Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Remete-láp
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________



A nõ egyenlõre még nem néz rád, mert az ökröt bítztatja és ostorozza nagyobb munkára, hogy végre kirántsa a sárból a beragadt szekeret. A mocsaras kátyúban látszanak a szekér és az ökör nyomai, valószínû hogy olyan szerencsésen borult, hogy inkább féloldalasan, és a ragacsos, sûrû iszap pedig megfogta, hogy ne billenjen fel teljesen, ezért tudhatott a középkorú rövid, vörös hajú ember nõ elvergõdi vele idáig. De itt most megakadt. Csettingeti az ostort, nyaggatja a jószágot, de az istenáldotta nem bír a kátyúval. A szekéren egy halott fekszik, fekete díszbe öltöztetve és lerögzítve. Karjai összekulcsolva, keresztben a mellén.
-Köszönöm. Ha a lova nyeregkápájához hozzáköthetnénk ezt a kötelet, a két állat talán csak boldogulna vele.
Hátrapillant és megrémûl, és a kezére tapasztja a száját.
Térdre ûl, és homlokig hajol elõtted a sáros földben.
-Bocsássa meg arcátlanságomat nagyuram, nem láttam rangját, ezért vettem a bátorságot segítségét kérni.

[Saggaras Zenir]

Victor Frerick Faren

*Látszik rajta, hogy a nõ közeledése, érintése teljesen hidegen, hagyja, arcizma sem rendül.*

-Nem, hölgyem nem vagyok magára féltékeny egy cseppet sem, udja, nekem nem kenyerem férfiakkal hálni. Akkor nyomás õrségbe, ha már ilyen önfeláldozó.

<Köszönöm neked, kyel, hogy megvédsz a csábítástól, és kérlek segíts át ezeken az apró nehézségeken.>

[Navaratna]

(Bethsebath Nam Sifro)

*Megveregette a férfi vállát, ha már az ölelés elmaradt. Aiken már csak ilyen *
-Derék dolog, hogy ilyen utat vállaltál, csak hogy minden rendben legyen...Ám a jószágok...-*Seba elõre nézett, arca komorabbra váltott:*-Lesz hadiállapot. Ha tõlem tudod, az úgy is van.-*mondta halkan. Nem akarta, hogy pánikot keltsen az egyszerû emberekben, elég ha embere hallja.*-Így ha hazaérsz, készüljetek ínségesebb idõkre és megpróbáltatásokra. Én jól vagyok, nem kell aggódni.
*Õ maga sem aggódott. Lehunyta szemeit a szekér ringatózására. A nyikorgás, a lovag s a szén szaga megnyugtatta idegeit. Bár csodálatosaabb volt a napleány szekere, eza földhözragadt módi jobban feküdt neki.*
<Lopott nyugalom. Csak érjek Davalonba, szép emlék lesz csupán.>

[Schinter]

Aries den Morgan


Megvonja a vállát a lovag szavai hallatán.Ha lábalgatással töltheti az csak jót jelent

-Rendben van.Hol szállhatok meg? Illetve kinél és hol kell jelentkeznem?
...
Lenne még egy kérdésem.Utána tud nézni a sereghez csatlakozók névsorának?Keresek vkit,aki eléggé fontos számomra...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, késõdélután, (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Eran dha Sado, Aries den Morgan
___________________________________________________________



Mint megtudod a vértes lovagot Eran da Shadonak hívják és jelenleg õ a város megbízott rendõrfõnöke, ésa dwoon állami nagytanács tagja.

A város katonai barakjaiban szállásolnak el, ott is a Szabadcsapatoknak fenntartott lakrészekben. A hálótermet amit mutatnak puritán egyszerûséggel rendeztek be: hajópadló, fehérre meszelt falak, keskeny abalakok, kétemeletes ágyak, szalmazsák, lepedõvászon. Ennyi. Ez a kaszárnya kong az ürességtõl, most nincsenek a városban állomásozó Szabadcsapatok.
A falon egy festett fatábla amin a dwoon katonai rangjelzések és azok nevei láthatók.
Takarodó kürtszava és zászlólehúzással ér véget a nap.
Még napfelkelte elõtt harsona ébreszti a barakkot.
Egy fiatal hadnagy jön, kezében katonai "gyakorló" fekete vászonnadrág, fekete szélesnyakú ing és bõröv és bõrcsizma a te méretedben.
-öltözzön hamar, reggelizzen a kantinban, tíz perc múlva találkozzon Joen kiképzõõrmesterrel az alakulótéren!
A reggeli borzalmasan rágós profundis (feketekenyér) ami új élmény ilyet még életedben nem ettél, kolbász, egy nagy darab sajt, nagyon nynúlós, nagyon tömõs zabkása, két szem barack és víz.
A többi katona nem foglalkozik veled, kétpofára zabáljnak néh-néha odavakkantanak egymásnak valamit, majd mennek a dolgukra.
Joen kiképzõõrmester azonnal megkezdi a bemutatkozását, ahogy megjelensz:
-den Morgan!!!!-üvölti a szemedbe három centirõl. Hol a búbánatos, retkes anyja valagában vakarta eddig a tökét he!?- Ez itt a hadsereg és nem valami kupleráj!!!
-Mit? Az elsõ és az utolsó szava is az legyen "Uram!" ha hozzámbeszél, megértette? -Melyik elfuserált szövetségi állam böffentette magát a nyakamba? Kegyes uram, Ranil, miért bûntetsz te engem töketlen balfékek áradatával?
-Rám ne húzgálja a száját, mert széjjel szakítom!!! -Meglátja, mire a kiképzésnek vége, úgy fog imádni engem, mint a saját édesapját!-vigyorog rád Joen.
-Oké csõdõr, lássuk hogy szedi a patáit teljes menetfelszerelésben! Tíz kör a kaszárnyaudvaron!
A tiszt folyamatosan fut melletted és szünet nélkül ordít:
-Morgan!!! Mi ez a szánalmas vánszorgás? Ez magának futás??? Én harmincöt vagyok, rajta, hagyjon le ha bír!!!- na milesz már! Istenem Morgan maga olyan lassú, hogy háromszor körbehugyozom, mire eljut a feléig! Kapkodja már a bálna seggét, mert alá tolom a kardot! MORGAAAAN!!! Mit csinál? menjen csak el a fal végéig, ott forduljon!!!
Oké, irány a vizesárok és a mászópalánk!! Futólépés, maga szánalmas légyfing!!!
Oké ott a fabábu!!! Döntse le a pajzsaal!! Rohaaaaam!!!-vezényel attakot Joen egy cirka kétszáz kilós tölgyfa oszlop ellen.
- Mit csinál maga kretén? Mondom rohaaaam!!!! Mondom döntse le, rúgja fel, mint a fagyott lószart!!! Ne billegtesse! Rántsa már le!
-Oké most próbálja velem!!! -Joen nekedrohan egy pajzzsal és lezúz mint egy tojást.
És ez így megy egész nap: Morgan kússzik, Morgan mászik, Morgan lopakodik, Morgan esik...Morgan így, Morgan úgy. Morgan anyaszomorító, Morgan kurvapecér és ebtenyésztõ.
nem hitted volna, hogy sikerül bárkit is ilyen mélyrõl meggyûlölni, Mint ezt a fószert.
-Oké Morgan! Válasszon fegyvert és védje magát, mert bevágom a budiba szart hegyezni!!!
Nagyon fáradt vagy. Ledönt a dwoon katona ereje, kitartása és rutinja. Mostmár érted miért tud még dacolni ez az ország Toronnal.
A hátadon fekszel és pihegsz, mint a vágásra váró liba. nyakig sáros, és izzadt vagy. Joen megáll feletted, karba tett kézzel. hangja teljesen normális beszédhangra halkul!
- Nem rossz katona. Jól kezeled a szablyát, átkozottúl jól mozogsz és gyors vagy, de ez az állóképesség ide nem elég. Egy kis futástól lelassulsz, lanyhulnak a reflexeid. Nem bírnál végig egy egész napos csatát. Legalábbis még nem. Viszont senkit nem láttam még ilyen ruganyosan mozogni, ugrani, esni. Gondolom még jópár olyan tulajdonságod van, aminek a kémelhárítás hasznát vehetné, csak ezen a gyakorlópáján nincs rá lehetõség, hogy ezt meg is mutasd. Ezért átadlak az elhárításnak. Jó felderítõ, kém, vagy szabotõr még válhat belõled.
A kémelhárítástól egy nyakigláb, vékony, jóval két méter fölötti nyurga dwoon érkezik.
-Õ lenne az Joen? Nézz már rá! A fickó alig áll a lábán! mindjárt maga alá szarik! Ilyen állapotban vigyük próbára?
- Ne sírjál már Adler; mindig panaszkodtok, hogy hozzátok senkit sem küldünk! Hát itt van nesze!
-És mit tud a srác?
- Gyors, ügyesen mozog és nagyon ügyesne ki tudja gurulni az eséseket, és úgy tud célbadobni tõrrel, hogy beszarsz!
-Ennyi?
-Ó az ég húzzon fel a.... te szõrszálhasogató kis nyomoronc! Mégis honnan a francból tudjam mit tud még? Látsz itt lezárt ajtót, ládát, vagy kérjük meg, hogy szúrjon hátba, esetleg, lopja le az asszonyodról a tundrabugyogóját!?
-Jól van már csak kérdeztem.
-Te ne kérdezz csezd meg! Én vagyok az aki a szarban turkál, hogy embert is találjon és amikor találok, te nekiállsz itt vergõdni.
- Fulladj meg.
- Tetû.
- Gennyláda.
-Na akkor Ranil áldon!
-Téged is tesvér!
A két dwoon kézfogással búcsúzik egymástól.
Adler rád emeli kék szemét.
-Már késõ van, nemsoká lemegy a nap. Aludja ki magát és holnap élesben is megmutathatja mit tud, mert mélyvízbe dobjuk.
Mosakodás, fürdés nélkül rogysz be a hálóterem egyik ágyába. Erõsen kell vizelned, de nincs ahhoz se erõd, hogy felkelj. Legszívesebben itt piszkítanál magad alá. Éppen elszános magad, a felkelésre mikor nyílik a hálóterem ajtaja, és belép valaki.

[Schinter]

Aries den Morgan


//váááá asszem vérpisálás az megy ezerrel ja igen elõzõ nap este még a lábadozó idõszakból ha volt lehetõsség szeretnék kimenni a tetõre vagy az ablakon keresztül a csillagok alatt feltölteni az elmét energiával,amit az emirnél használtam el...//

Egész nap azon gondolkodik,hogy hogyan cseszhetne ki ezzel a Joennel és egyedül ez tartotta vissza az ájulástól.Ahogy telt az idõ már ahhoz is fáradt volt,hogy megviccelje az öreget inkább csak azon imádkozott,hogy miért nem megy már le az a rohadt nap,amitõl még jobban is izzad.Joen és Adler beszélgetésen elmosolygja magát.A nap elsõ dolga,amin lehet nevetni...És Adler szavaiból egészen addig jut el,hogy aludni küldik.Meg sem várja a többit már el is indul a lakhelye felé...négy kéz-láb.Kicsivel késõbb már fel tud állni igy nem mindenki elõtt mászott végig a kaszárnyán csak a gyakorlótér széléig,ám ez most nem nagyon érdekelte.Csakis a kiadós alvásra tudott gondolni.Végre az ágyban még meg sem fürdött,annyira fáradt volt pedig képzelheti,hogy milyen szaga is lehet nem is beszélve,hogy hogyan nézhet ki,de szerencsére sötét van idebent és õ van itt egyedül igy legalább nem panaszkodik senki rajta kivül,de õ meg túlfáradt ehhez...
<Csodás ez a dwoon sereg.Még panaszkodni sem lehet rá >
Ezzel a gondolattal jut el az álom világ határáig mikor érzékeli,hogy vki benyit.

-Joen hagyjon békén má...majd holnap keressen ha akar vmit...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon falai elõtt, Városkapu
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

Hiába volt a Napleány gyógyító tüze; az emberi lélek elraktározza és magaába szívja az élet minden pillanatát, mikor csak szíve és ösztönei irányítottá Sebát, és átadja azokat a józan észnek, akár egy törött tükör szilánkjait, hogy rakja össze teljes képpé: nézd milyen közel jártál a halálhoz! A nõ izzó lelke lenyugtával a tiszta ész csak mostanra dolgozta fel mindazt az õrületet és csodát ami Sebával az elmúlt két napban történt. A szekér ringatózása közben ellazulsz. Tán el is bóbiskolsz.
Képek jönnek, minden szívdobbanásra, akár ha villanófényben látnál:
..dobb...-Mills arca, ahogy a kard átjárja testét....dobb....a toroni katona szúrása,...dobb...ahogy szétloccsantottad a fejét...dobb... halott keze mibõl kifeszítetted a rudat...dobb-dobb...kard csattan a pajzsodon....dobb...Almachor arca ahogy üvöltve harsog a falon, mintha minden szó percekig hagyná el száját...dobb...halottak arca a tömegsírban...dobb...izzó nyilak ezrei az égen, egy tûzgolyó szál feléd és jön, egyre csak jön...-felzihálva szívod be a levegõt, ahogy felpattan a szemed.
Minden nyugodt és csendes. A lovak is Aiken is; aki egykedvûen pipázgat. Mámorítóan édes most ez a dohányillat. Feltámad az kora esti szél és lesimítja a hideg izzadtságot a homlokodról.
Aiken oldalrapillant, kiveszi a szájából a csutorát.
-Álmok.-dünnyögi. Nem kérdezte, inkább csak megállapította. Ingujjába törli a pipa szárát és átnyújtja neked.
- Jó dohány. Saját termés.

Ott magasodik elõttetek egész Davalon. A vérvörös égbõl, fehéren világítanak ki a falai, akár az elefántcsont. A kapuk még nyitva, de már egy szakasz katona elõvette az a hatalmas kb húsz méter széles abbitacél reteszt, ami bezárja a dupla szárnyas kaput. A kapuõrség ellenõrzi a bejövõ gyalogosokat, és lovasokat. Kérdéseket tesznek fel, ki-fia borja, hová tart, honnan jött. Davalon szászezres város, az õrök sem ismernek mindenkit. Valami nagy készültség lehet a városban mert a kapuban három Ranil-lovagot látsz, akiket ide osztottak.
Az egyik mögött egy szöszke kislány -két-három év körüli- áll apja mögé bújva, és a combját átölelve neked háttal mindketten. Mivel már nincs elég nappali fény már ne látod a fáklyák fényében tisztán az arcokat, de a három férfi párbeszédét hallod.

A két férfi szavakkal és koplett gesztusnyelvvel magyaráz a neked háttal álló harmadiknak.

- Nyugalom, ne aggodalmaskodjár már Emeryk. Ha ostrom lesz Arianét és Ambert azonnal kimenekítik Erigowba, Erenbe, vagy ahová akarod. Van ismerõsöd vagy barátod a szomszédos államokban?
- Ha már itt tartunk Hektor, van ötleted, hogy hová menekítsem a mûtermem kincseit?
-Geffron te akkora tuskó vagy, hogy egyengetni lehetne veled a toroni légiókat! Most tényleg az a legnagyobb gondod, hogy hová dugd a nevetséges mázolmányaidat? Emeryknek nincs kapcsolata külföldön! És téged az érdekel mi lesz a képeiddel?!
- Jól van már, jó van, tudtommal még csak a déli határon állnak, nem meg itt a negyedik dûlõnél! Különben is ezt a várost még soha senki nem foglalta el, és nem is fogják!
- Azt hiszem Emeryk több biztosítékot szeretne a családja számára, mint a te váteszi megnyiilatkozásaid!

Megindul a szekér, beálltok a kapualjba, õrök jönnek.

- Jó estét kegyelmeteknek. Jó estét Sifro kapitány-mondja az õr aki felismeri a rangjelzéseidet és téged is. - Kicsit elkalandozott a szakaszától. Ez az ember meg ki? Önnel van, vagy csak együtt utaztak?

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

*Ébredéskor õ sem magyaráz, elveszi a pipát, s homloka megtörlése után nagyot szí belõle. Szokott ilyen lenni. Amikor akad idõ aludni, a harc visszaköszön. Szinte újra éli... De akkor már a félelmet nem nyomja el semmi.*
<Lesz majd egy nap, amikor úgy nézem végig a képeket, hogy kezdete a születés, vége a halál...S nem kelek fel utána.>
*A szívás után õ is megtörli a pipát s visszanyújtja a férfinak. Igaz, nem volt nagy dohányos, de egy-két szippantásba nem fog belehalni. Elnézte a várfalat, s akaratlanul megfordult fejében. Elér ide majd a vész? Ha igaz, amit a déli határról beszéltek, nem csata lesz, hanem háború. Remélte, a helyiek elkapott beszélgetéseibõl megtud valamit, így érdeklõdve fülelt a három lovag szavaira. Ám amikor a nevek felröppentek, Seba ajkai kicsit összepréselõdtek, s tekintete valahova elõre nézett, kiválasztva egy ereszt.*
<Mióta is nem láttam Emeryket? ...azóta, amennyi éves az a kislány mellette? Hallottam, teherbe esett Ariane, de azt már nem, fia vagy lánya született-e...>*Majdhogynem féltékenyen gondolt a kislányra. Akár a sajátja is lehetne. Emeryk meg az õ férje. De régi történet, közös döntés, s Ariane részben Seba választása is volt. Bosszúsan pillantott az égre. Ranilt, meg a napleányt tartotta felelõsnek, hogy pont most toppant elébe az évek óta nem látott férfi...S pont vele van két ismerõse, Hektor de Marchter és Geffron de Brikt. Vagyis a két név -Hektor, Geffron- õt rájuk emlékeztette.
Az õrt hallva lesepri arcáról az emlékeket, nyugodtan fordul felé, leszáll a bakról:*
-Jó estét, uram. Ez az ember a dwoon birtokom igazgatója, kezeskedem érte. Éjjelre marad, hajnalban hazakocsiz az Urak Vigaszára! És jó helyen vagyok, utam a nagymesterhez vezet. De mi ez a készülõdés a városban? Megerõsített kapuõrség lovagokkal, talán várnak valamire?
*Ha Aikent közben tovább engednék, intéssel búcsúzik tõle, remélve a legjobbakat.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, Eren felé az országúton
Idõpont: Adron második hava, nyár, nappal (Kalandban eltelt idõ: 2. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________


//Most lesz egy kis idõzavar, de vegyük úgy, hogy a fõváros és az Úníóra nyíló térkapu az nem egy hét távolságra volt, hanem csak két napra. Harmadoljuk a zsoldosok bérét, és a toborzásra kapott összeget. Muszáj így csinálnom, hogy végre téged is be tudjalak mesélni a többiek mellé. Remélem nem gond.//

A dzsad lány dekoratív lassúsággal öltözködik, majd kimegy õrséget állni.

***
A második napon történt. A világon semmi nem zavarta meg eddig Faren utazását. A felderítõk mindig jöttek-mentek, jelentettek.
Akkor sem láttak, találtak semmi rendkívûlit, mikor az országút az Ereni Nagy Ezüst-erdõn vitt keresztûl. Az erdõbe belépés elõtt jelentettek, hogy minden rendben. De odabent...eltûntek a felderítõk.
- Vigyázzatok! Kelepce!
-Hasraaaa!!! -ordítja néhány elöl és középen álló lándzsás
Aztán elszabadul a pokol.
Az út és a karaván teljes hosszában nyílzápor zuhog rátok. Két három nyívesszõ a páncélodon koppan, a lovad találat éri és felbukik veled.
Elesel. Fémgarott sodronyát érzed a nyakadra feszülni és az a két fejvadász veti rád magát akiket te fogadtál föl és állítólag ereniek!
-Fojtsd meg gyorsan! Ne engedd megszólalni!
A másik orgyilkos a szent szimbólumod után kaparászik hogy elvegye. Tehette, hisz két kezedet össztönösen is a fojtóhurok fémszála alá raktad, hogy ne fulladja meg.
-Jacka, nem megy! kurva nagy barom, nem bítrok vele segíts már! Szúrd már nyakon a hitetlen disznaját!
Jackal kezében tõr villan.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

//Nem semmi baj, de azért ezért a hátba támadásért mérges vagyok, mert iszonyta nagyon durván jól kellet ahoz hazudniuk, hogy engem átejtsenek.//

-Mindneki fegyverbe. Kelepcébe csaltak minket.

<Kérlek Kyel segíts meg>


*Mintha minden csak egyetlen másodperc alatt történt volna, az a férfi aki Victort folytogatta, egy pillanat alatt álomba zuhant. Majd egy próbált távolabb kerülni a másik férfitól, és elkiáltotta magát:*

-Kyel ökle segíts meg.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

<Hát ezt aztán idõ lesz még megszokni, eddigi életemben én lestem az urak parancsait most meg elõttem borulnak le a népek. Meg kell õriznem az újdonsült méltóságom és tekintélyemet.>

Büszke tartására ügyelve szól a nõhöz
-Elnézem gondatlanságodat asszony és mivel nem szívelném, hogy a megboldogult – még ha nemtelen is – egy elsüllyedt batár miatt induljon oszlásnak a Sárkány nyílt ege alatt, így segítek kivontatni egyszerû szerkezetedet.

Majd kezét nyújtja a kötélért, amit a nyeregkápához rögzíthet. Ha egyebekben nem kell a segítsége, felvilágosítást kér, hogy merre folytathatja útját a Dwill Únió felé, és idejét tovább nem vesztegetve folytatja útját.

<Remélem elég „arisztokratikus” voltam...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Remete-láp
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________




A nõ nem gyõz hálálkodni, és áldani. Megtudod tõle, hogy a férje testét viszi eltemetni a közeli falujába, ami a lápon túl van.
Nem késlekedsz tovább, továbbindulsz a Dorcha parancsát követve.
Yabu falucskában megállsz itatni és míg a lovad pihen, és étellel kínálnak a helyiek, átnézed az elefántcsont-tok tartalmát, hogy mit is derített ki a Dorcha titkosszolgálata errõl a bizonyos Degrel Wallain-ról.
Ellenséged tisztavérû kyr nemesek elsõszülöttje. A legöregebb tábornok a toroni hadseregben, ravaszságáról, cselvetéseirõl és mocskos trükkjeirõl híres. Az ügynökök valószínûsítik, hogy ért a boszorkánymesteri mágiához. Jelenleg a IX. Mantikor légió parancsnoka, illetve ez volt az a katonai egység, ahonnan pályafutása ívelni kezdett. Nem jegyeztek fel esetet, mikor a hadifoglyait ne végeztette volna ki. Kivégzései nem szimpla penge általi halálnemek, hanem nagy mulatságokkal köti egybe, amit belsõ embereivel együtt mindig megnéz. Jelenleg valahol a Dvyll Únió és Toron határvidékén állomásozik. Egy igen jó grafikát is mellékeltek Wallain tábornokról. Egy nagy sasorrú, hosszú hajú kyr férfi portréját. Azt hiszed nem lesz nehéz felismerni, ha találkoznál vele.
Átnézed Tiadlan és Dwyll Únió határvidékének térképét. Ha jól fejted a jeleket, és sietteted a lovat, estére elérheted a határt. Van ott egy határátlépõ erõd, Kapuvár a neve. Talán ott a legkönnyebb belépni az Únióba és az is van a legközelebb.
Vágtába kaptatod a lovat és nekiindulsz.
magas, sziklás dombok között haladsz, mik egyre csak magasodnak, már már ott magasodik elõtted a Kapuvárt rejtõ Marakesh-szurdok. Lovaglás közben feltûnik valami: minden átmenet nélkül egszerre csak, nehéz szekérnyomok és millió pata és nehéz lábnyom rajzolódik ki elõtted az úton. Elhajított rongyos ruhadarabok, elhagyottan feketélû tûzhelyek, sátorvasak, és kötélmaradványok. Egy egész népvándorlás a semmibõl. Nem értesz a nyomolvasáshoz de ez számodra is nyílvánvaló: itt egy hatalmas, sok-sokezres sereg vonult át. Nem érted a dolgot, mert a Dorcha mondta volna, ha szövetséges sereget küldött volna a dwoonok segítségére, ráadásul semmi nyom nem utal rá, hogy ezek itten a te hazádból jöttek volna. Egyszerûen, mintha a semmibõl léptek volna ide ki és vonultak volna tovább az Únió felé.
Merengésedbõl éles hallásod zökkent ki:
Valahol csata van. Mit csata egész háború! Sok száz ló dobogása, kardok csengése, ijak pendülése és sok ezernyi nyílvesszõ suhogása! Lobogó tûz hangja, ahogy emészti a fát, faltörõ kosok néma dörgése, ballista nyikorgása. Csataordítás mi ezer torokból száll. Halálsikolyok, hörgések, és....fekete füstöt látsz kavarogni az égen. Éppen Kürtvár felõl, ahová tartasz!
Zaj mögüled, nem sok ember számára apró: egy nagyobbacska kavicsaba rúgott bele egy settenkedõ csizma. Bõrvértek és sodronying halk neszezése az út menti sziklák mögûl, valaki íjat feszít.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)


Összpontosít és várja a megfelelõ pillanatot az elmozdulásra, lóról való lefordulásra. De eközben hangosan szól a mögé settenkedõ lényhez:

- Fedd fel kiléted ismeretlen, és mond ki merészel íjat fogni a Tiadlan egyik sógunára!

Várja a lopakodó ember(?) reakcióit és megpróbálja felmérni, hogy a felderítõ – hisz csata közelben nemigen lehet más – egyedül vagy csapatban dolgozik-e?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, Eren felé az Ezüst Erdõben
Idõpont: Adron második hava, nyár, nappal
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

A téged fojtogató fejvadász eszméletlenül ernyed el. A másiknak már elindította a szúró mozdulatot, ami be is talál és felsért a nyakadon egy eret. Ekkor elemi erõ érzete szállja meg jobbod, ami vérvörös fényben izzik fel. Elkapod az acélpengét és úgy roppantod el a tõrt, mintha száraz faág lenne.
A fejvadász szerése összeszûkûl a gyûlölettõl, ahogy Tharr nevében átkoz. De nem esik pánikba, két rövid fejvadászkardot ránt és harcba bonyolódik veled. Ügyes, gyors harcos, igazi elit vadász, két szúrt sebet is ejt rajtad, mire Kyel ökle eltalálja a mellvértjét. Vas és hús szakad, valami meleghez ér a kezed. Az orgyilkos szemei fennakadnak és holtan rogyik össze.
A karaván teljes hosszában dúl az ütközet. Toron ezúttal -az ellened irányuló támadást leszámítva- inkább a mennyiséggel, mint a minõséggel kívánja szabotálni Eren segítségét; merthogy elképesztõ mennyiségû kistermetû goblin, ork-goblin, gnóm-goblin keverék zsüzsög körülöttetek, hentesbárdtól, konyhakésig mindent lóbálva, ami üt, szúr, vagy vág.
Éppen utasításokat akarsz kiadni, mikor a véredben pezsegni kezd a fegyverméreg. Nem azonnal öl, foozatosan okoz bénulást, és igen nagy kínnal jár. Minden lélegzetvétel olyanná válik, mintha izzó tûk érnének belülrõl a tüdõdhöz, nehézzé és lassúvá válik a mozgáasod. Kezed és a szád remegni kezd. Saját erõbõl még ellent tudsz állni egy darabig a bénulásnak, de érzed, hogy már nem sokáig.
Embereid tízessével aprítják a káoszfattyakat. De a tömegükkel azok már-már gyõzni látszanak. legalább az erigowi lándzsások fele elesett, az ilanoriak nem gyõzik az ijaikat ajzani, a törpék viszont úgy tombolnak, hogy az még a körülöttük állókba is bátorságot önt és meghátrálásra kényszerül a tömeg a három törpe körûl!
Nasheeta olyan pengetáncot mutat be, hogy meg sem tudják közelíteni. Hirtelen megsokszorozódik a dalnoknõ alakja, sok-sok Nasheeta jelenik meg, nem kis fejtörést okozva az ostoba korcsoknak, hogy most kit támadjanak! Sok káoszfattyat lefoglal, a karaván jónéhány harcosának biztosít lélegzetvételnyi idõt varázslatával. Az aszisz gladiátor úgy hányja a szigonyára a fattyakat, mint a parasztok a szalmabálákat, viszont sok sebtõl vérzik, de állja a sarat, nem látszik megtörtség rajta.
Egy szõrmerongyokba öltözött púpos goblin jelenik meg az út szélén. Hosszú gumós gyökeret tart fekete karmos kezében bot gyanánt. Ahmedre mutat vele, a levegõ felizzik és a hadnagyodat irdatlan fényességû kék villám teríti le a lováról, ahol eddig vagdalkozott, és tovább réngatózik a földön. A goblin boszorkánymester kántálni kezd, mire a már elpusztított korcsok halottai rángatózni kezdenek, lassan feltámolyognak és újra a csapatra támadnak!
Közben megérkezik a másik négy állítólagos "ereni" fejvadász. Miután látták társaik sikertelenségét, odahagyták a harcot, mert eddig az volt a feladatuk, hogy a veszélyesebb embereket öljék meg, és most mind a négy rádtámad! Kezükben nyílpuska felajzva, amit rádemelnek. Ezek csak MIATTAD vannak itt! A négy vadász nekikészül hogy célozzon.
Még cselekvõképes vagy, ott érzed a szívedben a kapcsolatot Kyel és közötted, de kemény próba alá vetett az urad.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon falai elõtt, Városkapu
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

Mikor a lovagok meghallják a beszélgetésed a kapuõrrel, ketten közûlük közelebb jönnek. Sejtésed beigazolódott: Hektor de Marchter és Geffron de Brikt azok. Szemöldökük felcsúszik a homlokukra, elõszõr nagyon meglepõdnek, majd elmosolyodnak és kacagva nyújtják parolára a kezüket:
- Na nézd már kit sodort ide a szél! nem hiszek a szememnek! Ez a mi Sebánk!
-Ranilra mondom nem láttunk már vagy...mióta is?...-Három éve?
-Be jó hogy még egyben látunk kicsi lány! -ölelgetnek.
Jobbról-balról átkarolnak és ilyen baráti csatárláncban indultok meg Emeryk felé; szelíd erõszakkal hurcolva magukkal.
-Ezt nézd meg Emeryk!-kiálltják lelkesen, örömtõl hajtva-Na, mit hozott ez a szénásszekér?
Emeryk rádnéz, úgy áll elõtted, mint akit saját parancsvarázsa dermesztett szoborrá. Csak a tekintetébõl tudsz olvasni; és ahhoz pedig még megvan a kulcsod. Emeryk arca távolbarévedõvé vált, hajdanvolt szerelmet keresett a szemeid tükrében kétségbeesetten. Az arcod fürkészve valamit mégis találhatott, és ettõl jobban megijedt, mert úgy mozdult meg mint a gólem, kínek szívére acélkalapáccsal vernek: indulj már, dobogj! Tétován, bûntudattal tette tenyerét a szõke kislány fejére, talán még egy kicsit be is tolta a lányát a háta mögé, hogy meg nem történtté tegye és eltûntesse azt, ami már megváltoztathatatlan. Sóvárgás, régen eltemetett érzések ültek ki az arcára....Talán ha egyszer visszafordíthaná az idõ kerekét, Istenem, ha mégis talán még egyszer meg lehetne fogni ezt az illékony kék madarat,,,,ami már elszállt, csak néhány szép tollat -emlékeket- hagyva maga után mindkettõtök szívében. De ezek most nem voltak selymesek és puhák, miket már megszépít az idõ és a befejezettség tudata. Izzottak és fájtak, akár a töviskoszorú.
Emeryk lenézett a kislánya fejére, amit gyengéden megsimogatott, és sóhajtott. Nem. Már rég nem jártok egy úton. Egykori szerelmed tudta, hogy már nem fordulhat vissza érted, hogy kézenfogjon. Nem indult, nem mozdult, csak állt ott némán.
-Hát már nem is emlékszel Sebára?-lelkendezett tovább Geffron, aki mivel nem volt Emeryk olyan közeli barátja nem is sejtette, hogy tõrt forgat a másik szívében.
Hektor viszont aki gyermekkori barátja volt, tudott kettõtök kapcsolatáról. gyorsan kapcsolt és hangja zavartá, hebegõvé és bosszúsá vált Geffron miatt.
-Persze hogy emlékszik, már hogyne emlékezne Geffron, fogd már be. és engedjük már el sebát, meg tud õ állni a lábán.
-Ööö...Emeryk, akkor mi most elmegyünk megnézni megérkezett-e már az ereni követ, ahogy kérted.
-Mi van Hektor?-értetlenkedett tovább Geffron, akit a karjánál fogva rángatott el Hektor a színrõl- Nem úgy volt, hogy Amber születésnapi tortájáért megyünk a Mézeskalácsosok utcájába?
-Jaj Istenem, Geffron kussolj már, mert a szádra ülök!-jajdult fel Hektor-Nem, MI MOST AZ ERENI KÖVETET MEGYÜNK MEGNÉZNI HOGY MEGJÖTT-E MÁR!!! Magyarázzam tovább, vagy fessek neked egy folyamatábrát?
Geffron lassan kapcsolt.
-Ja...ja, ja....persze, hogyne.
Majd elmennek
Még érted a férfi sajátos gesztusnyelvét.
-Örülök hogy látlak-mondja a kéz. "Fáj hogy így kell viszontlássuk egymást."-mondja a szem.
- Gondolom jó akkal vagy itt. A hintóm itt áll az utca végén, szeretném, ha bevihetnélek a belsõ városba. Kérlek, ne utasíts vissza. Ennyit talán még kérhetek tõled?
Nekindultok, egymás mellett. Emeryk nem nyúl feléd, nem érint meg. mi értelme lenne?
Viszont a lánya a kis Amber vidáman futkorászik ugrál körülöttetek, õ élvezi a sétát. Hirtelen beáll közétek, ahogy mentek, és megfogja apja kezét, majd felnéz rád, és a kicsiny tenyerét a mutatóujjad köré kulcsolja.
Így sétáltok végig a davaloni utcán! Ha idegen látná azt hinné házaspár sétál a lánykájukkal. nincs más fizikai kapocs köztetek, csak Emeryk lánya. Szeretnél ordítva visszarohanni kapuvárba és bevetni magad a legörjöngõbb csata sûrûjébe. Te sem szólsz, Emeryk nem beszél, de olyan a járása, mintha lándzsával a mellkasában sétálna. Milyen hosszú ez az átkozott utca! legyen már vége! A kislány annyira élvezi köztetek a járást, hogy nekirugaszkodik és apja és a te kezedbe kapaszkodva hintázik és nagyokat sikant. Meleg, puha kis keze van.
Pirospozsgás arcú, dwoon asszony sepreget egy kapualjban.
Kedvesen megszólit titeket:
-Milyen szép pár. Jaj de kár, hogy nem vagyok húsz évvel fiatalabb! Szeretnék én is ilyen szépen élni.
Azt hiszed most jött el a pillanat, mikor itt megálsz, elbúcsúzol Emeryktõl és abbahagyod ezt a késpengéken sétálgatást.
Szerencsére eléritek a hintót. Nem mutatja, de látod hogy Emeryk lelke háborog. Rádnéz,, tán mondana is valamit...
- Bocsáss meg ostoba voltam, nem ezt,...nem így akartam...
Rácsap a hintó oldalára, hogy a kocsisa rá figyeljen:
-Kocsis!!!!-jár a keze indulattal
-Uram?
-Vigye Seba kisasszonyt oda ahová kéri.
-Értem uram.
Visszafordul feléd.
-Isten veled Seba. Kívánom hogy ....-nyel kettõt, mert legszívesebben kettõtöknek kívánná.
Sarkon fordul és visszaballag Amberrel az utcán. Talán a feleségéhez, az otthonába. Talán felejteni.