Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

-Örömmel.

Mosolyodott el, s mielőtt újra összefonódtak volna, hagyta, hogy orcáján végigfolyjon néhány könnycsepp. Kedvese oly gyengéden vezette be a mámor palotájába, hogy az egyébként nyugodt elf minden porcikája vágyott rá. Újra harapni szeretett volna abból a mézédes gyümölcsből, amit Tamrin ízleltetett meg vele először.

<Milyen hűvös...>

A férfi kezét óvatosan vezette, miközben símogatta őt. Kívánta, hogy mindkét tenyere érintse tejfehér hasát s forró ágyékát, hogy alig pár pillanattal később újra elragadhassa.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

A férfi elébb ujjaival készítette fel Tiát az újabb szerelmeskedésre, de nem hagyta hogy így élje meg a gyönyört. Eggyévált vele s mivel már ez a második alkalom volt, merészebb tempót diktált. Le-le zárult szeme, örült, hogy átfonja őt a lány, s hol egy futó csókot adott neki a szájára vagy füle alá. Aztán megérezte Tia remegését.
Minden egyes mozdulat közelebb lökte Tiát valami egészen újhoz. Ott zsibongott a testében, de még nem tört ki. Hol közelinek tűnt, hol eltávolodott. De egész énjét feldúlni kezdte. Lassan bontogatta a jólneveltség szép falait. Helyet követelt magának, nem tűrte a láncokat.
Tamrin megsejtette. Homlokon csókolta Tiát, kinek homloka már gyöngyözni kezdett, s teste is fénylett, elsuttogott egy mondatot a lány szemeibe nézve aztán Tia megsemmisült.
Nemhogy közeli lett, ami eddig kerülgette, de egészen végigsöpört rajta. Kő kövön nem maradt a falakból és szokásokból.

[Hakea Ello]

(Tia)

Tia nem tudott tovább dacolni az árral. Testét elárasztotta a tűz a férfi szerelmének hatására, szemei tágra nyíltak és ajkai közül mind több sikoly tört fel, egyre hangosabban. S amikor úgy érezte, itt a vég, kedvesébe kapaszkodott; erősebben mint eddig bármikor. Egész testében remegett a gyönyörtől. Aztán, ahogy lassan elhagyta tagjait a bénító kéj, ölelése finomabb lett, s lágy csókokkal illette Tamrin nyakát. Végül fáradtan, verítéktől nyirkos bőrrel, és hevesen fel-alá járó mellkassal megkérdezte kedvesétől:

-Mondd, Tamrin, mikor utoljára hozzám szóltál, mit súgtál nekem?

[Mesemondó]

Jómadárra várok és akkor a másik blokknak is folytatom

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


-Azt, hogy feleségemmé fogadlak.
A férfi Tia mellé feküdt s derekát átölelte. Nézte őt, míg újra lélegzetük urává nem váltak.
-Megéheztem. Vacsoráznál velem? Utána pedig szeretném, ha elmondanád, mért jöttél erre a földre. Én örülök neki, de nem miattam történt hisz nem is ismertél korábban.
Homlokon csókolta a lányt, megsimította a haját és kedvtelve nézett végig rajta.
Így kis pihenés után ha Tia is úgy akarja, felöltöznek és Tamrin kész arra, hogy elvezesse vacsorázni. Közben még alkalom is adódik így, hogy megmutassa a palota egy részét.

[Hakea Ello]

(Tia)

Lehunyta szemeit és arcát a mennyezet felé fordította. Néhány másodpercig úgy feküdt, és csak csendes szuszogása töltötte meg a levegőt. Majd kinyitotta szemeit és halványan elmosolyodott, arca lassan visszanyerte természetes színét. Nem szólt, és ez a csendes mosolygás igen titokzatossá tette.

-Milyen furcsa, hogy az emberekből hiányzik ez a bizonyosság.

Hozzábújt kedveséhez és karjaiban kipihente magát. Finom nózijával játékosan cirógatta Tamrin arcát, s amikor kérdezte, hogy vacsorázna e vele, lehunyt szemekkel bólintott csupán. Csendre vágyott, s ez érthető is volt. Az élete fordulópontjához érkezett, s bár emlékként örökkön megmarad a lelkét összetartó bélyeg, mely lapockájától derekáig húzódik, úgy érezte, talán nincs is szüksége rá többé.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


Segített könnyedén feladni a ruhát a lányra, maga is visszaöltözött, haján végigsimított. Míg Tia arcán maradtak pírrózsák, Tamrinén nem. Fucsa hűvös testet adott neki az élet. Az ajtó megint érintés nélkül nyílt. Jégdomborművel borított fal mellett haladtak el, hogy aztán egy olyan csarnokba jussanak, ahol jégcsipkék borították az egész mennyezetet, s a közöttük átfújó szél éteri hangot sajtolt ki belőlük szaladtában. Ötven fő megvendégelésére is elég hosszú és nagyságú asztal foglalta ela terem közepét. A felhők felé keskeny, magas, ívelt ablaknyílások tekintettek, tövüknél széles, alacsony párkánynal, amin porhó ült meg. A ruha meleget adott Tiának, nem fázott. A padló kékeszld jégből volt készítve, s a falak is ebben a színben pompáztak. Nem volt tükörsima egyik oldali fal sem: domború egyenetlenség borított mindet, éles kiálló részek nélkül. Mintha a szél koptatta volna ilyenre.
Az asztal körüli szlékek eggyé voltak válva a padlóval. Abból faraghatták ki őket. Tia feneke alá egy sötétkék puha párna volt téve, fel ne fázzon, ám Tamrin a nyers jégre ült. Arcáról megszokottság olvasható le. Ő így él, szervezete bírja. Leheletfinom kristálytalpas serlegek szolgáltak ivásra, s a tányérok is színtelen kristályból készültek.
-A palotám alsóbb részei nem jégből formázottak, hanem ásványokból-magyarázta. A világosság nem gyertyákból vagy lámpásokból érkezett: derengeni kezdett maga a jégasztal. Kísérteties fény töltötte be a termet. A szolgálók meghozták az ételt. Tamrin ugyan azt ette, amit Tia: sült hal volt, citromízű mártásban, s köretnek valami apró golyócska, aminek részben burgonyaíze volt, részben mintha kenyérből készült volna. Az evőeszköz ezüstből készült.
-Meséld el nekem, kérlek, mért jötél erre a földre azokkal az idegenekkel?

A vacsora felénél érkezett Varssa. Aranyszín bőrű volt, mint mindig, vörös haja szélfútta, öltözete nem volt makulátlan. Összevágta bokáit, amikor Tiát meglátta s meghajlást produkált, aztán urához lépett. Tamrin nyelvén mondott neki több valamit is, amire a férfi nyugodtan bólintott, aztán maga közölt valamit varssával. A vörös hajú férfi Tiára pillantott, félmosoly játszott ajka jobb sarkában.
-Tiarren úrnő. Öröm látni, hogy barátomnak párja akadt. Érezze jól magát itt-mutatott körbe. Zsebébe nyúlt és két kékesen derengő kristályt tett Tamrin kezébe, aki biccentéssel megköszönte és az övén lógó egyik szütyűbe sülyesztette. Varssa visszavonult.
-Folyton jön-megy. Ritkán van itt. Szeretnék majd adni neked valamit.

[Jomadar]

(Somuris)

Összeszedi magát, felöltözik, távolba kémlel a ház körül, dideregve gyönyörködik kicsit, ahogy a fehér hó könnyedén veri vissza a hívogató csillagfényt. szomorúan veszi tudomásul, hogy a fogása kemény, majd felsebzi a kezét. Utána hoz be még fát és táplálja a tüzet, közben újra felmelegszik. Előveszi féltve őrzött hagszerét és kicsit enged a húrjain, hogy a hideg ne árthasson neki. Eltávolodik a háztól úgy 50 lábnyira és egy csendes dalt játszik óvatosan. Nem is tart soká és csak a nagyon éber alvó hallhatja meg. Utána visszasétál, elteszi a hangszert és tesz még a tűzre, épp csak annyit, hogy hidegebb ne legyen odabenn.
Ha már nagyon leragad a szeme, felébreszti Castort.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, éjjel
Résztvevõk: Castor
_________________________________________


A hegedűszóra egyedül Castor eszmél fel, de mivel ismeri már a dalnok hangszerének hangját, nem kell jelentőséget tulajdonítani neki. Éjjel farkasordító hidegben muzsikálni? Na és? Egy ízben Somuris őrködése alatt Tycian kiment a dolgát végezni, nem ment messze, aki figyel, láthatta a hátát. Ő sem érezte biztonságban magát és marhára fázott, nem húzta sokáig a kinnlétet.
Castor számára csendesnek ígérkezett a kelés. Ám a miniőrjáratkor igen nagy hiánnyal szembesült: az egyik ló sehol. A másik kettő nyugodtan álldogál, de a dalnokénak lába kélt. Nyom, hogy elvezette valaki a lovat szintén hiányzott. Rossebb, nem sima lótolvaj...a farkasra meg zajongás lett volna erősen...

[Castor de Vinter]

Castor felhördűl mint akit nyíl ütött és hangosan, elkezd káromkodni dwoonol, nem érdekli ki hallja és hányan!

-Ó hogy az a szájbaba**tt, k***a jó barázdabillegető, báránybőrbéléses, repcás, ribanc, folyásos anyátok akibe nem szakadt bele a patkány fejetek! Az! Az fosfejű seggarcú, patányürülék! Hogy álljon a hombár fejetekbe Ranil tüzes nyila! Verje meg az Isten! Sújtsa le a menydörgés és verje el a jég! Hogy az örök sötétségben nyalnátok a szart a földről az idők végezetéig, ti aljadék, szarevő, sunyi kis patány görények!

Becaplat a kisházba, és felveri a dalnokot:

-Eltűnt a lovad Somuris!

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, éjjel
Résztvevõk: minden lakban lévő
_________________________________________

Vincent megrezzen. A dalnopk szeméből kifut az álom, Trixi beveri a homlokát az alacsony ágytetőbe. A káromkodás igen hangos volt, s Castortól származott. Majd becsörtetett és közölte amit kell...
Hanas pattant nyomban.
-Kész! Behozom a lovam! Ha össze is szarja a padlót is behozom!
S sápadtan iszkolt is kifelé, még fényt se vitt magával! Szándéka erős volt!
-Mi van? Elszökött egy ló?-ásított a donna. Trixi nyomban turkálni kezdett a polcokon.
-Kell egy tükör! Mondom kell egy tükör! Most!-remegett a hangja.
Tycian is felkelt, s nagyot nyelt, magához ölelte bőröndjét.
-Most meg fog halni?!
Frida értetlenül kapkodta a fejét. Ő a mocorgásra kelt fel.Odakinn csilingelés kélt. Tycian nyöszörögni kezdett.
-Ez mi frász?!
Kintről Hanas vonyított!

[Jomadar]

(Somuris)

- Kezdem unni ezeket a rothadt lúdvérceket...
- Mi van a tükörrel? Minek az?
Hanas hangjára fegyvert ránt és kirohan.

[Hakea Ello]

(Tia)

Tia ugyan örült a meghívásnak, mégis szégyellte kissé, hogy kipirult arccal kellett az asztalhoz ülnie. Legszívesebben legyezőt kívánt volna, hogy mögé bújhasson, akár az úrhölgyek. De hiszen úrnő volt maga is, legalábbis a szélborzolta hajú Varssa szerint. A fenséges vacsora, melyből csendesen csipegetett jó szokásához híven, ugyanezt igazolta.

-Örvendek, Varssa, és biztosítom, hogy mennyeien érzem magam. Köszönöm.

A meghajlást udvarias fejhajtással viszonozta, majd mikor a férfi elhagyta a termet, megkérdezte kedvesét.

-Tamrin, Varssa ezek szerint a szolgálód? És a leányok? És főképp...miért szólított úrnőnek?

Amint kérdéseire megkapta a választ, készséggel hallgatja, kedvese mivel kívánja megajándékozni.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, éjjel
Résztvevõk: minden lakban lévő
_________________________________________

A nomádot nem támadta meg semmi, de pánikhangulatban volt, megragadta lova gyeplőjét elkezdte bevezetni.
-Valami csilingel! Tűnés befelé innen! Talán még láttam is valamit, de lehet hogy nem!-s elhúzott a dalnok melett s lovát egyszerűen bevezette a lakba. Ott meg dideregve rakott a tűzre és amellett maradt.
-Jaj ne, minek van itt ez a ló? Mi történt?-szaladt ki a félálom a donna szeméből, de igen lassan kapcsol.
-A tükörben meg lehet őket akkor is látni, amikor egyébként nem látszóak!(T)
-Nekem van tükröm...(M)
-Ide vele Xune! (T)
-Hé!-méltatlankodott a sietségért a donna. Alig vette kezébe, trixi kikapta onann és leskelődni kezdett bele, de úgy hogy lássa a szobát. Meg a bejáratot. S a ház elejét.
-Nem látok semmit, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek itt!
A csengőhang megszakadt.
-Most vagy közel vannak vagy eltűntek?-vonta fel szemöldökét Messala.
odakinn Somuris már csak vincent meglepett hátasát látja a csillagfényben. Több fény kellene ahhoz, hogy körülnézzen.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

Senki nem nézett Tia arcába zavarón, így senki se tehette szóvá, vajh mitől pirult ki a lány. Még szerencse.
-Nem, Varssa a barátom, csak néha túlzásba viszi a hajlongást-somolygott Tamrin-A lányok valóban a szolgálóim. S mivel e hely ura én vagyok s te a feleségem vagy, immár te úrnővé lettél.
-Ám adós vagy egy válasszal...Mért vagy a Felföldön? Titok tán, amit nem mondhatsz el nekem?

Vacsora után a férfi a lányt visszavezette a hálószobába. A lepedőt lehúzták, az ágyat megvetették, a tűz pattogott, s az ablakokat jégtáplákkal zárták be. Az ágy végében egy kis kék doboz hevert.
-Ami benne van, az is a tiéd.
Topázból készült lánc fogadta Tiát...

nyaklánc

-Ha egyedül szeretnél aludni, mert fáradt vagy, mondd meg bátran.