Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala - reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A fedélzeten Jaszaf tekintete lassan visszatért a normálishoz. Végignézett mindenkin aki fenn tartózkodott, egy kicsit elidõzött az idegen dzsadokon. Gorden beszédjére hozzáfordult.*
- Mást nem tehetünk, mint imádkozunk az Istenekhez, hogy küldjenek nekünk szelet. És várunk...
*Salah a hajó orrában alaposan szétnéz. Jobbra lát egy fehéres sávot - szárazföld lehet minden bizonnyal - és jóval közelebb van, mint a hajó orrának vonalában ama város ahová tartanak - ugyanis azt szeme nem fedezte fel.
Flamm szavaira Joakim nem reagált, úgy nézett ki a lovag, mint egy megvadult bika. Szó és mindenféle kontaktus nélkül ugrott bele a lyukba. Õt követte Fergia, majd Flamm. A többiek fennmaradtak a konyhában. Carwyn a legközelebb a nyíláshoz, míg Avyen az ajtó felé tekintett Kalmonra, aki az ajtóban támaszkodott az ajtófélfának.
Odalent hála Joakim buzogányából áradó kékes fénynek majd az egész területet be lehetett látni. Itt a hajó gyomrában középen két sor láda sorakozott egymás mellett, rendre lekötve - s így keté osztva a hajó gyomrát. Joakim megvárta a mögötte leérkezõket. Fergiának üzent az elme útján. ~Menjen a kölyökkel jobbra, én egyedül megyek balra. Nem menekülhet a szemét.~ Fergia és Flamm leérvén az alljban pár kisebb tócsa vérfoltot fedezhet fel, de se test, se hangfoszlány - hörgés, szuszogás, nyögés... odalent síri csend honol a sötétben.*

[Navaratna]

(Fergia)

<Síri csend? Ezen hamar változtatni kell!>
Jobbra megy, ahogy Joakim javasolja de magyarázni kezd egy igen beteg dolgot Flammnak...
-A kedvenc gyilkolási módszere annak, akit keresünk, az élve boncolás...Kifolyatja a vért a testbõl...Elõször finom bemetszést ejt a bõrön, csillag alakban...Aztán átfûrészeli a bordákat...egyenként...lefejti az izmokat...rostonként...széthajtogatja, majd....
Õ nem félt. A buzogánnyal való csapkodás meg épp elég hangosra sikeredett. S a valami inkább jöjjön rá mint másra! Furcsa mosoly foglalta el arcát, szeme cikázott odalenn, hátha meglátja ha mozog valaki.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Odaér Kalmon elé és megáll egy pillanatra. Merengõ arccal, lágy mozdulattal végigsimít a férfi kerján, majd üres tekintettel a folyosóra néz ki.*
- Valószínüleg a gyilkos lent van a hajó gyomrában. Megláttam, ahogy egy csapóajtón leoson, és most Joakimék megpróbálják felhajtani. Körülbelül ennyi történt.
*Azzal kilép Kalmon mellett a folyosóra végigcirógatva a férfin és a fedélzetre vezetõ lépcsõig sétál. Ott leül az egyik lépcsõfokra úgy, hogy ne jelentsen akadályt ha valaki közlekedni akar.*
<... Ha valamelyik szobában jön fel, akkor ki fog jönni a folyosóra és akkor én látni fogom. Ha nem jön ki a folyosóra, akkor még mindig át lehet kutatni utána a helyiségeket. Ha pedig nem valamelyik szobába jön fel, és Fergiáék sem találják meg, akkor másfele is ki tud osonni, így máshol kell majd keresni. Szóval most sokminden ki fog derülni. Ha mégis kijön a folyosóra, olyat kap tõlem, hogy egy életre megemlegeti. ...>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elgondolkodva a hátamat támasztom az ajtófélfának, hogy Avyt is tudjam figyelni, de a konyhában se kelljen itthagynom Carwynt egyedül. A karjaimat összefonom a mellkasomon és nyugodtan várom mi sül ki ebbõl. Mást most úgysem tehetek.*

<A gyilkosok általában azt támadják meg, aki egyedül maradt és a társaság most igencsak szétszakadt. No mindegy. Részemrõl mindent megteszek, hogy megvédjem a társaimat és nekem ennyi elég is. Ha végre partot érünk úgyis megtudjuk ki vagy mi van még a hajón...Avy viszont...Nagyon üres a tekintete és az életszeretet sem munkál már benne olyan hévvel, mint ezelõtt. Vajon mért van az az érzésem, hogy Fergia "mondandója" váltotta ki ezt belõle már megint. Furcsa, hogy ha együtt látom õket kijönni valahonnan, akkor utánna Avy mindig össze van törve lelkileg. >

*Elrévedve nézem Avyt, ahogy ott ül a lépcsõn. Közben a békés mosoly makacsul kitart.*

[Flamme O'Styg]

Fergia elõadása közben csak egy fura mosoly jelenik meg az arcán.
-Milyen érdekes ember lehet... Megtévelyedett, õrült zseni Mr látom magam elõtt a filozófiai vitájt... Inkább kapjuk el....
Flammot sem járta át a félelem, volt már ennél gázosabb helyzetben élete során. Nyugodtan, tettre készen lépkedett Fargia mellett...

[Alauron]

(Salah)

Jobbra tekintve a szárazföld láttán azonnal visszafut Jaszafhoz.
<Ha most elkiáltottam volna hogy "Föld!", talán jobban használt volna a hírnevemnek?>
- Nézz jobbra, látod azt a fehér sávot? Az ott biztos föld. Legalább menjünk közelebb, hogy megnézük milyen hely az, hátha segít tájkozódni. Vagy ha jónak látjuk , és nem csak egy takarónyi kis föld, akkor miért ne kössünk ki?
<Hála neked Gyémántszemû Nagyuram! Talán olyan helyet találhatunk ahol van víz, mert a kulacsom kezd ürülni, a szomj dolgát pedig tûrni kell, mert csak végsõ esetben lenne merszem Téged apróságokkal zargatni, hisz aki még egy kis szomjat sem visel el, az nem méltó a figyelmedre sem.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala - reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Joakim fegyverébõl áradó fény Fergiáék oldalát csak gyenge fénnyel látta el. Hála a ládáknak, melyek köztük húzódtak. Nem kellett túl sokat lépdelniük a hajó gyomrában, talán úgy 20 lábnyit, és újra egymás mellé értek. A látvány azonban mindhármukat egy pillanatra megdermesztette. Kettõ dzsad származású férfi feküdt a padlón, kinyitott mellkassal, még a vérük csordogált testükbõl. A jobb szélsõ lába még rángatózott kissé, ám Fergia gyakorlott szeme láthatta, ez csak izomösszehúzódás a halál beállta után. De nem csak ez tûnt fel a dartonita papnõnek - a testekbõl kicsordogáló vér igen kevés volt egy átlagos testhez képes. A testek alatt sincs annyi, hogy odafolyt volna. Szeme pár apró vérfoltot kezdett követni a hajó fara felé, ahol végül is eltûntek, mintha csak az otthagyójuk átkelt volna a falakon egyszerûen. A két hullán, és rajtuk kívül senki más nem volt a raktérben.
Salah felhívására Jaszaf jobb felé nézett. Homlokráncolva nézte, nézte a tengert.*
- Nem látok semmi fehérséget testvérem! De ha mondod bizonyára úgy van, lehet jobb a szemed világa mint az enyém. Kikötnék én szívesen ... egy kikötõben... nemtudom errefelé mennyire zátonyos a part. Megtudja-e ez a hajó olyannyira közelíteni a szárazföldet, hogy simán kiússzon mindenki - merthát csónakunk nincsen...
*Míg beszélt közelebb húzódott a kormány elõtti kicsiny korlátnak és még mindig a szemét meresztette a tenger felé. Nem vette észre a rá leselkedõ veszélyt - amit Gorden és Salah igen... a férfi mögött egy alak bukott fel a semmibõl - egyenesen a padlóból. Kezében fényes tárgy villant meg a reggeli napfényben.
Carwyn feszülten figyelt a lentrõl felhallatszódó hangokra. Ám a papnõ érdekesen nyugodt hangján kívül semmi mást nem hallott. Avyen a lépcsõre leült, ám annak keskenysége révén ha valaki közlekedni kívánt volna rajta fell kellene állnia. Azonban a fedélköz csendes. Nyugtalanítóan csendes. Ahogy Avyen gondolkodik beléhasít valaminek a hiánya... a dzsadok... se horkolás, se beszéd, se nyögés... csak csend és a tenger halk nyugtalanító moraja.*

[Navaratna]

(Fergia)

Beleéléssel mesélt, míg meg nem találta a két dzsad hullát, a távozó árnyat. Akkor beállt a szája. Egy szívdobbanásnyi idõre.
-Dzsadok...Az alvók közül. A francnak van fenn Avyen és Kalmon, ha ezeket le tudta hozni...!Megint egymásra révednek, hogy takarodnának innen egy örömtanyára! Ostoba lények, kik azt hiszik, az a "szerelem" legmagasabb foka ha egymás testnyílásaiban turkálhatnak kéjes nyögésekkel!-köpött ki undorral a padlóra. Megfordult, s tudta, innentõl kezdve nem lesz tekintettel renyhe, beteg érzelmekre, mik sérült lélek öklendezései csupán.
-Belemocskoltak a nyomozásom helyszínébe, menetébe!Csak egyszer kössünk ki, kiátkozom mindet a fedélzetrõl...!-suttogta. Már nem volt hûvös, sokkal inkább a harag egy formája uralta a nõ vonásait.
-Vérivó...issza a vérüket..eddig azt hittem, a hírnevet pártoló dzsad isten fanatikus hívével van dolgom, ki így akar örökké élni, rettenetként, más száján, regékben...-fejtegette orra alatt, de már sietve visszafordult, hogy felmehessen a lakószintekre. Ott Carwynra komoran tekintett, hangja kemény volt:
-Elszalasztottuk. Menekül. A falakon át jár. Vért iszik. Hozd a nyílpuskád, még áldás munkál rajta, de bárdodon nem.
Kifordult a konyhából, levegõnek nézte mind a sárgát, mind a másik nõt, helyiségrõl helyiségre cikázott szeme, s mikor nem lelte sehol, a fedélzetre való feljáróra pillantott. Ervül válaszolta meg magának sejtését:
-Ha lent nincs...odafenn van.

[Alauron]

(Salah)

Nem is várja meg, míg agya felfogja mi is az ami Jaszaf mögött áll. Talán hirtelen a szellem visszatérésére gondol, de ez is csak egy ötlet, mivel a padlón át közelít. Szerencsére thadzsija mindig kéznél van, azt most is magán tartotta. Elõrántja, és egy gyors szúrással akarja ártalmatlanná tenni a felemelkedõ alakot.
<Most légy velem Uram! Majd utána megnézem, hogy a szellem, vagy a gyilkos e?>

//KD.:10 T.D.: 93//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala - reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Joakim látva a papnõ kirohanását a karjánál fogva fogta vissza. Tudta, hogy nem fog tetszeni a nõnek - de neki meg az nem tetszett amit mondott.*
- A mások iránt érzett dühe ne vakítsa el. Most ne. A párocska errõl nem tehet - *bökött a két hullára* - A felfedezést követõen elvileg, nem volt õrizetlenül hagyva a lejárat... vagyis a konyha... akkor meg még jóval elõtte kellett nekik lejönniük. Még az is lehet, hogy az éjszaka folyamán... bár az utolsó õrjáratomkor még mindenki a helyén volt.
*A nõ fejtegetésére, miszerint a gyilkos vért iszik elkomorult láthatólag tekintete. Arizma meg-megrándult, szint szobormerevséget vett fel.*
- Nem biztos, hogy itta a vérüket... lehet más is... lehet pap az ellenfelünk, egy nagyon sötét oldalon álló pap, aki a vérmágiát használja.
*Fekete szembogara furcsán csillogott a buzogányából áradó kékes fényben. Elengedte a nõt, miközben keményen csengõ szavakat suttogott a két társának.* - Óvatosnak kell lennünk nagyon. Gyorsan el kellene kapnunk, különben egyessével, kettesével öl meg mindenkit a hajón. És talán nem ártana az apró mozaikokat összeilleszteni, hátha ezálltal közelebb jutunk hozzá... ... - *ránézett Flammra, majd mintegy magának ingatta a fejét.* - Gyere fel te is a fedélzetre, minden szemre, kézre szükség lesz.

*Salah thadzsi kirántásánál Jaszaf szintén fegyveréért nyúl, de mihelyst felfogta, hogy Salah nem õt támadja, hanem valakit a háta mögött már késõ volt. A Sakál támadását Salah már nem bírta megakadályozni. Iszonytató erõvel csattant pengéje Jaszaf lábának, miálltal a gárdavezetõ egy hangos bõgésszerû ordítással adta a külvilág számára, ez bizony fájt neki. Nem is csoda - a penge szinte kettéhasította a combcsontját, miálltal õ a földre került és fájdalomtól elgyötört, eltorzult arccal elterült.
Salah csapása sem volt azonban kevésbé szerencsés. A padlóból kibúvó alak vállában akadt meg pengéje, szétfröcskölvén minden fele a Sakál bíborvörös vérét. Egy elfolytott kiálltás hallatszódott felõle, majd szembefordult támadójával - Salahval.
Gordennek ezzel nyílt célponként felkínálva hátát...
A két dzsad férfi akik a korlátnál ücsörögtek eddig, megdermedve nézték az eseményeket.

A fedélközben ücsörgõ Avyen, a konyha ajtajában álldogáló Kalmon, a konyhában várakozó Carwyn, és a hajó gyomrából épp felfelé igyekvõ hármas egy nagyon hangos és fájdalmas üvöltést hallottak a fedélzet felõl.*

//Még mielõtt valaki azt mondaná rohanok - ez egy reagban lett volna, csak a lenti eseményekre is kellett hagynom pici idõt mielõtt bárki bármit cselekedhetett volna az ordítás felhangzott... ...
Remélem értitek //

[Navaratna]

(Fergia)

Végighallgatta Joakimot.
-Elõítéletre hívja fel a figyelmem? Tudok róla. Meguntam õket, elegem van. Ha nem papnõ lennék már rég a tengerben lennének. De félreteszem, mert az ügyünk folyik és nem egy könnyed, közhelyes színjáték. Csak tudnám két egyszerû dzsad hogyan fedezte fel ezt a járatot, ha mi szándékosan nem.

A vérmágia lehetõségére elmosolyodott:
-Ebben az esetben vesztett ügyön dolgozunk, és jobb lenne a hullámsír gondolatával barátkoznunk, nagy falat ez a hatalom. A vérmágiát ismerem, de tilalmas számomra alkalmazása. Talán utolsó öt percünket éljük. Uraim, nem kívánt meg egyikük sem engem, hm?
<Idõbõl van a legkevesebb. Pedig összeillesztéshez az kell.>
Az üvöltés hangjára Fergia meglódul, szinte röpül fel a lépcsõn, fõleg, ha Avyen már nem ül ott. Ha ott van, akkor szól, hogy félre! Futás közben elfeledte, hogy mezítláb van, hogy alul van öltözve, s monoton szöveget kezdett el ismételni, s hogy egyéb, mások iránti érzéseit valami hasznosabba lovallja bele. Remélte, hogy a záró szót már felérve mondhatja ki, és nem kell megszakítania vaklárma miatt.
-Holtak Ura, adj hitemnek vérízt és acélt, add erõmet most karnak s testnek, mi bár satnya de élõ...

//privi ment//

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A résbõl felmászóknak kezét nyújtja, és felsegíti mind. A dartonia megjegyzéseire meghül benne a vér.
<Nosferato? Nem.. nem lehet. Ítt döglünk mind...>
Elfehéredik, keze megremeg, és idegesen veszi kézbe bárdját, úgy szorítja, hogy ujjaiból kiveszik a vér. A nõ parancsára futásnak ered, hogy magához vehesse fegyverét. A sötét hajógyomrot már kiismerte, így nem okozhat komolyabb gondot megtalálni a szobát.
Rövig gondolkodás felcsatolja a tegezét bal combjára, kézbe veszi fegyverét, és jobbjával megragadja a fekete vértjét. Ekkor hangozhat fel az ordítás. Nem tétlenkedik, azonnal megfordul, és eszeveszett tempóban rohan a pyarroniták felé.
<Nem szakadhatunk szét.. nem, be kell érnem õket! Nem ismerik a holtak hatalmát... Istennõm segís, könyörgök!>

[Alauron]

(Salah)

//IQ megvan//
<Hogyaza! EZ pont olyan mint az a MÁSIK! Ö..nem, ennek a másik oldalán van a vágás. Nem számít, majd megnézzük, holtában! >
Fogát összeszorítva felveszi a harcot ellenfelével. Számít rá, hogy valamilyen trükkel esetleg a padlóba olvad.

//Privi megy...
Kd:8 Td:93...//

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Már megint nem tudtok megvárni. Fergia nem lép át Avyenen, mert õ már addigra rég fent van. //

*A lány a gondolat után rögtön lódul és felsiet a lépcsõn. Meglátva, hogy a dzsadok meg vannak rökönyödve, és egy furcsa alak is van köztük (Akiben feltételezem felismeri azt aki lement elõtte a csapóajtón) gyorsan cselekszik.*
<... Most megvagy te szemét. Nem úszod meg. ...>
*Felgyülemlenek benne a mágikus energiák és összpontosít egy pillanatig. Szemei rõten izzani kezdenek és közben egyfolytában a feltételezhetõ gyilkost nézi. Annak ruhája lángra kap, és mintha egy égõ csík szaladgálna a testén, ahogy Avyen rajta tartja tekintetét. Utána elõrelendíti a kezét és tudata hatalmának nyers erejével próbálja kibillenteni az alakot egyensúlyából.*

//
5 körig körönként K6 SP égési seb. elsõ körben 4 SP
pszílökés: 20 YP = 20 kilós lökés felsõtestre
//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

//Akkor talán ennyit a nem rohan mindenki egyszerre részrõl. //

*Még gondolataimba merülve figyelem a konyhát, illetve a folyosót, amikor felhangzik az ordítás. Közben már szinte lassított felvételként szemlélem önmagam, ahogy mindenki meglódul és mint hangyák rajzanak a fedélzet felé. Én is követem õket gyors ruganyos léptekkel és felkészülök az esetleges harcra. Mivel már mindenki elõttem felrohan én még visszatekintek a folyósóról a konyhába és a feljárónál is hátranézek, hátha éppen valami izé akkor bújik elõ lent.*

<Na szép most meg mindenki felfut. Ha nem tudnám milyen veszélyek leselkednek ránk azt hinném ez egy verseny csupán.>