Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

-Rendben. Messala, kérlek, tolmácsold amit mondok. Ugyan a médium gyengíti a hatást, mégis...mindegy. Ha megtennéd, hogy mellé állnál és a fülébe súgnád a szavakat, nagyon megköszönném.

Azzal a férfi felé fordul, egészen közel lép hozzá, hogy amaz elmerülhessen benne, hogy megszûnjön számára a külvilág. Egészen másképp fest, mint szokott; határozott, szigorú - mintha maga Dreina testesült volna meg benne.

-Ha módomban állna, nem ilyen körülmények közt hallgatnám ki. Remélem tudja, hogy én vagyok az egyetlen a jelenlévõk közül aki nem akarja a vérét venni. Ha nem hajlandó közremûködni, akkor sajnos kiveszik a kezembõl az irányítást, és olyan szörnyûségeket mûvelnek magával, hogy beleroppan a lelke. Ha elfogadja az ajánlatomat, akkor hatszemközt, Donna Messala Wassathtal tolmácsomként ki fogjuk hallgatni, mindenfajta erõszak nélkül. Nos?

[Castor de Vinter]

Tia tervére azért Castor is közbeszól, mert érinti Messalát.

- Na jól van Tia mos már elég volt. Hogy TE a magad szakállára mit kínlódsz ezzel a patkánnyal ahhoz semmi közöm. De ki ne találd már, hogy Messala fog a fülébe sugdosni ennek a szarkupacnak! Rommá verte a testvérét!- mondja dühében elúnva az elf finomkodását bordarepesztõt rúg a pasiba.

-Át is gondolod te hogy mit kérsz? Én már haramtam le egy porkoláb fülét aki túl közel tolta a búráját hozzám...majd akkor is ilyen kedves leszel, ha hirtelen kiharap egy darabot Messala arcából? Vagy az orrába fejel? De persze az neked eszedbe se jut, hogy valaki erre képes lehet! Nézz már Trixire mit mûvelt vele!...

- Engem nem érdekel se a fickó se az hogy te mit akarsz csinálni vele...de a leendõ feleségem biztonsága igen. Hagyd ki Messalát a magánakciódból! Sugdossál szavkat neki a fülébe te! Szagold te a bûzét, még az ótvaros lehelletét! Majd ha csak -tegyûk fel- akár kicsinyes bosszúból is végignyalja az arcod a nyelvével,akkor is ilyen kedves és megértõ leszel?
Tia neked fogalmad sincs az emberi aljasságról! ...és ez a hányadék tudja itt, hogy ki fogják nyírni! Csak neked vannak illúzióid! Már rég eldõlt a sorsa nem érted? A kérdés számára az, hogy lassú és fájdlamas vége lesz, mint egy patkánynak, vagy gyorsan levágják, mint a vágóhídra hajtott barmot.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

A lovag most már elvesztette türelmét, Castorhoz lépett:
-Megkérlek, hogy beszélj nagyob tisztességgel Tiarrennel. Segíteni próbál, kevésbé brutálisabb eszközökkel, mint amilyenkre ti gondoltatok elõször. És ha már itt tartunk-a donnára néz, aki jól megõrizte önuralmát az éles szavak közepette-hogyhogy eretnekeknek nevezte magukat ez a férfi? Hogy az egyház a nyomukban jár? Kik az ismerõsei, és kik igazából maguk? Nem tudom, mit mondtak a dalnoknak s a hölgynek, vagy Hanasnak, de nekem ez a dolog sántít!
A donna a lovas férfira pillantott. Nyitotta volna a férfi szóra a száját, de a lovas férfi, akit elküldött, visszaügetett hátasával:
-Egy tucat városõr közeledik. Neszét vették, hogy ráakadtak a gyilkosok nyomára, kik azt a két lovagot elintézték-mondta már menet közben.
-Ide tartanak. Van már valami?
-Nem, mert ezek az amatõrök egymást marják ahelyett hogy Mellivarra bízták volna!-morogta a férfi.-Most már elég lesz. A férfi a miénk. A lehetõséget eljátszottátok.
-Várj még! (donna)
-Hova az istenbe, hm? Egy tucat városõr jön, szépségem! S neked is ugyan annyira van okod megpattanni elõlük, mint nekünk! Vagy szeretnél gyilkosság miatt ülni kicsit a hûvösön? A nemesi levél nem véd meg minden ellen, Messala!
Mellivar megragadta a férfit, hogy felhúzza, lábra állítsa az övéihez taszítsa. Trixi fegyvert rántott. Morgott. de a lovag is.
-Mint lovag, én képviselem a törvényt!
-Ki a búbánat ez a díszpinty? Egymagában akar itt törvényt betartatni?-nevetett a lovas férfi. De a donna nem volt jó kedvében.
-Vincent, nyugodjon meg!
-Nyugodjak meg? Óvta itt utunk kilétét, de öt gyanús alak a nyomára bukkan s úgy beszél önnel mint régi ismerõs? Arról nem volt szó, hogy az alvilággal szövetkezik kegyed, hogy a maga ügyét elõre gördítse!
A donna arca sima lett. A lovag rátapintott a lényegre. Messala feltehetõleg nem csak törvényes eszközökkel él...

[Hakea Ello]

//Ha nem lövöd le a poént épp meg akartam kérdezni a sráctól hogy mi ez az eretnekes izé //

(Tia)

Castor kifakadására kicsit megütközve néz rá, de nem nagyon foglalkozik többet a dologgal.

-Ha nem lenne szükségem tolmácsra jómagam tenném. Sajnálom, hogy nem bízol meg bennem. Azt hittem, tudod, hogy nem vagyok felelõtlen. Kérdéseim lettek volna...

Amikor belerúg a férfiba, már nem bírja tovább. Ujjait orrnyergére csíptetve néz félre, lelke háborog. Aztán elszabadul a pokol.

<Vincent rátapintott a lényegre, bár kicsit elsiette talán. Érdekes egy társaság, és fõképp érdekes egy történet. Úgy tûnik, kicsit túl sokat foglalkoztunk a részletekkel, és nem láttuk az egészet. No de várjuk ki a végét.>

A kezdõdõ csetepatéban nem vesz részt egyenlõre, ám egy elismerõ pillantást azért küld a lovag felé. Hogy tudja, hányadán állnak.

[Castor de Vinter]

Castort is elfogja a kétség, mikor a lovag közös nyelven érthetõvé tette számára a szituációt:

-Most akkor hogy is van ez Messala? Te azt mondtad nekem, hogy édesanyádnak és Trixinek segítünk, mert egy eretnek iratot akartok az egyháznak visszaszolgáltatni! Én azt hittem hogy ez az egyháznak tetszõ tett, tehát nem üldöztetés a jutalma!
Mirõl beszélsztek ti? Trixi támadói az egyház emberei voltak? Én azt hittem zsiványok akiket ellenünk béreltek fel!
Tehát ha jól értelmezem a lovag szavait...hm...éppen lefejeztem valami shadonit. aki az egyházatok megbízásából járt el.
Én nem vagyok zsivány Messala, embert öltem, de azt hittem martalócot, ki pénzért öl és a vérünk akarja. Ha engem gyilkosságért fognak Shadonban körözni, az eljut a dwoonok fülébe. Nem fogok szükölõ kutyaként menekülni a törvény elõl.
Talán megemlíthetted volna azt a tényt, hogy minket az egyház üldöz. Akkor te hazudtál nekem!? Vagy csak azért akarsz hozzám jönni, mert tudod hogy Shadonban minden hidat fel fogsz égetni magad mögött? Menekülve, essek be a davaloni térkapun, mint valami bûnözõ? Milyen életem lenne utána a hazámban, ha úgy mutogatnnának rám, mint a gyilkosra, aki bemocskolta a családja vérrel szerzett jó hírét?
Castor elhajigálja a fegyvereit.
-Én nem megyek sehova. Vállalom a tetteimért a felelõsséget. Te fuss a cimboráiddal ha akarsz.

-Te meg mit keménykedsz Trixi? Úgy vagdalkozol mint egy sértõdött tyúk, akinek a szoknyája alá néztek... Mit akarsz elérni? Te most tulajdonképpen kire haragszol? Meg akarod ölni Vincentet, mert rájött becsapták és a becsületét védi mint nemes? Akkor minden jó lesz? Az elõbb még azt az ipsét akartad megölni...gyorsan változik a haragod tárgya...inkább menjetek. -Engedd õket Vincent. Végül is se Trixi se Messala nem ölt. Csak én és Hanas. Én a magam részérõl maradok,...Hanast azt nem tudom.

[Mesemondó]

//Imádom, ha a JK-k maguknak keverik a trutyit, csak így tovább emberek! //

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

Messala forgatta a szemeit:
-Nem tudom, mibõl gondolod, hogy ezek, akik képesek egy nõt megcsonkítani azok az egyház bérencei vagy szolgái! De Shadonban nem szokás az egyháznak így intézni az ügyeit, legfeljebb a boszorkányvadászoknak vastag erõd falai mögött! Amit mondtam, úgy is van: az anyámról mondottak is, és az iratról mondottak is! És ezek a fajankók nem a törvényt képviselik!
Trixi szeme sötéten villant testvérére:
-Hallgass, Trixi. Kipakolok. Elegem van már abból, hogy anyám zsinóron rángat, felrúgja a családi nyugalmam és a piszkos ügyeit a lányaival intézteti!
A nagymellû nõ végignézte, ahogy Mellivar elhurcolta a fogylot, lóra tette s az öt idegen, élükön a cinikus mosolyú fáérfivala távozás mezeje felé fordítja lovát:
-Hajrá, Xune, anyádnak megüzenem, van két hülye lánya és hogy alkalmatlanok vagytok!
Messala megsemmisülten sütötte le szemeit, de aztán majdnem rávicsorgott a férfira. Dühös volt. De aztán maradt nõ és nem vicsorgott mint egy veszett vad. Önuralma gyõzött. Trixi sürgetõen intett.
-Elmondok mindent, de nem itt!
Vincent erõs elhatározással nézett a két testvérre:
-Tehát az a két férfi, akit Hanas és Castor eltett láb alól, biztos hogy nem a törvény emberei? Hogy higgyem én ezt el?
-Úgy, hogy kutasd át õket! S csak gondold el, a józan lovagi eszeddel, Domvik hitére esküdött ember csinál csonkolást???!!
A lovag mély levegõt vett, katonásan biccentett:
-Ez igaz. Bûn így bánni bárkivel is. Tehát törvényszegõk. Ahogy az az öt is,a ki épp most vitte el a foglyunkat.
Messala kurtán biccentett.
-És ön hogy kerül velük egy lapra?
-Megmagyarázom. De nem itt. Hacsak nem kívánja magára vállalni a két férfi halálát és magyarázkodni a városõröknek.
-Nem kenyerem a bújkálás. Ha nem lenne önnek és Trixiannának vaj a füle mögött, nem kérne ilyenre minket. Akkor szépen itt maradnánk, elmondaná az õröknek, hogy mi történt s hogy igazságosan cselekedtünk.
-És önbíráskodón. (donna)
A lovag kifújta a levegõt.
-Igaz.
-Úgyhogy kérem önöket...titeket...egy nyugodtabb helyen hadd mondjam el...-Trixi szeme sütött-...ez nem árulás, hanem végre elmondhatok mindent, fogd már be!-szólt Trixire a donna.

[Castor de Vinter]

//Nem mi keverjük. Te adsz olyan infókat, aminek fényében nem cselekedhetek másként. Castor a Rend-Élet jellemével mégis mit lépjen arra amit a lovag mondott? "Oké persze semmi gond."?//

-Menjünk.- mondta Castor és összeszedte a fegyvereit.

<Össze ne kakáld már magad Messala, hogy a gyilkos haverjaid, meg anyád alkalmatlannak találnak! Ki nem szarja le?! Istenem mintha ez lenne az egyetlen gondja, hogy nem fogják jó orgyilkosnak gondolni! Ha nem akarja ezt az utat, és elfordult tõle; mit játsza itt a picsáját, és mi a fenének sukkoskodik?>

[Jomadar]

(Somuris)

- Én nem kívánok a helyi igazságszolgáltatás további alanya lenni. Inkább menjünk tovább és halljuk a teljes igazságot.

[Hakea Ello]

(Tia)

Félrebillentett fejjel és összekulcsolt kezekkel várta, mit lépnek a többiek. Arcvonásai kissé keményebbek voltak a szokottnál; nyugodt volt, mégis gyanakodott, kisugárzása vészterhes árnyként ült bajtársai felett.

<Talán helyesebb lett volna végigjátszani a játékot. Bár ha igazán õszinte vagyok magamhoz, akkor kénytelen leszek belátni, hogy figyelmem lankadt az idõ elõrehaladtával. A hosszú út, az átélt szörnyûségek...és Te, ki egyszer, valahol keblére ölel...De talán jól is van így, hiszen nem változott semmi. Elõbb vagy utóbb úgyis fény derül az igazságra.>

Ha elindulnak, velük tart, társaságra azonban nem vágyik egyenlõre.

[Alauron]

(Hanas)

Castor érthetõ mód felindult, hisz a kedvesérõl van szó. Tiarren nagyon életszeretõ, Vincent pedig a népe becsületes tagja, de Hanas nem kötõdik annyira az eseményekhez, õ inkább kísérõnek van itt. Így aztán elszívja a dohányát csendesen, s a csapattal tart, mert azért õ is kíváncsi, mit mond majd nekik Messala úrnõ?

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________


Messala szinte azonnal a hágó felé veszi az irányt. Trixi mereven állt, s õ csak a csapat végére zárkózott fel. A hágó két oldalról a szokásos képet mutatta: durva sziklák, hótakaróval, elvétve gyökereikkel görcsösen kapaszkodó fenyõk. Majd egy ponton a donna megtorpant, s balkézre elkezdte leseperni a havat a szikláról. Szemével keresett valamit. Egy durván V alakú repedésnél abbahagyta a kotorást, közel hajolt hozzá és suttogott egy szót. Tia valami rövid nyitókódot hallott, s az idõzített mágia röpke érintését. A donna nem varázsolt, csupán ismert egy szót...
-Tinsa-szólt a szó. S az egyenetlen szikla súrlódás közben félrecsúszott:
-Ez csak azt az ösvényt fedi fel, ahol tovább mennünk kell. Még nem magához a kapu õrzõjéhez visz. Így tudunk beszélni, és aki úgy dönt, inkább meggondolja magát, távozhat.
Belépett. Egy nagyon keskeny, éppenhogy egy lovasnyi széles ösvényrõl volt szó, s aki lovon ült, annak os lábszára neki-neki surlódott a sziklafalhoz. A hó itt térdig ért. A donna megvárta, míg az ösvény keskeny torka elmarad (a csapat mögött a kõajtó magától visszazárult) s ott megállt. Egy kis mesterségesen vájt völgybe vezetett az ösvény. Minden oldalról kövek, sziklák, hó, s kóbor fenyõk. Balra a sziklának dõlve egy romnak inkább tûnõ épület körvonalai voltak kivehetõk. A donna keserûn nézett a rom irányába, majd társaihoz fordult.
-Anyám egy szekta feje-vágott bele egyenesen a közepébe- Csak azért szült négy lányt, hogy majd mindet a maga ügyének neveljen s használhasson minket. A szekta vallja, hogy a nõknek is nagyon fontos szerepe kéne hogy legyen a vallási világban. Mára úgy érzem, agymenés az egész. Engem az egyházi szövevény annyira nem érdekel, de ha megkérte...azaz megparancsolta, forgolódnom kellett benne. Én nem kevernék nõket az egyház székeibe. Én elégedett vagyok így is a vallásom milyenségével, de anyám bele akar kontárkodni. Kapott évekkel ezelõtt egy fülest, hogy a Felföldön lelhet egy olyan iratot, ami az õ szája íze szerint magyarázhatja a nõk szerepét Domvik hitáben. Ez neki a vesszõparipája. Meg akarja szerezni és a maga ügyébe bevonni. Ami a tényeket illeti: ködös minden, ami errõl az állítólagos iratról szól. Ami lehet, nem is irat. De beszélhetnek anyánknak! Meg se hallja. Megszállott.
Trixi lehunyta szemeit.
-Tudom, nõvérem. Ezért anyánk meg fog öletni minket a húgunkkal. De azt hiszem, anyánk nincs tekintettel semmire se. Emlékszel Angela balesetére? Hol is voltam én akkor? Hm, igen, a barátnõimnél. De miféle barátnõimnél is? Nyitva kellett tartanom a fülem. Akkor is anyám kérésének engedelmeskedtem és ez majdnem a lányom életébe került! Azóta biztosan tudom, én ebbõl kiszálok. Én szeretem a lányom, nem felhasználom. Te is, hány éves vagy? 30? 32? Több? Más felföldi lány ilyenkor már férjnél van és gyermekeket nevel. De te vártál anyánk hívására. Amit meg is kaptál, de van benne köszönet? A barátnõd belehalt az ügyébe. Anya volt, könyörgöm. S aztán mit is árultál el nekem? Anyánk hibát követett el s felhívta magára az egyház figyelmét? Megbocsáss, te felföldi vagy, nem szerves része életednek a Domvik-hit, de nekem az. Hogy kérhet olyat tõlem anyánk, hogy emeljek kezet ha kell, istenem szolgáira? Ezt nem vagyok hajlandó megtenni. Te megtennéd, Trixi? Csak azt nem értem, mért ragaszkodsz te ennyire a szolgálathoz! Közöd nincs Domvikhoz, nem õt követed! Tudom, mert már párszor említetted, Jedome áll szívedhez közel! Most ne fordulj el dühösen!
Trixi felrefordított fejjel hallgatta a rá vonatkozó részeket.
-Vincent, az az öt férfi a Hit védelmezõinek tagjai voltak.
A lovag felszisszent.
-Aki nem tudná, Shadon egyik legnagyobb szektája az. Anyánk kapcsolatot keresett velük, hogy segítséget reméljen tõlük, s egye meg a fene, meghallgatták s fontolgatták a kérést s talán meg is egyeztek. Akik pedig állítólag a hajón követték Trixit és most el is látták a baját s aztán akiket Castor és Hanas megölt, a Tiszítók tagjai voltak. Ez pedig egy másik szekta. Idegengyûlölõk. Közhely, de az elõzõ ellenlábasa. Õnekik is az kéne, mint anyámnak, de csak azért, hogy anyám ellen fordítsák, feljelentsék, és máglyára küldessék az összes némberrel, aki ebben részt vesz. Igen, Trixi, velem együtt. Biztos szívesen néznék végig, hogyan pörkölõdöm meg.
A donna csak mondta, és mondta, mint egy gátját vesztett folyó. Kiadott magából mindent.
-Most megtehetném, hogy visszafordulok, sutba dobom anyám kérését, élem a magam életét és elhagyom az országot mint egy gyáva senki. De én mást találtam ki...Amiben nem kell kötelezõen senkinek sem részt vennie...Megkeresem, amit anyám szertne megkapni, de használhatatlanná teszem. A holmi nélkül jól visszavetem anyám szektájának fejlõdését, de ki nem irtom vele. Ám attól tartok, idõ kérdése és bizonyíték nélkül, amit sulykol tagjai fejébe, hamar elveszti erejét az egész szervezet.
Vincent megdörzsölte halántékát.
-Te magasságos Domvik, mibe keveredtem! Én csak azt a lovagot akarom kézre keríteni, aki bûnt követett el ártatlanok ellen, eszem ágában sem volt, hogy szekták csatározásának tûzvonalába kerüljek! Én ehhez nyújtottam eddig segédkezet?-hûlt el.
-Ugye tudja, hölgyem, hogy már nagyon sok mindenért az inkvizíció elé kerülne, már a szekta szolgálata nélkül is?
A donna tudta. Bólintania sem kellett.
-És ugye tudja, ha azt választja, hogy feladja a szervezetet, mert szeretne nem többé közéjük tartozni, akkor elveszik öntõl nemesi címét, vagyonát, s komoly per elé néz még akkor is ha életben marad és nem vetik börtönbe mert megbánást tanusít?
-Tudom, Vincent lovag.
-Azt is, hogy így tulajdon anyját s testvéreit a törvény kezére fogja adni?
-Tudom.
A donna lehajtotta fejét:
-Vagy elpuszítom azt, ami anyám bálványa, vagy úgy teszek, ahogy korábban félrevezetésképp állítottam: valóban odaadom Domvik papjainak...
-Ez súlyos döntés. S a tanítások csavarására tett kísérlet, az igaz hit bemocskolása nagyon súlyos bûn, asszonyom-közölte komoran a lovag a donnával.

[Hakea Ello]

(Tia)

A donna sziklás mutatványa nem igazán kötötte le, érezte, hogy nem az õ keze mûve a varázslat. Mielõtt az ösvényre lépett, óvatosan körülnézett; a helyzet túl bizonytalan volt ahhoz, hogy bármit is kockáztasson.

Mikor megálltak, egy sziklafal árnyékába húzódott a nap elõl mely vakította éles szemeit. Figyelmesen hallgatta a donna kifakadását, lopva vizslatva mimikáját; ha hazudna, más módszerrel kellene utánajárnia az igazságnak. Maga és véletlen szülte társai érdekében.

<Energikus kifakadás, kétségbeesettségre utal. Talán az a tudat vezérli, hogy leleplezõdött, talán a segítségre való szükség, és talán a bizalom. Vagy mind egyszerre. Valószínûtlen, hogy balekoknak tekint minket. És az is, hogy az egész csupán színjáték lett volna. Rengeteg energiát emésztett volna fel, és a hajsza miatti feszült lélekállapot hibákhoz vezetett volna. Természetesnek tûnt.>

Gondolatmenetét félbeszakította a csend, mely a donna szavai nyomán maradt. Úgy döntött, elsõként szólal fel Vincent lovag rendreutasítása után, mivel véleménye társainak szavai által módosulhatna. Közelebb lépett a nõhöz, szavait viszont elsõsorban társainak címezte, beszéde hangneme inkább volt véleményezõ, mint kioktató.

-Úgy vélem, megbizonyosodtam valami felõl. Jogom és okom is volt, hogy kétkedjek Messala szavainak igazában, és ezen okból fokozott figyelemmel kísértem az utóbbi monológot. Számomra elég egyértelmûnek tûnt, hogy hazugság nem hagyta el a száját, bár az õszinteségnek okára sokféle magyarázatot tudok elképzelni.
Nem hiszem, hogy mindaz, amit viszontagságos utunk során megismertünk belõle, csupán álarc lett volna, ennek fenntartásához ugyanis igen nagy erõfeszítésre lett volna szükség, és nem hiszem, hogy alantas szándékból olyan mély kapcsolatot kezdeményezne egy "idegennel", mint ahogy Castorral tette. Ezenfelül elmondhatom, hogy valamennyire sikerült megismernem...és megkedvelnem.

Azonban van néhány dolog amit figyelembe kell vennünk. Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy pártatlan, tudatlan félként veszünk részt egy politikai játszmában. Közkeletû kép: idegeneket kényszeríteni az olyan munkák elvégzésére, melyeknek körülményei végzetessé válhatnak. Akárhogy is nézzük, mind Messala, mind Trixianna társnõnk is részt vállalt ebben a játékban. Hogy kényszer vagy szabad akarat vezényelte õket, az egy szempontból irreleváns: ki lettünk használva.

Itt Messalához fordul.

-Ugyan nem vagyok tisztában édesanyád hatalmával, valószínûnek tartom, hogy bármikor egyszerûen kiszállhattam volna a játszmából. Mögöttem Doran áll, és amíg hû vagyok a Magisztériumhoz, a Magisztérium is hû hozzám. Ha bántódásom esik, önhibámon kívül, arról tudomást szereznek, és lépnek. Kevesen vannak olyan vakmerõek, hogy ezt figyelmen kívül hagyják. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tetteimért nem vagyok köteles felelõsséget vállalni; a varázslói cím nem jelent védelmet sem törvény, sem jogos büntetés ellen. Az igazságtalanságok ellen azonban igen.

Hogy miért maradtam? Eleinte a kíváncsiság vezérelt, mely természetemnek sajátja. És az az elkötelezettség, amit sorstársaim iránt éreztem. Óvni akartam õket. Hogy most mi vezérel? A segítõ szándék. Immáron sejteni vélem a helyzet súlyosságát, és ahogy Vincent lovag is mondta, innen néhányunk számára nincs visszaút. Segíteni szeretnék, és ígérem, lehetõségeimhez mérten meg is teszem, ha az édesanyád által kijelölt küldetés összes körülményre fényt derítesz, valamint biztosítékot adsz arra, hogy minden jelenlévõ amnesztiát kap és csupán azon dolgokért köteles felelõsséget vállalni, amiket önszántából tett. A jóság ugyan nem ismer törvényt, mindazonáltal nem hiszem, hogy bárkinek is érdekében áll megbolygatni a rendet. A jelenlévõk közül, ha Vincent lovag szavait jól értelmeztem, egy sem ártatlan, sõt, akár kollektívan ki is mondhatják ránk a máglyahalál ítéletét. Hogy mindannyiunk életét megóvjuk, véleményem szerint egyetlen járható út létezik csupán, mégpedig az, hogy még inkább összetartunk, és jövõbeli tetteinkkel megpróbáljuk kiengesztelni azokat, akiket megkárosítottunk.

Ennek fényében bizalmat szavazok meg neked, Messala, és ha elfogadod segítõ kezem, majd megosztod velünk mindazt, amit tudnunk kell, akkor számíthatsz rám.

A hosszúra sikeredett monológ végén tiszta, tengerkék tekintetét a donnára emeli, elmosolyodik, és finom kezét nyújtja neki.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________


Tia emberismerete nem csalt. A donna, válallva a kockázatot és testvére haragját, elkezdett minden õszintén kitálalni. Még ha ezzel kiderül az õ szerepe a dologban s befeketedik vele a lapja. S igen, megcsillant benne a leleplezõdés -mikor a lovas férfi szólt hozzá, bár shadoniul-, a segítségkérés és az is, hogy nem nézi hülyének a többieket. Talán még a félelem is ott bújkált a felszín alatt. Fõleg amikor Castorra mert nézni egy pillanatra.
Ám részben megkönnyebbült. Kiadhatta a javát és ez már önmagában jót tett neki. Nem kell titkolóznia, hazudnia tovább.
Vincent törvényt idézõ mondatai kicsit merevvé tették tartását, hogy állja az ostoromot. Mikor az elf lány ragadta magához a szót, ugyan olyan nyíltan a szemébe nézett, mint ahogy a lovag esetében is tette. A Doran szóra a lovag szemeit kezdte riadtan forgatni. Az egy mágiás hely!!! Majdnem felnyögött. Nem elég, hogy Tiarren nem ember, hanem még ilyen szakmát is ûz! Vincent lelki szemei elõtt egy jó nagy máglya képe jelent meg...
A donna ezt nem látta, õ Tiarrent figyelte végig. Foltokbnan kipirult az arca. Hiába, a kihasználás tényét nem lehet szépíteni. Egy ideig mukkanni se tud, csak lehunyta szemeit, mély levegõt vett, s kifúõjta lassan, hogy a feszültéségt csökkentse, majd elfogadta a kezet.
Ezzel még nem volt vége. Hisz a többiek szóráradata, szitkai vagy rideg hallgatása még hátra volt.
-Elmondok mindent, amire kíváncsi vagy.
Trixi elfordult, õ nem bírta olyan könnyen kiteregetni az egészet, mint testvére.

//Szólok, hogy amint valaki szintet lép, azt priviben tájékoztatom. Menet közben léptetek, nem a kaland végén lesz nagy óriás tp osztás!//

[Castor de Vinter]

-Hogy súlyos bûn Vincent? Mielõtt itt rögtön úriszéket tartana; közölöm, hogy Messala egy dwoon gróf gyermekének anyja és a menyasszonyom. Igaz hogy nem a vér szerinti, de örökbe fogdatam, tehát az enyém. Ezenkívûl terhes. Szándékában áll a közeljövõben elhagyni Shadont és a Dwyll Únióba költözni.
Lehet hogy az ön hazája szerint bûnös, de az én hazám törvényei szerint nem. Minket hidegen hagy hogy egy általunk el nem ismeret vallás törvényei szerint, ami ráadásul ezerfelé szakad saját földjén is, hogy mit csinált. Hozzáteszem én meg nagy ívben szarok bele. Már elnézést a pórias beszédemért…én csak egyet tudok ez a nõ nekem, a menyasszonyom és a gyermekeim anyja. És bár legyen koldus, vagy királynõ, vagy szent vagy ördög; én vállalom õt Isten és ember elõtt, mert hozzám tartozik!-szorítja meg párja kezét Castor.
-Bár tudom hogy az országaink nagyon távoliak egymástól, mérget vehet rá, ha perbe meri fogni egy dwoon gróf feleségét, aki várandós; egy hónapon belül nyüzsögni fognak az shadoni udvarban a küldötteink! Ha kell a barátaimnál és a családomnál alszok és az uradalmam egész éves jövedelmét fogom arra fordítani, hogy akkora diplomáciai bilit borítsak a fejükre, hogy maguk fogják egy bocsánatkérõ levéllel a Dwyll Únióba hozni! Engem és a mögöttem állókat mintha kihagyta volna a számításából. Ha pert akar az nem Shadon belügye lesz, hanem egy dwoon gróf családján esett gyalázat! Talán az önök nagykirályának se mindegy, ha a dwoonok telekürtölik Dél-Ynevi összes szövetésgesüknek: Shadon perebe fog és bebörtönöz és mágláyval fenyeget nemesasszonyokat, terhes anyákat, akik ráadásul már kiházasodtak az országból, és érthetetlen módon akadályozzák a békés nemzetközi kapcsolatokat és megnyomorítják egy északi nemes családját! Pyarron kifejezetten „lelkesedik” az ilyesmiért nem?
<Castornak fogalma se volt róla, hogy az elmondottakból, mennyit tudna megvalósítani, de nem is hazudott: õ a hazájának becsült nemese volt, VALAMIT tettek volna az érdekében…Castor meg akarta védeni a családját és ezért erõt mutatott.>

Castor elkomorult:
- És még valami Sir Vincent: ha ebben az ügyben a feleségemnek egy hajaszála is meggörbûl, és ha abban benne lesz a maga keze, akkor máris megválaszthatja a segédeit, mert párvidalra hívom magát. Pallossal fogom vívni és halálig. Nem olyan kis barátságos csörte lesz mint a hajón. Már ha van bátorsága hozzá férfiakkal is kiállni, és nem csak az az egész tudománya hogy lándzsát tör egy nõ felett. Teszek rá, hogy maga szerint ilyen-meg olyan bûnõs, én csak egyet tudok: ez a nõ az én az én menyasszonyom és a gyermekeim anyja. Nekem csak ez számít! Ha kell az egész világgal megküzdök érte, míg lélegzem de, nem fogom engedni, hogy elvegyék tõlem!

Castor Tához fordult:

- És Tia még mielõtt eljátszanád, hogy te vagy itt a nagy feloldozó, aki kegyet gyakorol azzal, hogy kezet nyújt Messalának:…én nem tudom milyen beszélgetés játszódott le közted és a Vasszûzön utazó hivatalnok között, miután feljöttél a rabok szintjérõl, de az a fekete varjú valamiért nagyon fente rád a fogát! De egyben biztos vagyok: Messala akkor teljes mellszélességgel kiállt érted. Örülök, hogy ezt még nem felejtetted el. –emlékeztette Castor Tiát, a Vasszûzön történt fogoly-lázadásban betöltött szerepére.

Castor nem hagyta a kínjával egyedûl a párját. Egyik karjával átölelte a derekát és kiállt mellette a szégyenében is:

- És most mi lesz ha? Leköpdösitek? Rajta, itt vagyok én is! Tudtommal ti Trixivel érkeztetek és õt segítitek! Számoltassátok el Trixiannát az események alakulásáért! Messala kérdés nélkül segítette a testvérét! Ez bûn? Hadd érdezzek tõletek valamit! Mikor befutott a hajótok Ber-Tannedába, fedélzetén egy halott pappal, én öszintén szólva azt hittem, nem ússzátok meg az Inkvizíció kínzómestereivel való találkozást! Akkor is Messala volt, aki odament a papokhoz, megalázkodott és talpalt és kijárta, hogy eresszenek el titeket! Gondolom ez is merõ kihasználásból történt!

-Látom Trixi a testvéred sokkal jobban szeret téged, mint te õt. Most is azon fuldokolsz, hogy anyátok mit fog szólni! Mégse anyád van itt veled a szarban, hanem a testvéred! De az se számít? Nincs neked szükséged senkire! Mit akarsz te ettõl a nõtõl Somuris? Még a vadak is kivetnék maguk közûl…

- És te Tia? Neked nincsenek titkaid? Ki az a Kokonor akit úgy keresel?...az az álombeli szerelmed…beszéltél róla a hajón, mikor Trixi elájult, lerajzoltad a jelét, meg mikor elborították a tengert a liliomok! Egész véletlenül nem azért tartasz velünk, mert úgy megtalálhatod a szerelmed? És ez mi ha nem kihasználás?

-Úgyhogy mielõtt össznépi vérbíróságot tartanátok, mindenki kérdezze meg magát, hogy NEKI milyen indokai vannak hogy eljött erre az útra. Akinek van rá indoka, az nem beszélhet kihasználásról, hanem maximum kölcsönös szívességekrõl!

-Nekem csak egy van: a szerelem.

A beszéde végén mindkét karjával átöleli Messalát és a füléb súgja, hogy más ne hallja:

- Nyugalom. Én itt vagyok és nem hagylak el.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

-Mielõtt kihívnád a lovagot, szólok: õ csak említette, mi lenne ha szorosabban összeütközésbe kerülnéka törvénnyel-törölte meg szemét a donna. Nem sírt, de könnyezett.
-És jogilag még nem vagyok a feleséged. Csak ha ténylegesen az lennék léptethetnéd életbe a diplomácia fogaskerekeit. Amíg nem vagyok a feleséged, shadoni állampolgárként a saját népem törvényei vonatkoznak rám...és elkobozhatják mindenem már csak az eretnekség árnya miatt is. Cudar ítélet, de talán épp ezért nem ülnek ki a fõtérre az eretnekek, nem igaz?
Vincent fújt egyet.
-A hölgynek igazat kell adnom. Ha fel akartam volna jelenteni, már rég megtehettem volna. Bámulatos a kitartása, Castor. Én fordított helyzetben lehet, nem így tennék. Nagyon bízik abban, hogyha elviszi a hazájából a donnát, akkor mindentõl megmenekszik.
-Lovag uram, csituljon kérem...Ha feleségül vesz, már nem ez az ország lesz a hazám, bármennyire csikorog is majd akkor Shadon foga. S ha dwoonná válok, ugyan úgy búcsút inthetek itteni rangomnak és vagyonomnak...Nem kell ahhoz bûnnel megbélyegezni engem...Nem kell itt fenyegetõzni, de értem, kiállsz mellettem és ezért legkevesebb, hogy hálás vagyok...-nézett a dwoonra.
Trixianna makacsul félrenézett. A donna szelíden szorította meg Castor karját:
-Nem, nem, nem ismered a testvérem. Õ...világ életében jobban betartotta a parancsokat mint én. Nehezebb levetnie a regulát. S tudja, hogyha az a férfi, aki úgy gúnyosan kinevetett minket lován valóban elárulja anyánknak, mibe keveredtünk, tulajdon legkisebb húgunkat küldi majd azért, hogy vérünket vegye. Igen, anyám képes uszítani. Képes zsarolni és fenyegetni. A mestere, ha olyanja van. Trixianna már csalódást okozott neki azzal, hogy az esze nem volt elég fürge ahhoz, amit reá akart húzni. Ezzel épp eléggé megkapta tõle a vérségi bélyeget, ne tetézd ezt te is tovább. Az én eszem meg hiába volt fürge, viszautasítottam.
Majd szemét égnek emelte:
-Oh, túl könnyû volt az invizítorra nyomást gyakorolnom, valami azt súgja, találkozunk még vele...