még összefuthatunk, egy jó kis beszélgetésre. A találkozásig is szép napokat neked.

*Visszamegyek a fogadóba, és megkeresem Apol mestert. Valószínű még ott van.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion, Zenir Argun
__________________________________________________

Graion

Khossimel kissé elpirul.
- Bocsáss meg távoli rokon, ám én csupán félig vagyok a véredből való. Apám egyszerű erdei ember volt. Anyám nevelt fel, igaz, de akkor sem vagyok tisztavérű rokonod. – s ezzel elsiet a lovaddal.
Jól látod, hogy bár őszintén beszélt veled és nem akart tévhitben hagyni, mégis fáj neki, hogy be kellett vallania az igazad, ezzel kijavítva tévedésedet.

Téged viszont várnak, ha minden igaz, így visszasietsz a fogadóba.
Az étterembe visszaérve látod, hogy Apol mesterrel szemben az előbb már látott vendég ül és elmélyülten beszélgetnek.

Zenir

Az öregúr barátságosan bólint, majd köhécsel kicsit.
- Köszönöm, hogy elfogadta egy vén bolond meghívását. Gondolom most csodálkozik, hogy miért is tukmálom magam egy vadidegen társaságára. – mosolyodik el szárazon.
- Látom ön a kóbor zenészek, a bárdok nemes hagyományait követi. – biccent finoman a lantod és a pengéd felé. – Biztos sok felé járt már, és sok érdekes történetet hallott, élt át. Szeretném, ha elmesélne vagy előadna ezekből a történetekből nekem és azoknak, akik mások kárából szeretnek okulni. Ám mielőtt erre sort kerítenénk, kíváncsi lennék, mi szél sodorta észak szülöttét a Quiron tenger déli felére?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Semmivel, hölgyem! – csillannak vidám szikrák a tekintetében. - Tekintse ezt ajándéknak.

A boltban tényleg sok mindent tartanak, még olyan ritkaságokat is látsz, amiket legjobb tudomásod szerint csak Ibarában lehet megtalálni. Rejtély, hogyan kerülhetett például Fekete Álom méreghez a füvesasszony, amikor az az egyik legritkábban megtalálható skorpió mérgéből készül…

Zahir közömbös arccal sétálgat a boltban, ám soha nem távolodik egy ugrásnyira messzebb tőled.
Teljesen érdektelenül hallgatja a beszélgetést, fel is ötlik benned: talán nem is ismeri a Közöst?

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Ámulok és bámulok a gyönyörű szép kidolgozáson, az összképen - hiába, hogy én is hasonló körökből származom. Már most eldöntöttem, hogy ajánlani fogom mindenkinek ezt a fogadót. Odaállva a pult elé leültetem a kutyámat magam mellé, majd a recepsióshoz fordulok, megemelem a kalapom, majd leteszem a pultra.*
- Jó napot kivánok! Egy szobát szeretnék kivenni előre láthatólag 4-5 napra, ha lehet erkélyeset, ami az utcára néz. Napi háromszori étkezéssel, fürdéssel. Valamint Zeuszhoz ragaszkodom, hogy a szobámban legyen.
Valamint, tudna hívatni egy jól dolgozó borbélyt?
Lehet kicsit sok lesz a kérésem, de a szobám elfoglalása után és a borbély távoztakor le is szeretnék fürdeni, túl nagy már a rámrakódott út pora... - *kicsit közelebb hajolok hozzá és hallkabbra fogom hangom* - A fürdéshez... lehetne segítséget kérni egy fürdető hölgy képében?