Sub rosa

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Hát...-Épp kezdene magyarázkodni ámekkor jön a nem kívánt megmentés hangja.*

<Huu legalább kihuzott a csávából, így nem kell magyarázkodnom.>

-Ezért a zálogért szívesen vállalnám, hogy a hátamból szíj legyen.

*Próbál egy bucsú csókot váltani a nõvel. miközben kapkodja magára ruhája egy részét a többit akrban viszi, majd kirohan a szobából, le a folyoson, és közben halgatozik, nehogy meglepjék, amjd ha sikeresen a szobájába ér. Becsukja az ajtot, majd lesüllyed az ajtó elé, és ott piheg meg. Iszonyatosan kifáradt, olyan mint akit majdnem halálra vertek, de édes ez a fáradság. Talán még nem hozta össze az élet az ifju lovagot egy ilyen tapasztalt, és tüzes nõvel.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Vincent, Hanas, Castor
_________________________________________


Vincent nyugodtan kifújhatja magát. Léptek verték fel a torony csendjét. Szolgálók. Csizmás lábak...
-Megjött az úr és az új háznép!-beszélték. Hú....ez meredek volt...
-Mi? A hölgyek võlegényeit is elhozta?
-Úgy, úgy, meg egy képet az ifiúr menyasszonyjelöltjérõl!
Megindult a pletyka...

Castor jövés menésre kelt. Shadoni beszéd, vidám s utasítgató egyaránt. Semmi fegyvercsörgés. A donna nyöszörgött.
-Mi az?
Fülelt keveset, aztán felült.
-Megjött a várúr! Vincent nem az egyik lányával hentereg?!

Hanas félig már aludt az elmélkedések után, de felzavarta õt a csizmás lábak lépcsõndobogása s a sürgölõdés. Csodás, ezt az álmot is fújhatja.

[Castor de Vinter]

Castor az oldalára fordul.

-Fogalmam sincs róla. Nagy fiúk már. Ugye nem kell felekelnünk, hogy bájologjunk ismét egy sort? -kérdi álmosan a férfi. --Hajnal elõtt fel szokatam ébredni, szeretném magam addig kialudni. Trixivel a papnõkhöz megyünk. A várúrt köszönteni nem ér rá holnapig?-kérdi a dwoon. ...nem...gondolom nem engedi a shadoni etikett. -látja a dwoon- hogy Mesala felült...-Na jó egy gyors bemutatkozás de aztán remélem jöhetünk vissza aludni. -mondja és fáradtan törölgeti a szemét, és a nadrágja után tapogatózik.

Felcsatolgatja a félvértezet darabjait, hogy ne ingujjban menjen ki.

[Jomadar]

(Somuris)

Még fülében cseng Feni zihálása, kába álomban nyit ki egy vastag faajtót és hirtelen szembesül vele, hogy az az udvarra nyílik és ott a sûrû hóesésben fáklyafénynél sürgõ-forgó emberek egyikét majdnem meglökte az ajtó.

Mire a várúr odaér összeszedi magát:
- Szívélyes üdvözletem e csodás vár urának. Somuris vagyok, dalokat és történeteket gyûjtök és viszem tovább, hogy az eldugott vidékek is élvezhessék messzi földek kultúráját. E várba véletlen toppantunk társaimmal és a végtelen kedves úrnõ kegyeskedett nekünk felajánlani vedégszeretetét. Azt mondta, a vár ura hamarosan hazaér és minden bizonnyal maga is látni kíván majd minket.
- Önrõl az a hír járja, szereti a zenét, akkor biztosan azt is tudja, hogy a dalnokoknak nem ritkán kell esténként a szabad ég alatt hódolni dallal a csillagoknak. Épp erre készültem, amikor fényt láttam a torony tetején és miután annyit meséltem már történeteket toronyszobában rejtõzõ titkokról, hát gondoltam, most saját történetemet láthatom meg. Sajnos a toronyban sötét fogadott és nálam nem volt fáklya. Amikor hallottam, hogy idekinn sürgés támad, kijöttem és... a többit már láthatja.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Castor
_________________________________________

-Nem azért ültem fel, mert ki akarnék menni innen. Fáradt vagyok és nyûgös, Castor...Szerintem ha csak rajta nem kapják Vincentet egy lánnyal, addig felesleges kimennünk innen, majd reggel tiszteletünket tesszük az úr elõtt, neki se lehet érdeke, hogy nyúzott pofával dûlöngéljünk elõtte!
Ezzel visszahanyatlott az ágyra Kiabálás sehol, békés pakolászás és jövés-menés, semmi arra utakló jel, hogy rajtakaptak valaki "liliomtipráson".

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Somuris
__________________________________

-Úgy látom ez egy hosszabb történet lesz. Ne itt mondja el, jöjjön be uram!
Lovász érkezett, aki mind Rudbar, mind a várúr lovát elvezette.
-Én is láttam messzirõl a fényt a toronyból, de mivel ön nem ment fel, így nem tudtam meg mi lehet ott. Sebaj, majd Rudbar megmondja.
Kevés utasítást meghagyott még embereinek, majd még 3 férfi társaságában elindult a lakótoronyba, ahol megszálltak a dalnokék s ahol a várúrnõ is lakott lányaival.
-Ám igen cudar idõt választott csillagkeresésre: esik a hó uram-mutat az égre-Ezen akkor világít át csillag, ha Domvik maga izzítja fel!
Belépve a férfiak dobogtak a padlón, hogy a havar leverjék csizmáikrõl, majd köpenyeiket egy ott toporgó szolgálólány karjába tették.
-Uram, a vacsora nemsokára tálalva.
-Helyes, éhesek vagyunk. Uraim, íme egy dalnok, s végre nem csak egymás hallgatása visz színt az esténkbe! Megérte korábban ide érnünk!
A férfiak bólogattak.
-Mivel ma érkezett, tudja, hogy van pár szép leányom. Nos, az urak, akik most itt állnak ön elõtt, azok bizony a lányaim jegyesei mind!
Határozottsággal közölte ezt, s a dalnok jobban szemügyre vehette ama férfiakat, akit az apa kijelölt lányainak:
Ott volt Nusrat, aki nyugodt férfinak tûnt, s hunyorogva nézte, hova is került. A várúr szerint õ Lisabel kérõje. A legfiatalabb férfi (fiú?) elég megszállottnak tûnt, fázósan dörzsölte össze tenyereit, s látszott rajta, nem szívesen álldogál idelenn, máris menne egy melegebb zugba. Õ volt Lulla jegyese, Jaromir...Mm, érdekes párosítás lesz a nagyétkû hölgy mellé...Aztán ott volt Benvenuto, a legidõsebb és legkerekebb, hogy Rovelyn férje legyen majd idõvel! Hm, hm...Lehet nem a legalkalmasabb jelölt!
-Az a férfi pedig, akit a toronyba látott felmenni, Rudbar, õ Fenephra lányom võlegénye.
Hoppáré, s pont õ met fel a hiányos öltözetû Fenihez! Remélhetõleg a lány ijedtében nem szólja el magát!

Nusrat
Jaromir
Benvenuto

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Miután biztonságba tudta magát, és ki is pihegte, felált a lovag és az ágyához, lépett, majd átöltözött, és alvásra próbálta hajtani a fejét, de nem aludt, hanem az este legszebb pillanatait elevenítette fel ujra és ujra.*

<Jajj de csodálatos volt, remélem, lesz még lehetõségem repetázásra. És nem kell beérnem egy záloggal, ettõl a csodálatos teremtéstõl.>

[Jomadar]

(Somuris)

- Bizony cudar idõ ez, de ahogy a harcos is gyakorol akkor is ha nincs haragosa, én is hozzászoktam az esti dalhoz. Ahogy a mondás tartja: Ha a macska forró kályhalapra ül, többé nem ugrik forró kályhalapra. De hidegre sem...
Nálam ez fordítva vagyon, éjjelente odakinn dalolok az égre, akkor is ha a csillagok nem hallják. De uraságodnak és nagyszerû kompániájának szívesen játszom a vacsora mellett is. Fõleg ha nász készül, nincs is jobb füle senkinek a dalra, mint ki szívét készül jóllakatni.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Vincent
_________________________________________

Mézédes emlékképek bûvöletében aludt el végül Vincent, senki nem döntötte rá az ajtót és senki sem zavarta fel. Álma viszont elég érdekesre sikeredett: minden egyes addigi szeretõje felkereste õt és családját karján poronty-tyal, s követelték a pénzt, hogy felnevelhessék gyermeküket. S csak jöttek, jöttek, olyan arcok is, amikre Vincent nem is emlékezett s akikkel tán sose találkozott...Addig jöttek, míg a Montariny család elgatyásodott és sovány kutya ugatta csak meg õket...

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Somuris
_________________________________________

-Ahogy mondja, dalnok uram!
S a várúr a võlegényekkel felment az étkezõbe. Rosace úrnõ épp akkor érkezett le a felsõbb emeletrõl. zavarban volt azt se tudta hova legyen, hogy a férje ilyen hamar érkezett.
-Hogy lehetséges ez?
-Eltúrták a havat a szomszéd falu határában. S lám, itt is vagyunk.
-De rengeteg embert hoztál magadal...és az urakat is...-hajtotta meg derekát s értetlen volt.
-Meggondoltam magam hazafelé jövet. Maradunk Namurban. Tetszik ez a hely nekem. De ne félj, leányaid nem sorvadnak itt el. Épp ezért hívtam el a jegyeseiket s egy papot! Holnap összeadatom valamennyit!
Rosace úrnõ falfehér lett, megrendült, le kellett ülnie egy székre. Egy világ olott össze benne. Az a világ, amiben költözés és népesebb hely szerepelt. No meg mellette a lányai...
-Ugyan, Rosace, nem nagy csapás ez, inkább örvendj!
S halk léptekkel a pap is megérkezett, a maga ráncos arcával, folyton ide-oda járó szemeivel. Rosace megsemmisülten hunyta le szemeit. Nem felföldi, hanem Domvik pap volt...
Az anya nyomán hamar érkeztek azon lányok, akik még fogadóképesek voltak. Azaz Rovelyn és Lisabel. Lulla már nyugovóra tért a nyelvek szerint. Rovelyn teljesen elégedetten fogadta nem sovány jegyesét, sõt, mintha egy kedves mosoly is átfutott volna arcán, ami õszinte volt. Lisabel tartózkodón fogadta Nusratot, nem ismerte, látszott, elõször találkoznak, s kézcsókot kapott az ujjai hegyére.
A férfiak leültek, a hölgyek velük szemben s Govro megkérte, játsszon valami szívének kedveset a dalnok.
Idõvel Rudbar is érkezett, karjában a bebugyolált Fenivel. Feni nem nézett senkire, lesütötten nézte magát, kicsit ki volt pirulva, Rudbar pedig elégedetten tette le s hagyta felsietni a férfi köpenyében a szobájába.
-Õ volt odafenn. Valami régi felföldi vallást gyakorolt épp. Erre ügyelni kell. De legalább megismerkedtünk-s ebben volt valami kétértelmû, amire a lány apja csak megengedõn biccentett...
-Úgy, úgy-helyeselt a pap.

[Castor de Vinter]

-Akkor jó.- sóhajtott megkönnyebbülten Castor, abbahagyja a ruháival való matatást, az oladlára fordul, és elelszik, hogy hajnal elõtt képes legyen felébredni.

[Castor de Vinter]

//Off: Elnézést az offolásért, (majd kitörlöd Nava) csak érdeklõdnék mint játékos, hogy most Tiarrennel (Haeka) mi van? Feltûnt, hogy kb egy hete se híre se hamva az Sr-ben...Hasnasról már nem is beszélve...kár. //

[Alauron]

(Hanas)

A nomádnak ezen az éjszakán erõs a honvágya. A szokásos szikrafû sem nyugtatja, le ráadásul már kezd kifogyni a készlete. Furcsákat is álmodik, nõvérével, asszonyával. S ekkor felkelti a zaj, meg miegymás.
<Ha ennek vége, biztos hogy jó idõre kikötöm a lovam, és nem mozdulok ki. Nem értem hogy tud valaki így élni. Nekem a végtelen puszta, a mének nyerítése, meg a barátok kacagása az élet.>
Nem jön több álom a szemére, hajnalig fekszik, ücsörög az ágy szélén, vagybagózik unottan merengve. Tõle aztán most leéghetne körülötte Namúr vára, azt se biztos hogy észrevenné...

Másnap korán kel, ami nem egyéb minthogy rászánja magát, hogy nem gyötrõdik, hanem kimegy, s megnézi rendesen bántak e a lovával.

<Remélem nem fázik meg szegény pára. Ha minden rendben, jöhet a reggeli, hosszú lesz az út ma, s úgy látom esett a hó.>
Kézbevesz egy adag havat, s gyúrni kezdi szórakozottan.

[Mesemondó]

//Alauron ritkán ír, Hakeáról semit nem tudok, privit küldtem neki, meglátom mi lesz rá a válasz//

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Tia
_________________________________________


//Jómadár! Még írd meg, mivel szórakoztatja esetlek az urakat a karid s mit szeretne még este, arra írok is választ ha szeretne valamit konkrétan! //


(Castor)
Hajnal van. Kelni kinek nehéz, kinek nem. Messalának például nehéz. Szótlan, karikás szemû, de segít összekészülni a dwoonnak. Elbúsúzik tõle hogy várja vissza egészben, s bízzon mega fiúban, még ha nem is érti a bezsédét! Odakinn minden ropoghat, zúzmarás lehet. Rynnar kopog halkan az ajtón, Messalának súg halkan valamit.
-A régi terménybeadó kapun mentek ki a várból. Govro várúr nem híve a régi vallásnak, nem örülne, ha megtudná, hogy ti pont felkeresitek ama régi vallás papnõit...
Trixianna izgatott. Már a szemén látszik. Varkozásteljesen tekint útjukra. Az udvaron Rynnar ügyesen vezeti Castorékat ki a várból. Tényleg kutya hideg van. Kisebb felhõt fúj ki mindenki az orrán-száján páraként, s hamar deres lesz szemöldök, haj eleje! Csontig hatol pedig szél sem fú. Még jó hogy nem fú! Tesztkép Trixi kiköp a hóra. Hí, szinte azonnal megfagyott. Trixi vigyorog.
Az otthon édes otthon nézésével néz végig a havas tájon, a hóval rakott fagyott fenyõkre és a ködre.
Rynnar egy kis ösvényt tapos ki elõl menve, néha megáll, s piros valamit csepegtet a hóra. Ha Castor jobban szemügyre veszi, egy levágott fejû veréb az. Pár cseppet hagy bizonyos pontokon a fiú, s Trixi ezen láthatólag nem rökönyödik meg. Teljes természetességgel veszi tudomásul. Ez lehet a dolgok rendje.
Majd az erdõbe fordul. Ágakat kell arébb tolni, buckákat átlépni, kerülgetni. Kevés hó mindannyiójuk nyakába belezúdul. Aztán az egyik buckánál a fiú megáll. Egy spirál volt belevésve egy kõbe. A bucka oldalát Rynnar megkaparta, adíg, amg valami fogantyúõt nem talált. Egy csapóajtót húzott fel, amit vastagon belepett a föld, tõzeg, moha, s a hó jéggel. nyáriõdben is teljesen észrevétlen lehet. Mutogat, hogy itt be kell menni. Trixi is helyesel, megerõsíti a fiú szavait.
Füst szaga párolog ki a járatból. Valahol tûz van benn, azaz fûtenek. Jó hír. Istentelen hideg van, vetekszik a dwoon téllel! Sõt! Ha így folytatja, a felföld belsõbb vidéke lekörözi az Unió hidegét!
Alacsony menynezteû, gerendákkal aládúcolt járatban haladtak, ahol gombaillat s föld nyirkos szaga tömte be az ember orrát. Majdfény kezdett pislákolni, s gyógynövények illata váltotta fel a földét. Egy tágasabb üregbe torkollott a járat, ám Rynnar megtorpant a küszöbnél. Ott egy gerenda hevert, amit át kellett lépni, de krétajelek voltak ráírva. A fiú átlépte õket, nem ériontev. Trixi úgyszintén. Castor nem érthette ezt a babonás óvatosságot. S õ senkit se látott az üregben, csak egy tûzhelyet, gerendákról lógó füzéreket, csontokat, bõröket, gyertyákat, füveket, faragott tárgyakat. Ám ahogy a küszöböt átalllépte...Meglátta a két majdnem teljesen pucér, festett bõrû nõt...Viszketni kezdett a férfi karja.

papnõ 1
papnõ 2

(Hanas)
Hanas hajnalban mocorgást hall a donnáék szobája felõl, de hamar elül. Itt az alkalom, kelhet is a lovát megnézni! Az szépen volt tartva, bár az istálló javításra szorult volna. Kifelé fordulva az istállóból társasága akadt: egy szolgálólány érdeklõdve figyelte Hanast, majd kertelés nélkül megérintette a szõke haját és csodálkozva méregette azt.

(Vincent)
Reggelre nagyon úgy fest, hogy Lullával többször nem lesz alkalma összefeküdni. Mikor mosdóvizet hoznak, hallja a pletykákat: megjött a võlegénye, visszavonult a szobájába és vigasztalhatatlan, együtt sírdogál Fenephrával. No meg hogy a várúr érdeklõdve várja, kiket hozott a szél a várába, s hogy meddig óhajtanak tartózkodni...

(Somuris)
Az ágy nehezen vetette ki a dalnokot- Fáradt volt. S nem biztos, hogy ott maradnak aznapra. Akkor meg ennél csak rosszabb szállás kerülhet útjukba. Pletykát hall, miszerint Feni bánata nagy, másba szeretett bele s azt siratja, hogy nem ahoz adják feleségül, de a választottja nevét el nem árulta senkinek...

[Castor de Vinter]

-Na de Messala! Már miért ne jönnék vissza egészben?- mosolyog a dwoon.
- Ne aggódj, rossz pénz vagyok én, nem veszek el!- mosolyog.

A reggeli hidegben hûségesen kíséri Trixit, miközben nyúzott arccal a csipát törölgeti a szemébõl. A fejetlen veréb kivéreztetésén most már õ is csak a vállát vonogatja.

<-Úgy látszik ezeknek ez a hobbyjuk...>

Lesepergeti a rákapott dért a mellvértjérõl.

- Itt tényleg megjött a tél. -ismerte el a dwoon azt az idõjárást, amit már az õ otthonában is "télnek" neveznének.

A baralgban idegesen forgatja a fejét, utálja a szûk helyeket.

Viszont a papnõkön megbotránkozik.

<Ranilra! Ki ez a két elcseszett némber? Fény Anygyala õrizd lellkemet! Ki ez a két kretén nõ? Így eltorzítani a testük világ csúfjára! Normálisak ezek? Remélem semmi extrát nem kérnek a gyógyításért, mint a buzi szobrász...remélem szimplán kérnek aranyat a Trixi gyógyításáért és viszontlátásra. Nincs kedvem részt venni az ellenszolgáltatásaban mint annak az alanya...remélem õk nem óhajtanak levetkõztetni, vagy termékenységi rítusba bevinni...>