Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


A beszélgetések miatt igen nehezen alszik el főleg azért,mert élesebb a halása mint az embereknek és ilyenkor ez nem is annyira előny...Igy feláll a faalól megfogja a pokrocot és elkezd sétálni befelé az erdőben,hogy ott egy másik fa alatt,távolabb a társaságtól találjon helyet magának...

<Na ezek az emberektől most már aludni sem lehet...Lehet jobb lett volna ha egy ideig még ájulgatnak -,->

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Forton)

*Amikor Szita megfordul és megérinti a száját, mellkasát, majd a szakálát egy pillanatra elakad a lélegzete. Óvatosan megfogja a kezét és az előbbi kissé remegős hangon szólal meg miközben közelebb húzza magához a nő testét.*
-Szita .... én .... ... nem, majd csak akkor ha ketesben leszünk...
*Megköszörüli a torkát, hadja hogy a nő felvegye a nadrágját, abban nem segít. A lábára való mutogatásra kissé elmosolyodik.*
-Renben, sekitek eljutni a csizmádhoz. Gyere, menjél még a tűz mellé. - *int Szitának, hogy jjöjön az ölébe, hogy elvigye a tűzhöz.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, koraéjjel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Morik is hallgatta a nő magyarázatát mert neki sem volt világos, mért esett egymásnak a két nő.
-Ha nem látnám, hogy ez két asszony, azt mondanám, két nyakas gyerek, akiket jól meg kéne botozni. Büntetés? A munka részéről egy napi bérrel kevesebb mindkettőnek. És holnap ők cipelik a sátor tartozékait. Felelősség. No igen. Ha megtámadtak vona minket, magukkal kezdték volna a likvidálást, aztn az őrség nélkül hagyott többiekkel. Ha nem lenn szükség magukra hazapateroltam volna mindkettejüket. Arbor! Elf! Hova-hova? Verekedni a fákkal?-szólt a dzsad utána.
-Nagy kérés lenne, hogy maradjunk együtt? Alauron is soká van oda. Ah, mint a csecsszopók...
Szita nadrágvétel közben hallotta, Pat belefog a verekedés okába. Lábmutogatás után kihajtja a sátor lapját, hogy fényt kapjanak és láthassa, hogyan változik Jeffete arca a dolgokat hallva. A férfi láthatja, Szita aggódik, hogy mennyire romlott Pattal a megítélésük. Régen borult már el az ő agya is, de valahol benn jólesett a csetepaté csak az időzítés volt a legrosszabb és fájó következményei maradtak a testén. Találgatni lehetett, a szégyentől, a pap szavaitól vagy mindkettőtől volt-e vörös Szita arca.
<Mi...? Kettesben? Ugye nem értett félre?>
-Ne...Szit, Líszi...-magyarázta Jeffetének, de sejtette, nem fogja megérteni, mit mond. Hagyja, hadd vigye ki ölben

[Alauron]

(Alauron)

Mikor lenyugodott az erdőben sétálgatva összeszed némi fát kisebb ágakból, közben gondolkodik a dolgokon...
<Miért akadtam így ki rajtuk?...Talán mert amit Morik tett meg is ölhette volna őket. Rendben, lehet hogy tényleg nem ez volt a szándéka, de végződhetett volna úgy is. Ez a Morik egy vadkan. A másik meg Maldar, ő ugyanaz cssak szelíd változatban mint Morik... Most biztos azt hiszi hogy irígykedem rá, vagy valami...pedig nem...ugye? Nem, nem irígykedtem, csak ebből az lesz, hogy ha Pat nem vigyáz összejönnek, és aztán majd elhagyja valaki másért. Így szokott ez lenni, nem az a hűséges fajta.>
Habár csak fél kezével tud rendesen dolgozni, visszatérve lerakja a fát nem messze a tűz mellé, odapillant hogy is van Pat, aztán lefekszik, és folytatja az alvást, ha tudja.
<Láthatóan jól van most már, nem lett egyik lánynak sem baja...jólvan. >

[Schinter]

Arbor Vitus


Odasem figyel mit mond Morik tovább megy,hogy alkalmasabb helyet találjon az alvásra -,-

[Deval Bereth]

(Avarath)

*A nagy hangzavarra felekll, de nem megy ki a sátorból, mert előbb próbálja kivenni, hogy mi is folyik itt körülötte most.*
<Mi ez a lárma? Nem támadtak meg minket mert nem hallok fegyver csattogást. De akkor mi történt?>
*Jeffete kérésére kézséggel ki megy a sátorból.*
-Hogyne, persze, nem gond....

*Mikor a szeme kitisztult, szemügyre veszi a társaságot, de ahogy ki szaladt volna a kérdés a száján Pat elkezdete a magyarázkodást, így inkább csöndben maradt. Végezetül mivek nem rá tartozik a büntetés és egyéb ilyenkor teendő dolgok, így csöndben marad.*
-Khmm.... Hát nem aludtam sokat, de azt hiszem jobb ha most én és talán Maldar őrködnénk.

[Anathor]

(Maldar)

*Nem arra számított hogy Alauron bocsánatot kér, de persze nem síránkozik miatta. Azonban nem él vissza a helyzettel, inkább észhez kap, és a haragja elpárolog.*
<...lehet hogy én is kicsit durván fogalmaztam...>
- Nincs semmi baj. Én is elvetettem a súlykot. Nem akartalak megsérteni... Én is sajnálom. - bocsánatkérő szemekkel néz a követre, látszik komolyan gondolja.
*Ahogy Pat megmozdul, lazít az ölelésén hirtelen, úgy érzékeli hogy Patnak ez nem jó. Elengedi, majd állna is felfelé, de a nő felül az ölében, és úgy dönt inkább marad, habár nem tudja mire válni a dolgot.*
<...most akkor mi van? ...jó ez neki vagy nem?...talán jobb lenne hanyagolni most ...majd később megértem ha már kitisztult a feje...>
*Figyelmesen hallgatja a nőt, és nem örül annak amit hall. Nem is tudja igazából hogy haragusjon-e rá vagy sajnálja. Szerencséjére Avarath javaslatára van lehetősége elmenni. Jó kifogás ez neki.*
- Jó ötlet. Pat, megmaradsz?

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Morikot végig hallgatva még jobban bűnbánó arcot vág, de nem szól semmit. Erőtlenül hajtja Maldarnak a fejét, jólesik neki a férfi közelsége, melege. Aztán valamit furcsál, valami hiányzik - és nem csak a ruhája... az elméje védtelen.* <Vajon ki lehetett? Jeffete biztos nem, ahogy elnézem csak Szitával foglalatoskodott... vagy talán előtte... Vajon meddig voltam eszméletlen?... Lehetett még Arbor is és Alauron is.... .... és Maldar, Avarath is nem tudom értenek e ilyen szinten az elméhez... Végül is mindegy, csak az életemet akarták megmenteni, hálás lehetek nekik ezért. Jól tették. És nem hinném, hogy tartanom kéne valamilyen támadástól... majd reggel, ha lesz időm, foglalkozom vele.> *Avarath javaslatára kissé csalódott lesz, mást remélt. Majd ahogy jött az érzelem, úgy meg is fagyott benne Maldar kérdésére.*
- Persze! Menj csak, én nem akarok a továbbiakban senkinek a terhére lenni, már úgyis túl sok van a rovásomon. De ha nem bánjátok még egy kicsit itt maradnék a tűz mellett.
*Azzal kikászálódik Maldar öléből, úgy hogy rá sem néz, de aki látja az arcát felfedezheti, hogy meredten a tüzet nézi, erőlteti hogy a tekintete ott maradjon a tűzön. Leül kicsivel arrébb a földre összébbhúzódzkodik, hiányzik a férfi melegsége.* <Mit is gondoltam én... bah... még hogy megkedvelt... pusztán sajnálatból tette azt amit - hisz olyan érzékeny férfi léttére... igen... a sajnálat miatt tette...
... Így hideg van... fel kéne öltözni, de a ruhám vizes... A szokányám meg... nem, az nem lenne elég. Meg kell szárítanom a gönceimet...>
*A takaró alól kinyúl a ruháiért, vigyáz arra, hogy ne csússzon le róla a takaró. Bár néha ki-ki villan a válla alóla, de rögtön magára is rántja vissza. Felváltva kezdi el szárítgatni a ruháit - a sátorból kilépő Jeffete és Szita párosa így találja.*

[Alauron]

(Alauron)

A követ ismét a helyén ücsörög, de elaludni nem tud, telljesen kiment az álom a szeméből. A mozgolódásra a tűz felé tekint, és látja hogy Maldar otthagyja végül Patot...és mintha a nő arcán valami érzelem foszlányát fedezné fel.
<Mintha csalódott lenne...meg is értem. Lehet többet várt volna Maldartól, én azt hittem egész éjjel ott fog vele ülni...legalábbis én ezt tettem volna, mármint a helyében ezt tettem volna. Szegény Pat. Hát, égiscsak igazam van, Maldar nem neki való, nem meri felvállaalni amit érez, ha érez egyáltalán valamit. Bezzeg úgy látom Jeffete sokkal bátrabb. Maldar meg olyan...gyerekes. De miket is beszélek, hisz én is elég bátortalan tudok lenni...viszont én felválalom...habár....>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A sátorból kilépvén látja, hogy Patricia egyedül üldögél a tűz mellett és szárítja a ruháit, így Szitát hozzá viszi, mellé rakja le.*
- Remélem, jó lesz itt. Elmegyek a csizmádért és a többi ottmaradt cuccodért. - *ránéz Patra* - Ha maradt ott neked cuccod akkor azt is elhozom.
*Patriciához közelhajol, és halkan súg a fülébe valamit ~Szeretnék majd veled kettesben beszélni.~ Ezután Szitához fordul, egy apró puszit ad a homlokára, majd elindul a patak irányába, hogy a két nő cuccait visszahozza a táborba. Pár méter után a botjából újra felsejlik a kékes fény, elég nagy területet bevilágítva ezzel.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, koraéjjel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Arbor talál is megfelelő helyet, nincs túl messze, de túl közel sem, hogy hallja, éppen ki min vitáz, de elér addig a füle, hogy felfogva, váltanak-e szót vagy sem. Már fáradt, nyűgös is kicsit, kéne az a pihentető alvás...Hátasa nem követte, maradt a fánál, aminél az előbb próbált pihenni. Avarath és Maldar átvette az őrséget, a tűz kitartóan ontja a meleget, s mintha az előbbi indulatok csökkentek volna, de vajon ezel minden le van rendezve? Morik átvedlett, s mikor úgy látta, minden rendben-szúrósan a két nőt is megnézte- újra takarójáért nyúlt s lefeküdt, de most már hátát az erdőnek fordítva, fegyvere markolata változatlanul marka közelében.
Szita közelebb ült Pathoz, egyrészt, hogy jelezze, ő nem haragszik, másrészt hogy melegítse. A puszitól nehezn zárja be a száját, rettentően azavrabn volt, de lenyelte. A sugdosást nem tudta hova tenni, de most szóvá sem fogja tudni tenni. Elálmosodott, megfogta Pat kezét és a fejét rázta, hogy hagyja a göncöket, két tenyerét összerakta és arcáéhoz tette, alvásra célozva.
Jeffete először azt a helyet találja meg, ahol a két nő verekedett. Ott volt Szita mellénye és tőre, a patakparton pedig a vizes nadrág, ing, zoknik-fél pár elveszett valamerre- és a csizmák. Utóbbiból iszap is folyt ki.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

<Szegény nő, remélem nem hoztam kellemetlen helyzetbe, de nem tehetek róla, akár hányszor csak rá is nézek ...> *A verekedés helyszínén és a patak partján összeszedi a holmikat, és visszasiet velük a táborba. A vizes ruhákat, és a csizmát a tűz mellé rakja le. Bemegy a sátorba, a tömlőjét magához veszi és ismét ki megy a nőkhöz.*
- Kér valaki egy kis bort? Jobban melegít, sőt... még álmosít is. - *ezt fennhangon kérdezi, mindenkihez szólt.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, koraéjjel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


Szita nyúlt érte, pedig ma már nem ez az első eset, hogy italt iszik. Muszáj húznia belőle, összezavarta őt a másik. ahogy megérzi a bort, elmosolyodik, visszadaja akulacsot és megvakarta az orrát. Ám elfeledte, az most nem ép és szája egy aút formált. Látáván, hogy Pat orra is hasonlóan néz ki, némán felnevetett. Így, festék nélkül is megfelelően nézett ki Szita, mégha szépsége halvány is volt Pat mellett. A jókedv meg jót tett neki.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Amikor Jeffete leteszi Szitát melléje, bűnbánóan a nőre néz. Nem szól, de tekintete bocsánatért esedezik. Kissé szomorúan folytatja a ruhája szárítgatását, de Jeffete közelhajolására hátrahőköl kissé. Értetlenkedve néz a férfire...el is pirul kissé, majd egy aprót bólint, hogy megértette. Pat közelebb ülése nem zavarja, sőt jól is esik szívének, hogy a másik nem haragszik rá - mert ha haragudna inkább távolabb ült volna. Szita alvásra való invitálására megrázta a fejét.*
- Nem, most nem menne, és főlleg nem ilyen hidegben, és ... és... - <ott sötét van, a sötétben félek nagyon... ahh... hogy fogok én így aludni az öt nap alatt...> nem fejezte be a mondatát, csak visszafordult a tűz felé és szárítgatta a ruháját. Száját összeszorította, a szemeibe toluló könnyeket visszafogta, lenyelte a sírását. Amikor Jeffete visszahozta a ruhákat fancsalian vette tudomásul, hogy bizony az ő köpenye nincs közte.* <Nem baj, legalább lesz okom arra, hogy visszamenjek egyedül...és gondolkodhassak> *Jeffete borkínálását meg sem hallotta, a füle botját nem mozdítja. A nadrágja van a kezében és úgy látszik ebben az állapotban ledermedt, mintha szoborrá meredt volna... pedig csak a látomása jutott az eszébe...*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, koraéjjel
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________



Csendesedett az idő. Arbort elnyomta egy nősziromtő mellett az álom, lova is lehunyt szemmel álldogált a fa alatt, kuvik kiáltotta bele az éjszakába, ki az úr a pagonyban, a tűz pedig békésen ropogott. Lassan szítta magába a vizes ruha cseppjeit, lassan ringatta el Alauront is. Avarathnak és Maldarnak immár nyugodt őrség volt kilátásban, remélhetőleg. Szita szeme kezdtek leragadni, megsimogatta Pat hátát igasztalóan, ránézett vizes cuccaira, lemondóan sóhajtott, hogy ez bizony egyhamar, teregetés nélkül nem fog megszáradni, és felállt, hogy a sátorba aludni térjen. Bizonytalanul nézett Jeffetére, száját kinyitotta, aztán bezárta, hisz szólni nem tud, majd elbattyogott a sáétorig zokniban és belemászott. Gondolkozni akart az eseményeken, de ahogy vízszintesbe került és begubózott takarójába húzni kezdte az álmosság.
Pat lelke viszont háborgott. Annyi elgondolni való! Annyi rendbe teedő! Jeffete észreveheti, már csak bora fele van meg, Szita a nap folyamán szép kis adagokat húzott belőle.