Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Lassan végetért az összetûzés, és úgy dönt továbbáll, bölcselkedni nem akar, és a tanácsa sem kell már ide, úgyhogy csak ennyit fûz a történtekhez:
- Legyen nyugodt az éjszakátok, mindnyájatoknak. Vigyázzonak álmotokra az isteneitek, és adjanak nektek bölcsességet, és türelmet, neked pedig Velar híve megbánást, és bocsánatot.
Aztán körülnéz hogy mi a helyzet a dzsadoknál, és akit tud mozgósít, hogy az újabb hullatermést legalább egy helyre hordva számba vehesse, azán a tengerbe vetethesse.
- Íme testvéreim, jó dzsadok. Az átok testet öltött mely ûz minket, sikolyával tébolyba kergette barátainkat, és örök némaságban fekszenek most, örökre elapadt éltük oázisa. Ám mi, akik túléltük az újabb csapást most már tudjuk, Halhatatlan Uraink velünk vannak! Gyertek, akikben még van erõ, és a Mindent Megrengetõ Bátorság Urának kegyelmébõl éppen maradtak, takarjuk le kevésbé szerencsések testét. Mert mindazok, akiknek sorsuk keservet hoz, örökké élnek majd szeretett városaik népének ajkán, ám azok kik ma odavesztek szerencsétlenségükben is megérdemelnek annyi kegyeletet, hogy nem hagyjuk fedetlenül testüket, és holnap, midõn összegyûlünk a reggeli imára, átadjuk õket a kék óceánnak...

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A lelkiismeret szavának hatására magamba szállok. Majd csöndesen elballagok a fedélzetre és megkeresem a legkiesebb pontot. Leülök és elkezdek meditálni, meg lebegni a levegõben.*

<Hmm. Tényleg elvetettem a sulykot. Ez az egész nagyon zavaros és fura. Talán nem is kéne itt lenni és inkább maradtam volna a sivatagban barangolni, mint ahogy eredetileg terveztem. Ez az egész érzelmesdi, meg vallási tanokkal szórás nagyon új és kissé rémísztõ is õszintén szólva. Talán itt lenne az ideje, hogy elváljanak útjaink. Mondjuk ehhez vagy nagyon gyorsan kéne, hogy gyógyuljon a karom vagy ki kellene végre már kötnünk.>

//Levitáció//

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A lovag érkezésére ismét elsápad, és hihetetlen sebeséggel engedi le a fegyverét. Majd óvatosan kiemeli a vesszõt, és visszaengedi a húrt. A vesszõt a combján található tegezbe pottyantja a többi közé. Mélyet sóhajt, pár pillanatra le kell ülnie. Amikor a lovag a medáljához nyúl megrémül, de nem történik semmi. (Legalábbis õ nem lát semmi változást.)
Amikor végez a lovag eszébe jut a kulacs, leakasztja az övérõl, és a kezébe veszi.
<...fekete kulacs...> Odalép a lovaghoz, és remegõ kézzel átnyújtja neki.
-Ehm.. ezt visszaadnám. Mágikus.. <persze, minek mondom, hiszen úgyis tudja> -Bocsásson meg, de azt véltük, hogy az Árny. Mindegy. Hosszú. Itt van. Visszaadom. Tessék. Hangja zavart, szemeit lesütve beszél Uwel bajnokához. Mikor végzett észreveszi Salah-ot. Csendesen kérdést intéz hozzá:
-Valamit mondtál, hogy cmegtetted amire kértelek. Mi is volt ez?
Megvárja a választ, majd elindul megkeresni Fergiát.
<Lélek és test. Elválaszthatatlanok. Igen mester. Az...>
Tartása görnyedt, bús tekintetével a folyosó padlózatát vizslatja, miközben a nyílpuskáját a lépteinek ritmusára lengeti.

Ha megtalálta Fergiát, (illetve a szobáját) akkor kopogtat, és választ sem várva benyit, és bekukkant a kopasz fejével:
-Bejöhetek?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Méghogy én rohanok elõre. egy paplovag sem varázsolgat tökön verve, villamos hálózatba csatlakoztatva vagy kikapart szemekkel. Na mindegy. Flamm. " Egy dolog holtak között borba folytani a bánatot és egy dolog szeretkezni hullák között..." Ezt honnan vetted? Egy kicsi kis hulla sincs a kabinban. Nem kell szinezés meg hatáskeltés. //

*Avyen kapálózik a lovag karjában, de nem tud mit tenni. A férfi erõsebb nála jóval.*
- Tegyél le te szemét! Mit képzelsz magadról? Hagyjál már békén!
*A vitatkozásból elcsíp pár dolgot a sírás közben és egyfolytában a lovag vértjét üti.*
- Rakjál már le te konzervdoboz. Nem teheted ezt velem. Méghogy pyarroni papok. Miben vagytok jobbak, mint más? Egyik istenetek halálfüggõ, a másik papnõi kurvák. Állami szintre hoztátok a bosszulást, és van olyan istenetek, akinek a papjai áfiumárusok és drogosok. Majd minden istenetek egyháza szétszakadt már. Mit beszéltek még ezután erkölcsrõl? Álszentek vagytok. Méghogy egyenlõség. Nem vagytok semmiben sem jobbak, mint mások. Azonnal tegyél le te te te...
*Végül belefárad és nem fejezi be.*

[Navaratna]

//Az, Flamm, az. és szerintem sunyiban nem csak te mondogattad, hogy nemsokára...mindjárt... Alauron! Hány dzsadnak beszélsz? Maradt még ép és egészséges? //

(Fergia)

Csendesen ült a koszos padlón, hátát a véres falnak vetve és merengett. Még dúdolni sem volt kedve. Már azon volt, hogy az ajtó elé húzza majd az asztalt, nehogy valaki utána csörtessen felháborodottan, amikor jött a koppgás. Vaksötét volt, szablyája már nem adott fényt, éjjel borult a hajóra és õ aztán nem szépek népek beli, hogy lásson a koromfekete napszakban. Megköszörülte a torkát, arra fordult, amerrõl nyílt az ajtó, majd amikor hallotta, Carwyn az, lélekben kicsit megnyugodott.
<Ha a sárga lett volna, kasztráltam volna. Hm, Flamm elsõ jó hozzászólását halottam amióta a hajón van. Igaz, háttal jöttem ide, és nem láttam az arcát, de nem is kell, a hangsúly beszédes volt. >
Fáradt hangon szólalt meg, arrogancia nélkül, de elõtte szívott egyet az orrán:
-Ha azért jött, hogy kinevessen, vagy kioktasson, a saját érdekében be se jöjjön jobban. A két ezüst pedig vicc volt, ki ne fizesse. Ha egyik sem talált, mit óhajt?
<Nyeh, hozzászóltam. Jöhet a varjú kitépni a nyelvem. De urnát is hozhatna magával. Elporlasztatom magam és nyugszom békében...>

[Flamme O'Styg]

/He? Én varázsoltam? Tök jó nem is tudtam, hogy tudok A hatáskeltés pedig jóhogy kell Ígyis olyan drámai már ez a történet Szita, tényleg egyre jár az agyunk /

Arra sétál(tudatosan, tudat alatt, a jóég sem tudja ) amerre Carwyn. Talán beszélni akar vele. Nem fejezték be a szóváltásukat a kapu elõtt. De az bekopogtat egy szobába, ezért csak melllé sétál, nekidõl a falnak és ölbe font kézzel, kérdõn tekint a férfira, vajon mit akar...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A fej eltûnik az ajtóban, mert megérkezik Flamm.
A szemébe bámul, pár másodpercig farkasszemet néz vele. <Mi a fenéért vizslatsz Kobra-lovag?>
-Beszélni akarok vele. Biccentek. -Majd még beszélünk. Talán holnap, talán ma.
Lezártnak tekinti a témát, ismét behajtja az ajtót, belép, és bezárja maga mögött. Pár másodpercig a kilincsen tartja a kezét, hallgatózik, hogy az elf-vérû elsétál-e vagy nem. Akármi is történik pár másodperc múltán megfordul és elindul a nõ felé. A szeme mostmár csaknem tökéletesen hozzászokott a sötéthez. Látja a nõ körvonalait, botorkálva megindul felé.
Csendesen szól a nõhöz.
-Sajnálhatod, hogy visszautasítod ezt a két ezüstöt! Pedig a gyülytõk kedvencei a toroni dukátok. Mindegyik egy igazi mûalkotás... A sötétben elmosolyodik, inkább csak magának, mint a dartonitának. Léptei közben megcsörrenti az erészényét.
Sokat mesélhetnék Toronról. Ha kérdeznél. Hogy miért vagyok itt? Mert úgy tûnik, hogy én vagyok a bárka orvosa. És nem tûnsz túl jó színben. Talán ha elmondanád, mi bánt. Nem az északira vagy a nõre gondolok. Mi az ami valójában bánt? Ott. A legmélyén.
<Mindent egylapra? Miért is ne?>

[Yvett de Crei]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Joakim ügyet sem vet addig Avyen kapálózására és beszédére amíg Kalmonnal le nem rendezte az ügyet. Nyugodt tekintettel fordul az északi után amikor kimegy a kabinból. Szemével még követi ahogy a lépcsõhöz lépked és alakja elvesz a sötétségben. Aztán szépen leteszi a földre a lányt, úgy hogy két kezét fogja (nem szorítja).*
- Szemét? Bádogdoboz? ... Hm... így még nem illettek... legalább is a nõk nem. Egyébként nem ártani akartam Önnek, csak megakadályozni, hogy valamit is tegyen magával... merthát a labilis lelkiállapot súlyos döntésekre késztetik az embert... ahonnan nincs visszaút. Kár lenne magáért nagyon.
*Azzal elengedi a nõ kezét, fejével biccent neki köszönésképpen és kilép a szobából. Carwyn ekkor állítja meg... talán tekintete még sötétebbre váltott amikor a kulacsot felismerte. Szó nélkül, pengevékony szájjal vette el tõlle a tárgyat. Majd a lépcsõvel szembeni ajtóhoz indult. Azonban ott megtorpant. Jaszaf épp akkor tápászkodott fel a fölrõl - kicsit furcsán nézett a lovagra az imbolygó kabinokból kiszûrõdõ fénynél. Joakim elélép, letesz arról, hogy helyére tegye a kulacsát.*
- Remélem nem orrolt meg nagyon. Mást nem tehettünk, így tudtuk megvédeni az életét - és a magunkét is.
- Öhh... Értem. Emlékszek mindenre, csak arra nem, hogy miért...
- Egy nagyon erõs mágia áldozata lett, mint nagyon sokan a hajón. Nézzük végig a túlélõket... és õrséget kell állítanunk - még messze van a hajnal.
*Jaszaf csak bólint egyet zavarodottan neki, majd Salah is követi õket. A kabinokból mindössze csak hét fõt tudtak élve összeszedni.
Carwyn épp Fergiához lép be, Flamm mellette támasztja az ajtót, nézi mit csinál a másik. Aztán tömör lényegretörõ mondat után Carwyn eltûnik a kabinajtó mögött.
Gorden mindeközben békésen szunyókál a fedélzeten hálózsákba burkolózva.*(És õ csinálja a legjobban )

[Navaratna]

//Apám...//

(Fergia)

Feláll a földrõl és elõször nem érti, jól hallotta-e. Aztán öszefonta karjait melle alatt.
<Empata...?Mi folyik itt? Gyónjak?! Ez nem testõr volt..anatómia...mágiaforráskeresés...mi a búbánat...?>
-Toronnal egy ideje végeztem, bár voltak napok, amikor a napi híreket is hallgattam. Mért kérdezel? Hivatás? Más lelke jobban rászorul a foltozásra. Mért foglalkozol velem? Jótékonykodás?
<Kérdésre kérdéssel. Azt hiszi, most kezdem a nyíljunk meg vásárt?>
Egyet hátrább lépett a férfitól. Kezdte kínosan érezni magát. Szemivel hunyorgott hogy kivegye a tartását. Atz arcában nem bízott, hogy meglátja.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Meglepõdik, amikor simán lerakja a lovag, de még utánaszól.*
- Jólvanna. Nem gondoltam mindent komolyan amit mondtam, csak kijött. De nem kell engem mindentõl félteni. Tudok vigyázni magamra. És nem vagyok pyarr. Nem kötnek a kis szabályaitok. vegyétek tudomásul. Nem körülöttetek forog a világ. Nem a ti igazságotok az egész világ igazsága. És nem a ti erkölcsötök az etalon.
*Amint kimegya lovag, odamegy és bacsukja az ajtót. Egyedül maradt a kabinban.*
<... Ismét egyedül. Mindig ez van. Nem lehet semmi sem tökéletes. De ennyire szörnyû sem. Pedig megtörtént. Minek kell beleszólniuk az életembe? Miért fáj neki, ha végre egyszer boldog vagyok? Nem érdemlem meg? Jönnek itt a kis szabályaikkal, meg a fensõbbrendûségükkel. Hogy tisztelni kell õket, mert papok. Ki nem tesz rájuk nagy ívben? Õk is büdöset (sípszó)nak. Õk is ugyanolyan gyarlóak. Sõt begyöpösödöttek. Miért kell belenyúlni más életébe és szétzúzni az álmait? Most elbizonytalanították Kalmont. Pedig végre levetkõzte a merevségét, és tudott szeretni. Erre visszataszítják a kétségei közé. És én még felnéztem Fergiára. Kiadtam magam neki. Többet nem fordul elõ. Meg a lovag is. Õ is. Izé. A fenébe. Rá nem tudok haragudni. Egyszerûen fafejû és ugyanolyan elvakult pyarr. Fergia dumál nekem az erkölcsrõl, meg a normális életrõl. Minden dartonita hülye. Elmebetegek. A halált szolgálni, és méghogy a jó oldaláról. Pszichopaták. Élükön ezzel a jégcsappal. De mégegyszer nem adom ki magamat. Többet nem. Teszek erre az egész csürhére. ...>
*Az ágyhoz megy és belebújik a hálózsákba. Le sem vetkõzik. Teljesen eltûnik benne és magában motyog. Imádkozik vagy tíz percig, aztán kimerülten elszunnyad.*

[Navaratna]

(Carwyn Yllir, Fergia Yitulin)

//Ez a tegnapi termés. És igen, lehet jönni azzal, hogy nééé, még egy alakul....! Flamm az elsõ sorban fog nyúlkálni Limiékkel //

A kyr vérû megvárja a nõ kérdéseit, majd pár másodpercig csend honol bent, csak a hullámok nyaldosó hangját hallani a hajótestbõl, a dzsadok fájdalmas szavait, és messze valahol a hajó gyomrából egy karakteres hangot. Az idõ kellemetlenül lassan telik, végül levegõt vesz, hogy belekezdhessen a válaszát.
-Mert talán kedvellek téged. <Hivatás? Talán igen>

Fergia vesz egy mély levegõt aztán kifújja lassan. Nehezen emészti amit hall. Máskor ironizálna élbõl,de mára kiszívták a vérét az események.
<Kedvel. Jó gyógybeszéd. De milyen alapon?> Kicsit összeugrott a gyomra, de egyenes háttal áll, tartva a távolságot a másiktól.
-Mért?- ez az egy szó furán hangzott a nõ szájából. Nem, nem volt benne a megszokott hideg
stabilitás. Nem koppant, mint kõ a pallón.

A férfi tartása egyenes, kezét egyszerûen csak lógatja. A fegyverét a vállára akasztja keresztben.
-Nem hibáztatlak, ha nem bízol bennem. Én se tenném egy hazámbelivel. Irónikus, nemigaz?
Hátrébb sétál, keresve valamilyen ülõalkalmatosságot.
-Pedig hidd el szép vidék Shulur. Legalábbis valaha gyönyörû volt. Tudod mirõl kapta a nevét?

A nõ rázta a fejét, nemlegesen, õ ráült az asztal lapjára.
<Akar valamit. Engem nem szoktak csak úgy kedvelni, csak ha akarnak tõlem valamit.>

-Tudod Shulur régen egy gyönyörû, tiszta vizû folyóról kapta a nevét. A telepeseket is ez a kristálytiszta kék folyó csalogatta oda. Tökéletes hely volt. Mára..- legyint a sötétben.
-Shu, vagyis folyó, Lur, vagyis kék. Aztán ott vannak azok az érmék.. Rézdukátból is tucatnyi féle-fajta van. Tartományfüggõ. Minden hatalmasabb úr sajátot veret. Ici-pici dombornyomatok vannak minden oldalon. A császári tartományban például griffet nyomnak rá, az ezüstre mantikort, az aranydukátra, -ami tényleg ritka- kimérát.
A férfi lehunyja a szemeit, és így beszél.

Fergia hallgatja. Vizuális, így hamar elképzelte az érméket, meg a folyót, bár sosem járt abban a városban, azon a helyen, amirõl a másik mesélt. Kérdése egyre inkább szöget ütött a fejébe és nyelvére kíbánkozott, de lefékezte, helyette mást kérdezett:
-Mért mondja el nekem mindezt? Fel akarja oldani a merev tartásom?

-Pontosan ezt szeretném. - a válasz egyszerû, és gyors volt, a hangszín barátságos.
<Aki kemény kívülrõl az valójában sokkal puhább odabent.>
-Nem fogadom el a ridegségét, mert nem akarom elfogadni.Higgyen abban akiben akar, de ne legyen ennyire merev. Felejtse el, semmi jogom beleszólni. <De így értelmetlen az élet. Érzelmek nélkül borzalmas. A fenébe is> Idegesen húzna be egy láthatatlan edzsõzsáknak.
-Ha a távozásomat óhajtja megértem, és nem leszek a terhére.

-Ha azt akarnám, azonnal megmondanám. - mondta ki egyszerûen és õszintén.
-Páratlan intelligenciája van. Bizonyára zavarja, hogy nem tegezem le. Megszokás.
Zárt ajkait belül harapdálni kezdte. Rossz szokása volt, de rég nem jött elõ. Örült neki, hogy az arcát sötét fedi. Lehet, nem lett volna rideg, csak olyan, mint egy nõé.
-Ahhoz hogy megbántson, többet kellene tennie. Mért? Nem felelt nekem, mért akar beszélni velem? Mért ne legyek rideg? Mért érné meg nem annak lenni, hm?
<Túl sokat kérdezek, önmagam árulója lehetek>

-Mert többet látok magában annál mint amit mutat. Látom, az, hogy kedvelem nem elég indok magának.
<Igen, és itt kéne abbahagynod fiacskám.>
-Hogy kíváncsiságát kielégítsem, ha mással nem éri be, a válaszom legyen szakmai ártalom.
- csendben sóhajt, hogy a nõ ne hallhassa.

-Lehetne elég. De engem akkor kedvelnek csak, ha akarnak valamit tõlem. Mit akar tõlem?- [i]nem volt a kérdés követelõzõ vagy nekiszegezõ. Kíváncsi volt. Fergia fészkelõdött kicsit az asztal szélén, elzsibbadt a bal lába.
<Szakmai ártalom? Mint nekem a halottak társasága. No de aki nem kedves, amellett csak õk maradnak meg.>

-Hogy mit szeretnék magától? Azt, hogy juttasson be a rendjének központjába, hogy aztán JÓL LEÖLHESSEM AZ ÖSSZES FÕPAPOT. Miért nem tud leszakadni a toroni témáról?! Sajnálom hogy így nézek ki.
<Na errõl énnyit. Én tényleg mindent megpróbáltam>
-Ugy tûnik képtelen vagyok megfelelõ választ adni magának. Lehet, hogy aludnom kellene rá egyet. Sajnálom, hogy csalódott a világban. Ezen én nem változtathatok, ezen csak maga tud. Kellemes éjszakát, takarózzon be, hideg és nyirkos éjjelünk lesz. - hangja nem cinikus, hanem õszinte. Teljesen õszinte. Ha nem történik semmi elhagyja a szobát.

Fergia egy ideig hallgat, aztán elõször valami tompa moraj, majd hiába teszi szája elé kezét valami szöszögés, végül kacagás kél a nõbõl. Nem gúnyos! A nevetés nem hal el rögtön, mint amikor valaki olyat harap el, amit szégyell.
-Carwyn...hmm...khm...-nyelte vissza a végét-Nem magán nevetek. Azaz nem rajtad. Hanem a vad ötleten. Általam aztán csak a legközelebbi dzsad temetõhöz jutna, befolyásom addig terjed. Leszakadtam róla. A hazájáról. És szerintem jól néz ki. Hömm, helyénvalón, orvosilag a származásának megfelelõen. <Fergia...!>
-Meg akar ismerni...azaz meg akarsz ismerni talán? Állítás helyett kérdezz. És nem, nem csalódtam a világban. Ülj vissza- száll le az asztalról és tenyerét felmutatja a férfinak, hogy maradjon.
-Kérlek...?

Amikor a nõ kifejti, hogy tetszik nek,i elmosolyodik a sötétben, de komoly tekintettel mered a nõ konturjai felé.
-Természetesen orvosilag. Én is így gondoltam.
Újabb mosoly. A férfi megáll, dühe elszáll, mikor nevetni hallja a nõt.
-Annyi kérdésem lenne, de az idõ szorít minket, és egy gyilkos lidérc is vissza-vissza tér a hajóra. Ha még van egyfajta satnya lelke, talán nagyhatalmú feketemágus. Talán csak egy bosszúszomjas lélek. Ha a vihar mágikus volt... - elkapja a mondat végét, rájön, hogy leleplezheti a titkát.
-…Persze mindez egyszerû feltevés. Tényleg sajnálom, de mennem kellene...
<Nem vagy normális fiam! Mi lesz, ha holnap úgy néz rád, mint aki legszívesebben elfelejtette volna a ma történteket? Ha itt hagyod barom vagy. Egy utolsó hülye.>
-De... mégis.. talán egy kérdésre még lehet idõm: Melyik virágot szereted a legjobban?

Fergia egy pillanatra megdermedt. Nem, ez nem az a dermedtség volt, amikor valami vérlázító dolgot lát, hall...Hanem az a fajta, amit....mikortól is nem érzett? Megfogta volna az asztal szélét, ha a közelben lett volna, így lesütötte a szemét és nyelt egy nagyot. Várta az undort. Nem jött. Pedig a pár perccel ezelõtti események felforgatták a gyomrát. És olyankor szokott elakadni a nyelve, ha ilyesmikkel szembesül. És ha azok az "ilyesmik" õt érik. Kapásból rávághatta volna a kérdésre a választ. Egyszerû volt. Háta megett öszekulcsolta ujjait mert remegett a keze. Gondolkodni sem mert.
<Hülye betoji tyúk.>
-A szike...- szaladt ki a száján az abszolút fals válasz.
-Öhm, azaz...a kála! De az itt nem nõ. A szike csak azért volt, mert a minap összemocskoltam a tiéd...- hadart kissé, mert zavarban volt.
-És én nem örülnék ha valaki az én szikém...fogdosná... <Darton, nagyon vicces. >

<Kála... mintha halottam volna róla. Régen.Egy bizonyos poros könyvben.. Mester, mester>
-Hidd el, én sem örültem neki. Most forralhatom a vizet. De mindegy.
Felnevet.
-Mennem kell, azt mondanám, hogy keress hálótársat, például a 'kishölgy' személyében, de tekintettel a jelenlegi helyzetre...Mint orvos akkor lennék nyugodt, ha nem lennél egyedül. Nem tudom, hogy hogyan lehetne megoldható a probléma.
<Ha MINDENKI egy kabinban aludna akkor kicsit szûkös lenne, nem beszélve arról, hogy akik eddig megbolondultak szépen egyenként elmetszhetik az éjjel a torkokat.>
-Nem tudom mi legyen. Az Uwel lovaggal nem vagy túl jóban. A fõnixszel, meg.. Azt hiszem valami állatnak nevezted. A tiadlani... felejtsük el, esetleg ajánlhatom... nem mégsem. Talán a töröttkezû nõ lenne a legjobb választás.

-Alvás...Egyedül szoktam... De ha mint orvos tanácsolja...Avyen most bárkit szívesebben látna alvótársául csak engem nem. Nem, ma nem alhatok vele. Nem lenne helyes. Nem viselné el. Békén kell hagyni. A lovaggal már nincs bajom. Kisebb összezörrenésünk akadt, de együtt tudunk mûködni. Csak mint nõ nem aludnék inkább mellette. A félelfet Dögmadárnak hívom. Nem, az istenek mentsenek tõle. - mosolyodott el.
- Hûvösebb fejjel, legközelebb. Magad pedig kifelejtetted.
<Mért érzem azt, hogy ha mint orvos tanácsol valamit, akkor igazából magára gondol mint nem orvos?>

-Nyilvánvalóan helytelen lenne, semmiképp sem szeretném, ha a beszélgetésünkbõl azt a következtetést vonnád le, hogy hátsó szándékaim vannak. Bizonyára megfelelõ óvintézkedéseket tudnál tenni, teszem azt megszabadítanál egy felesleges "testrésztõl" , de nem errõl van szó hanem bizonyos erkölcsösségrõl. No meg az orvosi etikettrõl.

Fergia megcsavarta az egyik hajtincsét, és amikor észrevette a mozdulatot visszarejtette kezét a háta mögé. Csendesen mosolygott maga elé, de közben gombóc volt a torkában, mintha újra 20 lenne.
-Teljesen nyugodtan aludnánk és épen kelnénk fel. Ez a hajó egy úszó ravatalozó. Ravatalozóban nem mûvelek semmi illetlent, kihívót vagy erkölcstelent. Etikett...Nem vagyok a beteged. Szándékok…vélemények...Egyrõl talán tudok. Az orvos te vagy. Talán...
<Mondd ki aztán pedig majd hantold el magad>
-… megnõtt a hormonszinted és olyasfajta pszichésen megjelenõ anomáliát okoz, amit vonzalomnak neveznek?
<Gratulálok! Ez aztán fantasztikusan pocsék volt!>
-Mármint irányomba....- és itt szépen elhallgatott. Idõnként megrezzent, miközben beszélt.


Hosszú pillanatokig csendben állt, mintha csak gondolkodna, végül kibökte:
-Végülis minden érzelem színtiszta kémia. Minek tagadnám az elemek hatalmát. Igen kedvelem magát, és akkor mivan?
Elvörösödött, pedig nem jellemzõ rá, érezte, hogy felhevülnek a fülei.
-Akkor mi legyen, hullafáradt vagyok, és holnap korán kezdõdik a napunk.
<Szerencse, hogy sötét van.>

Fergia torkából a gömböc eltûnt. Lejjeb csúszott...Gyomortájra. És nem hányinger gyanánt.
-Zavarba hoztalak? Elnézést...- szája elé tette a kezét önkéntelenül, nem akarta hogy lássák, mosolyog.
<Ez egyre...érdekesebb...ásom már a síromat...>
-Menjünk, dõljünk le . Én is hulla vagyok. Nem is értem hogyan tudok még állni és mért nem indultam oszlásnak... <Én és a hülye poénjaim>
-De ne itt. Gyilkosság színhelye volt.

-Egy orvost nem lehet zavarbahozni - barátságos mosoly.
A férfi biccent a sötétbe, majd az ajtóhoz lép, és kitárja. A kint felderengõ lámpafények némileg megvilágítják a szobában tartózkodókat, a sok fénytõl kissé hunyorognia kell, de hamar hozzászokik. Visszafordul a nõhöz, majd így szól:
-Akkor gyere, keressünk egy tisztább kabint.
Megvárja, míg megérkezik a nõ, és elõre engedi.

Fergia hunyorgot a fényben. Szemei alatt duzzadt volt a bõr, sírhatott, arca foltokban vörösödött. Nagyon fáradt lett hirtelen. Nem akart sem a párosra gondlni, de a rémre, se a sakálra, csak elfeküdni egy vízszintes helyen takaróval maga körül. Pedig kérdései lettek volna Carwynhoz. Az emlegetett mágiáról, szakmai dolgokról... <Uram, mára kifacsartak mint egy mandarint...narancsot...azt. Holnap, elmém pihentségével és méltón állok eléd, hogy tiszteletteljes imám elmondjam, ma nem lennék szalonképes és az sértõ lenne. Nézd el nekem, hogy áldozatommal nem seprem el fejem felõl a felhõket s váratlak holnapig. >
Amint találnak egy alvásra megfelelõ kabint, akár függõágy, akár hagyományos, priccs, deszka, vagy padló akad, amin/amiben aludni lehet, Fergia ott alszik. Leveti koszos felsõjét, szoknyáját, gondosan öszehajtogatja, hogy majd feje alá rakja üzenetestül, hogy fegyvereit maga mellé fektesse (tõr, szablya). Nem csinál ügyet abból, hogy férfival alszik egy légtérben és hogy levetkezett elõtte. Egy derékig érõ fekete, mellkasánál zsineggel összehúzott alsóinget visel, ami vékony anyagú de testtõl elálló, és egy kis fehér rövidnadrágfélét, ami a fehérnemûje lenne. Medálja kibújik felsõje alól, de nem dugja vissza. Lábai fehérek, nap tán sose érte. Mozgása fesztelen, ruganyos, és bár jól láthatóan nem egy ívású Avyennel, a versenyt szépségben felveszi vele kecsességtõl a formásságig. Amint a szöszöléssel megvan, elhelyezkedik fekvõhelyén és betakarózik.
<Add hogy reggel élve keljek és amik ma fel lettek kavarva, majd elüljenek és gyõzedelmeskedjen a józanság az indulat felett.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 5.nap éjjel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Lassan elcsendesül a hajó népe. A fáradság mindenkire ólomsúlyként nehezedik - hiába a mai nap eseményei, a lassan hanjalba nyúló éjszaka történései még a legedzettebbeket is megtöri kissé. Jaszaf, Joakim, Salah és Flamm négyese végzett az élõk és holtak szétválasztásával. Utóbbiakat egy kabinba pakolták össze egymás hegyén-hátán - nem a legkegyeletteljesebb eljárás, de hát az élõkre is gondolniuk kellett. Joakim fáradt volt, arca meggyötört, Jaszaf sem nézett ki másképpen.*
- Menjenek aludni. Majd én õrködöm, két óra múlva meg költöm valamelyiküket. - *szólalt meg Joakim ránézve mind a három férfira a folyosón* - bár inkább ketten kellenénk õrségbe... Melyikõjük vállalja?
*Fergia és Carwyn ekkor lép ki a hajó legrejtélyesebb kabinjából kettesben, majd a legelsõ üres kabinba térnek be. Mögöttük csendesen becsukódik az ajtó. Joakim arca egy pillanatra összerándul, elsötétül; Jaszaf arcára meg talán féltékenység ül ki - bár az arcjátékot nem lehet teljesen kivenni a folyosóra kiszûrõdõ gyenge, pislákoló fényben. Mind a két férfi igyekszik hamar visszarendezni az arcát, Joakimnak sikerül is, de Jaszaf kissé mogorván áll továbbra is.*
- Majd én õrködök magával, ha a többieknek is megfelel így. Két óra, talán három.... s váltunk. - *aztán megváltozik arca, még jobban elkomorul. Nagyot sóhajt, fáradtan tekint körbe.* - nem, mégsem jó. Egyedül én tudom ezt a nyavalyás lélekvesztõt visszavinni El Zashrad-ba. Pihennem kell. Talán négy órám van, de lehet még annyi sem... a napfelkeltét muszáj elcsípnem, hogy rendesen betájoljam magunkat. A világosodás kezdetekor költsenek fel.... addig megpróbálok pihenni.
*Azzal egy nagyot sóhajtva lép be a hozzá esõ legközelebbi kabinba. Az ajtót sem csukja be maga mögött. Egyszerûen lehemperedik a földre, kezét feje alá helyezi, s próbál aludni...
Joakim kérdõn néz Salahra és Flammra*
- Nos? Ki marad akkor?
*Fergia és Carwyn az elsõ üres kabinba vetik be magukat. A falon lévõ kicsin mécses már éppenhogycsak pislákol, igen gyenge fényt adva ezálltal. A körvonalak mosódottak, de egy alacsony ágyszerûség látszódik, egy apró asztalkával és két nagyobb ládikóval. Fergia az ágyat vette birtokába, s lefekvése után nemsokkal el is nyomta az álom. Halk, egyenletes szuszogással merült el az álom nélküli birodalomban. Carwynnak maradt a föld.
Avyen is hamar elaludt. Azonban álma nem volt pihentetõ számára egy darabi. Hánykolódott, vergõdött hálózsákjában. Rémképek rohanták meg, majd lassan szelidültek, s végén békénhagyták az álmok mezsgyéjén járó nõt.
Kalmon a fedélzeten egy viszonylag elszigeteltebb helyet két embermagasságig felpakolt és lekötözött ládák közt talált. Késlelkedés nélkül hozzálátott meditációjához, magába szállt. A hajó padlózatától teste felemelkedett egy arasznit - így a ritmustalan hullámzás nem zavarta elmélkedését.
Gorden pedig még mindig szuszog, egyenletesen. Néha egyszer-egyszer jólesõen átfordul a másik oldalára - nem hiába a fa alatta kemény, nem olyan mint a sivatag homokja, melyrõl épp álmodik...*

[Flamme O'Styg]

/ezt meg hol játszottátok? No mindegy /

-Majd én örködök...
Mondja egyszerüen...
-Salah-ot talán jobban megviselte a mai nap... Énmeg... mindegy... Veled tartok Kyel lovagja...
Fáradtan követi Joakimet...

[Alauron]

(Salah)

<Nohát...Jaszaf vállalja hogy felkel napfelkelte elõtt, addig hárman vagyunk, és kettessével õrködünk. Tehát háromféle páros lehetséges. Hátravan úgy hat-hét óra hajnalig, tehát kettõ és egy fertájóra jut egy párosra...Nemhiába tanúltam számtant. >
- Igaza van Jaszafnak, hagyjuk aludni, elsõ õrség legyen akkor Flamm, és Joakim, azán én jövök azzal aki közületek kevésbé álmos, aztán pedig az ki közületek lefeküdt amikor jöttem, lesz velem. Rendben, de honnan tudjuk hogy mikor telik le az idõ, és legyen váltás? Nem tudjuk mérni a múló pillanatokat... Hát majd tippelünk. Én akkor megyek, és lefekszem. De ne feledkezzetek el róla, hogy Gorden, és Kalmon fenn van. Rájuk is figyelni kell.
Ha mindent megbeszéltek akkor Salah megkeresi a cuccát, amit a folyosón rakott le, és a dzsadok kabinjának közelében a folyosón elvackolja magát. Mivel elég kis termetû elfér, de igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne zavarja a járkálást, és hogy látható legyen az õrök számára, hogy ott van.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi arca nem mutat semmilyen érzelmet, vagy érdeklõdést, mindössze a szeme alatti szarkalábak jelzik, hogy a mai napot befejezettnek tekinti.
Fáradtan lép be a kabinba, leakasztja a vállárol a fegyverét, kiveszi az övébõl az egyszerm bárdját. Ledobja a táskáját, majd elkezdi levenni a páncélkesztyûit. Aztán leveti az incognótját, ezeket a mellvértje követi, majd a bakancsa. A vértje alatt fehér inget hord, Majd keres valamit, amin fekhet. A semmit nem talál, az incognóját teríti maga alá.
<Vértben senki sem képes aludni. Csak az a két õsgodoni lovag tudott. E...Es.. áh, sohasem emlékszem a nevükre.>
Percekig bámulja a sötét plafont, közben megpróbálja felvenni a hajó ritmusát. Aztán lehúnyja a szemeit, és álomra szenderül.