Fekete Kastély (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Az árus értőn bólogat, mikor kiválasztod a neked tetsző felszerelést. (Vörös színben is találsz késtokot)
A kérésedre a pult alól előhúz egy vesszőtartó tokot, és kinyitva eléd teszi. A vesszők benne tompán csillanó fémből készültek.
Kihúzva az egyiket egy tökéletesen kiegyensúlyozott, négypengés fejű, borotvaéles vesszőt tarthatsz a kezedben. Tompán csillanó fémje szinte sugározza magából a halálosságot. Színe inkább szürkészöld, mint fém színű. Tökéletes munka és talán egy ezüst darabjáért nem is fedezi az igazi értékét.

// Off: A vesszők abbitból készültek. A lőtávolságot +10 méterrel, a sebzést pedig kockánként +1-el növeli.//

[Togar]

Zenir Argun

Megállok és megvárom míg a hölgy és a kísérete bemegy a fogadóba, majd én is elindulok az istálló felé hogy lerakjam a lovamat.Közben a nőn gondolkodom elég fiatalnak tűnik hogy ennyi fegyverest vezessen biztos valami nemesféle lehet.Mikor odaérek az istállóhoz szétnézek hová is tehetném a lovat hol van szabad hely.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Látván a nyílvessző tökéletes kidolgozását visszahelyezem a tokba. Igyekszem normál arcot vágni, s nem kimutatni, hogy mit találtam és ennek mennyire örülök.
Komótos arccal húzom magamhoz a vesszőtartó tokot is.*
- Köszönöm ezeket az árukat... - *csengetem ki értük a 2 arany és 2 ezüst összeget minden arcrezdülés nélkül, hiába, hogy másnak ez az összeg egy vagyon.*
- További kellemes napot! - *mondom az árusnak kalapot emelve. Elteszem a frissen vásárolt dolgokat a többi felszerelésem közé, majd visszafordulok még az árus felé.*
- Megmondaná nekem, hogy a Merrun éke nevű fogadóba ezen az úton kell tovább mennem? - *és mutatok a szélesebb kivezető útra.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*A csicsás fogadóról tudomást sem veszek. Nem azért mintha nem tudnám, hogy a többi épülethez képest szép, hiszen emberek közt nőttem fel, de engem sosem nyűgözött le a kövekből épített házak. Mind, mint egy sírbolt úgy néz ki. Hiszen a halottakat kell a némaságba fektetni. Én mindig is szerettem a természet által nyújtotta életet, az állatok és rovarok nyüzsgését, és tiszteletét. Ezért is nem a fogadóval, hanem a parkkal foglalkozok. Megállok, és nagy levegőt veszek. Bár tudom, ez csak egy kis sziget a kőépületben élők között, de hozzám ez a kis sziget közelebb áll, mint bármiféle fényes palota.
Körbe nézek a parkban, hátha meglátok valakit, akiről esetleg gondolhatom, hogy Apol mester. Ha nem találok senki ilyet, akkor a fogadó felé indulok. Természetesen a kutyának is intek, hogy jöjjön, vagy ha messzire elkóborolt a parkban, akkor füttyentek neki.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Az étkeztetés ... Azt hiszem megfelel mindenki számára az egyszerűbb, bár biztos vagyok benne, hogy még ez is pompázatos étkezéseket takar itt Önöknél. - *ezt komolyan is gondolom.*
- Jelenleg nem kívánok semmi különlegességet. Megvárom itt az orvost. Ám előtte, ha megengedi visszamennék a karavánhoz... Ide ugyanis nem hoztam magammal az erszényemet... Ha megengedi... - *hajlok meg kicsit bocsánatkérően, majd ha beleegyezését adja, akkor visszasietek a karavánhoz.
Ott a kíséret felé fordulok.*
- Itt megszállunk mindannyian. A szobabeosztást megtudják majd odabent. Addig maradunk itt, amíg Damal fel nem épül. Orvost már hívattam hozzá, nemsokára meg is érkezik.
Zahír velem jön! - *nézek az egyik harcosra, majd pénzt veszek ki a ládából a saját erszényembe; számszerint 10 aranyat.* - Nem szeretném, ha út közben bármi érne. Nem bízom csak a saját embereimben, magukban...
Salil és Gulzar, maguk ketten lesznek ma a felelősek ezért a ládáért. A szobámba vitessék, és ott fogják őrizni.
A továbbiakat majd csak azután fogjuk megbeszélni, ha Damalt ellátta az orvos. Az most fontosabb mindennél.
*Majd intek Zahírnak, hogy menjünk. Visszamegyek Ennohoz a fogadóba.*
- Parancsoljon. - *teszek le eléje 3 aranyat a pultra.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Az árus tágra nyílt szemmel vágja zsebre a kifizetett pénzt. Látszik rajta, hogy el sem hiszi a jó szerencséjét. A kérdésedre igen szívéjesen felel.

- Igen, igen! Jó irányba halad. A következő téren egyből balra megtalálja a fogadót, amit keres a méltóságos úr…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah, Zenir Argun
__________________________________________________

Sharifah

- Természetesen, asszonyom! – hajol meg feléd a pultos.

A karavánod felé haladva elsétálsz egy fiatal férfi mellett, aki éppen befelé igyekszik a fogadóba. Valószínűleg lovon érkezett, hiszen mi másért érkezne az istállók felől?

A testőrök csak bólintanak némán az utasításaidra, amikor visszaérsz a szekerekhez. A szolgálók közül négyen már a sebesült hordágyát tartják, amikor megjelensz, ők útra készek. A többiek a holmikat pakolják a szekerekről ki, hogy be tudják a szobákba hordani.

- Ahogy óhajtja asszonyom! – hajol meg a megszólított a parancsaidra. Most, hogy Damal kiesett a sorból, úgy látszik mindenki elfogad vezetőnek. Még a zord külsejű katonák is…

Mögötted a marcona katonával visszasétálsz a fogadóba, ahol az előbb látott fiatal férfi épp Ennoval beszélget.

Zenir

A fogadó istállójánál egy félelf férfi épp egy három szekérből álló karavánt rendezget. Két inas próbálja az utasításait követni. Mikor meglát téged, félbehagyja az utasításokat, hiszen már így is eléggé ellátta az inasokat tennivalóval és hozzád lép:

- Jó napot uram! Üdvözlöm a Merrun Ékében! Sajnos most rengeteg a dolgunk a karaván miatt, ám hagyja csak itt a lovát, azonnal sort kerítek rá is. Khossimell vagyok az istállómester. Azon az ajtón egy kertbe, majd a legdíszesebben továbbhaladva a fogadóba juthat. – mutatja a kertbe vezető ajtót, majd magadra hagy.

Lepakolva a lovadról követed az utasításait. A kertben viszont összefutsz azzal a lánnyal/nővel, akit már az utcán is megnéztél magadnak. Tényleg nagyon fiatal és szemmel láthatóan a karaván felé igyekszik. El is viharzik melletted.

Folytatod az utad a kerten át a fogadó udvarra néző ajtajához. Benyitva rajta egy kis folyosóra érkezel, aminek a túlsó vége egy nehéz szövetű függönnyel van letakarva. A függönyt félrehúzva egy nagyjából 10x10-es terembe érkezel.
A terem veled szembeni oldalán két ablak között egy szépen faragott ajtó áll. A két ablakon át az utca forgalmát látni.
Neked jobb kézre a terem majdnem teljes oldalát egy pult tölti ki, amely mögött egy szintén libériás férfi áll. Mögötte polcrendszer, számozott fakkokkal.
A pult mellett a sarokban egy hirdetőtábla van a falon, tele kisebb-nagyobb felhívásokkal. Mégis a közepére feltűzött nagydarab papír a legszembetűnőbb, méreténél fogva. Ami meglepő az az, hogy bár a lap nagy, az írás mégis csak pár sor rajta.
Melletted egy lépcsősor vezet felfelé az emeletre. A bal kezed felé eső falon, a pulttal szemközt egy nagy kétszárnyú ajtó vezet az éttermi részbe.
A mennyezeten egy tájkép freskója, a sarokban egy nagy szobanövény, a padló és a lépcsőkorlát csiszolt márvány. A lépcsőn réz csövekkel leszorított vörös szőnyeg fut a magasba…

A pulton egy nagy rakás kulcs van sorban kirakva, a pultos pedig egy nagy könyvbe írkál épp.
Jöttödre felnéz és köszönt:- Szép napot uram! Mit tehet Önért a Merrun Éke fogadó?

// Off: Írjátok le egymásnak magatokat pls… //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion
__________________________________________________

A parkot veszed szemügyre, és mivel jóval nagyobbnak bizonyul annál, hogy csak úgy áttekintsd, úgy döntesz, sétálsz egyet benne. Igazán frissítően hat rád a kellemes környezet, ám sajnos nincs szerencséd.
Bárkit kérdezel is meg, aki egy kicsit is hasonlíthat Apolra, mindenki csak a fejét rázza tagadóan.
Ráadásul nehezíti a kommunikációt, hogy a legtöbb ember, aki a csukja alá betekintést nyer, vagy rémülten hátrál el tőled, vagy tátott szájjal bámul.
Igazán lenyűgöző, ahogy az emberek reagálnak a külsődre, s bár régen is gyakran kerültél ilyen helyzetekbe, nem tudsz betelni az emberi reakciók sokszínűségének monotonitásába. A legtöbben úgy reagálnak, ahogy most is. Vagy menekülnek, vagy bámulnak. Ám a kis eltérések és különbözőségek, az arcjátékok sokszínűsége mindig elkápráztat.

Végül az egyik öreg férfi, aki egy padon üldögél felvilágosít:
- Apol a bölcs ilyenkor mindig a Merrun Éke fogadóban ebédel. Talán délután kijön ide is…

A kutyádat magad mellé füttyentve a fogadó felé indulsz.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Ennohoz visszatérve megvárom míg a társalgást befejezi az újonnan jött fiatal férfival, akit alaposan szemügyre veszek.
Ha sorrakerülök.*
- Itt van akkor az egy napi szobafoglalás ára számomra és kíséretem számára. - *teszem le a három aranyat a pultra.* - Most pedig akkor a sebesültünket felvinnénk a szobájába. Megtenné nekem még azt a nagy szívességet, hogyha megérkezne az orvos, akkor haladéktalanul hozzánk irányítaná?
*Ezt elrendezvén köszönet képpen meghajlok feléje és távozom kíséretemmel vissza az istállóba. Damalt be kell vinni a szobájába, és nemigen szólt még a többieknek senki, hogy sorjázhatnak befelé.*

//Kinézet:
Kb. 1,6 láb magas, 50 kg (arányos testalkata van, nőies, és nem gebe, de nem is rendelkezik súlyfelesleggel); napbarnított bőr, fekete fenékig érő hullámos haj, kékeszöld szem.
Lábán egy homokszínű cipő, melyben eltűnik a királykék buggyosaljú nadrág szára. Felsőtestére egy bordó blúzszerűséget vett fel, aminek az ujja könyékig ér, de az alja a lábszárközepéig. A blúz a derekától kezdve lefelé bővül, s elöl jobb oldalt teljesen hasított. (lásd a név alatti linken) A feje tetején egy selyem emámet visel, melyhez hozzákapcsolja az arcfátylát.
Fegyver nincs nálla.//

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

- Nagyon köszönöm az útbaigazítását!... - *mondom még az árusnak, majd tovább folytatom utam. Lovam kantárszáron vezetem tovább, a kutyámra pedig ráerősítem a pórázt amit újonnan vásároltam. A széles úton haladva megyek a fogadóig, remélve már nincs messze. Ha megtaláltam olyan bejáratot keresek, ahol a lovam is betudom vinni.*

[Togar]

Zenir Argun

Megcsodálom a berendezést és az épületet is, remélem találok a pénztárcámhoz mért szobát bár nem sokéig maradok.Odamegyek a pulthoz és én is köszönök a férfinak.

-Egy szobát szeretnék ma éjszakára és ennék is valamit.Nagyon szép ez a fogadó nagyon tetszik látom remek ízléssel építették és rendezték be.

Miközben várok a válaszra körbenézek kiket látok még itt.

//off: 190cm magas napbarnított bőrű kék szemű a haja hollófekete és hosszú hátul egy bőrszalaggal van összefogva.Ruházata egyszerű disztelen de inkább praktikus célt szolgál.Erős vászonanyagból készült a szine zőld.Oldalán egy hosszúkard lőg hátán egy hosszúij és tegez nyílvesszákkel.A kezében pedig egy lantot fog.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Csalódottan indulok a fogadó felé. Bár tudom, hogy hol van kit keresek, de jobb lett volna, ha a parkban tudunk beszélni. Itt nincs annyi kíváncsi szem, és én is jobban érzem magamat. Ha nem akarnék minél előbb találkozni vele, akkor valószínű a parkban megvárnám, de lehet ma nem fog itt sétálgatni. Az a biztos, ha megkeresem.
Sétálás közben az embereken elmélkedek, hogy milyen furák. Félelem vegyes csodálattal szoktak bámulni. Szinte már azt furcsállnám, ha nem ez történne. A fogadóhoz érve a lovaimnak keresek egy árnyékos helyet, és kikötöm oda őket. Megpacskolom a nyakukat, majd Varanggyal a lábam mellett bemegyek a fogadóba, és körbe pillantok.

//1.8 méter magas. Testalkata vékony, de nem összeesett. Ruhája gazdag polgár ruha. Nadrágja barna szövetnadrág, cipője díszes, ingei fehér, és nemesi cirádákkal ékesített, köpenye vajszínű selyemből van. Díszes övén három övtáska. Arca nem látszik a fejére húzott selyem csuklya miatt. De alóla egyenes, ezüst szálú, hosszú ápolt haj lóg ki, mely a mellkasáig ér.//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Pár perc múlva egy újabb térre jutsz, amely tulajdonképpen egy park. Az út a két oldalán kerüli meg a parkot, majd a túloldalán vezet tovább nyugatnak. Az itt épült házak mind előkelő, igen szépen kivitelezett házak, villák. A déli oldalt teljes egészében egy kőfal foglalja el, rajta három különböző méretű kapuval. Előttük nemesi egyenruhás őrség posztol.
Az út bal oldalán hamar észreveszed a Merrun Éke fogadó „cégtábláját”, egy nagy drágakövet.

A Fő tér felé csak egy szépen megmunkált ajtót és egy ablaksort találsz, ám némi nézelődés után felfedezed, hogy a mellette futó sikátorban egy nagyobb kapu is található. Feltehetően a fogadóhoz tartozik.
Arról hallasz ló nyihogást és érzel némi „lószagot” is.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah, Zenir Argun,
__________________________________________________

Sharifah

- Elnézést asszonyom, ez vagy sok, vagy kevés. – jön zavarba Enno. – Az első napi szállás 1 arany és 9 ezüst lenne, a három arany erre sok. Ha az első napi étkezést is kifizeti, az 4 arany a teljes karaván számára. Az a szállással együtt összesen 5 arany 9 ezüst, erre a három arany kevés. Elnézést kérek értetlenségemért…

- Természetesen azonnal felkísérjük az orvost, amint megérkezik.

Visszatérve az istállóhoz, látod, hogy már minden elkészült, már csak a szobákat kell elfoglalnotok. A Damal hordágyát tartók már kissé verejtékeznek, ám szolgálatkészen várnak a szavadra.
Amint jónak látod, a teljes pereputty felkerekedik és elfoglalja a szobákat.

Damal szobája egy egyszerűen, a te ízlésednek puritán szoba. Egy kényelmes ágy. Egy szépen faragott szekrény, egy utazóláda, egy ablak a belső udvarra. Egy asztalka, egy szék, mindkettő szépen faragott fából. Egy kád az egyik sarokban, függönnyel leválasztva.

Damalt óvatosan az ágyra fektetik, aki felnyög a mozgatástól. Lángrózsás arca verítékben fürdik, jelenleg eszméletlen.

// Gondolom te először Damal szobájába mégy a sebesülttel, és ott várod meg a felcsert. //

Zenir

- Jó napot uram! – válaszol a pult mögött álló közös nyelven.
- Köszönöm a fogadó nevében a dicséretet. Általában két kategóriában tudok szobát ajánlani, de éppen most érkezett egy dzsad karaván, biztosan látta a vezetőjét, az előbb ment ki az istállók felé. Az a fiatal hölgy az. Az összes ezüst-szobát kivette. Így már csak a nemesi lakosztályok között van üres, csak olyat tudok ajánlani. Azoknak egy arany az ára egy napra, étkezéssel együtt. Az első napot előre kell fizetni, a többit a kijelentkezéskor.
- Kérhetném a becses nevét, hogy felvezethessem a vendégkönyvünkbe? – lapoz egyet az előtte fekvő könyvben.

Miközben beszélgettek, az oldalajtón megint feltűnik a fiatal lány, immár testőrökkel, és három aranyat tesz le a pultra…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion
__________________________________________________

A lovaidat kikötöd egy fához a park szélén, bár többen is furcsán néznek rád a járókelők közül.
Igen nagy a forgalom, elgondolkodtató, hogy mennyire lehet biztonságos egy ilyen helyen hagyni a lovaidat, rajtuk a felszereléseddel.

A fogadó szépen faragott ajtaján belépve egy előtér- szerűségbe jutsz.. A bejárati ajtót két ablak fogja közre. A két ablakon át az utca forgalmát látni. A terem veled szembeni oldalán egy lépcsősor vezet felfelé az emeletre, mellette egy nehéz szövettel eltakart ajtókeret
Neked bal kézre a terem majdnem teljes oldalát egy pult tölti ki, amely mögött egy szintén libériás férfi áll. Mögötte polcrendszer, számozott fakkokkal.
A pult mellett a feléd eső sarokban egy hirdetőtábla van a falon, tele kisebb-nagyobb felhívásokkal. Mégis a közepére feltűzött nagydarab papír a legszembetűnőbb, méreténél fogva. Ami meglepő az az, hogy bár a lap nagy, az írás mégis csak pár sor rajta.
A jobb kezed felé eső falon, a pulttal szemközt egy nagy kétszárnyú ajtó vezet az éttermi részbe.
A mennyezeten egy tájkép freskója, a sarokban egy nagy szobanövény, a padló és a lépcsőkorlát csiszolt márvány. A lépcsőn réz csövekkel leszorított vörös szőnyeg fut a magasba…

A lépcsőn éppen egy népesebb társaság tart éppen az emelet felé, a függönnyel letakart ajtókereten keresztül érkeznek.
A pult mögött egy fiatal férfi épp egy vendéggel diskurál.
// A vendég leírását lásd Zenir reagja alatt… //