(Tia)
Egyre jobb kedvre derül miközben a Valter nevezetű férfivel beszélget, az ínyenc ételek egészen elragadtatják, ehhez fogható kulináris tüzijátékban ritkán volt része. A csokoládénak nevezett édesség a délután latyakos emlékeit messze száműzte, arcán széles, hófehér mosoly ült, mikor végzett az étkezéssel. Tányérján illendően egymás mellé helyezi az evőeszközöket, majd egy kicsit elmélázik Valtert hallgatva, ugyan most is csak csipegetett az ételből, mégis kicsit nehezen ül a gyomrában az étel. Valter egy figyelmetlen pillanatában finom izomzatú, feszes hasához nyúl és kicsit végigsimít rajta, majd engedi, hogy tolmácsa felsegítse a székről.
-Ajánlatát elfogadom. A ház rendjével pedig semmi okom nincs ellenkezni, nem tartok attól, hogy egy ilyen úriember oldalán valami atrocitás érhetne
Azzal megindul Valter oldalán a lépcső felé, ha az őrök elkérik, rokonszenves mosoly kíséretében fektetve átadja nekik díszes rapírját, valamint kevésbé díszes ( ) köpenyét.