(Eran dha Sado)
*Elfoglalja a helyét a Vihargárda élén és õ is az embereihez hasonlatosan mozdulatlanul, szótlanul várja a Nagymestert és annak poarancsait. A lobogó rá is nagy hatással van, de nemcsak a selyembe szõtt mérhetetlen hatalom miatt, hamen mint minden felszentelt Ranil-lovag õ is fanatikus hittel viseltetik Uruk és annak ynevi "helytartója" a Nagymester iránt. Egy percre sem volt és nem is lesz soha kétséges, hogy gyõzedelmeskedni fognak. Mikor Ranga odaadja a nyakperceket azért elsavanyodik egy pillanatra a hangulat, de a harc elõtti várakozást ez sem tudja beárnyékolni. Végül csak annyit mond, amit ilyenkor nyugtázólag katonáéknál szokás és az Unió örökkön fennálló jelmondatával búcsúzik Rangától.*
-Igen Nagymester! Az áldozat lészen diadalmunk!