Azrel körülnéz a helyiségben. A többség lovag, de akad egy két másfajta ember is. Óvatosan végig méri a hölgyet, majd gondolkodás nélkül teljesíti kötelességét, elköszön barátaitól, akik élénk kacsingatásokkal viszonozzák a gesztust, majd az ezüstmaszkos hölgy mellé lép.
<... Valóban gyönyörű tünemény. ...> -gondolja.
- Hölgyem! Azrel Lorden, készséggel állok szolgátára. - mondja, majd tiszteletteljesen meghajol.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
*Örül, hogy ilyen hamar akadt jelentkező. Annak meg pláne, hogy nem a szájhősökből, hanem a szolidabb kiadásból. Végigméri a lovagot tetőtől talpig.* <... Nem a legjóképűbb, de úgylátszik van benne sansz. Tudja, hogy mit akar. Remélem jól eligazgat itt a városban. Aztán majd eldöntöm, hogy mi legyen vele. Ha jó szolgálatot tesz, talán még kap is valami jutalmat fáradozásáért. De most elég nekem Hasim fékentartása is. Az utóbbi időben túl sok fölös energiája van. Valamivel lekellene vezetni. ...>
*Bátorító mosolyt küld a lovag felé.* - Köszönöm, hogy segít rajtam ebben a kiszolgáltatott helyzetemben. Mivel hálálhatnám meg előzékenységét? Este megtisztelne azzal, hogy velem költi el vacsoráját? Ezzel már az elején törleszthetnék valamit az ön szívességéből.
*Türelmesen várja a lovag válaszát.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
- Megtisztel hölgyem, mindazonáltal ellőrre le kell szögeznem, hogy a vacsora költségeit jómagam állom. Ez az egyetlen feltételem. - mondta, és magában előre nevet, hisz a vacsora a lovagok, és kíséröik számára teljesen ingyenes. Kissé azonban meglepődött rajta, hogy ilyen könnyű a dolga, egy kis csalódottságot érzett, bár a gyönyörű hölgy látványa valamennyire ellensúlyozta ezt az érzést. Általában magányosan tengette napjait (az elmúlt hetek kívételnek számítanak), de ha mégis udvarlásra adta a fejét, akkor általában nehéz dolga volt.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
*Végighallgatja a lovagot.* <... Azrel Lorden. Hmmm. Tetszik a neve. Most már biztos, hogy ő kell nekem. ...>
- De lovagúr. Kérem. Meghívtam önt. Hadd gondoskodjak mindenről én.
... De udvariatlan vagyok. Szólítson Clauril kisasszonynak.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
- Köszönöm a meghívást, elfogadom. - válaszolta Azrel.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Kherion Ran'Dhaal 2006.02.05. 19:28-kor.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó első szintjén Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, ebédidőben Résztvevők: Clauril (Limenel), Sylas Oira (Hakea'Ello), Azrel Lorden (Kherion) _____________________________________________________________
*A folyamatos nagy sürgésforgásban fel sem tűnik, hogy közben néhány méterrel arrébb, a szint másik részében a nagy ebédlőasztalok közben megtelnek terítékekkel. Viszont talán ti is megérzitek, hogy az egész szinten egyre áthatóbbá válik a különféle főtt és sültételek illata. Eközben szinte mindenkihez, aki vendég, vagy vendégnek látszik, odalép egy a sok jövés-menésben lévő inas, vagy szolgáló a szálloda személyzetéből, és ilyen kérdéseket tesz fel:
- Elnézést, ön új vendég? (Amennyiben igen a válasz, a kérdés a következő)
- Láthatnám a szobakulcsait? (Rövid ellenőrzés után a kulcsokra vésett apró jelekből megállapítja milyen osztályú szobákhoz tartoznak, majd az első osztályú szobákkal rendelkezőknek így szól:)
- Köszönöm! A Másod és Első osztályon lakó vendégeknek a fogadó ebédet, reggelit és vacsorát biztosít. Kérem fáradjanak az asztalokhoz, az ebéd önkiszolgáló. (Az első osztály lakóinál hozzá teszi)
- Persze, ha gondolja, válassza ki az asztalnál a megfelelő menü összeállítást, és mi felvitetjük a lakosztályába.
*Feláll a pulttól, elmegy a kajáldába és magához vesz valami sültféleséget ami eléggé étvágygerjesztőnek tűnik. Aztán "zsákmányával" leül egyik asztalhoz, lehetőleg olyan társaságba (pl a lovagok), akik idevalósiak és tud némi információt szerezni a városról, esetleg a hitélet lezajlásáról, vagy szimplán felcsíp valami egyszerű pletykát, akár érdekes, akár nem. Viszont végig lelkes arcot vág, mint akit roppant módon érdekelne minden apró részlet.
Mikor egy inas odalép Azrel mellé, a lovag megmutatja neki a kulcsát, majd a hölgy felé fordul.
- Esetleg átkísérhetem az ebédhez? - kérdezi.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
*A szolga kérdésével pár másodpercig nem is foglalkozik, hanem a lovagnak válaszol.* - Megtisztelne vele Lord Lorden.
*Belekarol a lovagba és visszafordul a futrinkához.* - A kulcsom a szolgálómnál van - és mutat Hasim felé - elsőosztályon vettem ki lakosztályt, de úgy döntöttem, idelent étkezem.
*Azzal hagyja, hogy a lovag elvezesse az ebédlő felé, de közben odaszól még hozzá.* - Annyira nem lett volna kedvem egyedül enni a lakosztályban.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó étterme Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, ebédidőben Résztvevők: Clauril (Limenel), Sylas Oira (Hakea'Ello), Azrel Lorden (Kherion) _____________________________________________________________
+Az asztalhoz vonulnak sokan, rangos, és kevésbé rangos vendégek. Az asztaloknál bőven van hely, jut mindenkinek bőven. A lovagok is egyöntetűen az asztalhoz vonulnak, nagy csörömpöléssel, csörgéssel zörgéssel, miközben az ebédhez a terem végébe muzsikusok és bárdok érkeznek. Többen felfigyelnek, a hangszerek hangjára, lágy dallamokat játszik az ujjak és a húrok összhangja. Nagy a zaj és a beszéd, női ajkak fecsegését lovagok hahotája töri meg, miközben a szolgák hada serényen tesz-vesz. Az asztalok megrakva, minden földi jóval. Mindenki megtalálhatja itt a számára legmegfelelőbb étket, bármi légyen is az. A nagy középső asztalnál foglalnak helyett az Aranykör, a Krad, és a Dreina lovagrend tagjai, nemes és dicső lovagok ők, hitük jeles védelmezői, és Pyarron neves emberei. Közöttük ül egy ember, ki nem visel sem vértet, sem fegyvert. Arca fiatalos és csinos, nemesi vonásokkal rendelkezik, bőre napbarnított, szeme világos szürke, haja szalmaszínű, alkata szálkás, férfias. Díszes, arany hímzéses fehér selyeminget, ugyanilyen színű nadrágot visel. Eme középső asztal mellett még mindkét oldalán 2-2 sor van. Az ebédnek nincsen meghatározott kezdete, az emberek leülnek és beszélgetnek, ismerkednek, és persze esznek. Lord Lorden Claurit az oldalán a középső asztal melletti egyikhez vezeti, társaitól nem túl messze, de nem feltétlenül közéjük. Sylasnak is sikerül velük szemben, az asztal másik oldalán egy helyet találnia, ahonnan remekül rálát nemcsak rájuk, de a középső asztalnál üllő társaságra.*
-Elnézést nagyuraim szabad ez a hely? Köszönöm nagylelkűségüket.
*Örömmel konstatálja hogy a gyanús nővel szemben foglalhatott helyet. Nyugodtan elkezd falatozni, közben az illemszabályoknak megfelelően társalogni kezd a mellette ülőkkel, bármiről ami épp felmerül. Közben néha szándékosan rápillant Claurilra, de ha ő keresi a tekintetét, lesüti a szemét, és eszik tovább, mintha észre se vette volna. Megtanulta játszani szerepét, nemhiába lépett fel néhány Shuluri rododa darabban.
//a hőn áhított kinézetleírás//
Hosszú ujjú szürke, finom selyemből készült inget visel, szellős, bő nadrágot fekete bőr övvel és barna bőrsarukkal kiegészítve. Alkatra inkább nyúlánk mint erős, bár látszik rajta hogy makkegészséges. Mosolya megnyerő, arca barátságos, szemei mégis hideg gleccserkékek, és ha sokáig nézi őket az ember mintha homály kavarogna íriszén, riasztóvá téve átható tekintetét. Haja hollófekete, enyhén kócos és az álláig ér, bőre enyhén kreol árnyalatot ölt. Vonásai határozottak, a hódító kyrekét idézik az avatatlan tartásából és megjelenéséből mégis leginkább holmi diáknak nézné.
*Vesz magának mindenből egy kicsit, aztán leül a lovagja mellé. Evés közben hallgatja a környezete beszélgetését. Jól megnézi a vele szemben leülő férfit. Elcsodálkozik arcvonásain. Feltűnően kyr arc és szem. De a haja fekete. Pedig a kevertvérűeknek nincsenek ilyen tiszta vonásaik. Gyanússá válik neki. Néha lopva ránéz evés közben.* <... Hogy kerül ide egy kyrvérű? Lehet, hogy a nyomomban van? De ilyen hamar lebuktam volna. És vajon ki küldte utánam? Ha tényleg én kellek neki, akkor ma este le fog csapni. Fel kell készülnöm. Nem adom könnyen magam. ...>
*Szellemnyelven üzenetet küld a szemben ülő férfinak.* *** Ma éjközépkor találkozzunk. Nem kell titkolóznod előttem. Mindent elintézünk akkor. ***
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Igencsak ledöbben mikor szellemnyelven szólítják, a hang forrásán méginkább.
<Hiba volt elbíznom magam...már azt hittem hogy csak a paranoia művelte ezt velem. Hát nem. Lehet hogy ez volt az utolsó utam...Hehe azt hiszed hogy most kifogtál rajtam mi, némber. No megállj, nem olyan fából vagyok faragva.>
***Nem tudom mit akarsz tőlem, de legyen. Éjfélkor bizton találkozunk. Mondj egy helyszínt, ott leszek. És utána takarodj az elmémből...nem szeretem ha étkezés közben zavarnak.***
*Miután válaszolt neki, ráemeli a tekintetét és magabiztos mosolyt ölt magára. Aztán falatozik tovább, esetleg társalog a többiekkel.
<... Na. Nem gondoltam, hogy már az első estém ilyen zsúfolt lesz. ...>
*** A szállóval szembeni házsorba beékelve van egy kis utca. Nevezhetjük sikátornak. Oda gyere éjfélkor. Ja és egyedül. Én is egyedül jövök. Ja és jóétvágyat. (ezt jókedélyű hangnemben) ***
<... Most mi lesz? Remélem nincsenek társai. De akkor is egyedül megyek. Nem fog senki sem megfélemlíteni. Tudok magamra vigyázni. Ha tényleg utánam küldték, akkor tapasztalt. Ez esetben Hasimnak nem venném sok hasznát. ...>
*Odafordul a lovaghoz és kicsit szenvedő hangon megszólal.*
- Kérem bocsásson meg. Nem igazán érzem jól magamat. Átrakhatnánk a vacsorát holnap estére?
*Kérlelően néz rá, majd a válasz után feje bólintásával jelzi távozását. Feláll az asztaltól, egy gonosz kis mosolyt még vett a szemben ülőre, majd távozik. Hasimmal felsiet a szobába, majd levetkőzve le-fel mászkál a hálószobában. Töri a fejét, hogy mitévő legyen. Arca aggodalmat sugároz, mely tovább hat Hasimra is. Clau nem osztja meg a történteket a dzsaddal.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Mihelyt elmondta a helyszínt, alig észrevehetően bólint és befejezi az ebédet. Azután feláll, székét visszatolja a helyére. Előbb fölmegy szobájába pihenni, meditálni stb. Majd úgy estefelé elmegy nézelődni a városba, hátha talál valami altatófélét a piacon, esetleg mákonyfüvet vagy ilyesmit. Mivel nem jár sikerrel, ezért tovább teng-leng majd fölmegy a szobájára és lelkileg felkészül rá hogy este esetleg kemény csatát kell vívnia...