(Saun)
*A kétágyas szoba említésére kissé elkomorodik arcom a csapat egyetlen hölgytagjára gondolva sé erősen remélem, hogy van elég szoba, hogy ő külön szállást kapjon. Vagy ha nincs... ne pont engem válasszon szobatársául, mert nem utasíthatom vissza szégyellősségemre hivatkozva. Ebbe a gondolatomba bele is pirulok enyhén, ahogy feldereng a jelenet, illetve a "hálószobakép" lelki szemeim előtt. Miután mindenki nyugovóra tér ki-ki saját szállásán levéve a vértemet nem szalasztom el megtisztogatni, ápolni alvás előtt a fegyvereimmel egyetemben. Mióta eljöttünk a zsinatról minden napra jut legalább egy, de akár több alkalom is, mikor jó hasznát veszem csatabárdomnak. Ezután még egy fohász Uwelhez, melyben megköszönöm neki a mai nap sikereit. Így fegyvereimet az ágyamnak támasztva nyugovóra térek ingemben és pantallómban... de nem telik el eseménytelenül a pihenés. A nagy zajra, harangozásra ébredve felkelek gyorsan és kinézek az ablakon, hogy mi történhetett, de eközben már szinte rutinszerű mozdulattal nyúlok csatabárdom után. Bármi történjék is a nehéz fegyver súlya megnyugtatólag hat közérzetemre.*