Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Lecsatolt fegyvereimet a sírhantra teszem.
Furcsa az élet. Valamikor még ezek jelentették az életemet, most meg undorodva nézem őket. Mintha égetnének.
A hangok messziről érkeznek és nem utalnak heves csatára, így nem mozdulok meg. Úgy vélem, hogy ezek a haramiák nem veszélyesek a többiekre nézve, hisz eddig mindig megfutamodott az ellenség, megadták magukat, és tapasztaltam, hogy nem túl jó harcosok.
Így maradok, még úgy is, hogy valahol motoszkál bennem (mélyen) egy érzés, hogy cserbenhagyni a társakat bűn, talán a legnagyobb bűn.*
<Mit számít már ez nekem, egyel több vagy keveseb.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion keserves fájdalomkiáltása gonosz vicsort csal a három zsoldos képére. Szinte kitalálva Mustafa gondolatait próbálják szélesebbre húzni a kört a hátráló dzsad körül, hogy közrefoghassák, illetve egyikük megnézhesse magának a földön fekvő sérültet. Így végül kialakul a harc jelenleg véglegesnek mondható helyszíne, ahogy Doldzsah papja eléri társát és védelmére kelve támadásba lendül. A hirtelen váltás meg is hozza a gyümölcsét, mert az eddigi védekezésnek megfelelő távba lép a jobboldali figura. A kicsapó thadzsi hegye csikordulva ütközik a pikkelyvérnek. Lendületét és erejét nagyrészt elvesztette, de mégis sikerül egy apró sebet ejtenie, legalábbis erről árulkodhat a rabló dühös horkantása. Közben a dárdás kezébe is kerül valahonnan egy vadászkés, így három martalóc támadását kell állnia a viadornak, ami Istene segedelmével sikerül is neki. Az erdőből lassan újabb alakok lépnek ki és keresik az ellenséget, valamint a holmijukat. Nomeg persze a ház is érdeklődő pillantásokat csal ki belőlük. Ekkor hangos füttyjel száll a tisztáson át a ház mögül. Ezek szerint lassan teljesen körbevették a két férfit a haramiák.*

*Eközben Dzsanához új és mégis ismerős zaj jut el a sűrűből. Közeledik valaki, de a csörtetésből ítélve nem egy vászoninges zsiványról van szó. Még pár hosszúnak tetsző pillanat és kibukkan a bokrok közül Malor. Kissé zihál a kimerültségtől és jópár karcolás csíkozza vértjét. Mégis sebe az Istenek csodás akaratából még mindig nem mondhatni, hogy lenne olyan igazi. Egyedül egy apró, alig hüvelykes felszíni vágás tarkítja összpontosítástól összehúzott szemöldöke felett homlokát. Kezében kivont kardja, melynek pengéjéről vércseppek hullanak a földre. Szinte megbotlik a kuporgó nőben és meghökkent arccal bámul rá.*

-Dzsa…Dzsana? Mi történt?

*Hangjában féltés és bánat keveredik, de nincs sok ideje a merengésre, mert kinézve a bokrok mögül valami nyugtalanítót pillanthatott meg a kövezett tisztáson, így néhány gyors lépéssel kiér a bozótosból és hangosat füttyent.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*A hangokra felfigyelek, majd beletörődvén az elkövetkező percekbe még a szemem is behunyom pár pillanatra.*
- Én... - *kezdek bele, de Malor már tovább is indul. Elcsigázottan, letörten nézek utána. Ajkam csak formázza a "Várj!"-t, de hang nem jön ki torkomon. Így nincs mit tenni. Kardjaimat a hanton hagyom, lassan felállok a földről és Malor után indulok.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-A fene esne bele!! ....
< ezeknek is most kell ideérniük!! >
A csata hevében mivel lassan bövülni fog a társaság megpróbálok legalább egy fél pillantást vetni az új ellenfelekre. Ha már jönnek legalább azt lássam hogy épp hátba akarnak e löni.
//HA ez sikerül, és HA Malort meglátom//
< nah végre egy jó hír .... bár hol hagyta a nöt ? Nem együtt vannak >
Alapjában véve sajnos megjelenése a csata sorsára való tekintetben meggyugvást hordoz, ám az hogy egyedül van nem sok jót ígér .

[Huor Aikanáro]

Súrion

< ÁÁÁÁÁÁHH!!!Hogy rohadna szét!!!Az a mocskos állat!!!
ÁÁHHHH!!!Szét b*sztad a lábam!!! >

*A földön VERGŐDÖK,miközben a dzsad és a három rohadék egyre közelebb érnek.Felismerem a helyzetet,miszerint nem vagyok túl jó helyen!Ezért meg próbálkozom a dárda kihúzásával a lábamból...!
Ha ép ésszel kibírom,akkor egyik kardomat visszarakom a hüvelyébe a másikat,pedig a kezemben fogva,vagy lábra állva,vagy kúszva a ház falához igyekszem...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor nem indul tovább. Arcán megfeszülnek az izmok, ahogy visszanéz Dzsanára. Tekintetében sok érzelem kavarog, de az aggodalom lángja mindet túlszárnyalja. Látszik rajta nem tudja mitévő legyen. Idegesen morzsolgatja a kardmarkolatot, de nem mozdul a harcolók felé csak némán bámulja a nőt.*

*Eközben a két férfi tovább vívja a harcot. Hátrapillantva nem vesz észre senkit Mustafa, viszont valószínűleg a lovag a közelben lehet, mert gyanúsan egybevág a füttyel a ház ajtajának kivágódása. A lassan bátorodó szedett-vedett társaság a bokrok szélénél kissé hátrahőköl a dühösen fújtató csataló láttán. Mivel nem találja gazdáját a nemes hátas előre léptet és körbe fordul a köveket kapálva. Ami viszont biztató lehet az Súrion lába. Azaz annyira nem rózsás a helyzet, de a seb egyenletesen fáj és lüktet, így nem igazán tűnik fel, hogy kihúzza belőle a dárdát. Még felállni is sikerül és furcsán bicegve elindulni a fal felé, így ismét lehetőség nyílik a pozíciónyerésre. Ennek és a hátrafordulásnak örömére a pap gyorsan mellé is szúr az ellenfelek társaságának, de valahogy őket is megzavarhatták a fejlemények, mert nem megy ez most senkinek. Viszont, ami pozitívum, hogy eddig nem tűntek fel íjászok, illetve ami még fontosabb rejtekükből sem kezdték megszórni a teret lövedékeikkel. Végül megérzi a két fegyvertárs a ház gránitfalainak megnyugtató közelségét és mostmár megvetve lábukat folytathatják a küzdelmet.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*A belső viaskodás kiül arcomra - sosem tudtam elrejteni mások elől az érzéseimet - persze meg sem próbálom leplezni őket. Pár pillanatig állom a tekintetet, majd lehajtom a fejem, de ez már inkább alázatból teszem.
Most mintha kicsit közelebbről hallanám a fegyvercsörgést, így halkan megszólalok erőt véve magamon.*
- Menj! Én nem futok el.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

<Csak nem fogunk itt megdögleni... ez az kiscsákó talpra ... héé most meg hova botorkálsz?! ... ja a fal ... már épp ideje volt egy jó ötletnek>

Látva Súrion próbálkozását, egy gyors látszat-támadással nyitok rést a fal felé. Elérve azt a sérült odalán(Súrionnak nem a falnak ) foglalok támadó állást és vehemensen próbálok az éppen soros rabló életén könnyíteni, megkímélve a további erdöben bújkálástól.
< remélem Malor tudja mit csinál.... ha ez most nekünk esik ... én szívbaj nélkül leszúrom >
A csatamén, és az hogy elég idegesnek tűnik nem tölt el túl sok reményel és kicsit dühös is vagyok.
< hol a picsában vannak már?! ... arról volt szó hogy Ö akarja elkapni a banditákat meg felszólítás meg kis f... erre úgy eltünt mint a szürke szamár a ködben ... csak füttyög itt mint vmi pacsirta... nem most kéne magánéletet élni tán...>
A gondolatsor végére kicsi mosoly kúszik a füstös képemre.
-Nah fiúk, kell még lecke vagy mára már elég volt? Nem adom ám ingyen, mire végzünk a számlát is rendezettnek fogom tekinteni!
-Ugyan már ! Ezt a trükköt egy kétéves se venné be! Ez a legjobb fogásod?!
-Magasabbra azt a pengét! Nem pirítani vagyunk itt! Úgy van most jobbról most balról! Nah ezt figyeld! Nem a kezem te barom!
Szórakozok kicsit a banditákkal, majd a végén azt amelyiknek a kezem mutogatom megpróbálom ágyékon rúgni a nagy figyelemelterelö bosszantás után .

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A dárdától való megszabadulás és,hogy sikerűlt talpra állnom,némileg erőt öntött belém!Így a falhoz érve,fogaimat össze szorítva figyelek pár pillanatig.*

< Ez aaz!Csak nem itt fogok én megdögleni..!!
De ti igen...
Remélem ez a nagyszájú feltartja őket még egy ideig...!El kéne jutnom az íjjamhoz! >

*Miután körbe néztem,a falnak támaszkodva megpróbálok eljutni a ház elülső sarkánál hagyott fegyveremhez.Közben párszor hátra pillantok.
Mikor közeledek sarokhoz odaszólok a kint toporzékoló lónak...*

- Hhóóó!Hhéé Te!Lassabban!Nehogy már nekem gyere!!Van elég bajom nélküled is...!!

*Ha sikerűl elérnem a sarokhoz,akkor felveszem az íjjam és a farommal a falnak támaszkodva célzok.
Az éppen legjobb célpontot nyújtó támadót lövöm.Ha,pedig takarásban vannak,akkor rászólok a dzsadra,hogy - Hasra - és úgy lövök!*

// Quator,a dobást rád bízom. //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Dzsana lehajtva a fejét csak hallja a halk zörrenést, ahogy Malor megmozdul. Viszont nem a harcba siet, hanem közelebb lép és tétován előre nyúl, hogy megfogja a nő kezét baljával. Végül, ahogy Dzsana elbocsátja a lovagot a kéz visszahúzódik a lefelé fordított látótérből, de a férfi még mindig tétovázik. Végül halkan megszólal, hangja hálával és valami a reggeli beszélgetéshez hasonló gyengédséggel cseng.*

-Dzsana… Köszönöm.

*Érezheő, hogy valami mást is szeretett volna mondani, de most tényleg elindul a harcolók felé, hogy megoldja a banditák okozta problémát.*

*A két fegyvertárs épp kemény közelharcban kell megállja a helyét három támadójuk ellen. Súrion legnagyobb sajnálatára itt nemhogy az íjáig nem jut el, hanem még a pillanatnyi szusszanás se nagyon adatik meg. A villogó, összecsókolózó pengék táncában mindkét oldal inkább a támadást részesíti előnyben. Ezt mutatja az is, hogy a két falnál álló és a két őket támadó hosszúkardos is célba talál. Súrion pengéje szép tiszta szúrásra siklik, de az ereje megakad a sűrű pikkelyvérten és ártalmatlanul csúszik le. Ellenfele viszont egy kereszt irányú vágással átszeli a bőrvért már egyébként is tépázott hasi részét és újra levágja a felrakott kötéseket. Mustafa hergelésére az egykor dárdás, jelenleg késes bandita „ugrik”, de az aljas rúgás igencsak megzavarja és részéről be is szünteti a további harcolást. Inkább kissé görnyedten hátrébb húzódik. Társa pengéje viszont a hasvérten megcsúszva szépen végigszalad a dzsad viador bal combján és vörös nyomvonalat hagy maga után. Már épp kezdhetnék rosszul érezni magukat az utazók az erdőből előszállingózó „közönség” miatt, amikor az előbbi fütty irányából megérkezik Malor. Ugyan számos karcolás borítja páncélját, de egy minimális szemöldöke felett elhelyezkedő vágástól eltekintve nincs rajta komoly seb még mindig. Jobbjában meztelen kardja, melynek pengéjéről még friss vér cseppjei szállnak a léptek ütemére. Lova felszegi fejét és gazdájához léptet, aki fel is kapaszkodik a nyeregbe. Még megfordítja lovát azért felméri Mustafa és Súrion helyzetét is.*

-Elbírnak velük? Azt hiszem akkor én addig foglalkozom a többiekkel.

*Ha beleegyező választ kap lovát a tisztás szélén jelenleg kissé bizonytalanul megtorpanó körülbelül 7-8 fős gyülekezet felé fordítja és magasba emelt karddal szól a rablókhoz.*

-Tegyék le a fegyvert és adják meg magukat! Ha nem ellenkeznek nem esik bántódásuk!

*Egyenlőre a csoport várakozóan lesi, hogy „vezetőik” hogy boldogulnak a falnál. Most sok múlhat Súrion és Mustafa helytállásán az ellenség morálját illetően.*

//Súrion: -3 Fp
Mustafa: -5 Fp
Az SFÉ-t mindkét esetben levontam már. //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Malor felbukkanása után.
< már épp ideje volt... bár kezd ez a kis hepaj tetszeni >
A seb csak tovább fokozza harci kedvem.
A késes kolléga meghátrálása olyan mosolyt csal arcomra mintha valami megszállott lennék.
-Nem lessz gond ,menjen nyugodtan, itt mindjárt végzünk! Válaszolom még Malornak majd teljes figyelmem a kihívásnak szentelem.

Miközben a pengével ütök egyet a pajzsra vézsjóslóan megindulok a megmaradt haramia felé.
-Nos neked mit tanítsak!? Talán azt hogy nem illik egy beszélgetést megzavarni?!
Ajkamon Doldzsah szent nevével//dzsadul// lendülök támadásba, peregve ismétlem mintegy mantraként, és teljessen a drága ellenfelemnek szentelem magam.

//ha még van pszim pls azt is felhasználom a támadás folyamán pszi rohamként, egyébként "csak" megpróbálom lehengerelni//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Fogcsikorgatva felszisszenek és a hasamat ért vágásra szorítom a kezem.
Írtózatosan dühbe gurulok a szerencsétlen helyzetemtől.Annyira szeretném elvágni a torkát a rohadéknak,de a lábam miatt nem tudok rendesen harcolni.Örülök,hogy állni tudok.
Ekkor előbukkan az erdőből a hős lovagunk.És idióta kérdését nem állhatom szó nélkűl...*

- Talán először ezekkel kellene foglalkozni,nem pedig azokkal a kis gyáva patkányokkal!
Mert sajnos helyzetemből adódóan én nem sokat tudok tenni!

*Közben igyekszem hárítani az esetleges felém irányuló támadásokat,majd egy alkalmas pillanatban nyaktájékon vágni egyet...*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

<Ne köszönd. Abban sem lesz köszöneted, amit mondani fogok.>
*Még tétován állok egy kicsit, majd megindulok én is a házhoz. A kép nem fest valami rózsásan.
Súrion mintha sebesült lenne, Mustafa belevetette magát a küzdelembe teljesen, Malor pedig már a lován ül.
Kilépek a bokrok mögül és a ház felé veszem az irányt egyenesen - teljesen fegyvertelenül.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A helyzet eléggé vegyes. Mustafa magabiztos fellépésére már hajlik a tömeg a megadásra, de Súrion kétségbeesett segítségkérése azt sugallja nincsenek is olyan jó helyzetben az elfogásukra érkezettek. Így végül összeszedve bártorságukat elindulnak a társaság felé. Közben Súrion és támadója heves kardpárbajba bonyolódik, de egyikük sem tud a másik felé kerekedni. Úgy látszik nincs ma szerencséje a harchoz senkinek. Kivéve Mustafát, aki egy hirtelen kitörésszerű csapással áttörve a pikkelyvértet mély, bőven vérző sebet ejt ellenfele jobb kulcscsontjánál. A zsoldos elejti kardját és elhátrál a harctól jelezve ő tudja mikor kell feladni a küzdelmet. Ezt látva az épp a lovagot elérő banditák ismét megtorpannak és összesúgnak. Malor felkészült ugyan a harcra, de nem lendül támadásba inkább időt ad a banditáknak, hogy jobb belátásra térhessenek. Ezen már Súrion ellenlábasa is elgondolkodik és felhagyva a sebesült férfi gyötrésével kardját védekezőn maga elé emelve szintén hátrébb lép, de ő azért még harcra készen figyeli mindkét fal mellett lévőt.*

*Eközben Dzsana háborítatlanul tart a ház felé. Igazság szerint most nagyon aprónak érezheti, magát hisz jó tucatnyi ember vívja harcát az anyagi és a lelki síkokon egyaránt, de egyik sem figyel rá. … Vagy mégis?*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Vérző hassal és lábbal támasztom a falat.És a fájdalomtól meg a küzdelemtől kifáradtam mint fizikailag,mint szellemileg.Ám megkönnyebbűlve nyugtázom,hogy ellenfelem felhagyott a támadással,legalábbis egyenlőre...
Így hát egyik kezemmel a hasamat szorítom a másikkal,pedig a kardomat.És meg próbálok az íjjamhoz araszolni...*