Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

Ramani Voineor

Tátott szájjal figyelem a vezetőnk átalakulását, majd a földre köpök egyet. Sejthettem volna, hogy nem valóságos ez a személy, hisz nem sokat ellenkezett, és amikor megpillantottam a lejáratot már egyből gyanús volt a dolog. Ami viszont sürgőssé teszi a probléma megoldását a lejárat felől hallatszó hang, megint érkezik valaki méghozzá fegyverrel, márpedig két ilyen ellenfél egyszerre, nem könnyű eset. Nem kívánom megvárni, hogy odaérjen az újabb ellen így én is a társaim segítségére sietek. és támadok.

// té: 1k100+63 = 99(+63) [162]
seb: 2k6 = 5+1 [6]
Ké: 1k10+26 = 2(+26) [28]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela kardja mint forgószél csap le Hobartra, mielőtt még bárki is reagálni tudna a rémisztő jelenségre, ahogy a férfi teste kifacsarodik és elváltozik.
Ám még a gyors reakciójú lányt is meglepték a látottak, így bár a penge eléri a lényt, erőt már nem képes beleadni a vágásba, így csak egy vörös csíkot húz a kardja az ellenfele kezére.

Arg lassabb, ám jóval lendületesebb fegyverével csap le, és ő már nem tétovázik. Mozdulata rutinos és begyakorlott: szó szerint kétfelé hasítja Hobart testét a lecsapó hatalmas bárd.

A lábak és a test a deréknál kétfelé válik, majd tompa puffanással esik a talajra.
Hobart szemében kilobban a vörös fény, és recsegve visszarendeződnek az előbb eltorzult végtagok.
Immáron már csak egy öreg, és fájdalomtól gyötört tekintetű vénember fekszik előttetek, kétfelé hasítva.

Yvett eléri a botját, és gyorsan átirányítja a felhalmozott manatartalékot a saját elméjébe, ám használnia azt már nem kell: Hobart már senkire nem jelent veszélyt ezen a világon.

Ramani, a lejáratból hallatszó zaj hatására úgy döntesz, gyorsan dűlőre kell juttatni a csatát a démoni külsőt szerzett Hobarttal, nehogy két tűz közé kerüljetek.
Ám a támadásra már se időd, se okod, a vezetőtök Arg jóvoltából már halott is.
Ekkor egy minden eddiginél élesebb csikorgást hallasz magad mögül, ahogy a rozsdás rácsot félretolva egy alak magasodik fel a bejárat sötétjében.
A lángok fénye egy felpüffedt, lassan rohadó arcot világítanak meg, élettelen szemei viszont rád szegeződnek.
A rongyos és vérmocskos ruhája fölött a Hercegi Testőrség címerével ékes mellvértet hord a férfi, legalábbis férfi volt, míg élt.
Jelenleg meglehetősen halott a katona, ám mozgékonyságát egyáltalán nem veszítette el: feléd indul a maga kimért módján.
Remekbe szabott hosszúkardját – melyet eddig maga mellett húzott a porban, kövön – most maga elé emeli, egyértelműen harcra készül.

Mint ahogy te is, így a megpördülésed lendületét kihasználva már neki is rontasz.
A kardod a mellkasába döföd, minden erődet beleadva, így a pengéd a mellvértet átlyukasztva mélyed a testbe.
A halott megtántorodik a támadásodtól, így van időd a csikorgó vérten keresztül kihúzni belőle a fegyvered.
Ám a halott férfi nem rogy össze, ismét megemeli a fegyverét, hogy támadjon.

Arg, Seela, Yvett, csikorgó hangra perdültök meg, és látjátok, ahogy Ramani éppen a kardját húzza ki egy vértes alak melléből.
Aki ennek ellenére nem rogy össze, hanem fegyverét felemelve ismét Ramani felé lendül. A sebéből sem folyik vér, az arca pedig olyan a tábortűz fényében, mint aki már legalább egy hete halott.

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*Viccsorra húzom számat, mikor látom a kétfelé hasított testet. Egyáltalán nem érzek szánalmat Hobart iránt, hisz neki ezt szánta a sors. De nincs időm örülni a megnyert csatán, ugyanis új ellenfél érkezett.
A csatazaj irányába fordulok, majd döbbenten veszem észre, hogy az ellenfél mellkasából húzza ki fegyverét Ramani, de az csak meg sem rezdül.

-Miféle átkozott hely ez?

*Kérdezem, de nem várom meg a választ. Azonnal indulok társam segítségére. Odaérve nagyot suhintok fegyveremmel, reménykedve, hogy ha ketté vágom, nem mozog tovább.

// KÉ: 1k10+35 = 5(+35) [40]
TÉ: 1k100+74 = 13(+74) [87]
Sebzés: 5k6+5 = 2+3+4+5+6(+5) [25] //

[Togar]

Ramani Voineor

Miután látom Hobart elhagyta az élők világát, zaj üti meg a fülem és lendületből támadok, a penge szinte keresztülszalad a rothadó húson és mikor kihúzom, iszonyatos bűz tolul az orromba. Élőhalott állapítom meg, nem kell hozzá nagy ész, de a szag és a mozgása magáért beszél. Nem kívánok vele hosszas csatába bonyolódni így kissé hátrébb lépek és ismét támadok, remélhetőleg végleg meghal itt nekem, mielőtt esetleg pár társa is felbukkan a folyosó mélyéről.

// Ké: 1k10+26 = 8(+26) [34]
Té1: 1k100+63 = 10(+63) [73]
Seb1: 2k6 = 2+1 [3]
Té2: 1k100+63 = 42(+63) [105]
Seb2:2k6 = 1+2 [3]

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Támadásom elég gyengére sikerült, nem vagyok hozzászokva a nem emberi lények látványához, márpedig az átalakult Hobart messze nem ember volt már. De szerencsére Arg rettenetes erejű csapása pillanatok alatt megoldotta a helyzetet. Elismerésre nem marad időm, mert a hátunk mögül érkező hangok elvonják figyelmemet. *

* Megpördülők, és bosszúsan látom, hogy megpróbáltatásaink még nem értek véget. Ráadásul a következő támadó is csak valaha volt ember, de ezzel már nem foglalkozom. Ramani segítségére rohanok és támadok is a szörnyetegre. *

// KÉ: 1k10+38 = 5(+38) [43]
TÉ: 1k100+62 = 35(+62) [97]
Sebzés: 1k10 = 8 [8] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Kicsit küzdenem kell azzal, hogy ne hányjam el magam a kettévágott tetem láttán, így talán érthető, hogy késve reagálok az új jövevényre. Társaim már elindultak feléje mire én észbe kapok, így ha most próbálkoznék bármivel őket is megsebezhetem. Így várok. Várok, amíg a célpont nem lesz tiszta számomra, s ha ez a pillanat eljön szabadjára engedem erőm.
Gyér ismeretem van az élőholtakról, de annyira emlékszem, hogy a tűz kiváló ellenük. Így amim van, egyetlen nyílba formázom és a lehető legjobb pillanatban pont az arcába irányítom - ott legalább nem védi vért.
Viszont, ha társaim már elsőre közösen legyűrik, nem használom el feleslegesen az erőm, csak szétnézek, hogy érkezik-e még valami meglepetés felénk.*

// 3E tűznyíl - 9 Mp
CÉ: 30 (a tűznyíl CÉ-je) + 33 (saját CÉ) = 63 1k100+63 = 86(+63) [149]
Sebzés: 3k6 = 5+5+6 [16]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani újabb csapást mér az élőholt katonára, akinek rothadó arca teljesen közömbös marad a gyors egymásutánban érkező csapások alatt.
A kardod a halott vértjén vásik el, s bár egy közönséges halandónak így is jelentős fájdalmat okozna a csapás – ezt saját magadról tudod – az ellenfeled mindössze kissé hátrébb tántorodik tőlük, és némi rothadó cafat mállik le róla.
Összeszedni magát azonban nincs ideje, mert érkezik Seela, majd a nyomában Arg.

Seela, a kardod pontosan a szörnyeteg nyakát veszi célba, és nem is kell csalatkoznod: a bal nyakát hasítod végig.
Ám sem vér nem folyik, sem a tetem nem reagál a csapásra, csak annyi történik, hogy még hátrébb lép egyet, és rád emeli a túlvilági vörös fényben izzó tekintetét.
Viszont a nyakból és a testből áradó dögszag komolyan igénybe veszi a gyomrod és az orrod.

Arg, te még a közelébe sem érsz a valaha volt városőrhöz, mikor a szaga már elér hozzád. Gyomorfordító szag ez, figyelembe véve, hogy a tulaja még mozog és harcol.
Meglendíted te is a bárdod, majd a tetem karját találod el vele. Ám kénytelen vagy ugyanazt tapasztalni, mint az előbb Seela. Egy közönséges halandó beleőrült volna a csapás fájdalmába, és a karjáról lenyesed a húst, ez a dög csak megtántorodik tőle, és a félig lenyesett alkarhússal nem törődve megemeli a kardját.

A kard, amelyet az élőhalott forgat Seelát veszi célba, majd lecsap.
Seela szerencséjére a kard nem ér el odáig, ahova az előbbi támadásának lendülete sodorta, így a teste előtt suhan el a penge.

Yvett, a harcoló felek kavargása közepette eljön a pillanat, amikor az élőhalott nincs takarásban, így megkockáztatod a mágiád használatát. Annál is inkább bölcs döntés ez, mivel a tábortűz fényénél is tisztán látható, hogy a kapott sebek semmiféle hátránnyal nem járnak a halott részére.
A bal kezedből kivágódik egy lángokból szőtt nyílvessző, és a holttest fejét találja el.
Egy lobbanással felvillan, majd elenyészik a tűz, láthatóvá téve a rothadó fejen az okozott kárt: leégett haj, megsült – rothadó – bőr, és kormos arc. A szemek helyén viszont marad a túlvilági vörös fény.

// Off: Akaraterő próbát kérek mindenkitől //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Hiába a lendület, és az erő, a bestia meg sem rezdül. Megszoktam, hogy a halandóknál ilyenkor van egy kis előnyöm. Hisz a fájdalom miatt inkább visszavonulnak, vagy kevésbé védekeznek. De ez már támad, és nem érdekli őt, hogy közben csontig hatoló csapásokat mérünk rá.
Egyetlen egy dolog segít most a harcban. Bár szemei félelmetesen izzanak, és a körülötte terjengő szag már egy rothadó hullára utal, melynek nem szabadna itt bolyongania, de Hobarttal is valami hasonló történhetett, és eme csatabárddal, mely a kezembe van, halandóként csaptam ketté. Így ez erőt adva, fogaimat összeszorítva lesújtok a szörnyre.



// KÉ: 1k10+35 = 1(+35) [36]
TÉ: 1k100+74 = 29(+74) [103]
Sebzés: 5k6+5 = 3+3+1+2+5(+5) [19]
Akaraterő: 14, dobás: 1k10 = 9 [9] //

[Togar]

Ramani Voineor

A tűz megtette hatását, az élőhalotton, bár a következmények nem csak neki nekünk is kellemetlenek, az égett hús látványa és szaga, nem segíti elő, a kellemes közérzetet. Megpróbálva magamban legyűrni az undort és a hányingert, újra támadok, remélhetőleg ezúttal sikeresebben, mint előző alkalommal. De legalább úgy néz ki megtaláltuk az eltűnt expediciót, más kérdés jelenleg nem örülök ennek az eredménynek, mert nem hinném tárt karokkal várnák otthon az ilyen állapotban lévő katonát.

- Úgy látszik, felfedeztünk valami előhalott tanyát, ez kezd egyre érdekesebb lenni-mondom, majd ismét támadásba lendülök összeszorított fogakkal.


//akaratmentő: 1k10 = 10 [10]

tám1:1k100+63 = 30(+63) [93]
seb: 2k6 = 5+3 [8]
tám2: 1k100+63 = 50(+63) [113]
seb: 2k6 = 2+4 [6]

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Egy pillanatra megdöbbenten pislogok a nem túl jól sikerült csapásom, majd az égővörös tekintettől és a hosszútávon elviselhetetlen bűztől. Ha nem tesszük nagyon gyorsan véglegesen ártalmatlanná ezt a förtelmet, akkor komoly bajban leszünk. Főleg, ha esetleg a többi katona társa is megjelenik. Lehet ez a munka túl nagy falat lesz nekünk. Mindenesetre további gondolkodás nélkül támadok újra. *


// Akaraterő: 14; 1k10 = 2 [2]
KÉ: 1k10+38 = 3(+38) [41]
TÉ1: 1k100+62 = 75(+62) [137]
Sebzés1: 1k10 = 1 [1]
TÉ2: 1k100+62 = 46(+62) [108]
Sebzés2: 1k10 = 1 [1] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Megdöbbenek a látottakon.
Hatalmam elapadt teljesen, így képtelen vagyok a társaimnak segíteni.
Igyekszem összeszedni magam, hogy újra feltöltsem elmém manával, de ehhez egy kis időre van szükségem.
//9 Pp = 18 Mp visszatöltése Kivonással.//
Addig viszont nem állok egy helyben. Körbejárok lassan a területen, igyekszem nem csak a csatára figyelni, bár nehéz másra is koncentrálni, hogyha ilyen életen túli dologgal küzdenek pár lábnyira tőlem. Viszont úgy gondolom, hogy itt másnak is lennie kell, ami miatt ez a hulla "él" és virul ennyi és ilyen mértékű sebzésektől.*

//Akaraterő-próba
Érték 15 , Dobás: 1k10 = 7 [7] //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________


Ramani, újabb két csapással próbálkozol, bár a hányinger környékez, ahogy a szétbomlott arcra pillantasz, és beszívod a rothadó hús szagát. Ami valaha ember volt, és most az életedre tör.
A kezed kissé megremeg, önkéntelenül is hátrálsz pár lépést, ahogy látod, hogy a két újabb kardsuhogtatásod sem hoz számottevő eredményt. Bár eltalálod a bomló húst, a sebekkel láthatóan nem igazán foglalkozik az ellenfeled.
Rá kell jönnöd, hogy csak igazán komoly sebzéssel, vagy valami mással lehet megállítani ezt az élőholtat.
Viszont míg ki nem találsz valamit, addig nem sok kedved van tovább csépelni ezt a bűzlő holttestet.

Seela, az elf véred az ereidben lángra kapnak. Egyszerűen irtóztatóan hat rád a látvány, hogy egy egyszer élő emberből milyen túlvilági szörnyeteg válhat. És a szaga! A bomló hús szagához most már az égett hús szaga is társul.
Igazán hányingerkeltő egyveleg ez.
Talán ezért van az, hogy bár az első csapásod komolyan eltalálja a hullát, és mélyen a karjába faragsz vele, a második csapásod már messze nem ilyen hatásos.
Az első találat mindenesetre megingatja újra a hullát, így van időd visszavonulni és öklendezni egyet.
Borzalommal nézel a mozgó hullára, komoly elhatározásra van szükséged, hogy újra rátámadj.
Hacsak nem történik valami…

Arg, a bárdod újra meglendül, ám lassan a rémület lesz rajtad úrrá, ahogy az újabb találat megint csak rothadó hús és bőrcafatokat farag le a hulláról, ám az fel sem veszi a borzalmas sebeket. Lassan kételkedni kezdesz benne, hogy meg tudod állítani ezt a förtelmet.
Erre még rátesz egy lapáttal az orrodnak – amely egy vadászkutya szaglásával vetekedik – oly bántó szag-kavalkád.
Gyomrod bukfencezik párat, nagyokat nyelsz.

A többiek is elhátrálnak a mozgó hullától, aki azért még meglendíti a kardját Ramani felé, ám ismét elkerüli a célpontját a mocskos kardja.

Yvett, manádból kifogyva úgy döntesz, feltöltöd az elmédet a mágikus energiákkal.
Ám megigézetten figyeled a harcot.
Legrosszabb rémálmodban sem láttál még ilyet: az ellenség már halott és mégis támad, megingathatatlanul.
Látszólag semmi nem árt neki, még az a lángnyíl sem, amit a fejére lőttél. Ami bár leégette a bőrt és a hús egy részét, mégsem volt elég.
Érzed, hogy a gyomrod görcsben, a pánik környékez, és legszívesebben elmenekülnél innen messze.
Ez százszor rosszabb, mint az óriás, vagy a goblinok elleni harc. Ez az éjszakában felbukkanó, rothadó rém sokkal rosszabb. Természetellenes.
Annyira hatalmába kerít a félelem, az iszonyat, hogy bár sikerül a megfelelő formulákat felidézned, hogy a mana elinduljon feléd áramolni, az áramlás fenntartása most kétszer annyi ideig tart, mint normális esetben.
És arra sincs lelki erőd, hogy másra figyelj, ezen és az előtted zajló harcon kívül.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A gyomorforgató bűz miatt egy kis időre hátra tántorodok. Szerencsémre a szörny nem figyelt fel a gyenge pillanatomra. Hogy a bűzölgő, rothadó szag ne döntsön le a lábamról, a számon keresztül veszem a levegőt. Talán így enyhítem az émelygést.
Erőt veszek magamon, és újra lesújtok, talán megtalálja a csatabárdom éle a szörny gyenge pontját.


// KÉ: 1k10+35 = 4(+35) [39]
TÉ: 1k100+74 = 70(+74) [144]
Sebzés: 5k6+5 = 6+1+6+6+3(+5) [27] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Ha van is még valami, vagy valaki a közelünkben bizony rejtve marad előttem, hisz nem tudok másra figyelni, mint arra a förmedvényre, mely csupán pár lábnyira van tőlem és élettelen teste élőként társaim halálára szomjazik.
Megannyi éven át az egyszerű formula szinte akaratlan cselekvés lett számomra, ám most mégsem tudom úgy alkalmazni, ahogy kellene. Csak remélni tudom, hogy társaim fel tudják addig tartóztatni ezt a förmedvényt, míg én némi manát vissza tudok vételezni a természetből, hogy segítségükre legyek.*

[Niobe]

Seela Deranel )

* Sok mindent megéltem már, de ezt a gyomorkavaró bűzt nem bírom. Sajnos nem tudok parancsolni a gyomromnak, így kénytelen vagyok hátrébb lépve pár pillanatig mellőzni a harcot. Miután kapok egy kis levegőt, és úgy érzem, képes vagyok folytatni a harcot, újból támadok. *

// TÉ: 1k100+62 = 80(+62) [142]
Sebzés: 1k10 = 8 [8] //