*Ismet kiehezett tekintettel figyeli a lany tevekenyseget.*
<...O, ha tudna, hogy most milyen orjitoen hat ram... Bar szerintem tudja, es pontosan ezert csinalja...>
*Sohajt.*
<...Akkor is nagyon jol all neki a dolog...>
*Amikor Neela beul a dezsa vizbe, szinte ellenallhatatlan kenyszert erez, hogy csatlakozzon hozza, de vegul is erot vesz magan. Nyugtatolag vesz egy mely levegot, majd hosszan fujja ki magabol, kozben lecsukja a szemet is.*
<... Nem. Nem megyek oda... De... Megis kit akarok a'ltatni?...>
*Gyorsan kipattan az agybol es felkapja magara a nadragjat. Lassu, kimert leptekkel kozelit a lany fele, majd leterdel a dezsa melle. Moho szeme vegigszankazik Neela domborulatain, majd vegul az arcan allapodik meg. Kicsit elidozik itt, probalja teljesen magaeva tenni a latvanyt, megjegyezni a legaprobb vonasokat is. Vegul a lany szeme kovetkezik...*
<...Jaj, egyszer ez az igezo szempar lesz a vegzetem...>
- Khmm, esetleg segithetek kicsit? Szivesen megmosnam peldaul a ... hatadat. - nyel egy nagyot, es kovetkezot inkabb csak maganak motyogja: - Igen, a hatadat.
*Miutan segedkezett (gondolom Neelanak ez ellen nem lesz semmi kifogasa), visszaul az agyra. Korbenez, egy torolkozofelet keres. Ha talal, ha nem, kisegiti a lanyt a dezsabol (ha kell, olben viszi az agyba). Kicsit torodik Vele, becezgeti kicsit.*
*Neela bokjanak szivbol orul, szinte kiviragzik. Ugy erzi, hogy ma az arcara fog ragadni a mosoly...*
<...Ez a nap is jol indul...>