• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

A yankari légiós [D20]

A múlt... Ez történt Velünk...

Moderátor: Admin

Téma lezárva
392 hozzászólás • Oldal: 11 / 27 • 1 ... 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14 ... 27

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.09.17. 17:17

(Twan)

*Ámulva hallgatom az elbeszélést. Eléggé szörnyen hangzik nagyjából mindegyik "pletyka" a nemesítés mikéntjét illetően, de azért nem vágok hozzá fancsali képet. 8) Az étel érkeztére figyelmem elkalandozik az őzpörkölt irányába. Szerencsére ekkor Holgar is az ellátással kapcsolatos témára tér, így nem jelent gondot figyelni rá és az illatra/látványra a tányéromon egyszerre. :) *

-Köszönöm szépen. NAgyon íncsiklandozóan néz ki ez a pörkölt. Egyébként holnapig szándékozom maradni. A délelőtt folyamán tovább kell indulnom, így kérném a szobát és a lovam ellátását, nomeg ezt a fenséges vacsorát is. Még vegyük hozzá a reggelit és a kitűnő és szívélyes kiszolgálást. Azt hiszem a végösszegben megegyezhetünk egy ezütsben.

*Az eszmefuttatás végeztével kiveszek egy ezüstöt az erszényemből és átnyújtom házigazdámnak. Ezek után nekilátok az evésnek. Először szinte minden figyelmemet leköti éhségem csillapítása, de egyre többet figyelem a környező embereket. Ugyan furcsa északi nyelvüket beszélik, de azért a gesztusokból arra következtetek, hogy az általános közhangulat jó.*

//Nem tévedsz tényleg nem beszéli ... még. :D //
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.09.17. 19:22

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Xue, Tenho, Dormak
________________________________________________________________________________


//Xue és Tenho//

//Off: Mivel Garmacor nem jött, így ideiglenesen NJK-ként viszem.//

Tenho az ivóban várta Xuet, mikor a feketehajú tiadlani nő átadja a kulcsot hozzálép és megszólítja:

-Jó reggelt Xue! -mondja mosolyogva- Ha jól tudom Arlan barátom már említette önnek, hogy egy darabig utitársául szegődöm a yankari utazásában. Remélem nincs kifogása a személyem ellen asszonyom; igyekszem majd megkönnyíteni az útját ígérem.

***

Délelőtt már a Haonwelli Kapuk terén álltok. A yanakri kapu kicsit távolabb áll a többitől; a Nagy Térkapuhálózat kapuitól, mivel mérhetetéenül régebbi annál, az egész kaput fekete gránitból emelték; még Ynev első ember őslakosai még a kyrek érkezése előtt.
Maga a járat nem olyan tiszta és átlátszó, mint a nagy térkapuhálózat tagjai, hanem tejfehér izzás kavarog benne, amibe be kellene lépnetek. Az egész építmény hihetetlen ősiséget sugároz magából, régiséget, ódonságot, időfelettiséget. A kapu vésett rúnáiba szőtt térmágia viszon megkopott már kissé az eltelt huszonötezer év alatt, nem nyújt valami bizalomgerjesztő látványt az utazó számára. A kapu előtt haonwelli katonák és egy hivatalnok posztol aki a kapupénzt szedi.

//Dormak//

Ivócimborát -pláne ha te fizetsz-; mindig találsz a Légióban. Hirtelenjében öt-hat szabadnapos quarro is jelentkezik a meghívásodra.

-Menjünk a Surranó Vízköpőbe! -javasolják.

A Surranó Vizköpő a város egyik legnagyobb tavernája. Sok idegen, kalandor, és szerencsevadász züllőhelye. A tömeg fütyűl rá hogy légiós-növendékek vagytok. Legalább olyan elvetemült arcok és sunyi pofák és marcona zsoldosok ülnek minden félhomályos boxban és minden bárszéken, mint ti magatok.

A kocsmáros -egy Gorman nevű fickó- méri a piát a pult mögött. Nem is köszön, csak kérdőn felvonja a szemöldökét:

-Mit isztok? -kérdi

-Grogot! -mondja az egyik quarro
-Szilvapálinkát! -így a másik
- Sört, ide de izibe!- így a harmadik.
-Jól van már mérem, a fene a sokféle ízlésetekbe; nincsen száz kezem! -morog a kocsmáros.
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Garmacor » 2007.09.17. 21:41

// Tenho

//sorry most jutottam játékhoz leckét kellet írnom meg internet szolgáltatót váltani stb köszönet a továbbvitelért ha valamikor nem tudok reagot írni kérlek vidd tovább Castor miattam ne álljatok egy percet se :)
tp:1 :) még az utolsó zenélés

****
//fogadótulajdonosnak.

Üdvözletem szép hölgy. Köszönöm, de az adott szavam elszólít a városból. Talán ha visszatérek a városba visszatérhetünk a dologra, de köszönöm az ajánlatát. Megtisztelő. Viszont egy szobát kérnék éjszakára ha megoldható.
reggel korán kelek és a pulthoz megyek
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.

Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Avatar
Garmacor
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 1809
Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
Tartózkodási hely: Erion
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.09.18. 0:05

//Xue és Tenho között lejátszódott reggeli párbeszéd (msn-es alkotás és önkényesen figyelmen kívül hagytuk a KM-bácsi üdvözlő szövegét :roll: :) //

Tenho:
Amikor meglátom Xuet a pultnál hozzá sétálok mindent tudó vigyorral az arcomon
- Jó reggelt szép hölgy! - * majd mikor meglátom Xue szemében a szomorúságot kicsit kevésbé vigyorogva folytatom
- Jól van?

Xue:
- Jó reggelt Tenho! - *köszöntöm mosolyogva az ily korán reggel rámköszönő férfit, majd kissé zavartan nézek rá* - Igen, köszönöm jól vagyok. - *A miértre nem kérdezek rá, de szememben látszik, ott lapul a fel nem tett kérdés.*

Tenho:
A kérdő tekintet láttán elmosolyodok
-Csak egy kis szomorúságot láttam a szemében és Arlant se látom sehol. Tényleg nem tudja merre van?

Xue:
*Egy pillanatra beharapom a számat, majd lassan kerekedő szemekkel nézek Tenhora és csendesen válaszolok neki.*
- Már elindult... Elment.... úgy egy órája. Magától el sem köszönt?

Tenho:
Xue meglepettsége újabb mosolyt csal az arcomra
- Nem. Sajnos nem köszönt el. Kár pedig szerettem volna beszélni vele. Este nagyon boldog volt hogy megismerte önt. Bocsásson meg a kérdésért, de aggódok érte. Ugye nem törte össze a szívét?

Xue:
- Összetörni? Mégis mivel?

Tenho:
- Hölgyem muzsikus vagyok. A zenémmel hatok az érzelmekre ezért tudok is pár dolgot róluk. Hm ha nem tévedek akkor a szerelmével. És nem hinném hogy csal az emberismeretem. Viszont a reggeli folytatás nem tűnik túl bíztatónak. Ezért szeretném tudni jól van-e Arlan.

Xue:
*Csodálkozva nézek Tenhora, és egy kicsit talán meg is hökkenek.*
<Honnan szedte ez a szerelmet? Hogy keveredik ez most ide?...>
- Szerelem?... Nem, attól még messze voltunk. Vonzódás az volt, de szerelem nem, ahoz egy picikét több idő kell, hogy kialakuljon. Nem gondolja? És azt hiszem a magánéletemről ennyi egyenlőre elég is volt. – *mondom ezt minden él nélkül kedvesen, nem szeretnék erről beszélni, főleg nem olyannal aki jól ismeri Arlant, mert a végén még olyat találna mondani, ami megrenget érzelmi alapjaimban.*
- Korán felkelt, fel sem költött, csak amikor már indulásra készen állt. Röviden búcsúzott, még azt sem engedte, hogy kikisérjem a Kapuhoz. Nem látszott rajta betegség, csak.... egy kis szomorúság... és a kötelezettségtudata. – *merengek el, ahogy visszaidézem Arlant az ajtóban állva.*

Tenho:
Bocsásson meg nem akartam tolakodni és az érzelmei között vájkálni. Az udvariaskodás nem erős oldalam ha a barátaimról van szó.
- Így már értem szóval elszólította a kötelesség. Sajnálom bár ismerve Arlan barátomat ha rajta múlik látják még egymást.
- Nos ami meg a szerelmet és az időt illeti. A szerelemhez elég egy pillanat az igazi szeretethez amiért két ember egymás mellet éli le az életét ahhoz kell idő. Legalábbis én így gondolom.
- De hagyjuk most ezt. Inkább előre nézzünk. Arlan megkért hogy kísérjem el Yankarba és megtisztelne ha elfogadna utitársául.

Xue:
- Nem haragszom, mivel tudom, hogy jó barátja, és csak a javát akarja.
Igen, vissza kellett mennie még ma Pyarronba a rendjéhez, az a könyv amit hozott neki, fontos volt nagyon számára. Számítanak rá otthonában, úgy ahogy a Kereskedőház számít rám. Tudtuk mindketten, hogy ma elválnak útjaink... csak én – *sóhajtok egy nagyot* - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar...
*A szerelemre vonatkozó megjegyzését eleresztem fülem mellett. Inkább nem megyek bele egy hosszadalmas beszélgetésbe/vitába erről a témáról, így belekapaszkodom utolsó mondatába.*
- Igen, említette, hogy megkérte Önt, hogy kísérjen el.
Azonban, én nem várhatom el, hogy csak úgy felebaráti jótéteményből tegye.

Tenho:
barátságosan megszorítom Xue vállát[i]
- Higgyen nekem látni fogja még. Nem felebaráti jótéteményből kíváncsiságból. És mert egy barát megkért.

Xue:
[i]*Rámosolygok Tenhora, mint egy hálásan néző kiskutya, aki a rekkenő hőségben éltető vizet kap.*

- Bizonyára... Ő is ezt mondta. Addig is az élet nem állhat meg, folynia kell tovább...
Kíváncsiság? Yankarra kíváncsi, az ottani világra? Vagy hogy van-e olyan jó muzsikus, hogy beválasszák zenésznek a lakodalomba?

Tenho:
- Igen kíváncsiság. Kíváncsi vagyok Yankarra és a zenére amit ott játszanak. Ön egy számomra idegen kultúra szülötte tehát öntől is sok mindent tanulhatok az út során. Hogy beválasztanak-e a lakodalomba zenésznek vagy sem az lényegében mindegy...

Xue:
- Ha így vélekedik... Örömmel fogadom el kísérőmként. Legalább nem kell egyedül utaznom, lesz aki megvédjen, ha netán olyan helyzet adódna. Hm.... Esetleg... ha van hozzá kedve... lehetne a yankari munkám alatt a védelmezőm, persze fizetség fejében... – *nézek egyenesen a szemébe Tenhonak.*

Tenho:
Avédelmező szót halván elmosolyodok majd őszintén nevetni kezdek.
- Ilyet se hallotam még, hogy valaki egy szemfényvesztőre akarná bízni az életét.
Nos hát legyen ha gondolja de figyelmeztetem testőrt biztos hogy talál nálam képzettebbet is. Ha ennek tudatában is rám meri bízni a biztonságát hát legyen.

Xue:
*A nevetésre lehervad a mosoly az arcomról, majd kicsit furcsán nézem továbbra is.*
- Szemfényvesztő? Mit ért ez alatt?
Háát... fontos a bizalom ugyebár... És Arlan is magát hajtotta fel, hogy így mondjam. Akkor... akkor mégsem lehet olyan rossz testőrnek...

Tenho:
- Bocsásson meg.
Hogy mit értek szemfényvesztő alatt. Nos zenélni már hallot akkor azt hiszem idje magyarázatot adnom a szemfényvesztőre is.
majd a pánsípomat elővéve halkan játszani kezdek és illúziókat idézek pár képet régi estékről amikor barátokkal zenéltünk együtt a tábortüzeknél
- Nos így értem a szemfényvesztőt és hogy is mondjam bizalom tekintetében a fajtánknak elég rossz híre van. Ezért nevettem el magam. De az út alatt majd megismer és akkor ráér eldönteni hogy utána is megbízik-e bennem.

Xue:
*Először kíváncsian várom mi fog történni, majd szájtátva nézem a képeket, végül enyhe kislányos rajongással nézek rá.*
- Ez.... nagyon szép volt.
És, ahogy mondja. Majd az út alatt eldöntöm, ha megismerem jobban. Addig viszont azt hiszem élvezni fogom a társaságát. Kellemes önnel társalogni, és még eddig nem tett olyat ami miatt ne bíznék önben.
De ha már együtt fogjuk eltölteni a következő pár napot, hetet... nem tegeződhetnénk inkább?

Tenho:
Elmosolyodok
- Igen úgy egy kicsit kényelmesebb lenne.
Mesélsz esetleg egy kicsit te is magadról? Jópár dolgot tudsz már rólam én viszont még lényegében semmit rólad. Esetleg valamikor rá tudlak venni hogy énekelj egy kicsit. Csak egy két elbeszélést hallotam a hazádról de a zenéről szinte semmit.

Xue:
- Énekelni? :) Táncolni talán jobban mint énekelni. Bár nincsen nagyon fals hangom, de azért nem képeztem ilyen irányban magam. Dúdolni majd dúdolok, megigérem, de nem most, ha nem bánod, Most nem visz rá a lélek, hogy vidámabb dalt dúdoljak, szomorút meg nem akarok.
Mit meséljek magamról? Mit szeretnél tudni?

Tenho:
- Természetes ezt megértem. Amit hajlandó vagy elárulni. Honnan jösz? Mit csinálsz majd Yankaronban. Mi érdekel. A népedről szokásaitokról.

Xue:
- Tiadlanból, a hazámból érkeztem ide pár napja. Az ottani szokásokról beszélhetek akár estig is, teljesen eltér az ittenitől például, de csak akkor fogod megérteni, ha már pár napot ott töltessz... Csodálatos ország egyébként... tisztelettel bánnak az emberek egymással, és nagyon fontos a család... a családi hagyomány továbbörökítése – *itt elhallgatok, és félrenézek direkt* - ÖHm... Yankarban... mondjuk úgy követ leszek. A Magnólia Nővérei azt a csepp, de erős államot nézte ki magának hogy megalapítsa a következő székházát. Nekem kell felmérnem a terepet, megkérni a szükséges engedélyeket, valamint kapcsolatot létesíteni a kereskedőkkel alapanyag ügyben... Hát... nem lesz egyszerű... – *mondom ezt úgy, hogy közben csak úgy mellékesen elfeledkeztem hazámról beszélni 8-)*

Tenho:
- Hát a szokásokról lesz alkalmad beszélnii. Azt hiszem lesz rá időnk. Esetleg néhány legendát is elmesélnél majd?
Jaj tényleg mikor akarsz indulni és milyen úton?

Xue:
- Minden bizonnyal lesz :) Szívesen mesélek pár legendát, amit még gyermekkoromban hallottam...
Hm... pár napon belül akartam, de... ha neked megfelelne akár ma is indulhatunk térkapuval.

Tenho:
Hm... Térkapuval. Hát legyen. Hova nyílik térkapu. Nem rémlik hogy hallotam volna Yankaronban térkapuról.

Xue:
- Nevelőanyám elmondta, hogy nem a nagy hálóhaton keresztül lehet oda ily módon eljutni, hanem egy különálló kisebb kapunk keresztül. Lehet azért nem hallottad, mert nem sokan akarnak oda menni :) De majd meglátjuk.
Mikorra tudsz elkészülni?

Tenho:
Hát egy fürdő rámférne de ha gondolod akár 10 percen belül is.

Xue:
- Nem, annyira nem sietek... és még nekem is haza kell mennem összecsomagolni és elbúcsúzni.
Olyan... három óra elteltével találkozhatunk a térkapuknál.

Tenho:
- Rendben akkor három óra múlva ott. Kell esetleg valami segítség?

Xue:
- Nem, köszönöm... Nem áll szándékomban a fél házat magammal cipelni :) ;)
Nem kell még azzal is fáradni, hogy a cuccoddal elém gyere.

Tenho:
- Rendben akkor a kapuknál.

Xue:
*Mosolyogva érintem össze tenyerem magam előtt és meghajolok Tenho előtt.*
- Akkor nemsokára újra találkozunk. Addig is kellemes időtöltés!
*És lassan kiballagok a fogadóból.*

Tenho:
Sután utánozom a mozdulatot majd fürdő után nézek

//Msn vége//


(Xue)

*Nem sokkal később már az utcán tájékozódva lépkedem a Kereskedőház felé, s ha véletlenül nem ismernék rá az útra, akkor kérdezek – valaki csak megtudja mondani merre kell mennem.

A házban egyből Carinniához megyek. Ha útközben találkozok valakivel boldog mosollyal köszöntöm. Nevelőanyámat négyszemközti beszélgetésre hívom, ha meglelem.
Elmesélem neki a történteket, de csak dióhéjban – érzéseimről Arlan irányába nem beszélek, valahogy sejtem, hogy ezt úgyis kiolvassa szememből. Főképpen arra lennék kíváncsi, hogy egy testőrfélére ad-e a kereskedőház valamennyi keretet, vagy abszolút nekem kell kigazdálkodnom valahogyan. Azt is elmondom neki, hogy miért kérdezek rá – hogy nem várhatom el baráti szívességként ezt a „szolgálatot”, legalább is így érzem – mondjon bármit is Tenho.
Végül rátérek az elhatározásomra –még ma elutazunk. Felejteni kell, és a legjobb a munka erre, ha nincs idő gondolkodni eszem nem kalandozik el egy kissé kócos frizurájú, süveges jóképű férfi körül – mert a rend és a feladatom ettől fontosabb.

A beszélgetés után összekészítem a felszerelésemet – becsomagolok mindenemet. A kapott viaszbábut belerakom az elkért maciba óvatosan, hogy ne sérüljön meg. Rászánom azt az időt, hogy szépen vissza is varrjam, hogy ne látszódjon rajta a „beavatkozás”.
Át is öltözöm – felveszem a fekete takanomat, s hozzá egy fehér alapon virágmintás rövidderekú, bő ujjú tunikát húzok. Kissé morfondírozok, amikor egyetlen családi örökségem a kezembe akad – a kardom. A morfondírozásnak pedig az eredménye az, hogy pár perc alatt a megfelelő módon takanom derekához kapcsolom fegyverem tokjának szalagjával, s kissé furcsa érzéssel megszemlélem magam. A látvány tetszik és elégedettséggel tölt el.

Ha kész vagyok mindennel, végigjárom a házat, s elköszönök mindenkitől – végére hagyva anyámat, akitől egy kicsit nehezen válok meg, s egy kicsit félve is, hogy már nem őrizi léptemet – de tudom ennek így kell lennie, és nem engedett volna utamra, ha nem lenne meggyőződve arról, hogy képes vagyok megbirkózni a feladattal.

Egy masszív munkásembert kérek meg a ház körül ténykedők közül, hogy a Kapuk Teréig segítsen elvinni csomagomat; bizonyára akad valaki, aki elvállalja ezt a nehéz feladatot pár réz fejében.
Bár nem sokat láttam Haonwellből, egyenesen a Kapuk Tere felé veszem az irányt – segítőm remélem jobban ismeri az utat és nem kell még ezt is kérdezgetni, így remélhetőleg nem késve a megbeszélt időhöz képest megérkezem a térre.
Megköszönöm a férfi segítségét, 10 rezet adok neki, majd a Yankarba vezető kaput megkeresem. Lenyűgöz a kinézete, az ódonsága, az amit áraszt magából – mennyit tudna mesélni ha szája lenne… mennyi csodás kort – és persze hanyatlást vészelt át ősi boltíve.
Amíg Tenho nem érkezik meg a hivatalnokhoz lépek.*

- Jó napot kívánok Uram! – *és meghajolok előtte a tiadlani szokásoknak megfelelően* - Yankarba szeretnék utazni, mennyibe fog kerülni az utazás, s kell-e a másik oldalt kilépve valamilyen tarifára, vámra számítanom?
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Herold Bardelot » 2007.09.18. 13:40

(Gaz Dormak)

A jó társaság és a közelgö tivornya viharos jókedvel tölt el bár ezt néha nem tolerálják a többiek, mikor barátságos hátbavergetésként-és köhögési rohamként :lol: - materializálódik. A Vízköpö régi jól bevált bútordarab és ma is itt kötünk ki.

-Nekem is sört hozz, de nem ám a nyugati vackot, keletit kérek. Hogy neked is jó napod legyen- körbemutatok a három cimborán- nekünk négyünknek ne legyen soha üres a kupánk. Azzal elé teszem a pénzes szütyöt//fél arany//.
-Aztán nem elcsenni a felét! Intek felé viccelödve de látszik rajatam hogy most ez érdekel a legkevésbé, tart ameddig tart, ha meg nem lessz elég akkor iszunk hitelbe :lol: vagy kidobnak :lol: egyik sem lenne meglepö. <Még jó hogy itt nincs tartozásom :lol: >
Tisztelettel: Herold Bardelot
Avatar
Herold Bardelot
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1139
Csatlakozott: 2007.05.06. 8:02
Tartózkodási hely: Kocsér
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.09.18. 16:28

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Xue//

Carinniát a lekaszált hátsóudvarban találod, ahol a Novíciusokkal épp az új herbalista-kert alapjait rakja le. A Főanya kertésznadrágot, vászonkesztyűt viserl, hosszú haját feltűzte.
Az ágyások mentén sok-sok halom amró palánta, gyökeres és gumós növény elültetésre várva, amivel a Novíciusok szorgoskodnak.

-Gyere be Xue, ne itt tárgyaljunk.

Az étkezőben figyelmesen végighallgat.

-Értem; rendben van, örülök hogy sikerült magadra találjál a puma-támadás után.

-Ami a pénzügyeket illeti még Tiadlanban kaptál tőlem 10 aranyat erre a célra, mikor a piacra mentél, és mondtam is, hogy a visszajáró pénzt tartsd, meg, mert szükséged lesz rá.
-Egy zsoldos napidíja 2 ezüst körül van. De ha kevésnek találod az összeget, adhatok még úgy öt aranyat. Igen, kapsz még öt aranyat, Ynakarban lehet hogy drágább a harcos mint itt.

-Tessék itt van a plusszpénz és a meghívólevél Groad esküvőjére. Egy főre és egy kísérőre.

-És ami a legfontosabb: megkért engem, hogy a jegygyűrűket itassam át mágiával, hogy a kapcsolatuk...hogy is mondjam mélyebb legyen. Tessék itt vannak. Elég Groadnak annyit tudni, hogy a gyűrűk -mint ahogy remélhetőleg- a hordozóik is szimpatikus viszonyban állnak egymással, és a gondolatátvitel lehetőségét biztosítják a két fél számára. Ez a mi nászajándékunk Groad Werthoriannak és nejének. Kérdéses, hogy az öreg légióstábornok és a neje vajon 20 év múlva is így fog-e örülni ennek, de hát azt már nem a mi dolgunk megítálni...-mosolyog fanyarul Carinnia.

//Tenho//

//Off: A felszerelésed az van amit szeretnél, semmi extra és van 10 aranyad.//

A kapuk terén várakozol a tiadlani nőre. Nos a térkapura nézve, kicsit elfog a szorongás; dehát csaknem használnák, ha életveszélyes lenne...
A haonwelli őrgárdisták és a kapupénzt szedő hivatalnok úgy vigyorog rád, mint aki friss húst lát a darálóban.

//Tenho és Xue//

A haonwelli hivatalnok elveszi a pénzt.

- Látom elhagyják vendégszerető hercegségünket. -mondja mosolyogva- Nos, az égiek legyenek önökkel és jó utat. -mondja kicsit teátrálisan.

-Mielőtt belépnének a térkapuba kötelességem önöket tájékoztatni, hogy ez a járat enyhén szólva kicsit régi...nem egészen olyan rajta utazni, mint a nagy térkapuhálózaton. Kicsit rázós lesz, nem kizárt, hogy rosszul lesznek út közben, és alaposan megviseli a testet az út. Ne féljenek még senki nem esett ki a másik oldalon darabokban...legalábbis az utasok azt mondják...már aki átjött...-teszi hozzá bizonytalanul vakargatva a fejét.

-Eh egy szó mint száz, nehéz útjúk lesz, készüljenek rá.

//Twan//

A vacsora laktatós és jóllakotan üldögélsz a helyeden a népeket figyelve. Holgar egyik felszolgálója rézkulcsot rak eléd.

-A szobakulcs; uram. -mondja közös nyelven. A 37.-es sz öné. Manzárdszoba a tetőtérben.

***

A szoba tiszta, világos, sokablakos tetőtéri szoba, szekrény, asztalka egy szék és egy nagy kétszemélyes díszesen faragott vastag faberakásos ágy képezi a berendezést. A asztalon kicsiny mécses, egyenlőre meggyújtatlan, és egy könyv! Amelyet az asztalhoz láncoltak a szuveníreket gyűjtögetni hajlamos vendégek kivédésére.
A könyv címe: "Erigow nevezetességei"
Gyakorlatilag egy korrekt útleírás.
//Az utazásért és Erigow városának részleges megismeréséért 2d100 Tp//

//Dormak//

Összkatonai ivászat veszi kezdetét. A quarrók jól bírják, az első néhány kör meg se kottyan nekik. Előkerül a kocka és a vaskos pajzán históriák, borízű röhögést vegyítve a görbe estébe.
Az egyik katonatársad dartsozni akar, olyan hat feles és két liter sör után. Győzköd téged is hogy menj vele, mert egyedül nem jó. Állóképesség ide, állóképesség oda, te is vastagon ittál, és érdekes tengerészjárással tápászkodsz fel az asztaltól...ehh...hullámzik a talaj. Azonban a dartsozásnál is jobban szeretnél pisilni, tekintélyes italmennyiség ment be a gyomrodba az este folyamán és nagyon ki akar jönni, vadállati állólépességednek hála egyenlőre még alul, és még részeg se vagy igazán, inkább csak spicces. Ellenben a mindenáron dobónyilazni akaró társad valószínűleg a saját tökét sem találná meg, de makacsul támolyog a piros céltábla felé, hogy a kis dobónyilakat megkaparintsa...közben mindenkinek bizonygatja, hogy a légióban a dobófegyverekből milyen kiváló kiképzést kapott és ezt most be is fogja bizonyítani...közben lefejel egy tartóoszlopot és elsodorja egy helybeli strici piáját, aki -mivel nem akar a légiósokkal bunyózni, nem teszi szóvá a kellemetlenséget.
//A jó hangulatú dorbézolásért 2d100 Tp//
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.09.18. 17:19

(Twan)

*Megköszönöm a szobakulcsot, majd felszedelőzködök és áthelyezem bázisomat a takaros manzárdba. Odabent lepakolászok és levetem a vértemet, majd kinyitgatom az ablakokat, hogy az esti levegő felfrissíthessen. Megnézem a könyvet, de úgy ítélem ehhez több idő kell, így először elővéve egy rongyot és a fenőkövemet kicsit tisztogatom a kardom és a vértem. Nem mintha szükséges lenne, inkább csak a megszokás. ezzel végezve kicsit nézelődök az ablakban könyökölve és a sötétség teljes beálltával meggyújtom a mécsest, becsukom az ablakokat. Kicsit elidőzök a könyv átfutásával, de inkább azt próbálom megjegyezni, hogy miket lehet érdemes tüzetesebben megvizsgálni, mintsem konkrétan az olvasmányból akarnám megismerni Erigowot.*

<Hmm. Lehet meg kéne vennem Holgartól ezt a könyvet. :? Áhh. Egy könyv nem az igazi. Inkább visszajövök és legközelebb is itt szállok meg, hogy innen indulhassak a felfedezőkörutakra. :) >

*Végül jóleső érzéssel térek nyugovóra hisz a mai nap sem volt szürke. Reggel indultam, de a mágia hátán szállva máris a Kontinens messzi szegletében ér az éjszaka. Holnap pedig tovább Haonwell és onnan Yankar felé. ... *

<Kíváncsi vagyok mi lett Iwienből ... :D >

// 2D100: 156 TP//
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Garmacor » 2007.09.18. 23:08

Az őrre majd Xuera nézek
- Mehetünk?
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.

Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Avatar
Garmacor
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 1809
Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
Tartózkodási hely: Erion
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.09.19. 11:10

(Xue)

//Még Carinniánál:
- Az a pénz még megvan, több mint a fele, de elviszem magammal a plussz összeget, és ha nem kellene visszaszolgáltatom feladatom elvégzése után.
*A nászajándék hallatán kicsit megdöbbenek, de hát no, ha valakinek erre van szüksége...
Az csak megfordul a fejemben, hogy bizony erről a leedő ara nem tud... s ha igaz az, hogy csalafintaság van a dologban nem is örülne ennek... majd kiderül, de ha kiderül már nem lesz szükség a gyűrűkre.
Elteszem a pénzt, a meghívólevelet, valamint a nászajándékot, majd útra kelek...*


//A kapunál:
*Fanyarul nézek a kapura meg a hivatalnokra is és elgondolkodom, hogy de jó lett volna hozni abból a teából amit Carinnia adott a Tiadlanból való kapuátlépéskor.
Már mindegy.
Kifizetem a kapudíjat (1 arany?), majd erőt véve magamon Tenhonak bólintok, hogy igen, mehetünk - majd belépek a kapuba egy kis félelemmel, fanyarsággal.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.09.19. 15:45

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Mindenki, kivéve Dormak
________________________________________________________________________________


//Twan//

Nyugodt, csendes erigowi éjszakán vagy túl. A tisztálkodás és a reggeli után folytatod a megkezdett utadat.
Holgar személyesen vezeti eléd a csillogó szőrűre suvickolt lovadat és elköszön tőled:

-Kár hogy nem marad tovább az úr. Megtisztelte a házam a jelenlétével. Mindenesetre, ha legközelebb ismét Erigowba veté az ég, a Rendíthetetlen Tányér visszavárja. -mondja

***
Akár a zöld smaragd a fehér gyémánthoz képest, olyan a különbség az elfbarát Haonwell és Erigow között. Neked mindkettő egyformán lenyűgöző, bár más-más okok miatt.
A város sokkal "családiasabb" intimebb hangulatot áraszt, mint a harsány Erigow, a főutcát is kis virágágyások szegélyezik, középen fasor választja ketté.
Végül csak a látványban gyönyörködsz és már nem járod be nászajándékért, lévén szert tettél egy becses darabra az előző városban.
A Yankarba vezető térkapu nem része a nagy térkapuhálózatnak; egy különálló, ódon roskatag -még a crantai időkből marad matuzsálem feketéllik egy liget mellett.
Mikor a kapuhoz érsz, éppen két utazó téblábol előtted, a kapuban, ők már kifizették a kapupénzt.
A lovad felhorkant és a fejét rángatja ahogy a kapu felé közledetek, állati öszöne berzenkedik az ősi mágia és a kriminális állapotú térkapu kisugárzásától.

//A hivatalnok ugyanazt a szöveget mondja el nekd is amit Xuéknak.//

//Mindenki//

Mielőtt belépnétek, újabb utazó érkezik lóval léptetve a kapuhoz. Egy fényes páncélzatú, szőke vitéz, háán fehér(?) köeny, amibe díszes aranykört és egyéb jeleket hímeztek.
//Akinek van Heraldizmusa az szóljon.//
A lovag hátasa felszegi a fejét és megveti a lábát és berzenkedve, féloldalasan lépdel a kapu felé, láthatólag kemény kézzel kell kényszeríteni az együttműködésre.

***
//Off: Ez a rész ami most jön mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogyan és milyen sorrendben lép be a járatba, a kapuban mindenki ennek a próbának lesz alávetve.//

Az ősi térkapu belűlről egy fehéren foszforeszkáló folyosóra amlékeztet, amit tejfehér köd burkol be.
A járás, a mozgás igen kimerítő és megerőltető; próbára teszi az ember izomzatát, mintha nyúlós és ragacsos sárban dagasztana előre.
A dolgot tovább nehezíti, hogy -ahogy azt rövidesen tapasztaljátok- ha pár pillanatnál tovább áll egy helyben az ember és nem MOZOG ELŐRE, akkor olyan, hullámzásba, és hánykolódásba kezd a lába alatt a "talaj" mint a viharba került hajóknál. Hosszabb távon igencsak hányingerkeltő.
Az út egy lassú tempóban nagyjából 15 percig tart, mire a kapu érkezési oldaláig lehet vergődni. Egyéb kényelmetlenséggel az utazás nem jár, de tény: réges-régen elmúlt már az az idő, mikor ez a térkapu a fénykorát élte.
//Off: Célszámokat fogok felsorolni, amik a járatban eltöltött idő előrehaladtával egyre magasabbak lesznek. Akinek meghaladja a fizikai ellenállását, az d6 Fp-t veszít a kimerítő séta során. MINDEGYIK célszám után, ha az meghaladta a Fizikai Ellenállást.//

Járatban töltött idő/Célszám

5 perc/15
10 perc/20
15 perc/25

Az utazók a járatban látják, halják egymást, megérinthetik és beszélhetnek is egymáshoz. A gravitáció viszont 1,1-1,3 szorosa a Yneven megszokottnak, viszont stabil, nem vátozik, minden esetben a karakterek lába alatt fejti ki a hatását.//

***
Végül három utazó bukkan ki a yankari oldalon, akik egyenlőre túl viharvertek és elgyötörtek ahhoz, hogy a környezetükkel foglalkozzanak.
Tudják ezt a Yankari oldalon posztoló fekete-ezüst tabardot viselő őrök is és, hagyják, hadd fújja ki magát a három idegen.
Végül egy tiszthelyettesi rangú városi gárdista szólal meg.

-Isten hozta önöket Yankarban. Kérném a becses nevüket, jövetelük célját, és az esetlegesen vámköteles áruk bemutatását, úgymint 5 arany értéket meghaladó drágakő, ékszer, műtárgy, kiskereskedelmi mennyiséget meghaladó égetett szeszes ital, afrodiziákum, fűszer, esetleg dohányáru.

-Vizsgálat céljából kinyitnák a csomagjaikat kérem? -kéri az őr udvariasan, de határozottan.

-Ön is jó uram, -néz a lovagra- Amennyiben önnek ez megfelelőbb át is adhatja, míg végzünk.


//Off : Mégegyszer a járathoz, mert Garmacor nem látta át a szitut. A járatban mindenki 15 percet tölt. Ez idő alatt háromszor kell összehasonlítanod a Célszámot a Fizikai Ellenállásoddal. (Nem kell semmit se dobáljál, csak megnézed, hogy nagyobb-e a Célszám az ellenállásodnál.) Mindenhol ahol meghaladja, veszítesz d6 fpt. Ennyi.//
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2007.09.19. 19:09-kor.
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.09.19. 18:44

(Twan)

*Reggel elköszönök Holgartól és emgígérem, hogy ha legközelebb Erigowba vezet utam ismét nála szállok meg. Ezzel eindulok és nemsokára már Haonwell zöldellő utcáit taposom. Lovamat inkább ismét vezetem csupán és nem ülök fel rá. Egyrészt nem akarom terhelni a kövezett utcákon, másrészt így közelebb lehetek az emberekhez. Itt is jól szétnézek, de nem időzök soká csupán amíg elérem a Yankari kaput. Gedo berzenkedése engem is óvatosságra int, de azért csitítom hátasom és közelebb érve beállok a "sorba" az átkelők közzé.*

-Nyugalom barátom. udom, hoyg elég rendezetlen ez a kapu, de így jutunk Yankarba leghamarabb. Sajnos nem jöhetttünk szárazföldön Új-Pyarronból, emrt szorít az idő. Ígérem hazafelé már könnyebb utunk lesz.

*Türelmesen várva az indulást még megnézem magamnak az utitársakat. Kíváncsian találgatom magamban, hogy kik lehetnek és honnan érkeztek. Végül figyelmesen meghallgatva a hivatalnokot csak szelíd mosollyal bólintok, majd bevezetem Gedot a fehér ízzásba egy kis bocsánatkérő mosollyal meghajolva a többi utazó felé.*

-Ha megbocsátanak előre tolakszom. Nem szép tőlem főleg ilyen csinos hölggyel szemben, de talán így először engem nyel el az ősi ízzás, ha gond adódna. :)

*Nem álldogálok csupán török előre a ragadósnak ható masszában a másik oldal felé. Ugyan jó erőnléttel áldottak emg az IStenek jókedvükben ez az ősi "vacak" még így is megvisel. Alig várom, hoyg kiérjek a másik oldalon. Mikor ez bekövetkezik kissé félre húzódom az útból és veszek jónéhány mély lélegzetet. Csak ezek után veszem szemügyre környezetemet. Felmérem az őröket, majd a környéket is. Kissé elcsapongó figyelmemet a katona kérése, kérdése kelti fel. A csomagomat készségesen átadom neki és válaszolok a kérdéseire is tőlem telhető pontossággal.*

-Üdvözlöm Önöket! Nevem Twan di Tertonux. Groad Werthorian Úr mennyegzőjére vagyok hivatalos. Remélem nincs elvámolnivalóm. Azaz szerintem nincs, de azért kérem ellenőrizzék, mert nem biztos, hogy én is olyan jól becsülöm a tárgyaimat, mint Önök. :)

Megjelenés: Magas, izmos testalkatú pyarroni férfi. Már-már tökéletes külsővel és testi adottságokkal áldották meg az Istenek. Hosszúra hagyott szőke haja mindig kissé kócos, de ápolt és az enyhe borzosság csak javít az összképen. Szép, nemes arcéle és szőke-kékszemű származása okán a legendák fehér lovon érkező hercegére hasonlít kissé. Öltözékére nézve egyszerűbb, inkább a kényelmet szem előtt tartó ruházat jellemző. Színeit tekintve ruházata legnagyobb része a kék különböző árnyalataiban pompázik. Egy sötétebb pantalló és egy világosabb, könyékig érő ing adják az alapot, melyre aranyszín mellvért kerül. A páncél a torzó mellett kissé elnagyolt váll-lapjainak és comblemezeinek, valamint az ezeket kiegészítő alkar és lábszárvédőknek hála a könnyed mozgás megléte mellett is megfelelő védelmet nyújt viselőjének. Széles fehér övön lóg hüvelyében pihenve az ezüstös pengéjű fattyúkard, illetve erős bőrcsizma szolgál lábbeliként. Az utazások alkalmával mindezt belső oldalán vörös, külső oldalán hófehér alapon aranykörrel díszített köpeny egészíti ki. Köpenyéhez hasonlóan fehér alapon aranykörös pajzsa és a nyeregtáskában helyet kapó holmija, valamint egy szorosan összegöngyölt hálózsák is felkerül a hűséges hátasra, mely erősítve az álomszerű összhatást egy hófehér szőrű megtermett csatamén.

//2d6: 3 Fp//
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Garmacor » 2007.09.19. 18:58

A térkapu járatának már az elején megfogom Xue kezét és erő szerint segítem amennyire tudom, amikor kilépünk a térkapun még kábán
- Jól vagy?
majd megvárom míg egy kicsit magamhoz térek és az őr felé fordulok
- Üdvözletem a nevem Tenho Soittaja muzsikus vagyok és a hölgyet kísérem.
- Nincs elvámolnivalóm.
- Parancsoljon.
és kinyitom a hátizsákom s közben a lovag lovát figyelem

Tp össz 851
Fp: 16/24
manna: 0/6
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk
a becsület mindennél többet ér.

Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt
arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Avatar
Garmacor
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 1809
Csatlakozott: 2007.03.28. 16:59
Tartózkodási hely: Erion
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Herold Bardelot » 2007.09.19. 19:38

(Gaz Dormak)

//2d100=103//

<ha dartsozni akarunk akkor dartsozni is fogunk>
Megyek és a kezembe véve a dolgok irányítását, azaz a dartsokat. Visszanézek hogy hova lett a nagyokos mikor látom hoyg komoly fejelöpárbajt folytat az ... oszloppal.
< neh ez sem fogja eltalálni a táblát >
-Gyere már Te ökör! Lépek hozzá és odarángatom -jó pár lépéssel közelebb mint illene- a táblához. Majd elkiáltom magam.
-Helyet emberek!
< én szóltam :lol: >
Azzal elkezdjük a játékot, nagyjából a felénél elkezd hiányozni a söröm így kicsit magára hagyom "versenytársam" és megközelítem a kupámat.
Tisztelettel: Herold Bardelot
Avatar
Herold Bardelot
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1139
Csatlakozott: 2007.05.06. 8:02
Tartózkodási hely: Kocsér
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.09.19. 22:33

//Fp vesztés: 3+1+6=10 - a fele Fp-m elment//


(Xue)

*Hálás mosollyal fogom meg Tenho kezét belépéskor, s még az sem zavar, hogy a lovas előre furakszik.*

<Legalább ha megbokrosodik a járatban nem minket tapos el - már ha tudna ott vágtázni... Persze, ha visszafordul, mert ez a daliás legény nem fogja tudni megzabolázni rosszabb helyzetben vagyunk.
...
Hm... Micsoda pasi... és Yankarba tart...>
*Azonban a képbe betódul egy barna hajzuhatag, egy csillogó barna szempár, egy érzéki ajak - de ez is tovaröppen, amikor a kaput átlépjük Tenhoval.
Még jó, hogy fogja a kezem és segít. Az első ötperc nehezen telik, megvisel, fáradva teszem meg és azt nézem kiérünk-e már, majd kicsit javul a helyzet, de ezt betudom, hogy szervezetem megszokta a járatban lévő viszonyt, ám kiábrándít a vége, ami számomra kínkeserves és szinte csak vonszolom magam csomaggommal.
Kiérkezvén Yankarban fellélegzem, de válaszolni még nem tudok utitársamnak - fáradt vagyok, mint aki két-három napig nem pihent semmitsem. Leülök a csomagomra és becsukott szemmel próbálom összeszedni magam, de azt érzem, hogy ezt az utat ki kell aludnom rendesen, nagyon megviselt. Így magam elé engedem a két férfit a vámnál.*

- Most már jobb Tenho... és ezen egyszer még majd vissza is kell menni... - *nézek fanyarul a kapura, majd picit bizonytalanul felállok csomagomról és eleget teszek a katona kéréseinek.*
- A nevem Xue Fong Chiein-Li wri Krilessagor Tiadlanból. Jövetelem célja kettős - Groad Werthorian esküvőjére vagyok hivatalos, ebből kifolyólag van nállam ékszer, mégpedig az Úr és leendő arája jegygyűrűje, ami meghaladja az említett értéket; valamint egy kereskedőház megbízásából érkeztem hivatali követként. - *kinyitom az utazóládát, a tetején egy apró, szépen becsomagolt dobozka virít, a tetejében egy összetekert pergament pihen, valamint női ruhák - szép virágmintásak.* - Más elvámolni valóm nem hiszem, hogy volna, de azért tessék csak... Ugye a gyűrűket nem kell kibontanom?
*Míg a vámolás tart kicsit jobban szétnézek magam körül - a lovast is jobban szemügyre veszem - hisz fogunk még találkozni;, s a helyet is megviszlatom ahová érkeztünk.


//Kinézet:
Kb. 170 cm magas, enyhén sárgás bőrű nairei vérrel kevert erv származású nő. Arányos teste van, melyet jól kordában tart. Megvan minden domborulata ami egy nőnek meg kell, hogy legyen - telt formás keblek, szépen ívelt csípő, formás feszes hátsó.
Barna szeme van, éjfekete csillogó haja, melyben elölről két tincs vöröses árnyalatúra van festve. Nem túl hivalkodóan, de ki van festve az arca.
Egy szandálféleséget visel, fekete takant, és egy fehér alapon virágmintás rövid tunikát.
A takan derekához egy szépen megmunkált mesterkard és tokja van rögzítve.//
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: A yankari légiós [D20]

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.09.20. 18:13

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Tenho, Xue és Twan//

A vámtiszt udvariasan folytatja:

-Természetesen, ha Groad Werthorian főparancsnok esküvőlyére hivatalosak az oda szánt ajándékok nem tartoznak a vámköteles áruk közé.
-De ez eseteben feltételezem rendelkeznek meghívólevéllel. Láthatnám?

***

Miután a meghívólevelek valódiságáról megbizonyosodtak az őrök már nem szőrőznek tovább; azonnal abbahagyják a holmik turkálását, tisztelegnek és kellemes itt tartózkodást kívánnak.

A tiszt még búcsúzóul megkérdi:

-Elnézést a zaklatásért de odatalálnak Werthorian parancsnok házába? -kérdi tőletek.

//Off: Twan már volt ott egyszer kis keresgéléssel megtalálná az odavezető utcát.//

A yankari főtéren álltok; egy kiterjedt egész várost behálózó, hajózható csatornarendszer van itt kiépítve, amely a kikötői öbölbe, és a tengerbe vezet.
//Off: Látványra Velencéhez hasonló.//
A hajózó csatornák vize tiszta, mert folyamatosan mossa a tenger. Széles hosszú gondolák ringanak a vizen átjárót és közlekedési eszközt jeletve a város egyes pontjain. A szárazföld belseje felé haladva természetesen ritkul a hajózható csatornahálózat, de a város különlegessége; hogy a belsővárosi részen körülményesebb gyalog mint hajóval közlekedni.
Megoldható; de sok talpalással, sok kicsi karcsú magas híd igénybevételével.
Yankar fekete-ezüst zászlaját ringatja a szél a kyr kormányzósági palota fölött, amely karcsú tűtoronyként uralja a toroni kitaszítottak városát.
Hamarosan Yankar szimbólumává vált híres légionárusokat is megpillantjátok. Egy teljes diecatort (20 légiós) számláló claor (igazi veterán légiós) osztag masírozik a kormányzósági palota felé.
A légiósok félvértezetet, furcsa fokéllel ellátott légiósszablyát és dobótöröket viselnek, ütemes zörgéssel menetelnek a céljuk felé.
Érezhetően melegebb, forróbb a hőmérséklet, mint Haonwellben volt. A nők többsége lezser szabású és a vállakat szabadon hagyó pasztellszínű ruhát visel, a férfiak bő rövidujjú inget, laza szövésű lenvászon nadrágot.

//A yankari térkapun való átutazásért mindenki kap 50+1d100 Tp-t//

//Dormak//

A törzsközönség különösebb felszólítás nélkül húzódik el a darts tábla közeléből, nem óhajtják megvárni; míg a kis nyilakat valaki fejébe állítjátok.
A társad dob elsőként, dobása fél méterrel elkerüli a célt és a falba furódik. A második nyíl az árnyékszék ajtajába, a harmadik pedig a tábla szélébe.

-Ehh...a következő kör jobb lesz. -bizonygatja.

Te vagy soron.

//Dobj 3 támadódobást, -5 TÉ-vel, Célszám:20, ahányszor megdobod, annyiszor találsz a piros körbe.//
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Téma lezárva
392 hozzászólás • Oldal: 11 / 27 • 1 ... 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14 ... 27

Vissza: Régi Kalandok...

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség