(Bethsebath Nan Sifro)
-Egyet értek. Tudsz járni?-néz Zamorakra de a maga részérõl már fel is állt. Összefonta karjait és túlnézett a többiek feje felett.
<Nem ismerek magamra s amit látok az nem tetszik. Ha valaki a szakaszomban enyelegne, páros lábbal távolítanám el. Szétválasztanám õket. Erre most én estem ebbe a hibába. Nem maradhatunk egy szakaszban, ha mégis komolyra fordulna a dolog. Ha mégis, Seba??!!! Te nem vagy az a fajta, aki könnyed kéjért áruba bocsátja magát aztán vált mint más ruhát! Mi az istent lelt téged? Szedd már össze magad te picsa! Nézz már magadra! Otrombán beszélsz, mintha kocsis lennél, nem pedig nemes nõ. Rágod magad olyanért, amiért más tiszt csak a vállát rándítja. Kevered a katonai manõvert a csöpögéssel! Az kéne neked, hogy Amalchor jól végigfuttasson teljes menetfelszerelésben a déli napmelegben az egész fennsíkon, biztos helyrefõne az agyad! Mindennek megvan a maga ideje, hát ne keverd össze!>
Mordult egyet gondolatai végére.
-Viktor, hogy van a karja? Tudja folytatni az utat a Dorcha seregéig? Javaslom, induljunk.
Ranil Tüze
Moderátor: Admin
Szerző: Mesemondó » 2007.05.09. 21:50
___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
Victor Sebára néz:
- Seba KISASSZONY –hangsúlyozza a szót a pap- respektálom a sérelmét a nemesenszületett úrhölgynek és parancsoljon velem ha a mécsest kell tartani, számíthat a diszkréciómra…nem venném a szívemre, ha a BÁRÓ ÚR megorrolna rám, mert durva hangnemem miatt repülõsóval kellene kegyedet eszméletére bírni…óhajt egy illatos zsebkendõt az orra elé a baroness?
Zak nem akasztja vissza a nyakába a szimbólumot, hanem zsebre teszi.
- Már nem kell. –mentegetõzik- már nem vagyok pap.- Nem is akarok az lenni. Miattad.-teszi hozzá Zamorak. –és megfogja a kezed.
Victor alázatos és gunyoros fejjel odüget mellétek, és hombár fejét betolja közétek és megtöri a varázst.
-Felhívnám a turbékoló gerlepár figyelmét arra az aprócska tényre, hogy Kapuvár ostrom alatt van! –néz egyik félrõl a másikra. -Ha Ellanát szolgálnám biz isten táncra perdülnék és magam nyomnám össze a kis csókos szájú buksijukat, a Szerelemistennõ tiszteletére, de nem indulhatnánk végre?
- Persze. – mondja Sebának Zamorak. –Indulhatunk Seba.
- Köszönöm Uram!- néz Victor az ég felé.
- Victor maga néha félelmetesen érzéketlen tud lenni.- jelenti ki Zamorak.
- Nem én hagytam el az istenem egy nõért!- vont vállat Kyel papja, hangjában enyhe nehezteléssel.
- Igen? És most mitcsinál Inkvizítor? Máglyára rak? És mi a bûnöm? Szerelem? Magának meg épp más se hiányzik az életébõl, csak Ellana csókja! Na, mi van vén szivar irígykedik!?
- Kyel mentsen Ellanától!- berzenkedik Victor.
- Ha gondolja szerezhetek magának egy „afféle” férfit, vagy kölcsönkérjük Liadan egyik hegyi kecskéjét.
- Jaj, de humoránál van a báró, ahhoz képest, hogy egy perce még kiontott belekkel feküdt a földön!
Zak szeme elsötétül.
- Ne nevezzen bárónak. De igaza van. Köszönöm, amit értem tett Victor.- nyújt kezet az aszisz, Victornak.
Úgy látszik Victor már kimorogta magát, mert paroláznak, biccentenek a másik felé, és lezártnak tekintik az ügyet.
Valamivel azért könnyedebb kocogásra változtatjátok a tempót, annál is inkább, mert Victor úgysem lépes az a lépést tartani, amit ti diktálnátok.
Mostmár egyértelmûen tiadlani földön jártok. Egy fél óra-háromnegyed óra izzadás után hamarosan kiértek a hágóból és egy poros országútra értek, ami nyugat, északnyugat fele tart.
- A keteti hadiút. –mondja Kita. –Önnek is itt kellett jönnie Hatarasima- szan.
A Nap ontja magápól a nyárközepi forróságot. Az országutat száraz, sívó homok borítja, a táj bokoros, füves csak náhány akác árválkodik az út mentén. Victor megdözsöli izzadt arcát az ingujjával. Dölesztõ lehet az a teljes páncél.
- Isten hozta önöket Tiadlanban. –mosolyog rátok Kita. – Arra menjünk sógun. –mondja a lány, és az útra mutat.- Körülbelül egy óra gyalog.
- Remélem odáig már nem fogunk rohanni!- morog Victor- elég port nyeltem már ma!
//Aires//
Az Ispotályban az egyik ágyra rogysz. Nem látod, csak hallod a Napleány hangját, ahogy a tetõn a katonákat buzdítja és áldást oszt.
Krisztin ront be hozzád haragosan.
- Számítok én neked egyátalán valamit, megmondanád hogy mire volt ez jó?
Nehezen tér vissza az erõd. A rontást a tested leküzdi, de sípolva szeded a levegõt, és nehezedre eseik a légzés, az izomsorvadás a légzõizmaidat is támadja. Közel állsz az eszméletvesztéshez.
- Ares? Aires!?- ráz meg Krisztin.
- Vivien! Vivien! Könyörgök gyere le!
Mostmár a nyelés is nehezedre esik....
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
Victor Sebára néz:
- Seba KISASSZONY –hangsúlyozza a szót a pap- respektálom a sérelmét a nemesenszületett úrhölgynek és parancsoljon velem ha a mécsest kell tartani, számíthat a diszkréciómra…nem venném a szívemre, ha a BÁRÓ ÚR megorrolna rám, mert durva hangnemem miatt repülõsóval kellene kegyedet eszméletére bírni…óhajt egy illatos zsebkendõt az orra elé a baroness?
Zak nem akasztja vissza a nyakába a szimbólumot, hanem zsebre teszi.
- Már nem kell. –mentegetõzik- már nem vagyok pap.- Nem is akarok az lenni. Miattad.-teszi hozzá Zamorak. –és megfogja a kezed.
Victor alázatos és gunyoros fejjel odüget mellétek, és hombár fejét betolja közétek és megtöri a varázst.
-Felhívnám a turbékoló gerlepár figyelmét arra az aprócska tényre, hogy Kapuvár ostrom alatt van! –néz egyik félrõl a másikra. -Ha Ellanát szolgálnám biz isten táncra perdülnék és magam nyomnám össze a kis csókos szájú buksijukat, a Szerelemistennõ tiszteletére, de nem indulhatnánk végre?
- Persze. – mondja Sebának Zamorak. –Indulhatunk Seba.
- Köszönöm Uram!- néz Victor az ég felé.
- Victor maga néha félelmetesen érzéketlen tud lenni.- jelenti ki Zamorak.
- Nem én hagytam el az istenem egy nõért!- vont vállat Kyel papja, hangjában enyhe nehezteléssel.
- Igen? És most mitcsinál Inkvizítor? Máglyára rak? És mi a bûnöm? Szerelem? Magának meg épp más se hiányzik az életébõl, csak Ellana csókja! Na, mi van vén szivar irígykedik!?
- Kyel mentsen Ellanától!- berzenkedik Victor.
- Ha gondolja szerezhetek magának egy „afféle” férfit, vagy kölcsönkérjük Liadan egyik hegyi kecskéjét.
- Jaj, de humoránál van a báró, ahhoz képest, hogy egy perce még kiontott belekkel feküdt a földön!
Zak szeme elsötétül.
- Ne nevezzen bárónak. De igaza van. Köszönöm, amit értem tett Victor.- nyújt kezet az aszisz, Victornak.
Úgy látszik Victor már kimorogta magát, mert paroláznak, biccentenek a másik felé, és lezártnak tekintik az ügyet.
Valamivel azért könnyedebb kocogásra változtatjátok a tempót, annál is inkább, mert Victor úgysem lépes az a lépést tartani, amit ti diktálnátok.
Mostmár egyértelmûen tiadlani földön jártok. Egy fél óra-háromnegyed óra izzadás után hamarosan kiértek a hágóból és egy poros országútra értek, ami nyugat, északnyugat fele tart.
- A keteti hadiút. –mondja Kita. –Önnek is itt kellett jönnie Hatarasima- szan.
A Nap ontja magápól a nyárközepi forróságot. Az országutat száraz, sívó homok borítja, a táj bokoros, füves csak náhány akác árválkodik az út mentén. Victor megdözsöli izzadt arcát az ingujjával. Dölesztõ lehet az a teljes páncél.
- Isten hozta önöket Tiadlanban. –mosolyog rátok Kita. – Arra menjünk sógun. –mondja a lány, és az útra mutat.- Körülbelül egy óra gyalog.
- Remélem odáig már nem fogunk rohanni!- morog Victor- elég port nyeltem már ma!
//Aires//
Az Ispotályban az egyik ágyra rogysz. Nem látod, csak hallod a Napleány hangját, ahogy a tetõn a katonákat buzdítja és áldást oszt.
Krisztin ront be hozzád haragosan.
- Számítok én neked egyátalán valamit, megmondanád hogy mire volt ez jó?
Nehezen tér vissza az erõd. A rontást a tested leküzdi, de sípolva szeded a levegõt, és nehezedre eseik a légzés, az izomsorvadás a légzõizmaidat is támadja. Közel állsz az eszméletvesztéshez.
- Ares? Aires!?- ráz meg Krisztin.
- Vivien! Vivien! Könyörgök gyere le!
Mostmár a nyelés is nehezedre esik....
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Schinter » 2007.05.09. 22:11
Aries den Morgan
Tudja jól,hogy minden erejére szüksége van ahhoz,hogy minél több ideig az anyagi sikon maradjon emberi porhüvelyébe.Megfogja Krisztin kezét és a mellkasához szoritja a szive fölé majd csukott szemmel fekszik tovább.Kizár a tudatából minden zavaró hangot,csak a kéz melegére koncentrál.
Tudja jól,hogy minden erejére szüksége van ahhoz,hogy minél több ideig az anyagi sikon maradjon emberi porhüvelyébe.Megfogja Krisztin kezét és a mellkasához szoritja a szive fölé majd csukott szemmel fekszik tovább.Kizár a tudatából minden zavaró hangot,csak a kéz melegére koncentrál.
-
Schinter - Fórumozó
- Hozzászólás: 3440
- Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
- Tartózkodási hely: Bp,Pécs
Szerző: Mesemondó » 2007.05.10. 8:49
___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
Nem kell egy órát gyalogoljatok a tûzõ nyári napsütésben. Egy fél óra után megpillantjátok a tiadlani menetoszlopot. Rendezettsorokban menetelõ „szamurájpáncélos” lovasok, ég felé meredõ hosszú dárdák erdeje, narancssárga, kék és barna tunikák, ahol a harcmûvészek sorai baktatnak, mindenki rendje és iskolája szerint. Tiadlanban nem mindenki harcmûvész, nem minden hadrafogható férfit képeznek hosszú évtizedekig; számtalan iskola létezik országszerte, de akkora befogadóképessége nincs, hogy a teljes férfilakosságot kiképezzék. Vannak „egyszerû” gyalogosok is, bár mérget vehet rá a ynevi honpolgár hogy egy keleit lándzsás képzése minden, csak nem „egyszerû”. Körülbelül tíz-tizenötezer fõs sereg lehet. Számtalan család, iskola, tartomány hadizászlaját lobogtatja a szél, de mind közûl kiemelkedik és uralja a látómezõt egy: A Vörös Hadúr Lobogója akár egy uszály lebeg a Dorcha serege felett, az vérvörös lángnyelv szinte élni látszik, testében izzanak az arany betûk. Ekkora távolságból is érezteti erejét. Olyasféle érzések járnak át mint mikor Ral da Ranga kibontotta at õ Lobogóját, bár ebbe a magasztosság és legyõzhetetlenség érzésbe nyugalom és rendíthetetlenség vegyül, akárha ezredéves hegyek lennétek, akik fölényes magabiztossággal szemlélik a lábuknál nyüzsgõ parányokat, tudva õk elmúlnak egy pillanat alatt, de ti még itt lesztek akkor is, mire az új eón elkezdõdik. A dwoonok zászlja felgyújtott, lelkesített, elvakított, és az öntudatvesztésig fanatizált, de a tiadlaniaké „megtart”, megõriz, kitartást, rendíthetetlenséget, nyugalmat áraszt. A „a világ fölött” és a „világon kívûl” alapállást sugall. Nem sok ember, de még nem sok kalandozó se van akik KÉT vörös lobogót is láttak már életükben.
Kita egy pillanatra megáll és elmélázva szemléli a hazája lobogóját. Hatarasima sem látta még soha kibontva és a seregek feje felett.
//Off: egy kis hangulatfestõ zene (elég az elsõ másfél perc): http://www.youtube.com/watch?v=g6NzOnpEh2A //
Lovas felderítõk vállnak ki a hadoszlopból és végtáznak felétek.
Négy szata ül a nyeregben. Mikor elétek érnek megszemlélik a társaságot. Lepattannak a nyeregbõl a sarkukra ûlnek és némán földig hajolnak a sógunuk elõtt. Hatarasima felismered a zekéjük hátrészén Hano-tartomány címerét.
//Aires//
//Off: Schinter azért az nem semmi, ahogy elõ tudod adni a nagyhalált!
//
Vivien érkezik és egy tálka eszméletlen keserû méregzöld folyadékot nyelet le veled. A negyede mellé megy.
- Van még valami fergeteges ötlete mára, Aires? Az egyetlen jótéteménye a mai napon a lelkesítõ zenéje volt. Miért nem hagyja a hadakozást a katonákra, mondja? Miért lépett be maga a Szabadcsapatba? Meghalni? A szerencséje az, hogy a teste küzd a rontás ellen. Egy napig kutyául fogja érezni magát, és még a bilire se lesz képes ráülni. Szépen elintézték. Az Izomsorvasztás általában párpercen belül végez az áldozatával. Elmondaná mit akart elérni az akciójával? Vagy önnek már bérelt helye van a honfitársaim sírjában?....áhh. Krsztin és nem szólok bele a maguk magánéletébe de…hagyjuk.
-Aires ezt még igya meg! –mondja Vivien és egy még iszonyatosabb ízû és állagú gyógynövénykeverékkel tömi meg a dalnokot, akinek már arra sincs ereje, hogy a kezét, felemelje, inkább csak nyög.
Amalchor jelenik meg az ágyad fejénél szeder-színbe pukkant fejjel, és remegõ orrlyukakkal:
- Tisztelendõ Vivien nõvér mondja kérem az ront a beteg állapotán ha a csuklóvát a bokájához közttetem és felhúzom a zászlórúdra?- teszi fel a költõi kérdést.
- Mi volt ez maga nagyon hülye!? Ranilra maga ökör, maga egyszerûen túl ostoba ahhoz, hogy életben maradjon! Azonnali hatállyal felmentem magát a szakasz parancsnoki tisztségébõl! Csak egy oka van még annak hogy nem dobatom le a várfalról a kutyák elé: mert nem félti a bõrét ha harcolni kell és mert maga intézte el a legtöbb kecske kúró kámzsást az ostrom kezdete óta! És mert csodát tett a katonáim harci kedvével! De az öngyilkos kis magánakcióit, amik fenyegetik a szakaszt nem nyelem be!
- IRNOOOK!- bõdül el Amalchor; és egy magas, kessehalyú dwoon jön egy ácsceruzával és egy ív papirossal.
- Jegyezze! Majd késõbb tentával átvezeti a beíró könyvbe!
- Igen uram!
- Mondja Harold; Seba kapitánynak van már tisztiszolgája?
- Úgy tudom nincs uram!
- Remek! Jegyezze, Aires közlegény a mai naptól új besosztást és státuszt kap a szakaszban: Seba kapitány személyes tisztiszolgája és…. a szakasz hangulat-felelõse!
- Õõõõ…nincs ilyen beosztás uram!
- Hát most lesz!
- De ez így nem hivatalos…-akadékoskodik az ezredírnok.û
- Jól van Herold, hogy szakadna magára az ég, akkor mi a seregben az ennek megfelelõ beosztás?
- Humán tiszt.-jött a válsz.
- Na ne szórakozzon velem Herold! Nekünk tényleg van ilyen beosztásunk?
- Van uram, csak öt éve betöltetlen, mióta Perry a korábbi harci dudásunk halálra itta magát.
- Ranil kegyelmezz! És mi ennek a kretén beosztásnak a feladata?
-Nos…-kezdi az írnok… Az õ felelõssége lesz a csapatok harci moráljának fenntartása ütközet közben és azon kívûl! Elvárás, szolgálati feladat a katonák szabadidejének szervezése, a szabadidõs rendezvények irányítása, az azokban való részvétel. Részt kell venniük a szakasz, század tömegsportjában is.
Amalchor arca ördögi vigyorra húzódik:
- Remek! Nos, kedves fiam, a mi tömegsportunk az ökölvívás és a bírkózás!...-Köszönöm Uram!-néz Amalchor az ég felé-…ugye ön is lelkesedik fiam? Hát ennek én szívbõl örülök! –csap Amlachot az írnok vállára jókedvûen. – Remek! Olyan bunyóst és díjbírkózót faragunk Aires közlegénybõl, hogy az orrára lesz írva! Meg fog látszani magán a kiváló dwoon iskola, ebben biztos lehet! Humán tisztként elsõ feladata lesz, hoigy szereznie kell egy szakaszindulót elõszõr a saját, majd a mi szakaszaink számára, és mindenkinek személyesen kell betanítania!
- Értem uram! Még valami?
- Igen. Írásbeli parancsom Seba kapitány számára: Tanítsa meg Aires közlegénynek a hadvezetés alapjait! Reméljük ha a kapitány beleveri a mórest, akkor legközelebb Aires közlegény sikeresebben fog boldgulni, ha parancsnoki beosztást kap! Leléphet!
Majd Amalchor víg kedéllyel hagyja ott a nyálát is lenyelni képtelen Airest, hogy letudta az ilanori bárd beosztásának problémáját.
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
Nem kell egy órát gyalogoljatok a tûzõ nyári napsütésben. Egy fél óra után megpillantjátok a tiadlani menetoszlopot. Rendezettsorokban menetelõ „szamurájpáncélos” lovasok, ég felé meredõ hosszú dárdák erdeje, narancssárga, kék és barna tunikák, ahol a harcmûvészek sorai baktatnak, mindenki rendje és iskolája szerint. Tiadlanban nem mindenki harcmûvész, nem minden hadrafogható férfit képeznek hosszú évtizedekig; számtalan iskola létezik országszerte, de akkora befogadóképessége nincs, hogy a teljes férfilakosságot kiképezzék. Vannak „egyszerû” gyalogosok is, bár mérget vehet rá a ynevi honpolgár hogy egy keleit lándzsás képzése minden, csak nem „egyszerû”. Körülbelül tíz-tizenötezer fõs sereg lehet. Számtalan család, iskola, tartomány hadizászlaját lobogtatja a szél, de mind közûl kiemelkedik és uralja a látómezõt egy: A Vörös Hadúr Lobogója akár egy uszály lebeg a Dorcha serege felett, az vérvörös lángnyelv szinte élni látszik, testében izzanak az arany betûk. Ekkora távolságból is érezteti erejét. Olyasféle érzések járnak át mint mikor Ral da Ranga kibontotta at õ Lobogóját, bár ebbe a magasztosság és legyõzhetetlenség érzésbe nyugalom és rendíthetetlenség vegyül, akárha ezredéves hegyek lennétek, akik fölényes magabiztossággal szemlélik a lábuknál nyüzsgõ parányokat, tudva õk elmúlnak egy pillanat alatt, de ti még itt lesztek akkor is, mire az új eón elkezdõdik. A dwoonok zászlja felgyújtott, lelkesített, elvakított, és az öntudatvesztésig fanatizált, de a tiadlaniaké „megtart”, megõriz, kitartást, rendíthetetlenséget, nyugalmat áraszt. A „a világ fölött” és a „világon kívûl” alapállást sugall. Nem sok ember, de még nem sok kalandozó se van akik KÉT vörös lobogót is láttak már életükben.
Kita egy pillanatra megáll és elmélázva szemléli a hazája lobogóját. Hatarasima sem látta még soha kibontva és a seregek feje felett.
//Off: egy kis hangulatfestõ zene (elég az elsõ másfél perc): http://www.youtube.com/watch?v=g6NzOnpEh2A //
Lovas felderítõk vállnak ki a hadoszlopból és végtáznak felétek.
Négy szata ül a nyeregben. Mikor elétek érnek megszemlélik a társaságot. Lepattannak a nyeregbõl a sarkukra ûlnek és némán földig hajolnak a sógunuk elõtt. Hatarasima felismered a zekéjük hátrészén Hano-tartomány címerét.
//Aires//
//Off: Schinter azért az nem semmi, ahogy elõ tudod adni a nagyhalált!
//
Vivien érkezik és egy tálka eszméletlen keserû méregzöld folyadékot nyelet le veled. A negyede mellé megy.
- Van még valami fergeteges ötlete mára, Aires? Az egyetlen jótéteménye a mai napon a lelkesítõ zenéje volt. Miért nem hagyja a hadakozást a katonákra, mondja? Miért lépett be maga a Szabadcsapatba? Meghalni? A szerencséje az, hogy a teste küzd a rontás ellen. Egy napig kutyául fogja érezni magát, és még a bilire se lesz képes ráülni. Szépen elintézték. Az Izomsorvasztás általában párpercen belül végez az áldozatával. Elmondaná mit akart elérni az akciójával? Vagy önnek már bérelt helye van a honfitársaim sírjában?....áhh. Krsztin és nem szólok bele a maguk magánéletébe de…hagyjuk.
-Aires ezt még igya meg! –mondja Vivien és egy még iszonyatosabb ízû és állagú gyógynövénykeverékkel tömi meg a dalnokot, akinek már arra sincs ereje, hogy a kezét, felemelje, inkább csak nyög.
Amalchor jelenik meg az ágyad fejénél szeder-színbe pukkant fejjel, és remegõ orrlyukakkal:
- Tisztelendõ Vivien nõvér mondja kérem az ront a beteg állapotán ha a csuklóvát a bokájához közttetem és felhúzom a zászlórúdra?- teszi fel a költõi kérdést.
- Mi volt ez maga nagyon hülye!? Ranilra maga ökör, maga egyszerûen túl ostoba ahhoz, hogy életben maradjon! Azonnali hatállyal felmentem magát a szakasz parancsnoki tisztségébõl! Csak egy oka van még annak hogy nem dobatom le a várfalról a kutyák elé: mert nem félti a bõrét ha harcolni kell és mert maga intézte el a legtöbb kecske kúró kámzsást az ostrom kezdete óta! És mert csodát tett a katonáim harci kedvével! De az öngyilkos kis magánakcióit, amik fenyegetik a szakaszt nem nyelem be!
- IRNOOOK!- bõdül el Amalchor; és egy magas, kessehalyú dwoon jön egy ácsceruzával és egy ív papirossal.
- Jegyezze! Majd késõbb tentával átvezeti a beíró könyvbe!
- Igen uram!
- Mondja Harold; Seba kapitánynak van már tisztiszolgája?
- Úgy tudom nincs uram!
- Remek! Jegyezze, Aires közlegény a mai naptól új besosztást és státuszt kap a szakaszban: Seba kapitány személyes tisztiszolgája és…. a szakasz hangulat-felelõse!
- Õõõõ…nincs ilyen beosztás uram!
- Hát most lesz!
- De ez így nem hivatalos…-akadékoskodik az ezredírnok.û
- Jól van Herold, hogy szakadna magára az ég, akkor mi a seregben az ennek megfelelõ beosztás?
- Humán tiszt.-jött a válsz.
- Na ne szórakozzon velem Herold! Nekünk tényleg van ilyen beosztásunk?
- Van uram, csak öt éve betöltetlen, mióta Perry a korábbi harci dudásunk halálra itta magát.
- Ranil kegyelmezz! És mi ennek a kretén beosztásnak a feladata?
-Nos…-kezdi az írnok… Az õ felelõssége lesz a csapatok harci moráljának fenntartása ütközet közben és azon kívûl! Elvárás, szolgálati feladat a katonák szabadidejének szervezése, a szabadidõs rendezvények irányítása, az azokban való részvétel. Részt kell venniük a szakasz, század tömegsportjában is.
Amalchor arca ördögi vigyorra húzódik:
- Remek! Nos, kedves fiam, a mi tömegsportunk az ökölvívás és a bírkózás!...-Köszönöm Uram!-néz Amalchor az ég felé-…ugye ön is lelkesedik fiam? Hát ennek én szívbõl örülök! –csap Amlachot az írnok vállára jókedvûen. – Remek! Olyan bunyóst és díjbírkózót faragunk Aires közlegénybõl, hogy az orrára lesz írva! Meg fog látszani magán a kiváló dwoon iskola, ebben biztos lehet! Humán tisztként elsõ feladata lesz, hoigy szereznie kell egy szakaszindulót elõszõr a saját, majd a mi szakaszaink számára, és mindenkinek személyesen kell betanítania!
- Értem uram! Még valami?
- Igen. Írásbeli parancsom Seba kapitány számára: Tanítsa meg Aires közlegénynek a hadvezetés alapjait! Reméljük ha a kapitány beleveri a mórest, akkor legközelebb Aires közlegény sikeresebben fog boldgulni, ha parancsnoki beosztást kap! Leléphet!
Majd Amalchor víg kedéllyel hagyja ott a nyálát is lenyelni képtelen Airest, hogy letudta az ilanori bárd beosztásának problémáját.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Navaratna » 2007.05.10. 9:22
(Bethsebatb Nan Sifro)
Viktor ironizálásra ez a felelete, a férfi szeme közé nézve:
-Kettõ.
<Számolom. A végén egyben törlesztem. Ököllel.>
Mikor Zak közli, befejezte papi pályafutását s még a kezét is megfogja, Seba fogai összecsikordulnak, arca megrándul, keserû valami villan szemében, kezét elveszi és mordul:
-Induljunk már!
Zaknak halkabban:
- Ne hozz kényelmetlen helyzetbe, kérlek. Három, Viktor-sandít a papra a turbékolós vélemény után.
S elindul. Miközben caplatnak a dögmelegben, izzik az agya.
<Ne légy magadra büszke. Letérítettem egy papot az útjáról. Rossz hatással vagyok rá. Ráadásul bolondot csinál belõlem a ragaszkodásával! Könyörgöm, ez a helyzet nagyon nem alkalmas arra, hogy összebújjunk, kéz a kézben járjunk, nevetséges és egyben vérlázító! Komolyan megharagszom. Én nem élem a magánéletem mások jelenlétében, ha erre nincs tekintettel, õt is megverem. Mmm. Mindenkit megverek, aki foghegyrõl szól hozzám vagy felidegesít. Milyen dúvad lettem! De ha oda kell csapni, hát nem fogok szabódni!>
Seba ingerült, olyan mint egy puffogó házisárkány. Ha Zamorak még egy érzékeny dologgal próbálkozik, bever neki. Semmi baj nincs a ragaszkodás és egymáshoz való tartozás kifejezésével, bár ne menekülés közben tenné!!!
<Ha úgy fog viselkedni, mint egy asszony, elveszti épp a lényegét,a varázsát.>
Zak és a pap vitája hidegen hagyja, nem az õ ügye, ha a volt bárónak nem tetszik valami, majd elborolnálja maga. Talpraesett, nehogy már neki, egy nõnek kelljen ebbe beleütnie az orrát!
Kita közlésére, hogy most már toronimentes, tiadlani részhez értek, biccentett mint egy pitbull.
Mikor látótávba ér a Dorcha serege, megáll, tenyerével ellenzi a nap fényét és figyel. Aztán a lobogó látványa megnyugtatja. Mély levegõt vesz s lassan kifújja.
<Most jön a java>
Az elõre lovaglókat nyugodtan szemléli, várja, mi következik. Haját hátratúrja.
Viktor ironizálásra ez a felelete, a férfi szeme közé nézve:
-Kettõ.
<Számolom. A végén egyben törlesztem. Ököllel.>
Mikor Zak közli, befejezte papi pályafutását s még a kezét is megfogja, Seba fogai összecsikordulnak, arca megrándul, keserû valami villan szemében, kezét elveszi és mordul:
-Induljunk már!
Zaknak halkabban:
- Ne hozz kényelmetlen helyzetbe, kérlek. Három, Viktor-sandít a papra a turbékolós vélemény után.
S elindul. Miközben caplatnak a dögmelegben, izzik az agya.
<Ne légy magadra büszke. Letérítettem egy papot az útjáról. Rossz hatással vagyok rá. Ráadásul bolondot csinál belõlem a ragaszkodásával! Könyörgöm, ez a helyzet nagyon nem alkalmas arra, hogy összebújjunk, kéz a kézben járjunk, nevetséges és egyben vérlázító! Komolyan megharagszom. Én nem élem a magánéletem mások jelenlétében, ha erre nincs tekintettel, õt is megverem. Mmm. Mindenkit megverek, aki foghegyrõl szól hozzám vagy felidegesít. Milyen dúvad lettem! De ha oda kell csapni, hát nem fogok szabódni!>
Seba ingerült, olyan mint egy puffogó házisárkány. Ha Zamorak még egy érzékeny dologgal próbálkozik, bever neki. Semmi baj nincs a ragaszkodás és egymáshoz való tartozás kifejezésével, bár ne menekülés közben tenné!!!
<Ha úgy fog viselkedni, mint egy asszony, elveszti épp a lényegét,a varázsát.>
Zak és a pap vitája hidegen hagyja, nem az õ ügye, ha a volt bárónak nem tetszik valami, majd elborolnálja maga. Talpraesett, nehogy már neki, egy nõnek kelljen ebbe beleütnie az orrát!
Kita közlésére, hogy most már toronimentes, tiadlani részhez értek, biccentett mint egy pitbull.
Mikor látótávba ér a Dorcha serege, megáll, tenyerével ellenzi a nap fényét és figyel. Aztán a lobogó látványa megnyugtatja. Mély levegõt vesz s lassan kifújja.
<Most jön a java>
Az elõre lovaglókat nyugodtan szemléli, várja, mi következik. Haját hátratúrja.
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
-
Navaratna - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 5193
- Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
Szerző: Schinter » 2007.05.10. 14:38
Aries den Morgan
//hát igen...nehéz a világjárok élete
mindenehez érteni kell 
//
Akármennyire is rossz izû az ital,amit lenyeletnek vele hatalmas grimaszokkal lenyeil és amig a kapitány beszéde a "maga ölte le a legtöb...." és a "harci kedv" csinálás részhez tér kinyitja egyik szemét és kopogtat a napleány elméjébe,hogy nézzen rá egy pillanatra majd teste mellet ujjal mutat a kapitányra jelezvén,hogy itt van a válasz,amire kiváncsi volt .Aztán becsukja a szemeit egy mosoly keretébe és a beosztást hallatán úgy dönt jobb lesz ha most alszik egy kicsit ugyis fáradt 
//hát igen...nehéz a világjárok élete
mindenehez érteni kell //
Akármennyire is rossz izû az ital,amit lenyeletnek vele hatalmas grimaszokkal lenyeil és amig a kapitány beszéde a "maga ölte le a legtöb...." és a "harci kedv" csinálás részhez tér kinyitja egyik szemét és kopogtat a napleány elméjébe,hogy nézzen rá egy pillanatra majd teste mellet ujjal mutat a kapitányra jelezvén,hogy itt van a válasz,amire kiváncsi volt
.Aztán becsukja a szemeit egy mosoly keretébe és a beosztást hallatán úgy dönt jobb lesz ha most alszik egy kicsit ugyis fáradt -
Schinter - Fórumozó
- Hozzászólás: 3440
- Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
- Tartózkodási hely: Bp,Pécs
Szerző: Garcia da'Ramol » 2007.05.10. 15:47
(Hatarasima)
A lobogó "lángja" felperzseli és elandalítja egyszerre, mintha a hegyi kolostorok mellet csörgedezõ sebes folyású patakok „égetõ” hidege egy forró nyári napon.
Ott áll társai között földbe gyökerezett lábbal. Vértje ütött-kopott vörösre festett mintáira a saját és ellenségei vére rajzolt rozsdás foltokat, szinte nem is emlékeztet a míves remekre, ami egykoron volt. Leveszi arcmaszkját és széles mozdulattal sisakot is, kibomlott haját had fújja a szél. Arcán elégedettség és büszkeség.
< Tehát ilyen érzés… amikor a tiadlani „sárkány” zászlót bont. Most értem csak igazán, hogy mi vette rá öregapáimat, hogy gyereket és várandós asszonyt hátrahagyva csatasorba álljanak.>
A szatákat érkezése és leborulása a mérhetetlen büszkeségtõl függetlenül még mindig szokatlan számára és kicsit zavarja. Ezért figyelmezteti magát mielõtt megszólalna.
<Most már nem az alázatos szatának, hanem a sógunnak kell szólnia a szádból Hatarasima!>
Hangja határozott, amikor megszólal.
- Felállhattok szaták, és szólhattok! – mondja, és ha a Dorcha nem konkrét üzenettel küldte õket, akkor mielõbb nyeregbe szál karját nyújtja Kitának, hogy maga mögé ültesse és a többi lovat felkínálja társainak. Majd vágtába ugrat a tiadlani csapat felé.
A lobogó "lángja" felperzseli és elandalítja egyszerre, mintha a hegyi kolostorok mellet csörgedezõ sebes folyású patakok „égetõ” hidege egy forró nyári napon.
Ott áll társai között földbe gyökerezett lábbal. Vértje ütött-kopott vörösre festett mintáira a saját és ellenségei vére rajzolt rozsdás foltokat, szinte nem is emlékeztet a míves remekre, ami egykoron volt. Leveszi arcmaszkját és széles mozdulattal sisakot is, kibomlott haját had fújja a szél. Arcán elégedettség és büszkeség.
< Tehát ilyen érzés… amikor a tiadlani „sárkány” zászlót bont. Most értem csak igazán, hogy mi vette rá öregapáimat, hogy gyereket és várandós asszonyt hátrahagyva csatasorba álljanak.>
A szatákat érkezése és leborulása a mérhetetlen büszkeségtõl függetlenül még mindig szokatlan számára és kicsit zavarja. Ezért figyelmezteti magát mielõtt megszólalna.
<Most már nem az alázatos szatának, hanem a sógunnak kell szólnia a szádból Hatarasima!>
Hangja határozott, amikor megszólal.
- Felállhattok szaták, és szólhattok! – mondja, és ha a Dorcha nem konkrét üzenettel küldte õket, akkor mielõbb nyeregbe szál karját nyújtja Kitának, hogy maga mögé ültesse és a többi lovat felkínálja társainak. Majd vágtába ugrat a tiadlani csapat felé.
- Garcia da'Ramol
- Olvasó
- Hozzászólás: 281
- Csatlakozott: 2007.01.19. 15:10
- Tartózkodási hely: Budapest
Szerző: Mesemondó » 2007.05.11. 13:58
___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
A szaták felállnak:
- Csak elõrelovagoltunk uram, megnézni kik vannak a sereg elõtt. Megtisztelõ, hogy éppen önnel hozott össze minket a Sárkány kegye. Hallottunk a küldetésérõl és örülünk, hogy még lesz alkalma Hano-tartomány vezetésére. Sajnos uram a birtoka majdnem felét felégették Gro-Ugon orkjai. Toron csatlósai parancsot kaphattak, mert legalább 40 000 ork harcos tört be Hano-ba. Mint tudja az ön birtoka a legnagyobbrészt határos velük az egész országban. Azért vagyunk most csak itt ennyien, mert a tiadlani sereg másik része az ön birtokán áll és szorítja ki az egyesült ork törzseket. De az Uralkodó fülébe jutott hogy nyugati szövetségerseinkre még nagyobb haddal, ötvenezer katonával támadt rá Toron. A sereg a Sárkénygerincre tart, Kersh városa alá, ahogy a dwoonok vezére Ral da Ranga kérte. Az uralkodó már nagyon óhajt beszélni önnel.
Természetesen a négy szata számára az nem volt kérdés, hogy odaadják a lovaikat a sógun számára.
//Hatarasima//
Kita elveszíti a nyugalmát és elpirul mikor a kezed nyújtod neki:
-De uram ön, egy hadúr, én pedig csak egy egyszerû közember vagyok…-lesüti a szemét összeérinti a tenyerét a szíve elõtt, mélyen meghajol és úgy kérlel:
- Kérem ne hozzon ilyen helyzetbe a Dorcha és a sereg elõtt…ugye nem akar a háta mögött VELEM bevonulni a Dorcha elé? Kérem uram, hagyjon csak engem itt a szatákkal!- Kita kétségbeesik. – Hogy magyarázom azt meg a testvéreimnek?
- Én se lovagolok tovább!- morran fel Victor- Minek? Várok öt percet, úgyis beérnek.
-Uram!- kezdi az egyik szatád- a Dorcha elé csak ön járulhat! Majd mi addig törõdünk a vendégeivel. Látom megsebesültek. Míg ön tárgyal, addig mi tájékoztatjuk a kapitányokat, hogy vendégeink vannak, akik önnel érkeztek. Elkísérjük õket a felcser-szekérhez és gondoskodunk róluk. Ha az uralkodó elbocsátja, ott megtalál minket. Elfogadhatónak tartja ezt a javaslatot?
//Hatarasima//
Miközben a szatáid beszélnek, ismét megérinti a Dorcha hangja az elmédet. (Nem csoda, néhány száz méterre lovagol ide.)
<Áááá, Hatarasima Minta sógun! Jöjjön hozzám! Látni kívánom!>
Akárhogy is az Uralkodó elé járulsz. A Dorcha az aranyszínpáncélos testõrgyûrûben lovagol. Vele van az udvari varázslója (úgy látszik minden államalakulatban van egy ilyen státusz.) Ming is. Ming szintén lovagol, karóvékony, kecskeszakállas, teljesen õsz öregember, de megérzed a tartásán az egykori harcmûvészt és a Slan-képzést. Ming mielõtt varázslónak állt, valóüszínû, jópár évet eltölthetett a Slannek kezei alatt, ez világos számodra.
Ming kiveszi a szájából a pipát és megdönti magát a nyeregben feléd, üdvözlésképpen, majd visszarakja és üget tovább.
Neked is köszöntened kell a Dorchát.
Mivel sógun vagy, és a körülmények között nehézkes a földig hajolás, a protokoll egy fõhajtással is beééri ilyen esetekben.
A Dorcha a Vörös Lobogót fogja. A hatása ilyen közelrõl megrendítõ. Úgy érzed mintha egy folyamatos Hatodik Érzék mûködne a fejedben, csak mérhetetlen erejû és a messzi jövõbe nyúló. Megrohanja néhány kép az elmédet a saját életeddel kapcsolatban: Kita csókja, aztán egy félig épülõ pagoda, ami elõtt szerzetesekkel beszélsz, egy véres csata orkokal egy tiadlani udvarházban....egy ledöntött Sárkányszobor, aztán megint csata…végül egy kép ahogy egy csecsemõt tartasz az ég felé….a saját félelf gyermekedet…
- Örül a szívem, hogy életben talállak, hû szolgám!- szólít meg az uralkodó- A legutóbb igen szorult helyzetben láttalak a meditációm során. Visszaadtad-e a szaták becsületét, elvégezted-e a szolgálatot, amit kijelöltem neked?- kérdi a szemed fürkészve.
… A Dorcha figyelmesen hallgatja beszámolódat. - Értem. – Nos ha így áll a dolog erõltetett menet és irány Kapuvár! –adja ki a parancsot a Dorcha- Kürtös! Fuvasd meg!- kiálltja.- kürt hangja szól és a menet sebessége felgyorsul.
- Gondolom szolgám, épen maradt még az a sátor, ahol Degrel testét hagytátok igaz? Majd átvizsgáltatom, hogy mit van még ott. A legnagyobb jótétemény a Slan-kardok megtalálása volt Hatarasima! Ezt nagyon sok szata családja fogja neked megköszönni! Ha odértünk, te ne tarts, az ostrommal, ezt már elvégzi a Sárkány, inkább vidd a szatáid, és lovakat, és vontassátok be azokat a ládákat amiben a kardokat találtad! Vizsgáltasd át a ládát, hogy mind a 300 kard megvan-e! Aztán a szekeret vontassátok be a felcser szeker mõgé!
…és Hatarasima Minta…tolmácsold Tiadlan köszönetét a társaid felé, akikkel ezeket cselekedted, most sajnos nem lesz rá idõm, hogy személyesen is meghallgassam õket, nekem elég a te szavad a történtekrõl…
Most menj és szedd össze Hano-tartomány harcosait! Vedd a tartomány lobogóját, és indulj a hõsi halottak kardjaiért. Ha már biztonságba helyezted, utána csatlakozol a seregeddel az ostromhoz! Nem számítok hosszú csatára. Ha bevettük az erõdöt, jelentkezel nálam és együtt megyünk az erõdparancsnohoz beszélni vele; mivel te már ismered te fogsz bejelenteni. Még mindig te vagy az ország követe, ezért te vagy a protokoll vezetõ, szervezzd meg nekem a találkozót az erõd parancsnokával! És hozd magaddal a vendégeid, akik segítették az utadat!
Most indulj!
//Seba, Victor//
A sereg felcser kocsiján, menet közben látják el a sebeiteket. // Minden Fp sérülés visszagyógyul. Dobj százalékot. 11-12 Egs.-nél 25%, 13-14 Egs.-nél 50%, 15-16 Egs.-nél 75%, 17-18 Egs.-nél 90% az esélye hogy 2 ÉP-t visszagyógyulsz.//
Hatarasima teljesen eltûnt és nem is jelentkezik.
//Mindenki//
Erõltetett menetben halad a sereg. Eléritek a táborhelyet, amit felgyújtottatok, és a felderítõk megtalálják Degrel testét, az épen maradt sátrat is. Az üldözésetekre kirendelt katonák fejvesztve iszkolnak vissza a fõsereghez.
A Dorcha serege felvonul a síkon.
Megadják a rohamra jelet. A Sárkány ráveti magát a toroni seregre és fel is perzseli. Két tûz között a toroniaknak esélyük sincs, de szívós hiénák. Négyezer toroni katona pusztul el, mire a maradék kétezer leteszi a fegyvert az Északi Szövetség elõtt, és feltétel nélkül megadja magát.
A dwoonok részérõl maradt 1000 fõ Vihargárda, 700 Almachor-vértes, 25 fõ a 31.-es Szabadcsapatból. Ez állt szemben és tartotta a várat a 6000-es toroni armadával.
Az egyes és a kettes Vihargárda veszteségei olyan nagyok voltak, hogy a szakaszparancsnokok saját hatáskörben összevonák õket egy hadseregtestté, egy 1000 fõs egységbe. Mikor már a védõknek is nyílvánvalóvá vált a tiadlaniak érkezte, Seba nyakörvébõl folyamatosan jöttek az „Parancsra várunk”- visszaigazolások.
//Aires//
Aires a toroniak behódolását az ágyban fekve remegõ izmokkal nyögdécseli végig. Néha Krisztin néz be hozzá, és letörli a hideg verítéket a homlokáról.
//Seba//
Victor eltûnik. Legutoljára Seba látta. A legtisztább emléke az, hogy a szurdok keleti oldalához vetette a csata heve és veszettûl csépelt egy boszorkánymesterekbõl álló csoportosulást. Aztán elszakadt a katonanõtõl és Sebának is megvolt a maga baja, mert mikor a szakaszparancsnokok meglátták a harctéren a kapitányt, kitörtek a kapun, éket verve és szétválasztva a toroniakat, hogy elérjék a parancsnokukat. A Vihargárda mögött ott kocogtak a 31.-esek, akik meg parancs nélkül mentek, a Vihargárda mögé bújva. Ismét a legnagyobb küzdelem közepén, ismét az embereid között. Nagy üdvrivalgásra Sebának se volt ideje, mert egy veszett háború-tenger közepén találta magát, és a toroniak küzdeniakarása még nem tört meg a Slan kardok csapása alatt. Seba úgy emlékezett, akkor látta utoljára Victort a keleti szurdokfalnál, ahová az ellenség mágiahasználói csoportosították az erõiket. Aztán már õ is szem elöl vesztette a papot. Hiszen a saját emberei irányításával kellet foglalkozzon. A toroni légiósok az összeomlás elõtti utolsó elszánt hattyúdalukban tomboltak és titeket kaptak fél-körbe. Tudták, hogy vége. De el akartak venni mindent a nõtõl, amit csak lehet.
//Kérek 12 harci dobást (a dobás eredményét is!)+ sebzést+milyen parancsokat adsz ki?//
//Hatarasima//
Hatarasima is megtalálja a kardos ládákat a szekéren. Szépen át is viszitek a tiadlani alaptáborba, és beszálltok az ütközetbe. Nektek már sokminden nem marad. Felszámoltok néhány ellenálló gócot, de tirátok már csak az „utómunka” vár. Ellenben találsz egy nagyobb toroni seregtestet. Teremtett vérgólemekbõl, papokból és boszorkánymesterekbõl áll.
Középen ott van Victor féltérden, testébõl millió vérkapocs nyúlik ki, és legalább tucatnyi villám sebzi. Victor lábainál nagyon sok halott kázsás, de most itt úgy néz ki, vége a dalnak, Kyel-papja itt most rosszul mérte fel az erejét. Az Inkvizítorral elszórakoznak a boszorkánymesterek, mielõtt megölnék.
Körülbelül 12 vérgólem, 20-30 boszorkánymester, olyan 500 Tharr-harcos van ott.
Neked van 250 kardmûvész szatád (lovon) , 50 a Föld-stílust tanult fiatal harcmûvész. És ott van veled Kita is, aki valamiért kérte az áthelyezését hozzád. Szánalmasan vergõdik Victor a villámok alatt. Lehet tán már nem is él….
Kapuvár ostroma a végéhez közeledett. Még egy utolsót üvöltött a Háromfejû…talán a hõseink elég ügyesek, hogy ebbe az utolsó lélekszakító hördülésbe ne bukjanak bele…
//Off: Természetesen még reagáljatok erre a hsz-emre, de a reagjaitok után mostmár lezárom a fejezetet, és utána tájékoztatni fogok mindenkit a karakter fejlõdésrõl, tpk-rõl, a továbbiakról stb, úgyhogy úgy teperjetek, mert után a új fejezet kezdõdik, mind a történetben, mind a tp-osztás terén.//
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
A szaták felállnak:
- Csak elõrelovagoltunk uram, megnézni kik vannak a sereg elõtt. Megtisztelõ, hogy éppen önnel hozott össze minket a Sárkány kegye. Hallottunk a küldetésérõl és örülünk, hogy még lesz alkalma Hano-tartomány vezetésére. Sajnos uram a birtoka majdnem felét felégették Gro-Ugon orkjai. Toron csatlósai parancsot kaphattak, mert legalább 40 000 ork harcos tört be Hano-ba. Mint tudja az ön birtoka a legnagyobbrészt határos velük az egész országban. Azért vagyunk most csak itt ennyien, mert a tiadlani sereg másik része az ön birtokán áll és szorítja ki az egyesült ork törzseket. De az Uralkodó fülébe jutott hogy nyugati szövetségerseinkre még nagyobb haddal, ötvenezer katonával támadt rá Toron. A sereg a Sárkénygerincre tart, Kersh városa alá, ahogy a dwoonok vezére Ral da Ranga kérte. Az uralkodó már nagyon óhajt beszélni önnel.
Természetesen a négy szata számára az nem volt kérdés, hogy odaadják a lovaikat a sógun számára.
//Hatarasima//
Kita elveszíti a nyugalmát és elpirul mikor a kezed nyújtod neki:
-De uram ön, egy hadúr, én pedig csak egy egyszerû közember vagyok…-lesüti a szemét összeérinti a tenyerét a szíve elõtt, mélyen meghajol és úgy kérlel:
- Kérem ne hozzon ilyen helyzetbe a Dorcha és a sereg elõtt…ugye nem akar a háta mögött VELEM bevonulni a Dorcha elé? Kérem uram, hagyjon csak engem itt a szatákkal!- Kita kétségbeesik. – Hogy magyarázom azt meg a testvéreimnek?
- Én se lovagolok tovább!- morran fel Victor- Minek? Várok öt percet, úgyis beérnek.
-Uram!- kezdi az egyik szatád- a Dorcha elé csak ön járulhat! Majd mi addig törõdünk a vendégeivel. Látom megsebesültek. Míg ön tárgyal, addig mi tájékoztatjuk a kapitányokat, hogy vendégeink vannak, akik önnel érkeztek. Elkísérjük õket a felcser-szekérhez és gondoskodunk róluk. Ha az uralkodó elbocsátja, ott megtalál minket. Elfogadhatónak tartja ezt a javaslatot?
//Hatarasima//
Miközben a szatáid beszélnek, ismét megérinti a Dorcha hangja az elmédet. (Nem csoda, néhány száz méterre lovagol ide.)
<Áááá, Hatarasima Minta sógun! Jöjjön hozzám! Látni kívánom!>
Akárhogy is az Uralkodó elé járulsz. A Dorcha az aranyszínpáncélos testõrgyûrûben lovagol. Vele van az udvari varázslója (úgy látszik minden államalakulatban van egy ilyen státusz.
) Ming is. Ming szintén lovagol, karóvékony, kecskeszakállas, teljesen õsz öregember, de megérzed a tartásán az egykori harcmûvészt és a Slan-képzést. Ming mielõtt varázslónak állt, valóüszínû, jópár évet eltölthetett a Slannek kezei alatt, ez világos számodra.
Ming kiveszi a szájából a pipát és megdönti magát a nyeregben feléd, üdvözlésképpen, majd visszarakja és üget tovább.
Neked is köszöntened kell a Dorchát.
Mivel sógun vagy, és a körülmények között nehézkes a földig hajolás, a protokoll egy fõhajtással is beééri ilyen esetekben.
A Dorcha a Vörös Lobogót fogja. A hatása ilyen közelrõl megrendítõ. Úgy érzed mintha egy folyamatos Hatodik Érzék mûködne a fejedben, csak mérhetetlen erejû és a messzi jövõbe nyúló. Megrohanja néhány kép az elmédet a saját életeddel kapcsolatban: Kita csókja, aztán egy félig épülõ pagoda, ami elõtt szerzetesekkel beszélsz, egy véres csata orkokal egy tiadlani udvarházban....egy ledöntött Sárkányszobor, aztán megint csata…végül egy kép ahogy egy csecsemõt tartasz az ég felé….a saját félelf gyermekedet…
- Örül a szívem, hogy életben talállak, hû szolgám!- szólít meg az uralkodó- A legutóbb igen szorult helyzetben láttalak a meditációm során. Visszaadtad-e a szaták becsületét, elvégezted-e a szolgálatot, amit kijelöltem neked?- kérdi a szemed fürkészve.
… A Dorcha figyelmesen hallgatja beszámolódat. - Értem. – Nos ha így áll a dolog erõltetett menet és irány Kapuvár! –adja ki a parancsot a Dorcha- Kürtös! Fuvasd meg!- kiálltja.- kürt hangja szól és a menet sebessége felgyorsul.
- Gondolom szolgám, épen maradt még az a sátor, ahol Degrel testét hagytátok igaz? Majd átvizsgáltatom, hogy mit van még ott. A legnagyobb jótétemény a Slan-kardok megtalálása volt Hatarasima! Ezt nagyon sok szata családja fogja neked megköszönni! Ha odértünk, te ne tarts, az ostrommal, ezt már elvégzi a Sárkány, inkább vidd a szatáid, és lovakat, és vontassátok be azokat a ládákat amiben a kardokat találtad! Vizsgáltasd át a ládát, hogy mind a 300 kard megvan-e! Aztán a szekeret vontassátok be a felcser szeker mõgé!
…és Hatarasima Minta…tolmácsold Tiadlan köszönetét a társaid felé, akikkel ezeket cselekedted, most sajnos nem lesz rá idõm, hogy személyesen is meghallgassam õket, nekem elég a te szavad a történtekrõl…
Most menj és szedd össze Hano-tartomány harcosait! Vedd a tartomány lobogóját, és indulj a hõsi halottak kardjaiért. Ha már biztonságba helyezted, utána csatlakozol a seregeddel az ostromhoz! Nem számítok hosszú csatára. Ha bevettük az erõdöt, jelentkezel nálam és együtt megyünk az erõdparancsnohoz beszélni vele; mivel te már ismered te fogsz bejelenteni. Még mindig te vagy az ország követe, ezért te vagy a protokoll vezetõ, szervezzd meg nekem a találkozót az erõd parancsnokával! És hozd magaddal a vendégeid, akik segítették az utadat!
Most indulj!
//Seba, Victor//
A sereg felcser kocsiján, menet közben látják el a sebeiteket. // Minden Fp sérülés visszagyógyul. Dobj százalékot. 11-12 Egs.-nél 25%, 13-14 Egs.-nél 50%, 15-16 Egs.-nél 75%, 17-18 Egs.-nél 90% az esélye hogy 2 ÉP-t visszagyógyulsz.//
Hatarasima teljesen eltûnt és nem is jelentkezik.
//Mindenki//
Erõltetett menetben halad a sereg. Eléritek a táborhelyet, amit felgyújtottatok, és a felderítõk megtalálják Degrel testét, az épen maradt sátrat is. Az üldözésetekre kirendelt katonák fejvesztve iszkolnak vissza a fõsereghez.
A Dorcha serege felvonul a síkon.
Megadják a rohamra jelet. A Sárkány ráveti magát a toroni seregre és fel is perzseli. Két tûz között a toroniaknak esélyük sincs, de szívós hiénák. Négyezer toroni katona pusztul el, mire a maradék kétezer leteszi a fegyvert az Északi Szövetség elõtt, és feltétel nélkül megadja magát.
A dwoonok részérõl maradt 1000 fõ Vihargárda, 700 Almachor-vértes, 25 fõ a 31.-es Szabadcsapatból. Ez állt szemben és tartotta a várat a 6000-es toroni armadával.
Az egyes és a kettes Vihargárda veszteségei olyan nagyok voltak, hogy a szakaszparancsnokok saját hatáskörben összevonák õket egy hadseregtestté, egy 1000 fõs egységbe. Mikor már a védõknek is nyílvánvalóvá vált a tiadlaniak érkezte, Seba nyakörvébõl folyamatosan jöttek az „Parancsra várunk”- visszaigazolások.
//Aires//
Aires a toroniak behódolását az ágyban fekve remegõ izmokkal nyögdécseli végig. Néha Krisztin néz be hozzá, és letörli a hideg verítéket a homlokáról.
//Seba//
Victor eltûnik. Legutoljára Seba látta. A legtisztább emléke az, hogy a szurdok keleti oldalához vetette a csata heve és veszettûl csépelt egy boszorkánymesterekbõl álló csoportosulást. Aztán elszakadt a katonanõtõl és Sebának is megvolt a maga baja, mert mikor a szakaszparancsnokok meglátták a harctéren a kapitányt, kitörtek a kapun, éket verve és szétválasztva a toroniakat, hogy elérjék a parancsnokukat. A Vihargárda mögött ott kocogtak a 31.-esek, akik meg parancs nélkül mentek, a Vihargárda mögé bújva. Ismét a legnagyobb küzdelem közepén, ismét az embereid között. Nagy üdvrivalgásra Sebának se volt ideje, mert egy veszett háború-tenger közepén találta magát, és a toroniak küzdeniakarása még nem tört meg a Slan kardok csapása alatt. Seba úgy emlékezett, akkor látta utoljára Victort a keleti szurdokfalnál, ahová az ellenség mágiahasználói csoportosították az erõiket. Aztán már õ is szem elöl vesztette a papot. Hiszen a saját emberei irányításával kellet foglalkozzon. A toroni légiósok az összeomlás elõtti utolsó elszánt hattyúdalukban tomboltak és titeket kaptak fél-körbe. Tudták, hogy vége. De el akartak venni mindent a nõtõl, amit csak lehet.
//Kérek 12 harci dobást (a dobás eredményét is!)+ sebzést+milyen parancsokat adsz ki?//
//Hatarasima//
Hatarasima is megtalálja a kardos ládákat a szekéren. Szépen át is viszitek a tiadlani alaptáborba, és beszálltok az ütközetbe. Nektek már sokminden nem marad. Felszámoltok néhány ellenálló gócot, de tirátok már csak az „utómunka” vár. Ellenben találsz egy nagyobb toroni seregtestet. Teremtett vérgólemekbõl, papokból és boszorkánymesterekbõl áll.
Középen ott van Victor féltérden, testébõl millió vérkapocs nyúlik ki, és legalább tucatnyi villám sebzi. Victor lábainál nagyon sok halott kázsás, de most itt úgy néz ki, vége a dalnak, Kyel-papja itt most rosszul mérte fel az erejét. Az Inkvizítorral elszórakoznak a boszorkánymesterek, mielõtt megölnék.
Körülbelül 12 vérgólem, 20-30 boszorkánymester, olyan 500 Tharr-harcos van ott.
Neked van 250 kardmûvész szatád (lovon) , 50 a Föld-stílust tanult fiatal harcmûvész. És ott van veled Kita is, aki valamiért kérte az áthelyezését hozzád. Szánalmasan vergõdik Victor a villámok alatt. Lehet tán már nem is él….
Kapuvár ostroma a végéhez közeledett. Még egy utolsót üvöltött a Háromfejû…talán a hõseink elég ügyesek, hogy ebbe az utolsó lélekszakító hördülésbe ne bukjanak bele…
//Off: Természetesen még reagáljatok erre a hsz-emre, de a reagjaitok után mostmár lezárom a fejezetet, és utána tájékoztatni fogok mindenkit a karakter fejlõdésrõl, tpk-rõl, a továbbiakról stb, úgyhogy úgy teperjetek, mert után a új fejezet kezdõdik, mind a történetben, mind a tp-osztás terén.
//-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Schinter » 2007.05.11. 14:57
Aries den Morgan
Alusza az igazak álmát.Õ már úgy sem tud mit tenni jelen helyzetben és a dolog már nem rajta mulik.Tenni ha akarna sem tudna,akkor miért ne használná ki az idõt egy kis pihenésre?Igaz a zajból lehetne mit csökkenteni és egy maszás sem ártana,na de ez egy háború túl sokat nem lehet kivánni.... Igy a kényelmes alvás helyett inkáb csak egy forgolozásos pihenés lett az eredménye,már amikor össze tudott szedni annyi erõt,hogy megforudljon
Alusza az igazak álmát.Õ már úgy sem tud mit tenni jelen helyzetben és a dolog már nem rajta mulik.Tenni ha akarna sem tudna,akkor miért ne használná ki az idõt egy kis pihenésre?Igaz a zajból lehetne mit csökkenteni és egy maszás sem ártana,na de ez egy háború túl sokat nem lehet kivánni....
Igy a kényelmes alvás helyett inkáb csak egy forgolozásos pihenés lett az eredménye,már amikor össze tudott szedni annyi erõt,hogy megforudljon -
Schinter - Fórumozó
- Hozzászólás: 3440
- Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
- Tartózkodási hely: Bp,Pécs
Szerző: Navaratna » 2007.05.11. 15:14
(Bethsebath Nan Sifro)
Seba tökéletesen érti a tiadlaniak erv beszédét, de nem követi a követet olyközel, hisz Hatarasimához jöttek. Mikor meghallja a tiadlani lány szabódását félrenéz.
<Kezdõdik... >
Neki mindegy, vonul-e az uralkodó elé vagy sem. ha döntés születik, aláveti magát. Ugyan így van ez a gyógyítással is: ha gyors és hatékony, akkor megéri a rászánt idõt. Combsebe szépen összezárult, tetszett neki ez a fajta gyógyulás.
<De hol van már gyermekkorom kötése az ujjamon, vagy a var a felhorzsolt térdrõl!>
Ezek után az a kevés karcolás, ami még akadt, már csak elszántságát növelték. Csatlakozva a Dorcha seregéhez szótlanná vált, készíti magát a kapuvári helyezetre. Meglepõdött mikor hangokat hallott a nyakörvbõl, gyors jelentést kért, hány és mely szakaszok maradtak egyben s mikor olyan szakaszok is jelentkeztek, amik eredetileg Eran gárdarésze volt, nyilvánvalóvá válik számára, már csak õ vezeti a vihargárdát, a férfi elesett.
...és elkezdõdött az egybemosódás s a felõrölés. A többieket kizárta. már nem filózik azon, hová lett a követ s hová keveredett el a pap. Kötelessége van. 1000 fõ várja a parancsait, s mintha morzsákat látna a 31-esekbõl is.
<Azt hittem már egy sem él közülük, s csak Zamorak maradt, hírmondónak>
De a meglepõdést hamar felváltotta a megkönnyebbülés és egy fajta büszkeség. A szakasza életképesnek bizonyult!
-Haláltánc, Telihold, Mantikor, Sistergés! Harapós-kutya manõver!
Seba a katonák közti nevén emlegette ezt a taktikát, nem a hivatalos módon. Annyiban állt, hogy a 4 nevén nevezett szakasz halad elõl, bele-bele marva hegyesszögû ékként, s ha valaki kidõlne, a többi, nem nevezett szakasz adja az utánpótlást, s ez addig zajlik, amíg kell!
Aztán jött a szabadcsapat:
-Varlen, Kumar, nem bámul! Azt a 10 vigyorgó kopasz tagot azonnal bevetni! A toroniak bal csücske henyél! Szedjék ráncba õket! Mi van, a többi 13 veterán úgy érzi nem ugyan az a dolga? Gyerünk!
De azért Seba kihasználja az alkalmat, hogy haragját a toroniakon verje le.
<Egyet neked, mert barom parancsokat adtam...egyet meg neked, mert Boreas majdnem meghágott...egyet a beleidnek, mert még egy táborfeltúrást is el lehet baszni! Gyere a mamihoz, nem kell félni, ezt csak azért kapod, mert lõttek egy papnak meg 5 vízúrnak! Nem elég? Jó, akad még itt ok, mint például hogy mit mûveltetek az embereimmel! Ezt meg azért mert jólesik!!!>
Seba tökéletesen érti a tiadlaniak erv beszédét, de nem követi a követet olyközel, hisz Hatarasimához jöttek. Mikor meghallja a tiadlani lány szabódását félrenéz.
<Kezdõdik...
>
Neki mindegy, vonul-e az uralkodó elé vagy sem. ha döntés születik, aláveti magát. Ugyan így van ez a gyógyítással is: ha gyors és hatékony, akkor megéri a rászánt idõt. Combsebe szépen összezárult, tetszett neki ez a fajta gyógyulás.
<De hol van már gyermekkorom kötése az ujjamon, vagy a var a felhorzsolt térdrõl!>
Ezek után az a kevés karcolás, ami még akadt, már csak elszántságát növelték. Csatlakozva a Dorcha seregéhez szótlanná vált, készíti magát a kapuvári helyezetre. Meglepõdött mikor hangokat hallott a nyakörvbõl, gyors jelentést kért, hány és mely szakaszok maradtak egyben s mikor olyan szakaszok is jelentkeztek, amik eredetileg Eran gárdarésze volt, nyilvánvalóvá válik számára, már csak õ vezeti a vihargárdát, a férfi elesett.
...és elkezdõdött az egybemosódás s a felõrölés. A többieket kizárta. már nem filózik azon, hová lett a követ s hová keveredett el a pap. Kötelessége van. 1000 fõ várja a parancsait, s mintha morzsákat látna a 31-esekbõl is.
<Azt hittem már egy sem él közülük, s csak Zamorak maradt, hírmondónak>
De a meglepõdést hamar felváltotta a megkönnyebbülés és egy fajta büszkeség. A szakasza életképesnek bizonyult!
-Haláltánc, Telihold, Mantikor, Sistergés! Harapós-kutya manõver!
Seba a katonák közti nevén emlegette ezt a taktikát, nem a hivatalos módon. Annyiban állt, hogy a 4 nevén nevezett szakasz halad elõl, bele-bele marva hegyesszögû ékként, s ha valaki kidõlne, a többi, nem nevezett szakasz adja az utánpótlást, s ez addig zajlik, amíg kell!
Aztán jött a szabadcsapat:
-Varlen, Kumar, nem bámul! Azt a 10 vigyorgó kopasz tagot azonnal bevetni! A toroniak bal csücske henyél! Szedjék ráncba õket! Mi van, a többi 13 veterán úgy érzi nem ugyan az a dolga? Gyerünk!
De azért Seba kihasználja az alkalmat, hogy haragját a toroniakon verje le.
<Egyet neked, mert barom parancsokat adtam...egyet meg neked, mert Boreas majdnem meghágott...egyet a beleidnek, mert még egy táborfeltúrást is el lehet baszni! Gyere a mamihoz, nem kell félni, ezt csak azért kapod, mert lõttek egy papnak meg 5 vízúrnak! Nem elég? Jó, akad még itt ok, mint például hogy mit mûveltetek az embereimmel! Ezt meg azért mert jólesik!!!>
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
-
Navaratna - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 5193
- Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
Szerző: Garcia da'Ramol » 2007.05.11. 16:19
(Hatarasima)
Farkasszemet néz a tharr-fattya sereggel, nem veszõdik esélylatolgatással. Gyors pattogós parancsokat oszt ki, az egységparancsnokainak.
- Parancsnokok az elsõ 150 fõ három ék alakzatban három irányból lerohanja az ellenséget a maradék 100 fõ lemarad és széthúzott arcvonallal második hullámként takarít! Elsõként a papokkal végezzenek! Minden eszköz megengedett! Megértették?! – üvölti, majd Kitának sziszeg pár mondatot, arca ellentmondást nem tûrõ.
-Biztonságba akarlak tudni, menj a hátsó sorok mögé! kérlek – teszi hozzá csendben - majd a körülötte lévõ szaták közül hatot utasít a szigorú védelmére, az életükkel felelnek érte!
Miután Kita a szatákkal elnyargal, szabadjára engedi a benne élõ „sárkányt”. Egyik kezében Hano- tartomány zászlaja és a kantár, míg másik kezével kardot ránt. Majd megadja a jelet a támadásra, és csatakiáltással vezeti a lovasrohamot az egyik ék elején. Tanulva korábbi hibáiból, ha az ellenség elsõ sorai lándzsát használnak, akkor azt akarata erejével félre löki*, hogy lovával minél beljebb jusson az ellenséges sorai közé. Mielõtt még megállítaná az ellenséges embermassza a meglévõ lendületét kihasználja: a kantárt hirtelen megrántja és ezzel elbuktatja a lovat, hogy ló által letarolt emberek adjanak neki helyet a harchoz, földet érését szintén szellemének segítségével könnyíti meg**. <majd áldozatot mutatok be érted nyihaha> Ha földet ért igyekszik minél elõbb Victor segítségére lenni. Nem bántja a pányvákat inkább a papokat keresi, szerinte, ha a papok elhullnak elenyészik a vérpányva is. Ha lehetséges pajzsosokat kér a két oldalára.
//*: pszi lökés vagy telekinézis, amelyik jobban használható **: testsúlycsökkentés diszciplína Vistor védelmében és/vagy a papok ellen minden tudását és hatalmát beveti chi-harc, belsõ idõ stb.//
Farkasszemet néz a tharr-fattya sereggel, nem veszõdik esélylatolgatással. Gyors pattogós parancsokat oszt ki, az egységparancsnokainak.
- Parancsnokok az elsõ 150 fõ három ék alakzatban három irányból lerohanja az ellenséget a maradék 100 fõ lemarad és széthúzott arcvonallal második hullámként takarít! Elsõként a papokkal végezzenek! Minden eszköz megengedett! Megértették?! – üvölti, majd Kitának sziszeg pár mondatot, arca ellentmondást nem tûrõ.
-Biztonságba akarlak tudni, menj a hátsó sorok mögé! kérlek – teszi hozzá csendben - majd a körülötte lévõ szaták közül hatot utasít a szigorú védelmére, az életükkel felelnek érte!
Miután Kita a szatákkal elnyargal, szabadjára engedi a benne élõ „sárkányt”. Egyik kezében Hano- tartomány zászlaja és a kantár, míg másik kezével kardot ránt. Majd megadja a jelet a támadásra, és csatakiáltással vezeti a lovasrohamot az egyik ék elején. Tanulva korábbi hibáiból, ha az ellenség elsõ sorai lándzsát használnak, akkor azt akarata erejével félre löki*, hogy lovával minél beljebb jusson az ellenséges sorai közé. Mielõtt még megállítaná az ellenséges embermassza a meglévõ lendületét kihasználja: a kantárt hirtelen megrántja és ezzel elbuktatja a lovat, hogy ló által letarolt emberek adjanak neki helyet a harchoz, földet érését szintén szellemének segítségével könnyíti meg**. <majd áldozatot mutatok be érted nyihaha> Ha földet ért igyekszik minél elõbb Victor segítségére lenni. Nem bántja a pányvákat inkább a papokat keresi, szerinte, ha a papok elhullnak elenyészik a vérpányva is. Ha lehetséges pajzsosokat kér a két oldalára.
//*: pszi lökés vagy telekinézis, amelyik jobban használható **: testsúlycsökkentés diszciplína Vistor védelmében és/vagy a papok ellen minden tudását és hatalmát beveti chi-harc, belsõ idõ stb.//
- Garcia da'Ramol
- Olvasó
- Hozzászólás: 281
- Csatlakozott: 2007.01.19. 15:10
- Tartózkodási hely: Budapest
Szerző: Mesemondó » 2007.05.11. 21:52
___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,délután
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
//Seba//
Seba ék alakzata annyiban jó választásnak bizonyult, hogy széttolta a megmaradt toroni erõket, és hamarább demoralizálódtak.
Azonban a végjátékban nagyon megverik a katonanõt. A kiváló abbit vért felfogja a találatok többségét, és komoly sebet nem szerez, de az ütés-szúrás, züzódás erejét már a nõ teste nyeli el. Seba tombol, elkapja a harci láz ismét. Új –atodidakta módon tanult képzettsége- feélelmetes fúriává teszi. Nem is érzi az ütéseket, és úgy pörög a toroniak között akár egy cséphdaró. Aztán azért annyi eljut a tudatáig, hogy több tiadlani egyenruhát lát mint toronit.
Az ütközet eljutott arra a szintre, mikor a két szövetséges sergetest egyesült és szétmorzsolták a toroni légiókat. De Seba csak rohan tovább vérben forgó szemmel, ellenfelet keresve…de már csak szövetségesek vannak mindenütt…
Az veszettûl vagdalódzó nõ alól végül egy szembõl érkezõ szövetséges harcmûvész söpri ki a lábát, ráugrik és leszorítja.
- Ember hülye maga? Mi baja van magának? Vége van? Nem hallja? VÉGE!!! – a tiadlani mokány és nehéz földharcos, Seba kis híján kiszabadul, de a tiadlani szerzetes keményen fogja a vergõdõ nõt.
- Jó lesz már!!! Elég! VÉGE!!! Nem hallja? Vége!!! Nézzze a lobogót! –majd erõszakkal a tiadlani Vörös Lobogó felé fordítja a fejét, amit büszkén lenget a szél a Dwyll Únió zászlaja mellett: csak ekkor jut el Seba tudatáig: Kapuvár ostroma itt és most véget ért.
A tiadlani nagyot szusszanva ereszt el:
- Ha béke lesz, képezze magát asszonyom, mert egyszer barátot öl!
Majd meghajol elõtted és csatlakozik a csapatához.
Az erigowi íjászok jönnek feléd csatárlánba ölelkezve és vígan énelekve az „Erigow, Erigow imádom lányaid” kezdetû pajzán dalt:
- Seba! Gyõztünk! –kiáltozzák feléd a hazád nyelvén.
- Gyõztünk! –rikoltják a többiek is.
A veterán 31.esek is jönnek. Mills!
A fiú feje felett forgatja a lándzsát és úgy mutogat a hadifoglyok felé:
- Eeeeezt beszoptátok köcsgök! Na most ordibáld, Kyria te kis buzi!
- Parancsnok gyõztünk! Jíííííháááááá!
Itt vannak a régi és új élõ embereid a szakaszodból: a gnóm parittyás, a törpe harcikalapácsos, Mills, és Zak is üget feléd, aki egy bocsánatkérés morog a törpének, mert a lábára lépett:
- Nem látsz a szemedtõl Zak?
- Jól van már ne légy zabos!- Seba!-kiálltja Zak
A vár füstöl, de a falakon látni az ég felé kardokat emelgetõ és „Gyõztünk!, Gyõztünk-et!”- ordítozó dwoon vérteseket.
Feltámolyogsz. Még soha nem érezted milyen az mikor elmúlik a harci láz. Most érzed. Minden zúzódást és ütést, amit beakptál az elmúl egy órában. //Seba 0 Fp-n van.//
Megbicsaklik a lábad és összesesel. Zak elkap. De utána jótékony eszméletvesztés.
//Hatarasima//
Kita nagy szemeket mereszt rád:
- De miért uram? Én is harcos vagyok, ahogy a többi…-mondja de engedelmeskedik.
Nincsenek lándzsások. Tahrr harcosai fûrészes élû szablyákkal támadnak. A szaták szétszórják a Tharr-harcosokat, mikor elkezdenek sercegni a láncvillámok. A harcmûvészek inkább lepattannak a lovakról és igyekszenek kitérni, eredméynesen.
Pillanatok alatt szétmotrzsolják a fanatikus de hozzájuk képest lassú harcosokat. Viszont a Vérgólemek…azok kemény diók, nem éreznek fájdalmat, erõsek és védelmezik a papokat!
Õk már megakasztják az éket!
Különös jelenséget veszel észre a Föld-stílusban küzdõ harcmûvészek csapásai alatt valósággal porlik a gõlemek teste! Különös de a zúzó ütésekkel jobban elbírnak velük, mint ti a pengéitekkel! Hiába vágjátok át a gólem lábát, a vér újra bugyogni, mozogni kezd és összeáll a gólem! Az a maréknyi harcmûvész valósággal gyalulja õket!
A szaták rögtön kapcsolnak, mert a harcmûvészek neked is üzennek, pszível:
<Ököllel támadjatok!>
Látod a szatákon, hogy szájhúzogatva rajkák el a kardjaikat, de megfogadják a Slan-testvéreik tanácsát. És valóban: a chi-ököl ereje alatt szétmorzsolódnak a vércseppek és nem állnak vissza egésszé! A harcmûvészekhez képes a kardmûvészek nagyon ügyetlenek látszanak de belátják hogy tényleg sokkal gyorsabban haladnak céljuk: a Tharr-papok felé.
Nem sikerül becsússzál a lóval a Tharr-papok közé, mert a gólemek utadat állták.
Hatarasima mikor is küzdött utoljára puszta kézzel? Hát jól vissza kell gondolnia…rémlik mintha a kiképzésednek része lett volna egy pár éves harcmûvész képzés, de csak afféle ismerkedés volt ez a fegyvertelen szerzetesek útjával, kicsit elszoktál te ettõl de mûködik a dolog! Nem haladtok olyan hatékonysággal mint a harcmûvészek, de sikerül beverekednetek magatokat a papok közé! Ott pedig már újra elõkerülnek az õsi kardok….
Sérüléseid –fõleg zúzódások- komolyak, Vérgólemmekkel puszta kézzel csatázni nem gyerekjáték. (5K10 Fp)
…Victort vérkapcsai megszünnek és a pap feláll. Egész jól van még, Kyel-papja elpusztíthatatlannak látszik.
- Köszönöm Hatarasima!- biccent feléd a pap.
Kita érkezik:
- Uram! Nincs már több ellenálló! A Dorcha serege felmentette kapuvárat! Elvégeztük a dolgunkat!
***
//Mindenki//
Haditanácsra gyûltök a parancsnoki házban. Aires is összekaparta már addigra magát, és mint hû tisztiszolga ott vigyorog Seba háta mögött. Seba átvette az Amalchortól jövõ írásos parancsot is. Almachor illõn köszönti a Dorchát és köszönetet mond a hathatós segítségért:
- Köszönöm Hadúr, a dwoonok nevében, ha nem jönnek, keletrõl felégetik az országunk.
- Bajba jutott szövetségest segíteni nem szívesség, hanem kötelesség parancsnok úr. Ha most megbocsátanak én a seregemmel elindulok a Sárkánygerincre Ral da Ranga megsegítésére.
Amalchot biccent:
- Természetesen Uralkodó. Lehetek valamiben a segítségére?
- Ha nem bánja, feltöltenénk a sereg vízkészletét a Ciszternájukból.
- Máris intézkedem.
- Köszönöm Amalchor parancsnok. És köszönöm önöknek is; kik társai voltak és segítették hû szolgámat, Hatarasimát küldetése végrehajtásában…-a Dorcha egyenként mér végig benneteket. –Nem csoda…Kalandozók.-mosolyodik el az Uralkodó(nõ). Nos kívánok önöknek hosszú és tartalmas életet. Nyugalmat is kívánnék mellé, de akik kártyalapok az Istenek kezében, azoknak ez csak hiú ábránd.
- Hatarasima, te még egyvalamit tegyél meg nekem…-kezdi a Dorcha. Amalchor ezredes már kifejtette nekem, hogy mik történtek a közeli Gottenborg városában. Nem kérte, de szeretném ha Tiadlan is részt venne a segítségnyújtásban. Látom önök már egész jól összeszoktak. Egyenlõre maradj a… -gondolkozik el a Dorcha a megfelelõ szón-….barátaiddal és segédkezz Gottenborg megtisztításában és keltsd jó hírünket a dwoonok között. Legyél az utazó diplomatám és öregbítsd hírnevünket. Te kiváló bajnokom vagy. Nehéz feladattal bíztalak meg és végrhajtottad. Segítsük a dwoonokat. Tegyük rendbe ezt az országrészt. Te leszel itt tiadlan segítõ keze. Ha végeztél és már nem fenyegeti pusztulás a várost, akkor elindulsz a Sárkánygerincre, megkeresel engem és beszámolsz a végzett munkáról. A katonáid elviszem…illetve egy harcmûvész vihetsz, segítõnek magad mellé, te jelölöd ki hogy ki legyen az. Végeztem.
A Dorcha elvonul a kíséretével itatni.
Amalchor nagyot sóhajt, mikor a Dorcha elvonul.
-Pfff. – Fú, de utálom én ezt a diplomatikus rizshányást. Szerinted jó voltam Seba? Hogy tetszik az új tisztiszolgádnak a szolgálat? Derék egy fiú ez, csak kissé hebehurgya. Verjék egy kis bölcsességet belé. –mosolyog Amalchor. – Aires fiam! Maga mit vigyorog ott ilyen törvénytelenül? Hogy halad a szakaszindulóval? Ma este ünnepelünk!
- Viven nõvér! – Ne haragudjék, de a katonáim a végromlástól menekültek meg. Az megfelelõ lesz ha holnap indulnak?
Vivien szomorkásan bólint.
- Hatarasima követ!- mondja Amalchor- Köszönöm. –mondja és kezet nyújt feléd.
Zak Seba fülébe súgja:
- Te láttad már valaha ilyen bratyizósnak az öreget!?
Vége a 2. fejezetnek.
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,délután
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________
//Seba, Hatarasima, Victor//
//Seba//
Seba ék alakzata annyiban jó választásnak bizonyult, hogy széttolta a megmaradt toroni erõket, és hamarább demoralizálódtak.
Azonban a végjátékban nagyon megverik a katonanõt. A kiváló abbit vért felfogja a találatok többségét, és komoly sebet nem szerez, de az ütés-szúrás, züzódás erejét már a nõ teste nyeli el. Seba tombol, elkapja a harci láz ismét. Új –atodidakta módon tanult képzettsége- feélelmetes fúriává teszi. Nem is érzi az ütéseket, és úgy pörög a toroniak között akár egy cséphdaró. Aztán azért annyi eljut a tudatáig, hogy több tiadlani egyenruhát lát mint toronit.
Az ütközet eljutott arra a szintre, mikor a két szövetséges sergetest egyesült és szétmorzsolták a toroni légiókat. De Seba csak rohan tovább vérben forgó szemmel, ellenfelet keresve…de már csak szövetségesek vannak mindenütt…
Az veszettûl vagdalódzó nõ alól végül egy szembõl érkezõ szövetséges harcmûvész söpri ki a lábát, ráugrik és leszorítja.
- Ember hülye maga? Mi baja van magának? Vége van? Nem hallja? VÉGE!!! – a tiadlani mokány és nehéz földharcos, Seba kis híján kiszabadul, de a tiadlani szerzetes keményen fogja a vergõdõ nõt.
- Jó lesz már!!! Elég! VÉGE!!! Nem hallja? Vége!!! Nézzze a lobogót! –majd erõszakkal a tiadlani Vörös Lobogó felé fordítja a fejét, amit büszkén lenget a szél a Dwyll Únió zászlaja mellett: csak ekkor jut el Seba tudatáig: Kapuvár ostroma itt és most véget ért.
A tiadlani nagyot szusszanva ereszt el:
- Ha béke lesz, képezze magát asszonyom, mert egyszer barátot öl!
Majd meghajol elõtted és csatlakozik a csapatához.
Az erigowi íjászok jönnek feléd csatárlánba ölelkezve és vígan énelekve az „Erigow, Erigow imádom lányaid” kezdetû pajzán dalt:
- Seba! Gyõztünk! –kiáltozzák feléd a hazád nyelvén.
- Gyõztünk! –rikoltják a többiek is.
A veterán 31.esek is jönnek. Mills!
A fiú feje felett forgatja a lándzsát és úgy mutogat a hadifoglyok felé:
- Eeeeezt beszoptátok köcsgök! Na most ordibáld, Kyria te kis buzi!
- Parancsnok gyõztünk! Jíííííháááááá!
Itt vannak a régi és új élõ embereid a szakaszodból: a gnóm parittyás, a törpe harcikalapácsos, Mills, és Zak is üget feléd, aki egy bocsánatkérés morog a törpének, mert a lábára lépett:
- Nem látsz a szemedtõl Zak?
- Jól van már ne légy zabos!- Seba!-kiálltja Zak
A vár füstöl, de a falakon látni az ég felé kardokat emelgetõ és „Gyõztünk!, Gyõztünk-et!”- ordítozó dwoon vérteseket.
Feltámolyogsz. Még soha nem érezted milyen az mikor elmúlik a harci láz. Most érzed. Minden zúzódást és ütést, amit beakptál az elmúl egy órában. //Seba 0 Fp-n van.//
Megbicsaklik a lábad és összesesel. Zak elkap. De utána jótékony eszméletvesztés.
//Hatarasima//
Kita nagy szemeket mereszt rád:
- De miért uram? Én is harcos vagyok, ahogy a többi…-mondja de engedelmeskedik.
Nincsenek lándzsások. Tahrr harcosai fûrészes élû szablyákkal támadnak. A szaták szétszórják a Tharr-harcosokat, mikor elkezdenek sercegni a láncvillámok. A harcmûvészek inkább lepattannak a lovakról és igyekszenek kitérni, eredméynesen.
Pillanatok alatt szétmotrzsolják a fanatikus de hozzájuk képest lassú harcosokat. Viszont a Vérgólemek…azok kemény diók, nem éreznek fájdalmat, erõsek és védelmezik a papokat!
Õk már megakasztják az éket!
Különös jelenséget veszel észre a Föld-stílusban küzdõ harcmûvészek csapásai alatt valósággal porlik a gõlemek teste! Különös de a zúzó ütésekkel jobban elbírnak velük, mint ti a pengéitekkel! Hiába vágjátok át a gólem lábát, a vér újra bugyogni, mozogni kezd és összeáll a gólem! Az a maréknyi harcmûvész valósággal gyalulja õket!
A szaták rögtön kapcsolnak, mert a harcmûvészek neked is üzennek, pszível:
<Ököllel támadjatok!>
Látod a szatákon, hogy szájhúzogatva rajkák el a kardjaikat, de megfogadják a Slan-testvéreik tanácsát. És valóban: a chi-ököl ereje alatt szétmorzsolódnak a vércseppek és nem állnak vissza egésszé! A harcmûvészekhez képes a kardmûvészek nagyon ügyetlenek látszanak de belátják hogy tényleg sokkal gyorsabban haladnak céljuk: a Tharr-papok felé.
Nem sikerül becsússzál a lóval a Tharr-papok közé, mert a gólemek utadat állták.
Hatarasima mikor is küzdött utoljára puszta kézzel? Hát jól vissza kell gondolnia…rémlik mintha a kiképzésednek része lett volna egy pár éves harcmûvész képzés, de csak afféle ismerkedés volt ez a fegyvertelen szerzetesek útjával, kicsit elszoktál te ettõl de mûködik a dolog! Nem haladtok olyan hatékonysággal mint a harcmûvészek, de sikerül beverekednetek magatokat a papok közé! Ott pedig már újra elõkerülnek az õsi kardok….
Sérüléseid –fõleg zúzódások- komolyak, Vérgólemmekkel puszta kézzel csatázni nem gyerekjáték. (5K10 Fp)
…Victort vérkapcsai megszünnek és a pap feláll. Egész jól van még, Kyel-papja elpusztíthatatlannak látszik.
- Köszönöm Hatarasima!- biccent feléd a pap.
Kita érkezik:
- Uram! Nincs már több ellenálló! A Dorcha serege felmentette kapuvárat! Elvégeztük a dolgunkat!
***
//Mindenki//
Haditanácsra gyûltök a parancsnoki házban. Aires is összekaparta már addigra magát, és mint hû tisztiszolga ott vigyorog Seba háta mögött. Seba átvette az Amalchortól jövõ írásos parancsot is. Almachor illõn köszönti a Dorchát és köszönetet mond a hathatós segítségért:
- Köszönöm Hadúr, a dwoonok nevében, ha nem jönnek, keletrõl felégetik az országunk.
- Bajba jutott szövetségest segíteni nem szívesség, hanem kötelesség parancsnok úr. Ha most megbocsátanak én a seregemmel elindulok a Sárkánygerincre Ral da Ranga megsegítésére.
Amalchot biccent:
- Természetesen Uralkodó. Lehetek valamiben a segítségére?
- Ha nem bánja, feltöltenénk a sereg vízkészletét a Ciszternájukból.
- Máris intézkedem.
- Köszönöm Amalchor parancsnok. És köszönöm önöknek is; kik társai voltak és segítették hû szolgámat, Hatarasimát küldetése végrehajtásában…-a Dorcha egyenként mér végig benneteket. –Nem csoda…Kalandozók.-mosolyodik el az Uralkodó(nõ). Nos kívánok önöknek hosszú és tartalmas életet. Nyugalmat is kívánnék mellé, de akik kártyalapok az Istenek kezében, azoknak ez csak hiú ábránd.
- Hatarasima, te még egyvalamit tegyél meg nekem…-kezdi a Dorcha. Amalchor ezredes már kifejtette nekem, hogy mik történtek a közeli Gottenborg városában. Nem kérte, de szeretném ha Tiadlan is részt venne a segítségnyújtásban. Látom önök már egész jól összeszoktak. Egyenlõre maradj a… -gondolkozik el a Dorcha a megfelelõ szón-….barátaiddal és segédkezz Gottenborg megtisztításában és keltsd jó hírünket a dwoonok között. Legyél az utazó diplomatám és öregbítsd hírnevünket. Te kiváló bajnokom vagy. Nehéz feladattal bíztalak meg és végrhajtottad. Segítsük a dwoonokat. Tegyük rendbe ezt az országrészt. Te leszel itt tiadlan segítõ keze. Ha végeztél és már nem fenyegeti pusztulás a várost, akkor elindulsz a Sárkánygerincre, megkeresel engem és beszámolsz a végzett munkáról. A katonáid elviszem…illetve egy harcmûvész vihetsz, segítõnek magad mellé, te jelölöd ki hogy ki legyen az. Végeztem.
A Dorcha elvonul a kíséretével itatni.
Amalchor nagyot sóhajt, mikor a Dorcha elvonul.
-Pfff. – Fú, de utálom én ezt a diplomatikus rizshányást. Szerinted jó voltam Seba? Hogy tetszik az új tisztiszolgádnak a szolgálat? Derék egy fiú ez, csak kissé hebehurgya. Verjék egy kis bölcsességet belé. –mosolyog Amalchor. – Aires fiam! Maga mit vigyorog ott ilyen törvénytelenül? Hogy halad a szakaszindulóval? Ma este ünnepelünk!
- Viven nõvér! – Ne haragudjék, de a katonáim a végromlástól menekültek meg. Az megfelelõ lesz ha holnap indulnak?
Vivien szomorkásan bólint.
- Hatarasima követ!- mondja Amalchor- Köszönöm. –mondja és kezet nyújt feléd.
Zak Seba fülébe súgja:
- Te láttad már valaha ilyen bratyizósnak az öreget!?
Vége a 2. fejezetnek.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Szerző: Navaratna » 2007.05.11. 22:57
(Bethsebath Nan Sifro)
A vicsorgás oldódni kezd, már nem hörög és morog és mintha felismerné az arcokat, egyenruhákat. S mintha iszonyú fáradtság és fájdalom lepné meg testét. Elernyedt a karok alatt, amik leszorították, már nem dobálta magát.
Szemei a lobogóra tapadnak. Hallja a szakasza vígságát s hogy a halál torkából szabadultak hogyan is öntenek magukba életvidámságot és örömöt. Közben hidegrázáas érte el. Vérveszteség, súlyos. Homályos lett a látása, piszok rosszul érezte magát.
<Aludni akarok...>
Megfordult a fejében, hogy megdícséri a túlélõ szabadcsapatbelieket, de a vér íze minden érzéket elnyomott szájában, nyelve elzsibbadt s a szeme felakadt.
Puff.
Mire a tanács elé került, egészen kijózanodott. Fájt midnene, de esze ágában nem volt a megviselt vértnélkül megjelenni. Sánított, zúgott néha a feje, és féjt anyelve. Ráharaphatott lázában. Még a kö9zérzete nem az igazi, de olyan jóízûen kihadakozta magát, hogy elfelejtette, hány pofonnal tartozik Viktornak és úgy egyáltalán...Zsibbadtsága meg is akadélyozta volnaa további megtorlásban.
Azaz azt hitte. De jött egy írásos parancs, hogy valami takonygombócot mellé osztanak szolgának. Meglátva a bágyadt újoncot, egy "ó, hogy állna a szentség Smalchorba" morgással vetet tudomásul.
<Vicces kedvében lehetett...>
De utána teljes figyelmét a nem mindennapi asszonynak szenteli, aki egy ország élén áll. Meghajol, ahogy csak tud és telik tõle és illik, amikor a nõ hozzájuk is szól. kalandozó? Ezt még emésztenie kell.
Mikor az uralkodónõ elvonult, eldönti, szót vélt egy dologról sürgõsen az ezredesével...
A vicsorgás oldódni kezd, már nem hörög és morog és mintha felismerné az arcokat, egyenruhákat. S mintha iszonyú fáradtság és fájdalom lepné meg testét. Elernyedt a karok alatt, amik leszorították, már nem dobálta magát.
Szemei a lobogóra tapadnak. Hallja a szakasza vígságát s hogy a halál torkából szabadultak hogyan is öntenek magukba életvidámságot és örömöt. Közben hidegrázáas érte el. Vérveszteség, súlyos. Homályos lett a látása, piszok rosszul érezte magát.
<Aludni akarok...>
Megfordult a fejében, hogy megdícséri a túlélõ szabadcsapatbelieket, de a vér íze minden érzéket elnyomott szájában, nyelve elzsibbadt s a szeme felakadt.
Puff.
Mire a tanács elé került, egészen kijózanodott. Fájt midnene, de esze ágában nem volt a megviselt vértnélkül megjelenni. Sánított, zúgott néha a feje, és féjt anyelve. Ráharaphatott lázában. Még a kö9zérzete nem az igazi, de olyan jóízûen kihadakozta magát, hogy elfelejtette, hány pofonnal tartozik Viktornak és úgy egyáltalán...Zsibbadtsága meg is akadélyozta volnaa további megtorlásban.
Azaz azt hitte.
De jött egy írásos parancs, hogy valami takonygombócot mellé osztanak szolgának. Meglátva a bágyadt újoncot, egy "ó, hogy állna a szentség Smalchorba" morgással vetet tudomásul.
<Vicces kedvében lehetett...>
De utána teljes figyelmét a nem mindennapi asszonynak szenteli, aki egy ország élén áll. Meghajol, ahogy csak tud és telik tõle és illik, amikor a nõ hozzájuk is szól. kalandozó? Ezt még emésztenie kell.
Mikor az uralkodónõ elvonult, eldönti, szót vélt egy dologról sürgõsen az ezredesével...
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
-
Navaratna - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 5193
- Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
Szerző: Schinter » 2007.05.12. 10:22
Aries den Morgan
Vegyes érzelmek ébrednek fel benne mikor találkozik a Dorchával.Halott már róla,hogy õ Tiadlan egyik uralkodója és hogy a harcmûvészek bármit megtennének a Doecháért.A nagy diplomatás rizsbeszéd közben probálja eltakarni az ásitásait,ám amikor vége és végre jöhet az ünneplés felderül és már nem is álmos Almachor szavaira megszünteti néhány pillanatra mosolyát az arcáról.
-Dolgozom rajt uram
ám amikor Bessyvel és Viviennel kezd el beszélgetni elsunyorog a háttérbe és ismét az ünneplés gondolataival lassan elsliszol az ispotály felé,hogy ellenõrizze felszerelését és megláttogassa az ünneplés helyzsinét.
Vegyes érzelmek ébrednek fel benne mikor találkozik a Dorchával.Halott már róla,hogy õ Tiadlan egyik uralkodója és hogy a harcmûvészek bármit megtennének a Doecháért.A nagy diplomatás rizsbeszéd közben probálja eltakarni az ásitásait,ám amikor vége és végre jöhet az ünneplés felderül és már nem is álmos
Almachor szavaira megszünteti néhány pillanatra mosolyát az arcáról.
-Dolgozom rajt uram
ám amikor Bessyvel és Viviennel kezd el beszélgetni elsunyorog a háttérbe és ismét az ünneplés gondolataival lassan elsliszol az ispotály felé,hogy ellenõrizze felszerelését és megláttogassa az ünneplés helyzsinét.
-
Schinter - Fórumozó
- Hozzászólás: 3440
- Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
- Tartózkodási hely: Bp,Pécs
Szerző: Mesemondó » 2007.05.12. 10:38
___________________________________________________________
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,délután
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
____________________________________________________________
//Chaten lejátszott esemény//
Seba nyugtázza, az ezredesnek jó kedve van.
<Vajon akkor is, amikor közlök vele egy tényt?>
Zak kérdésére ránt egyet a vállán.
Aries kérdését késõbbre rakta.
-Uram, négyszemközt szót kell önnel váltanom...vagy talán hatszemközt-nézett Zakra.
- Jaj Seba, örülök, hogy lyuk van a tomporomon és szelel! Nagyon fontos?- kérdi Amalchor fáradtan
-Igen. Az egyik szabályzatba beletrafált, uram.-szív az orrán Seba, s igazít a vigyázállásán.
Hogy még elõírásszerûbb legyen...
Amalchor felsóhajt.
- Hatarasima megtenné kérem, hogy magunkra hagy? Aires, maga menjen és nézze meg nem vagyok-e a Ciszterna mögött. Ha nem talál ott, keressen tovább! De ide ne jöjjön! Leléphet!
- Igen kapitány, hallgatom.
Seba megvárja, míg a nevezettek szépen kimennek a helyiségbõl.
Akkor komolyan a feljebbvalójára néz, Zamorakra most inkább...nem
-Uram, vétettem a tisztek és beosztottjaik viszonyára vonatkozó szabályzat ellen, ami tiltja a feljebbvaló és a beosztottja közti viszony létesítését. Röviden: lefeküdtem a szabadcsapat felcserével. Várom a döntését.
<Vagy lefokoznak, vagy elküldenek, vagy szétszednek minket. Vagy passz>
Amalchorban benneszakad a lélegzet anniyra megdöbben, a nyíltságodtól és a keresetlenségedtõl. Leül a terepasztalra mert nem bír állva maradni. Egy röfögõ hang tör ki belõle és a szája elé tapasztja a kezét. És rázza a vállát valami.
- Seba....-mondja Zak elszürkült hangon...kigúvadt szemekkel.
- És mondják....-kezdi Amalchor aki alíg bír magába tartani egy nyerítést-....és jó volt?
Seba szeme gúvadt a feljebbvalójára.
<Ezt most komolyan kérdezi???>
Fészkelõdni kezdett álltában.
- Válaszoljon kapitány! -vesz fel Amalchor kemény hangot.
A nõ megemberelte magát. Nem pont arról híres, hogy férfiakkal ismerkedik, erre most kiderül az ellenkezõje...
-Ezt nem mondhatom meg, uram!-Vágta rá.
És a füle elvörösödött.
- Hát magának felcser? Maga jól érezte magát?
Zak is elvörösödik.
Amalchor sütkérezik a nem mindennapi szituációban, élvezi a lehetetlenségét annyi halál után.
-Nos ...uram....
-igen?
- Én....
- Hallgatom felcser.
- Igen uram, csodás volt, feledhetetlen.
- Na látja ez a beszéd fiam! -csap Amalchor Zak vállára.
-Parancsom a következõ: A 31. esek egybetartása érdekében azt hiszem csak egyt tehetek....Nos parancsba adom, hogy ha nem látja más akkor élvezik egymás társaságát amikor akarják.- mondja Amalchor- aki mostmár nyíltan röhög, és kitöröl egy könnyet a szeme sarkából.
- És tegyen meg egy szivességet nekem Seba....
- A jövõben ne zaklasson hülyeséggekkel. Leléphetnek.
Még hallod Amalchort ahogy felsóhajt:
- Jaj....-csitul el a jókedve- ez jó volt!
Seba pislog. Kinyitja a száját aztán becsukja, majd legyint.
<Most rúgtunk fel egy szabályt.>
Rásandít Zamorakra.
-Akkor indulhatunk is kifelé. Ó, és uram, Számíthat rám. Beleverem Ariesbe amit kell
A nõ fejingatva távozik...
Odakint felszisszen Zamorak:
- Te teljesen megbuggyantál! Arelre! Ezt az égést!
- Jó hogy nem már arra nem volt kiváncsi meddig csináltuk!- forgatja a szemeit az aszisz.
- Huh. Hát tudsz nekem meglepetéseket okozni hallod-e?
-Megszegtünk egy szabályt-vonogatja a vállát a nõ, de a füle vörös.
-De ha Amalchort kiröhögött...Te még azt is elárultad volna.Menjünk, fel kell mérnem, hogy áll a szakaszom, és a gárdám...
- Jól van de hát a dwoon hadseregben is vannak szabályok, amiket kissé szabadabban kezelnek! Mégis mit gondoltál? Megfenyíti két jól szolgáló kötelességtudó katonáját, mert szexeltek? Amalchor szarik bele! De megnevettetük az fix...És mondd, meg fogjuk még szegni azokat a bizonyos szabályokat?- kérdi az aszisz nevetve.
Seba szemeit forgatta.
-Ha két katonám nemileg érintkezne, holtbiztos hogy külön szakaszba osztanám õket. Pláne ha két férfit kapnék rajta!
Ne meredj rám. Van ilyen.
-Ami meg minket illet...-saját vörös fülét kezdte el piszkálni..
- Nem tudom feltûnt-e már, de itt elég kevés a katonanõ! Tudod hogy drukkoltak nekem a fiúk, mikor látták, hogy ácsingózom utánad? Soha nem vetted észre? Pedig már azóta kerülgetlek mióta hozzánk kerültél.Lehet elõbb kellett volna próbálkozzak....
Zavartan megvakarta a nõ az orrát.
-Nnnem, nem vettem észre.Te magasságos, mióta is kerültem ide, Zamorak?
- Hát úgy egy éve...De nem tudtam hogy fogjalak meg, mert veszettebb voltál mint hat férfi...-mosolyog rád-....de aztán rájöttem...
Zak nem fejezi be a mondatot félrenéz zavartan.
-Igen? és mi törte meg a jeget?-Seba kíváncsi volt.
- Hát izgatta a fantáziám, hogy tényleg csak egy izig vérig katona vagy-e, vagy a páncél alatt ott van-e vajon a nõ...Mindenféle értelemben...Aztán rájöttem, hogy az érdeklõdésbõl vonzalom lett...És amit odabent mondtam....Tényleg komolyan gondoltam. Rég volt már hogy szerelembõl szeretkeztem...de veled megismételném örömmel, mert igen is nõ vagy...csak félénk...Ne nézz így, igen is az voltál féltél...az elején...De énnekem tetszett. Szeretném ha lenne folytatás.
Seba megtorpant. összefonta karját a mellkasán.
-Neked szegezhetném, hogy akkor egy éve mikor elláttál, eyghuzamban munstráltál. Mondhatnám, hogy 3 év után egy falat kenyér lakomának tûnhet bárki szemében. De mondok én neked valamit.Igazad volt, tudom magamról, milyen vagyok...ha hm...hogy is mondjam, hogy ne legyen közönséges...Ha férfival vagyok. És egyet értek veled. Ám az érzelmi hátteret nekem még építeni kell...
S egyenesen a férfi szemébe nézett.
-Bizalmatlan vagy.Nem baj, gondoltam hogy ez lesz.Tudom, hogy ilyen a természeted.
- na jó.Tényleg van dolgunk még elég.Megyek az ispotályba és megnézem a sebesülteket. Este találkozunk rendben?
Seba biccentett halvány mosollyal, tehát jelezte, nincs rosz kedve.
-Találkozunk. És egyre kérlek. Nem szeretném izléstelen formában visszahallani a szakasztól a kettõnk dolgát.Erre...érzékeny vagyok. Megedzõdtem a szakaszomtól, de a magánéletem szent. Érted?
Zak egy pillanatra visszafordul.
- Az enyém is.De a srácok nem hülyék.Együtt vagyunk már évek óta a régiekkel.Leveszik az arcomról rögtön hogy mi van.Én hallgatok, de járni fog a pofájuk, mert imádnak pletykálni, ismered õket!Fõleg a tisztiszolgád!Na az még egy szófosó!
-A tisztiszolgám arany életének vége, nehéz idõk jönnek rá mellettem. És fogom tudni, mi az, amit a szakasz veteránjai sütöttek ki maguktól, s mi az, amit nem. Szabadszájúak, erre készen állok.Este pedig bor nélkül meg ne lássalak...
Navaratna üzenete:
-Rendben Seba, én pedig ülni ne lássalak! Mert táncolni fogsz! - mondja és eltünik az ispotály fele.
KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,délután
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
____________________________________________________________
//Chaten lejátszott esemény//
Seba nyugtázza, az ezredesnek jó kedve van.
<Vajon akkor is, amikor közlök vele egy tényt?>
Zak kérdésére ránt egyet a vállán.
Aries kérdését késõbbre rakta.
-Uram, négyszemközt szót kell önnel váltanom...vagy talán hatszemközt-nézett Zakra.
- Jaj Seba, örülök, hogy lyuk van a tomporomon és szelel! Nagyon fontos?- kérdi Amalchor fáradtan
-Igen. Az egyik szabályzatba beletrafált, uram.-szív az orrán Seba, s igazít a vigyázállásán.
Hogy még elõírásszerûbb legyen...
Amalchor felsóhajt.
- Hatarasima megtenné kérem, hogy magunkra hagy? Aires, maga menjen és nézze meg nem vagyok-e a Ciszterna mögött. Ha nem talál ott, keressen tovább! De ide ne jöjjön! Leléphet!
- Igen kapitány, hallgatom.
Seba megvárja, míg a nevezettek szépen kimennek a helyiségbõl.
Akkor komolyan a feljebbvalójára néz, Zamorakra most inkább...nem
-Uram, vétettem a tisztek és beosztottjaik viszonyára vonatkozó szabályzat ellen, ami tiltja a feljebbvaló és a beosztottja közti viszony létesítését. Röviden: lefeküdtem a szabadcsapat felcserével. Várom a döntését.
<Vagy lefokoznak, vagy elküldenek, vagy szétszednek minket. Vagy passz>
Amalchorban benneszakad a lélegzet anniyra megdöbben, a nyíltságodtól és a keresetlenségedtõl. Leül a terepasztalra mert nem bír állva maradni. Egy röfögõ hang tör ki belõle és a szája elé tapasztja a kezét. És rázza a vállát valami.
- Seba....-mondja Zak elszürkült hangon...kigúvadt szemekkel.
- És mondják....-kezdi Amalchor aki alíg bír magába tartani egy nyerítést-....és jó volt?
Seba szeme gúvadt a feljebbvalójára.
<Ezt most komolyan kérdezi???>
Fészkelõdni kezdett álltában.
- Válaszoljon kapitány! -vesz fel Amalchor kemény hangot.
A nõ megemberelte magát. Nem pont arról híres, hogy férfiakkal ismerkedik, erre most kiderül az ellenkezõje...
-Ezt nem mondhatom meg, uram!-Vágta rá.
És a füle elvörösödött.
- Hát magának felcser? Maga jól érezte magát?
Zak is elvörösödik.
Amalchor sütkérezik a nem mindennapi szituációban, élvezi a lehetetlenségét annyi halál után.
-Nos ...uram....
-igen?
- Én....
- Hallgatom felcser.
- Igen uram, csodás volt, feledhetetlen.
- Na látja ez a beszéd fiam! -csap Amalchor Zak vállára.
-Parancsom a következõ: A 31. esek egybetartása érdekében azt hiszem csak egyt tehetek....Nos parancsba adom, hogy ha nem látja más akkor élvezik egymás társaságát amikor akarják.- mondja Amalchor- aki mostmár nyíltan röhög, és kitöröl egy könnyet a szeme sarkából.
- És tegyen meg egy szivességet nekem Seba....
- A jövõben ne zaklasson hülyeséggekkel. Leléphetnek.
Még hallod Amalchort ahogy felsóhajt:
- Jaj....-csitul el a jókedve- ez jó volt!
Seba pislog. Kinyitja a száját aztán becsukja, majd legyint.
<Most rúgtunk fel egy szabályt.>
Rásandít Zamorakra.
-Akkor indulhatunk is kifelé. Ó, és uram, Számíthat rám. Beleverem Ariesbe amit kell
A nõ fejingatva távozik...
Odakint felszisszen Zamorak:
- Te teljesen megbuggyantál! Arelre! Ezt az égést!
- Jó hogy nem már arra nem volt kiváncsi meddig csináltuk!- forgatja a szemeit az aszisz.
- Huh. Hát tudsz nekem meglepetéseket okozni hallod-e?
-Megszegtünk egy szabályt-vonogatja a vállát a nõ, de a füle vörös.
-De ha Amalchort kiröhögött...Te még azt is elárultad volna.Menjünk, fel kell mérnem, hogy áll a szakaszom, és a gárdám...
- Jól van de hát a dwoon hadseregben is vannak szabályok, amiket kissé szabadabban kezelnek! Mégis mit gondoltál? Megfenyíti két jól szolgáló kötelességtudó katonáját, mert szexeltek? Amalchor szarik bele! De megnevettetük az fix...És mondd, meg fogjuk még szegni azokat a bizonyos szabályokat?- kérdi az aszisz nevetve.
Seba szemeit forgatta.
-Ha két katonám nemileg érintkezne, holtbiztos hogy külön szakaszba osztanám õket. Pláne ha két férfit kapnék rajta!
Ne meredj rám. Van ilyen.
-Ami meg minket illet...-saját vörös fülét kezdte el piszkálni..
- Nem tudom feltûnt-e már, de itt elég kevés a katonanõ! Tudod hogy drukkoltak nekem a fiúk, mikor látták, hogy ácsingózom utánad? Soha nem vetted észre? Pedig már azóta kerülgetlek mióta hozzánk kerültél.Lehet elõbb kellett volna próbálkozzak....
Zavartan megvakarta a nõ az orrát.
-Nnnem, nem vettem észre.Te magasságos, mióta is kerültem ide, Zamorak?
- Hát úgy egy éve...De nem tudtam hogy fogjalak meg, mert veszettebb voltál mint hat férfi...-mosolyog rád-....de aztán rájöttem...
Zak nem fejezi be a mondatot félrenéz zavartan.
-Igen? és mi törte meg a jeget?-Seba kíváncsi volt.
- Hát izgatta a fantáziám, hogy tényleg csak egy izig vérig katona vagy-e, vagy a páncél alatt ott van-e vajon a nõ...Mindenféle értelemben...Aztán rájöttem, hogy az érdeklõdésbõl vonzalom lett...És amit odabent mondtam....Tényleg komolyan gondoltam. Rég volt már hogy szerelembõl szeretkeztem...de veled megismételném örömmel, mert igen is nõ vagy...csak félénk...Ne nézz így, igen is az voltál féltél...az elején...De énnekem tetszett. Szeretném ha lenne folytatás.
Seba megtorpant. összefonta karját a mellkasán.
-Neked szegezhetném, hogy akkor egy éve mikor elláttál, eyghuzamban munstráltál. Mondhatnám, hogy 3 év után egy falat kenyér lakomának tûnhet bárki szemében. De mondok én neked valamit.Igazad volt, tudom magamról, milyen vagyok...ha hm...hogy is mondjam, hogy ne legyen közönséges...Ha férfival vagyok. És egyet értek veled. Ám az érzelmi hátteret nekem még építeni kell...
S egyenesen a férfi szemébe nézett.
-Bizalmatlan vagy.Nem baj, gondoltam hogy ez lesz.Tudom, hogy ilyen a természeted.
- na jó.Tényleg van dolgunk még elég.Megyek az ispotályba és megnézem a sebesülteket. Este találkozunk rendben?
Seba biccentett halvány mosollyal, tehát jelezte, nincs rosz kedve.
-Találkozunk. És egyre kérlek. Nem szeretném izléstelen formában visszahallani a szakasztól a kettõnk dolgát.Erre...érzékeny vagyok. Megedzõdtem a szakaszomtól, de a magánéletem szent. Érted?
Zak egy pillanatra visszafordul.
- Az enyém is.De a srácok nem hülyék.Együtt vagyunk már évek óta a régiekkel.Leveszik az arcomról rögtön hogy mi van.Én hallgatok, de járni fog a pofájuk, mert imádnak pletykálni, ismered õket!Fõleg a tisztiszolgád!Na az még egy szófosó!
-A tisztiszolgám arany életének vége, nehéz idõk jönnek rá mellettem. És fogom tudni, mi az, amit a szakasz veteránjai sütöttek ki maguktól, s mi az, amit nem. Szabadszájúak, erre készen állok.Este pedig bor nélkül meg ne lássalak...
Navaratna üzenete:
-Rendben Seba, én pedig ülni ne lássalak! Mert táncolni fogsz! - mondja és eltünik az ispotály fele.
-
Mesemondó - Mesélõ
- Hozzászólás: 8660
- Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
- Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó