Al-Abadanai kalamajka

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.10.06. 23:47

(Avyen)

*Avyen gondolatai már nagyon máshol jártak. Pár pillanat után megszólalt. Hangjában nem volt semmi érzelem, inkább maga elé beszélt.*
- Ha a konyhában volt csapóajtó, akkor máshol is lehetett. Már biztos nincs odalent, hanem megint közöttünk van. De mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy hova juthat még el a kabinok alatt.

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.06. 23:55

(Fergia)

-Jó ötlet. Vállalod a felderítését segítséggel? Én visszamegyek a konyhába.-fordult vissza a folyosón állva

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.10.06. 23:59

(Avyen)

*Lassan gépiesen kimászott a hálózsákból, és Fergia után lépkedett. A konyhában aztán egybõl a rejtekajtó vélt helyéhez ment és elkezdte megint keresni a lejáratot. Arcára olyan kedvtelenség és halálvágy ült ki ami könnyen megfagyaszthatta az õt szemlélõk kedvét.*

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.07. 0:02

(Fergia)

<Vihar helyett tél. Ez a következõ felvonás.És megint ki lesz a felelõs érte? A csúnya fekete ruhás nõ...Ez olyan kiszámíthatóan unalmas!>
Nyugodtan követte, akár Flamm akár Carwyn arckifejezésére széttárja kezeit, jelezvén õ nem csinált semmit, ami maitt Avyen ilyen.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.07. 0:04

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala - reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Jaszaf Shalára egy kissé bánatos arccal néz.*
- Talán estére hazaérünk, talán...és inkább imádkozzunk a mindenhatókhoz, hogy lássuk még azok arcát akiket szeretünk...
*Kicsit keményebben fogta meg a kormánykereket, barna ujjai szinte elfehéredtek. Szemei a távolba meredtek - messze járt lelkileg.
Odalent Joakim Fergia szólására és arra, hogy buzogányát elvette feltápászkodott dühösen. A nõ után iramodott, amikor meglátta, hogy mit mûvel egy gyenge mosollyal elnézte ügyetlenségét. Amikor Fergia leült és az ölében simogatta a fegyvert odalépett hozzá.*
- Majd inkább én... ha nem haragszik - talán nekem jobban fog menni...
Azzal további szó nélkül kivette a buzogányt a nõ kezei közül és odalépett ahol a félelf is és Fergia is csépelte a padlót. Megvárta míg Avyen keresgél, majd a nõ hirtelen távozására egy vállrándítás után nekikezdett a padlózat bezúzásának. Flamm és Carwyn akik a konyhában tartózkodtak érdekes változást figyelhettek meg Joakimon. Eleinte módszeresen verte a padlózatot. Egy ponton azonban megállt. Arcára torz grimaszk ült ki. Mérhetetlen gyûlölet és düh tombolt a szemében, majd mint egy eszevesztett nekiesett ismét a konyha padlójának. Úgy viselkedett mint aki nincs magánál. A buzogány hatására egy apró lyuk keletkezett a padlón, majd egyre jobban szélesült. Joakim letérdelt, alánézett a dolgoknak - majd két-három jólirányzott csapás következtében feltárult a sötétséget rejtõ csapóajtó. Fergia és Avyen a konyhába lépéskor már csak annyit látnak, hogy Joakim dühödt, gyûlölködõ tekintettel veti bele magát a padlón tátongó fekete lyukba, majd odalentrõl kékesen világító fény szûrõdik fel.*

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.07. 0:13

(Fergia)

Az elmúlt percek úgy eltörpültek a papnõben mintha meg sem történtek volna.
-Fedezz minket!-hadarta Carwynnak majd szablyáját elõvéve a lovag után készült menni, átszellemült arccal.

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2006.10.07. 10:34

(Kalmon)

//Jól elbújtam a hajón.

//

*Lassan, kényelmesen sétálok. Mire a lejárat közelébe érek már mindenki rég lent van. Sõt már a csépelés is kezdetét vette. Körülnézek a fedélzeten és intek a kormánynál állóknak mielõtt lemegyek megnézni, hogy mi a helyzet. Leérve éppen Avyen és Fergia tart vissza a konyhába. Megyek utánnuk, mert úgy veszem észre, hogy ott tömörödik a társaság. Odaérve épp a dartonita készül leugrani a lyukon szablyával a kezében.*

-Jóreggelt! Mi történik? *Mondom csendes, nyugodt hangon. Még egy enyhe, megbékélt mosoly is bujkál a vonásaim között.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.07. 11:03

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala - reggele
Résztvevõk: Salah, Gorden
_____________________________________________________________

*A fedélzeten állók, névszerint Salah, Gorden, Jaszaf és a két nevenincs feketeruhás dzsad a hajóközbõl gyenge morajt hall. Mintha valaki ütemesen verné a hajó oldalát, padlóját - lehet csak tûzrevalót gyártanak? Az ütemesség megszûnik, pár pillanat után rendszertelenné és erõteljesebbé válnak - aztán csend, újra csend. Kalmon már eltûnt a fedélközi ajtón, leindult megnézni mit is csinálnak a többiek. A két dzsad továbbra is a hátukat a hajó oldalának vetve pihennek, nem törõdnek a felhallatszódó zörejekkel. Jaszaf homlokráncolva figyeli az eseményeket.*
- A Magasságosakra! Mit csinálnak ezek odalenn? Remélem nem a hajófenékbe akarnak lyukat csinálni, hogy elsüllyedjünk... ...
*Gondterhelten tekint körbe. A szél csökkeni kezdett érezhetõen. A vitorlák már nem dagadtak, nem feszültek, ernyedten lógtak a tartóköteleken. A nap lassan magasabbra szökött és már nem aranyló színbe vonta a tengert, hanem szemet vakító fehérségbe.*
- Szélcsend - szokatlan ebben az idõben. Salah testvérem, lehet nem érünk haza estére. Lehet egy újabb sötét éjszakát kell itt töltenünk. Minden attól függ, hogy kapunk-e jó szelet ...

Szerző: **Alauron** » 2006.10.07. 11:41

(Salah)

Jaszaf válasza, a szerettei emlegetése nem sok jót igért Salah szemében. A szél is elhalt, és s szája is egyre kedvetlenebbûl húzódott oldalra.
<Érzelgõs fickó, és ilyenre bízzuk most az életünket. Áh, mind a te Mindenható Fényességes Akaratod bábjai vagyunk, Magasságos Uram, száljon dicsõség legkülönb szolgáidra.>
- Akkor azt fogjuk tenni, Jaszaf kapitány. Nincs más szél, melyet más irányba befoghatunk? Az se lenne baj, ha nem pont ott kötnénk ki ahonnan indúltunk.
Elõremegy a hajó orrába, és a legmagasabb helyrõl szétnéz, nem e lát valamerre partot. Vigyázva, hogy a nap ne vakítsa el, szelleme hatalmához nyúl segítségül, és oly messzire tekint, mit ember magától nem láthatna.

//-2Pszipont: Látás élesítése//

Szerző: **Flamme O'Styg** » 2006.10.07. 12:40

Rövid idõn beltja, hogy Joakim sokkal hatásosabban keresi a csapóajtót, így leáll a csépeléssel. Amikor annak szemében a düh lángjait véli felfedezni, egy kissé megijed.
-Nyugi Joakim, ennire nem fontos :lol:

Aztn jönnek fergiáék, Avyem viselkedésére legyint, úgy, hogy azt Fergia is lássa

Amikor a lovag egyszer csak eltünik a tátongó lyukon, harcrakész helyzetre fogja kardjait és leugrik/lemászik megvadult barátja után. Ha FErgia elõre akar menni, természetesen elõre engedi

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.10.07. 13:25

(Avyen)

*Mikor a többiek eltûnnek a lyukban, megfordul és szembetalálja magát Kalmonnal. Arcára újra érzelmek ülnek ki. Zavartan néz a férfira. Nem tudja, hogy mit is érez. Inkább várja a férfi reakcióját.*

családi okiratok · Szerző: **Orwen del'Correl** » 2006.10.07. 15:17

(Carwyn)

Grimaszba vágja az arcát
-Fedeznélek titeket, de nincs nálam a fegyverem, csak ez a balta. Rápillant a sok csatát megért hajítóbárdjára. A matt, szürke fej mintha szívná magába a fényt, mintha csak egy shuliri ködös reggel színeiben pompázna.
< A fene egye meg, nem hoztam magammal semmitse! >
A nõ hangja cseng a füleiben, így Fergiának válaszol egy gyors elme-üzenet útján
[Ne haragudj, mit kérdeztél? Ma olyan... fáradt, és figyelmetlen vagyok]
Mindenesetre kiveszi az övébõl a baltát, és bal kezébe veszi, és a nyél vége felé fog rá, ha kell, meglendíthesse.
-Mehettek

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.07. 15:51

(Fergia)

"Igen szétszórt vagy, pedig tudtommal aludtál. Majd beszélünk. Ha túlélem. Öröm volt beszélnem veled."-üzente a félvérnek mosollyal arcán aztán követte Joakimot...

Szerző: **Gorden Harunn** » 2006.10.07. 16:33

-Vannak odalent annyian, hogy meg tudják oldani nélkülünk is. Nekünk most a hazatérésre kell koncentrálnunk. Mondd miben segíthetek. Bár a szél leálltával, mit is tehetnénk mi, halandó emberek?
*Bánatosan nézek a távolba*
<Hát ennyi lenne ynevi pályám? Nem. Ez nem lehet. Többre hivatotam annál, hogy egy Vészmadár nevû halyón pusztuljak el a tenger közepén. Küzdeni fogok a végsõkig.>
*és ezzel megkeményednek az arcvonásaim, szemembe pedig elszánás költözik.*

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2006.10.07. 16:49

(Kalmon)

*Kicsit csalódott képet vágok, mikor senki nem méltat figyelemre. Vállat vonok, biztos megoldják maguk és nem kell segítség (fõleg tõlem nem :wink:

). Aztán Avy zavarát látva elterül a nyugodt, megbékélt mosoly az arcomon.*

<Milyen kellemetlen lehet neki a helyzet. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. No sebaj! Legalább egy kis gondolkodási idõt kaptunk mindketten. Ha megmaradnak az érzéseink egyás iránt, akkor tényleg mindent kibírunk majd. Ha nem, akkor...Nos akkor nem volt igazi és Fergiának lesz igaza. :roll:

...Milyen szép még így kétségek között is a sok borzalom után.

>

-Látom rám nem tart igényt senki. Akkor inkább nem is zavarok tovább. Majd, ha eljön az ideje úgyis megejtjük az elbeszélgetéseket. *Itt fõleg Fergiára és Flammra nézek, akik épp levetik magukat a lyukon.* Avy kérlek mond el mi történt és mért vagy ennyire zaklatott?! Remélem nem én vagyok az oka teljesen.

Al-Abadanai kalamajka

Ki van itt