Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Layla]

(Layla)

*Felnyögött. Hangja, mintha alagút mélyéről szólt volna, haloványan úszik tova az éjszakai szellő bársonyos szárnyán. Élvezi, ahogy Garret mozog benne -élvezi az érintéseit, ajkának vad játékát a bőrén, minden másodperc, amit a férfival tölt, egy újabb varázst eredményez a testében s a lelkében egyaránt. Teste forrón izzik, s ahogy a gladiátorhoz bújik, minden tagjával rátapad garret érintésre szomjas bőrére. Kezei átölelik az izmos testet, a kéj csúcspontja felé közeledve egyre vadabbul, mégis lágyan simogatják a férfi bőrét, majd halkan felsikolt, de hangja már elveszett a gyönyör hullámai között...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

//Höhö, nem egészen 3 nap volt, inkább 3 hét...sajna nem volt időm térképet csinálni, aztán amikor volt, nem volt hozzá program...most hosszas, nehéz fizikai munka után megcsináltam, a kaland folytatódhat. Norrecet NJK-ba helyezem, és ha nem jön vissza rövid időn belül az oldalra, kimesélem. Meridian NJK, de ő csak szünetel. Na örvendjetek vazze:)//

Layla:
A varázs könnyűszerrel elérte a hatást, amit várt a boszorkány, Geron amúgyis elég megviselt arcára a fáradtság ólommaszkja nehezedik, fakókék szemeit alig bírja nyitvatartani. Arcára kissé torz mosoly ül, ezt feleli a lánynak:

-Igazad van Laylám, sajna egyre kevesebbet hagyják aludni az embert manapság. Ti...*ásít* ne gyújtsatok mécsesnél nagyobb fényt, és azt is óvatosan, nehogy meglássák ezek a tökkelütöttek. Aztán ne csináljatok baromságokat, mer' ha én megharagudok...na jóccakát.

Ingatag léptekkel indul meg a pult felé, bezárja a pinceajtót, bár a kulcs szinte pallos súlyúvá nehezül a bűbáj hatására, majd karikás lábain épphogy megállva fölcammog a lépcsőn.

Később...

Garret immáron a mennyekben jár, jól láthatóan eddigi életében nem volt sok szerencséje effajta szórakozáshoz. Mikor érzi, hogy Layla gyönyörű testét is csak egy hajszálvékony választja el a tiszta érzékek világától, egy erőteljes lökéssel átszakítja azt, majd mindketten elmerülnek a szerelem mézízű fényében. Layla testét szökőárként éri a kéj hullámán lovagló energia, telitöltve elméjének kelyhét. Rövid pihegés után az erős gladiátor gyengéden lekapja magáról a karcsú lányt, és maga mellé ülteti az ágyra. Fáradtan szól hozzá, ziháló légvételéből észrevehető, hogy igencsak elfárasztotta az aktus.

-Ez gyönyörű volt Layla, köszönöm, hogy ilyen jót tettél velem. Tudásom persze semmi ahhoz képest, amit te tudsz, de remélem jól érezted magad.

Layla: A kéj utolsó hullámai vernek viszhangot lelkedben, ám a símogató hangok közé egy éles zengés vegyül, mely azt kiáltja: Éjközép.


Szemi Dalnia:

A világ egy lágy rándulással vált át éjkékből előbb barnába, majd folyékony kaleidoszkópként tárul eléd az Antiss. Rövid koncentráció után a színek és formák örvénye megbénul, és te, mint a barrakuda vágsz neki az álomsík végtelenjének. Nem kell sokat időznöd, míg Geronra lelsz, egy karakka kajütjében találod, mely éjfekete tengeren száguld, kormányánál egy kezet-lábat növesztett borospalack áll. A furcsa kép már nem köt le igazán, megtudtad, amit szerettél volna, így hát a karakka alá buksz, és olyan mélyre úszol, hogy áttöröd a tenger fenekét.

Még igencsak elfáraszt az efféle utazás, ám egyre inkább otthonosan érzed magad azon a síkon, melyet a pogányok Noirnak tulajdonítanak. Ezen azonban nincs túlzottan sok időd elmorfondírozni, a hold ködfestette korongja éjközépre áll.

//Na egész jó lett, remélem tetszik. Mégegyszer elnézést a megkésett reagért és az álmatlan éjszakákért .//

[Layla]

(Layla)

*Layla testén átszáguldottak a kéjtől megrészegült energiák, végigrázták, bizsergették vékonyka testét, átjárták mámortól zavaros elméjét, és ő alig tudott parancsolni magának...élvezett minden percet, minden másodpercet, amit az aktus teremtett elő, szédülten vonaglott a csodálattól, a vágytól, most nagyon akarta, nagyon, s mindegy volt kivel...de Garret tudta a dolgát. A lány érzékelte csípője erőteljes, lágy hullámzásait, melyek szépen lassan eljuttatták a mámor irdatlan csúcsaira: mikor elérték a végzet tikkasztó kéjét, már azon kapta magát, hogy csak csendesen piheg az ágyon, a férfi ölelő, édes karjaiban. Hallotta Garret rekedtes, izgató hangját, ugyanakkor érezte: most nem akarhat többet. Elméje megvilágosodott, érzékei újra működtek: a földöntúli, életfontosságú energia elárasztotta minden egyes tagját, már nem volt miért félnie. Agyába hirtelen villant be a gondolat, mint egy tétován cikázó madár: Éjközép. Igen, éjközép van, indulniuk kell...óh...Layla egy másodpercre lehunyta csodálatos fényű, az energiától ismét csillogó szemeit, megnyalta a száját, majd megszólalt. Hangja bársonyosan csengett az éjszaka puha, vattacukor-szerűen mély sötétségben.*

-Garret, sokat tettél értem, és igen, élveztem...remélem, ezzel te is így vagy. Örülök, hogy így is megismertelek, de...ennek nem lehet akármikor folytatása. Gondolj a feladatra...ami előttünk áll. Ez egy hosszú út, amit végig kell járnunk, csak rajtad áll, mi lesz a vége, vagy a jövője...ne dobj el magadtól, s ha velem maradsz, földöntúli gyönyört kapsz majd szolgálataidért. Remélem, érzelmeidet is ki tudom elégíteni majd...de most kérlek, induljunk. Érzem a hívást. Éjközép van...keressük meg a többieket, és teljesítsük be sorsunkat.

[Norrec]

(Garret)

*Az gyönyör bár akármijen szép mégiscsak elfárasztja az embert.garret is csak ül és próbál minnél inkább erejéhez jutni.Mikor Lajla megszóllal minden figyelmét rá irányítja nem akar lemaradni a szépség semmijen mozzanatáról.Nem tudja hogy mi történt vele ez a nő teljesen elcsavarta a fejét.*

<Tehát nem ez a vége...ő mondta hogy ne dobjam el.De ki akarná eldobni? Hisz olyan gyönyörű és ártatlan!Szebbet nem is kérhetnék!De igaza van most a feladatra kell koncentrálni!>

*Miután Layla befejezi a mondanivalóját Garret bólint majd megcsókolja mégegyszer és elkezd öltözködni.Miután befejezte megvárja hogy újdonsült szeretője is befejezze az öltözködést.Ekkor odafordul hozzá szemébe néz majd zavartan belekezd mondandójába:

-Nem tudom, mennyi az esélye annak,hogy veled maradhatok,de remélem sikerül elérnem. Szép vagy és egy csodálatos nő... Nem tudom, hogy neked mit jelentett ez az éjszaka...de nekem egy feledhetetlen dolgot.-zavartan elfordul és hirtelen témát vált-Na de most siessünk mert a többiek talán csak ránk várnak.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Mihelyst megbizonyosodott arról, hogy Geron az álomvilágban van visszafordítja önmagát a valóságba. Szemeit lassan nyitja ki, egy aprót nyújtózik az ágyon. Lassan felül. Ránéz Tupatra.*
- Készen vagyok. Geron biztosan alszik - és úgy sejtem sokáig is fog aludni...De már itt az idő... jöhetnének a többiek... Egyébként minden rendben volt?

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat homlokát ráncolja ahogyan Szemi álomba merül...*
<... No mi fene ezt meg elnyomta a buzgóság... ehh lusta népség! Miféle álmot láthat vajon? remélem legalább odaát nem henyél! Dolgos néphez dolgos asszonyokat én mondom! Nem kell ide nekem holmi kényes fehérnép... igazi nő mégha tenyeres és talpas is legyen érdes tenyerű: az úr kezébe vágja a csákányt és a fejszét ne féjjen a fémnek vagy a fának menni! Dógozzon az asszony ha úgy köll hát!...>
//... ...//
* Amint a nő feltápászkodik, szemöldökét felvonja...*
- No látom felébredtél! Biz itt semmi se történt, remélem jót szundítottál amíg én álmodat vigyáztam! Hol vannak már ezek? Éjközép van heh!

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Halványan elmosolyodik a törpe szavain, egy kacsintás kíséretében és a mosolya kissé titokzatosra válása közben szól neki vissza.*
- Igen jót szundítottam.... És mint mondtam mehet a felfedezés az ajtón túlra. Geron biztos alszik - és ama borospalack társaságában bizonyosan sokáig is fog szunyókálni. Viszont a lehető legcsendesebben kell eljárnunk...
de már tényleg jöhetnének - nem marad időnk elég...

[Layla]

(Layla)

*A lány megfogta Garret kezét. A férfi bőre az övéhez símult, ahogy halkan lépkedtek a folyosó homályában. Az éjszaka neszei teljesen elnyomták lábbelijük kopogását: mint két macska, úgy surrantak át egyik sarokból a másikba. Layla hirtelen megállt, majd halkan, hogy fel ne verje a sötétség éjjel leszálló szellemeit, szólalt meg.*

-Ez lesz az...ide kell bemennünk. Ami kettőnkről szól, nos: azt megbeszéljük, de úgy hiszem, van most fontosabb dolgom is...gyere...-azzal Layla gyengéden magával húzta Garret-et, majd alig hallhatóan kopogtatott az ajtón.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Épp befejezte mondandóját, amikor halk kopogást hall. Odalibben az ajtóhoz, halkan - óvatosan kinyitja. Layla és Garret áll előtte. Szemi enyhén összeráncolja a homlokát a 'kéz a kézben' látványra, de nem tesz különösebbet. Végül is...*
- Már vártunk benneteket, még Aryss hiányzik. - *azzal kinyitja jobban az ajtót, hogy beférjenek rajta, óvatosan kikémlel a folyosóra, hátha meglátja a komor lovagot. De nem....* - Lehet hogy ő is elaludt volna? Megyek megnézem... rögtön jövünk, addig várjatok türelemmel... - *azzal kilép a folyosó homályába Aryss szobája felé. Odaérvén halkan kopog az ajtaján.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A törp enyhén mogorván fogadja a belépő párost... kipirlt arcukat és verejtéktől gyöngyöző homlokukat látva egy rosz sejtése támad...*
<... No mi a fene... emberállatok pfah! Ösztönlények, sose lesznek többek... az utódnemzés szent és gyönyörűséges folyamatának megcsalása, megrontása amit művelni képesek!...>
//... jáj de szeretem ezt a törpöt...//
* Fegvyerére támaszkodva nemtörődöm kifejezéssel ácsorog...*
- No... avass be a részletekbe emberasszony! Tudnom kell mifel s kivel állok szemben hoyg cselekedhessek! Héjj...
* Majd amikor Szemi kisiet, fejét megrázza...*
- Ehh de hamariak... no midnegy, várni tudok.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Szemi Dalnia: Kinézel az ajtón, a folyosó végén található falba vájt kissé kitágított lőrés előtt egy árny halad el. Egy pillanatra megijedsz, azonban a vasalt csizmák döngése megnyugtat: Aryss közeleg. A komor paplovag fekete pácélja csillog, valószínűleg nemrég lett tisztítva, azonban az illesztékeknél valami tompa fényű, sárgásvörös váladék szivárog a vért alól, gusztustalan erezettel tarkítva azt. Látva undorodó arcodat, Aryss csípősen szól hozzád.

-Vigyázz az útból, mert még véletlen hozzád találok érni, szépségem.

Majd becsukja az ajtót maguk mögött, és elég rossz ízű mosollyal szól a csapathoz.

-No, akkor lássuk, mit találtatok ki, miért fog minket holnap kivágni innen a vén matróz.

[Layla]

(Layla)

*A lány kéz a kézben ácsorog Garret-tel az ajtó előtt pár másodpercig -majd egy kis rés tárul előttük, és megjelenik előttük Szemi arca. Egy pillanatig a két lány farkasszemet néz egymással, majd Layla látja, ahogy az ajtó kinyílik, utat engedve nekik a bevonuláshoz. A boszorkány első útja az ágyhoz vezet: leül a szélére, mintha éppen nem a feladatukról, hanem csupán egy baráti összejövetelről lenne szó, majd csendesen vár...vár, egészen addig, míg a csapat utolsó tagja mögött is be nem csukódik az ajtó...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Megkönnyebbül amikor Arysst látja meg a folyosón közeledni. A vértje csillogása szöges ellentétet alkot az illesztékeknél kifolyó gennyes lével. Arca eltorzul amikor a folyosón járó gyenge szellő orrába irányítja a váladék bűzét. Bánatos arcot vág a férfi csípős megjegyzésére, nem szól vissza neki. Inkább szótlanul nyitja ki szobája ajtaját és amikor mindketten beléptek kulcsra zárja azt.*
- Nos, nincs időnk időhúzásra. Belevágok a közepébe. Amikor Geron vezetésével lemásztunk a várost és a külső területet összekötő járatba Layla és én arra lettünk figyelmesek, hogy Geron igen idegesen és izgatottan bezár egy ajtót előttünk - a kulcsát sebtiben a zsebébe rejtette, mintha nem is lett volna nála. Nem vette észre, hogy láttuk, nem firtattuk a dolgot. De... aggodalomra ad okot az a tény ezzel kapcsolatban, hogy ha az évek óta jó barátságban lévő személy előtt is titkolja az ajtó mögötti helység tartalmát, akkor valamiben sáros lelke. És ha igaz a feltevésünk, akkor az a vesztünket is okozhatja. Tupat mesternek már említettem e dolgot - ő is egyetért velünk abban, hogy még most meg kell néznünk mi van az ajtó mögött, mert fajtársai készítették a járatot, az ajtót viszont jóval később vágták bele emberek...és takargatni valót rejtettek oda valószínűleg.
Kérdés, hogy ennyi támpontra támaszkodva mindenki egyetért-e abban velem és Laylával, valamint Tupattal, hogy megnézzük az ajtó mögötti helységet mit rejt. Nos Garret, Aryss?

[Layla]

(Layla)

*A lány egy mukkanás nélkül hallgatta végig Szemi beszámolóját kettejük felfedezéséről. Belülről egyre feszítette a tettvágy, talán az ismeretlen vonzotta, amit eddig igen kevésszer tapasztalhatott csak meg. Minden idegszálát ráhangolta az előttük álló kalandos éjszakára, és hagyta, hogy a homály kíváncsi, izgatott angyala megszállja testét. Már nem is Szemire és a többiek véleményére figyelt: kibámult az ablakon, nézte a fülledt, fekete éjszakát, hallgatta a sötétség monoton csendjét, észre sem vette, mikor Szemi a beszámolója végére ért...ő úgyis tudta, mit kell tennie, de legbelül szinte elvérzett, amikor Geronra gondolt...nyo mindegy. Ismét felnézett, kizökkent kalandos elméje szülte aggályaiból, majd végighallgatta a többiek véleményét.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Aryss-t nem igazán köti le a dolog, közömbös arccal szól hozzá a beszélgetéshez, a vért csörgése arra utal, hogy vállat vont.

-Nekem nincs ellenvetésem, végülis mi vesztenivalóm van? Teljesen mindegy, hogy ragály vagy csapda vagy hideg acél által kerülök a uram elé, nemigaz? Smile
[i]