Levágom a zombikat, viszont feldarabolni már nem fogom őket. Abban már nem lelném örömöm. Végezze ezt az alantos munkát az, aki eddig alig vette ki a részét a harcból. Odamegyek a sebesülthöz és megadom neki a kegyelemdöfést.
-Jobb lesz neked a másvilágon.
-Úgyis te is csak egy átkozott ember vagy...-motyogom az orrom alá.
Ezután,mikor megszólal az új tag felé fordulok és a szokásos hideg tekintettel a szemébe bámulok.
-Ha ennyire várod a halálod, a zombik és a sebesült után küldhetlek.
Támadó állásba állok, kardom két kézre fogom.
-Nos?-kérdem kihívóan.
Ha támad, akkor természetesen megküdök vele, ha nem akkor:
-Gyáva féreg...Ez is csak egy ember...-a végét itt is inkább már csak magamnak mondom.
Ezután leülök, és az összes pszivel igyekszem csillapítani a fájdalmamat. A sikoly nem nagyon zaklat fel. Azt hiszem úgysincs már több dolgom...sajnos.