Átváltoztatás Tekercsei (UT)

[Quator ar Zaraquer]

(Ghord)

*Megint rosszul helyezkedtem. Mire odaérek hőbörögni, hoyg azért csak ki kéne tépni valami fontosabb belsőséget a fattyúból már jön is a felkérés. Kicsit meghökkenek és csöndben maradok. Legalább anynira tudom, mint a testvérek, hogy nem pont a "diplomácia" az erősségem, mégha ork mércével mérjük is a józanságot. Node rögtön továbblépek és kis vigyorra húzódik ajkam, hogy senki nem mert közbeszólni. Persze ez inkább egy ádáz vicsorra emlékeztet esetemben. Ezután történik a kihívás. Ennek főként örülök, mert legalább elsz egy jókis harc még mielőtt indulnánk. Viszont a kis villámos figura kezdődő mesterkedése nyomán kezdi ismét elönteni az agyam a vér. Már épp véremhez és ezzel őseim véréhez Oothr erejéhez szólnék, hogy az elvárt szíjhasításhoz megfelelő készséget fiadzon, de a két társ fenyegetése nyomán még tűrtőztetem magam, hogy lesújtcsak. Azért a veremhez menet próbálok mintegy véletlenül "ütéstávban" maradni a kígyónyelvűhöz képest. Azért a várható harc izgalma, mégha nem is én vívom átjárja lelkem és együtt üvöltök a véreim kórusával.*

[Yvett de Crei]

(Ridish)

*A türelmetlenség már engem is hatalmába kerít jócskán, amikor a törzsfőnök és a kígyónyelvű kidugja az orrát a sátorból. Aztán kiderül, hogy valamilyen fontos fegyverről van szó - egy különlges küldetés elé néznek a törzs elitjei. Valahonnan érzem, hogy ezt nem szabad kihagynom és mindent megkellene tudnom róla, de mint pária esélyem sincs erre. Már bánom, hogy nem folyamodtam egyéb dolgokhoz és mentem hallgatózni a sátor mellé, de ezen már nem tudok változtatni.
A kibontakozó küzdelem annyira nem köt le, mert helyette az jár a fejemben, hogy hogyan tudnék a közelükbe férkőzni. Egy megoldás van - hogyha elindulnak követem őket. Aztán majd lesz valami *

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Árnyékjáró szállásterület
Esemény: Az indulás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Nappal.
Résztvevök:Kharaugh;Baghur;Ghord;Ridish
________________________________________________________________________________

A hangoskodás és fenyegtözés közepette szinte fel sem tűnik senkinek az öreg ork, aki odalépett a vezér mögé. Hangja sem volt akkora mint a többieké, mégis elhallgatott a sokaság.
-Így már mindjárt jobb! Te Kilorat nyughass, majd ezt mi megoldjuk, ahogy szoktuk.
A törzsbíra Olergas lépett a színre és a kavarodásnak egyböl vége szakadt. Az egykori énekmondó több év kalandozás után tért vissza a törzshöz. Hosszú évek alatt érdemelte ki a posztját, jószerivel neki köszönhetö a törzs fellendülése.
-A viadal egy óra múlva lessz! Te meg elöadtad amit akartál kotródj innen! Szól a vajákoshoz.
-Apádat üdvözlöm, majd elbeszélgetek vele a tiszteletröl!
A villámszóró némi bizonytalan toporgás után kiállt egy éleset, majd villámcsapásként távozik a harcosok gyűrűjéböl.
Az öreg hajlott hátú bíra szétnéz boltozatos szemöldöke alól majd a még mindig lábatlankodó csöcselékhez fordul.
-Mire vártok?! Egy óra múlva, addig tűnés! Majd a veremben eldöl ki mit tud! Addig nem lessz háború amíg a lándzsa nincs a kezünkben! Mögötte a fönök csak helyeslöen morrant egyet majd elindul a sátra felé. Olergas követi, na meg persze a harcosok sem akarnak lemaradni semmiröl.

Alig fél óra elteltével a legnagyobb verem körül már egy csontot sem lehetett volna leejteni akkora volt a tömeg. Az északi oldalon Baghur rokonai és támogatói, míg velük szemben Largderghar követöi.
A két ork egy mással ellentétes oldalon ereszkedik a verembe. A föhelyen Krgadergash ül jobbján pedig Olergas. Kicsit közelebb a harc színhelyéhez, hisz Ö fog dönteni.
Felállva szól az összegyűltekhez.
-A harc addig tart míg az egyik fél alul nem marad. Bármilyen formában. Pihenö nincs, aki közbe mer avatkozni annak magam harapom át a torkát és legyömöszölöm a lyukon át a beleit! Én mondom meg mikor elég!
Megfordul, kényelmessen elhelyezkedik csak utánna int.
-Kezdjétek.

A két hím eleinte csak kerülgeti egymást, Baghur egy kétkezes bárdot míg Largderghar egy fattyúkardot forgat. A nehézvértezet miatt, mi a kihívottat fedi Ö szinte csak egyhelyben köröz míg ellenfele kerülgeti. A váratlan csapás elvásik a kovácsok remekén, de a félköríves suhintás sem éri el Largerdhart. Egy darabig csak csapkodnak, Baghur néha ki-ki támad, Largerdarh pedig fürgén elmozog hisz, Ö csak égetett bört visel. A tömeg már dübörögve követeli az elsö vért. A közel kétméteres kihívó válogatt figurákkal ront rá ellenére ám az vártalanul egy tiszta és egyenes csapással félresodorja fegyverét és hosszában hasítja fel a késve mozduló ork oldalát. Heves ordítás fogadja végre eredményét a várakozásnak. Mindkét oldal kifejzve ezzel elégedtségét, vagy épp dühét. Páran elmentek a dobokért, így a harcot ütemes dobolás kíséri. A "zenészek" utat törve a csürhén át a verem szélén követik a ritmussal a harc folyását. A csata közel fertályórája tart már. Mindkét küzdö beleszaladt vagy egy páncélkesztyűbe, vagy egy alattomban elörántott fogastör hasított a vért eresztékei közé. Úgy tűnik a harcot mégsem a küzdök döntik el, hanem az idö. Bár Baghur a vértben sokkal nagyobb terhelésnek van kitéve, Largerdhar az oldalán éktelenkedö seb miatt már kapkodva szedi a levegöt. Ez a többségnek nem tűnik fel, és tábora is szinte biztos a gyözelemben, mikor a páncélos alak egy végsö ám annál vehemensebb mozdulatsorba kezd. Lendül a bárd jobbról, balról és a forgás csak nem marad abba. Largerdhar kezd a verem szélére szorulni. A hóhérszekerce olyan sebességgel pörög, hogy nem tud kitörni, és nem akarja vértjére bízni az életét. Próbálja egyenes szúrásokkal áttörni a bárd alkotta falat, ám mikor az szinte kitépi kezéböl a pengét, már késö. Ahogy utánna kap, már nincs ideje arra, hogy egyensúlyát visszanyerje, így nincs más hátra elöre elven, bevetné magát Baghur lábai közé, ám a fegyver nyele hangos csatanással üdvözli az ork koponyáját, majd az állkapcsa a verem porát. Baghur kezében a fegyver szinte higanyként folyva, már újra lendül ám kiálltás állja útját a kivégzésnek.
-Elég! A hang szinte orkánként csap le a bajnokra, és nem is tartalma, inkább ereje az, ami szó szerint megtántorítja.
-Baghur viszi a bárdot. Nyílvánítja ki az eredményt.
A tömeg egyhangú üvöltésébe csak néhol vegyül csalódott ordibálás, és ismét van jó ok pár keresetlen pofon kiosztására is. A veremben a vesztes már talpra kecmergett, ám csak segítséggel képes elhagyni azt. Valószínüleg ápolásra szorul. Baghurhoz is leereszkedik pár rokona és kihámozzák a vasból//ha kéri// majd a törzsbíra utasításásra az indulókat egybe gyűjtik a törzsfö sátrában.
//4 ép; 51 fp//

(Mindeki kivéve Ridish)

Bent a törzsfö, a bíra, két vajákos és egy faláda várakozik.
Ahogy beléptek pálinkás kulaccsal és a börökön hellyel kínál benneteket a két vajákos, majd Olergas szólal meg elöször. Szavai megfontoltak, gondolatban tán máshol jár.
-Eljött az idö. Törzsünk véget vethet a viszálynak. Nem holmi megalkuvással hanem tiszta egyenes csatában.
Rátok néz, vöröslö szemei mégis a távolt fürkészik.
-Nem lessz könnyű dolgotok! De mindent megadunk mit adnunk engedtetett.
Int és a két vajákos közelebb hozza a ládát hogy az énekmondó is elérje majd kisomfordálnak a sátorból.
Az ork elöször egy csomagot vesz elö közönséges vászon kötésben és a bal oldalára teszi, majd a ládába nyúlva egy elképesztö méretű kétélű bárdot húz elö. Valami trükk lehet a dologban, mert a fegyver méretei jóval meghaladják a ládáét. A bárd fénytelen, szinte már sötét, és úgy tűnik hogy a nyelétöl a fejéig egybe kovácsolták.
A következö egy irha, méretéböl ítélve talán wargé lehetett egykoron, végül pedig egy közönséges vasláncon sárga fénnyel izzó amulett vesz elö.
-Nos Kharaugh, neked ezt szánom-nyújtja feléd az amulettet- a benne rejlö hatalom veszélyes, óvatossan bánj vele.
Az irhát Ghordnak nyújta.
-Vigyázz vele, hosszú éjszakákba telt míg megszereztem. Elözö tulajdonosa nehezen adta.
Végül Baghur felé nyújtja a bárdot.
-Ez egy graer dwaghul, becsüld meg és nem hagy cserben. Sok nemzedékkel elötted egy kiváló harcos kovácsolta, és még mindig örzi lelkét.
Bármire van szükségetek, vigyétek. A patkányképü villámhajigáló két társát adja mellétek hogy el ne tévedjetek. Röhejes, de a Kobrák ragszkodnak hozzá. Ezt a csomagot kell átadnotok nekik. Bök a bal oldalán heverö kis vászonra. Ök el fognak vezetni a lándzsához titeket. Ha mégsem ... nem aggódom, tudjátok mi a dolgotok velük.
-Holnap indultok, addig szedjétek össze amit akartok.

[Quator ar Zaraquer]

(Ghord)

*Nem várom meg a törzsbíra felszólítását a távozásra. Mivel ez az ökölrázogatás nem tűnik érdemi harcnak, így inkább az egy óra múlva kezdődő mérkőzésre koncentrálok. Ezért is indulok már most a veremhez, hogy biztosan jó helyről és az első sorból láthassam a történéseket. Jó harc bontakozik ki, de az idő előtti megszakítás nem tetszik. Így hangot is adok a rosszallásomnak, hogy a felkorbácsolt indulatok közepette csak így kedélyes iszapbirkózássá silányul a véres küzdelem. A csalódottságomat a környező tömegen vezetem le, ahogy utat török magamnak és elvonulok duzzogni. Azért a hívásra megjelenek én is a vezéri sátorban, de nincs kedvem a pálinkához, így csak szótlanul leülök a sarokba. A rivális törzs lemészárlása azért oldja a rosszkedvemet és egyre figyelmesebben hallgatom a vezéreket. Az irhát megkapva kicsit méregetem, de végül úgy döntök biztos hasznos holmi, ha kifejezetten a küldetéshez szánták. Egyszerűen magamra terítem kíváncsian, hogy minek is kéne történnie. Kérdőn nézek a vezérre, hátha ő többet tud róla.*

-Miez?

*A nyakunkba szakadó nem kívánt kíséret hallatán elkerekednek a szemeim és ránézek leendő útitársaimra, hogy ők mit szólnak ehhez.*

-Sápadt hernyók?!? Ráadásul rögtön kettő? Az világos, hogy mi történik velük, ha megpróbálnak tőrbe csalni. Viszont mi legyen velük, ha már megszereztük a fegyvert? Mégsem kéne a kígyóknak is tudomást szerezni arról, hogy mit és hova vittünk.

*Ha megkaptam a válaszokat és nem vetődnek fel ismételt kérdések elégedett morgással hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát. Ha véget ér a tanácskozás és elbocsátanak minket elindulok kifelé, majd a tábor széle felé, ahol a sátram áll. Már azon gondolkodom hogyan alakul majd az utazásunk. Lassan elkezdek összepakolni, ami nem tart valami sokáig, de ezt nem is bánom. A szükségesnek ítélt eszközeim mellé még majd beszerzek egy tekercs kötelet és néhány napi élelmet az út elejére, de gondolom ezt majd egyben kapja az induló különítmény.*

<Hmm. Érdekes ez az egész. Egyrészt ez a sok törzsi ereklye, amit ránk testálnak a küldetéshez. Nomeg a Kobraivadékok keveredése népünk csapatával. Meg persze nagy a hallgatás a megszerzendő fegyver és a megszerzés körülményeit illetően is. Áhh. Ezeken majd akkor gondolkozunk, ha már ott leszünk. Addig nincs értelme és csak remélni tudom, hogy elég sokan próbálnak megakadályozni minket. Így legalább jó sok sikoly szállhat Oothr felé, hogy tudja serényen juttatom érvényre vérvonalunk elsőbbségét a harcokban is.>

Felszerelés: handzsár, béltépő, 1 váltás ruha, kötszer, edények, tégelyek, mozsár, gyógyfüvek, tarisznya, fenőkő, 3 kréta, kova és acél, takaró, 20m kötél, vizestömlő, élelem, végzetköntös, warg-irha

[Wharadak]

[Amaro Black]

*Rámosolyog a kelletlen válaszra.*
- Ne vedd komolyan. -*pengevékonyra húzódik a mosolya*- Magasabb körökben nagyonis fontosnak tartják az efféle köntörfalazást. Ámbátor, ne haragudj, ha félbeszakítottalak. Folytasd, kérlek.

- Áh, szóval ez a fürkész...! -*mondja szarkasztikusan, de azért továbbra is figyel a másik mondandójára. Habár szavai bántónak tűnnek, azokat nem közvetlenül a másiknak szánja. Bizony, semmi kedve sincs itt időzni és ezen senki társasága nem javíthat - elvégre a 'szívélyes' invitálásnak nem mondhatott nemet. Tekintetével különösebben nem keresi a fura tárgyat, számára ez csupán a színes fémlap.*

- Azt mondod, hogy ez a vacak nem okozhatja a vesztemet? És mi van, ha egyenesen egy sárkány odújába vezet?
<...Vagy még rosszabb helyre......>
- Bah, egy térképnek jobban örülnék... -*teszi hozzá láthatólag bosszúsan*
- A kérdésedre felelve, -*veszi fel ismét az udvariasság álarcát*- valóban indulnunk kellene... -*kicsit elhallgat, mondhatni hatásszünetet tart*
- Te tudod, hogy hol van ez a Beris Tare...?

[Ichigo]

(Raquo)

-Tudom, hogy merre van. Abaszisz nyugati határnak a szélén. - mondja felfelémenet a lépcsőn, majd mikor kiérnek a házból szétnéz, mintha keresne valakit, majd ismét Amarohoz fordul.

-Azért örülök, hogy legalább egy ember tart velem erre a küldetésre és nem kell egyedül mennem azok a tetves orkokkal.

*Távozásként int, majd hirtelen megáll és visszaszól.*

-Jaj a legfontosabbat nem egyeztettük. Holnap reggel akkor találkozzunk a nagytéren, a szökőkűt mellett.

EDIT:
Felszerelés:
2 rend ruha, Fegyverei, Mérgei, 1 db utazó ló, Lószerszámok, 1 db nyeregtáska, 1 db hatalom amulettje feltöltve 70 Mp-vel, 6 db hatalom itala, 1 db válltáska a mérgeknek, 1 db hátizsák, 2 db fáklya, 1 db tűzszerszám, 1 db takaró, 1 db erszény(6 ezüst, 164 réz), 2 db vizestömlő, 1 db bőrkötésű könyv, 1 db írótoll, 2 dl tinta, 3 napi száraz élelem, 1 db Forraló edény, 2 db mozsár, 1 db sárkányfiók lehelete ital

Mérgek:
-Vérizzó: 6 adag
-Nyelvoldó: 4 adag
-A vipera vére: 10 adag
-Fantomharcos: 5 adag
-Fekete Halál: 2 adag

[Yvett de Crei]

(Ridish)

*A harc és kimenetele nem érdekel, annál inkább az ami ezek után történik a főnöki sátorban.
Valahogy nem hagy nyugodni, hogy nem hallom a dolgokat odabentről, s lassan veszett állatként kezdek toporogni a saját sátramban. Egyetlen megoldása van a dolognak, meg kell kockáztatnom...

//PM ment Herold! - huhúúú, de titokzatos vagyok //

Amint sikerült a tervem azonnal a sátor felé indulok gondosan ügyelve arra, hogy senkinek még csak véletlenül se menjek neki. Az sem baj, ha a sátor "ajtaja" be van hajtva, s így észrevétlenül nem tudok bejutni, elég nekem az, hogy közvetlenül a sátor mellett hallgatózhatom - remélve, hogy a szűkre szabott időmben sok fontos információhoz juthatok.

//PM második fele!//

Gondosan ügyelek arra, hogy az időm ne járjon le. Így ha közeleg az idő szépen visszahúzódom a sátramba, nehogy valaki azon kívül kapjon rajta, mert annak igen csúnya vége lehet.

[Garmacor]

Már épp lesújtanék amikor mellbevág a hatalommal telített szó
<hál istennek nem kell megölnöm kár lenne érte jól harcolt>
-Köszönöm Krgadergash kár lett volna érte jól harcolt.
amikor Lagderghar feltápászkodik bólintok felé majd a családjához szólok.
- Lássátok el a sebeit ha bármire szükségetek van a családom odaadja nektek.
kibotorkáálok a küzdőtérből majd hagyom, hogy családtagjaim kihámozzanak a páncélból és ellássák a sebeim majd a sátorba megyek
- Üdvözletem.
- Elnézést a késlekedésért, de az erőmre még szükség lesz úgy sejtem.
végighallgatom a törzsfőt és amikor a fegyvert nyújtja felém elveszem tőle azt
- Köszönöm
majd felállok és óvatosan, hogy senkit és semmit ne találjak el megforgatom a fegyvert
- Hőseinkhez méltó fegyver egy úgy sejtem őseinkhez méltó tetthez. Megteszek minden tőlem telhetőt.
- Hogy a hernyókkal mi lesz majd meglátjuk ez tőlük függ meglepne ha méltóak bizonyulnának az életre, de majd meglátjuk. Ha nincs más akkor elmennék készülődni.
ha nem szól senki akkor visszamegyek a családomhoz összepakoltatom velük a felszerelésem ellátatom a sebem majd pihenni térek reggel elbúcsuzok a családomtól majd a megbeszélt helyre megyek
- Jó reggelt!

[Sion]

(Kharaugh)

*Más dolgom nem lévén természetesen annak biztos tudatában távozok a sátorból, hogy most bizony tényleg hős leszek, csak a csupaszbőrűekkel ne kéne többet foglalokoznom! Ehh... Na mindeggy! A sátram felé veszem az irányt és az első nőstényemnek aki az utamba kerül, beráncigálom a sátramba és gaugot nemzek neki. Túl jó előjel ahhoz hogy ezt kihagyjam. Magvamból talán újabb hős sarjad! Utánna annak rendje és módja szerint nekiállok lerészegedni a többiekkel, de csak látszólag és megtalálom a módját hogy feltűnés nélkül csak annyit igyak amennyi még nem árt. Ettől függetlenül persze csontrészeg vagyok mint a többiek.

Reggel frissen kelek és összeszedem a cuccom. Nem kerül sokba, mindíg össze van készítve hogy bármikor indulhassak ha kell. Miután felvettem, csatlakozom a sámánhoz és a verem tegnapi bajnokához.*

Felszerelés: Harci kalapács, Fogastőr, Közepes pajzs, Lemez vértezet, Amulett, Kés, Vízálló köpeny, Bőrbakancs, Takaró, Víz és élelem, 20m kötél csáklyástul, Kova és acél + száraz izé amit meggyújt , 3 db fáklya

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Árnyékjáró szállásterület
Esemény: Az indulás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Nappal.
Résztvevök:Kharaugh;Baghur;Ghord;Ridish
________________________________________________________________________________

(Ghord)

Kérdésedre csak rádnéz, majd egy tört húz elö ruhája mélyéröl. Feláll és odalép hozzád, megfogja a bal csuklód és …. Belevágja a tört a kézfejedbe, az útjában álló izmok inak pattanva szakadnak el, a fájdalom élessen rántja görcsbe kezed, de Ö erössen tartja. Pár pillanat múlva, számodra is meglepöen a fájdalom eltűnik, majd a heg a penge körül elkezd összeforrni, a tör szinte beágyazódik a tenyeredbe.
-Erre jó.
Már épp szólnál, hogy jó, de akkor most mi lesz a törrel, majd a gondolat hatására bevillan, hogy talán ki akarja rántani, és igen… ráfog bal kézzel, míg jobbal a csuklód tartja és a fájdalom újra eljön érted, bár még az elözö által terhelt idegeid ezt már sokkal tompábban közvetítik. A seb rövid idö alatt újra heg nélkül beforr.

(Mindenki kivéve Ridish)

A sátratokban mindent megtaláltok amire szükségetek volt, és reggel pihenten ébredtek. A vackotok elé kilépve, nagyot nyújtozva azon töritek a fejetek hol is kéne találkozni. Valahogy ez most vagy nem lett megbeszélve, vagy teljessen elfelejtettétek.

//kérem az élelemnél és víznél, napi adagban/literben a mennyiséget is, thx//

(Ridish)

Végül csak megelégeled a tétlenséget és azt hogy míg itt ezek a nyamvadt férgek szervezkednek meg konspirálnak addig Te minderröl csak annyit tudsz hogy egy boszorkánymester meglátogatta és háborúra uszítja a törzset.
A varázslat szavai elszállnak a levegöbe, és kicsit meg is szédülsz, de ez már csak így van, velejárója a varázsnak. Lelked megnyugszik, Sogron nem taszított el magától.
Az elmédet rövid koncentráció után kondicionálod erre az alig negyed órácskára.
Bár ezek az elmegyakorlatok is a földhöz szögeznék kínok közt fetrengve a bűzös csürhét, kivétel nélkül, számodra még csak most jön a neheze.
Óvatossan kilesel sátradból, majd mikor úgy ítéled meg hogy senki sem láthat kilépsz és elindulsz a vezéri nemzetség sátrai felé. Természetessen nem a föbejáratot választod és a domb északi oldalán sem juthatsz be hisz arra tanyáznak a törzzsel szimbiózisban élö wargok.
Végül a bozótosban kerülgetve a szunyáló vagy éppen egymást kergetö gaugokat majdnem telibe trafálnak egy jókora ködarabbal, újabb jele annk hogy ezt a lopódzás dolgot még gyakorolnod kell. A „hátsó” bejáratnál is van párt ör ám köztük gond nélkül átcsússzansz. A sátor falához érve hallod ahogy a veremben harcoló hím belép és üdvözli a többieket, majd a szokásos udvariassági körök után a valakik kilépnek, meglesve öket a törzs két jobb képességű vajákosát véled hátulról felismerni, de most a sátor fontosabb.
//az elözö reagból a beszéd részeket hallod//
Érzékeid nem tompulnak el így a közeledö ör sem okoz meglepetést, az már inkább hogy egyenesen feléd tart. Mikor a sátortól távolodva megpróbálsz kitérni elöle Ö is változtat útvonalán. Riadtan nézel magadra, tán elméd most cserben hagyott? Ám a saját tested még mindig nem látod így nem ez a gond. Rövid „fogócska” után végül a bozót és rözse fal tövében könnyít magán, töled alig pár lépésnyire. Ahogy a sátorhoz osonsz már nem hallasz semmit. Pár percig még maradsz, de sajnos nem sok mindet csak szuszogást és zsörtölödö dörmögést hallasz. A várakozásnak a fejedben csilingelö csengöként felhangzó figyelmeztetés vet véget. Miközben kifelé igyekszel a „hátsó” ajtónál valami csopotosulásra figyelsz fel.
Istenek, a portyázók hegyivadászai most értek vissza a vadászatról és az öröknek dicsekednek a remek trófeákról.
Közben pedig teljessen feltartják a nem is lézetö forgalmat, így csak téged zavarnak a szabad mozgásban.

[Mesemondó]

____________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Salk városa
Esemény: A távozás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Éjközép után.
Résztvevök:Raquo nal Terrowel; Amarro Black
________________________________________________________________________________

Az utcán senki és semmi nem mozdul. A távolban, olyan két három utcányira lovak húzta szekér zörög, és a macskák is a közepén járhatnak az éjji szerenádnak. Az utcán némi falevelet teker tölcsér formába az éjszaka fülledt meleg szele. Napok óta nem eshetett a könyéken és ez mázsás teherként nehezedik a levegöre.

(Raquo)

Sajnos a gon-corgákra már nem számíthasz, így magadnak kell valamilyen szállást találnod. Nem véletlen küldtek téged, mindig jól megtanulod a leckét. Így most is tétovázás nélkül fordulsz az útra, mely a Zörgö Kancsóhoz vezet. A klán egyik leköteleztjét reméled itt megtalálni. Az utad, a sötét és kihalt utcákon csak pár alkalomal keresztezi egy-egy batár. Mintegy élénkítés képpen, ám cseppet sem jólesöen hat, mikor egy óvatlan mozdulat hatásásra a macska melynek a farkára léptél, hangos nyávogással és fújással adja tudtodra nemtetszését. Egy bevetés során ilyen hibát elkövetni végezetes lett volna. Most talán nem is akkora baj, hogy a fejvadászok nincsenek a közelben… valószínüleg. Kicsit mintha elpuhultak volna az érzékeid, többször sikerül meglepnie a városnak. Egy nyitott csatorna fedéllel vagy a szinte nyüzsgö éjszakai állatsereglettel. Egy bagoly szabályossan megijeszt, még fegyvert is rántasz, ám sokra már nem mész vele.
Ilyen remek hangulatban érsz a kétszintes csendes házhoz. A cégér a sárag alapon barna törött edény kétségtelenné teszi hogy jó helyen jársz. A megbeszélteknek megfelelöen bemászol a kertbe, és az elörohanó masztif orra alá nyomod a jó elöre bekészített macsakgyökeret. Mint minden a klánban, ez is olajozottan működik, a kutya nem mar meg csak farkcsóválva üdvözöl.
A kármentö mögött megtalálod a pincébe vezetö ajtót is. Leérve a tizenegy lépcsöfokon egy kis szobában megterített asztal és vetett ágy vár. Reggelig itt kihúzhatod.

(Amarro)

Társad céltudatos és határozott léptekkel hagy magadra az immár nem üres, ám zsúfoltnak sem mondható utcán. Nincs más menni kell, visszatérsz szállásodra. A város szokásos zajaiban szinte mát otthon érzed magad. A forgalom gyér, mint általában ilyenkor. Mivel utad elvezeta fötér mellett így pár percre szemrevételezed a szökökútat is. A fura figurát aki egy oroszlán háton pózol a tetején -valami kimondhatatlan nevü obasz vezért- nem kedvelheték túlzottan hisz az orrát és a füleit is megtépte valaki… valószínüleg nem a múló idö. A téren feltünik egy kóbor kutyákból álló falka míg várakozol, de úgy ítélik meg -vagy csak nincs sültkolbász szagod- ma estére nem te leszel a föfogás. A kis utca ami a fogadóhoz vezet sötét és kivilágítatlan, itt már Te is kénytelen vagy óvatosabban haladni. Sose tudni, ám ma már nem ér több meglepetés. Legalább ennyi haszna van ha valaki a Kobráknak ”dolgozik”. A kutya sem mer belekötni. Rövid kopogásod után neszezést hallasz az ajtó mögül. A fogadósné még morog valamit az orra alatt holmi éjszakai baglyokról és a mögötte álló fogadós sem túl bizalomkeltö, méhga a kezében szorongatott fúrkóst a kései órára tekintettel figyelmen kívül is hagyjuk.
A szobád a régi, az ágy hideg és üres, az élelemet meg már meg sem merted említeni ilyen fogadtattás után.

[Quator ar Zaraquer]

(Ghord)

*Nagyot nyújtózva kelek. Megropogtatom tagjaim és kicsit elmélázva bal kézfejemre nézek.*

<Hmm. Érdekes warg lehetett. Azért a vén ordas sem volt semmi a tőrrel tegnap. Kicsi hiányzott, hogy szabad kezemmel nem csaptam tarkón a hirtelen műveletére. Azért mégiscsak van valami értelme a szokásjog azon passzusainak, hogy mi alapján választunk törzsbírát és vezért. >

*Ilyen kellemes gondolatokkal zárom ökölbe teljesen ép balom és csapok egyet a földre.*

-Jó. Nagyon jó. Oothr majd megsegít, hogy legyen alkalmam használni is!

*Ezzel feltápászkodok és kis vakaródzás után felöltözök, felszedem a holmim, a farkasirhát és övembe tűzöm a handzsárt. Nincs különösebb okom a viszketegségre, inkább csak megszokás ez is. Kifelé menet elbandukolok a keledező táborban az "éléskamráig" és felpakolok egy heti élelmet és egy jó 3-4 literes tömlőt is megtöltök vízzel. Ezek után még a szárított vadhúsból egy nagyobbacska combdarabot a pofámba veszek és rágcsálom a találka és indulás elérkeztéig. Az higy nem tudom hol a találkozó nem zavar. Megyek és kiállok a dombunkra. Ott valószínűleg észre vesznek. HA érkeznek a többiek is csak morgok meg bólintok nekik köszönés képp. Egyrészt tele a pofám valami szarvas vagy vaddisznó alkatrésszel, másrészt amúgy is fent kell tartani a magánakvaló, idegbeteg látszatot. *

[Yvett de Crei]

(Ridish)

*Hallgatózásom közepette az érkező ork őr igencsak epés szavakat hoz elő belőlem - természetesen ez hang formájában nem nyilvánul meg, pusztán gondolati szinten.
Igyekszem minél jobban kikerülni, s közben azon jár az agyam hogy lehet, hogy "követ"?!
A sátorhoz visszamenvén pedig keserű és csalódott érzés kerít hatalmába, majd a kergetőző őrre pillantok - ha még a közelben van - és eljátszom pár szegmensig a gondolattal, hogy meg kellene szabadítani az életétől...
Nah persze a kis csilingelő vészharang az elmémben gyors távozásra késztet minden más gondolatot háttérbe szorítván. Gyors léptekkel indulok meg a sátram felé, de szinte megbénít a látvány, hogy nem bírok mozdulni észrevétlenül a visszatérő vadászok miatt.
Agyam gyorsan jár, hogy mit tehetnék, hisz az időm jócskán fogyóban. Ezért a legkönnyebb, de a legkockázatosabb dolgot választom. //PM//
Ha sikerül elvonni a vadászokat és az őröket az útról gyorsan elcsusszanok a saját sátramba - s közben magamban igencsak bőszen fohászkodom istenemhez, hogy csak addig tartson ki a láthatatlanság leple...*

[Sion]

(Kharaugh)

//Az élelem 6-7 napra elegendő és két 4 literes tömlőt veszek magamhoz... A többit már leírtam...//

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Árnyékjáró szállásterület
Esemény: Az indulás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Hajnal.
Résztvevök:Kharaugh;Baghur;Ghord;Ridish
________________________________________________________________________________

(Ridish)

A kis akciód cseppet sem volt veszélytelen hisz azért azt senki sem gondolja hogy ilyen tűz csak úgy magától keletkezik, hisz erre még nem volt példa a múltban. A szökésed a vezéri nemzetség területéröl nem éppen problémamentes, de sikeresnek mondható. Azt a csekély botlást leszámítva, hogy a frászt hoztad a kavicsokat dobáló kölykökre mikor melletük elhaladva hullt le rólad a varázs álcája, gond nélkül visszaértél a sátradba.
Kint már többen arról pletykálnak az általad kelltett zavarban, hogy kém van a környéken, a férfiak többsége látod teljes fegyverben tart az kis mutaványod felé míg a nök nagy része a patakról hordja néhány kósza -és eddig csak cserzésre használt- dézsában a vizet.

(Mindeki)

A tegnapi gyújtogatás felelösét még nem találták meg, ám a dombon ott vár rátok a törzsfö és tanácsadója.
Mire mind odaértek a törzs is kezd éledezni, bár a vadászok már rég elvonultak. Van pár bámészkodó gaug is ám a mindennapok felett átvette az uralmat a háború elökészítése.
-Nos a hely, ahol az emberekkel talákoznotok adatott a határ és az út melyet ök Vörönek neveznek találkozásánál lesz. Bár semmi közelebbit nem tudok róluk, de szerintem elég, ha arra figyeltek ki az aki nem kezd azonnal fejvesztett menekülésbe jöttötökre. Mondja az énekmondó.
-Ezt rád bízom Kaharugh. Nyújtja feléd a tegnapi kis csomagot, mit a hír hozója hagyott itt.
-Cselekedj vele belátásod szerint.

A megnevezett pont jó két heti járóföldre esik a szállásotoktól így készültök fel hát az útra is.
Az indulás már kisebb üneppé magasztosul, egészen az erdö széléig rohannak utánnatok a gaugok.

//Yvett pls azt is írd le hogy’s mint tervezed a továbbiakat, köszi//