Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

A nő felkacag, hangja mint a héjáé. A csuklyát mégsem veszi le fejéről, ahogy a törp közelebb lép, félig nevetve szól hozzá.

-Vicces vagy te törpe, de a helyedben vigyáznék mert előtted fél lábra csapda van.

Mikor Tupat megtorpant, folytatja.

-Jó kedvre derítettél szakállas barátom. Megkapod a válaszaidat. Nevem Ezüsthajú Diakóna, ezt a csekély zugot mondhatom jelenleg menedékemnek és inkább én kérdezném, hogy ti mit kerestek idelent. Nagy gorombaság betörni egy idegen házába, én szégyelleném magam a helyedben, törpe.

Szemi agyába hirtelen egy kép tolakszik, az erdőből, mikor megtámadták az útonállók...a név...

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat kezével a nőre mutat... fegyverestül midnenestül, megmutatva ezzel testi erejét... a csapda előtt megáll...*
- Jól van asszony no! Tudjuk ki vagy és hogy ez a hely mi... azt mondod menedék. Hát elég szánalmas menedék meg kell hagyni... iylen ajtók mögé biz isten én sohase rejteznék! Acél vagy ami még jobb: abith! Jól van no, nem akartunk betörni hivatlanul... a kívácsniság hajtott minket, betekinteni erre... menedék azt mondod te nő? Mi elől menedék? Csak mert bújkálni az szokott akinek vaj van a fején.. vagy aki fél valamitől. Én inkább az előbbire adom le a voksomat... és a harmadik kérdésemre még midnig nem kaptam választ... akar valamit tőlünk. Node mit?

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Ahogy Tupat belép az ajtón elengedi vállát a görcsös szorításból. Reflexszerűen utána lép, mintha madzagon húzná magával. A lehetséges csapda figyelmeztetésre azonnal megáll. Amikor a nő bemutatkozik felszisszen, s csodálkozva meredezik a nőre. Szemei elkerekednek egyúttal az ismerősen hangzó névre. Bár nem lép ki Tupat takarásából - ránéz a nőre s szóra nyitja a száját.*
- A nevem Szemi Dalnia Ezüsthajú Diakóna. Bocsássa meg a társam viselkedését - ilyen a vérmérséklete és a modora is egyben. Engedje meg...ha jól kombinálok, akkor Ön a Jobbik oldalon áll. Legalább is az erdőségben tanyázó banditák nem repesve emlegették a nevét...
<ha meg tévedek, akkor úgyis mindegy - bár azok nagyon morcosak voltak, és nem szeretettel mondta ki a nevét az a tag...sőt...>

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Diakóna Szemi szavai hallatán szemérmetlenül felnevet, alig bírja abbahagyni, ami igencsak zavarba hozza az ifjú papnőt. Leveszi a csuklyáját. Haja hegyes fülei mögé van tűrve, melyekben egy tucatnyi ezüstkarika lóg, egyik fonott tincsébe sastoll-talizmán van tűzve. Arca kemény vonású, zord, mégis a maga módján elragadtató, szemei vad tűzben égnek, pillantása egészen durva, mellbevágó. Orrnyergéről egyenes vonalakból alkotott égszínkék tetoválás fut szemei alatt a járomcsontja közepéig.

-No, mi a fene. Ejha, te meg honnan vonsz le ilyen hebehurgya következtetéseket, kishúgom? Honnan veszed egyáltalán, hogy én bárkinek az oldalán állok? Egyáltalán milyen oldalakról beszélsz? Ja, és nem nagyon hiszem el, hogy csak azért jöttetek ide, hogy turkáljatok a vén matróz pincéjében. Hogy hogyan jutottatok ide, azt inkább meg se kérdezem...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Ereiben egy pillanatra megállt a vér - szemei elé tolultak a képek, amikor még a méregszobában egy buta kérdés miatt letorkolta a famor. Hasonló érzés kerítette hatalmába, de most erőt vett magán, megacélozta érzelmeit. Ezt most végigjátsza - még akkor is ha az életébe kerül.*
- Hát azok a banditák akiket láttam nem cseverészni marasztaltak egy embert szinte feldarabolva... és nem mondták volna, hogy bújjak vissza a szoknyája alá, ha jó viszonyban lennének. Mink úgy tudjuk, hogy a várost egy szomszédos városka igázta le pusztán anyagi javak miatt. És tényleg nem turkálni jöttünk - a kíváncsiság hajtott minket ide.

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

A nő felvonja az egyik szemöldökét, majd érdeklődő, ám még mindig hetyke tekintettel válaszol.

-Banditák? Pfeh, jó, leesett. Hét és a sok fejetlen csirke akit próbál terelgetni agyának csökevényével, biztos velük találkoztál. Hát megúsztad, mit ne mondjak, gratulálok. Ha legközelebb találkoztok, azért megmondhatod neki, hogy az édesanyja üszkös harisnyáján fulladjon meg, és hogy...á, hagyjuk. Kicsit paranoiás lett az utóbbi időben, úgy látszik. Különben meg mit vártatok, mit rejteget itt Geron? Sárkánytojást vagy mi a szöszt? Ehh...kalandozók, mind ugyanolyan, ez már csak így lesz az idők végezetéig. Különben így van, ránktelepedett Pökhendi uraság az egész pereputtyával, eléggé pórul jártunk. Nem is vicces, ha bele gondolok. Szóval azt mondod, hogy ti nem az ő nevében jöttetek és nem akartok felhúzni a következő fára?

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Köszönöm, de inkább nem találkoznék velük mégegyszer.
Hogy mit is keresünk? Hát... valójában magunk sem tudjuk - csak kíváncsiak voltunk, hogy mit rejteget előlünk itt Geron - miért lett ideges amikor észrevette, hogy nyitva az ajtó, és miért zárta be sebtiben még Layla előtt is. - *mutat Layla felé* <Bízhatok benne? Nem bízhatok benne? Ha megakart volna ölni bármelyikünket is már rég megtette volna... Lesz ami lesz, nem kertelek...> - Ígéretet tettünk, hogy segítünk a várost kipucolni, de ez a reakció gyanuba keverte, hogy talán mégsem őszinte, talán nem is a várost szolgálja. Nem szerettük volna ha hátba támad bennünket, ezért jöttünk le most ide.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Amint Szemi előrébb lépked, és a nővel beszélgetésbe elegyedik, Tupat felhúzza a szemöldökét, majd beletörődve karjait egymásba fonja... egy idő után megunva a várakozást a lány elé lép...*
- Elég legyen már no ebből a csevejből... azért jöttünk mert sejtettük hogy a felvilági, akit Geronnak neveznek rosszban sántikál. Egy nőt találtunk a járatokban, aki felajzott íjpuskával fenyeget minket, akiről egyenlőre azt se tudjuk kicsoda. Adna valami felvilágosítást, hogy kicsoda maga és mit csinál itt? Elbújni szeretne netán a várost dúló banditák elől? Ha így van, akkor maga egy gyáva alak. Látni hogy a város pusztul és nem tenni ellene semmit... mi itt vagyunk és kitakarítjuk ezt a romhalmazt, de segítő kezekre lesz szükségünk. Ha az, akinek mondja magát, tartson velünk hogy meggyónnja ezáltal azt a bűnjét, hogy eddig nem tett semmit... no erre mi a válasz asszony?

[Layla]

(Layla)

*Minden keveredett benne, ahogy szépen lassan átlépdelt az ajtó roncsain. Félelem, düh, fájdalom, hiszen elveszítette a bizalmát...egy olyan amberben, akinek eddig mindig hitt, aki apja helyett apja volt...szó nélkül követte a többieket. Eltelt pár perc, mire szemei előtt felvillant egy ajtó képe: a kis nyílásban fáklya táncikáló, vöröses-narancs fénye sejlett fel. A lányt már csak a puszta kíváncsiság hajtotta, már nem félt...halkan, de erőtől sugárzóan lépkedett a hideg köveken végig, a többiek nyomában, egy szisszenés nélkül...hirtelen történt. Nagyon gyorsan, annyira, hogy a fájdalom jeges vasmarka még kínzóbban kapart a lelkébe. Már nem tehetett semmit, óvatlan volt: ujjai közül kicsúszott az eddig erősen markolt apró tőr, és Layla bágyadtan hullott a földre...lelki szemei előtt felvillant saját szívet kaparó halála...félt. De csupán egy másodpercig. Majd szemei lecsukódtak, s Layla álomtalan, fekete álomba zuhant...egy rémképbe, amit csak az idő tud kigyógyítani...ha képes rá...*

[Norrec]

(Garret)

*Miután belé a terembe és szeme elé terül a látvány Laylát óvatosan lerakja a földre és előhúzza fegyvereit és úgy hallgatja a beszélgetést. Ha bármi történne rohamra készen áll. Tudja hogy távolról gyorsan elintézik,de akkor is legalább egy valaki meg tudja támadni.
Szemi reakciója váratlanul éri. mikor látja hogy nem lesz baj fegyvereit leeresztiés visszatér Layla mellé.*

-Egy kérdésem lenne még a kőfi kérdésein kívül. Ha vártál valakit,valakiket csapdát mért kellett állítani nekik? Vagy ez a vendégszeretet? És ez a baráti üdvözlet? Mire volt jó hogy elkábítod az érkezőt?

[Layla]

(Layla)

*Táncoló fények. Rejtelmesen világítják meg az éjszaka rideg valóságát...Layla nem értett semmit. Az eleinte szűnni nem akaró fájdalom már nem marta a bőrét, a húsát, az éj leple mintha befedte volna a kínját is...a csillagok titokzatosan villantak fel az égen. A fények még mindig őrült, vad táncukat járták, amíg a lány öntudata nélkül, ájultan feküdt Garret karjai között, a valós világ mindennemű érzékelése nélkül...*

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Szemi válaszára a nő megcsóválja a fejét, és színpadias, lemondó hangnemben fűzi hozzá:

-Javíthatatlanok...

Mikor Tupat előrelép és kérdőre vonja, felháborodott és csípős választ ad.

-Lehet, hogy nagyot hallasz, kedvedért nem fogom ismételni magam. A gyávaságról pedig ne papoljon nekem egy olyan, aki üregében kushadva érzi jól magát. Nekem nincs semmi meggyónnivalóm, nincs olyan Isten aki befogadna templomába. De a városért jóval többet tettem nálad, szóval be lehet fejezni a pattogást, kis ember.

Norrec kérdésére nem ad választ azonnal, előtte kényelmesen nyújtózkodik a karosszékében, aztán hangosan felnevet.

-Mindjárt megszakadok a röhögéstől. Honnan a kránköves búbánatból tudjam, hogy ide fogtok jönni? Én vagyok a Di Luan-i orákulum, vagy mi a franc? Meg aztán mi abban olyan különös, hogy valaki védi a háza tájékát? Amúgy meg a ti bajotok, ha nem lettetek volna bénák, nem szívtátok volna meg a csapdát, egyszerű képlet.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Amikor Tupat pattógó hangnemben megszólal egy apró sóhaj hagyja el a száját. Kicsit komoran néz az előtte álló törpre és halkan szól hozzá.*
- Kérlek Tupat, ezzel semmire sem megyünk. A nevét pedig már mondta: Ezüsthajú Diakóna. Hogy mi célból van itt lent nem ismerhetjük, így elitélni sincs jogunk, nem tudjuk mit tett és mit nem... Nekünk kéne bocsánatot kérni tőlle amiért ide betörtünk. Tudom, hogy ez sem tetszik neked - kérdezni lehet, sőt kell, de ne vádaskodj... Kérlek...
*Azzal feljebb emeli tekintetét a nőre. Kicsit tétovázik mielőtt megszólalna, Garret épp akkor emel szót. A nő válaszára egy aprót bólint, végül is igaza van...*
- Bocsánatát kérem a társaim nevében is amiért az éj leple alatt magára törtünk. Kíváncsiságunk és lelkiismeretünk megnyugtatása legyen elég rá indoknak. Viszont van olyan érzésem, hogy már nemigen lennénk életben ha nem lenne velünk célja - mint ahogyan Tupat már említette is. Mi lenne az? Beszéljünk nyíltan ha lehetséges, mink elmondtunk mindent lényegében, de ha kérdése volna - ha más nem is - én válaszolok rá, persze ha tudok... <Nem tudom miért, de bízok benne... ráadásul rettentő hatalma lehet, ha ennyire magabiztos ... Úrnőm kérlek add, hogy megérzésemben ne csalódjak! ...>

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

<... Ehh mégis mit képzel a pára? Üregében kushadva érzi jól magát? EGY KŐFI? Ejjj az emberek tanulhatnának a jó modorból annyi szent...>
* Szemit leindti a törp, mintha mondandója túl keveset nyomna a latba ahhoz, hogy szavai utat találjanak az idegen nőhöz...*
- Ide figyeljen asszony. Kérdést tettem fel: hajlandó-e tenni a városért? Mi lenne, ha nem a relytekén ücsörögne most, hanem feltántorogna a föld színére, és segédkezne nekünk felkeresni a városi tanács székházát? Gyónnivalója pedig midnen embernek van. Természetükből fakad az erkölcs és az illem totális hiánya. Ki lehet nevelni idővel, ám ez esetben kétlem hogy iylenre sor került volna asszony. Megmondtam hogy nyíltan beszéljünk. Nem fogok alázatos bocsánatodért esedezni, mert házadba betértünk. A városodért harcolok és halok ha kell, ezért a szolgálatért pedig nem várok aranyakat, ahogyan a felvilágiak tennék. Honoráld ezt asszony oylan módon, hogy a nekem kijáró tisztelettel szólsz rólam, és válaszolsz végre a sokadszorra feltett kérdésen: megér neked ez a várs annyit, hogy a lehetőséget megragadva tegyél is valamit a megszálók ellen?

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Tupat szavaira mosolya hirtelen lehervad az arcáról, szája lefelé görbül, szemei szikrákat szórnak. Előrébb hajol a trónjában, majd héja-hangon felszólal, Szemire ügyet sem vetve.

-Tudod ki fog előtted tisztelegni te nyamvadt szőrcsomó? Mondok neked valamit. EGY: ez nem az én városom. KETTŐ: nem vagyok ember. HÁROM: nem érdekel a véleményed. Ha olyan hülye vagy, hogy egymagad nekirontasz azoknak a fatökűeknek, akkor tedd. Egyedül leszel mint az ujjad. Francba, jól elcsesztétek. Ha kieresztelek és tényleg nekik rontasz, elkapnak, és mikor kiütlegelték a fél lelked, vinnyogva, de ki fogod nyögni, hol is bújkál Ezüsthajú Diakóna, aki oly sokszor járt túl a bambák eszén. Szóval két alternatíva van. Vagy befogod a pofád, vagy megdöglesz.
_________________
Mogorva Chei nem halhat meg. Ez köztudott. Miért? Mert ő Chuck Norris ynevi manifesztációja.