A balszerencse netovábbja (ÚTK)

[Garmacor]

Garma


A gyönyörű hölgyet még karjaimban tartva elmosolyodok a szitokáradat kezdetét hallva aminek már a második szónál egy csókkal vetek véget majd engedem, hogy kibontakozzon az ölelésből.
ha értettem a hölgy szitkait akkor azon a nyelven próbálok megszólalni ha nem akkor ahogy eszembe jut
- Drága hölgyem elmondaná miért ez a nagy felháborodás?
<hol vagyok és mi az isten történt? merül fel bennem a kérdés>
Majd amikor a félelf elfordul gyorsan körbenézek és megnézem mi van nálam, de a nőt fél szemmel figyelemmel tartom. Amikor visszafordul újra mosolyt erőltetek az arcomra ami tovább szélesedik amikor az ingemért nyúl. Amikor rádöbbenek, hogy csak fel szeretné venni. Segítek neki majd mellé csapódva szemérmetlenül végignézem ahogy átöltözik. Ha nem nyúl a lantért akkor azt azért magamhoz veszem.
<hiába egy nőről akkor derül ki milyen szép amikor nincs rajta semmi>

[Shia-ko]

<Szép kis kompánia ez itt. Remélem valami kiderül az eseményekről, ragaszkodom az emlékeimhez és a múltamhoz.>
Behúzódom a szikla oltalmába, majd a ruhám szárítgatásába kezdek. Leveszem, kicsavarom belőle a vizet majd vissza. Végignézek a társaságon, hátha beugrik valami.
- Lehet, hogy valami jobb helyet kellene keresnünk, ha ez sokáig így marad - szólok és a környéket kezdem vizsgálni infralátásomat is használva és hallásomra hagyatkozva.
<Mit nem adnék egy ork szaglásáért... vagy egy kis napsütésért.>

[Laurana]

Lau

-Talán nem ez a legjobb módja egy vacsorameghívásnak...*Felelem öltözés közben enyén szúrósan a férfinak, közben elgondkodom, "jelentett-e" a valamit a csók, hátha pont ez lesz az, ami miatt eszembe jut valami. A lantot persze viszem magammal.*
-Te sem emlékszel semmire?

[Garmacor]

Garma

- Igaza lehet, de mindenesetre határozottan kellemes. Tekintetbe véve, hogy nem emlékszem semmire, de az átölelésed volt az első ösztönös reakcióm valószínűnek tartom, hogy közeli kapcsolatban voltunk mielőtt elvesztettük az emlékeink.
- Az én ingemben is gyönyörű. mondom széles vigyorral.
- Játszana esetleg valamit. Abból talán kiderül valami rólunk. A test sokszor többre emlékszik mint az elme. Esetleg valamire rájövünk.

[Laurana]

Lau

-Én meg azt tartom valószínűnek, hogy részeg vagy... Vagy ha nem, akkor nem hozzám állsz közel, hanem a nagydarab benga állathoz, akinek a karjaiból alig sikerült kiszabadítani...*Felelem egy enye mosollyal, kissé csipkelődve.*
-Játszani meg majd akkor fogok, ha majd nem az esőben állunk, nem hiányzik egy tüdőgyulladás. És nem, ne mond, hogy akkor együtt nyomhatnánk az ágyat...*Teszem még hozzá megelőzően, valami hasonló reakcióra számítva.*

[Garmacor]

Garma

- Nem részeg nem vagyok csak ihattam egy kicsit legalábbis az alapján ahogy érzem magam.
- Jól van az uriember?
- Nem az ágy nem betegeskedésre való. mondom teljesen komolyan.
- Sokkal kellemesebben is el lehet ott tölteni az időt.
- Egyébként nem én tépem le rólad a ruhát ha már itt tartunk. mondom vigyorogva.
- Viszont ha megbocsátasz én még előbb körbenézek a parton hátha találok valakit aki szintén hasonlóan járt esetleg valamit amiből rájöhetünk kik is vagyunk.

[Laurana]

Lau

-"Egyébként nem én" hánytalak le, "ha már itt tartunk"... Az úriember meg, a többiekkel együtt, akiket találtunk, már valószínűleg ott van.
*Mutatok a szikla irányába.*
-Ha gondolod, körbenézhetsz, de felesleges, már megtörtént.
*Én mindenesetre megyek tovább a szikla fele.*

[Garmacor]

- Ezért az apró malőrért elnézésed kérem.
- Azért körbenézek. Nem tudnék nyugodtan pihenni a tudattal, hogy esetleg valaki azért hal meg mert lusta voltam körülnézni. A fürdés meg úgy is rámfér. Legalább magamhoz térek.
Gyorsan belekarolok még a hölgy derekába egy csókot lehelek a homlokára.
- És köszönöm, hogy magamhoz térítettél. Mondom a szemébe nézve majd elindulok a part felé majd mindkét irányba elsétálok 1-2 kilómétert és közben azon töröm a fejem vajon ki lehetek miközben emberek és maradványok után kutatok.

[Laokoon]

<Ahhoz azért nem vagyok hozzászokva hogy részegen vigyenek fel szobára úgy nem vagyok valami szép látvány>Oda is szólok a cipelőmnek-Kicsikém...- Itt elakad a szavam mert mert ekkor meglátom hogy nem valami fehérnép cipel hanem egy törpe és sajnos pont ennyi kell ahhoz hogy megnézem mit ebédeltem ráadásul a szállítómra is jut bőven<Mi a szösz //itt egy fokkal erősebb kifejezést használt csak nem tudom hogy azt használhatom-e// történt itt éjszaka meg azelö... még is ki a fene vagyok én?!

[Dierol]

//Én//

A kyr ifjút és a többieket elnézve elgondolkozom...
<Háát, nem hiszem, hogy mindenkivel együtt ittam volna... túl vegyes a társaság...>
Egy pillanat alatt elkomorodom
<Más lesz a magyarázat... de akkor a város és a felszerelésem is csak hiú ábránd!
Vajon ők tudják, hogy mi történt?... Ahogy ezt a fiút elnézem, nem... hmmm... viharos idő, tengerpart... hajótörés? Logikus lenne... De akkor nem vagyunk túl együttműködő csoport. Persze, jó lenne tudni, hogy egy hajón mit is csináltam... mi lennék? hmmm... megvan! Kapitány én ugyan nem húznám a vitorlát! Inkább irányítanám az embereket... az finomabb munka... Végső soron, ha mindenki olyan tanácstalan, mint én, akkor simán mondhatom - és legalább egy időre összefogom a népeket, amíg ki nem derül az igazság >
Majd oda fordulok a mellettem gubbasztó ifjúhoz, és miközben megszólítom, nyújtom a kulacsot:
-Jól van, ifjúúr? Húzza meg, jót tesz! Kissé zavartnak tűnik... Minden rendben van? Csúnya eset volt, mi?
Kérdezem vidám hangsúllyal, mintha tudnám, hogy miről beszélek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Lau

Az ing egy kicsit nagy rád, de jobb, mint a pörkölt szagú felsőd. Ennek elég erőteljes alkohol szaga van. Úgy látszik azt a mennyiségű piát még egy tengeri fürdőzés se tudja róla eltávolítani.

Arnoil

A kétes kinézetű kyr hapsi valami kulaccsal, melynek tartalma félreismerhetetlen, kínál téged. Nem igazán jön be neked az alak.

Martos

Csak derékszíjad van, így oda teszed a fegyvert.

Garma

Sokkal jobban érzed már magad, mint az ébredésnél, bár a fejed még mindig zúg, és az agyad is elég tompa. Egy olyan 100-200 lábnyira a sziklától néhány törött deszkát találsz egy kis vitorla maradvánnyal.

Garma kivételével mindenki

Egész szórakoztató kis sót produkált a félelf és az újonnan felébredt alak. Kezd mindenki magához térni, a gyengeség lassan kezd elmúlni. Viszont, ha nem játszotok kicsi a rakást, akkor valószínűleg a szikla nem tud mindenkit megvédeni az esőtől...


//Edit: sorry, Haome, nem vettem észre, hogy még nem reagoltál az előzőre... Tekinthetjük úgy, hogy lemostad magadról a kíséreted vacsoráját, aztán elmentél a sziklához?//

[Arnoil]

// Igazából a meditációm vagy elmélkedésem hatásait nem taglaltad. //

(kyr ifjú)

Emlélkedésemben megzavar a rosszarcú fazon, félrehajott fejjel felpillantok rá, majd a rosszagú kulacstól megborzongva nemet intek a fejemmel.

- Mi volt a csúnya eset?

< Jó lenne ha valami azért lassan összeállna a fejemben, mi a fene lehetett ez? Hogy kerülök ide? >

[Haome no Munemoto]

Egy nagyon-nagyon-nagyon morcos, és felfegyverzett törpe

Fél szemmel figyelem azt a kis közjátékot, amit a sólyommedálos, meg a hegyesfülű fruska produkál.
Valószínűleg ezért nem hajítom el rögtön a nagydarab fickót, mikor előbb vartyog valamit, aztán meg alaposan leokád.
Aztán meg már...
<Te hájas, böhöm, benga állat! Ezt meg miért kellett? Mi?!!>
A dolog jó oldala, hogy nem kell tovább cipelnem ezt az állatot - nemes egyszerűséggel a fövenyre ejtem (a maradék gyengédség is elillan a mozdulatból). Aztán magamban még mindig füstölögve a vízhez sétálok és megszabadulok a "vacsorától". (Egyébként furcsa: állítólag minden hányásban van répa... )
Mikor úgy-ahogy végeztem a tisztálkodással (nem kell azt túlzásba vinni...), akkor körbenézek a parton. És mivel nem látok semmi érdekeset (világítótornyot, közeli város fényeit, hívogatóan kivilágított fogadót, ilyesmit...), ezért úgy döntök, hogy csatlakozom a szikla árnyékában összegyűlő társasághoz.

(És akkor most reagoltam is, Ran )

[Garmacor]

Garma

A roncsokat látva tovább megyek a parton még egy fél mérföldet hátha találok még valamit esetleg túlélőket majd elindulok az ellenkező irányba. Visszafelé sétálva leveszem a nyakamból a medált és megvizsgálom közelebről is. Remélve hogy valami eszembe jut róla.
<Szóval valami hajóval jöttünk. Vajon vannak még túlélők.>kergetik egymást a gondolatok a fejemben.
visszafelé sétálva a roncsokból összeszedek néhány deszkát remélve, hogy a trutyi a deszkák között talán jól ég.

[Laokoon]

A hányástól és a rugdosástól nem sok minden láttam a félelv magánszámából. Amikor meglátom hogy mosakszik a törpe hirtelen eszembe jut hogy a másnaposságra nincs jobb gyógyszer mint a hideg zuhany úgyhogy egy hatalmas csatakiáltással beleugrok a vízbe (azzal az alig titkolt szándékkal hogy kapjon a csobbanásból ő is) majd kikiáltok mindenkinek- Nem akartok bejönni tök jó a víz?-Majd hogy ne kapjak tüdőgyulladást gyorsan kimászok és leveszem majd kicsavarom az összes ruhám utána visszaveszem azokat