Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Layla]

(Layla)

A lány meg sem várja, hogy Geron válaszoljon, izgatottan vág bele a mondandójába:
-Nézd, törp uram, én ismerem Velyart -úgy, mint a tenyeremet. Hiszen ez a hely az otthonom, még vaksötétben is eltalálnék egyik pontjáról a másikra! A városházát már annyiszor jártam meg, hogyha éjszaka, álmomból keltenének fel, akkor is tudnám, merre menjek, hogy eljussak odáig. Nekem nincs szükségem térképekre, de tudom, hogy ti nem boldogultok nélküle. Szerzünk idővel, ne aggódjatok...-Layla a szeme sarkából a törpre pillantott, aki mostmár hatáozottan komor tekintettel méregette őt. A lány sejtette, hogy mi járhat Tupat fejében, de most nem foglalkozott vele, folytatta tovább, amit elkezdett.-Viszont nem ártana, ha lenne egy pontos tervünk. Mivel támadjunk, s mikor? Éjjel, hajnalban, a leszálló nap vakítóan vörös fényében? Mi nyújthatja a legnagyobb védelmet a kalandorok számára: a fegyver vagy a mágia?-még egyszer utoljára körbetekintett az őt mustráló arcokon, melyeket fekete árnyékba vont az éj leple.-Mit tegyünk? Mit...?

[Norrec]

(Garret)

*Csak hallgatja a beszélgetést és végül úgy dönt hogy igazat ad a törpnek.Mert azért térkép nélkül hogy tervezzen az ember?*

-Hölgyem térkép nélkül nem lehet tervrajzot készíteni és tervekrajzok nélkül elég nehézkes tervezni.Tehát maradjunk annál hogy valami vázlatos leírás is megteszi de mégse építsünk a semmire.Szóval ha térképet nemkapunk legalább egy vázlatot a főbb helyekről és odavezető utakról.

*Ezekután Geronra és Laylára néz,hogy melyikőjük vázolja fel a "térképet".

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Geron sebét ellátva csatlakozik a többiekhez. Feltűnik neki Layla sírásra utaló arca, de nem szól semmit. Nagyon is eltudja képzelni mi mehet végbe a lány elméjében. A "vitát", végighallgatja és magában igazat ad Tupatnak és Garretnek. Komótosan kivesz egy ív papírt a táskájából, kisimítja, szépen leteszi az asztalra. Aztán újra belekotor táskájába, egy kis ruhcsomagot halászik ki belőle - ezt is leteszi az asztalra. Szépen kioldozza a ruha csücskeit, s kibontja - benne két vékonyka szénrúd bújt meg. Az egyiket felemeli és ráteszi a papírra. Kérdőn néz Geronra, majd Laylára.*
- Nos? Van papír és íróalkalmasság.... melyikőjük készíti el a vázlatos térképet? Nem kellenek mások, csak a főbb helyek - és Geron be is jelölhetné az őrposztok helyét, esetleg az őrjáratok útvonalát... A föld alatti járatok is jók lennének...

[Layla]

(Layla)

<Hát ez...úgy tűnik, senki sem érti, még én magam sem...mintha fejjel rohannék a falnak, egy cseppet sem vagyok körültekintő, és ez nagy hibám...ők nem ismerik a várost, nekik kell térkép, és ami még fontosabb: terv...én képes lennék most belerohanni egyenesen az őrők karmai közé, már ennyire nem látom értelmét az életemnek. Ugyan, miért is látnám...? Mi van akkor ha Velyar végleg elveszik, mire lehet képes 5 kalandozó a sok fizetett kutya ellen...? Áh, remélnem kell. Mint mindig. Ha állandóan idegeskedem, csak nekem lesz rosszabb. Hiszen ők, akik olyan szorgosan, a fejüket törve találgatnak, hogy mit is tehetnénk...ők még hisznek, remélnek. Példát veszek róluk, este meg kicsit rendet rakok lelkileg, hogy ne legyek ennyire nemtörődöm.>

*Layla a kezébe vette az egyik szénrudat, és a fehér papíron lassan rajzolni kezdett. A keze néha-néha megremegett, de remélte, ez nem tűnt fel senkinek...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Ide-oda nézeget, mindig arra, aki épp bezsél. A térkép elkészaítését ő is értékeli, de nme szól, mert látja, hogy a kocsmárost me Laylát meggyőzik a többiek, így hagyja. Odalép a fiatal lány mögé, és a válla fölött figyelia papíron mozgó széndarabot, ami néha-néha megremeg. Nem szól a többieknek róla, csak néha felnéz, körbehordozzaa tekintetét a társaságon, majd szemét ismét a papírra fordítja.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Geron sebes arcára gonterjelt ráncok ülnek ki, amikor mindenkinek kiosztja a kulcsokat. Csodálkozik Layla gyors távozásán, annál inkább megörül gyors visszatérésének. Szemi törődését kedvesen visszautasítja, mondván "férfiembernek ez meg se kottyan", majd Aryss kérésére előkotorja a pult alól a maradék élelmiszert, mely sajnos egy elég kemény cipóban és néhány szelet füstölt sonkában merül ki. A szegényes vacsorát az asztalra teríti, sajnálkozóan tárva szét a kezét, többel sajnos nem szolgálhat. Mikor meglátja, hogy Layla körülményes és nehéz munkába kezdett a térkép fölvázolásával, gyengéden kiveszi kezéből a széndarabot, majd egy elég termetes, sárga, dohszagú pergamenlapot terít a sonka és cipómaradékokat lesöpörve az asztalról.

-Ne fáradj, drága Laylám, nincs igazán értelme. Ez a térkép ugyan régi, de jól megvan rajzolva. Az őrjáratok menete eléggé bonyolult, amíg elteszitek magatokat éjszakára, addig én visszahúzódok a szobámba, és elkészítem a pontos rajzot, jólvan?

//Térképet sajnos nem tudok most készíteni, majd ha otthon ismét lesz netem. Kb. 3-4 nap//

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Amikor Geron előhalássza valahonnan a térképet a papírját és szénrudait visszarakja a táskájába. Vet pár pillantást a térképre, mely számára nem sok mindent árul el...látja az úthálózatot, de számára innen bonyolult bármit is leolvasni. Hadja, hogy a többiek vegyék szemügyre. Gondolatai azonban elkalandoznak a térképről, s mint egy piciny szikra beugrik elméjébe a pincében megbúvó titokzatos ajtó. Nyughatatlanságot és mérhetetlen kíváncsiságot kezd érezni. Amikor már nem bírja tovább odalép Laylához és félrehívja. Jó messzire a többiektől amennyire csak engedi a hely határa. Közel hajol a lányhoz és suttogva szól hozzá.*
-Figyelj! Engem idegesít az a bezárt ajtó, hogy vajon mit rejthet mögötte... Talán neked elmondaná, hisz a barátja vagy... bár előtted is bezárta, de ki tudja...lehet csak előlünk...kérdezz rá...hátha. Ha meg nem hajlandó rá, akkor valamiben sunnyog.... - tudom ezt nehéz elhinned, hisz megbízol benne, de ennek kölcsönösnek kéne lennie, neki is bíznia kéne bennünk - és az a sietős ajtózárás nem ezt feltételezi.... Meg kell tudnunk mi van mögötte. Ha nem hajlandó elárulni akkor le kell mennünk és meg kell néznünk - és a férfiaknak is szólni kéne róla, de úgy hogy Geron ne hallja, ne tudjon róla.... Mi a véleményed?

[Layla]

(Layla)

*Értetlenül néz Szemire. Nem akarja megérteni a lány szavait: nem, mert ezáltal csalódnia kell Geronban. Nem áll össze előtte az a kép, ami régen mindig bevette magát az agyába, amikor barátjára gondolt. Nem. Lehajtotta a fejét, mert tehetetlen volt. Nem tudta hogy védekezzen, hogyan védje meg Geront. Megérdemli egyáltalán?..."Meg!"-sikoltotta egy hang az elméjében, olyan hangosan, hogy Layla megrázkódott.-"Baj van, nézz csak szét Velyar-ban, természetes hogy ennyire titokzatos!" A lány sóhajtott. Ha megkérdezi Gerontól az ajtó titkát, két lehetőség van, s ezeket kell mérlegelnie: vagy elárul mindent, óvatosságra intve őt...vagy ami valószínűbb, hallgat mint a sír, mondván, ne is foglalkozzanak vele, nincs semmi odalenn...az utóbbi választ fogja kapni, annak ellenére, hogy Geron mindent megoszt vele. Mindent. Évek óta ismeri, és el sem tudja képzelni róla, hogy...áh! Layla felemelte a fejét, már ő maga is bizonytalan volt. Mostmár tudta, hogy titokban kell tenniük mindent. Ha barátja megneszel valamit, akármit: a legkisebb zaj is árulkodó lehet...akkor vége a vendégszeretetnek, hiszen Geron nem ezt érdemli. "De akkor mit?"- futott át ismét a gondolat a lány fején. "Hiszen előttem titkolózik, előttem..." Megemberelte magát, most az egyszer bátor lesz. Vagy kockáztat, és az éjszaka közepén próbálja megfejteni az ajtó titkát társaival, vagy...vagy örökre rejtély marad előtte az egész. Hiszen Geron hallgat. Előtte is, mint a sír, olyan gyorsan tűnt el a kezében a kulcs...fájdalmas volt erre emlékezni, de Layla legalább tudta, melyik lehetőség az, amivel el is érnek valamit.*

-Szemi...-halkan suttogott, az éj fekete leplet vont hófehér bőrére.-Titokban kell megtennünk. Geron nem tudhat róla...ha megemlítem neki, a következményekben biztos vagyok, ismerem annyira, hogy nem fog elárulni semmit...s ha ezután elkezdjük a nyomozást, nos...ha rajtakap minket, akkor végünk. Csak egy lehetőség maradt. Az, hogy Geron nem tud róla. Máshogy nem tudjuk megfejteni a rejtélyt. Hidd el, hogy így van, bízz bennem...hiszen én is bízom benned, a képességeidben, s tudom hogy hasznát fogjuk venni majd odalenn, éjszaka...-Layla szórakozottan játszott az ujjaival, nem akart Szemire nézni, nem akarta elárulni mennyire gyenge, milyen nagyon fél...-Értesítem Aryss-t és a gladiátort, kérlek, te beszélj addig Tupat-tal...érdekes szerzet, nemde?-a lány ezt már hangosabban mondta, s arcán pár másodpercre átsuhant egy halovány, apró mosoly.

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Zavarja, hogy Layla nem néz rá, de nem teszi szóvá. Talán ő is kételkedik barátjában, és fél attól amit találhatnak. Talán nem akarja elhinni, hogy az évekig jó barátja valamilyen rettentő dolgot titkol előtte, hogy becsapja...
Homlokráncolva hallgatja a lány ötletét...*
- Nem. Ne beszéljünk külön-külön. Inkább egy szobába vonuljunk vissza - mondjuk ismerkedés gyanánt... és ott említést teszünk nekik az ajtóról és aggályainkról. Ha külön-külön, beszélünk ráadásul itt Geron előtt akkor az számára feltűnik - de szerintem már ez a beszélgetés is feltűnt neki...
*Aggodalmas arccal körbepillant a termen, majd visszatér a lányhoz tekintete.*
- Esetleg szellemnyelven tudok nekik szólni, hogy a szobámban találkozó éjközépkor....talán akkor már Geron is alszik, bár arról tudok gondoskodni, hogy aludjon...

[Layla]

(Layla)

*Szemi szavait hallva a lány egyetértően bólogat. Rápillant Geronra, s a tekintetük egy másodpercre találkozik. És már ez a kevés idő is elég volt ahhoz, hogy Layla gerincén végigfusson a keserű hideg, ami keveredett az arcát égető kocsmai levegővel. Bezárta tudatának minden kapuját, hogy senki ne olvashasson azokban az érzelmekben, gondolatokban, amik benne zajlanak. Jó lesz így. Jó lesz...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Layla bólintását az utolsó felvetésére érti. Vissza megy a többiekhez, először Geron arcát nézi meg, vagyis a sebet rajta, majd Garret sebeit nézegeti. Odafordul hátijához és belekotor. Aztán kicsit aggódó arccal fordul oda Laylához.*
-Oh...úgy látszik menet közben elhagytam a kenőcsöt, amivel hamarabb gyógyíthatnánk a sebeket... nem tudom megtenni az előbbi ígéretemet.
*Miután befejezte "eszmél" csak rá, hogy a fátyol még mindig nincs az arca előtt - komótos mozdulattal visszahajtja arca elé fátylát. Leül az egyik székre és belekezd a műveletébe. Szellemnyelven kinyúl egyessével a férfiak felé. Tupat, Aryss, Garret - sorrendben... Mindenkinek ugyanazt mondja:
~Éjközépkor jöjjön a szobámba. Mindenki ott lesz. Meg kell beszélnünk fontos dolgokat, úgyhogy Geron ne tudjon rólla.~
Amikor végzett a három üzenettel, lassan feláll, felveszi a hátizsákját és elindul a szobája felé.*
- Én elmegyek aludni. Szerintem mindenki ezt csinálja...fáradtan úgy sem tudunk normális tervet készíteni - pihennünk kell először egy keveset. A homály órái után viszont megbeszélhetjük, kidolgozhatjuk a tervet. Én megyek - és remélem mindenkinek lesz esze...
*Azzal tovább lépdel a szobája felé, bemegy, hátiját az ágyra rakja, leül a szélére és agyal a következőkben.*
<Vajon Geron el fog aludni addig? Vagy Layla tud vele valamit kezdeni - bizonyára rábeszéli, hogy ő is pihenjen...remélem...aztán meg majd dönt a csapat, hogy mi legyen azzal az ajtóval...>

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat bólint Geron válaszára... elnézi, ahogyan Szemi elbabrál a papirossal és a szénrúddal... harci kalapácsára támaszkodva gondolkozik a történtekről... mindezek után pár falatot eszik...*
<... Azt kellene mondanom: ejh, már megint egy újabb kalamajka, amibe nem kellett volna belekeverednem. Hasonló, mint amely Erenben volt... bah... Eren! Nem tudják azok a fajankók mi a jó! Én mondom: csökönyös népség ez az ember.... hányszor mondtuk meg: fegyvernek még a nyele se készül fából! Háznak az alapjába nem teszünk csak gránitot, és ékszer nem készülhet arany nélkül. Hányszor kaptuk meg erre, hogy a csupa fém fegyverek berozsdálnának, a gránit alapú házak nem erre a vidékre valók, és az ékszer anyaga lényegtelen... csak szívből kell hogy jöjjön. Ejh, jöhet az a föld szívéből is ha én azt mondom! Rubin s smaragd... férfi ember szíve választottjának nyakékébe nem illik holmi koszos kvarc vagy ónix... jöhet az ajándék szívből, de ha silány, túl nem éri a szeretetet melynek jegyyében ajándékozták. És a ház túl nem éli az építőjét, aki benne lakni szeretett volna... és a fegyver se marad ép a csata forgatagában, mégha forgatója úgy kívánja. Ehh... sokat kell tanulnia még az embernépeknek, hiába. Node... hol is tartottam? Ehh a kalamajka! Városi tanács meg varázslók... no majd elvállik. Majd ha hónap reggel pillantást vetek a térképre...>
* Ám ekkor Tupat fejébe nyílhegyként vágódik az üzenet Szemi részéről....*
<... Ehh ezer démonfatty, kránkő és toroni bahr! Yrchekre és ogárokra, ádáz faggyjaikra, Meneglére s Sugróra! Boszorkányság és átok! Női elme ilyen képességet nem bitorolhat! A szellem hívó szavával nem kommunikálhat akárki! Női praktika nomeg bűbáj... ki gondolta volna, hogy az asszony ilyenre is képes!...>
* Tupat meglepettséget tükröző arca hamarosan elismerő mosolyra húzódik, majd bólint Szeminek... Geron felé fordulva rekedtesen, harsányan felkiált...*
- No akkor én is nyugovóra térnék kérem! És ne feedje: a Kőatya figyel ránk!
* Azzal maga is megindul Szemi után... a lány mellé próbál felzárkózni, hogy vele együtt léphessen a szobájába... az ajtó elé érve felmordul...*
- Ajánlom hogy fontos legyen asszony! Egy harcos türelmét és kipihentségét nem lehet próbára tenni no!

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Még a folyosón felfigyel Tupat settenkedésére mellette. Végigszalad agyában, hogy ő végig ott lesz éjközépig mellette? Uff.... Na mindegy majd csak megbírkózik a gondolattal. Szobája ajtajának kinyitásakor elmosolyodik a törpe szavain...nem is ő lenne - paprikás hangulatú, de mégis meleg szívű, amit nem tud a morcossága mögé rejteni, legalább is Szemi előtt nem. Miközben belépnek a szobába, és becsukja az ajtót maguk mögött válaszol neki.*
- Hiddje el, fontos, nagyon is. Mert láttam valamit amit mindenkinek tudnia kell ...
*A szobában leül az ágyra. Kicsit zavarban érzi magát, hogy így egyedül van a törp férfivel. Magamellett megpaskolja kicsit az ágyat, hogy a törp üljön le, szólni nem mer - fél, hogy a hangján kiérződik a zavara, és hálát ad mindeközben az Úrasszonyához, hogy arca nem látszódik a fátyol alatt.*

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* A törp nagyot fújva letelepszik Szemi mellé... mint aki teljes otthonosságban érezné magát, lábait felteszi valami alkotmányra és hátradől... mozdulatai ezt sugallják: " ehh igazi harcos a kényelemre is ad!" Látván azonban SZemi rosszalló pillantását, viszonozza azt, majd megszólal...*
- Mi a bajod asszony? Tán zavarja szemedet külhoni származásom? Hát elmondok neked egyet s mást felvilági... mink bórogról jöttünk és sokat láttunk. Képességeink birtokában többet tehetünk az ügyeitekért, mint sejtenétek... alkalmazva a gondolatmenetet erre a feladatra, keresve se találhattatok volna jobb kőfit a feladatra, mint jómagamat! Ki vele némber: mit láttál?

[Layla]

(Layla)

*A lány int Aryss-nak s a gladiátornak, hogy távozzanak szobájukba...a szemén látszik, hogy beszélnie kell Geronnal, hogy a kalandorok nem hallhatják...és, hogy nem tűr halasztást, persze hogy nem. Csendesen odalépkedett Geronhoz, aki a kocsmában ült egy széken -Layla nem tudta, hogy mit csinál, de sejtette, hogy mereng, és az őket betakaró csillagos eget bámulja. Szívszorító volt ezt látni, de furcsa is: mintha semmi sem lenne a régi, még Geron sem...a lány meggyorsította a lépteit, és megállt barátjával szemben. Mélyen a szemébe nézett, de...nem volt képes kiolvasni a gondolatait, azt hogy mi van a lelkében, az elméjében...egy pillanatra teljesen megzavarodott, majd magára talált. Megköszörülte a torkát, és angyal-hangján szólt Geronhoz: egy olyan hangon, melyet eddig csak nagyon kevesen hallhattak, de végül mindegyikükkel célja volt...komoly célja.*

-Geron...olyan fáradt vagy, olyan megviselt, aludnod kéne...pihenned...nézz a szemembe, alig tudsz már ébren maradni. A többiek is nyugovóra tértek, neked is szükséged van arra, hogy egy-egy órára elszundíts. Gyere, bekísérlek a szobádba, s megvetem az ágyad...

*A lány szeme egy pillanatra izzóvá és vérvörössé változott. De csak egy pillanatra. Magában egyre csak a varázsigét kántálta, és tudta, hogy a Sugallat el fog jutni barátjához. Hiszen olyan álmos, menten lecsukódnak a szemei...remélte, hogy terve sikerülni fog, mert az összes ereje ebben a varázslatban rejlett, ebben a mágikus szóban, parancsban...sikerülnie kell!*