Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Talán az emlékek felidézése lehet az oka annak, hogy az elf nő ruházatára nem szenteltem annyira nagy figyelmet a belépése pillanatában. Köszönése viszont kizökkent gondolataimból. *

- Jó napot. * válaszolok neki vissza, majd jobban megfigyelem az öltözékét, míg leül. *

< Hát nem csodálom, hogy odalent síri csend lett megjelenésekor. Te jó ég, nem szívbajos. Lehet hogy mágiatudó és ez visszatartja majd egy ideig a kötözködőket, de nem sokáig. A ruházata miatt nagy bajban leszünk, az tuti. >

* Az ork hamar válaszol a nő kérdésére, igaz elég sajátságos stílusban, így én csendben maradok. Nem vagyok az a beszédes fajta, főleg meg nem idegenekkel. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Beszélgetésetek igen tömör és érezni lehet rajta az „idegenek összekerültek egy szobába” hangulatot.
Szerencsére sokat nem kell várni, Yvett érkezése után pár perccel erőteljes dübbenés hallatszik az ajtó felől, ahonnan mindőtök érkezett. Talán kopogásnak indult a dolog, mert szinte azonnal nyílik is az ajtó.

A lépcső tetején már „megismert” veterán katona, az őr, lép be a szobába. Fehér üstöke alatt jeges kék szem honol, s bár jelenleg igen komoly tekintettel méri fel a termet, arcán a letörölhetetlen életöröm és vidámság nyomai látszanak.
Gondosan bezárja maga után az ajtót, majd a külön álló karosszékhez lép.

- Üdvözlöm a megjelenteket. Brodin kapitány vagyok. Kérem foglaljanak helyet a kanapékon.
A kapitány megvárja, míg elhelyezkedtek, majd tölt magának egy pohár vizet és a székbe ül le.

- Úgy látom kis csapatuk igen változatos mind a nemek és fajok, mint a szakterületeket tekintve.
Lennének szívesek bemutatkozni? Csak hogy egyszerűbb legyen megszólítanom önöket.
- Ám mielőtt megejtenénk a formaságokat, pár szót mondanék arról, hogy miért is vannak önök itt. Bár sokféle helyről származnak és jöttek a mi városunkba, országunkba, most a Herceg az önök segítségét kéri.
14 nappal ezelőtt az egyik kis falunk mellett olyan dolgot talált egyik felderítőnk, amit mindenáron jelenteni akart a feletteseinek. Majdnem belehalt. Amikor megkaptuk a híreit, egy kutatócsapatot küldtünk erre a bizonyos helyre. Mielőtt megkérdeznék: nem, nem árulom el addig a pontos helyet, míg nem vállalják a feladatot. Nem szeretnénk, ha egy nagy csapat szerencsevadász nyüzsögne a környéken. Egy héttel ezelőtt indult el a felderítőcsapat a közeli faluból, ám az azóta eltelt hét óta nem jelentkeztek, hírünk sincs felőlük. Az önök feladata lenne megkeresni a csapatot, majd biztosítani a csapat küldetésének sikerét.

- Előbb tehát a neveiket kérném, majd azt, hogy vállalják e a feladatot. Ha mindannyian vállalják, akkor egy titoktartási szerződést kellene aláírniuk, miszerint a célterület eléréséig senkivel nem beszélnek a küldetésükről. Csak egymás között, előttem, és a Herceg előtt. Bár ERRE biztosan nem fog sor kerülni. – nevet fel örömtelenül.
- Ha aláírták a szerződést, akkor feltehetik a kérdéseiket és én elmondom a pontos helyszínt.

Ezzel egy kockát vesz elő az egyik zsebéből, majd hátradőlve megissza a pohár vizet. Majd várja a válaszaitokat.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Üdvözlöm Ramani Voineor vagyok és Ordanbúl jöttem mint tudja.Tetszett a színjáték amit rendezett bár nekem nem túl szórakoztató, remélem a lentiek is ilyen jól fognak rajta szúrakozni.Nos azért jöttem mert vállalom a feladatot és aláírom a szerződést ha előveszi és megmutatja-mondom nyugodt kimért hangon.Sohasem voltam a színjátszás barátja.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Az én nevem Vasöklű Arg.

*Sajnos annyi eszem nincs, hogy más nevet mondjak, hisz lehet azóta már keresnek, mint szökött rabszolga. És valószínű, ha elkapnak a vadak közé dobnak eleségnek.

-Nos azé’ kaptam ezt a nevet, mert az egyik alkalommal mikor harcú’tam az egyik ellenfelemmel, akkó’ puszta kézzel zúztam be a pajzsát. Hehe…he, a fickó eléggé meglepődött, de utána má’ mindegy vó’t neki.
Bár nem tudom mi az a szerzű’dés, de ha csak akkor kapok érméket, ha írok rá, akkó’ rajzolok rá majd valamit, mert…sajnos nem tudok írni.

*Nem szégyenkezek a tudatlanságomért. Sőt mikor a pajzsos esetet mesélem, még ki is húzom magam, hogy milyen büszke vagyok rá. Egyelőre nem mondok mást, megvárom a többieket, és utána a kapitány beszédét.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Bárkitől vártam választ, de az orktól pont nem. Nem is tudom miért... Így meglep, hogy pont ő válaszol, s a másik két jelenlévő hallgatásba burkolózik. Ez egy apró mosolyt csal az arcomra - lám, lehet jobban jártam volna, ha egy kicsit foglalkozok az emberi lélek világával is...*
- Igaz, nincs hová sietnünk, hisz ide küldtek bennünket. - *jegyzem meg beszélgetőpartneremnek. Nem nagyon akarózik tovább fecserészni, főleg, hogy háromból két fő egyáltalán nem kommunikatív. Így marad a csendes várakozás.
Amint az őr belép kíváncsian várom mit mond, hogy mikor érkezik meg a kapitány, de a szavaira még jobban meglepődöm mint az ork válaszán.
Már-már szólnék előbb, de az ember férfi megelőz.*
<Micsoda udvarias ember...
Hát igen... férfiuralom van, mi nők csak a háttérben kulloghatunk... Majd kiderül, hogy így lesz-e ez mindig... >
*A mosoly nem múlik el arcomról, de komoly szemekkel méregetem emberférfi társunk pajzsát, majd pedig az ork öklét - igaz csak távolról... Nehéz elképzelnem, hogy valakinek akkora ereje legyen.
"Távoli rokonomnak" mutatok, hogy mutatkozzon be előttem nyugodtan. Én ráérek, már úgy is ismer a kapitány; tudja ki vagyok és honnan jöttem. Persze a félelf leányzó után én is elmondom újra azt amit kért, de ők "ismeretlenül" elsőbséget élveznek előttem.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Nagyon meglepődök a kapitány belépőjén és mondandóján, de igyekszem ezt palástolni. Végighallgatom társaim bemutatkozását, majd bólintok a nő felé, és a kapitány felé fordulok. *
- Üdvözlöm kapitány. Seela Deranel vagyok. Mivel a szerződés aláírása feltétel a munkához, ám legyen, aláírom. Ezen ne múljon a dolog.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Miután a nő befejezte a bemutatkozást én is átesek ezen a procedúrán.*
- Üdvözlöm Kapitány! Yvett de Crei vagyok. Mivel a magisztrátusból küldtek az Önök segítségére, így természetesen aláírom a titoktartási szerződést én is.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Brodin kapitány kissé elvörösödik Ramani szavaira, ám megvárja a többiek válaszát is.
Aztán felel.
- Elnézésüket kérem, ha úgy érzik megtévesztettem önöket. Mint harcteren nevelkedett katonaember, jobb szeretem magam felmérni azokat, akiket kényes munkára választok ki, és olyan dolgot kérek tőlük, ami akár az életükbe is kerülhet. – dörmögi kissé zavarban.
- A szerződés tulajdonképpen csak egy pecsét, mely gondoskodik róla, hogy betartsák a titoktartást. – feljebb emeli a kezében tartott kockát.

Most hogy jobban meg tudjátok nézni, ez nem egy közönséges kocka. Az élei úgy 5-6 cm hosszúak lehetnek, mattfekete felületén apró vésetek vannak. Az egyik oldalán egy sekély mélyedés, mely nagyjából hüvelykujjnyi.
- Ez a szerkezet ősöreg, sokáig a Magisztrátus sem tudta mire való. Lar-Dorban jöttek rá a szerkezet nyitjára. Helyezzék egymás után a hüvelykjüket a mélyedésbe, és ismételjék utánam:
„Fogadom, hogy a küldetésünkről egymáson, Brodin kapitányon, és a város Hercegén kívül senkinek nem beszélek mindaddig, míg el nem értem Brodin kapitány által meghatározott helyet.”

Mindenki elé lép a kockával, a hölgyekkel kezdi. Egy kis bizsergést és a rúnák halvány felizzását lehet érezni, amikor a mélyedésbe ér az ujja a soron lévőnek.
Yvett, te azt is érzed, hogy a mágia ősi, bár már eléggé gyenge. Amikor készülhetett, jóval hatalmasabb erő lakozhatott benne.
Amint mindenkin végigért, eltünteti a kockát és visszaül a székbe.

- Nos, hogy ezen túl vagyunk… A hely ahova el kell utazniuk és a céljuk: Kapa falva. – ekkor éreztek egy kis melegséget, valószínű, hogy addig a faluig tart a kocka varázsa. Bár Argnak ez fel sem ötlik…

- Keressék meg Kapa elöljáróját, ő majd elirányítja önöket a romokhoz. A feladatuk megtalálni a kutatócsapatot, és ha még élnek segíteni nekik a küldetésük végrehajtásában. Végül visszakísérni a túlélőket a fővárosba. A kutató csapat vezetője Cean tanácsos. Őt keressék. Szeretnénk ha mihamarabb indulnának, legkésőbb holnap hajnalban.
- A fizetségük fejenként 10 aranytallér. Ezen kívül az esetleges bonyodalmak után még plusz fizetséget is kaphatnak.
- És most, ha van kérdésük, halljam őket. – dől hátra.

// A kocka egy 20E mentális blokkot hoz létre azon, aki megérinti a mélyedést.
Erőssége személyenként:

Vasöklű Arg, 1k10+20 = 8(+20) [28]
Ramani Voineor, 1k10+20 = 1(+20) [21]
Seela Deranel, 1k10+20 = 3(+20) [23]
Yvett de Crei, 1k10+20 = 10(+20) [30]

Csak a szöveg szerinti dologban érvényesül a mentálpecsét, és nyomtalanul elmúlik, mikor a kulcsszó, vagy kulcsesemény megtörténik. //[/color]

[Togar]

Ramani Voineor

Miután megérintettem a kockát kissé elgondolkodom, ha ez egy ritka mágikus tárgy akkor nem hiszem hogy a Lar-Doriak ilyen könnyen visszadták volna.Ha csak nem ilyen jó kapcsolatokat ápolnak.Bár ahogy elnézem kaptunk egy varázslót is csak kérdés honnan jött.Figyelmesen végig hallgatom a mondandóját és felteszem a kérdésemet.

-Engem igazából az érdekelne amit nem mondott el mivel ezt a kockát megérintettük ugyse tudok beszélni erről senkinek.Ha csak egy eltünt felderítőcsapatot keresnénk nem kellett volna ezt a mágikus cuccot megérintenünk és nem válogattak volna ennyire a jelentkezők között sem hanem az első ötöt elküldték volna.Olyan emberek kellettek akik megbízhatóak, képzettek.Miért? Nem mondja csak azért mert egy felderítőcsapat eltűnt mert akkor a katonái lennének ott most nem mi mennénk.Mi történt ott?És mi a küldetésük, mert nem hiszem hogy az előljáró tudja ha pedig nem találjuk meg a tanácsost mihez kezdjünk jöjjünk vissza?

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A "pecsét" hallatán egy kicsit lelohad a mosoly az arcomról.*
<Nem tetszik... de hát nincs mit tenni, alá kell vetnem magam ennek.>
*Mielőtt hozzám érkezne a "kockával" megnyitom tudatom, hogy a pecsét biztosan a helyére kerüljön. Miután végeztem és a férfiak jönnek eljátszom a gondolattal, hogy milyen jó lenne tanulmányoznom azt a "kockát"... Aztán kénytelen vagyok a megbeszélésre figyelni ismételten.*
- Az Úrnak igaza van. Mit talált a felderítő, amit jelenteni akart? Milyen romnál? Úgy értem mi volt régebben az a hely; akár pontosan megtudja mondani, akár csak sejtés, feltételezés... És mi után kutattak ott Cean tanácsosék?

//220.oldal Tudatnyitás diszciplína - 1 Pp//

[Thor]

(Vasöklű Arg)

<Ez lenne a szerződés aláírása?> Vakarom meg a fejem. <Érdekes. És mi értelme van annak, hogy megérintek egy kockát. Fura ez a kapitány, de hát mi veszteni valóm van belőle?>

*Mikor hozzám ér a kockával a kapitány, akkor mutató ujjammal megnyomom azt a részt, amit a többiek is megérintenek. Viszont amikor megérzem a bizsergést az ujjamon, riadtan ugrok fel, és az eddig bal kezemben lévő kétkezes csatabárdot felkapom, és védekezésként magam elé emelem, és hátra lépek.

-Miféle boszorkányság volt ez? -* Kérdezem idegesen.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A különös szerződésnek mondott kocka idegessé tesz, amit próbálok palástolni. Elmondom gyorsan a szöveget, de az ujjamban érzett bizsergés csak fokozza idegenkedésemet az egésztől, így hamar elkapom kezemet a kockától, majd vissza leülök, és csendben figyelem a többiek reakcióját, utána pedig a kapitány mondandóját. *

* Az ork reakciója nagyon meglep, de úgy érzem nem igazán lenne jó ötlet belefolyni a dolgokba. Úgy látszik nem igazán találkozott még ilyen dologgal, így természetes a reakciója, de az erejét látva én nem óhajtok vele és ellene vitába szállni. Így megvárom a végkifejletet, de ha kell esetleg a többi társam segítségére sietek. *

* A feltett kérdéseket én sem tudtam volna jobban megfogalmazni, így csendben és kíváncsian várom meg a kapitány válaszát. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A kapitány Arg reakciójára könnyedén felnevet.
- Semmi boszorkányság, csak egyszerű varázslat. Hogy miféle, azt ne kérdezd, magam sem tudom, ám ártalmadra nem lesz. Egyébként kérdezd meg de Crei hölgyet – bólint az elf hajadon felé. – Ő biztos el tudja majd magyarázni miről is van szó.

Ramani kérdésére értőn biccent egyet, majd belevág a mondandójába.
- Amit eddig nem nagyon hangoztattunk…
A felderítő súlyos sebekkel érkezett meg Kapa faluba. Ott éppen hogy sikerült a Kárpit ezen oldalán marasztalni. A falu elöljárója azonnal futárt menesztett a Herceghez, a felderítő információi hallatán.
A felderítő ősi romokat talált, ám egy erős vasalt kapu állta útját, így bemenni nem tudott. Így is valami támadás érte, sajnos az már nem derült ki, miféle. Elvánszorgott a faluba, ott átadta a híreit.
A felderítőcsapat 12 katonámból, 4 Hercegi Felderítőből, Cean tanácsosból és Tristan kovácscéhének mesteréből állt.
Utoljára a faluból küldött a tanácsos hírt magukról, hogy elindulnak a romokhoz, 4 teherhordóval kiegészülve.
Azóta nem kaptunk felőlük hírt. Sajnos a Magisztrátusból felkért varázstudó sem tudta elérni a tanácsnokot. Mintha a föld nyelte volna el a csapatot. A felderítő kalandjából okulva, attól tartunk valami baj érte őket.
Eddig még csak egy ősi romot találtunk, épp itt, a város alatt. Onnan származik ez a kocka is. Akkor majd száz katona, varázstudó és pap életébe került a romok feltérképezése.
Ez az oka, hogy igen képzett és NEM katonai erőt szeretnénk küldeni a kutatócsapat után.
A csapat feladata a romok feltérképezése, felderítése lenne. Önöknek elsősorban a tanácsnokot kell megkeresni, ha megtalálták, akkor az utasításai alapján folytatni a felderítést vagy hazatérni ide…

Ismét megáll a beszédben, újabb pohár vizet vesz magához, majd belekortyolva várja a további kérdéseket…

[Togar]

Ramani Voineor

Ugye hogy csak nem annyit tud mint amennyit először elmondott.De érdekes ha a város alatti romokban ilyen sokan haltak meg akkor ide elegen leszünk ennyien?Meg látjuk felderíteni megyünk és kiderül hátha csak rossz baleset az egész.

-Nos akkor mi megyünk és megkeressük az eltűnteket ha jól értem.Viszont ha olyanba botlunk amivel nem bírunk akkor kijövünk erősítésért.Hogy jutunk el a faluba?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Egy kis ideig fürkésző, és hitetlenkedő szemmel nézem a kapitány kezében lévő kockát, majd nagy fujtatva, visszaülök a székemre.

-No egye fene, elhiszem. De oztá’n, ha legközelebb ilyet tesz szó’jon, hogy felkészülhessek.

*Majd a csatabárdot is visszateszem a földre, mint támasztékot, és a fejére rakom a kezeimet.
Az elfre nézek fürkésző, és kicsit félő szemekkel, majd a kapitányra figyelek. Sajnos csak a végét hallom a mondandójának, de majd a többiek később elmondják az egészet. Majd meghallom a pikkelyvértes kérdéseit.

-Nonono. Hát még nem került olyan ember, ork, vagy bestia elém, melyet ne tudtam volna ezzel a fegyverrel kettéhasítani.

*Mondom büszkén, és a csatabárd nyelére csapok.

-Legyen az bármi is. -* És mivel nem figyeltem oda, hogy mit is beszélt a kapitány, így tényleg fogalmam sincs semmiről *- Elbánunk vele. Ráadásul velünk lesz egy izé…ő…szóval aki ismeri a kocka hatalmát. -* És ekkor kicsit bátortalanul az elfre mutatok, akit a kapitány is mondott.