Kampec(ÚTK)

[Yasha am Lloth]

Kezem még mindig a markolaton tartva, csendben végig hallgatom Arantar eszmefuttatását, majd körbenézek hátsó ajtót keresve,de úgy tűnik itt nincs ilyen lehetőség, így jobbnak látom ha kimegyünk.

-Ha elfogadja a véleményem én jobbnak látnám, ha kint néznénk meg mi van.Úgy vélem az ajtóban nem leszünk útban.Ha ne adj Isten rosszra fordulnának a dolgok , visszavonulási lehetőségnek még adott a fogadó.Én személy szerint társulok a többiekhez.

S ezzel elindulok az ajtóhoz, hogy megnézzem mi is zajlik kint felkészülve arra is, hogy kardom lehet nem sokáig pihen hüvelyében.
<...ha vér kell folyjon hát folyni fog, bár remélem nem akkora a gond, mint ahogy hallatszik...egy kis testmozgás sosem árt ..>

[Mesemondó]

A fogadóban némi nyugtalanság támad, ám a tettrekészséget jelentősen rontja a teli bendő, és hogy a jelenlévők többségének legfeljebb a konyhakés kerülhet a kezébe fegyver gyanánt.
Alyrah hiába nézel szét alaposan, a ’hátulról’ támadás legfeljebb a lépcső irányából érkezhet.
Az ajtónyílást ketten a lovaggal teljesen kitöltitek, ezzel a ki és bejutást alaposan megnehezítve bárki számára.
A háttérben a csapos rövid szavakkal zavarja valahova az emeletre a felszolgálókat, míg maga egy termetes nyílpuskát támaszt fel és kis matatás után fel is húzza. Most már feketén csillanó acélhegy a kínálat a hívatlan vendégek számára.
Ergon kérdésre a korban talán leginkább vezetőnek hívható válaszol.
-Thomas L’Roy kapitány vagyok! Mifelénk egy Úr parancsol, dönt élet és halál dolgában. Nem holmi jöttmentek!
Köp egy laposat, a trió irányába, és változatlanul kitart elhatározása, elvei mellett.
Mikor Harn is kilép a legyező kicsit tágul, senkinek nem kívánnak még csak esélyt sem adni, vagy akár hátrányos helyzetbe kerülni.
-Tilleith er Pachiter vagyok! A Rend Főtanácsának Végrehajtó rangú tagja, Sogron akaratából annak lesújtó ökle! Te pedig, immár nem vagy a Fényösvényének vármányosa, sem a Rend tagja! Apád szégyene és Ordan árulója vagy! Ezúton hozom számodra a Főtanács döntését és a megváltást! Halld hát! Sogron akaratából megfosztunk minden világi javadtól és méltóságodtól. A mai naptól neved, Áruló! Térj vissza velünk Ordanba, hogy kiszabhassuk rád megérdemelt büntetésed, vagy pusztulj e világról!
Szavai közben széles mozdulatokkal gesztikulál, hangja pedig már már elviselhetetlen magasságba emelkedik.
Mikor befejezte az ítélet ismertetését ugrásra készen, várakozva néz Harnra.
A monológ közepe táján járhat Tilleith mikor úgy érzed Harn mintha sebesen forgó szél ostromolná körülötted a levegőt, ám egy porszem sem mozdul. Mindössze az előkészített kitörés csordogál ki a láthatatlanul összesűrített akaratod fogságából az ég felé.

[Shia-ko]

(Ergon)

Bólintok a kapitány felé tisztelem jeléül, majd mikor Harn megjelenik elindulok a lovak felé.
<Nem sok jónak nézünk elébe, ha ebből verekedés lesz. Ha ők a végrehajtók, akkor nagyon jól felkészültnek kell lenniük, és ahogy nézem nem csak a mágiához, hanem a fegyveres harchoz is értenek. És azt sem hagynám figyelmen kívül, hogy az első sorból látom majd az előadást és kapom az áldást.>
Elsétálok egészen a lovakig és megnyugtatom őket és Laenát is, majd ellenőrzöm a szerszámozást és a felszerelésünket, közben felmérem a területet, hogy merre tudnék némi helyzeti előnyhöz jutni.
<Lehet, hogy a lovakat kellene rájuk ugratni, azzal is kis előnyhöz jutnánk, de sajnálnám a hátasomat. Ok, várjuk mit lép Harn.>

[Owases]

(Harn)

Tilleith szavait halgatva kezem a kardom markolatára teszem. Bár rangját hallva nagyot nyelek.

< A Főtanács végrehajtója???? Sogron segíts!! Vajon mibe nyultam és kinek lehetek enyire az útjában?.... ÉN ÁRULÓ???>
- ÁRULÓ???? ÉN??Soha!! Sosem árulnám el a hazámat! Ordan árult el engem, amikor meggyalázva Assam Ardac emlékét megtiltotta, hogy jogos bosszút vegyek gyilkosain!!!!!
-A tanács nem Sogron akaratát teljesíti, mikor felettem mond ítéletet a gyilkosok helyett!!!
- Az igazi Tűzvarázsló lelkét mindig tűz hevíti – a Tűzkígyó egy lángnyelve. Ha veszedelembe kerül, ez világítja be útját a sötét ellen vívott harcban. Hitet ad, erőt és reményt, hogy egyszer a saját testvérei is befogadják a renegátnak mondottat.
<Ám legyen meg Sogron akarata.>
-HA EZ KELL, AKKOR RENEGÁTKÉNT BOSZULOM MEG MESTEREM HALÁLÁT!!!EPIDEMIA
Monológom közben, mintha füstpamacsok szálnának a számból egy-egy erősebb hangsújnál.
Míg az utolsó mondat szavai közben szabad kezem a már beidegződött mozdulat. És az utolsó szó hatására elszabadul a felhalmozódott indulat és tűz.
//1e tűzkitörés, 5Mp Var.idő: 1szeg/E sebzés: 1k6 = 6 [6] epicentrum: Tilleith arca előtt.//

A varázslat hatását nem figyelve nekiiramodok a lovam fele. És már a következő varázslat kézjeleibe kezdek.

[Arantar]

(Arantar)

<No, Ennyit a hidervérről... Szegény Harn, mostmár tényleg csak a titkosszolgálat az egyetlen esélye az életben maradáshoz. Remélem Istene kegyesebb lesz hozzá, mind a rendje.>
Továbbra is az ajtóban maradva ugrásra késszen figyelem az eseményeket.

[Shia-ko]

(Ergon)

Még fel sem fogva társam szavait, a hanghordozása gyorsabb mozgásra sarkall.
<Ennyit a békés tárgyalásról, most a durva verzió kezdődik. Csak maradjon erőnk elföldelni őket!>
A lovak felé irányuló mozgásomat megtörve átvetődöm a korláton, esésemet egy gurulással tompítom és ahogy felállok, kardomat kihúzva támadást indítok a lovak közelében álló ellenfél felé.
<Vajon mit csinálhat a másik kettő?>

[Yasha am Lloth]

Látva a kavarodást s Harn szavait hallva, felébred bennem a védelmező ösztön, főleg, hogy egy mágia tudó életéről van szó és ráadásul még a "társam" is.

Arantart otthagyva ugrok ki az ajtóból s mérem fel a helyzetet támadásra készen.Ha látom, hogy Harn után iramodik valamelyik , akkor azt a személyt támadom.Most elsődleges számomra Harn védelme.

<..még egy ilyen ember nem halhat meg a szemeim előtt...készüljetek, mert én bizony nem adom magam egykönnyen...>

Szemem színe sárgásbarnára változik s arcomon megfeszülnek az izmok, kezemben hű társammal rontok ki az ajtón.

[Mesemondó]

//Senki sem dobott se kezdeményezőt se iq vagy gyors. próbát így a tűzvarázslóké a kezdeményezés a csapat tagjai kivárnak…olvasatom szerint//

Harn mozdulataival egy időben a támadók is mozgásba lendülnek.
Vélhetően nem először dolgoznak így együtt, mert támadásaik célzottan és hatékonyan csapnak le.
Harn kitörése ugyan pár pillanatra hátraveti a rangidős varázslót, ám nem akadályozza meg abban, hogy a megkezdett mozdulatait befejezze.
A bal kar félköríves folytatásában sötét mélyzöld színű tűzcsóva csapódik a fogadótól két lábnyira a földbe. A másik két ellenfél jobb tenyerét a vezető felé lökve több közel tábortűz méretű lángot hoz létre ott, hol a fénykéve a földbe csapódott, ám ezek azonnal el is enyésznek.
Olvadó szikla, sisteregve párolgó víz és füst elegyében születő nagymacska tör Harn felé, nem nézve embert vagy állatot.
A három alak kiket először láttatok a vezetőt övező védőgyűrűt formálnak.
Egyikük Ergon felé fordul, míg a másik a bejáratnál állókat tartja szemmel
A fogadó két oldalán feltűnő embermagas tűzgolyók, belsejükben derengő fegyveres emberalakkal szintén közelítenek a tornác és a rönképület falát szénné égetve haladtukban.
A viharvert tengerészek -mivel Ergon és Harn a lovak felé indult- a másik oldalon közelgő alakra rontanak.
Alyrah és Arantar közelébe senki sem lép, vagy halad el, leszámítva a matrózokat és a kapitányt.
Ergont egy ellenfél, míg Harnt a lovak közt áttörő smaragd lángok alkotta lángoló sörényű oroszlán forma lény, és az új tűzgolyóban rejtező ellen is fenyegeti.
Bár az állatok megrémülnek tőle és próbálnának szabadulni maga a bestia bennük kárt nem tesz, testetlen fantomként suhan át a lovakon és az elé emelt akadályokon, a tornác fakorlátján is.
Laena szűkölve rohan be a fogadóba, annak ablakaiból pedig rémülten húzódnak vissza a kíváncsi helybéliek.
Bár a fogadós az ajtón kilépve rálő az oroszlánra a vessző akadálytalanul halad át rajta és pattan el a kavicsos fövenyen.

[Shia-ko]

(Ergon)

Ahogy átvetődöm a korláton, látom elsuhanni mellettem a tűzpárducot, feltűnni a két lángoló alakot. Még felfogom, hogy Laena biztonságosabb helyre menekül és már ott is vagyok. Ahogy a gurulásból felállok és az ellenfelem felé sújtok, elfog egy rossz érzés, ami eddig is kerülgetett, hogy nehéz dolgunk lesz, ha élve akarjuk megúszni. És hirtelen minden valósággá válik, ahogy megmozdul, már tudom, hogy minden tudásomra és szerencsémre szükségem lesz, ha saját lábamon akarok kijutni a harctérről. Szinte felfogni sincs időm mit csinál, már érzem az ellencsapást és csak az elkerülhetetlen fájdalomra van időm felkészülni...

[Yasha am Lloth]

<..Harn védelme a legfontosabb most, vesznie kell annak a mágusnak...>

minden erőmet rá összpontosítom, hisz sürget az idő s valamit cselekedni kell,különben odaveszünk mindannyian.A Harn felé közeledő újabb támadót veszem célba
Az égre emelem tekintetem s nemszokásom imádkozni, de most mégis a pyarr pantheon összes istenének áldását kérem s kiszemeltetőt veszem célba.Izmaim megfeszülnek a tornácról való leugrástól s nekiiramodok a kiszemelt áldozatnak, szablyámmal a kezemben.[/i]
<..merem remélni Arantar te semmaradsz egyhelyben szükség lesz fedezésre...csak sikerüljön...>

[Owases]

Harn

<Ennek nem lesz jó vége!!>
A tűzoroszlánt meglátva rögtön a tornácon hozzám közelebbeső tűzvarázsló felé indulok, és a már zsigerekbe égett rúnákat vésem a levegőbe.
-Granepidermia
A szavak kielytése után egy tűzkitöés lobban el a vezető tűzvarázsló arca előtt.



//Varázslat: Tűkitörés: MP:10 idő: 2 szegmens. 2k6 sp//

[Arantar]

(Arantar)

Nyitott tenyeremet a Harn felöli "lángember" felé fordítom, majd halk mormolásba kezdek.
-Krad, bölcsességed világosítsa meg elöttem e varázslat erejét!
<Asszem a lángember jobban bánik a tűzzel, mint én Krad hatalmával...>

A fohászt befejezve, Ergon segítségére indulok, s a másik védőt veszem célba. A páncélom, s jómagam tömegét kihasználva lendületből próbálok utat törni magamnak a vezetőjük felé. Ám Ergon bukfencezős mutatványa nemcsak a vezetőjük elől zárja el az utam, hanem még rajta is majdnem átbukok. Szerencssen sikerül még időben irányt változtattni, de így a célzásra már nem marad sok erőm.
<Ahh, neki is pont itt kell fetrengenie... Asszem ez a csata nem az egy-csapás-egy-ember módszerrel fog zajlani...>

Pajzsomat magam elött tartva készülök az ellenfél válaszára, és az én következő csapásomra. Reménykedve hogy az más sikeresebb lesz.

// A fohász miatt én 5 szegmens lemaradásban vagyok a többiekhez képest.

[Mesemondó]

Az ugró majd kiguruló harcost vízszintes szúrás fogadja, míg az Ő csapásai elvásnak a tűzvarázsló vértjén, felszaggatva a vörös ruhát és szikrát hánynak ám sebet nem okoznak.
//Ergon:-3 Ép, -17 Fp//
Harn hadarva előadott mutatványának eredménye, hogy a háttal az ablakon bezúdúló varázslót a tűzlény felszabadult energiája löki szinte a pultig az összes ruhát szénné égetve rajta.
//Harn:-6 Ép, -33 Fp, eszméletvesztés//
Alyrah fúriaként ront a tűzgolyóban közeledőre, ám a zöld színű robbanás ugyan nem égeti meg, de lendülete megtörik és ellenfele pengéje súlyos, bár nem mély sebet szakít oldalán ráadásul a tűzaura is más, mint ez a zöld volt mert ez aztán éget, ruhái lángra kapnak és bőrét is perzseli.
//Alyrah:-10 fp égés,-12 fp sebződés a pengétől//
A lovag pár gyanús mozdulat és lelohadó lelkesedés után szintén nagy lendülettel indul a trió felé és …egy bakugrással kerüli el a földön elébe guruló Ergont, a rohama elsöprően zúg el ellenfele mellett oly távol, hogy az el sem éri, inkább gyors mozdulatokkal egy varázst idéz.
A hajósok és ellenfelük adnak és kapnak is pár sebet, egyikük a korláton átugorva közelít az ellenhez, hisz két társa lángolva már, de elzárja előle a célpontját.
A vezető megindul az immár csak a csapos által védett fogadó, és Harn vélhető helye felé. Lassú megfontolt mozdulatokkal szintén a manaháló megcsapolását végzi.
Eközben a csapos kapkodó mozdulatokkal nagyokat nyögve próbálja újratölteni fegyverét.
A harc állóháborúba torkollása kedvez a vezetőnek, míg társai közül csak a bal oldali van szorult helyzetben, a matrózok apránként, de áttörik néha védelmét. Kárpótlásul a tűzaurája már lángra lobbantotta őket.
Ergon talán előző sérülése okán, de még csak a vértig sem jut most el, és az ellenfél pengéje sem a rövid kardon, hanem élő húsban akad meg.
//Ergon:-9fp//
Arantar újra megközelíti már csak rá figyelő támadóját és az első csapásváltások ismerkedő jellegűre sikerültek, bár zengett a pajzs a lángkard csapásai alatt.
Alyrah a számára szokatlan távolság miatt nem tud ellenfelén fogást találni, égő ruhái és a lángoló aura, bár próbálkozik, de távol tartják ellenfelétől.
//Alyrah:aura -13 fp, égő ruhák -5 fp//
A már alig pár lépésre álló végrehajtó elkerekedő szemmel néz a fél térden a fegyverét vállához emelő csaposra, majd kétségbeesetten sújtaná le az ifjút. A mozdulat soha nem ért véget, a nyílvessző majd két méter magasba löki, ám ahelyett, hogy a test visszazuhanna abból lángok törnek elő és hatalmas robbanás rázza meg a fogadót.
A csapos ájultan csúszik hátra, feje a csapóajtóba koppan.
A matrózok, ellenfelük és kapitányuk is a falhoz csapódva ájultan zuhannak a tornácra.
A lovak lángra kapva a megégett kantárokat eltépve törnek ki, követve a tűzvarázslók riadtan vágtató lovait.
A fogadó falai vastag fekete füstöt okádva lángra kapnak.
//Arantar:-32 fp, Ergon: -26 fp, Alyrah: -32 fp//
A robbanás mindenkit megzavar, Arantar, Ergon és Alyrah is végre sikeresen megsebzi ellenfelét.
Az elszenvedett sebek hatására Alyrah kénytelen elhátrálni támadója útjából, és oltani kezdi elszenesedő ruháit, aki a lovag irányába tart, ki nem bír ellenfelével, bár az sem ér el látványos sikereket.
[i]Valahogy a főnök pusztulása még talán ezt a támadót viselte meg legkevésbé, a lángok szinte alig pörkölték meg ellenben a Krad hitűvel, kit még most is égetnek azok.
//Arantar: -5 fp//
Ergon elkönyvelheti első komolyabb sikereit, mindkét támadása elég ügyes volt és súlyos sebeket okoznak a vért eresztékein átcsúszó rövid acél pengék.
Ám Őt is elérte az égő felszerelés, ruházat átka.
//Ergon:-5fp//
Végül megelégelve az áldatlan állapotokat Ő is hátrálni kezd, és inkább eloltja mindazt mi lángra kapott.
Ellenfelében sem dúl túl sok harci kedv, mindössze az alig pihegő kormos harcosnőt és a megviselt, magát oltogató harcost tartja fenyegetve, míg társai felé hátrál.
A két másik tűzvarázsló közrefogja a még mindig égő lovagot és míg egyikük újabb litániába kezd, hátrálva előle, addig az újonnan érkezett próbálja megsütni a méteres tűzaurával.
//Arantar:-5 fp//
A tornácon lángoló testek és sűrűn gomolygó fekete füst, a fogadóban jajveszékelés, a magaslat irányából éles gongszó mi megtölti az alig egy perce még békésnek tűnő halászfalut.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Ennek így semmi értelme, tényleg meg fogunk dögleni, és ki tudja, hogy mi történt a lovammal. Viszont azt sem hagyhatjuk, hogy Harn-t elvigyék, csak hogyan fogjuk megakadályozni? Kilóg a belem, kapok egy pofont és a szelétől elfekszem.>

[Arantar]

(Arantar)

A csata hevében körbetekinteni sincs időm, így is alig állok a lábamon. Lángoló ruhadarabjaim folyamatosan teszik próbára az állóképességemet, s bár vas még nem ejtett sebet rajtam, a tűz igencsak megviselt.
<Remélem a többiek kitalálnak valamit, mert különben idő elött kell számot adnom tudásomról Kradnak...>

Hátrálás közben szúrós tekintettel meredek a varázsolni készülő ellenfelem felé. Közben kardforgató kezemmel az éppen elenyésző tűzaurájú másik felé mutatok.
-Támadd meg!
Ordítom a varázslásra készülőnek, szavaimat átjárja a földöntúli erő. Kezemen a gyűrű hirtelen felizzik, ahogy Krad hatalma kaput nyit az szent jelképen keresztül akaratának.
<Remélem ez hatni fog...>

Amint a szavakat kimondtam rögtön eszembe jut az égető fájdalom ami a ruháimból származik. A körülöttem lángoló textil eloltásába kezdek. Közben megpróbálom átordítani a zűrzavart.
-Bajtársak, most ti jöttök!