Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délelőtt
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Teteb Azurec, Gondo, Twou Line
__________________________________________________

*Kiléptek a kapun, és a tenger festői látványa tárul elétek. Az ég felhőkkel teli, de szerencsére ezek nem tűnnek eső felhőknek. Végig sétáltok a hídon, majd a kapuhoz érve a katonák tisztelettudóan biccentenek felétek, és kinyitják a kis ajtót. Átlépve a kapun, már az ismert város terül elétek. Egyelőre együtt mentek az úton. //Nyugodtan írhattok olyan reagot, melyet még a sétálás közbeni beszélgetésnek gondoltok, de nem muszáj.// Először Gondo búcsúzik el, majd egészen a fő térig mentek hárman, majd a főtértől már csak Teteb folytatja az útját. Szerencsére mivel széles a főút így nem nehéz a haladás, de azért azt hozzá kell tenni, hogy nagy a nyüzsgés a városban.

Gondo

*Te válsz el leghamarabb a társaságtól. Ők még tovább mennek, de neked itt van dolgod. Megállsz a templommal szemben, és megcsodálod az épületet. Robosztus falak, és szinte égig érő tornya mindenképen az erőt sugallja. Miután befejezted a „csodálkozást”, egy csuhást keresel, és nem is kell sokáig nézelődnöd. A templom lépcsőit sepri egy középkorú férfi. Haja rövid, világos barna. Ruhája kék színű egyszerű csuha. Igazából most nem is seper, csak ott álldogál és mosolyogva a piac felé néz. Kíváncsiságból te is arra nézel, és a látottak alapján te is elmosolyogsz. Az egyik kufár, ki maga törpe, bőr termékeket árul. Ez még nem is lenne vicces, de van egy kis kutyája, mely talán a bokádig ha érhet, de amilyen kicsi, olyan mérges fajta. Valahányszor elmegy előtte valaki, annak rögtön neki ugrik, és vagy a nadrágját, vagy a szoknyáját tépi. A törpe mind untalan elnézést kér, és a kutyájára állandóan rá förmed, de az mintha nem is szóltak volna rá. Így mindig azt lehet látni, hogy a kis kutya, mint egy „vadállat” támad, a törpe pedig kergeti. Na de fontosabb dolgod is van, mint a törpe kutyáját bámulni. Odalépsz a paphoz, és köszöntöd. A pap feléd néz, tekintetéből határozottságot látsz.

-Szép napot utazó, az én nevem Rhielon, és Antoh papja vagyok. Miben segíthetek… A fő papot keresi? -* Kérdezi. – Szerencséje van, mert már befejezte a mai napi szertartást, így ráér, ha nem is sokáig. Kérem, kövessen.

*Beindultok a templomba. Beérve olyan látvány fogad, melyet már rég láttál. Végig gyönyörű szobrok, és egyéb díszítések. A színes ablakokon beáradó fény, pedig olyan kavalkádot okoz, mely ámulatba elyt, és mintha a mennyország kapujában álldogálnál. Az oltár felé mentek, ahol néhány pap sürgölődik. Valami szertartás vége lehetett, mert leégett gyertyákat, és vizes edényeket pakolnak le az oltárról. Egy idős férfihoz vezet Rhielon. Ruhája neki is kék, de díszes, mely jelzi, hogy ő már régóta istene kegyeit keresi.

-Dorham atyám. -* Szólítja meg a papot. – Egy utazó szeretne önnel beszélni.

*Az idős pap felétek fordul. Haja neki is rövid, de a sok év már beőszítette. Arca sok évet mutat, de tekintete erős, és határozott. Nyakában egy ezüstös színű medál lóg, mely egy szigonyt ábrázol, és érdekes, mert néha úgy verődik vissza róla a fény, mintha kék színű lenne.

-Köszönöm Rhielon testvérem.

*Rhielon kicsit meghajol, és egyedül hagy benneteket. Persze azért a többi pap ott sürög nem messze tőletek.

-Isten hozta uram. A nevem Dorhan Cormana, és ennek az isten házának a vezetője vagyok.

Twou Line

*Elbúcsúzol a többiektől a főtéren, és a fogadó felé veszed az irányt. Belépve látod, hogy közepesen telt az ebédlő. A csilláron a gyertyák most nincsenek meggyújtva, az ablakon elég fény jön be. Végig sétálva a pultig a vendégek megnéznek maguknak, hisz vértezetben vagy, azt pedig mindig meg szokták bámulni, persze nem udvariatlanul. A pultnál Velusz serénykedik, mikor köszönsz neki, ő is üdvözöl. Felérve a szobádba, látod, hogy míg távol voltál, az ágyat rendbe rakták, és kellemes illatú olajjal teli kristály edényt raktak az asztalra. A cuccaidhoz nem nyúltak. Elpakolászol, majd lemész a lovadhoz. Mikor meglát elégedett nyerítéssel fogad, úgy látszik jó dolga van. Mikor az istállófiú meglát meghajol előtted, majd a dolgára siet. Felszerszámozod a lovad, melynek ő örül, hisz ez azt jelenti, hogy nemsokára futkározhat. Kikötöd a fogadó elé, majd bemész, és a pulthoz mész. Oda érve éppen egy vendég fizeti ki a szállását.

-Aztán jó utat barátom. -* Mondja a férfinak. -Üdvözlöm uram -* Szólít meg téged.

-Ó hát persze, hogy eltároljuk. Az útra valót készítsük el mi, vagy saját maga veszi meg a piacon? Ha mi készítjük, egy napi élelem egy főre 25 rézpénz.

Rhienna D’Vire

*Intesz a többieknek a főtéren, majd körbe nézel. A katonák háza mellet jobbra van elméletileg. Úgy látszik a sors, most neked kedvez. Egy csuhás, köpenyeges férfi, kinek a kezében két méteres bot van, egy nagyobb kőépületbe megy bele, mely a katonák épülete mellett van. Tehát az lenne. Elindulsz a ház irányába. Kétszintes kőépület, melyen semmilyen komolyabb díszítés nincs. Az ablakpárkányokon virágok díszelegnek. Bekopogsz a széles ajtón, és szinte azonnal kinyílik. De meglepetésedre senkit nem látsz mögötte. Talán magától nyílt ki. Egy rövid folyosót látsz, melynek a végén sötét barna színű fa pult van. Egy középkorú nő üldögél mögötte, és egy könyvet olvas. Haja sötét barna, hosszú és befont. Ruhája szoknyás csuha, mely vörös és barna színű. Mikor meglátja, hogy beléptél leteszi a könyvet.

-Jó napot, kérem jöjjön be. -*Szólít meg udvariasan.

*Belépsz az ajtón. Jobbra, balra polcos szekrények könyvekkel. Éppen elindultál, mikor a nő hangosan felkiált. –Ne! -* És feléd mutat ujjával. Felnézel, és ekkor látod, hogy egy vaskos könyv lebeg feletted. Hírtelen nem érted, de aztán észre veszel egy erdő pille lányt, ki mérgesen nézi a pultnál lévő nőt.

-Elrontottad a játékot. -* Mondja dühös, de vékony hangon az erdő pille.

-Még hogy elrontottam. Na várj csak addig, míg elkaplak. -* Mondja ingerülten a nő. És a könyvet visszalebegteti a polcra, majd rád néz. – Kérem bocsásson meg, ezt még el kell intéznem. -* És dühös tekintettel a pillét keresi, ki már talán tudva, hogy mi vár rá lelépet.

*A nő a tőled jobbra lévő ajtón bemegy, és káromkodások, meg csörömpölések zaja hallatszik.

-Meg mondtam, ha nem tudsz viselkedni, bezárlak a kalitkába.

-Úgy se mered, Talman mester megbüntetne téged.

-Nem érdekel, most már elegem van az úgy nevezett viccelődéseidből.

-Hé engedj el, ezt nem teheted.

-Dehogy nem.

*És fura fém kis ajtónyikorgást hallasz onnan. Nemsokára kijön a nő.

-Elnézést kérek, mi ügyben keresett fel minket? -* Kérdezi kedvesen.

-Hallod, engedj ki!!! -*Üvölti az ajtó mögüli szobából az erdő pille. –Nem bánhatsz így velem. Én nem egy madár vagyok, azonnal engedj ki!!! Követelem!!!

*A nő a mutató ujjával int, hogy egy pillanat türelmet, és becsukja az ajtó, hogy ne haljátok az erdőpille kiabálásait. Bár lehet hallani, de csak tompán. Majd megint neked tiszteli a figyelmét.

Teteb Azurec

*A többiek a főtéren maradnak, te mész tovább a kikötő felé. Szép nyugodt tempóban haladsz. Megérkezel a kikötőbe. Sokan mászkálnak. Valaki zsákot, míg más hordót cipel. Szinte alig férnek el a parton. Látod, hogy egy hajó épp most köt ki. Egy kicsit meg is állnál, hogy megnézd miféle utazók jöhettek a hajóval, de ekkor fura motoszkálást érzel az öveden. Oda pillantasz, és dühösen tapasztalod, hogy éppen megpróbáltak ki zsebelni, de ösztöneidnek köszönhetően észre vetted. Egy átlagos testalkatú arcú hegyes fülű lány áll melletted. Haja rövid, arca fiatal. Jobb kezében egy tőrt fog, mellyel az erszényedet akarta levágni. Ruhája sötét barna bőr nadrág, és felső. Hírtelen más fegyvert nem látsz nála. Megijed, mikor észre veszed, és látod, hogy megpróbál eliszkolni.

//Légy szíves dobjál KÉ-t és a cselekedetednek megfelelően TÉ-t is. //

[Niobe]

( Rhienna )

* Hálát adok Adronnak, amiért hamar megtalálom a varázslócéhet. Belépve az ajtón mindenre számítottam, csak arra nem, ami odabent fogadott. Előbb értetlenül, majd kérdő tekintettel és némán hallgatom és nézem végig a jelenetet. Közelebb megyek a pulthoz, majd épp szóra nyitnám a szám, mikor újból belém fojtják. Kissé türelmetlenebbül, de megvárom, míg ismét rám figyel a nő. Ekkor megszólalok: *

- Üdvözlöm hölgyem. Seela említette, hogy a Grófnő segítséget kér a szörny felkutatásában. Tőle már megkaptam a szükséges információkat, most szeretnék a céh vezetőjével is beszélni az ügyről. Már ha zavarhatom most egyáltalán. * mosolygok rá kedvesen és várom kérdő tekintettel a válaszát. *

[Pelso]

Gondo

*Csendben lépdelek az úton társaim mellet. Kedvtelve szemlélem a nyüzsgő élettel teli forgatagot. Mióta odahagytam a sivatagot egyre jobban értékelem a békés élet látványát. Az egyszerű örömök feletti jókedvemmel az arcomon válok el társaimtól és lépek fel a templomhoz vezető lépcső.
<… Lassacskán már az idejét sem tudom mikor voltam utoljára templomban… Mint békés utazó… Az isteneket félő hívő…>
*A lépcső közepe felé meglátom, akit kerestem. <… Helyes… Úgysem akartam sokáig keresgélni…> Jókedvét látva kicsit felvonom szemöldököm. Érdeklődve fordulok, ara amerre néz. Bajszom alatt somolyogva fordulok el a látottaktól. Odalépek a paphoz. A fő papot keresem.
- Köszönöm segítséged.
*Követem a papot. Mögötte haladva hagyom, hogy a hej hangulata átjárja testemet. Megfáradt lelkem sebeit fedem be vele.
<… Mindig öröm látni és hallani, hogy Antho papjai sosem feledkeznek meg a panteon többi istenéről… Szerénységük mint mindig „kifogástalan”…>
- Köszönöm, hogy szakít rám egy kis időt. Nevem Gondo Esshonion. És segítséged és jó tanácsod szeretném kérni. A segítségég, amire szükségem lenne mindösszesen csak egy útbaigazítás. Már három város óta próbálok Noir egy felkentjével találkozni és érdeklődöm, hogy a városban felelhetőek e?

[Gorodak]

Twou Line
- Köszönöm, szépen, hogy eltárolják nekem. Hamarosan jövök. A megvásárolt ételekkel. Holnap elmegyünk valószínű. Holnap rendezzük, a számlát mielőtt elmennénk. Kis időre megyünk el, hamarosan visszajövünk. A viszont látásra. –
* Biccentek miután válaszolt és ki sétálok a fogadóból. Ki kötöm a lovam és, ló háton megyek el a piacig. A piacnál leszállok róla és gyalog vezetem miközben figyelem az árukat. Szárított húst nézek és gyümölcsöt az útra. Meg kicsit körbe nézek csak úgy. *
< Ez az nagyon, szép időnk van, tetszik. Remélem viszonylag olcsón meg tudom oldani, ha nem akkor csak gyümölcsöt veszek. A húst meg majd meg oldom vadászattal a város mellet. Nagyéból 3 ezüst 66 rezet költhetek. A maradék egy ezüstből, ki fizetek egy napi szállást. Asszem ennyivel tartozunk egyelőre. >
*A piacon lassan sétálok és próbálok alaposan körbe nézni, ha kel alkudozok is egy két árura. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

-Igen-igen Seela szolt magáról. Tehát akkor elvállalta a küldetést. Örülök neki, tudja a város tőlünk várja el, hogy minden számukra érthetetlen dolgot megmagyarázzunk, de van amire mi sem tudunk mit mondani.
Talman mester most a napi meditációját tarja, sajnos ilyenkor nem lehet zavarni. És azt sem tudom meddig tart. Van mikor csak egy fertály óra, de olyan is előfordult, hogy egy álló napon keresztül ki sem tette a lábát a szobából. Talán már egy órája meditál, ha van kedve, nyugodtan várja meg, de esetleg lehet, hogy én is tudok segíteni a problémájában.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Kezével megdörzsöli az állát, és gondolkodóan szólal meg.

-A városban Antoh tanításait fogadta el a nép. Mivel kikötővárosban vagyunk ez nem is meglepő. Sajnos kifejezetten Noir szentélyről nem tudok, de a városban él egy idős nő kiről úgy hallottam, hogy jóslásból, és álomfejtésből keresi kenyerét. Esetleg lehet, hogy ő tudja, merre találsz Noir szentélyt. Hisz az, hogy nem tudunk róla, attól még lehet, van a városban. Eléggé misztikus és kiismerhetetlen Noir hívőinek élete, és így előfordul, hogy megférve más istenek mellett élik életüket. Ha meg akarod keresni, indulj el a kikötő felé, és miután elhagytad a főteret jobb oldalt pár házzal odébb, meglátod a házát. Könnyű felismerni, ez az egyetlen faház a városban. Ha viszont csak lelkedet gyötrő fájdalomtól, vagy bűn súlyától szeretnél megszabadulni, Antoh papjai bármikor szívesen fogadnak, hogy védjék lelked szépségét, így megláthatod istennőnk békés szándékát, és a mi munkánk lényegét, melyet némi adománnyal megsegíthetsz.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*A fogadós bólint, és mikor ott hagyod, folytatja munkáját. Kilépsz az épületből és felszállsz a lovadra. Kicsit fura nyereg nélkül ülni rajta, és ezt a lovad is érzi. Így most a városban nem gond, de hosszú távon mind a kettőtöknek kényelmetlen. Elindulsz a piac felé, mikor a hely engedi kicsit vágtázol, melynek a ló nagyon örül, de sajnos sokan vannak az utcákon, így csak néha tudtok. Hát így, lóval sokkal gyorsabban ott vagy a piacon. Mikor megérkezel leszállsz a lóról, de sajnos muszáj vagy kikötni a lovadat a piac előtt, mert olyan sokan vannak, hogy még gyalog egymagad is nehezen fogsz járkálni. Mondjuk az is igaz, hogy lovon ülve könnyű tömeget oszlatni. Látod más is kiköti a lovát, és katonák is vannak a piacon, így nem kell félni a lótolvajoktól. Mondjuk észre vetted, hogy nagyon jó a közbiztonság, legalábbis itt a városban. Lehet a kikötőben már nem ilyen rózsás a helyzet. Ha gyalog mész a piacon, lassan tudsz haladni előre, de az nem baj, mert így könnyen meg tudod szemlélni az árút. Szépen haladsz, mikor egy bőr árúval kereskedő törpe mellett elhaladsz, jó minőségű cuccokat látsz nála. Ekkor viszont vékony kutya ugatásra leszel figyelmes a bal lábad mellett, és lenézve oda látod, hogy egy kicsiny barna színű kutya ugrik a lábadnak. Talán a bokádig, ha érhet. De úgy látszik, ez őt nem érdekli. Neki ugrik a lábadnak. Bár meglepett a támadása, de azért még időben félre kaptad a lábad, így ő csak a levegőt tudta megharapni. Tőled most fél méterre van.

//Ha megtámadod légy szíves dobj támadást. //

[Gorodak]

Twuo Line

* Mikor éppen, hogy félre tudom kapni a lábam a kutya elől. Ekkor kicsit fel megy a pumpa. *
< Legsiveseben agyon verném a kutyát, van nekem jobb dolgom is. >
* Ekkkor érzék szerveim ki élesednek és a kutyára koncentrálok, felkészülök a támadására. Ha rám támad könyörtelenül le csapok. Lazán meg állok és ahogy rám támad a kutya mielött el érné a bokám vagy a lábam az utolsó pillanatban a másik lábammal hatalmasat rugok a kutyába. *
* Feszült figyelemmel vároma kutya cselekedetét. Várom, hogy be sétáljona vad a csapdámba. *< Ennek a kutyának most vége, ha még gyszer meg támed. >

// Te 89 dobás+67 Ké: 4dobás+33 //

[Niobe]

( Rhienna )

< Hát nincs kedvem megvárni, míg a mester kimeditálja magát. Erre nekem se időm, se humorérzékem. >

- Nos, esetleg ön is elmesélhet az ügyről mindent, ahogyan önök, varázslók látják. Említette a grófnő, hogy nem tudták megállapítani, levágták vagy letépték a fejét. Pedig szerény véleményem szerint ezt azért csak el lehet dönteni nem?

- Illetve történt e valami szokatlan esemény a támadás előtti időkben? Furcsa idegen érkezése és hirtelen távozása a városból, vagy esetleg a füves ember megváltozott viselkedése, vagy bármi. Minden apró, jelentéktelen információ fontos lehet.

* közben körbenézek a helyiségben. *

[Sirak]

Teteb Azurec
//KÉ 45//
*Gyorsan cslekszem, megpróbálom elkapni a lány kezét vagy lábát, hogy ne tudjon menekülni... Ha esetleg nem tudom elkapni utána futok.
//TÉ 61 dobásom 62=123//
<Nem rabolt ki, mert észre vettem szerencsémre, azonban, ha nem statuálok példát elképzelhető, hogy később mégtöbben fognak próbálkozni.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________


*Feldühít a kis vakarék, ezért nem fogsz kedveskedni. Mikor megint megpróbál megharapni, már felkészülten várod. Nagyot lendítve jobb lábad nagy erőből hatalmasat rúgsz a vakarékba. Az csak nyekken egyet, és messze repül ki a főút közepére. Nem mozdul többet. Ezt a kis problémát lerendezted. Mikor figyelmed már nem csak a kutyára szegeződik, észre veszed a körülötted lévő emberek reakcióit és a törpe meglepett arcát.

Férfihang: -Végre valaki rendbe rakta azt az idegesítő dögöt.

Női hang: -Szerintem azért ez egy kicsit durva volt.

Női hang: -Már én is gondoltam rá, hogy elverem a seprűvel.

Férfihang: -Szegény kis kutya. Pedig olyan aranyos volt.

Női hang: -Szegény Kóba, hisz a kedvenc kutyája volt.

Férfihang: -Már régen mondtam, meg kellett volna kötni azt a kutyát, most tessék, ez lett a vége.

*Látod, hogy a törpe fickó oda rohan a kutyához, és megnézi hogy él e még.

-Ó sárkány, mondtam, hogy nem szabad idegeneket megtámadni. -* Mondja síró szavakkal, majd felveszi az ölébe, és elindul a főtér felé. Az árúját otthagyta, de ekkor látod, hogy egy katona lép oda vigyázva a törpe cuccaira.

*Néhányan morcos szemekkel néznek rád, de mikor oda pillantasz, elnéznek másik irányba.

//Légy szíves dobjál szerencsét (100 oldalú kockával), és ha 50 felett van, akkor olyan kereskedőtől vásároltál, aki utálta a kutyát, és így a négy napos étel négyötöknek (hús, gyümölcs, stb.) 50 rézbe kerül. Ha 50-et vagy kisebbet dobsz, akkor az árus szerette a kutyát, így 1 ezüstbe kerül az étel.//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*A nő gondolkodik egy kicsit, majd válaszol a kérdéseidre.

-A füves embert nem ismertem, még a nevét sem tudom, de már egy hete lehetett mikor fura dolgot éreztem. Éppen a naponta szokásos meditációmat végeztem, mikor valami nagyon erős változást fedeztem fel a mannahálóban. Nem is tudom mi is volt az, de csak egy két pillanatig tartott. Mintha a pókhálót szél lebbentette volna meg, talán olyan érzés volt. Megijedtem, és rögtön Talman mesterhez mentem és elmondtam, mit éreztem. Meglepődött, és ezen én is, hisz én észre veszem, de a mester nem, na mindegy. Azt mondta utána fog járni a dolognak, és azóta kicsit többet szokott távol lenni, de még nem mondott semmit, hogy mi is lehetett az.
Nem volt olyan könnyű megállapítani, mert tépett seb volt, de szerintem nem démon volt, hanem egy ember recés pengéjű fegyverrel. Semmi más furcsa dolog nem történt, esetleg az, hogy Worgan kapitány több napja, hogy távol van a várostól.

*Ezek szerint ő még nem tudja, hogy megérkezett.

-Ennyit tudok az egészről, igazából rábízom a mesterre az ügyet, ő mégis jobban ért hozzá. Esetleg másban segíthetek?

*Sajnálatodra, míg beszélgettetek nem jelent meg Talman mester.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz napközben.
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Könnyed mozdulattal megfogtad jobb kezeddel az ő bal kezének az alkarját. Kezed satuként fogja vékony kezét, bárhogy is próbálná kirántani halott ügy. Ezt ő is észre vette ezért a jobb kezében lévő tőrét pengével lefelé fordítva kezében, megpróbálja az arcodat végig vágni. Majdnem sikerrel járt, az arcodtól pár centire volt a penge, mikor elkaptad a fegyvert fogó kezét is. //Nem sikerült az asztrál próba.// A csuklójánál kapod el, de hirtelen olyan düh jön rád, hogy szorításodtól ki esik a nő kezéből a tőr, és fájdalmában felnyög.

-Kérlek, ne törd el a kezem. -* Esdeklik, és közben a kíntól eltorzult arccal a földre térdel.

*//Sikeres érzékelés próba.// Míg ez történt a szemed sarkából látod, hogy egy férfialak jobb kezével a kardjához nyúl, úgy 10-12 méterre lehet. Nem látod ki ő, ahhoz arra kellene nézned.

[Pelso]

Gondo

*A pap szavait hallgatva öntudatlanul is végigsimítok a ruhám alatt hordott félig lehunyt udzs-szemen. Jól emlékszem a napra, amikor kaptam. Ara is mikor párját elástam hat láb mélyre az Ibara szikkadt homokjába. Végtelen rónaság rémlik fel előttem. Mindenfelé merre a szem ellát csak homok, bajtársak és az ellenségek temetetlen tetemei. <… Adomány… Eren szülöttje is ezzel a szóval kezdte a beszédét mivel továbbhaladásra sarkalt minket…> Halvány mosoly jelenik meg arcomon.
- Sosem mulasztanám el a lehetőséget, hogy Antoh szentségének áldoznék. Ki is tagadnám magam, ha ilyesmire vetemednék. A lelkem sötét árnyai meg olyan sokan vannak, hogy számba sem tudom venni őket. Kérem, ne vegye zokon, de még nem vagyok rá felkészülve, hogy számba vegyem hányan és mifélék.
- Jó tanácsodra viszont szükségem volna. A hét folyamán szeretnék útra kelni. A várostól déli irányba. Viszont elbizonytalanítanak a városban mostanság keringő pletykák. Nem tudom, hogy mi az amit el lehet hinni belőle. Szeretném tudni mi a véleménye.

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hát ez hihetetlen...mindig engem talál meg az aljanép.>
*Rátaposok a leány késére, majd, így szólok hozzá:- Rendben, de ilyen mégegyszer elő ne forduljon... Na fuss! *Mondom neki és elengedem kezeit.
*Ezután fél szemmel a férfire nézek, aki kardot rántott és felém fordult, majd lehajolok a késért és lábába hajítom.
//Té: 61+54+8,sp:3 //
*Ha eltaláltam rárontok és arcba térdelem...
//TÉ 61+86, sp:1//
- Rossz játékot űzől, rossz emberrel... *Súgom a fülébe sikeres támadásaim esetén, majd eliszkolok egy sikátor irányába onnan észrevétlen osonok ki valahol csuklyám magamra huzva elindulok a fogadóhoz.