Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Mikor leérkezik a szakálas figura és elkiáltja magát egy pillanatra ismét feltámad benne a tûz,hogy mit képzel magáról,hogy hitetlen kutyának nevezi,de látva hatását feltételezi,hogy nem rá gondolt...és jelen esettben van fontosabb mint vele is foglalkozni...
Lenéz a földön gugoló Alauronra és és bármilyen meglepõ kinyul a köpenye alól bal kezével,hogy felsegitse.

-Legközelebb jobban vigyáz a véredre és az örökségre,amit kaptál.

Mikor Trekkje megjelenik az embereivel és kérdezõsködni kezd nem válaszol neki.Ott van a csapata,aiket összeszedett.Majd õk válaszolnak.Elindul a terem hátsó része felé,ahol a falnak veti a hátát és azon elmélkedik,hogy vajon mi is történhetett a faluban,amit oly régen látott már

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*A küzdelem iszonytató lendületet vett, és Maldar, még mielõtt támadhatott volna, azon vette észre magát, hogy a harc már véget is ért. Talán a pia miatt, talán amiatt amit látott lett lassabb a többieknél, de a lényeg az, hogy nem tudta használni fegyverét. Egy kicsit dühös is magára, amiért nem tudott segíteni a többieknek, de amint meglátja a betoppannó kapitányt, elteszi a fegyvereit és hálát ad Arelnek, hogy mégsem kellett használni erejét és tudását. Tekk'rje kérdésére nem válaszol, inkább megpróbálja a helyére rakni az elrugott asztalt, ha még lehetséges. Ha nem, akkor megáll egy szék mögött, kezét a támlájára vetve és úgy figyeli a történéseket.*

[Alauron]

(Alauron)

* A félelf mozdulata szerencsétlenül végzõdött, és ugyancsak próbára teszi saját kiegyensúlyozott, vidám természetét, hogy a pillanat törtrészén múlt csak az élete. Elégedetlen képpel tekint fel a kezet nyújtóra, de aztán hálásan fogadja a segítséget.:
- Megtisztelsz Arbor - miután felkecmergett elismerõen fejet hajt az elf felé - A sors furcsa ismétlõdése hogy immáron másodjára menti meg életemet egy Hosszúéletû. És elismeréssel adózom tudományod elõtt is.

Mikor a kedélyek megnyugodtak, magára véve a feladatot, hiszen mégiscsak követ lenne, Tekk'rje elé áll és elmagyarázza az eseményeket, úgy ahogyan azt látta:
- Társasárunk tagjai közül jónéhányan, Maldar, Avarath, Patricia, és jómagam annál az asztalnál beszélgettünk, Arbor, és Szitakötõ éppen kifelé indúlt volna dolguk után, Jeffete pedig szobájában pihent. Nemsokkal ezelõtt érkezett ez a három férfi, és sértõ megjegyzések sorozatát zúdították ránk, elsõsorban Arborra, Patra, és jómagamra származásunk miatt. Ám mi nem cselekedtünk ellenük, csak szóval mondtuk hogy távozzanak, ha nem tetszik nekik a helyzet. Ami azt illeti, nem látam pontosan, de bizton állíthatom hogy õk voltak azok akik provokáltak és feltett szándékuk volt, hogy erõvel kergetnek el minket pusztán elõítéleteik miatt, mert mi okot nem szolgáltattunk erre. Szavaimat a jó Wanquor is bizonyithatja, õ is derékül viselkedet, megkérte õket hogy távozzanak, de visszaéltek vendégszeretetével. *

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*A lány nem lepõdött meg szavai hatástalansága miatt - vállat von és felkészül a védekezésre... Ám ekkor érkezik le Jeffete az emeletrõl...
Pat döbbenten figyeli a férfit - ez meg mi volt?... De nincs sok ideje gondolkodni rajta, mert Tekk'rje már érkezik is embereivel, s a három kötekedõ férfivel. A kérdésre, miszerint ki is kezdte eléáll Tekk'rje-nek. Megvárja míg Alauron befejezi mondandóját, belenéz a férfi szemébe, és elmondja a történéseket.*
- Tulajdonképpen a verekedést én kezdtem. De elmondanám, az okát is, ha lehetséges...- *vár pár pillanatot, s majd folytatja* - Mint ahogyan Alauron is elmondta iszogattunk az asztalnál. Õk betértek ide, rendeltek és igencsak becsmérõ szavakkal illették elõször az elfet - bocsássa meg, hogy nem szólítom nevén, de nem mutatkozott még be...- s utána Alauront is. Mindeközben Szitakötõ megkért, hogy kísérjem el a postaszolgálathoz. Figyelmen kívül hagytam volna a becsmérlésüket, de miután felálltam és kifelé indultam "Büdös ringyónak" nevezett... és én ezt nem vagyok hajlandó senkitõl sem eltûrni...bárki is legyen, vagy bárkinek is a szolgálatába álljon. Odamentem az "Úrhoz" *- s rámutat a hármas "fejére" - * és megkérdeztem tõlle, hogy honnan ismer, ha ilyeneket tud rólam... Ha jól emlékszem a válasza abból állt, hogy neki egy ringyó ne ugasson... erre fél fordulatból állcsúcson vágtam... a többi meg már jött magától: Avarath megvédeni akart Szitakötõvel együtt... másról nem tudok nyilatkozni, hisz háttal álltam... de bizonyára nem ok nélkül rántottak a többiek is kardot. A harcnak lényegében Jeffete vetett véget.
*Továbbra is Tekk'rje-re néz, nem fordítsa el tekintetét. *

[Navaratna]

(Szitakötõ)

Arca megkeményedett, hogy nem sikerült véghez vinnie amit akart, de mikor másnak sikerült elvonni a férfi figyelmét, és Patban sem eshetett nagy kár, ha csipogni tud, már ki is röppent belõle a harag.
<Már másodszorra baltázom el valamit. Nagy hiba. Nõt megütni! Mekkora otrombaság burjánzik a világban! Én meg, eh...Mmm, ez nem pont a legjobb idõ az önostorozásra...>
Készen állt jól helyben hagyni, de az a hang és annak hatása..!Döbbenten bámult Jeffetére. Még az sem érdekelte, hogy az illetõ kicsit alul van öltözve, máskor pedig vörös arccal nézett volna félre.
-Aki így hat a tömegre, az vagy hímboszorka, vagy....pap.-mondta halkan maga elé, az utóbbi feltételezésre felizzott tekintete egy rövid idõre.Hagyta, a hevesebbek hadd ragadják magukhoz a szót, õ addig Jeffetét nézte figyelmesen.
-Minden úõgy volt, ahogy mondták-erõsíti meg a beszámolókat röviden, bár egy dolog még most sem világos elõtte...
-Pat, megbocsáss...mit mutogattál a férfiaknak? Nem lehet, hogy az bõszítette fel még jobban õket?-kérdezte halkan a mellette álló nõtõl. Arckifejezésébõl nyilvánvaló volt, nyíllövése sincs arról, mint jelentett az az obszcén kézmozdulat Pat részérõl.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, délután
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Tekk'rje figyelmesen végighallgatja a társaság tagjait a történtekrõl... miután az útolsó felszólaló is elõadta az eseményeket, közelebb lép a három félelemtõl reszketõ, a pulthoz szorított alakhoz. Az egyik férfi, aki erõs markával szorítja lea vezetõt, alig láthatóan közel fordul Tekk'rjéhez, és pár szót súg a fülébe... Tekk'rje bólint egyet, majd a társasághoz fordul...*
- Jól van... mit is csináljak ezzel a három szeméttel? Hm-hem... mi lenne hogyha....
* Azzal kezével az állát simogatva közelebb áll a harcosok vezetõjéez... majd egy hírtelen mozdulattal megfogja a férfi grabancát és egy hatalmas rántással a pultnak vágja...*
-... HA MOST AZONNAL SZÉTLOCCSANTANÁM A FEJETEKET, HEH?
* Azzal indulatosan egy lépést hátrál.*
- Nem tûröm meg az olyan alakokat a városban, akik az embereim ellen tesznek.
* A harcosok vezetõje vérzõ fejjel néz fel a zsoldosra... még mindig félõ pillantásokat vet jeffete felé, ám nem kisebbeket az indulataival küzdõ zsoldos felé...*
- Tudod hogy a hasonlókért mi jár a herceg törvényei szerint? Nem? Az õrök kezelésbe kellenek hogy vegyenek... elõkerül a korbácstól a szöges csizmáig minden. De tudod mit? Most felejtsük el a formalitásokat... majd az én embereim kezelésbe vesznek. Mondjuk... távol a várostól. Óha... hozzákötözünk egy lóhoz... aztán... aztán majd meglátjuk. Kitalálok valami szépet... Eligor messze nem lenne büszke ilyen harcosokra. Egy igazi katona úgy igyon, hogy maradhasson beszámítható ha harcról van szó...
* Azzal kezével elmutat a városi gárda két õrének. Amazok kelletlen elteszik elõvett "eszközeiket" és sebes léptekkel megindulnak kifelé. Tekk'rje emberei hátracsavart kezekkel indítják meg rabjaikat... amint kilépnek a fogadóból, a szemközti ház melletti második kúriába viszik õket... az ajtó hangosan bezárul. Tekk'rje felháborodott ábrázattal tekint végig...*
- no jómadarak rakjatok rendet. Nehogy már a gazdátoknak, Wanqornak kelljen mindent összeszednie. Látogass meg majd a szállásomon, barátom...
* Néz ekkor a fogadósra...*
- Szerintem jut rá a hercegi keretbõl... mármint a kártalanításodra. Meg megiszunk egy üveg bort... nem, nem a tiédbõl
* Azzal búcsúzásképp biccent a társaságnak, majd megint eldarálja, hogy másnap hajnalban találka... hamarosan a nagydarab harcos is kilép a Pegazuscsikóból, és az utca túlfele felé veszi az irányt...*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Végighallgatja a beszámolókat, majd készségesen segít rendet rakni. Miután befejezték a takarítást (és ha valaki nem javasol valami jó kis programot estére), kedvtelenül elkéri a szobája kulcsát, és felmegy pihenni. Fent levetkõzik, fegyvereit lerakja az ágya mellé, majd tõrét a kezébe veszi, és úgy fekszik le az ágyra.*
<...pedig olyan szép estének indult...>
*Ehhez hasonló gondolatokkal merül álomba.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Nyugalommal néz szét a verekedõk közt...elégedetten veszi tudomásul, hogy eréjes fellépése igencsak sikeresre sikeredett. Tekk'rje megjelenését, a beszámolókat és utána a közjátékot a nagydarab harcostól nyugalommal nézi végig...Aztán félhangosan a következõket mondja*:
- Úgy látom, hogy az igazságszolgáltatás még mindig gyorsan megy errefelé. - *odafordul wanqorhoz* - A saját kontómra meghívok mindenkit egy körre Wanqor... Nekem pedig adj egy jó pohár bort...
<úgy látom, hogy a csapat jól össze fog tartani, ha már e pár óra leforgása alatt így viszonyulnak egymáshoz.... de elkél egy határozott józan emberke ide - mint jómagam...>*Türelmesen megvárja a fogadóstól a pohár borocskáját, közben köntösét kicsit összébb húzza magán. Megkapván a nedût felsétál szobájába, esze ágában sincs segíteni a pakolásban...hisz nem õ rombolta szét a berendezést....*

[Schinter]

Arbor Vitus


Mikor Trekkje a kulonbozo kinzasokat veti fel feleled benne az elet vedelme,amit nagyon fontosnak tart.

-Ne hibaztasd oket.Csodas harcosok es lehet,hogy egyszeru harcosok nem lenne az ellenfeluk...

ekkor korbetekint a tarsasagon majd a 3 bajkevero fele tekint.

-Szerintem megtanultak a lecket nem de?

pakolni o sem nagyon szandekozik foleg nem egy emberi fogadoba...Igy inkabb tovabbra is all a hatterben es nezegeti a tobbieket...

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath csak végighallgatja Pat-ot amint beszámol az esetrõl Tekk'rje-nek, nem áll szándékában közbeszólni hisz nem az õ asztala az eféle magyarázkodások... Végül mikor elmegy a kapitány õ is segít rendet rakni Maldarral és Jeffete ajándékát is elfogadja *
-Köszönöm.

*Mikor látja, hogy csak nem végeztek a pakolással odamegy Wanqor-hoz*
-Tudna nekem még mielõtt indulna egy dézsa vizet adni fürdés gyanánt?
....
-Köszönöm.

*És ha van fürdési lehetõség akkor ezt teszi tovább...*

*Amikor látja, hogy Maldar is másnapra akar térni odaszól neki. Láthatóan nem foglalkoztatja ez a kis incidens, és meg lehetõsen vidámnak tûnik.*
-Te nem izzadtál meg a nagy csatában? Gyere már ki tudja, hogy mikor lesz idõnk fürdeni újra! Közben legalább jól elbeszélgetünk. Gyere te is Alauron ne hogy kihagyunk téged is egy kis locsi-fecsibõl, hamár így összejött a tásaság.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Bátran állja Tekk'rje pillantását...<ha tudná, hogy mind e közben majd be csinálok... sokmindent nem kellett volna így tennem.... és bár nem vagyok ártatlan bárányka, de akkor sem tûröm az ilyet...> kicsit megkönnyebbül, amikor is a férfi elindul a bûnösök felé...és megregulázza a fõnököt... Ekkor hozzáfordul Szitakötõhöz. Ránéz a lányra és érti, hogy õ nem érti a történéseket, vagyis hogy Pat mit is akarhatott kézmozdulatával. Odasúgja a lánynak: - Majd, ha kevesebben leszünk...vagy egyedül....
*Végignéz a társaságon...és egy gyenge mosoly átszalad arcán...<jó csapat lesz ez... ezek a férfiak lovagiasak, és a jót szolgálják, biztos, hogy nem hagynak senkit cserben.> Gondolata végével Jeffetén állapodik meg a szeme...<vajon mit rejt még ez a fickó...tele van meglepetésekkel az biztos....vajon kinek a szolgálatában állhat? meg tulajdonképpen nem is egy rossz pasas...csak többet kellene gyúrnia....és a szakáll -azt ki nem állhatom...> Egy apró sóhaj kíséretében fordítja el tekintetét a férfiról, s kezd segíteni a többieknek a rendrakásban. Helyére teszi a fellökött székeket, s összeszedi a leborult poharakat, kupákat. Amikor úgy gondolja, hogy végeztek.... odalép Szitakötõhöz.*
- Ha gondolod mehetünk...hátha eltudod még intézni a dolgodat...szívesen elkísérlek, s közben elmondom mit miért is mutattam...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, délután
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* tekk'rje még visszafordul távozóban... megnézi magának az elfet, és félhangosan válaszol vissza...*
- It az emberek közt máshogy mennek a dolgok. Szép szóval nem lehet hatni az olyanokra... *mutat az éppen távolodó hármasra...* Ahhoz, hogy ilyenek ne történjenek meg a herceg városában, erõs kézzel kell lecsapni a rendbontókra. Hála a magamfajtának Garaisban egy szemernyi rendbontást se alál az ember... nem különben hanó belsõ negyedeit. keményen kell fellépni. És ne félj, nem veszem el az életük... még. Azonban egy másik alkalom és....
* Azzal az úját a nyakán végighúzza, jelezve a tettük következményét... kicsit megenyhülve folytatja útját vissza a szállása felé...*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Kicsit visszajön az életkedve a pia hallatán, és habár vonakodva is de visszafordul a felfelé tartó útról. Megköszöni az italt, és csatlakozik Avarath-hoz, úgyis le kell mosnia az út porát magáról. Azért még odaszól neki:*
- Rendben, benne vagyok. És igen, gyere te is te dorani Vigyázók közt szolgáló, jómagad is fegyverforgatásból élõ, bár meglehet máshoz is konyító kissé egyén. - itt egy mosolyt küld Alauron felé, majd folytatja. - Szép hölgyeim! Nem szeretnék megajándékozni leendõbeli / mostani férfi nemû társaikat egy hátmosással ? - kedélyesen vigyorog a nõkre, és próbál minél kedvesebben szólni hozzájuk, habár tudja mi lesz a vége: egy jókora NEM, és majd az, hogy disznónak fogják tartani.
<...de nem baj...majd megismernek jobban...>
*Megvárja még a nõk válaszát, aztán elindul a kád felé fütyörészve.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Alauron:
-Lehet,hogy nem is annyira furcsa a sorsnak...Elvégre benned is csörgedezik egy kis örökség az õsök hagyatékából...

<csak kár,hogy egyik õsöd összeállt egy emberrel....>

-Hatalmam?Inkább fogalmazzunk úgy,hogy ajándék,ami fellelõsséggel jár...ez csupán csepp a tengerben az õsök erejéhez képest,de gondolom errõl is hallottál egy-két kusza beszédet ha Doranban voltál vigyázó.

Tekkrje szavai kisség megnyugtatják,hogy az a 3 ember nem fogja a lelkét ki lehelni ugyan akkor sóhajt is egyet...
<Van még mit tanulnia az emberi népnek...mig mi csak felejtünk...>

Körbenéz a társaságon és egy pillanatra megállapodik a szeme a szakálas figurán majd úgy dönt,hogy ideje tovább állni a fogadóból mielõtt vkik megint bejönnek bajt keverni.Kezével int egyet a többiek felé bucsúzás képpen majd nem túl gyors léptekkel az ajtó felé indul.

[Alauron]

Alauron

*Arbor:
- Inkább tudománynak, mûvészetnek tekintem azt amit tettél, és számodra ez örökség, számomra nem lehet több az élet, és a világ szépségeinek megismerésének útjánál. És habár Doranban is hallani sokmindent, én mégis úgy gondolom, hogy örökségetek lenyûgözõbb az magas tornyok tudoraiénál. - félre tekint és szelíden elmosolyodik, mintha fájó emlékek öntötték volna el egy pillanatra.*

Jeffete:
-Jókor léptél közbe, köszönet érte. Még a végén tovább fajult volna a dolog és értelmetlenül folyt volna vér. - elismerõen biccent felé.
- Kár, hogy a csetepaté megzavarta pihenésedet, további jó éjszakát.


*A férfiakkal tart, de csak a pohárka bor után, melyet oly gyorsan legurít mintha csak víz lenne. A távozó hölgyeknek jó utat kíván, és hogy térjenek vissza épségben.*