(Laurana)
*~De nagy a szája valakinek...~ gondolom magamban a "szentbeszéd" hallatán, talán máskor zavarna is, de én a mai napot teljes sikernek könyvelem el, így az ilyen apró kellemetlenségek most nem tudnak zavarni.
Ami meg a köszönetmondás illetni, nem tudom, mégis kinek képzeli magát, hiszen senki sem hívta, senki sem kérte a segítségét, csak a csodálatos kis lovagi erkölcsére hivatkozva avatkozott be egy olyan harcba, amihez az ég világon semmi köze. Ki is van híján jómodornak? Pláne, ha még az sem tudatosul benne, hogy ha az Úrnőnek nem tetszenének a tetteink, bizonyára jelét adná, de olybá tűnik, a drága úr nincs igazán tisztában nem csak Arel, de más panhteonbeli istenségek "elvárásaival" sem, pedig legjobb tudomásom szerint így szól a parancsolatok utolsó pontja: "Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő, aki pedig a szolgálatába áll, túl soká élt már ezen a földön!". Mindenesetre tényleg nem tud érdekelni, csináljon csak amit akar, gondoljon amit akar, én csak igyekszem a saját, és persze az Úrnő akarata szerint élni, ha nem tetszik, nyugodtan menjen csak, én nem fogom feltartóztatni.
Mindezek végigondolása után, teljes lelki nyugalommal mégegyszer megvonom a vállam, ismét rágyújtok, majd hátamat egy fának vetve leülök a fűbe, lábaim keresztbe teszem egymáson. Egyetlen dolog van csak, amit sajnálok, hogy nem volt a nyomorult féregnél szimbólum, mert azt akkor az Úrnőnek ajánlhattam volna, de ettől eltekintve teljességgel úgy érzem, hogy megtettem a magamét, és meg sem fordul a fejemben, hogy ez bárminemű rossz cselekedet lett volna, az meg aztán pláne nem, hogy ártatlanokat kínoztam. Ugyan már, olyan, mint ártatlanság, nem létezik, ha meg a mocskos kígyósokról van szó, akkor pláne értelmetlen ezt az amúgyis túlértékelt fogalmat használni. El sem tudom képzelni, hogy milyen világban élt eddig, hogy ilyen szónoklatot vág itt le nekünk.
Élvezettel fújom ki a dohányfüstöt, mostmár tényleg nem érdekel egyáltalán, amiket még összehord, az orkos részt már meg sem hallom. Tekintetem az égre emelem, és magamban hálát adok a sikeres "vadászatért". *