Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar)

<...na márcsak ez hiányzott...hála nekem szépen egymásnak ugrottak...kellett neked átadni az őrséget...szép volt Maldar!!!...>
- Nem. Itt a helyem. - mondja ellentmondást nem tűrően. Majd visszafogottabban hozzáteszi: - Alauront felébresztettem, van ki vigyázzon a táborra.
*Mikor Morik mellé ér, megállítja és halkan folytatja.*
- Jó hogy itt voltál és megállítottad őket.
*Nem mondja ki a "köszönöm-et", mert nem igazán bízik benne. Azért arckifejezésén láthatja Morik. Végeztével odafordul a nőkhöz, és közben elrakja a kardját.*
- Ti meg mit csináltok?!?! Megőrültetek?!?! Egy pillanatra nem figyelünk és egymás torkának ugrotok?!?! Hát normálisok vagytok?!?! Az isten szerelmére másszatok ki onnan!! - mondja parancsolóan.
*A patak partjára siet és segíti kimászni a nőket. Amint kiértek, odaadná a ruháját, de feltűnik halványan néhány pokróc a földön. Nem gondolkozik azon, hogy vajon ki hozhatta, hanem felkapja őket, ráteríti a nőkre, és ahogy tudja gyorsan megtörli őket.*
- Valaki másszon fel a hátamra, a másikótokat meg viszem az kezemben. Siessetek vagy kihűltök!
*Rájön hogy nem bír el mindkettőjükkel, ezért találomra felkapja Patot és elindul vele vissza a táborba.*

[Mesemondó]

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei] Szitakötő [exJK] Maldar Yffil [Anathor]
___________________________________________________________


Mivel sötét van, arcjátékot senkinek nem lehet látni, de Morik nem is firtatja soká a dolgot.
-Jó. Hozd őket vissza, mára elegem van a két nőből.
Pat és Szita kimászik a vízből, Pat valamivel fürgébben, mintha megijedt volna valamitől a vízben. Ám a parton a hideg okozta sokk leteríti lábáról, és nem mozdul, eszméletét veszítete. Szita végtagjai is elgémberedtek, fogai vacogna de szót sem szól, csak magára kapja a takarót a másikat Patra vonja és vissza mutat a tábor felé kezeivel. Patot ölben lehet csak vinni, de szita sem tud járni,de int, hogy maldar vigye patot, ő addig marad.
<Nem vagyunk normálisak. Vajon holnap hogy nézünk egymásra? Ó, a többiek...Mit kapunk mi ezért...Megfagyok...Mintha télen meztelen mennék a hóban...>

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

<Kínzó hideg minden porcikámban. Merültem már jeges vízbe párszor, de ez túlzás... Mielőbb tüzet kell találni, levenni az átázott göncöket, s szárazra cserélni. Menni kell... Szita... nem bír megszólalni, biztosan azért mert fázik, nagyon....Úgy mint én de most ez érdekel legkevésbé. Mennünk kell, muszáj, ha nem tesszük itt ér minket a halál. Már csak pár lépés, nem sok, ezt símán meg lehet tenni. ... ... ...
Látom már... ott a tűz... lobog, vidáman hívogatóan. Már csak pár méterre vagyunk tőlle... megmenekültünk......
Mi ez? ... A tűzből fekete szellemalakok válnak ki, s ahogy ők távoznak a tűz egyre halványabb. Nem! Nem! Ez nem lehet! Egyre kissebb és kissebb - nem érünk oda időben. Kérlek Istenem KÉRLEK! KÖNYÖRGÖM! Ne vedd így el az életem, még ne. Ha megtaláltam a Tisztítókat, akkor állok akaratod elé, de még NE! ... Tudniuk kell mi történt a többiekkel. ... ...
Óh Istenem a tűz már csak gyertyalángra hasonlít - szinte nem világít semmit sem. A belőle kibújt rémek meg itt vannak körülöttünk, várnak. Várják, hogy vége legyen, s lelkünket elvihessék az örök sötétségbe. Nem engedhetem! Nem! De áááhh miez? Nem bírok mozogni, már nem megy. Ennyi volt, vége. Elérkezett hát az ítélet órája - most megtudom, hogy cselekedeteimet hogyan látja Ranil, részesít-e abban a hatalmas kegyben, hogy lelkemet felemeli az örök világosság, az örök fényességbe. ... Nem, szememre nem borul csak homály, sötétség és csend honol. Nincs ki jöjjön, nincs ki segítsen. Istenem is elfordult tőllem. Sajnálom - én szégyent hoztam hazámra, klánomra, családomra. Bűnbocsánatot nem nyerhetek, lelkem elkárhozik végleg, hisz olyan sincs aki emlékezne rám szeretettel. ... ... ... >

Egyhangú szürkeség vette körül, lassan a kétségbeesés szélén azonban oszlani kezdett a szürke köd. Egy kedves, rég nem látott rét képe tárult szeme elé. Ölelgette, simogatta a fákat, játszott a virágokkal. Az erdő része volt. Boldog volt. Letelepedett egy fa tövébe, szemeit boldog mosollyal csukta be. Az erdőből kivált egy fehér ruhás alak, fölémagasodott s Pat a rávetődött árnyék hatására kinyitotta szemét. Az alak intett kezével - 'Gyere!'. Pat felállt és ment. A fehérruhás alak, kinek arca a belőle kiáramló fény miatt nem látszódott leakasztott nyakából egy medált, egy gyönyörűséges napot formáló aranyló medált. A nő felé nyújtotta miközben pár szót suttogott, s a medál lassan fényleni, világítani kezdett. Pat óvatosan megérintette a medált, ami az érintése pillanatában hirtelen vakító fényességet ontott magából. Önkéntelenül is becsukta szemét, s amikor kinyitotta megrettent kissé. Alatta, felette, nem látott mást csak fényességet, semmi nem volt körülötte. A kezében ott volt a medál, melynek láncát az immárom anyagtalan fehéres szellemalak tartotta fényből szőtt kezével.
Pat rájött hol van, s mi ez az egész. A Bíróval van, aki az egész életét hivatott megvizsgálni, s dönteni lelke sorsáról. Talán ez volt az utolsó emberi gondolata, ezután már csak siklott alakja a fehér szellem után.
Előttük kibontakozott lassan egy apró kunyhó. Egy idegesen toporgó férfi állt előtte, bentről pedig kínokkal teli női fájdalmas kiááltozások hallatszódtak. A kunyhó tetején át Pat és a Bíró a cseppnyi szobába "lépett". Épp akkor, amikor egy tarka ruhába öltözött idős asszony, kinek a verítékétől haja csapzottan tapadt arcához egy apró, törékeny, kissé hosszúkás fülű újszülötett helyezett egy elgyötört arcú, fáradtan ám mégis boldog mosollyal fekvő nő karjaiba. A csöppség sírt, hangosan, de mihelyst megérezte anyja közelségét elhalkult. Arcát a nő melle felé fordította, s csendesen, szuszogva keresgélte az életet, táplálékot adó bimbókat - hamar megtalálta.
A két szellemtestű alak tovaröppent, s körülöttük Pat múltja úgy repült el, mintha egy gyorsan levetített szalagon látná az egészet. A képek hirtelen, minden előzmény nélkül álltak meg. Egy tizenéves bakfis szőke kislány morcosan állt szembe egy meglett haragos férfival. A lány durcás képpel a nyelvét nyújtotta, minek következtében egy hatalmas pofon gazdája lett. A lány elszaladt, el az erdőbe, s sokáig nem tért haza.
Újra pörgött az élet kereke, s a következő megálló már az ifjúkorba lépő Patot mutatta. Egy erdőben, egy tisztáson, amint egy kedves idősödő férfival beszélget boldogan őszintén.
Az esemény újra felpörgött, de most nem hosszan. Egy kisírt szemű lánynál állt meg, aki egy máglyarakás mellett állt. A máglyán ugyanaz a ffi feküdt, akinek a kislány kinyújtotta a nyelvét - halott volt. A lángok lassan kezdték elemészteni a fát, s vele együtt az élettelen testet. A törékeny lány összetörve zokogott mellette.
Pörgés, repülés ismét. Egy idegen város képe. Egy apró szobácska, egy hullafáradt lány aki épp az ágyba zuhan ruhástól. Kérges tenyér, csapzott rendezetlen haj, piszkos arc, meggyötört lélekről árulkodó mimika.
Utazás hosszan, s egy erdőbe érkeztek. Három alak nézett farkasszemet a nővel, majd szónélkül otthagyták az erdőben. A kép itt ugrálni kezdett, apró kockák ragadódtak ki az élete eseményeiből. Boldog, boldogtalan, szép, keserű emlékek, emlékképek; de mind arról adtak tanuságot, hogy mennyit küszködött a lány ezekben az években, hogy elérje mindazt amit kitűzött maga elé célként.
A következő megálló egy hosszabb utazás után egy nagyon messzi országba vitte a két szellemalakot. Egy éjszakai városképnél álltak meg. Ahol a mostani Patricia gyertyákkal körülvéve ül egy aprócska szobában. Az ajtó kinyílik mögötte, egy meghökkent ffi néz be rajta. A lány villámgyorsan kivégezte a meglepett férfit, összekapta cuccait, s hangtalanul elhagyta a szobát. Az éj leple alatt négy alak osont ki a házból, hátra sem pillantva menekültek a városból. Egymást segítve, oltalmazva védve értek egy lerombolt, felégetett erődszerűségbe. A pusztulás képei gyorsan pörögtek, végül egy vérmocskos fehérruhás alak előtt álltak meg. A négy fő, szomorúan, fájdalommal teli szívvel állták körül az Atyát, majd máglyát raktak, s tisztességesen a dwoon temetkezési hagyományoknak megfelelően mindenkit eltemettek, elégettek.
Egy újabb ugrás. Egy erdő. Két nő áll egymással szemben - Pat és Szita. Pofon csattan, majd verekedni kezdenek. Egy harmadik fél - egy férfi választja szét őket, és egy jeges hideg vizű patakba hajintja őket.
A két szellemalak lassan távolodik a földtől, de még homályosan látszódik a két nő küszködése az életükért. A végső kép Pat összecsuklása volt - mely után a fényes alak egy rántással kiszakította kezéből a medált. Haragos, szúrós szemekkel nézte a nőt maga előtt, aki egyre kissebb és kissebbnek érezte magát. De ez nem volt elég. Mennydörgő hangon szólalt meg a Bíró, hangja kínokat okozott az előtte álló léleknek.
- Nem vagy méltó arra, hogy belépjél az igazak fényességébe, hogy részesülj a kegyben. Taszítlak téged a sötétségbe...
A fény lassan fakulni kezdett, a fakulás szürkébe tért át, a szürke fekete lett...s csend, síri csend...

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________

Maldar mikor visszaér a táborba, azt látja, Pat eszméletlen, az orra kicsit ferdén áll és vérzik, a nő haja csapzott, teste le van hűlve és minden ruhája csurom víz. ha a holmijai között akar keresni váltást, kiderül, Patnak nincs több...Szita az erdőben maradt kuporogni, összeszedte magát, és leráncigálta magáról a csizmáját, nadrágját és ingjét, ott hagyta egy kupacban és összegömbölyödve maradt a takaró mélyén. Nem tudott visszamenni, így maradt ahol van, szinte meztelenül egy kis alsóneműben a takaró félmegoldás védelmét élvezve

[Alauron]

(Alauron)

Mikor Maldar megérkezik Pattal gyorsan egy nagy adag fát dob a tűzre, hagy erősödjön a láng.
<Mi tőrténhetett vele? Megtámadta őt valaki? Hiszen Morik visszajött...>
- Mi volt vele, Morik? Miér tiszta víz? És hol a Szitakötö?! Maldar, mond mi van? Hisz...hisz véres!
A félelf arca nagyon mérges, a tűz ijesztően nyaldossa körbe fényével alakját.
- Miér nem véd meg őt Morik?!

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Kissé feszülten hallgatja a két nő közti társalgát, tart egy összekapástól. Az első elrohanásra felül a sátorban, de nem megy ki egyenlőre. Vár még. Kissé megnyugszik, amikor újra csendes beszélgetést hall. Vissza is fekszik. Aztán jön a csend, és Morik Maldar felé irányuló parancsa... és nem sokkal utána a sikoly. Jeffete azonnal kipattan a sátorból, nem érdekli, hogy ezzel felkölti esetleg Avarathot. Az ébredő Alauron épp ekkor költené fel, de szó nélkül kimászik mellette a sátorból, s rohan a hang irányába, botját a kezében szorongatva. A bot kövéből kékesen ragyogó világosság árad úgy 3-4 fáklyányi távolságban bevilágítva a terepet. Akkor ér a patakhoz amikor Maldar felkapja ölébe Patot, s elindul vele a táborba. Szitát látván odalép gyorsan hozzá, segít neki kibújni ruhájából, s bebugyolálja a földön heverő takaróba. Ölébe kapja a didergő, vacogó nőt, s visszaindul a táborba ő is. A tűz mellé érve óvatosan leteszi a nőt a földre. Bal kezét a nő mellkasára helyezi, majd koncentrálni kezd erősen. Amikor végzett a saját köpenyébe még jól bebugyolálja, és közben valamit súg a fülébe, hogy csak a nő hallja. ~Megmentelek Drágám! nem hagylak elveszni...~ . Leül ő is a földre, ölébe húzza Szitát, és hol a karjait, hol a hátát, hol a lábát kezdi dörzsölgetni.

[Alauron]

(Alauron)

Megérkezik hát Szita is, Jeffete ölében, és Alauron türelmetlenül hol az egyik, hol a másik nőre pillant, hogy vajon jobban vannak e már? Reméli hogy Jeffete tud segíteni...mikor befejezte azért rászól.:
- Most segít Paton is? Vagy vár még?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, este
Résztvevők: mindenki
___________________________________________________________


/Azt-a-Jeffete mindenit... /

Morik nem szólal meg csak a fejét ingatja. Maldarra bízza a válaszadást. Avarath a mocorgásra jó erdőben járó módjára felébred, de hol nagy a csend, hol jövés menés van, és a beszűrődő hangokból nehéz összerakni, mi történt. Harc hangjai nincsenek, sem kiabálás, acsak indulatos beszéd, akkor meg vajon mi ütött a kinn levőkben? Arbor lova nyugtalanul csapkodott a farkával, de nem ment oda zavart kelteni az emberek közé, csak gazdájára nézett.
Az erdőben Szita tiltakozóan tolja el Jeffete kezét, amikor az megérkezik s leöltöztetné, ijedten nézi hol a botot, hol magát, hol a férfit, nincs éppen szalonképes állapotban. A bal arca fel van dagadva és belilult, az orra el volt törve és kevés vér száradt rá, s a feje búbjáig vizes volt. Ám amikor ölbe kapták, hogy vigyék, megadta magát, lehunyta a szemét. Rettentően szégyenkezett pőresége és kínos helyzete miatt, ráadásul tudta, egy időre megnémult. A torka nem bírta a megerőltetést. Már megint nem... érzékelte, hogy leteszik valami meleg mellé. Ekkor kinyitotta a szemét. örült a tűznek, szemeivel Pat irányába tekintgetett, de nem tetszett neki, amit látott. A másik nő valami miatt nem volt magánál. Jeffete kézrátételét érezve megrezzent és eltolta rémülten a férfi kezét.
<Nem érhet hozzám! Így nem! Hisz ott semmit sem viselek!!!! Mit akar?!>
Amikor meghallja, mit súg neki a férfi megmerevedik, mocccanni sem bír, elsápadt. Összezavardva szorította le a szemét, hogy kizárja a külvilágot.
<Mit mondott?! Neem, rosszul hallottam. Biztos rosszul...y

[Anathor]

(Maldar)

- Összekaptak Szitával, de inkább hozz valami száraz ruhát...
*Amilyen gyorsan csak tudja levetkőzteti, de nem foglalkozik a látvánnyal, ( reméli lesz még ideje látni ) hanem gyorsan bebugyulálja a pokrócokba, és úgy kezdi el törölgetni. Egy kis idő után már magához öleli, hogy a testmelegét is átadja. Folyamatosan dörzsölgeti és beszél vagyis inkább suttog hozzá, hátha magához tér.*
- Kérlek ne csináld! Nem mehetsz el így!!! Kérlek térj magadhoz!! - és az arcát kezdi el simogatni.

[Schinter]

Arbor Vitus


Megsimogatja a lovat es halkan szol hozza.

-Na mi tortent?Kier aggodsz ennyire?A felver miatt vagy az ember miatt Jol van ne felj nem lesz semmi gond...meglajtuk mit segithetunk rajtuk


Visszaul a fa ala.Becsukja a szemeit es szellemevel kinyul Szita es Pat irnyaba.Amit elrete oket kicsit felgyorsitja az anyagcserejuket,hogy minel tobb hot termeljenek.
Aztan felall ismet.

-Na figyeld csak mindjart jobban lesznek kedves baratom



//kis testho emeles volt es ha vkinek lenne Y pajzsa,akkor remelhetoleg csak volt //

[Alauron]

(Alauron)

Maldar reakciójára csak mégjobban felmérgesedik:
- Hoz Morik, ő nem csinál semmit! Te Maldar mit csinál? Nem szégyen neked amit csinál? Levetkez pőrére? ... Jó, értem, le kell venni ruha, de hogy ő lát téged pőre fürdeni, attól neked szégyen! ... És ha te nekem csak egyszer még parancsot mond, megy vissza ahova való, többet nem kell te ide, érted?
Mond most rögtön el mi volt, az nem lehet egymást így összeverni. Morik te látni mi volt? Ki támad meg ők, lát te Morik azt? Ne hallga!

[Anathor]

(Maldar)

- Na idefigyelj! Előszöris nem osztogattam parancsokat, másodszor meg ne mondd meg mit csináljak! Harmadszor csak Patnak akarok jót, és ha szégyellős vagy erkölcsös vagy fordulj el! Nem érdekel mit csinálsz. Engem most csak Pat és Szita érdekel. És végül tudni akarod mi történt? Hát én is. És csak úgy tudjuk meg ha őket - mutat Patra és Szitára - kérdezzük meg. Ahhoz meg segítenünk kell nekik. Akarsz rajtuk segíteni? Ha igen, akkor LÉGYSZÍVES hozz valami meleg holmit! - szavai kemények és egy kicsi harag is vegyül bele.
*Amint "végez" Alauronnal, visszafordul Pathoz és próbálgatja magához téríteni továbbra is.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Alauron kérdésére, síri nyugalommal válaszol.*
- Mindjárt, egyszerre csak egyet tudok ellátni. Amint látod Maldar már kezelésbe vette, a felmelegítésen kívül nem sok mindent tudunk csinálni. - *elnéz Pat és Maldar felé, kissé meghökken, hogy csak úgy alanature levetkőzteti a nőt itt mindenki előtt, de nem szól semmit. A szükség törvényt bont... Alauron és Maldar vitájára engesztelően felemeli egyik kezét, és nyugodt hangnemben szólal meg.*
- Csak nyugalom. Nekünk sem kell egymásnak esnünk. Előrébb való most a két nő állapotát stabilizálni.
Én elmondom amit tudok, de az nagyon kevés:
Pat és Szita elhagyta az őrhelyet. Egy sikítást hallottunk, Morik utánuk ment. Majd Maldar is és végül én is. Én nem tudom mi történt konkrétan, a két nő vizes volt amikor odaértem, és Maldar már Pattal sietett vissza a táborba. Esetleges támadókat nem láttam, de Morik valószínűleg többet tud mondani. Lévén ő volt az első, aki hozzájuk ért... - *nézett itt jelentőségteljesen Morikra a pap.*

[Alauron]

(Alauron)

- Neked van igaz, Jeffete, de az sok amit ő csinál...te se csinál ezt Szitakötö, de ő nem tud megállást. - Elszalad a saját fekhelyére, és a pokrócát elhozza onnan, majd Maldarnak adja.
- Itt van száraz, és LÉGY JÓ hogy mire kel Pat addig már ne lesz pőrén. Mit gondol akkor? És én akar neki segít, te meg csak árt, mióta vagy árnyék neki nyomán menve. Azt hisz te, vagy most hős?...Igazi segítne neki te, akkor hagy neki békesség, nem mint csahos lohol utána.
Elindúl az erdőbe, de még visszaszól:
- Most kell fa még tűzre, én hoz majd, Maldar meg majd vetkezést csinál addig...

[Yvett de Crei]

// Egy kis segítség a vetkőztetéshez, no meg infók tömkelege
Paton egy egyszerű világosszürke szöveting van, apró gombokkal... alatta egy női atléta szerűség, csipkézett vállpánttal, valaha fehér lehetett, ám az idő besárgásította. Ahhoz, hogy a sötétszürke nadrágtól is megszabadítsa le kell vennie gyaloglócsizmáját a lábáról, valamint sötét színű zokniját. A nadrág lekerülése közben a lány jobb bokája felett egy kb. 4 cm-es tetoválást talál - egy nagyobb napábrázolásba egy kissebb látható, mely teljesen fekete, de ebből egy szem 'néz' a tetoválást nézőre vissza. Ha netalán az alsóneműjétől is megkívánja szabadítani, akkor először meg kell küzdenie egy érdekes fegyvertokkal, ami három ponton van erősítve a nő testéhez: egy nagyobb szíjjal a csípőjénél, egy kissebbel a combtövénél, és egy másik kicsivel a combközepénél. Ebben a tokban még most is ott van benne a 4 dobótőre (vajon hogyan vehette elő a szoknyája zsebéből? ). Ezután már tényleg nincs több akadály...és más látványosság sem!
Sebesülései: gyomortájékon egy kissebb sárgás folt; bal bokán egy halványlila folt; bal fülében harapásnyom; orra eltörve, fel van dagadva, kissé félreáll, erősen vérezhetett. Egyébként lábfejei, kezei, ajka kékek a lehüléstől - hacsak Arbor cselekedete nem fordított vissza valamit belőle. Már nem reszket, alétlan fekszik Maldar ölében. //