Örökség [UT]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délelőtt
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

Milyen álcát öltesz hát magadra? Továbbá nem tudod, hol keresd Orseolo úr műkincskereskedelmét... Igaz, ha kocsival mész, kocsis tudja az utat.

Az üzletben egy alkalmazott fogadott. Antik tárgyak -Shadon korábbi uralkodóinak idejéből maradt-, szomszédos állambeli, de még gorviki, ibarai eszközök, szobrok, képek, bútorok, díszek halmai jelentették a az üzlet kínálatát.
-Üdvözlöm, uram, miben lehetek a segítségére?-fűzte össze ujjait a veled egy magasságú, szépen fésült hajú férfi, tiszta ruhájában.

[Saggaras Zenir]

Santoro

*Most a tegnapi báli álcám öltöm fel, és a hatás kedvéért ismét csak kocsival megyek.*

-Jó napot kívánok Orseoló úrhoz jöttem, merre találom.

*Kérdezi az idősebb nemes magabiztosan.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délelőtt
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

A férfi sajnálkozón illeszti össze ujjait:
-Az úr nem tartózkodik az üzletben, én intézem a műtárgyakkal kapcsolatos üzleteit. Miben segíthetek?

[Saggaras Zenir]

Santoro

<A fenébe szóval akkor ő nem szokott itt tartózkodni. Nos akkor ideje kideríteni merre is lakik.>

-Oh akkor bizonyára félreérthettem valamit, nos sajnálom kedves barátom de nem tud nekekm segíteni. Talán csak annyiban, hogy Orseolo urat jelenleg a rezidenciáján találom meg?

*Hangja végig barátságos, és tényleg olyan mintha egy feledékeny idős nemes lenne, és megfeledkezett volna arról, hogy hol találja a tulajt.*

[Jomadar]

(Armon)

- Minden redben ment... Ugye nem kényes dámáknak készülsz muzsikálni éppen? Ők rögvest észre fogják venni azt a gyűrődést az ingeden meg azt a ragacsot a hajadban...

Kényelmesen megreggelizik, azután sétál egyet a városban. Felvetődik benne a gondolat, hogy utánanézhetne a város ékszerkereskedelmének, milyen céh irányítja, tolvajok uralják, vagy vagyonos kereskedők stb, de azután úgy dönt, minden szaglászás csak gyanússá tenné a helybeliek szemében, amivel többet árthat, mint amennyi eredményt hozna. Így aztán csak sétál és élvezi a napsütést, délben pedig - ha egyéb nem történik - eleget tesz a meghívásnak.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délelőtt
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

A férfi meglepődik, de kényszeredetten összeilleszti maga előtt tenyereit:
-Sajnálom, de nem áll módomban megadni Orseolo úr tartózkodásának pontos helyét. A birtokára biztos könnyen eltalál, hisz a városban mindenki ismeri, hol lakik, de mivel nem szólt nekem arról, hogy bárki bármilyen ügyben felkeresné a mai napon, nem tartom valószínűnek, hogy sikerrel jár és fogadja Önt.
Azaz az úr kifejezte, senki de senki nem sétálhat be előzetes bejelentkezés nélkül az utcáról az urához. Nem csak azért, mert a férfi nemes, hanem mert olyan munkát űz, amivel sok irigy jár. Első Orseolo úr védelme. És a te arcod nem szerepel orseolo úr azon ismerősei között, akiket soron kívül is bármikor fogad. Nehezebb lesz elintézned, mint gondoltad!
A férfi udvarias volt, nem akart megsérteni.
-Egyet talán tehetek. Adja meg kérem a nevét, és egy inast elszalasztok, megérdeklődhetem orseolo úr suzemélyi titkárán keresztül, hogy hajlandó-e önt valamikor fogadni. Itt az üzletben meg is várhatja a választ.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Ohh köszönöm az remek lenne....Ja, hogy a nevem, persze anélkül nehéz lenne beazonosítani, hogy kiféle is volnék, elnézést, a nevem Alberto con Montegrotto.

*Mondja szórakozottan a férfi, kissé habokosnak, de készségesnek állítva be magát*

-De kérem tegye azt is hozzá, hogy az ügy nem tűr halasztást. Köszönöm.

<A pic**ba, remélem fogadni fog még ma mert ha nem akkor muszály lesz más módszer után néznem.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, délelőtt
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________

Előkerített a férfi egy inast, aki útra is kelt. Fél óra múlva érkezett egy kis levélkével, de az nem neked szólt, hanem az üzlet vezetőjének. Persze várakozásod alatt járt benn egy vevő, nyaklánc utn érdeklődött, hopzzá való karpereccel, s egy készletet mutatott is neki. Az inas bólogatott -a vevő nem egy úr volt személyesen, csak az egyik szolgája-, s megjegyezte, milyen kőből készült és mennyiért lehet megszerezni, aztán távozott.
Az üzenet tartalmát a férfi elárulta neked:
-Orseolo úr üdvözletét küldi, emlékszik önre, tegnap találkoztak Lumino úr uszonnáján. Sajnálattal közli, hogy a mai nap nem alkalmas neki, így keresse fel holnap 10kor őt ugyanitt, mert akkor benéz személyesen is az üzletbe.

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Rendben köszönöm a segítségét. Addig is a holnapi visszont látásra.

*Ezzel a férfi elindul a kijárattal ellentétes irányba.*

-Oh hoppá a másik irány a kifel....Viszlát

*Köszön el miután megfordult és az ajtóhoz ért. Így leintett egy kocsist és vissza ment a fogadóba, mert már megéhezett egy kis ebédre, de elötte felemnt a szobályába, és megszabadult az álcájától, valódi önmagát adta. MAjd ha már az idő ebéd táján járt az idő, akkor lement, de nem a fogadóban kért ételt, hanem gondolta hamár itt van megfefelő ebéd keresése közben kicsit feltérképezi fejében a várost.*

<Elmenni hozzá nem mehetek, a többiek meg csak nem lépnek annyira gyorsan akcióba, hogy ne veszíthetnék egy francos napot....de a fenébe is ezt msot elszúrtam, mi lenne ha most így elmennék hozzá. Hmm Már korog a gyomrom inkább majd ebéd után.>

[Ayana]

(Ambrose)

<Vajon kitől jött?>
Veszem el a tálcáról a levelet, mielőtt az élethez hozzányúlnék. A pecsét mintája elgondolkodtat, de csak addig hagyom elkalandozni a gondolataimat, míg ki nem veszem a borítékból a papírt.
<Á, Orseoló... A 100 arany? Hm... Végre kiderül, miért is van ránk szüksége.>
Olvasom a levelet, majd mikor végeztem vele, félreteszem és elfogyasztom a reggelimet, majd megmosakszom, felöltözök és az indulásig hátralévő időt a parkban töltöm egy verseskötet társaságában, persze mielőtt elhagyom a házat, közlöm az egyik szolgálóval, hogy délre a 100 aranyban kell lennem, úgyhogy a kocsi időben készüljön el.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, késő délelőtt
Résztvevők: Santoro
__________________________________________________


Ahogy járkálsz az utcán, egy kocsit ládsz elhaladni magad mellet. Figyelmed megragadja, mert ugyan olyan címer van az oldalán, mint az üzlet oromzatán is, s az üzlet Orseolo úré volt: nyílvesszőn gubbasztó macska.

[Alauron]

(Mauno)

A felkeléssel igazán nem kell sietnie, így a délelőtti étkezést Afzallal töltheti, márha otthon van, amire megvan az esély, hisz előző este oly sokáig fenn volt. "Reggeli" közben elárulja neki, hogy együtt ebédel Orseolo úrral, és hogy meglehet elindul egy utazásra az új ismerőseivel. Megígéri azonban, hogy nem mulasztja el meglátogatni viszatértekor Afzalt, és hogy részletesen beszámol majd mindenről amit hall. Indulásig az időt azzal tölti, hogy eltűntesse nyúzottságának jeleit, mert azért a szépség se minden, ha nem alszik eleget, márpedig mostanában sok ideje maradt lustálkodni.
<Lehet már nem sokáig tart ez a kényelem. Szinte biztosra veszem, hogy el kell majd utaznunk ahhoz, hogy visszaszerezhessük azt a bizonyos ékkövet, hiszen bolond lenne valaki itt eladni, vagy mutogatni, ahol Orseolonak könnyen fülébe jut minden.>
A 100 aranyhoz még nem volt szerencséje, így legalább lesz mit felfedeznie azon kívül is amiért meghívták.

[Saggaras Zenir]

Santoro

<Hmm éádemes lenne követni, de jóval gyorsabb mint én. Kissé gyorsabbra fogom nkább.>

*Ezzel az elhatározással fűtve lassú futásba kezdett az ifjú. Amennyire csak lehet biztos távolból figyelte hogy a kocsi merre megy. Mázlijára senki sem ismeri még ezt az arcát, így könnyebben halgathatja ki a beszélgetéseklet, és nem olyan feltünő.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 3. nap, dél körül
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


(Saggaras)

A kocsi egy sarok után lelassít, megáll egy elegáns étterem előtt. Ahogy látod, a neve 100 arany. Mivel a kocsi átellenes oldalon nyílik, nem látod, ki szállt ki belőle, de csakhamar a kocsi elhajt és az étterem előtt álló inas bekísér valakit, akinek a hátát még elkapod. Vajon Orseolo úr volt az?

(Ambrose, Armon, Mauno)

Armon érkezett meg legkorábban a helyszínre. Amint említi, hogy mért jött, nyomban egy asztalhoz vezetik, széket húznak neki, s felveszik az italrendelést. Az étterem belülről igen díszes, nem sajnálták rá a pénzt és adtak a tisztaságra is. Nagy valószínűséggel Orseolo fizet majd mindent, ha már meghívott...
Őutána Ambrose lépi át ahely kapuját, szokásához híven akár ha skatulyából húzták volna elő, olyan nett és tiszta. A fiatalember nem először jár már itt, előkelőbb hivatalbeli ismerőseit az apja volt, hogy itt látta vendégül, ha odahaza nem volt alkalmas. Az inas Armonhoz vezeti.
van alkalmuk beszélgetni keveset, de aztán maga Orseolo úr fut be, mosolyogva, elégedetten.
-Milyen jó, hogy újra látom önöket! és korábban is jöttem. Várjunk még, számítok mégvalaki megjelenésére is-és italt rendelt maga számára.

(Mauno)

Afzal feltartott, így tudtad, ha hajszálnyit is, de késni fogsz. A bankárt felettébb érdekelte, mibe keveredtél:
-Barátom kössünk üzletet, mivel úgy érzem, mesés kaland küszöbén állsz, ha az istenek is veled lesznek. Ha jól hallottam, zafírról beszélt nekem... Érdekelne, mi lesz ama ékkő sorsa. Lehet róla szó, hogy néha-néha megüzeni nekem, hogy tart a nyomozás? Esküdni mernék rá, bele fogsz keveredni valami hallatlanul izgalmasba, és én ennek, ha távolról is, de részese akarok lenni!
Már csak ez kellett...Csak azután enged el Afzal, amiután megígérted neki ezt.

[Saggaras Zenir]

Santoro

<Na ha ő az szerencsém van, ha nem ő akkor drágán fogok ebédelni egyet.>

*Ezzel a gondolattal, fogja magát, kicsit megigazítja ruházatát, és elindul az étterem felé, majd bemegy, és körbetekint.*

<Milyen puccos hely, remélem az ételük is van olyan finom mint az izlése a berendezőjének.>