(Rebecca de Viica)
*Kissé fölvonom egyik szemöldököm, nem is tudom hirtelen mit válaszoljak, aztán egy apró súhaj keretében felelek:*
-Hogy hova? Nos, nem is tudom... Csak el innen, minél messzebb, el...
*Ezeket a szavakat mondva emelem keserű tekintetem a férfira, majd ismét megszédülök kissé, s talán kicsit sápadtabbnak is tűnök.*