A hajsza

[Alauron]

(Lertanard)

<Világos hogy nem tisztességes ember, sem bennem nem bízik, és hazudozásra venne rá, holott elvileg ő áll a jó oldalon, legalábbis ezt akarta nekem beadni. Nem hiszek neki most már. Csak azt tudnám hogy süllyedhet oda egy pap, hogy segített neki? Talán mégsem pap volt, csak véletlenül pont a beépített kém elé hoztam az ügyemet. Ezt kell hinnem, egy igazi pap sosem árulna el egy hozzá fordulót, főleg ha tudja, hogy vesazélybe kerülhet.>
Elgondolkodik, de nem az úr szavain, bár az könnyen azt hiheti, csak a beletörődést látja rajta.
- Tisztában vagyok a helyzetemmel. Idegen vagyok és nem bízik bennem, bár ez szügségtelen. Szerintem jobb lenne az igazat mondani mindenkinek, hogy Krad papja, és ön uram, beszélt velem, s most már látom hogy a legjobb amit tehetünk az, ha kegyelmedre bízzuk a továbbiakat. Hisz, bár idegen vagyok mondom, mégis akivel csak beszéltem tisztelettel szólt önről, nem kérdés nekem hogy megyek és beszélek hát velük.-indul is vissza a fogadóba.- De mert úgy akarja azt teszem amit mond, és azt mondom majd amit javasolt.-teszi hozzá
<Tényleg ezt kellene tennem, és el is mondom majd a többieknek ezt a lehetőséget is. De már előre tudom hogy azt mondják, főleg Ariel, meg Awyer hogy ne tegyünk kedvére. Utálom, hogy hazudnom kellett a lordnak, mégiscsak tekintélyes ember, s lehet igaza van, de végülis megteszem amit kért. És meg is értem Arielt is, én sem tennék másként. Remélem most kimegyek innen és nem látom többet a képét. Bár ne jött volna hozzánk az a szerencsétlen, s bár ne lenne nálunk az az átkozott holmi. Mindig tudtam hogy a tudós fők és varázslók holmija veszélyes, úgy látszik még akkor is ha gyógyítani lehet vele.>

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel

- A csendesbe visszajöhetnek, ha kijutottak a fogadóból. Abban a nagy kavarodásban, amit ön fog csinálni, nem is fog feltűnni. De igyekezniük kell, még azelőtt kell eltűnniük a városból, mielőtt a rend helyreáll.

Hira közben szakavatott mozdulatokkal önt némi fekete port egy tégelybe, majd a tartalmát a kezébe fogja és elkezdi simogatni vele a hajadat. Aztán úgy fésüli, ahogy te sosem, hiszen szélben vagy vágtázva úgy nem maradna meg. Azután valami ecsetféle dologgal a szemedet veszi célba, és tőle szokatlanul lágy hangon figyelmeztet:
- Ne mozogj! Most még csak ne is pislogj, mindjárt kész. Aztán a szádra ken valami zsaírosat és figyelmeztet:
- Próbáld nem nyalogatni, amíg a fogadóba nem érsz. Ott viszont mielőbb törölj le magadról mindent és öltözz vissza úgy, hogy ne lássanak. A hajadat meg fésüld vissza az eredetire, és amint teheted jól mosd le. Furán nézne ki, ha az eredeti szín keveredne a mostanival.
Úgy bámul, mint egy művész a festményét, majd ruhákat kotor elő és hozzád méregeti. Azt látod, hogy a ruhák olyan agyafúrtan lettek megalkotva, hogy bár nem rád szabták őket, kis trükkel méretre lehet őket állítani.
- Egész jól fog állni. - mondja és úgy kapja le rólad a cuccaidat, hogy tiltakozni sincs időd. Kicsit zavar az öreg jelenléte, de nem pillant rád, feltehetően tényleg vak. Amit rádad, azt magadtól sosem viselnéd, olyan kihívó és feltűnő. Ő viszont szemmel láthatóan meg van elégedve.
- Ha minden simán megy, a fogadóban találkozunk, de előtte én is átöltözöm. - mondja, és közben olyan szende mosolyt villant rád, mintha két csínytevő kamasz lennétek.
- Gyerünk, nincs sok időd. - mondja a nő és kifelé tessékel.
Az öreg még búcsúzóul megszólal:
- Vigyázzon magára kislány. És ne híresztelje, hogy valaha is látott minket.
A titkos átjárón keresztül az istállóba juttok, Reyn és a fiatal srác épp egy zsákot igyekeznek tiltakozó lovad hátára rögzíteni nem sok sikerrel. A srác szeme elkerekedik, amikor meglát, Reynnek meg szinte leesik az álla, úgy bámul.
- Ez a pillangó ma nem dolgozik. - mondja Hira a férfinak némi malíciával.
- Boszorkány vagy, Hira. De zseniális.
- Nalatia egy utcalány volt, akibe a Tirsan-ház trónörököse beleszeretett jópár évvel ezelőtt. - mondja neked a férfi magyarázólag.
- Mivel teljesen elvette az ifjú eszét bájaival, a családnak el kellett távolítania. Egyesek szerint egy zsák pénzt kapott, hogy eltűnjön, de én inkább azt a verziót hiszem el, hogy őt tömték egy zsákba és ásták jó mélyre. Elég sokan fel fogják ismerni...

A jöttödre a lovad kissé megnyugszik, úgy látszik rádismert az álcán át is. A fiú és Reyn végre rögzítik a zsákot és a férfi kezét nyújtja, hogy felsegítsen a nyeregbe.
- Ha jelt adok, induljon el azon a kapun és forduljon jobbra. Azután nyúljon hátra és húzza meg ezt a madzagot jó erősen. A zsákból arany fog az utca porába csorogni, ekkor induljon el a piac felé. A piac előtt menjen úgy, mintha nem bírna a hátassal, hagyja, hogy észrevegyék, de ne érjék el. Azután ha már elég nagy a felfordulás, induljon el kifelé. A kapu őrségét ügyesen kell kicseleznie, ne engedje, hogy megállítsák. Azután vágtasson a fogadóba, egészen be az ivó részbe. Szórja szét a maradék aranyat és vigye a jószágot hátra, aztán gyorsan öltözzön vissza és várjon a szobában a többiekkel. Ha három lassú és két gyors kopogást hall, nyissa ki az ajtót, azok mi leszünk. Ha más akar bejutni, védekezzenek. Az őrök is inkább az arannyal lesznek elfoglalva, így feltehetően vér nélkül jutunk ki. Vagy legalábbis nem mi fogjuk kiontani.

Alig tudod követni az eseményeket magad körül, soha nem gondoltad volna, hogy egyszer ilyen ruhát lészel képes viselni, és úgy érzed, jobb is, hogy nincs tükör a közelben. Bár a férfiak tekintetéből azt olvastad ki, hogy igazán vonzó vagy így, de vajon Arel milyennek lát? Aztán az előtted álló feladat jut eszedbe és rájössz, hogy Arelnek tetsző teendők állnak előtted, egy város nyugalmát kell felbolygatnod, hogy a társaidat és a küldetésed megmentsd. Arel meg nem arra tanított, hogy válogass az eszközökben.

Reyn rádnéz és bólint. Itt az idő, indulnod kell. Hú mi lesz ebből...

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Lertanard

- Tedd harcos, amire teremtettek. - mondja a bikatermetű és a testőrök utat nyitnak a kijárat felé.

Kifelé menet meglátod a papot, akivel beszéltél - kerüli a tekintetedet, de még a többi pap is szándékosan másfelé néz.

Odakint újra megcsap a tűző nap heve, most tűnik fel, a templomban milyen hűvös volt. Az idefelé kihalt utakon most több csellengőt is látsz, akik hogy-hogynem, mindig a közeledben maradnak. Ha titokban akarnak szemmel tartani, nem túl ügyesen csinálják. Hideg tekintetük láttán az jut eszedbe, talán azt várják, hogy olyat tegyél, amire válaszul végre azt tehetik, amihez értenek, és kardélre hányjanak ahelyett, hogy itt alakoskodnának.


Allaro és Zenrog

A fogadóba egy lovag érkezik és a fegyverhordozója. Amikor felnéztek, bólintásal üdvözölnek és egy távolabbi asztalhoz telepednek. A fogadós régi ismerősként üdvözli őket:
- Micsoda öröm, hogy megtiszteli házunkat a jelenlétével nagyuram. A vacsora már készül, addig is a szokásost szabad?
Később ki is hoz egy-egy kupát nekik és iszogatnak.
Nemsokára Awyer is belép.

[Noryella]

Ariel

Igyekszem nem ficeregni a lány keze alatt, de nagyon nehéz megállni, hogy ne pislogjak folyton. A ruhában viszont határozottan olyan érzésem van, hogy túl sokat mutat belőlem. A férfi meg is adja a választ a sejtésemre, hogy miért éreztem furán magam benne. De nincs sok időm gondolkodni az elhangzottakon, ruhámat a hátizsákomba gyűröm és a tetejére készítem a fésűm és a tükröm. Amikor a lovamhoz érek megvakargatom a füle tövét és így szólok:
- Szellő, ugye hallottad mi lesz a dolgunk? Most nagyon gyorsnak és ügyesnek kell lennünk... Ugye számíthatok rád?- Kérdezem tőle.

<Igen okos állat, úgyhogy nem hiszem hogy gond lenne vele... A kérdés inkább az, hogy én elég ügyes vagyok-e, és hogy eléggé sokan felfigyelnek-e rám.>

Mivel indulásra készen állok, felmászok a segítségemmel a nyeregbe és az induláshoz várom a jelet.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel

Az ereidet elárasztó adrenalin jól ismert érzése eszedbe juttatja, miért is szereted az ilyen feladatokat. Szinte felkacagnál, hogy ragyogó tekintettel nézz szembe a veszélyekkel, de a szereped szerint ügyetlen lovasnak kell látszanod, hát elnyomod a kitörő lelkesedést. A férfi jelére elindulsz kifelé a kapun és egy teljesen üres utcára jutsz. Nyilván azt kellett megvárnod, hogy az utca üres legyen, hogy ne láthassa senki, honnan jöttél. Jobbra indulsz és egy nagyobb utcára jutsz, ahol néhány járókelő ténfereg. Az egyikük arcán látod, hogy felismeri a nőt, akit alakítasz. Elkerekedik a szeme és csak bámul rád. Hátranyúlsz és meghúzod a madzagot. Először nem akar engedni, de azután sikerül kirántani. Apró aranyszín darabkák hullanak ki belőle a földre.
- Husika, kiszakadt a zsákod... - mondaná egy jóindulatú férfi, amikor észreveszi mi is potyogott ki belőle. Odarohan és felkapja, amennyit tud. Közben ösztökéled a lovadat, hogy tartsd a távolságot. Kiabálás kezdődik mögötted, a házakból emberek jönnek ki, kezdenek üldözőbe venni az aranyat kergetők, és egyre többször hallod a hitetlen kiáltásokat: Nalatia, arany. Kiérsz az útra, ami a piacteret szegélyezi, itt még több ember fordul feléd, hamarosan ügetésbe kell váltanod, ha nem akarsz beszorulni az emberek közé. Kezd jó kis tömeg összeverődni mögötted, egyesek téged bámulnak szörnyülködve, de a legtöbben egymást ölik a lehullott kincsekért, vagy éppen magát a zsákot akarják megkaparintani a lovadról.
Micsoda őrület! Egy kis arany mit művel az emberekkel. Azután belegondolsz mennyi arany is lehetett a zsákban és megérted. Ennyi aranya az egész hercegségnek nincs!
Nem érsz rá tépelődni, mert két katona jön szembe, feltartott karral jelzik, hogy állj meg. Ha megteszed, pillanatok alatt utólér a tömeg. Ügyetlenkedést színlelsz a lovaddal és közéjük hajtasz, egyikük el akarja kapni a kantárt, rácsapsz a kezére, na erre nem számított. Azután megpillantják, mitől gyűlt össze a tömeg és már ők sem veled foglalkoznak, hanem szedegetik, ami a földre hullt. Mivel gyalogosan jöttek, hamarosan elmaradnak mögüled. Hú, ez közel volt. Egy udvarból lovas jön utánad, így már nem egyszerű a helyzeted, és mielőtt tovább kísértenéd a szerencsédet, vágtába váltasz és elindulsz ki a városból a fogadó felé. A lovadnak elég nehezére esik ekkora plusz súllyal vágtázni, de azért hősiesen igyekszik, miközben vadul fújtat.
Hamarosan meglátod a városkaput, viszont ott most jópár katona áll őrséget, és egyikük elindul a csörlőhöz is. Ó Arel, ha leereszti a rácsot...


Lertanard

Nyugodt de határozott léptekkel sétálsz át a városon, nem mintha ez tükrözné a lelkedben levő állapotot, inkább csak a harcos tanítását, aki nem mutatja ki gyengeségét az ellenségnek. Kiérsz a lovagnegyedből és a kapu felé veszed az irányt. Visszanézel, mert a piac felől furcsa hangokat hallasz. Alig hiszel a szemednek, amint egy utcalány olyan rövid szoknyában ül meg egy lovat, amilyet még életedben nem láttál. Valami szóródik mögötte, amit a tömeg próbál felszedegetni de annyira, hogy véresre marják érte egymást. Micsoda egy őrült vidék ez! A lány elvágtat melletted és meglátod, mi szóródik a zsákjából: csillogó arany kavicsok. Ha nem teszel valamit, a tömeg hamarosan elsodor.

[Noryella]

Ariel

<Ó Arel! Mindenre számítottam, csak erre nem. A városban viszont nem ragadhatok!
Ki kell törnöm innen! Egy életem, egy halálom, de én bizony megpróbálom...
Sólyomasszony, kérlek, segíts utamon!>

Fohászkodom egy röpke imát, miután átgondolom a helyzetet. Szellő oldalát épp csak annyira megbököm, hogy a zsák ne essen le és vágtázni kezdek a kapu felé. Nem foglalkozom senkivel addig, amíg ki nem érek a városból. Utána a fogadó felé veszem az irányt és bevágtatok a bejáraton, ahogyan azt előre megbeszéltük.

//Hétfőtől péntekig nyaralok, úgyhogy legközelebbi reag tőlem szombat estefelé várható.//

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/

//bocsánat, bocsánat, bocsánat. elkerülte a figyelmemet a ránk vonatkozó reag//
Az elf saját beszél, így egyoldalúvá válik a beszélgetés. Nem zavarom meg meghitt pillanatában, magam is elmerengek. Biztos a bor teszi.
Fegyverzörejre és a fogadóshangjára rezzenek fel. Érdeklődve figyelem a megérkezőket, ösztönösen felmérem a leendő áldozatot vagy ellenfelet. Hmm, csatlóssal van.
"Fogadjunk, hogy az kinn fog aludni az istállóban, amíg ura odabenn az ágyat nyomja!"

Kisvártatva visszaér az egyik társunk. A kupámat lendítem felé és szótlanul az asztalhoz invitálom.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel
Saját szívdobogásodat dübörgésnek hallod az izgalom hevében, de az azért még eljut hozzád, amint a kapus lekiált a parancsnoknak:
- Leengedjem uram?
- Az ég szerelmére, le ne engedd a kaput! Ezek így is agyontaposnak minket.
Féktelen vágtában érsz át a városkapun a mezőt átszelő útra, olyan érzés, mintha börtönből lépnél ki a fényre. Egy diadalittas sikoly tör fel a torkodból szinte önkéntelenül, valahol a tudatod mélyén valami azt mondja, hogy nem helyénvaló, de zabolátlan véred simán felel rá: Kit érdekel!
A szemed sarkából megzavarodott íjászokat látsz, célba vettek , de mintha parancsra várnának: nyilván nem rád számítottak. Hamarosan eléred a fogadót, és a lovadat az ivó részbe vezeted. Szellő kicsit berzenkedik a fogadó szagorgiájától, de azért be tudod vinni magaddal. Benn ül Allaro és Zenrog egy asztalnál, Awyer feléjük tartott de megállt és rád bámul, egy másik asztalnál pedig egy lovag ül a szolgájával, mindketten elkerekedett szemekkel bámulnak. Hatásos belépő volt...

Awyer, Arvaroll, Allaro (NJK)
Kintről agyonhajszolt vágtázó paripa fújtatása hallatszik, majd kinyílik az ajtó és egy nő lép be a lovával. De milyen nő! Egy olyan. Egy rosszlány, amilyet Erion örömnegyedében sokat látni, de itt és ilyenkor?

Arvaroll (Zenrog)
Arról volt szó, hogy a fogadós diszkréten intézi a nőt, akit ígért, erre belép nagy csinnadrattával fényes nappal? És miért hozta be a lovát? Mi lesz ebből! Mondjuk megéri a pénzét az igaz, bár éles szemed kiszúrja, hogy vastagon ki van maszkírozva, de az olyan lányoknál ez igazán nem rendhagyó, és valóban valami vad erotikus vonzerőt áraszt.

Awyer
Próbálod nem legeltetni a lányon a szemed, de nem sikerül valami jól. Aztán kiszúrod a lova hátán levő zsákot, amiből apró kavics méretű arany hullik a padlóra, és ott nagyot koppan.

[Noryella]

Ariel

Ahogy a tolvajokkal megbeszéltük, tovább játszom a szerepemet. Szellőt kissé megbököm oldalról, hogy felágaskodjon és ügyetlenséget mímelve körbe táncolok vele. Ettől remélhetőleg a zsákban lévő maradék arany is a földre hull. Ha ezzel megvagyok gyorsan a söntés felé veszem az irányt. Az ajtón át kivezetem a lovat hátra az istállótérbe, aztán gyorsan elvonulok átöltözni a szobába.

[Meridian]

(Awyer)

*Arckifejezése meglehetősen bamba egy pillanatig, hisz bárki megmondhatja, hogy nem mindennapos jelenség egy, a fogadó ivórészébe lovastul becsörtető, nos... khmmm... lány. A bárd gyorsan úrrá lesz arcizmain, és felölti megszokott, széles, fogvillantós mosolyát. Már mozdulna a lány felé, amikor meglátja az apró aranydarabot, amint koppanva a padlóra hull. Közelebb lép, a táncoló ló majdnem rálép.

<Hóóóóóó...>

Lehajol, kezébe veszi az aranyat, felemeli, fénybe tartva vizsgálgatja egy kicsit.

-Hé, kislány...! *Látván, hogy a lány már kivezette a lovát az ivóból, utána indul. Az istállóban odalép hozzá, leveszi a kalapját, meghajol, mosolya csak úgy ragyog.

-Üdvözlöm, hölgyem! A nevem Awyer, legendák, és asszonyálmok avatott ismerője, és azt szeretném csak udvariasan megkérdezni, hogy mi a Dartonnak ront be a kocsmába egy nagyobbacska falu árával az iszákjában?

*Arckifejezése meglehetősen érdekes, a meglepődöttség, düh, kíváncsiság egyszerre tükröződik rajta.

[Noryella]

Ariel

Mintha semmit sem hallottam volna, az ajtón át kivezetem a lovat hátra az istállótérbe, aztán gyorsan elvonulok átöltözni a szobába. Ahogy elindulnék látom, hogy Awyer jön utánam.

<Arelre! Mi a fészkes fenének nem bírsz a fenekeden maradni ember?!
Mindjárt nagy bajban leszünk! Gyorsan cselekedni kell!>

-Üdvözlöm, hölgyem! A nevem Awyer, legendák, és asszonyálmok avatott ismerője, és azt szeretném csak udvariasan megkérdezni, hogy mi a Dartonnak ront be a kocsmába egy nagyobbacska falu árával az iszákjában?

Arckifejezése meglehetősen érdekes, a meglepődöttség, düh, kíváncsiság egyszerre tükröződik rajta.
Hát gyorsan karon ragadom és halkan szólok hozzá:

- Awyer Ariel vagyok! Nincs idő magyarázkodni élet-halál kérdésről van szó! Gyere velem gyorsan a szobánkba! - Azzal megindulok felfelé vele.

Amint a szobába érek, bezárom az ajtót. Most először merek vetni egy pillantást kinézetemre a tükrömben, mielőtt megszabadulok ettől az ideiglenes külsőtől. Az arcomat és a hajamat alaposan lemosom a dézsa vízben és felveszem a saját ruhámat. Igyekszem nagyon gyorsan cselekedni, de azért a festéket is teljesen eltüntetni. A ruhát a földön lévő hatalmas párnák alá rejtem úgy, hogy ne látszódjon egyáltalán, csak ha hozzányúlnak a párnákhoz.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
Afene, azért ennyit nem ittam - hördülök fel félhangosan. Igaz, könnyen vélheti az ember borgőzös képnek a lovastól becsörtető nőt, de aztán az a hang - arany koppan a földön. Hiába mozdulnék, valaki megelőz, így csak azt figyelhetem, hova teszi. Átkozott ficsúr, már rá is mozdult a nőre.
Kissé mámorosan állok fel - láb jól tart, de most ne szabad zsebekben turkálni, emlékeztetem magam. Az elf reakcióját nem várva indulok utánuk. A fene, ha ez a nő az, akit a fogadóssal intézem, futhat a bevétele után, úgy elemelem, hogy csak na!

Az istállónál érem utol őket, a szavaktól egyből elszáll a borköd:
Üdvözlöm, hölgyem! A nevem Awyer, legendák, és asszonyálmok avatott ismerője, és azt szeretném csak udvariasan megkérdezni, hogy mi a Dartonnak ront be a kocsmába egy nagyobbacska falu árával az iszákjában?

Falu ára? Próbálok leshelyet találni, ahonnan kihallgathatom a beszélgetést, de negem nem látnak meg. Hmm, van az istállónak padlása, esetleg valami nagyobb ajtó, ami mögé beléphetek?

//aug 20- szept 2 között nyaralok, nem leszek elérhető//

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Ariel
Látod, hogy Awyernek leesik az álla, biztosan tudhatod, hogy Hira elég jó munkát végzett, a többiek sem ismertek rád. A lovakat elhelyezve visszamentek az ivórészen át a szoba irányába. Zenrogot sehol sem látod, Allaro a fogadó ajtaján aggódva kémlel kifelé, nem néz rátok. A távolból egyre közelít a csődület őrjöngésének hangja, így sietve felszaladtok a szobába.
A jókora tükörbe nézve első gondolatod az, hogy Hirát megfojtanád egy kanál vízben. Reméled, hogy álcádtól megszabadulva senki nem azt fogja látni benned, amit ebben az öltözékben mutattál. Először is lemosod az arcodról a vastag mázt, a víz fel is frissít egy kicsit, ami igazán jólesik a vágta után. Azután lekapod a ruhákat és a földre dobod, amikor ráeszmélsz, hogy a hátizsákod a paravánon kívül hagytad. Nem érdekel Awyer zavara, kiszaladsz érte és kikapod a cuccokat, felveszed és elégedetten nézel be ugyanabba a tükörbe, ami most egészen mást mutat. A hajadról viszont nem jön le ilyen könnyen a festék, de átfésülve már nem is emlékeztet a korábbi fazonra.
Allaro aggódó hangját hallod az ajtón túlról:
- Sok emberek mennek ide, mint bolondok.

Awyer
A lány nemhogy törődne az elejtett aranydarabbal, de a zsák maradékát mintha szándékosan szórná még szét a padlón, mielőtt elsiet a pult felé. Ráadásul a pulton át kijut az istállóba, te pedig utána. Ez a lány vagy bolond, vagy másokat tesz azzá. Jó lesz vigyázni.
A szavaidat hatásos belépőnek szántad, de alaposan meglepődsz, amint Ariel hangja válaszol. Lehet, hogy félreértetted és nem Arelt említett, hanem Ellana-t? Vagy a lány, akit Arielnek gondoltál, valami csaló utcalány, aki úgy váltogatja a szerepeit, akár a futár a hátasokat? Ritkán fordul elő veled, hogy nem jutsz szóhoz, de most hangtalanul követed a lányt, aki bezárja mögöttetek az ajtót és a tükörhöz lép. Megfeszülő ajkán látod az indulatot, és nem úgy tűnik, mintha téged akarna manipulálni, inkább maga is ellenzi az öltözékét. Hmmm, pedig...
Besiet a paraván mögé és elkezdi lemosni magáról a festéket. Aztán kiszalad a zsákjához és már nincs rajta a kihívó öltözet, de alsóneműn kívül más sincs. Neveltetésed azt mondja, illene elfordítani a tekinteted...

Zenrog
Aranyak hullnak a padlóra, magad is meglepődsz, de a csillogó fém vonzereje most valahogy nem erősebb a vágynál, hogy kiderítsd mi is történik. Egy kis darabka azért elég közel gurult, azt azért csak fel kellene szedni. Meg ezt a másikat...
Ja igen, Awyer és az utcalány. Mi is van velük? Utánuk osonsz az istállóba, és egy üres boxban meghúzod magad. A szomszédos tárolóban egy ló idegesen felhorkan, ezért nem hallod meg mit susmutolnak, de valamit megbeszéltek ezek ketten, azután felviharzanak a szobába és bezárják előtted. Ilyet! Jókora kulcslyuk néz rád hívogatóan, és valahogy nem tudsz ellenállni, hogy ne informálódj, mi is történik. Ha az előbb meglepődtél, most esik le az állad igazán, bár közvetlenül nem látsz rá az eseményekre, de az árnyékát észleled, amint a lány sietve átiramodik a szobán - immár ruha nélkül. Mekkora kujon ez a kobzos, vajon mit intézhetett a városban? Akkor legalább össze kellene szedni az aranyakat.
Éppen felegyenesedsz, amikor a hátad mögül Allaro szalad fel a lépcsőn és riadtan mondja:
- Sok emberek mennek ide, mint bolondok.

[Meridian]

(Awyer)

<Hogy micsi...? >

*A lány kifakadását hallva nagyjából olyan hangot ad ki, mint az egér, amikor rálépnek, mindehhez pedig olyan bambán értetlen arckifejezés társul, hogy sokat tapasztalt kártyásnak kell lenni ahhoz, hogy valaki megállja röhögőgörcs nélkül. Azért esetlen léptekkel követi a lányt, amint az karjánál fogva felfelé rángatja. Amint bezárul a szoba ajtaja, a bárd ugyanabban a pozícióban marad, mint ahogy a lány elengedte, szemmel látahtóan még a cselekmény hatása alatt áll. Csak akkor élénkül meg, amikor a lány a sminkkel együtt a ruháitól is megszabadulva kilép a paraván mögül, ekkor viszont nem is kicsit. Szélesen elvigyorodik.

-Már megérte... *dörmögi a bajsza alatt.

<Az illem azt diktálja, hogy forduljak el... az ész azonban győzedelmeskedik...>

[Noryella]

Ariel

Amint végeztem a ruhák elrejtésével Awyerhez fordulok. Ekkor viszont meghallom Allaro hangját az ajtón túlról:

- Sok emberek mennek ide, mint bolondok.-

Gyorsan kinyitom az ajtót és meglepődve tapasztalom, hogy Allaro mellett Arvaroll is az ajtó előtt áll. Halkan csak annyit mondok nekik:

- Gyorsan gyertek befelé, nincs vesztegetni való időnk! Majd később mindent elmagyarázok.-

Amint bejönnek, bezárom mögöttük az ajtót és belekezdek a gyors mesélésbe:

- A herceg életben maradásától függ most a mi életünk is! Itt nagyon úgy fest a helyzet, hogy a Tirsanék a Dillacus klánnal karöltve (ők keresték az "orgyilkost") magukhoz ragadják a hatalmat. Sokan félnek tőlük és ezért segítik őket. Az egész hercegség a vérünket akarja ezután, amit ma tettem, de a családfők valójában már most is legszívesebben nyilvános kivégzéssel mutatnák meg, mi lesz azzal, aki dacol velük, még ha nem is tudják, mit tesznek. Figyeltetnek minket, amióta a városba érkeztünk.

<Mit is mondtak? Vagy elhagyjuk a várost, vagy visszaosonunk és a Csendesben megvacsorázunk?
Vajon a többiek mit szólnak majd ehhez az egészhez?
Hogyan tudnánk megúszni élve ezt az egészet? Arel most segíts!>

-Összegezve: vagy elmenekülünk, vagy a zavargások alatt visszalopódzunk a Csendes zugba. Ugyanis az a hely, amit a kerestünk és a térkép is jelölt egy fogadó. Gyorsnak és ügyesnek kell lennünk, mert a rend helyreállta előtt el kell hagynunk a várost! Van egy kevés ember, aki szembe mer velük szállni és segít nekünk, egyikük hamarosan ide jön. Másnak nem nyithatunk ajtót, különben végünk! Nos, mit akarunk tenni? Maradni vagy menekülni? És egyáltalán ti mire jutottatok a városban?- Kérdezem tőlük a végén.

Eközben hosszú kardommal a kezemben várok a szobában az ajtónál Hira érkezésére. Ha három lassú és két gyors kopogást hallok, kinyitom az ajtót, ahogy megbeszéltük.