A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Alauron]

(Drin)

Nagy puffanással elterül a földön, ahogy leesik.
<Az a fa meg akarta...megfogta a kezem és...ááá, ez eltört! Biztos vége! fáj!>
Felüvölt, aztán a hangja guggulázássá, és köpködéssé fajul. Valahonnan a fa felől meleg, és jellegzetes ízű folyadék érkezik, és borul rá fejére, s felsőtestére, vastagon befedve.
- Vér! EZ VÉR! Ááá, ez undorító! -kiabálja, miközben sérült kezét behúzva, másikkal magát sepregetve, lábával kapálózva, és köpködve próbál minél messzebb kerülni a förtelmes fától. Ilyedelme nem hagy alább, és Ryell se nagyon tudja megnyugtatni addig, amíg legalább tíz-tizenöt lábnyira el nem távolodott. Aztán meredten nézi a fát. Eltelik jópár hosszú pillanat, amíg úgy néz ki lenyugodott.

//-1ép, és 4fp a kezem miatt. és egs. próba nincs meg. -1fp//

Emlékeztető magamnak: maradt 3ép-m és 4fp-m.

[Rayvanur]

(Ando)

- Egy hordó testvér. Rendben van egy hordó bor...

< De olcsón megváltható testvérek közt a megbocsátás.>

Közben kínlódva haladunk az undok szurokban. Majd nagy nehezen kivergődünk a tűzfészekből. Akkor kissé nyugodtabban kezdek lélegezni. De addig tartom az erőltetett menetet míg el nem érjük a sziklás területet, ott már csak pár métert teszek meg mielőtt földre rogynék hogy pihenjek.

<Ez kemény menet volt. És az én hibám, remélem ez most Sorgon második lehetősége...>

[Cadoras]

<Cadris>

Erősen zihálva nézek körül, rémületem is alábbhagy, bár szomorú vagyok, hogy csak egy testvérem van itt velem.< S pont az, amelyikkel a legrosszabbul jöttem ki, talán itt az idő, hogy egymásnak vállat vetve álljuk a megpróbáltatásokat. Még nem jött el az én időm!>
- Jöjj, testvérem, pihenjünk le a kátránytól távolabb, sajnos az elemózsia Drinnél maradt, de amit a legjobban sajnálok, a kulacs is. - Lehorgasztom a fejem - Lélekerősítő nélkül nehezen fogjuk állni a sarat.
//eg. próba nincs meg -1 fp//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Ez egy az itteni ocsmányságok közül. Nyugodj meg testvér biztos nem vér!Miért köpött bolna le pont vérrel? ez csak hasonlít rá nem az!-prübálja nyugatatni testvérét.
Megvizsgálja a "vért".

<<Nem túl logikus ha saját testnedveivel kőpi le az ellenfelét hacsak nincs valami előnye ennek. Ha sav lenne akkor érteném de a vér?Mire jó a vér?... ó de hülye vagyok! Ide vonza a ragadozókat! azok megeszik a hullája itt marad és abból táplálkozhat...akkor lennie kellene ittcsontoknak...>>körbe tekint aföldön kifejezetten csontokat keres.
<<Ha vér is honnan van a fának vére? Elvégre ez csak egy növény ! nem is szabadna ilyen sok nedvességnek lennie benne .Már ha ez egy rendes fa. De itt semmi sem rendes.
Lehet mégsem vér akkor mégis mi?>>

-Alix szerinted mi ez a fa?

//Egézségpróba:10 nincs meg
-1 Fp//

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

Drin: A fa nem hagy neked nyugodalmat. Miközben felüvöltesz, újra arcon köp, riasztó erővel. Visszahanyatlasz a földre, az újabb adagtól teljesen megvakultál. Alix egy pillanatig dermedve áll, majd egy hosszú szökkenéssel előtted terem. A köpések szinte másodpercenként érkeznek, viszont most már a lány hátán csattannak, vörösre festve köpenyét.

-Menj hátrébb, gyerünk!

Ryell: Alix nem ad választ a kérdésedre, a helyzet ugyanis eléggé igénybe veszi, így magad kényszerülsz megvizsgálni a vért. Szaga és íze nem adnak okot a nyugalomra; ez valóban az, aminek látszik. Csontokat nem találsz mindazonáltal, ami nem is különösebb csoda, a felszín még mindig szurokkal borított.

[Alauron]

(Drin)

Nem volt más hátra, csak az amit a lány mondott, rémületében nem is tudott volna mást tenni, és azt se remélte, hogy apró késeivel bármi kárt tudna tenni egy fában, márha lenne hozzá bátorsága, hogy használja őket. Négykézláb hátrakúszik, de hiába próbál figyelni arra, hogy hova tart éppen, mert nem lát semmit a sűrű, sötét vérköpettől...
<Menekülni... el innen, de gyorsan...>
A fájdalom görcsbe rántja a tagjait, amik egyre nehezebben engedelmeskednek neki. Figyelme is kihagy, ahogy vakon próbál arrébbmászni. Minden akaraterejét megfeszítve próbál urrá lenni a helyzeten, de túl gyengének bizonyul. Ez az átkozott hely felé kerekedett. Elnyúl a kátrányos talajon...

//egs. próba: nincs meg., ae. próba nincs meg +2vel sem.//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Na ebbő elég!-mondja majd Alixot megkerülve a kardjával kaszál egyett a növény felé.

<< Ez a növény már ha növény remélem nemszereti hogyha kettévágják!>>

//célzott támadás csonkolni szeretnék TÉ:39 dobás:52 Öszesen:91 //

Az esetleges felcsapodó "vér"-től a köpenyével próbálja védeni magát.

-Kelj fel Drin nem maradhatunk soká!-mondja míg ujból lendületetvesz a következő támadáshoz ha nem sikerült harcképtelenné tenni a növényt.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

Drin: Az utolsó dolog amit látsz, hogy húgod föléd hajol, Ryell pedig kivont karddal ront a fának. Utána a fájdalom felülkerekedik rajtad és elsötétül a világ.

Ryell: A fa, mintha megérezte volna közeledtedet, reccsenve feléd fordítja a "száját", majd hatalmas erővel mellbeköp. Megtorpansz, a következő köpet már köpenyeden csattan, kardoddal íves, oldalsó vágást intézel a törzs felé. Pengéd teljes szélességével elmerül az iszonyat húsában, mire az megrendül, és egyetlen pillanat alatt oldalra hajlik, kilencven fokban meggörbülve. A mozdulat eléggé ijesztő volt, ösztönösen félreugrasz.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

A visszacsapódástól tartva félreugrik majd megvárja mi történik. Kicsit oldalazik hogy ha a fa visszacsapódva akkor ne találja ott. oldalról intézi a következő támadást. Feje fölé emeli kardját majd lesujt.

//TÉ:39+76=115//

- Segíts neki! Mondja Alixnak

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

A fa csupán szokásos, egyenes helyzetébe zökken vissza, mozgékonyságára azonban tanúbizonyság volt az előbbi manőver. Kardod ismét lesújt, ám támadásoddal szinte egyidőben valami beleáll a lábadba. Hátraugrasz, és egy hegyes tövist látsz visszahúzódni a földbe. Sebessége riasztó, ahogy hátrébb lépsz, előtted ismét kicsapódik. Alix megpróbálja Drin alélt testét felemelni, de a gyengécske lánynak ez nagyon nem akar sikerülni.

-Nem bírom el...

//-2 Fp. Nem dobtál próbát, pótold kérlek.//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Mi a fene ez???-hőköl vissza a csapás után ahogy tövis a lábáb mar.
<<A fenébe lehet mégsem olyan védtelen???>>

Hétrél közben eltszi kardját és megfogja drin lábait.

-Együtt talán elbírjuk.-Megpróbálja megemelni majd elkezd kioldalazni a fa "hatósugarából".

(eks próba előző kör: 8 nincs meg -1 fp
mostani kör:2 megvan )

[Alauron]

(Drin)

Mintha csak álomból kelne, kinyitja szemét, és fekete égbolt borul felé. Érzi, hogy teste felemelkedik.
-Hé...ö, mi van?-zavartan körbetekint.- Győztünk?
Arca újra fájdalmat kifejező grimaszba torzul, s teste megremeg kicsit, aztán újból elernyed, és visszasüpped az álomszerű feketeségbe, ahol nincs vérengző fa, gyilkos táj, nincs testvér, és főképp nincs fájdalom. Már épp azt hiszi, hogy újra elveszti az eszméletét, de ezúttall sikerül megint kinyitnia a szemét, és azt látja, hogy társai cipelik.
- Ez nagyon kedves. Letehettek, de azért elkell a segítség.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Drin, Ryell
______________________________________________________

A tövis újra és újra kicsapódik a talajból, míg azt nem veszed észre, hogy ismét a kátrányban állsz. Szerencsédre sikerül elérned Alixot, aki igencsak szenvedett, amíg Drin fel nem ébredt.

A fa, mikor kiértek hatótávolságából, mintha kiemelkedne a földből. Vadul csapkod egy pillanatra maga körül, ám együttesen jobbnak vélitek kereket oldani. Szívetek fáradtan zakatol, néhány láb megtétele után a szörnyű növényt elnyeli a köd és a füst. A tüzek kétoldalról közelebb jönnek, Alix térdre zuhan és két kezével halántékát szorítja. Ajkai pengevékonyra szűkültek, szemei görcsösen lehunyva. Hogy a fájdalom lehet-e, vagy valami más, nem tudjátok.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Mi? Magadhoz tértél? Rendben így gyorsabban el tudunk menni- Lassan leereszti Drint majd Meglátja amint Alix térdrer rogyik.
<<Ha nem pazaroltam volna el elmém hatalmát most segíthetnék neki! A fenébe is ez az átkozott hely...>> Megpróbálja talpra állítani Alixot. Átkarolja Úgy próbálja felsegíteni.
- Drin segíts!. Ketten póbálják meg tovább segíteni.
-Mihamarabb ki kell jutnunk innen nem szeretné ha az a förtelem utánnunk jönne!

[Alauron]

(Drin)

Sajnos alig ébred fel Alix is rosszul lesz.
<Biztos neki is ugyanaz a baja, még szerencse, hogy Ryell egyenlőre jól bírja.>
- Nem maradhatunk sokáig, minden erőnk el fog fogyni ezen az átkozott helyen. Igyekeznünk kell. Egyenlőre örülök, hogy talpon tudok maradni. Szédülök. -Amennyire tőle telik megpróbálja összeszedni magát, és testvérei segítsége nélkül megállni a talpán, majd pedig haladni. Imbolyog a táj körülötte, és a fel-fel csapó lángok is egyre közelednek, kérlelhetetlenül. Egyenlőre úgy látszik bírni fogja.
<Ha itt elájulunk a fájdalomtól, nincs segítség. Akkor egy olyan fa felfal minket, vagy elégünk a szurokban!>
- Jó, segítek. -Ha kell másik oldalról fogja meg Alixot, és hárman összekapaszkodva mennek tovább, ahogy tudnak.