Fekete Kastély (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

A félelf felnéz a megszólításra, majd kissé csodálkozó arccal mér végig. Úgy látszik nem szokott hozzá, hogy egy csuklya mögül beszéljenek hozzá.

- Szép napot Önnek is, Uram!. A szobánk 1 ezüst egy napra. Plusz reggeli. Ennyi jár érte és a lovakat is ellátjuk.
Ha megfelel, akkor az 5-ös szoba az öné.

S ezzel eléd tesz egy kulcsot és a lépcsősor felé bólint. Ezek szerint a szobák az emeleten vannak…
A vendégek felnéznek a beszélgetésre, ám nem foglalkoznak különösebben veled. Láthatóan egymás pénzének elnyerése köti le őket.
A félelf még egy kicsit gondolkodik, majd kiböki:
- Gelatai vagyok. Parancsol még esetleg valamit?

[Thor]

(Graion Dennirwen)

[Pyarr közös nyelven]

-Köszönöm, és igénybe veszem a szobát.

*Ha előre kell kifizetni pár napot, akkor kifizetem. A kulcsot a kezembe veszem, és megkérdezem merre van az 5-ös szoba, majd a kutyámmal, és a cuccaimmal beköltözök a fogadószobába. Magamra zárom az ajtót, majd lepakolom a cuccokat. A sok új dolog, és az esti találkozó egy nemessel kiszívta az életerőt a lelkemből, és így egy kis nyugalom kell nekem. Ránézek Varangyra, majd eszembe jut, hogy a lovak már kaptak szénát, de a kutya semmit.

[Elf nyelven]

-Hohó, nyugalom, azonnal keresünk neked is valami harapni valót.

*Megsimogatom a fejét, majd kimegyünk a szobából bezárva magam mögött, és a konyhát felkeresem, hogy Varangynak étel kerítsek.
A konyhát megtalálva egy ottani szakácsnak, vagy inasnak szólok.

[Pyarr közös nyelven]

-Hé, jó ember, a kutyámnak kellene hús, és víz. Tudna nekem hozni? Természetesen kifizetem a fáradozását.

*Ha szereztem vizet, és húst, visszamegyünk a szobába, és ott adom oda Varangynak.

[Elf nyelven]

-Jó étvágyat.

*Ezután kényelembe helyezem magam, és vacsoráig meditálok, és próbálom a gondolataimat és látásomat a nyugalom segítségével átlátni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél-este
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Kifizeted az első napot, úgy látszik errefelé így megy ez. Egy napot kifizetsz, a többit ha távozol.
A szobádat is hamar megtalálod, a félelf útmutatása alapján.

- A lépcsőn fel az emeletre, és jobbra.

Az emeletre vezető lépcső tetején megállsz egy pillanatra. Az emelet mindkét oldalán folyosó húzódik, a folyosón jól látható számokkal felírt ajtókat látsz. A belső borítás is fa, a folyosóra szőnyeg van leterítve. A te szobád a központi lépcsőtől jobb felé, a jobb oldalon található. Ennek a szobának az ablaka az udvarra néz, ha kihajolsz rajta, rálátsz a kocsiszínre. A berendezés – csakúgy, mint a falakat borító lambéria - natúr fából készült: egy asztalocska, egy szék előtte, egy ágy és egy szekrény. Az egyik sarokban mosdótál és kancsó. Az asztalon cserépben virág díszeleg. A szoba tiszta és látszik, hogy nem rég lett készen.

Lepakolsz és visszasétálsz a kutyával a földszintre.
A szagok után megindulsz a lépcső mellett lévő egyik ajtóhoz, szerinted ott a konyha. Ám mielőtt belépnél, majdnem beleütközöl egy fekete hajó lányba, aki szintén félelf.
- Bocsánat… - ennyit tud csak a lány kinyögni, mert tágra nyílt szemekkel méreget téged. Igen csinos, a szemei szinte forróságot ontanak magukból.
Kérésedet szó nélkül hallgatja végig, majd pár pillanat után tér annyira magához, hogy bólintson.
- Azonnal hozok valamit, uram…
S miközben visszasiet a konyhába, finoman hozzád simítja a karját.

Hamarosan étel kerül a kutya elé is, és te megnyugodva vonulsz vissza a szobádba estig meditálni, pihenni.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Kellemes borzongás fut végig rajtam, mikor a lány végig simítja a karom. Mosoly jelenik meg az arcomon, miközben a szemébe nézek, de nem jön ki szó a számon. Sose voltam az a nagy nő csábász. A sors úgy hozta, hogy női szemmel szépséget kaptam, de a lelkem mégis visszahúzódó. Így nem mondva semmit a lánynak, visszamegyek a szobámba, hogy meditálhassak. A kutyának odaadom a ennivalót, és a vizet, majd kényelembe helyezem magam, és próbálom megkeresni a belső nyugalmat.

<Vajon miért van rám szükség? Én nem vagyok katona, vagy fejvadász, kik az eltűnt, vagy elmenekült személyeket keresik. Talán nem is egyszerű elrablásról van szó.>

*Próbálok minél több mindenen rágódni, de mivel egyelőre kevés az információm, ezért valószínű nem sok mindent tudok kiokoskodni.
Ha nem zavar meg senki, és eljön a vacsora idő, akkor lemegyek az étkezőbe vacsorázni.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A borbélynak kifizetem a borotválást. Egy ezüstöt adok oda neki. Megköszönöm a munkáját.*
- Köszönöm, további kellemes napot kívánok.
*Belépvén a fürdőszobába kikerekedik a két szemem, majd a hölgy háta mögé lépve, kezemet a popójára téve, azt megmarkolván picit.*
- Kellemes lesz a víz?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A lány enyhén elpirul, de nem ellenkezik bizalmas érintésed miatt.

- Igen, uram, nagyon kellemes a víz. Segíthetek a vetkőzésnél? – kérdi és máris a ruhád gombjain kezd babrálni.

Finom és ügyes keze hamar megszabadít ruháidtól, majd a fürdővíz felé terelget.
A víz tényleg kellemes, a langyosnál kicsit melegebb, de nem forró.
Határozott és szakértő mozdulatokkal kezd a mosdatásodhoz, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy ő is vizes lesz.
Finom, de határozott kézzel masszírozza ki a válladból és a nyakadból a fáradságot, a görcsös izmokat átmozgatva.
Hajadat is átsamponozza, megmossa, kigubancolja, ha kell.

Hamarosan teljesen ellazulva pihengetsz a kádban, élvezve a kiszolgálást…

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Végig hallgatom az öreg mondanivalóját, majd tűnődök egy picit magamban.*
- Tudja... mindenki annyi idős amennyinek érzi magát. Ami látszik, egy dolog; az évek száma pusztán egy adat - az én népem között sokan nem is tartják számon. Nem attól felnőtt egy ember, hogy megélt-e x kort vagy nem. A felfogás, a gondolkodás és a tudás teszi azt, hogy ki mennyire tud megállni világunkban, és boldogulni, segíteni ember társain.
Egyébként is arról volt szó Apol mester, hogy meghallgatom a problémáját és ha tudok tanácsot adok, mert mégis csak nő lennék. Az, hogy én utána mit mondok, mit javaslok már nem az Ön felelőssége... - *mondom ezt a kis tűnődés után neki komolyan, de azért enyhén mosolyogva.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Hmm, igaz, milyen igaz! – mosolyog rád az öreg.

- Ön bátor hölgy, azt már látom. Arról lenne szó, hogy egy barátom, ki mellesleg ennek a városnak a grófja és vezetője nem hivatalosan, beleszeretett egy hölgybe. Viszont pár napja nem kap hírt róla és aggódik. Egy komornáját már elküldte az illető hölgyhöz, ám az nem tért vissza. Annyira aggódik, hogy szeretne pár megbízható, jól képzett embert – nevezzük őket az egyszerűség kedvéért kalandozóknak – megbízni, hogy keressék meg a szerelmét. Arra gondoltam, hogy egy hölgy is jó lenne ebbe a csapatba, mivel én vállaltam, hogy keresek számára megfelelő embereket.
- Gondolja, hogy elvállalna egy ilyen feladatot? Természetesen a megfelelő díjazás ellenében. – néz rád kissé kérlelve, kissé várakozva.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Meglepődöm.*
- A komorna sem tért vissza? Vagy félreértettem volna talán?
A helyi rendfenntartó erők nem tettek, tesznek semmi?
...
Egyébként nem gondolom Apol mester, hanem tudom, hogy elvállalom. Mikor és hová kell mennem? Kit kell keresnem a további tennivalóimat illetően?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

Az öreg kissé zavarba jön.
- A rendfenntartók, öhm, nem tesznek semmit. Egyrészt, mert meg van a maguk baja a banditákkal, másrészt, mert nincsenek bevonva a keresésbe. A barátom nem bízik bennük és nem tartja elég jónak egy ilyen munkára, ha érti mire gondolok.

Kissé meglepődik gyors válaszodon:
- Elfogadja az ajánlatom? Nos, rendben. Akkor találkozzunk este vacsoránál Dul Merrun grófnál. A kastélya itt van a közelben. A Fő tér déli oldala tulajdonképpen az ő kastélyának fala. Ha kilép a fogadóból csak forduljon balra, sétáljon pár métert s már ott is van… - mosolyog rád.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A kellemes fürdetés közben a fürdető hölgyet óvatosan a kádba húzom. ...
Majd a kellemes időeltöltés után kiszállok a kádból, kisegítem a hölgyet - megtörölközünk. Felveszem a köntösöm.*
- Maradsz még egy kicsit? Kérsz inni valamit? - *odalépek az italos szekrényhez, megnézem mit találok benne. Felsorolom számára, hogy milyen italokat látok a szekrényben, és kiszolgálom azzal amit kér. Magamnak egy pohár bort öntök.
Két széket megfogok, kiteszem a teraszra őket - a hölgynek adok egy köntöst azért és kiülünk a teraszra - ha nem szeretné bent maradunk.*
- Még a neved sem ismerem... Én Kyrylo vagyok.
Mond csak, sokminenkit ismersz a városban? Ismerős név a De Brett?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________
A szolgálólány halk sikkantással csobban melléd a kádba, gyorsan átnedvesedő blúza alatt kacéran hegyesednek mellei.
Pár perc nem kell neki, és már mindketten csurdén pancsoltok a habokban.

Az üdítő fürdőzés után kilábalva a kádból felveszed a köntösöd, a lány addig a ruháját rakja ki száradni a meleg napfényre.

- Nem, köszönöm. – feleli kérdésedre.
- Margaret vagyok. – hajt kissé térdet vidám arccal egy szál türölközőben. Kecsesen belebújik a köntösödbe, amit adsz neki, nőies alakja szépen ki is rajzolódik alatta. Megvárja míg helyet foglalsz, majd mögéd áll, és finom kézzel masszírozni kezdi a válladat, nyakadat.
- Nem, még sose hallottam ezt a nevet… - rázza meg a fejét. – Talán Enno, a recepción hallotta, mert ő sok mindenkit ismer.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Egyenesen a város grófjához kell menni? - *láthatólag meglepődöm ezen.*
<A gróf úrnak nincs megbízható embere? Hogyhogy? Még ha a városőrségben nem is bízik, de saját személyes bizalmasai csak vannak... Vagy itt nagyobb a gond mint sejtetik és hitetni szeretnék. Hm...>
- Rendben van, akkor este jelentkezni fogok a gróf úr házánál. De mégis milyen időpontban, mert a vacsora fogalma elég tág kultúránként. Én pedig nem szeretnék udvariatlanul sem sokkal előbb érkezni, sem pedig elkésni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

Apol mester elgondolkodik egy pillanatra, majd megfontoltan válaszol a kérdésedre.
- Nem mondtam volna? A gróf a barátom, neki van szüksége némi segítségre… - bosszankodva ingatja a fejét, láthatóan nincs kibékülve a lehetőséggel, hogy elfelejtett ilyen alapvető dolgot közölni Veled.
- Azt hiszem, a naplemente órája tökéletes lesz. Majd szólok a barátomnak, hogy kissé csúsztassa el a vacsorát.
Ha szép időnk lesz, akkor talán még a kerti pavilonban is vacsorázhatunk, az ilyenkor nagyon kellemes…
- Nos, szép hölgy, nem tartom fel tovább. Este találkozunk! Addig is minden jót! – búcsúzik el tőled az öreg, és lassan, öregesen feláll az asztaltól.
- Én, azt hiszem, megmozgatom kint a parkban elgémberedett csontjaim.

Búcsút int és magadra hagy. Lassú léptei neszét hamar elnyeli a távolság.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Köszönöm Apol mester a bizalmát. Akkor este találkozunk.
Kellemes pihenést! - *szólok utána, ahogy feláll az asztaltól és távozik a fogadóból.
Egyedül maradok, kicsit elgondolkodom, majd huncut mosolyt vágok magam elé. Na igen, így kell húzni az időt és legalább nem fogok unatkozni.
Ha tudok, akkor rendelek ebédet magamnak - ideje lenne enni is valamit.
Ebéd után pedig megnézem, hogy Damal hogy van, ápolják-e rendesen.*