Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Elindulsz a torony irányába. Szerencsére nagyon magas, és a fénynek köszönhetően, mely a tetején ontja magából a világosságot, mutatja az irányt. Egy kicsit el is mosolyogsz rajta, hiszen most nem csak a hajók veszik hasznát az iránymutatásának. A sötétebb, árnyékosabb részeken haladsz kezedben az ájulttal. Elég sokat mész, vagy legalábbis a fickót cipelve tűnik soknak. Nem sokára megérkezel a kis úthoz, mely a toronyig vezet. Talán 5 méteres lehet az út szélessége, mely néha egy-két lépcsőfokkal emelkedik. Jobbra, és balra is a tenger hullámai csapdosnak. Körülbelül negyed óra mire a torony lábához érsz, és addigra jól eláztál az esőnek köszönhetően, csurom vizes vagy. Ahogy körbe nézel, nem látsz senkit. A kikötő felé tekintve a hajókat, és a kikötői fényeket látod. A torony felé nézve, oldalán egyetlen kis ajtót látsz, de ablakot, egyet sem.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*A pultos férfi bólintva veszi tudomásul kérésedet, majd távozol a fogadóból. Kiérve észre veszed, hogy a katona sehol. Körbe nézel, de nem látod sehol. Vállat vonsz, és egy arra járó alakot megkérdezel, hogy merre találod a piacot.

-Ó, hát csak arra ely’ indul az uraság, -*Mutat a fogadótól balra, a téren átmenő útra egy középkorú férfi. -ozta’n majdan a templommal szemben meglátja.

*Megköszönöd segítségét, és elindulsz az irányba. A város mintha életre kelt volna. Legalábbis most már elég sokan mászkálnak az utcán, ki-ki a saját dolga után. Lóval húzott szekerek robognak el melletted, és néha résen kell lenni, hogy ne gázoljanak el téged. Elég sokat sétálsz, és meglepetésedre a templomtorony nem igazán akar közeledni. Sétálás közben látsz szabó „műhelyt”, péket, hentest, bőrdíszművest, cipészt, gyógynövényest és még egyéb kisebb, nagyobb boltokat. A város elég nagy, nem látszott ekkorának messziről. Talán már fél órája sétálsz a kővel kirakott széles főúton, mikor megpillantod a templomot, és annak bejáratát az út jobb oldalán, míg vele szemben a piacot. Maga a templom meglepetésedre márvány kockákból épült, és méretét ítélve jó vastag falai lehetnek. Tornya egy van, de az óriási, majdnem bele szédülsz, mikor a tetejét kutatod tekinteteddel. Bejárati ajtaja hatalmas kétszárnyú sötét barnára festett kapuféleség. Felette egy dombormű, mely lecsapni készülő villámot idéz, és mélykék színben pompázik. A falakat színes üvegablakok ékesítik. Nincs elhanyagolva a templom, épp ellenkezőleg, talán ez a legjobb állapotban lévő épület a városban. Vele szemben a piac, mely oszlopok által tartott tető védi az esőtől. Nincsen fala, csak a vaskos oszlopok, így olyan nyílt érzés mikor fellépsz a pár lépcsőfokkal emelt piactérre. Maguk az oszlopok vaskosak, ha megpróbálnád átkarolni, lehet, nem érnének össze kézfejeid.
A piac szép nagy alapterületű, és mindent meglehet találni, ami étellel, vagy ruhával kapcsolatos. Ebbe az edények is beleértendők. Fegyver árus nincs a piacon. Ismerőssel nem találkozol, vagy elkerültétek egymást, vagy nem jöttek a piac felé. Természetesen élő állatokat is lehet kapni. Tyúkot már pár rézért, de a disznó kicsit drágább. Van lúd, és kacsa. Kecske, és még tehén is akad a vásárban.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy meghallom az idegent, hogy honnan jött, összefogom magamon a köpenyt, majd odasietek az ajtóhoz, és kinyitom. Megnézem magamnak a hölgyet, persze nem feltűnően, és ha egyedül van, beinvitálom a szobába.*
- Üdvözöllek. Fáradj be. * Mutatok be a szobába félreállva az ajtóból. Megvárom míg bejön, majd becsukom mögötte az ajtót *
- Az én nevem Rhienna Kérlek, foglalj helyett * és rámutatok az egyik székre az asztalnál, amint leült én is helyet foglalok vele szembe. *
- Úgy látom, gyorsan terjednek a hírek. Nos, miben lehetek a varázslócéh segítségére? * és kedvesen rámosolygok. *
* Ha már letegezett ismeretlenként az ajtó túloldaláról, én is veszem magamnak a bátorságot és viszonttegezem. *

[Sirak]

Teteb Azurec
*Bemegyek.
*Ha nyitva van első dolgomként felmegyek a torony legtetejére ahonnan a fények jönnek.<Velem barátom nem jártál jól, az biztos....>
*Ott megpróbálom felébreszteni, ha felébredt félig kilógatom a toronyból.
//Ahol ott ki tudom lógatni//

[Pelso]

Gondó

*A fogadóstól kapott érméket nagyjából megpróbálom megszámolni, de nem, vesződöm vele sokat. // IQ dobás-8. Tehát nem sikerölt. Sebaj így jártam legfeljebb végzek a fogadósoddal, ha értesülök róla, hogy az egészségesnél jobban csapolta meg anyagi helyzetem.//
<Most már tényleg meg kéne tanulnom számolni. Az lesz a legjobb, ha elkezdek különórákat venni valakitől.>
*Kilépve a fogadóból beletörődéssel nyugtázom, hogy a parancsnok mégiscsak túlzottan gyanús alakoknak tart minket.
<Azt gondoltam, hogy figyeltetni akar minket, de azért tehetnék egy kicsit kevésbé feltűnően. Na, mindegy nézzük meg magunknak azt a piacot.>
*Nem sietek sehova. Komótosan haladok és csodálom a város építészeti gyöngyszemeit. <Egy kicsit kisebbnek képzeltem azért ezt a várost. Szabó! Jut, eszembe holnap ide szerintem visszajövök és varratok magamnak egy új ruhát, hogy abban távozhassak, a városból feltűnés mentessen.> Útközben néha hátra sanditok, hogy megnézem kellemesen szórakozik-e a kísérőm. Mikor meglátom, a templomot megcsodálom milyen gyönyörű. Megnézem melyik istenséget tiszteleik benne, de valószínűleg Antoh. Mély sajnálattal tölt el, hogy a piacon nem találtam, meg amit kerestem. Viszont örömmel látom, hogy egy kicsivel arrébb rátaláltam az árusra.
<Nagyjából ere az ára számítottam. Nem ártana valamilyen munkát szerezni, míg a városban vagyok.>
*Miután megbeszéltük, amire kíváncsi voltam egy holnapi látogatás ígéretében el is köszönök.
A fa mellet állva latolgatom merre is induljak el. Végül meghozom a döntést és a fogadó felé veszem az irányt.
<A kikötőbe majd a vacsora után megyek. Az ilyen helyeken úgy is csak vacsora után indul meg az élet.>
*A fogadó bejáratánál meg álok egy pillanatra és megfordulok. A menyiben még mindig társaságomban tudhatom, szegény katonát integetek neki és némán jóéjszakát kívánok, utána bemegyek a fogadóba elkölteni a vacsorám. Amennyiben nincsenek, lent útitársaim megkérdezem, a fogadóstól nem tudja, véletlenül merre lehetnek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Az ajtót kinyitva egy fiatal nőt pillantasz meg. Haja hosszú, szalma szőke színű, és hátra font, szemei mély kékek. Fülei hegyesek. Arca kedves, és mosolygós. Ruhája mély zöld színű, hosszú ujjú felsőrészből, és barna szoknyából áll. A felső rész nyakig gombolt, szoknyája a padlót súrolja. Jobb kezében 2 méter magas sötét barna, jelekkel tele rótt botot fog.
Belép az ajtón, és helyet foglal.

-Köszönöm, hogy fogadsz. A kapitány helyettes mondta, hogy itt vagy a fogadóban. A varázsló céh vezetője kérte meg, hogy ha egy mágia tudó érkezik a városba, szóljon.

*Egy kicsit vár, majd folytatja.

-Nem tudom, miért érkeztél a városba, igazából nincs is közöm hozzá, de ha nem mész utadra tovább, és kicsit maradsz még, szeretnék kérni tőled valamit. Igazság szerint ezt nem én kérem, hanem maga az úrnő. Nem tudom, hallottál e pletykákat a városunkról. Tudod mostanában kisebb félelem költözött az itt élők szívébe. Sajnos az őrség tehetetlen, mi varázslók pedig nem igazán vagyunk kalandokra termettek. -* És egy kicsit lesüti a szemét.

-Ha érdekel e nemes ügy, mely, ha sikerrel végződik ártatlanok életét mentheti meg, akkor kérlek mindenképpen holnap délelőtt fáradj el az úrnő várához. Én természetesen a mostani kérdéseidre szívesen válaszolok, de az üggyel kapcsolatosan nem beszélhetek, arról csak az úrnő szólhat.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Odalépsz az ajtóhoz, és megpróbálsz benyitni rajta. Szerencsédre nincsen zárva, így be tudsz lépni a toronyba. Egy kisebb kör alakú szobába érsz, és innen a bejáraton kívül egyetlen út van méghozzá lépcső felfelé. Körbe pillantasz, és látod, hogy pár lámpás fénye ad világosságot, és felfelé a 2 méter széles lépcsőnél is hasonló lámpák világítanak. Fényük halvány sárgás, de nem tűz ég benne, mint az olajlámpásba, hanem mintha csak magától keletkezne a fény benne. Mágia. Elindulsz felfelé, és a lépcső idővel csigalépcsővé alakul, de elég nagy ívben tekereg felfelé, mintha a torony fala mellett haladnál végig. Sok idő mire felérsz, hiszen nagyon magas a torony, útközben többször is megállsz, mivel nehéz cipelni felfelé a kábult fickót. Végül megérkezel. Nincsen semmilyen ajtó, rögtön felvezet a lépcső. Jól gondoltad, a torony szélén jöttél felfelé, és így a szélén is érkeztél meg. Melletted fura jelekkel ékesített hatalmas üst van, mely talán lehet 10 méter széles is, és magassága több méter, az alja úgy neked fejmagasságban van. Az üstben a hajóról is látott fény vibrál, de olyan erős, hogy nem tudsz sokáig bele nézni, mert fájdalmat okoz. Az üst alatt 10 méter átmérőjű végtelennek tűnő sötétséget látsz, mely felett kar vastagságú jelekkel ékesített vas rudak tartják a hatalmas fém edényt. A torony szélén 1.5 méter kő korlát van, mely dísztelen és egyszerű. Körbe tekintve, a várost csillogó gyémántnak látod, és a messzeségbe a tenger feketéllik, mintha sötét kátrány lenne. De sajnos nem sokáig gyönyörködhetsz a látványban, mert tőled pár lépésre egy férfihang megszólít.

-Maga meg kicsoda, és mit keres a toronyban?

*A hang irányába nézel, és mivel igen erős fény világít feletted, így könnyen meglátod a fickót. Ember férfi, rövid barna hajú, és vékony testalkatú. Arca kicsit beesett, és úgy 40-45 évesnek saccolod. Ruhája földig érő sötét barna csuha, mely végig be van gombolva. Ball kezében egy bőrborítású könyvet látsz. Először megdöbbensz, hogy miért nem vetted észre az alakot, de maga a látvány, melyet a kilátás és a mágikus fény nyújt, elvette figyelmedet.

//Sajnos nem sikerült az észlelésed. Csak segítség képen mondom, érdemes néha mondani, hogy lopakodva és figyelve haladsz, illetve, hogy körbe nézel, mielőtt valahova belépsz, hiszen fejvadász vagy. Én csak azt írom le, amit tapasztalsz, és érzékelsz, a karakteredet te irányítod.//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*A fánál álldogálsz, és azon tűnődsz, merre is menj. Nem gondolkozol sokáig, úgy döntesz vissza térsz a fogadóba, és majd a vacsora elfogyasztása után mész a kikötőbe. El is indulnál, csak a közelben halk beszélgetésre leszel figyelmes. A fa köré épített padokon neked háttal két polgár beszélget. Mind a kettő férfi. Az egyik öreg már, míg a másik középkorú.

Öreg: - Én ismertem ám őt.

Fiatalabb: ~ Igen, és ki volt ő?

-Morisz, tudod aki kint lakik a várostól pár napi járóföldre. Két kicsiny fiú gyermeke és egy idősebb lánya is van.

~Ó az istenekre -* Szörnyülködik a középkorú férfi, - És vajon mi lehet velük, mind halottak lennének?

-Nem tudom, -* Sóhajt az öreg - de én mondom, szörnyű dolgok történnek mostanság.

~Az őrség meg csak lapul, ahelyett, hogy cselekednének.

-Én úgy hallottam, hogy pár katonát elküldtek Morisz házához, de azóta sem tudni róluk.

~Biztos ők is úgy jártak, mint az a szerencsétlen, és most lefejezve fekszenek valahol. Én mondom, valamilyen démon végezhetett velük, ki nem lépek a város kapuján, míg ki nem derül mi is történik.

-Jobban is teszed, Antoh itt figyel ránk, biztonságban vagyunk a város falain belül.

~De ki tudja meddig véd meg e szörnyűségtől Antoh?

-Te isten káromló, vigyázz mit mondasz, mert még megharagszik rád az istennő, és akkor már hiába imádkozol hozzá.

~Igazad van. Bocsáss meg Antoh, a félelem miatt már nem is tudom, mit beszélek.

-Egyébként miért gondolod, hogy démon volt?

~Nem hallottad a pletykát, a katonák pár friss sírt találtak az út mellett, de nem tudni, hogy kik vannak eltemetve. Egy vadállat nem csinál emberi sírokat, biztos a démon ásta a katonáknak.

-Hülyeség, miért ásná el a démon az embereket?

~Honnan tudjam, én nem látok bele a felyébe.

[Pelso]

Gondó

*A beszélgetést meghalva megtorpanok. Eddigi terveim egyelőre elhalasztom. Odamegyek a beszélgetőkhöz.
<Tehát ezért izgatta fel a parancsnokot ennyire néhány hulla a várostól délre.>
- Bocsássanak meg a zavarásért jó urak; de elhaladtomban akaratlanul is halottam miről beszélgetnek. Tudják most érkeztem a városba és borzadva halom, hogy egy démon szaladgálhat a város körül. *Szertartásos jelet rajzolok a szívem felt.* Az istenek bocsássák meg kíváncsiságom, de megtennék, hogy mesélnének nekem erről.
*Amennyiben készséges beszélgető partnernek bizonyulnak :
- Meghívhatom esetleg önöket egy italra, hogy enyhítsük eme borzalmas téma terhét. Bekísérem őket a fogadóba és rendelek egy kört abból, amit kérnek, megy egy korsó bort.
*Viszont, ha nem beszélnek velem erről szívesen bocsánatot, kérek még egyszer, és társaim után nézek a fogadóban.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy végigmérem, kicsit fiatalnak tartom. Hegyes füleit viszont rögtön észreveszem. *

< Nocsak, sorstárs, vagy ő tisztavérű elf talán? Nem tudom sajnos megállapítani. >

* A kapitány helyettes szóra felhúzom szemöldököm és egy kicsit bosszús arcot vágok. De nem szólalok meg, nem akarok rögtön balhét. *

* Csendben végighallgatom, nem szokásom udvariatlanul beleszólni más beszédébe. Így csak a végén válaszolok. *
- Nos, már volt szerencsém vacsora alkalmával meghallani a rémtörténet egy részét, így tisztában vagyok az ügy komolyságával. Szándékomban állt holnap felkeresni az Úrnőt, de csak társaimmal egyetemben. Velük viszont csak vacsora alkalmával óhajtok erről beszélni.
- A kérdéseimet akkor majd holnap felteszem, de egy dolog lenne. Merre találom meg a varázslócéhet? Valószínű tiszteletemet fogom ott tenni majd alkalomadtán.

[Gorodak]

Twou Line

< jé, gyógynövényes ide még visszajövök. Igen ez a város így nyüzsgösebben kicsit jobb hangulatú. De messze van ez a templom. Na, mindegy. Legközelebb loval, jövök. >

* Miután meg néztem a templomot, a piacra megyek. Csodálkozok milyen nagy és szép, ahogy a templom is. Csodálkozok ki dolgozásukon. *
* Alaposan körbe nézek a piacon és figyelem az árakat. Majd ahol a legjobb és viszonylag olcsón meg kaphatom, veszek magamnak két élő ludat. Mielőtt kérném az árut, meg nézem, meg van e még az erszényem. *
< Van nálam még 2e 50r abból csak ki jön >
* Miután meg vettem utamat visszafelé veszem, és közben keresek egy elhagyott sikátort. Oda bemegyek, alaposan körbe nézek nincs e valaki a környéken és várok 5 percet nagyjából. Majd át adom magam a vér ivás mámorának. Miután ki szívtam a vért belőlük, a harapás nyománál, meg vágom a nyakukat. Majd elindulok a fogadó felé. *
< Majd oda adom a fogadósnak csinálja meg nekünk vacsorára. Remélem, nem veszi, majd sértésnek. Majd finoman adom elő magam. >
// Sikerül a ludakból valamennyi ép tartalékot nyerni vagy csak arra volt elég, hogy ma elnyomja a vérszomjam? //
* A vérszívás után még visszafelé útba ejtem a kis gyógyfüves botlott, meg nézem a választékot. Talán el is beszélgetek az árussal. Minden esetre üdvözlöm. Utána meg tovább megyek a fogadóba. *
- Szép időt uram/hölgyem. -

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*A két ember felpillant, mikor megszólítod őket, és először fura tekintettel nézik végig a ruhádat. Igaz, ami igaz, nem láttál még csak hasonló öltözködésű embert se a városban. Viszont mikor az italra térsz rá, felderült mosolyt látsz mind kettő arcán. Az öreg kissé nehézkesen feláll, de nem kér segítséget, majd feléd biccentve köszönt téged.

-Az ég óvjon minden bajtól idegen, főleg ha ilyen adakozó természetű vagy, -* és széles mosolyra húzódik a szája, - az én nevem Cyon, és ő -* mutat a mellette ülőre, ki maga is feláll, - Damaso. És szívesen elfogadjuk invitálását, tudja a bor az istenek ajándéka, és mi nem akarjuk megsérteni az isteneket. -* Mondja viccesen, majd felnevet a mondandóján.

*A másik férfi is bólint feléd, és elindultok hárman a fogadó felé. A fogadóba beérve azt tapasztalod, hogy most vendég az étkezőben egyáltalán nincsen. Csak a Velusz söpröget unottan, de látva, hogy vendégek érkeztek, gyorsan vissza megy a pultjához, és a seprűt a falnak állítja. Leültök az asztalhoz, és Velusz mintha gyorsabb lenne a villámnál, olyan hamar ott terem mellettetek.

~Üdvözlöm az urakat, mit hozhatok?

-Nos nekem egy kupa vörös bort hozzál Velusz, mostanában az asszony miatt úgy is olyan ritkán jutok ehhez az égi áldáshoz. -* És felnevetnek az öreg és Velusz.

--Nekem is jó lesz az ami az öregnek.-* Mondja Damaso.

*Megvárjátok, míg ki hozzák, és beszélgettek. Az öreg finoman kóstolgatva issza a bort, míg a fiatal két húzással megissza.

-Nos, -*mondja az öreg, - talán egy hónapja történhetett, mikor a katonák egy halottat találtak a tenger partján nem messze a várostól. Először nem tudták ki az, mert hiányzott a feje. -* Borzad meg az öreg. – Állítólag levágták, de a pletykák szerint mintha fogas penge tépte volna le a fejit. Szerintem az nem kard volt, hanem a bestiának a karmai. -* Ekkor csöndben marad, és iszik a borból. Ki használva az alkalmat a másik folytatja.

--Igen, és később ki derült, hogy Morisz az a szerencsétlen, mert nem messze megtalálták a szekerét, melyen a családjának vitte haza a városban vásárolt holmikat, és élelmet. Ő egyébként fűszer növénytermesztésből élt. Megriadt mindenki a városban, és még az őrök is félve jártak éjszaka. De nem történt több haláleset azóta, és a bestia nyomára sem bukkantak.

-De, -* Folytatja az öreg, - Pár katonát kiküldtek körbe nézni Morisz háza táján, de az óta sem tudni semmit róluk. Bezzeg ha Worgan kapitány itt lenne biztos más lenne a helyzet, ej, de ez a Kitrichi kapitány nem jó semmire.

--Csöndbe barátom, még a végén valaki meghalja, hogy a kapitány helyettest sértegeted. -* Szól rá a fiatalabbik.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Miközben beszélgettek, látod, hogy botján kyr jelek vannak vésve, mely a rúna mágia egyes elemeit ábrázolja. A nő tekintete határozott, mint aki tudja, hogy mi a dolga, és hogy mit kell tennie. Nem remeg egyszer sem meg a hangja, de a botját egyszer sem engedi el, és te tudod miért.
Elmosolyodik a fiatal nő, és válaszol kérdésedre.

-A céhet könnyű megtalálni. Mikor belépett a fő kapun, bizonyára észre vetted azt a házat, melynek falán vörös zászló lóg le, és rajtuk kard van ábrázolva. Az a kapitány, és az őrség épülete. Ha szemben állunk vele, közvetlenül jobbra mellette a varázsló céh. Ha nincs több kérdésed, én távoznék, és köszönöm, hogy meghallgattál.

*A fiatal nő feláll, és az ajtóhoz lépked, ha nem kérdezel tőle semmit. Mikor ki lép, az ajtóban megfordul, és feléd szól.

-El is felejtettem, az úrnő háza a piac felé vezető úton van. Könnyen megtalálod, de ha mégsem, bárki megmondja neked, merre van.

*Ezután biccent feléd, és elmegy. A nap már alacsonyan jár, nemsokára besötétedik. A pillanatnyi vendéged kitörölte az álmot a szemedből, már nincs kedved visszafeküdni. Bár éhes nem vagy, de szomjas igen egy jóféle italra.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

-Ely nézze ezt a duzzadt ludat, milyen szíp nagy és kövír. Ezt ozta’n nem éheztették mi?
-* Mondja kacagva az igencsak elhízott férfi árus. –A ludak akár 16 rezet is megírnek. Na nyugodtan nízze csak meg. Azok ott szípek, nagyon finom kis levest, vagy pü’kü’tet lehet belűle csiná’ni.

*Kifizeted a 32 rezet a két lúdért, szerencsére nem keresett fel egy tolvaj sem, majd elmész a piacról. A ludak egy ideig ellenségesen viselkednek veled szemben, de pár szorítás kezeddel a nyakukon rögtön jámbor jószággá változtatta mind kettőt. Mikor találsz egy kisebb sikátorféleséget, mélyen beljebb mész és vársz egy kis időt. Majd mikor már biztos, hogy senki nem vesz észre, bevégzed a sorsukat, melyet az istenek írtak a baromfiknak. Az elsőnél szinte méz édesnek érzed a meleg, és vörös folyadékot. A lúd a szárnyával csapkod, de szépen lassan elernyed. Nem várakoztatod meg a másikat sem, gyorsan bevégzed a sorsát, és érzed, hogy finom meleg vére végig folyik a torkodon, bár az emberi vér ennél sokkal finomabb, de így is sokkal jobban érzed magad. // 1 Ép-t szereztél// A biztonság kedvéért megvágod a nyakukat ott ahol a vért szívtad, majd kisétálsz a sikátorból. Visszavezető utad során sokkal nyugodtabb vagy, és a várost is békésebben szemléled. Ekkor megállsz a gyógynövényes bolt előtt. Nincs semmilyen névtábla ki rakva, csak annyi, hogy „Gyógyfüves”. Belépve az ajtón egy helyiségbe kerülsz, melyben „U” alakban pult van végig, és tele van mindenféle szárított növénnyel. Veled szemben egy nő áll a pult mögött. Öreg már, talán 60 is elmúlt. Haja őszes szürkés kontyban feltűzve. Ruhája egyszerű polgári ruha. Vajszínű felső, és barna szoknya. Rád néz és szívéjesen üdvözöl.

-Szép napot uram. Miben segíthetek? Ó, csak most látom milyen kövér ludakat tart a kezében, úgy látom a mai vacsorája kiadós lesz. -* Hangja kedvesen zengő, és szavai tanult emberről árulkodnak.

[Pelso]

Gondó

*Miközben mesélnek, csendesen iszom a saját italom.
<Szegény ördögök. Ha az öreg halott volna már az amundokról nem mondaná, hogy nem lehet az kard tépte seb.>
*Tovább kortyolom, az italom miközben a fiatalabbikat hallgatom, valamint utána az öreget.
<Vajon mióta nem tudnak semmit a katonákról. Nincs itt a város kapitánya Hova tűnhetett >
*Kapitánnyal kapcsolatos véleményük csak mosolygok egyet.
- Egymás közt azt mondanak a kapitányról, amit akarnak, engem ugyan nem izgat. Az viszont annál inkább érdekel, hogy mióta nem tud senki semmit azokról a katonákról. Valamint, hogy merre lehet Worgan kapitány?
*Odaintem magamhoz időközben a fogadóst és kérek még egy korsóval. Valamint kérek egy sajt tálat.