Vízmélyvára titkai D&D FR

[Quator ar Zaraquer]

(Garret)

*Bosszúsan lenézek az elszakadt ruhámra, madj vissza az ellenfelemre. Pár mérges fújtatás után ráförmedek az engem ért sérelem miatt.*

-TE! ... Te elszakítottad a ruhámat!!! Ezért megfizetsz disznó!

*Ezzel ismét megpróbáltam adni egy kis pluszt a küzdelemhez és megtámogatni eddig változó harci szerencsémet a magabizotsságommal. Jól jöhet még, ha kétesebbre fordul a helyzet, de egyenlőre nem változtatok meggyőződésemen, miszerint ideje pontot tenni ennek a csetepaténak a végére. Így ismét előre lendülve követem a férfit és újabb alacsony szúrással próbálkozom. Persze, mint mindig, az most se merül fel bennem, hogy esetleg örülnöm kéne, hogy nem az oldalamat hasította fel a ruhámmal együtt, de az efféle józanság sosem volt erősségem. *

//TÉ: d20+5=9+5=14
Sebzés: d6+1=5+1=6//

[Sessaryen]

(Seyl)

A csata idebent hirtelen véget ért. Már épp azon kezdek gondolkodni a beálló csendben, hogy vajon hova vezethet a másik ajtó, ha ilyen lények támadnak be rajta, és miért nem falazták már régen be?
Ekkor viszont a fogadó általunk elhagyott részéből csatazaj hallatszik be.

- Mi az ördög? ... - húzom fel jobb szemöldököm. A hátunk mögé kerültek volna? Nem hinném. Akkor...?

Gyorsan visszalépek az ajtóhoz és kinyitva felmérem a helyzetet. Látva, hogy a nyugodt fogadóból csatatér vált, újabb vesszőt hűzok elő és íjamat feszítem. Ez már kezd azért fárasztó lenni.

Fekete ruhás emberek az eddigi kocsmaközönség és még két fő ellen. Az egyik egy félszerzet, Őt már mintha láttam volna nyugodtan ebédelni. Vagy csak akart ebédelni? Lényegtelen. Most viszont elég heves kardpárbajt vív, és ahogy elnézem nem is rosszul.

Tehát a fekete ruhások a rossz emberek.

< Lássuk csak... > gondosan célba veszem az egyik fekete ruhást, és útjára küldöm a vesszőm...

// Off: TÉ: 1k20+3 = 5(+3) [8]
Sebz: 1k8 = 4 [4] //

[Garmacor]

[iamint elhall a helységben a csatazaj a kinti zajokkal kezdek foglalkozni és azonnal az ajtó felé pördülök[/i]
//off ha Seyl már az ajtóban van felkiáltok
- Engedj íjász
majd a választ meg sem várva indulok a fogadó részbe ha Seyl útban van akkor megpróbálok elsiklani mellette arra gondosan ügyelek hogy még véletlenül se lökjem meg a kezét majd az első utamba akardó fekete ruhásra támadok

TÉjobb:1k20 = 19 [19]
sebzésjob:1k8+1 = 2(+1) [3]
TÉbal:1k20 = 9 [9]
sebzésbal:1k6+1 = 2(+1) [3]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Vízmélyvára mellett
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők: Mindannyian
_____________________________________________________________

Benn a konyhában véget ért a csata a védők győzelmével, de sok pihenésre nincs idő mert kinntről is csatazaj hallatszik. Seyl reagál a leggyorsabban kinyitja az ajtót és körbenéz látja hogy odakinnt is épp döntetlen az állás öt feketerühás idegen harcol öt helyivel. Ezután gondolkodás nélkül lő ám a sietségben kissé pontatlanul céloz így lövése a nyitott ajtón keresztül elhagyja a fogadót. Ekkor Nailo félretolja az útból majd az egyik szorongatott vendég segítségére siet. A hozzá legközelebb álló ellenfélhez rohan majd oldalról megszúrja ideje nincs reagálni így a szúrás talál és olyan pontos volt hogy az ellenfél hang nélkül összacsuklik és már csak négyen maradtak.Nailo második támadását így el sem indítja mert már nincs rá szükség.Eközben Garret a ruhája elszakadása miatt eléggé bosszús és ezen gondolatait megosztja ellenfelével aki szavai hatására elvigyorodik, ám Garret ekkor ismét lecsap és a vigyor az ellenfél arcára fagy, ugyanis a szúrás a gyomrát érte és elég súlyos sebet okozott neki. Összeesik és komoly fájdalmaival küszködve fetreng a padlón.Ekkor a frissen érkezett vendég egy ügyes csellel az ellenfele mőgé kerül és hátbaszúrja aminek hatására az is összesik és nem mozdul.Immár a támadók létszáma kettőre apadt de a szemükben a fanatizmus lángja ég és látszik rajtuk nem adják fel.

[Quator ar Zaraquer]

(Garret)

*A padlón még nyöszörgő ellenfelembe törlöm nagyjából a rövidkardom pengéjét, majd ismét magam elé emelve a fegyvert, vésztjósló vigyorral megindulok a maradék két feketeruhás felé. A többi harcba bekapcsolódóval egyenlőre nem sokat foglalkozok. Tegyék csak,a mit jónak látnak, amíg mellettem és a vendégek maradéka mellett küzdenek és nem ellenünk. Közeledve az ellenfelekhez azért továbbra is mondom a magamét, bár most eléggé gonoszkás és enyhén még gunyorosnak is mondható hangnemben.*

-Lám-lám. Úgy tűnik megcsappantatok sakálok. Itt lenne az ideje, hogy földhöz végjétok a fegyvereiteket és saját magatokat is, amíg nem késő!

*A szemükben csillogó fanatizmust sokaknál láttam már, de megérteni, elfogadni sosem tudtam igazán, hogy miért akarnak ennyire meghalni a bolondok. Valószínűsítem, hogy nem hatják emg őket szavaim, így ha nem engedelmeskednek, akkor segítek nekik elérni "céljukat" és a közelebbibe próbálom mélyeszteni a kardom hegyét.*

<Mindig ez az állandó mészárlás. Bár ne nyavajogjak, hiszen ezt szeretem, ha pezseg az élet körülöttem és csilingelnek a fegyverek. >

//TÉ: d20+5=19+5=24
Sebzés: d6+1=5+1=6//

[Sessaryen]

(Seyl)

A létszám az egyenlőről gyorsan átbillen a túlerő felé a hazaiak javára.
Nekem így már itt nincs dolgom, a maradék két támadónak is meg kell hagyni az esélyt...
Szépen visszalépek a konyhába, és megvizsgálom az elesetteket.
A kocsmárosra felnézve kissé csodálkozó arccal kérdezem:

- MIK ezek? És hogyan kerültek be a fogadóba? És kik azok a fekete ruhás emberek, akik a vendégeket hentelik? - bökök az étterem felé a hátam mögé...

[Garmacor]

amint összeesik az ellenfelem gyorsan körbenézek látva, hogy a fogadó közönsge túlerőbe kerül már a fogolyejtésen jár az agyam a következő feketeruhás felé indulok és megpróbálom lefegyverezni
//off Togar nem ismerem az erre vonatkozó szabályokat légyszi vond le ha valamit kell

TÉjobb:1k20 = 9 [9]
sebzésjob:1k8+1 = 6(+1) [7]
TÉbal:1k20 = 0 [0]
sebzésbal:1k20 = 0 [0]
sebzésbal:1k6+1 = 00(-0) [1]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Valahol egy tisztáson
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők: Mindannyian
_____________________________________________________________

Nailo elindul hogy lefegyverezze az egyikett, mindkét életben maradt alak elvigyorodik Garret szavaira majd egy ismeretlen nyelven kimondanak 3 szót és rámutatnak Garretre, Seylre az ismeretlenre és Nailora, egymás felé fordulnalk és elvágják a saját torkukat. Mielőtt összesnének egy vörös színű örvény kezd el kavarogni a fogadóban és iszonyatos erővel kezd el szívni befelé mindőtöket. Egy pillanatra úgyérzitek mintha ketté akarnának szakítrani titeket majd hirtelen zuhanni kezdetek és elég keményen értek földet.Egy tisztáson találjátok magatokat körülöttetek szék és asztal maradványok. De rajtatok kívül senki más nincs itt. Körben tölgyfákat láttok és csend uralkodik még a szél sem fúj, az egyik közeli fáról egy mókus figyel érdeklődve honnan kerültetek ti ide az ő tisztására.

[Quator ar Zaraquer]

(Garret)

*Ahogy furcsa dolgokat kezdenek motyogni és mutogatnak már lendülök is előre, hogy a boszorkányoskodásnak elejét vegyem, de már késő, így csak azt érzem, hogy beszippant ez a vörös örvény. A tisztáson földet érve minél hamarabb arrébb hemperedek, hogy ha van körülöttem valami vagy valaki, aki a fekvő célpontokat szereti azért ne legyek teljesen kiszolgáltatva, majd mikor nem érzékelek támadást lassan négykázlábra állok, majd feltérdelek és körbenézek még mindig szorongatva rövidkardomat harcra készen. Látva, hogy egy zöld tisztáson vagyunk kicsit elcsodálkozok és észrevéve 5. "társunkat" a mókust rászólok foghegyről.*

-Mit nézel bundás?!?

*Ezután tudatosul bennem, hogy a harc elején lecsúsztattam a hátizsákom és nagyjából minden felszerelésem a székem lábához... Most kicsit ijedt képet vágva felugrok és a bútormaradványok között lázasan kutakodom, hogy megvannak-e, illetve átestek-e velünk a saját holmijaink is?*

-Ezek a penészvirág öngyilkos-disznók még azt se várták meg, hogy összeszedjük, amink van az örvénylés előtt.

[Sessaryen]

(Seyl)

Keményen érkezem a talajnak, annyira leköt az általam nem ismert mágiaforma megfigyelése.
Most viszont a környezetemet figyelhetem meg...
Érdekes, hogy pont mi négyen huppantunk ide. Miért mi? Miért ide?

Körbenézek, hol is van ez az "ide". Ráhangolódok a fákra, a fűre, az ágon a mókusra.
Érzékeimet hívom segítségül megállapítani, egyedül vagyunk e?
És hol van a hátizsákom??

//Mágiahasználat (spellcraft) próba az ismeretlen varázslatra: 1k20+7 = 8(+7) [15]
Mágiaismeret próba: kik használhatnak ilyen mágiát: 1k20+6 = 19(+6) [25]
Észlelés próba: 1k20+4 = 11(+4) [15]
Hallgatózás: 1k20+5 = 2(+5) [7] //

[Garmacor]

a kántálást hallva rosszat sejtek, de tehetetlen vagyok a mágiával szemben a zuhanás közben már igyekszem úgy helyezkedni, hogy az esetleges esés minnél jobban tudjam tompítani
a tisztásra jutva először gyorsan körbenézek, hogy kik is vannak körülöttem majd a roncsokat mérem föl hátha megtalálom a görényem illetve a felszerelésem hiányzó darabjait
ezután az erdőt kezdem fürkészni hátha meglátok vagy hallok valamit majd ujdonsült társaim felé fordulok
- Üdvözletem Nailo vagyok. Van valami sejtésük hogy mi is történt velünk?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Vízmélyvára mellett
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők: Mindannyian
_____________________________________________________________

Seyl megáll meredten a tisztáson és koncentrál de sajnos fogalma sincs miféle mági hatására kerültek ide és miért pont ők.Körbenézve a tisztáson látja majdnem a fogadó teljes berendezése itt van darabokban.

Garret rászól a mókusra aki végigméri majd eltűnik a fa levelei között.És szinte Seyl-lel egyszerre kezdik keresni a felszereléseiket.Ez egy kis ideig eltart de a romok alatt megtalálja mindenki a saját cuccait.

Nailo kérdésére egyedül egy ember reagál aki viszonozza a köszönöm.

Üdvözletem Will vagyok és megmondom őszintén fogalmam sincs hol vagyunk és miért éppen mi.Az egyetlen amit tudok a támadók Zentharimok voltak és valamit kerestek.Talán ott vagyunk ahol ez a valami van de erről egyenlőre fogalmam sincs

[Quator ar Zaraquer]

(Garret)

*Megkönnyebbült sóhajtással ölelem magamhoz a hátizsákomat és ezzel együtt felszerelésemet, majd mintha mi se történt volna feveszem a hátamra a cuccokat és közelebb sétálok a fecsegőkhöz, miközben meghúzom a szíjakat, inkább csak megszokásból.*

-Garret Merrymar. Annyi történt, hogy átestünk egy boszorkányos örvényen. Azt hittem ezt ti is láttátok. Nincs értelme azon évődni, hogy mi történt vagy miért mi és hasonlók. Minden kiderül idejében. További jó csevejt én megyek megtudom hol vagyunk.

*Ezzel kardom pengéjét törölgetve elsétálok északnak az erdőben. Nem igazán tudom én se hol lehetek, de ha előre megyek egy idő után vagy belebotlok a helybeliekbe vagy valami jellegzetes terepakadályba, amiről már esély lesz azonosítani az erdőt, tájat.*

[Sessaryen]

(Seyl)

Megkönnyebbülten pakolom össze a holmimat és támasztom a lábamhoz a zsákom.
Csak ekkor fordulok a többiekhez.

- Seyl vagyok. Üdv.

Kissé összeráncolom a homlokom.
- Sajnos fogalmam sincs hol lehetünk. Valami mágikus esemény történt velünk, az biztos, de hogy hol vagyunk?... - rántom meg finoman a vállamat.
- Talán várjuk meg Merrymar-t, hogy mit sikerül megtudnia. Vagy utána is mehetünk, hiszen egyik út olyan most, mint a másik...

[Garmacor]

- Hm. Pillanat összeszedem a cuccaimat és akár mehetünk is.
ezzel összeszedem a felszerelésem illetve megkeresem a görényemet. Az íjam idegét ellenőrzöm majd visszarakom a tokjába.
- Mehetünk részemről.