A yankari légiós [D20]

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: A Pentád, keleti vidéke, Daerim városa
Idopont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/1. nap, este és később a 2. nap
Esemény: A Prológus eseményei (Csata Daerimben)
Résztvevok: Dormak
________________________________________________________________________________

Mivel veled együtt vagytok négyen, két embered ottmarad posztolni, te meg a cingár félelffel gyorsan megközelíted azt a házat aminek a tetején az íjászt láttátok. Ám a tetőre felpillantva az most üres.

-Magánházba nem törhetünk be csak úgy Felhő! - mondja Cingár, a légióban kapott nevedet. (Mert akkora vagy hogy a napot is eltakarod. )

-Ezért felkasztanak! ....-Nem látom, már a szarházit! -mondja Cingár a fejét tekergetve.

Az utca elnéptelenedett. Láthatólag mindegyik támadótók felszívódott.
A két posztos is visszatér.

-Minden tiszta mondják.

-Majd én megyek elől felderíteni, hogy elkerüljük ezeket a meglepetéseket.-mondja Cingár.

Végül baj nélkül éritek el a főtéren a gyülekezőt.

-Jarvis-t a Lila Lótuszban látták utoljára. -mondja a csapat másik feléből Késes, az egyik katonatársad.

Nyugovóra tértek egy fogadóban. Majd holnap folytatjátok a kutatást.

***
Másnap reggel ismét kezdődik a keresés.

__________________________________________________________________________
Jutalmazás:

-fegyveres harc d100 Tp (annyira nem volt parázs ütközet)
-hadvezetés használata 2d100 Tp
-minden elvesztett Fp: 2 Tp

Játéktechnikai információk:

Dobj Információgyűjtés-próbát!
/d20+Információgyűjtés képzettség+Karizma módosító+Egyéb módosítók/

Célszám: 20

Módosítóid:

+2 Karizma módosító

Egyéb módosítóid:

-10 mert alig ismered a várost

+1 Összhang módosító (mert néhány szakasztársad is járt már itt)

+5 Kutatásban eltöltött idő módosító

Megjegyzés: Minden kereséssel töltött nap +5 módosítót ad a dobás próbájához. A keresést napokra bontott ciklusokban mesélem el. Kérlek a következő reagodban off-üzenetben tájékoztass arról mennyit dobtál, mert a vétés mértékétől függően mindenféle „csúnya” meglepetés érhet…:D

[Herold Bardelot]

(Dormak)

-Jó jó oké, ha már nincs fent akkor nem megyünk be! Hogy a fene esne a mocskos anyjukba!

-Mi a helyzet? Benneteket is megtámadtak? Ah a Lila Lótuszban, a rohadt, a végén elveri a pénzt mire megtaláljuk.

Egy nyílvesszöt elteszek hogy majd esetleg ebböl tudjunk meg valamit a támadóinkról. A fogadóban minden szobában örség-váltásos rendszerben alszunk, ebböl nincs probléma. Már megszoktuk és a sorrend sem kérdés. Cingár természetessen éjszaka vált és engem mert amekkora vagyok annyira nem bírom a virrasztást sem. Most azonban a többszöri szúrka piszka miatt(nyílvesszök) hamarabb fekszem, és bár igazam van, van emiatt morgás. Na majd holnap lerendezem.

//Kutatás: dobás:1(áááá)-2=0
2d100=120
1d100=24
Fp->16=8
össz:152 tp//

[Yvett de Crei]

//Tp: 1000 + 200 + 20 + 59 + 71 + 24 + 91 (5d100) + 3 (d100) + 40 (Fp) + 10 (Ép) = 1518//


(Xue)

*Az erőm végén messziről jut el hozzám a képsor, ahogy a puma szemében egy nyílvessző landol. Ahogy az állat elenged, a fáradság, kimerültség, a fájdalmak ólomként nehezednek mindenemre, és már csak homályosan látom azt, akinek köszönhetem az életem.
Arcát már nem látom, mire odaér hozzám szememre sötétség borul.

Hűs kezek érintésére szmélek, Carinniát látom magam mellett. Megynyugszom, de a fáradság, kimerültség hatalmas súllyal telepedik rám ismét.
Bólintok Anyámnak, s engedelmesen megiszom az italt, ami után elalszom.

A pihentető alvás után ébredve először csak a sajgó sebekre figyelek, majd a környezetemre. Ekkor tűnik fel a kis tükör. Elveszem, belenézek és szó szerint megijedek attól amit látok.*
<Az Istenekre! Ez... borzalmas... ohhh... de legalább élek. Felépülök... már most felkelek... Anyám bizonyára tud valami gyógyírt ezekre a sebekre, hogy minél kevesebb látszódjon belőlük, főleg az arcomon...
Vajon mennyi idő telt el? És ki volt aki megmentett?
De előbb ennem kellene...>
*Felkelek, nehezen, néha sziszegve. Magamra kanyarintok egy köntöst-tunikát (ami előbb a kezembe kerül), és kimegyek a szobámból. Anyámat keresem meg először - a szobájában, de ha ott nem találom tovább megyek, valaki csak az utamba akad, akitől megkérdezhetem, hogy merre van. Utam alatt ezek a gondolatok forognak agyamban:*
<Ezt soha nem fogom elfelejteni, soha. Legalább a kardom lehetett volna nállam... Mikor is volt a kezemben? Rég... nagyon rég... Hm... ha akkor hallgatok apámra lehet ez az egész másképp alakul, akkor talán... De már mindegy. Az első igazi leckét az élettől túléltem, és tanultam belőle... Sokat tanultam belőle.>

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell, A Rózsafüzér-székház
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/4. nap, késő délelőtt
Esemény: A Prológus eseményei (Haonwelli események: Gyógyulás)
Résztvevok: Xue
________________________________________________________________________________

Carinniát a tankonyhában találod meg, a napfényes jól szellőző helységet áthatja a gyógyfüvek illata. A Novíciusok az asztal mentén állnak, kezükben fémmozsár, és a Főanya utasításának megfelelően éppen valami főzet összetevőit porítják.

-Ügyeljetek rá, hogy ne sokat tegyetek a mozsárba ez nem valami tábori étkeztetés, ahol egyszerre főzünk száz adagot. Elégedjetek meg egy emberre valóvak, de az legyen tökéletes. Célszerű az alapanyagokat tavassztól őszig beszerezni, és szárítva tárolni mert ha beáll a tél, a fagyban már nem fogtok tudni szükséges hozzávalókat találni…

Mikor megjelensz az ajóban a Novíciusok köszönnek és Carinnia is elmosolyodik.

-Egy perc és megyek, csak ezt befejezzük. A kamrában találsz hideg élelmet és az étkezőben van friss kávé.

***
A kamrában találsz sonkát, kolbászt és sajtot, az étkezőben pedig némi züldséget –paradicsomot, paprikát- és egy porcelánkancsóban dzsad feketelevest.

Carinnia is megérkezik.

-Hála Arelnek, hogy értékelte az elszántságod! –ölel meg- Megegyeztem egy elf erdőjáróval, hogy „ránéz” a telekre mikor erre jár, és elűzi innét a vadakat, míg nem fogadunk kertészt, és a kőművesek nem kezdik el a külső munkákat….fogalmam se volt róla, hogy az az állat itt van, vagy ide szokott jönni…Liantehil azt mondta sűrűbben jár majd erre, míg az állatok nem szokták meg, hogy a terület már nem az övék…borzalmas állapotban voltál Xue két teljes nap telt el a támadás óta…Örülök, hogy egyátalán egyben vagy még.

-Tessék itt van ez. –mondja Carinnia és egy szürke cseréptégelyt ad. Bőrregeneráló van benne, de nem működik mana nélkül. Kend a sebeidre közvetlenül azután, hogy magadra bájoltál egy Szépségvarázst. Így a kenőcs manával telítődik és el fogja tűntetni a varratok nyomait a melledről, a hasadról és a karodról. Egy nap elég lesz rá.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: A Pentád, keleti vidéke, Daerim városa
Idopont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/2. nap
Esemény: A Prológus eseményei (A rosszul induló nap)
Résztvevok: Dormak
________________________________________________________________________________

A másnapi keresés teljes katasztrófával kezdődik, ugyanis a fogadós reggel egy késsel a hátában találja meg a veled szomszédos szobában lévő vendéget.
Azonnal a fél Daereimi Városi Őrség kint van –mit városőrség!; a Kormányzóherceg hadseregének egy része!- de, akkora erővel vonulnak fel a dareimiek, mintha háborúba mennének; még egy boszorkánymestert is hoztak.

Mindenki a veszett hírű Yanakari Légiósokat gyanúsítja és meg vannak róla győződve az emberek, hogy kémek, szabotőrök vagytok, a fogadó előtt összegyűlt ötszázas tömegből tömény lincshangulat árad.

Kemény kiképzés ide-keménykiképzés oda ekkora tömeggel nem dacolhattok egy hatalmas tömegverekedés árán, de elfognak és lefegyvereznek benneteket és egy teljes napig Daerim várisi börtönének vendégszeretetét élvezitek, mire a vizsgálótisztek kiderítik: nem ti követtétek el a bűntényt.

Éjjel éjfél körűl nyílik a cellajtó és a kulcsár mondja:

-Ehh…szabadok vagytok, végül kiderült, tényleg nem ti követtétek el a gyilkosságot.

A katonatársaid úgy k***vaanyáznak, hogy attól tartasz: a kulcsár mégis inkább az orrotokra vágja az ajtót.

A páncélt és a légiósszablyákat a fegyverszobában visszakapjátok, amit azonnal felöltenek a légiósok. Viszont valami disznóságon jár a sunyi daerimiek feje, mert a kincstári, és a légióban rendszeresített dobótőreiteket azt nem kapjátok vissza!
A kulcsár próbál hülyére venni benneteket. és papírost tol a képetekbe, hogy írjátok alá: a felszereléseteket hiánytalanul megkaptátok!

______________________________________________________________
Játéktechnikai információk és Jutalmazás:

-Az elfogás közbeni verekedésért:

Dobj támadódobást Pusztakezes harccal!

Célszám: 12

Amennyivel túlhaladtad a célszámot, azt szorozd meg 10-zel és annyi Tp-t kapsz.

Sebződsz: K6+5 Fp-t

- a katasztrófális napért és a fogvatartásért: 5d100 Tp
(értékelem, hogy az abszolút balsikert is volt benned kurázsi felvállalni és nem dobtad újra)

Megjegyzés: A börtönben kényszerpihenő van annyi Fp-t kapsz vissza óránként amennyi az össz. szintjeid fele. (azért csak ennyit, mert nem éppen ideálisak a körülmények a gyógyuláshoz)

[Herold Bardelot]

//Támadó dobás:6+7=13->10 tp
k6=4+5=9 Fp sebzödés-2 fp gyógyulás=-7 fp(a fogadóban elözö este nem gyógyultam?)
5k100=292 tp; össz:+302 tp
Információ gyűjtés:dobás:12+3=15//

(Dormak)

Sajnos én nem az a vezetö vagyok aki csitítgatja az embereit, bár magam nem ordibálok csak gonoszkás mosollyal nézem a megrettent foglárt. Így tényleg ránk vágják a rácsot, és csak kíséret mellet engednek ki minket a fegyverraktárba. Az a fene nagy jóhírünk .Ott megkérek valakit, hogy olvassa már el, hogy mi a fene van írva a pergamenre, mert Én ilyen hülyeségekre nem pazarlom az idöm. Mikor felhomályosítnak a pofátlanság mikéntjéröl.
-Az anyátokba azt a kecskefejüt szarháziak. Pakoljátok ki ide szépen az asztalra az összes tört, vagy kétezren jövünk vissza értük és itt kezdjük a kutakodást! Addig nem írunk alá semmit és ha nem akartok még pár napig az ispotályban feküdni, minket meg itt etetni akkor marha gyorsan kérem a pengéket vagy puszta kézzel szedem szét ezt a helyet.
Magasodok a piszok fölé, és egy olyan tisztességest csapok is az asztalra, hogy beszarik a koma. A többiek sincsenek jó kedvükben így remélem kiadja a holminkat//megfélemlítés próba: dobás:14+2(karizma) könyv:234 old.//Ilyen remek nap után sajnos még új fogadót is kell keresnünk de hát csak nem lessz ez már roszabb. Másnap valószínüleg, elég fáradtan kezdjük a kutatást a Lila Lótuszban.

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Kissé fáradtan viszonzom a novíciusok köszönését, Carinniának bólintok, hogy az étkezőben leszek.
A kamrából sonkát, sajtot veszek el, paradicsomot vágok hozzá, s keresek cipó féleséget is. Hozzálátok szép lassan nyugodtan enni - nem akarok gyomorfájást minden bajomra tetőzés képpen.*
- Két nap Kellett nekem kiülnöm a kertbe. Úgy gondoltam, hogy ott jobban fog menni a tanulás. ... Hát... ebből is tanultam...

- Szóval minden nap egyszer el kell végeznem ezt a procedúrát, ha nem akarom, hogy lássák a hegeket. - *mondom ezt egy kicsit rosszkedvűen, számat lebiggyesztve, majd egy nagy sóhaj után folytatom.* - De mit sír a szám. Örülnöm kellene, hogy túléltem... Ami igaz... de mégis annyira... fel kell még dolgoznom mindezt. - *magamra mutatok.
Emlékeim könnyet csalnak a szemembe, megborzongok. Carinniára nézek, majd a következő pillanatban mellé térdelek nem törődve fájdalmaimmal; megragadom két kézzel a kezét és megcsókolom a kézfejét. Szavaim sírósak, de hálával és szeretettel telítődtek.*
- Köszönöm Anyám! Köszönöm, hogy... köszönök mindent!
És szeretném megköszönni az elf erdőjárónak is, hogy megmentett. Ha csak egy kicsivel is később érkezik... - *elcsuklik a hangom. Homlokomat a kezének támasztom, s így pihenek keveset, erőt merítve.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: A Pentád, keleti vidéke, Daerim városa
Idopont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/2-3. nap
Esemény: A Prológus eseményei (A Lila Lótuszban)
Résztvevok: Dormak
________________________________________________________________________________

//Off: De természetesen a fogadóban gyógyultál. Azért volt fontod megállapítani, hogy a tömegverekedésben mennyit sebződtél, mert elfelejtettem elszámoltatni; de minden elveszített egy Fp 2Tp-t ér, jelen esetben 18 Tp-t//

//Az infomrmációgyűjtés próbádról: Mivel ezt a napot a fogdában töltötted és nem kutatással ezért a elesel az eltöültött nap után játó +5 bónusztól; (az előző napi viszont jár) tehát a dobás értéke: 12+2-10+1+5=10; ez még mindeig nem elég a 15-ös Célszámhoz. Viszont a megfélemlítésdobást jó hogy megtetted magadtó, köszönöm.//


//A megfélemlítésdobásod: az elért teljesítményed alapján ezzel az értékkel egy ”Átlagos nehézséget” értél el. Az őr egyedül van, ti pedig többen.//

A cellakulcsár nagyot nyel a quarrok gyűrűjében, és fojtott hangon megszólal:

-Azt hiszem valami kis adminisztratív hiba történt, várjanak egy kicsit, utánanézek ennek a dolognak.

Jó sokat kellett várni. Egy fél óra után kerülnek elő azok a bizonyos dobótőrök, az éj hátralévő részében már nem sokat alusztok, mert másik fogadóba költöztök át.

Vége a 2. napnak.

3. nap.

A Lila Lótusz, mint ahogy azt sejtetted is egy Ellana-szentély. A Szentély bejáratánál két leszolgált Embervadász posztol.

-Jó reggelt urak!-mondja közös nyelven. Fegyverrel nem mehetnek be Ellana istennő szentélyébe. Kérem a vasakat itt leadni.

Az embereid megvonják a vállukat. Ha mindenki leadja aki ide bejön, nektek akkor is marad egy fegyveretek: az öklötök.

***
Az előtérben egy picit poros vörös szőnyeg, levetett csizmák és bakancsok a fal tövében.

-Csizmát, bocskort, sarut, bakancsot kérem levenni. -mondja az itt posztoló négyes őrség egyik tagja.

Az előtérből egy tágas hallba juttok, ahol egy papnő virágokat helyez el Ellanának szentelt oltáron.

A "beléptetési rendszertől" kicsit marcona légiósarcok rögtön vigyorra simulnak, mikor meglátják a tüneményes kis papnőt, aki alig semmiben köszönt bennetek:

-Békességet nektek idegenek. Mielőtt hódolnátok Ellana előtt kérlek benneteket menjetek a jobb oldali ajtóhoz és fürödjetek le. De előtte az istennő megelégedését szolgálná, ha méltó adománnyal bizonyítanátok jóindulatotok. -búgja mézédes hangon.

Az embereid fele elfeledve a küldetést, Jarvist, és minden nyűgét, elkezd az erszényében kotorászni aranyat keresve, hogy mán pedig eleget tegyen az Ellana-leány kedves kérésének és hódoljanak a szerelemnek.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell, A Rózsafüzér-székház
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/4. nap, késő délelőtt
Esemény: A Prológus eseményei (Haonwelli események: Gyógyulás)
Résztvevok: Xue
________________________________________________________________________________


//Off: Félreértettél Yvett: egyszer kell elvégezni, és az egy napig tart, hogy eltűntesse a nyomokat.//

Carianna letérdel hozzád és átkarol:

-Őszintén szólva hibásnak érzem magam ebben. Valóban nem fordítottam kellő figyelmet a külső területre, de hát annyira friss itt még minden és egyszerűen nem jutott rá időm, azonnal jöttek a tanítványok, szinte be sem laktuk még a helyet. Bánt a lelkiismeret, hogy így látlak. A kenőcsöt csak egyszer kell használni Xue. Előtte olvass magadra egy szépségvarázst, a többit elvégzi a kenőcs…még akkor kisérleteztem ki, mikor 15 éve Pyarronban gyanúba kevertek az Inkvizíciónál…szereztem egy-két sebet, mire elmenekültem onnét.

-Ne sírj. Túlélted. Az erdőjáró sem látott más kiutat, csak ha leöli az állatot…nagy szó ez Xue, tudod az elfek mennyire tisztelik a természetet és a vadakat.

-Az ünnepség három hét múlva lesz esedékes. maradj még itt egy-két napot, míg kihevered a támadást és kösd le magad valamivel…használhatod a lobratóriumot vagy olvasgass, vagy nézz szét a városban, ha van kedved. De a öt napon belül mindenképp kelj útra.

[Yvett de Crei]

(Xue)

- Anyám, nem hibás ezért. Ne vádolja magát. Rossz helyen voltam rossz időben - ahogy szokták mondani. Bármelyikünk lehetett volna - akár valamelyik novícius kislány...
Igaza van, hálát kell adnom az égieknek, hogy élek, és boldognak kell lennem. Ezek a fájó emlékek meg majd lassan kellemetlen emlékké szelídülnek idővel. Élek, és hála Anyámnak meg fogok gyógyulni, teljesen... - *egy hálás mosolyt küldök felé, egy picit jobb a közérzetemnek, hogy tudom, nem marad hegekkel tarkítva a testem - elmúlnak nyomtalanul.*

- Ma még pihenek, fáradt vagyok. Holnap tanulok egy kicsit. Rám fér, azt hiszem megcélzom a laboratóriumot... pepecselgetek egy keveset, míg testem gyógyul. Öt nap? Jó! Akkor még a városba is kimozdulhatok, kíváncsi vagyok erre milyenek az emberek, a szokások...

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell, A Rózsafüzér-székház
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/4. nap, késő délelőtt
Esemény: A Prológus eseményei (Haonwelli események: Gyógyulás)
Résztvevok: Xue
________________________________________________________________________________


A napot pihenéssel és regenerációval töltöd. Kinyitod a szobád ablakát, hogy jobban szellőzzön. A szoba kicsi és hamar átmelegíti a nyári nap.
Semmi rendkívűli nem történik már veled, taláncsak annyi, hogy este egy szemtelen mókus kapaszkodik a párkányodra és pislog befelé, de hihelyst moccansz, átugrik a közeli tölgy ágaira.

//Minden Ép-d és Fp-d visszatért,//

5. nap
//Az egyszerűség kedvéért nálam is 7 napos egy ynevi hét.//

Másnap kipihenten ébredsz.

//Konkrét cselekvési tervet kérek, hogy a karakter mivel tölti a napját, és mennyi időt áldoz az egyes cselekedeteire.//

[Herold Bardelot]

(Dormak)

Összeszedem a türelmem és leintem a haverokat.
-Ezt még hagyjátok késöbbre, dolgunk van! Igazán örülök kedves hölgyem -fordulok a lány felé-és ígérem tiszteletünket tesszük Ellana elött, de nem most. Biztos vagyok benne, hogy tud nekünk segíteni szépségem. Egyik kedves kollégánkat keresük, van vele egy kis elszámolnivalónk. Adok neki Jarvisról egy részletes személyleírást, hiszen ismerem. A hatékonyabb emlékezö tehetség érdekében megtoldom egy arannyal is az érveim.
-Ha esetleg meg tudná mondani, hogy ilyen idöközönként szokott itt megjelenni, esetleg valami pontosabbal is tudna szolgálni, azt nagyon hálásan fogadnánk. Ígérem nem csinálunk balhét, és ha lehet akkor a "fogadóházon" kívül beszélgetnénk vele. Már ha megtudjuk oldani, hogy mikor távozik innen arról mi is tudjunk, és ott lehessünk. A legjobb az lenne ha éppen most is itt lenne, és akkor mi megvárnánk ott ahol távozni szokott. Remélem értjük egymást, nem kérem hogy a ház becsületén csorba essen mindössze azt szeretném, ha gyümölcsözö kapcsolatot tudnánk kiépíteni egymással. Beszéd közben néha megvillantom az aranyat. Ha beleegyezik akkor megadom neki a fogadó címét, ahol elérhet minket, vagy ha megtudja oldani akkor itt hagynám valamelyik emberem- a sok önkéntes közül Cingárt választom - és Ö majd értesít minket ha megjönne Jarvis.
//Meggyözés próba dobás:19+2(karizma)+ az arany
kövi napra információ szerzés:dobás:12+10+1+2-10=15
akkor az elsö éjszakáért mennyi fp-t kaptam vissza?//
//

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: A Pentád, keleti vidéke, Daerim városa
Idopont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét/3. nap
Esemény: A Prológus eseményei (A Lila Lótuszban)
Résztvevok: Dormak
________________________________________________________________________________

/Az Ellana-papnő/


Ellana leánya elgondolkodva néz rád, arcán előszőr harag, majd megvetés végül megértés suhan át.

Végül nyugodtan szólal meg:

-Tedd el az aranyad Korg. Ha nem tudnád megszentelt helyen állsz, és nem egy kapzsi fogadós vagyok, aki aranyért árulja el a vendégeit. -mondja büszkén

- Hidd el nem élek rosszul, hogy két karommal mint a vércse kaparjam ki a kezeid közűl. És fösvény se vagyok, se haszonleső.
Itt csak egy helyzetben megengedett aranyat villogtatni: ha Adományként helyezed azt Ellana-oltárára és főhajtással tisztelegsz az Istennő előtt.

-Vagy a te hazádban talán a sámánt egy fél disznóval meg lehet vásárolni a saját házában, miközben a szellemekkel társalog?

-Talán egyszerű kurtizánnak tartasz minket, de én papnő vagyok és bírom az Istennő kegyét. -Tedd el a pénzed keleti idegen, mert megsértesz, ha azt hiszed Ellana-papnői a garast a fogukhoz verő kufárok.

-Azonban megbocsátom keresetlen szavaid, mert látom hogy az tudatlanságból és nem rossz szándékból fakad.

Dormak társai fülig pirulnak és meztelen lábujjaikat nézegetik a keleti barbár súlyos illemszabály szegése láttán és szeretnének úgy tenni, mint akik nem ismernek téged.

//Off: A Karaktered megkapja az Ismeret (Etikett) 1. képzettséget.//

-Talán tudok önnek segíteni, de nem pénzért. Úgy illik, ha szívességet kér, én is elvárhatok érte egy szívességet cserébe nem gondolják?-mosolyodik el kedvesen és a hangja is teljesen kedvessé lággyá válik.

-Asszonyom! Igen asszonyom! -vágják rá egyszerre a légiósok.

__________________________________________________________________________

Jutalmazás:
-a megfélemlítés sikeres használatéárt: d100 Tp
-az Ellana-papnő előtti beéégésért: 3d100 Tp

Megjegyzés: max. Fp-n vagy.

[Herold Bardelot]

//d100=13; 3d100=180; össz:193//
(Dormak)

< a sámánpapokat inkább hagyjuk .. >

-Ahogy gondolja kisasszony. Nem állt szándékomban megbántani. Azzal elteszem az aranyat.
-Sajnos nem tudunk korlátlan ideig a szolgálatára állni, de kíváncsian hallgatom az ajánlatát. Mint az már reméltem, bízok benne, hogy kölcsönössen tudunk egymáson segíteni.
< .. nök ... ezek sem normálissak .. emelett még símán kereshetett volna egy aranyat, ... én egy év alatt nem kapok ennyit pffh>
//Dormak nem tiszteli különösebben a nöi nemet, és nem is csodálja úgy öket mint az asziszok nagy többsége. Egyedül a gyermekes anyákat tartja valamire. A többivel szemben szinte közömbös, bár már volt dolga növel, de nem esik hanyatt egy szép kebeltöl vagy popsitól. Ha bejön a csaj, bejön, ha nem, nem. Ennél nem többek, és nem is kevesebbek a szemében. Tanult már pár dolgot arról, hogy mit és hogy kell csinálni egy növel, ha úgy hozza a jószerencse, de nem hajhássza öket, általában erre nincs is szüksége, alkata és markáns vonásai eddig mindig jó szolgálatot tettek.//

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Az esti mókuslátogatás miatt inkább csukott ablaknál alszom. Valahogy az itteni állatok bizalmatlansággal töltenek el még akkor is ha az egy édes kismókus. Nem venném jó néven, ha az éjjel szememet kinyitva valakit még találnék szobámba... biztosabb ez így.

Reggel örömmel tapasztalom, hogy sem fáradságom nincs, sem fájdalmam.
A reggeli tisztálkodást követően elvégzem a Szépségvarázst, majd közvetlenül ez után bekenem magam azzal a kenőccsel ami a szürke agyagedénykében van.

//Off: gondolom nem kell semmit dobni a varázslat sikerességére, ha igen szólj!//

Hagyom egy picit ivódni a bőrömbe és csak ezek után öltözöm fel kényelmes házi viseletbe.
Reggeli következik, majd előző napi elgondolásomhoz híven a laboratóriumba megyek tanulni, gyakorolni - Az alkímiáról már van ismeretem és ezt szeretném bővíteni. Először könyvet bújok (Alkímia és a Gyógyítás), majd ezek után a könyv útmutatásai alapján egyszerűbb gyógyszereket próbálgatok csinálni. Nem betegség ellen, tűz, fagy valamint fizikai sérülésre.

//Off: kb. 3 óra a könyvbújás, és ugyan ennyi idő a kisérletezés//

A támadás után hirtelen volt ez a nagy tanulás, de nem bánom, legalább teljesen leköt és nem gondolok arra, hogy mi lett volna ha...
Így ebédelni már kicsit fáradtan indulok.
Ebéd után egy kis sétát tervezek be, de a háztól nem távolodom el 20 lábnál tovább - inkább csak le-fel sétálok előtte, hogy egy kicsit mozogjak és szellőzzön a fejem.

//Off: ebéddel együtt fél óra//

A délután további részét ásványok megismerésével töltöm. Vannak szép vaskos könyvek, melyek az ásványokkal, kőzetekkel, drágakövekkel foglalkoznak - és mivel az Alkímia és a Gyógyítás könyvében nem egyszer találkoztam a kellékeknél ásványi anyagokkal, melyekről csak azt tudom létezik (vagy még azt sem), így ezt látom célszerűnek elővenni. Meg kell tanulni az alapokat, ha később magasabb szintre akarok eljutni az Alkímiában. Ha van a laborban "ásványi anyag gyűjtemény" (vagy valamilyen hasonló), akkor helyben látszatra, ha tudom kézzel fogva tanulok - milyen színű, állagú, formályú, porítható-e könnyen, van-e különleges szaga, stb... majd a könyvekből azt, hogy mi a főbb felhasználási területe, lehet-e belőle kivonni valamit, oldható-e, vegyíthető-e, stb.
Ebbe a tudományba rendesen belemerülök - nem csak az agyam lefoglalása miatt - hanem mert felettébb érdekes e tudomány számomra - még jegyzeteket is készítek.
Egészen vacsoráig ügyködöm.
Vacsora után ismét sétát tervezek, ismét szigorúan a ház körül, annak közelében, s majd ha elég fáradt vagyok lefekszem.*