Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Továbbra sem adom fel a szándékomat. Foglyul akarom ejteni, tart ameddig tart alapon.*

//A gyorsítás érdekében dobok párat, hogy ne kelljen már ezt játszani még × ideig. Persze nem tduom, hogy Mustafa mit szándékozik és mikor tenni, de így azt hiszem gyorsabb a dolog és mások nem unják el magukat miattam

1.dobás: Harc az ellenfél foglyulejtéséért; 1 az 1 ellen:
KÉ: 41+8-5+5= 49
TÉ: 67+17-5+5=84
Sp: 8

2.dobás: Harc az ellenfél foglyulejtéséért; 1 az 1 ellen:
KÉ: 41+7-5+5= 48
TÉ: 67+93-5+5=160
Sp: 6

3.dobás: Harc az ellenfél foglyulejtéséért; 1 az 1 ellen:
KÉ: 41+3-5+5= 44
TÉ: 67+10-5+5=77
Sp: 5

4.dobás: Harc az ellenfél foglyulejtéséért; 1 az 1 ellen:
KÉ: 41+2-5+5= 43
TÉ: 67+69-5+5=136
Sp: 5

5.dobás: Harc az ellenfél foglyulejtéséért; 1 az 1 ellen:
KÉ: 41+10-5+5= 51
TÉ: 67+48-5+5=115
Sp:4 //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Nos mivel a helyzet nem, csak a helyszín változik folyamatossan, így én is maradok a megfigyelö szerepkörnél. Követem a nöket és közben azt figyelem mi lessz ennek az egésznek a vége, hátha még lessz idöm módosítani a végkifejletet. Feszített íjhúrként lesem, hogy mikor jön el a pillanat, hol eldöl megyünk vagy maradunk. Még nem érzem magam készen arra, hogy számot adjak dicsö tetteimröl uram színe elött. Van még mit tenni és addig ódzkodnék a távozástól, míg nevem nem zengik szerte a világon.

//én ráérek//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Folyik a parázs küzdelem az erdő mélyén. Dzsanának sikerül arcul csapni a kardlappal az elfet, aminek következtében kissé emgtántorodik, de kivételes elszántságról és ügyességről adva tanubizonyságot el nem esik. Viszont a visszakezes suhintás lendülete egy pillanatra elerőtlenedő jobbjából kirepíti a pengét, ami Dzsana mellett ártalmatlanul az épp a környezett fürkésző Mustafa lábai előtt csapódik a földbe. Hát, ha nem ilyen szerencsétlen véletlen folytán, hanem szándékosan erővel lett volna eldobva a fegyver lehet most épp magzati pózba görnyedne nemesebb részeit sajnálva a pap. Végül mielőtt még igazán behergelhetné magát Doldzsah felkentje a nők civódásának rá nézve esetleges káros mellkhatásain a viadornő még kétszer sikeresen jól telibe kapja ellenfele fejét, aki végül vérző orral, felhasadt szájjal elhanyatlik az aljnövényzet közzé. Gladiátoros szakszóval élve buciraverte Dzsana az elf nőt. Az erdőben már jól eltávolodtak a tisztástól és a háztól, de amekkora csapást maguk mögött hagytak nem lesz nehéz visszasétálni. Vajon az alélt Súrion és a súlyos, bőven vérző sebű Malor hogy boldogul a jó tucatnyi kissé ideges haramiával, akik a sebesülteket látva egyre elszántabbnak látszottak?

Eközben a házban a lovag gyors mozdulatokkal áttúrja Súrion holmiját és előveszi a nevezett sebkötöző alkalmatosságokat a pálinkát és a kötszert. Visszatér a dlanok mellé és annak elhaló utasításait próbálja minél pontosabban teljesíteni. A lovagnak nem igazán tűnik fel, de Súrion a vértes váll felett, oldal mellett elnézve látja, hogy a csapóajtó résnyire felemelkedik. Vajon csak kis friss levegőt engednének a haramiák maguknak vagy gondolták itt az ideje megnézni mit tudnak tenni sebesült fogvatartóikért.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy a páncélos vissza jön és lehajol mellém,kezében a kötszerrel,a háta mögött meglátom,hogy a csapóajtó résnyire felemelkedik.És elkerekedett szemmel próbálom a lovag tudtára hozni...*

- Az ajtó... Áááhhh!

*Préselem ki magamból e két szavat,olyan hévvel,ami csak telik tőlem,ám a vége fájdalmas nyögés!
Többre nem igen vagyok képes...*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< már épp ideje volt... lassan már kifelé mentünk az erdöböl ... >

-Szép volt! Van nállad kötél? Lépek Dzsanához, mintegy megakadályozva azt, hogy ismét megzavarja holmi vérengzés.
Közben óvatossan Sheshiához hajolok, és jól letap... izé átkutatom, hogy van-e nálla rejtett fegyver. Ha nincs akkor vagy megkötözzük, vagy nem. Utánna a vállamra veszem. Ha nem tudtuk megkötözni akkor úgy rakom, hogy az elf feje hátra lógjon.
-Jönnél mögöttem Dzsanna? Csak hogy jótékony álomban maradjon a hölgyike. Meg lehet hogy hárman vannak bár azon sem lepödnék meg ha a kis kövér megbízójuk nem mert volna elöjöni, vagy már a poros úton rohanna .
Elindulok terhemmel és a tudattal, hogy lehet még egy kis kövér disznó, vissza a házhoz.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ghrrr... - *tör fel belőlem először egy nemtetszést kifejező hang.* - Nem szép volt ez... Ideje volt, hogy lecsapjam.
Kötél? Nem, az nincs nállam.
*Elfigyelem, ahogy Mustafa letap... átkutatja az alélt elfet, de egy sötét pillantáson kívül nem szólok semmit.*
- Vigyük! S ha magáhoztér kérnék tőled valamit. Segíts majd nekem kivallatni ezt a cafkát, hogy ki küldte, miért volt itt?
...
Persze megyek mögötted Mustafa!...
A kis kövér megbízójuk? Te... Te ismered ezt a nőt, meg a már hulla társát? Hát miattad érkeztek, téged akarnak kinyírni?!? - *a hangom igen vádló és egyben csodálkozó is, meg valahol a háttérben megbúvik egy kis megkönnyebbülés is.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor megfordul a figyelmeztetésre, hogy megnézze mit művelnek a banditák. Az már biztos, hogy ha itt kitörés lesz, akkor bajba kerülnek Súrionék, ugyanis jelenleg a szürke gránitfal színesebb és életerősebbnek tűnik, mint a lesápadt, már-már elfehéredett ajkú lovag. Azért példás kitartásról és akaratról ad tanúbizonyságot, ahogy felemelkedve kezébe veszi a másfélkezes kardot. Még súlyos sebbel az oldalában is képes rezzenetlenül tartani fegyverét, ha kell.*

-Mit akarnak?!?
-Csak ki szeretnénk jönni. Az a szörny mocorog az omlásnál és félünk így védtelenül.

*Malor arcán látszik komolyan megfontolja a kiengedésüket. Természetesen ez nem a legjobb ötlet, de ha a lovagban győzedelmeskedik a mások megóvása iránt érzett elkötelezettség, akkor képes és tényleg hagyja szabadon felsorjázni a tucatnyinál is több martalócot.

Eközben dzsana rosszalló pillantását épp nagy munkája közben nem nagyon veszi észre Mustafa. Az elf nőnél végül nem talál semmit. Igaz nagyon alaposan „átkutatja” a vászoninget és a testhez simuló nadrágot is, de nem talál fegyvert, hacsak az igen formás és megfelelően izmos testet nem tekinti fegyvernek bizonyos szempontból. Végül kötél híján marad a szabad vállravétel és lassan emgindulnak a kanyargó ösvényen visszafelé. Elég jól sikerült bejönni az erdőbe, így szinte biztos lesz Dzsanának kifaggatni Mustafát is mielőtt visszatérnének a házhoz, illetve mielőtt a nőt kérdezhetné bármiről. Csak kérdés mi van a háznál? Lassan azért majd kezd feltünedezni a tisztás széle és az itt ritkuló növényzet ágai, levelei között már fel-fel sejlik a gránitépület tömbje is.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Hallva a fogjok üres kifogását és látva a páncélos tétovázását,elfog a félelem!Ha kiengedi őket,akkor végünk!*

- Nee!

*Nyögöm ki réműlten és minden erőmet össze szedve megpróbálok felkelni,hogy valamit tegyek.Ám erőlködésem vége,csak szisszenés,nyögés és fájdalomtól eltorzúlt arc!Természetesen maradok ahol vagyok...*

< Ez a bírka kinyír bennünket >

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, válaszolok Dzsannának.
-ÁÁ nem hiszem. Már a kis városkában összefutottam velük, de akkor pár rühes gebét akartak rám sózni, és a varázslót keresték, de nagyon. Gondolom megtalálták .
Szép egyenletes tempóban haladok a ház felé.
< mi az úrsitent fogok a két sérültel csinálni? ... semmi nincs nállam ami jól jönne... az meg hoyg Doldzsah segítsen rajtuk ... esélytelen ez bizony kemény dió .. >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Aha! Véletlen egybeesés, hogy te is épp erre felé indultál el...
Még az is lehet, hogy téged követtek, majd így kerültünk mi is képbe Malorral.
Hm... most már mar a kíváncsiság, hogy mi rejtezik abban a házban, hogy ennyien rajzanak itt a ház körül. Te tudsz valamit erről? A könyveken és azon a kígyón kívül...
*Közben azért megyek szépen Mustafa után. Az megkönnyebbülés, hogy nem utánam jöttek ezek a bérencek. Nézem az elf nőt, hátha éledezik, s akkor szólok Mustafának a helyzetről!
És néha be-bekémlelek az erdőbe is, hisz elvileg lehet még megbújva valaki!*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Indult nyavaja erre! Úgy nézek én ki mint akinek hiányzott ez?! Egészen mást terveztem a kis szöszivel .
Ha jól emlékszem az úton találkoztam veled és Malorral, onnan már csak események viharos sodra az ami erre vezetett utamon. A másik ok arra, hogy ne engem kövessenek, hogy a varázslóval nem találkoztam, vele egy szót nem váltottam. Nem vagyok éppen ideális arra, hogy iránytűjük legyek nem gondolod?*

Mondandóm végére kicsit lenyugszom és újra azon agyalok mit csináljak a két filézett ipsével a házban.

*dzsad nyelven

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az újabb megerőltetés hatására Súrion ismét a jótékony homály felé csúszik. Még látja, ahogy szélesebbre nyílik a lejárat ajtaja. Így végül elég rossz érzésekkel és gondolatokkal alél ismét el a dalnok. …

… Dzsanáék épp kilépnek a tisztás köveire, mikor meglátják a haramiákat kijövet a házból. Elég energikusan tolulnak kifelé. Most nagyon úgy néz ki, hogy a bentieken keresztüljöttek. Csak az a kérdés hol vannak a fegyvereik? Vagy a lovag végül összeesett a vérveszteségtől és harc nélkül jutottak ki? Esetleg odalent történt valami, ami miatt Malor kieresztette volna önszántából a rablókat, mikor érzi, tudja mennyire esendő és kiszolgáltatott jelen állapotában? Sok a hirtelen feltoluló kérdés, de nem lehet tudni a biztató válaszokat. Az biztos, hogy a kifelé igyekvő csoport szépen szétterül aház előtti területen. Néhányan pedig a fegyverkupac felé „kacsingatnak”, ami azóta is ott van szétszórva.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Megfognád egy pillanatra?! Vetem hátra a testet felett, és azzal a lendülettel már borítom is a földre Sheshiát. Ha még nem lenne markomban a kardom akkor megragadom és komoran elindulok a banditák felé.
< nah szép most magyarázkodhatok miért hagytam magára a piperköcöt meg a páncélost... kell ez nekem? .. többet nöt csak ágyban fogadok... ígérem >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Mustafa monológjára csak egy jó nagyot hallgatok. Van valami abban amit mond. Bár számomra egy a lényeg, hogy nem utánam jöttek...

A ház közelébe érve azonban Mustafa megnyilvánulására a nő után kapok, majd csak ezután látom, hogy miért is passzolta át oly gyorsan a "teher" cipelését a pap.
Fejemben egymás után cikáznak a gondolatok, s szívembe rémület költözik.
Hiába a két kard a kezemben, bal vállamra veszem az alélt testet, majd igyekszem én is, hogy mielőbb a házhoz érjek.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Ahogy a legrosszabra készülve egy teherváltás után megindul a két dzsad a tömeg felé a háztól távolabb álló banditák észreveszik őket és egy csalódott fintor kíséretében felhagynak a fegyvereik stírölésével. Ahogy a tömeg összébb tömörül láthatóvá válik az ajtónyílás, melyben falfehér elkínzott ábrázattal feltűnik Malor kivont karddal. Meglátván társait, főként Dzsanát egy halovány mosoly jelenik meg arcán és a mélyésges megkönnyebbülés. Majd egy pillanatra meginog és végül a vérvesztegésgtől és a sebtől elcsigázott test összerogy a vért és a felelősség súlya alatt. A lovag félig aléltan csörömpölve elterül a ház kőpadlóján. Kezéből mégsem hullik ki a kard, azt görcsösen szorítja, mintha az lenne az utolsó kapaszkodója az életbe. Ez ismét nagy felzúdulást kelt a haramiák közt, de mivel már ismerik a felállást és tudják a lovag jószívűségére apellálhattak a túlélésük érdekében, így inkább csak egy döbbent morajnak mondható a reakció és a két felbőszült, jóerőben lévő viadort látva inkább maradnak a csendes egyhelyben várakozásnál, mintsem pont most próbálkoznának kitöréssel. Persze kérdés miost, hogy két tehetetlen sebesültjük van Dzsana és Mustafa hogy felügyel tucatnyi martalócot és a két társukat egyszerre?
Súrion sajnos a lovag sorsában osztozva hever a fal melett, ahova Malor ültette még az erdei üldözés előtt.*