Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Vizes pléd le. Száraz marad. Én meg várom a nagy összeröffenést.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Oh, a hiúság a legnagyobb erõ. Na igen, ha már úgy nézne ki az arcom, mint Flammé, inkább görbe botot nyomnál a kezembe, de csókot nem adnál, mi?-nézett nyíltan a félvérre-Igaz, én se érnék hozzád pálca nélkül ha összeszáradnál...
Fegyvert eltette, lépteit megszaporázta a könyvtár felé.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Flamm
_____________________________________________________________

*Bár a két alak feléjük igyekezett, de nem kezdtek el integetni, kiabálni, nem tettek olyan mozdulatot mi arra utalt volna fegyvert rántottak...
Lassan a fû összes zöldje sárgába hajlott, ami eddig sárga volt bebarnult, elszáradt. A könyvtár átjárójáig nem akadt senki a látóterükbe, azonban azon túllépve érdekes látvány fogadta õket. Egy nõ állt nem messze az ajtótól égnek emelve kezeit. Haja õszes-zöld keveréke volt, szeme lehunyva. Testén hogy ruha van-e vagy az a bõre.... mindenesetre úgy néz ki mint akinek foltokban mállik a bõre. A lemállot rész elhalt szürke színû, míg alatta valamivel barnásabb. Flamm felismeri vonásaiban, õ az akivel egy csónakban érkeztek be ide - csak akkor élettel telibb volt; Fergia is ismerõst lát benne - õ az aki ott állt bambán a kislakban, amikor Chezzel Carwyn keresésére indultak és Kalmont megtalálták.*

[Navaratna]

(Fergia)

A fura teremtést látva hátrahõkölt. Torznak is találta meg idegennek is.
-Huj, hogy tekernél kendõt az arcod köré, vagy olyan ronda mint Della istennõ, te izé! Két lábon járó mocsári zsombék! Hogy a görcsbe került ez ide onnan?! Hozzámérsz, kigyomlállak! Ha meg öngyilkos akarsz lenni, ne telt színház elõtt csináld!
Megpróbálta kikerülni az izét. Inkább lásson embert széttrancsírozva, mint efféle torzszülötteket, akiknek ereiben vér helyett nedv kering! Látta a fû romlását, s lelki szemei elõtt lejátszódott, csakhamar ez lesza tetõvel, falakkal, épületekkel, és akkor nem védi meg õket semmi. viszketett a tenyere és a nyelve is. Úgy érezte, sarokba kezdi szorítani valami, s az események úgy dobálják, mint egy elszabadult kis csónakot. Ezt a fajta kényszerítést pedig ki nem állhatta.

[Alauron]

(Salah)

<Jól adod az ostobát, vagy csak ennyire nagyra vagy magaddal?...Mindegy, de én az itteniekre gondoltam, mint hibbant idegenek. >
- A Gyöngybõrû Szépségre gondolsz. Hát igen, fel szokott öltözni, meg át is szokott öltözni, úgyhogy értelek komám, de ha ráesik az esõ a végén még olyan lesz mint egy kifacsart citrom. Szóval te is idegen vagy itt, és most jöttél? Noés minek, üresedés van? És mondcsak ismered egyáltalán azt a NaoGi mester?

[Yvett de Crei]

//Ha Orwen és Flamm ír folytatom.//

[Orwen del'Correl]

//Ezer bocs, de 2 napig nem volt net. //

(Carwyn)

Nem lepõdik meg. Aznap már semmi értelme se lenne. Viszont enyhe félelemmel próbálkozik rájönni, hogy ismerte-e korábban ezt a vénséges teremtményt.

[Navaratna]

(Fergia)

-Befelé, vagy összeázunk mi is! Odabenn pedig végre érdeklõdést mutathatnál a dolgod iránt, Carwyn...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Flamm, Kalmon
_____________________________________________________________

*A fa-nõ nem mozdult meg Fergia hozzáintézett szavaira. Csak állt ott égnek emelt kezekkel - s bõre? egyre jobban kezdett lemállani helyérõl. Flamm különös undorral nézte a jelenést, majd megiramodva szinte felszakította az ajtót, hogy a tetõ fedezékébe bújhasson - szavaiból csak annyit sikerült kivenniük társaiknak, hogy neki már sok az ami itt folyik. Ennyit lehet meg sem érne.....
Így Fergia beparancsoló szavai õt már bent érték.
Carwyn hiába is próbált emlékezni, neki ugyan nem volt ismerõs a teremtmény - sehonnan...
Odabent mire a papnõ és a toroni becsukták maguk mögött az ajtót már Flamm ki is nyitotta a másikat. Ahogy volt vizesen kabátban be is csörtetett a könyvtárba. A köpenyt magáról úgy hajintotta el mintha valami égõ ruhadarab lett volna.*
- Öregem, hogy én mennyire utálom a víz minden formáját. Brrrrrrrrrr .... Na most nézd meg Kalmon hogy nézek ki ettõl az átkozott, kur*@ esõtõl.
*Kalmon már a bejövetelüket hallotta - viszont az ajtón betérõ Flamm igencsak meghökkentõ képet mutatott. Mintha megöregedett volna, már nem 25 évesnek nézett ki a félvér, hanem legalább 45-nek.

A könyvtárban a párnákon Avyen feküdt, még mindig ájultan. Rajtuk kívül senki sem volt odalent, fentrõl pedig a csendt terpeszkedett rájuk.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah
_____________________________________________________________

- Bizony, hogy rá gondoltam, nem szívbajos az biztos.
Nem most érkeztem, és nincs üresedés - legalább is eddig nem volt. Most bizonyára kapkodhatnak majd kiket is eresszenek be a kapukon belülre.... Igen ismerem a mestert, és hamarosan te is megismered - ugyanis hozzá igyekszünk. ...
Látom nem várnak be bennünket, gondolom az étkezõbõl mindenki kijött, úgyhogy megyünk a könyvtárba. Addig is ha van kedved, no meg nem titkos elárulod hogy kerültetek erre?
*A hármas csoport hamar eltûnt a szemük elõtt egy kisudvarban, láthatólag Chez is arra igyekezett.*

[Alauron]

(Salah)

- Hogyan kerültünk? Hát ide hoztak azokon az aranyozot csónakokon. Merthogy hajótöröttek lennénk, és igazán köszönöm a nagylelkûségedet hogy megkérdezed, te vagy az elsõ aki értelmes kérdést tesz fel, eddig mindeki mindent tudott rúlunk, mi meg semmit róluk...Ha már így belekezdtünk remélem a mestered, vagy esetleg tenmagad végre elárulja nekem kik vagytok, és ad majd egy jó tanácsot arra is, hogyan maradjunk életben mire két nap múlva megjön a hajó, ami elvisz számomra sokkal kedvesebb helyekre, mondjuk egy olyanra, ahol nem esik Aggasztó Esõ az égbõl...
<Aggasztó...ez jó vicc Ah nem vagyok normális! Beszélek itt neki...Nézdmár, ott korhad a fatündér! Lelombozó eset... >

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Avy mellett guggolva hallgatom a csörtetést és mikor Flamm bejön felállok a nõ mellõl. Meglátván a hirtelen öregedést kicsit felhúzom a szemöldökömet, de mivel egyrészt volt szó az esõ ilyetén hatásáról, másrészt pedig már szinte semmi sem tud meglepni ezen a furcsa utazáson, így nem mutatok különösebb érzelmeket az üggyel kapcsolatban. Megvárom, amíg a többiek is beesnek az ajtón.*

-Hol van Salah, Gorden és Joakim? Illetve most, hogy így összejöttünk mit kéne tennünk szerintetek?! Gondoltam nem lenne rossz végre egy összefüggõ, értelmes változatot hallani a miértekrõl, hogyanokról.

[Navaratna]

(Fergia)

*A nõ fontolgatott, majd megjhozva döntését kiment köpenyben megint a kinn ázó falényhez. Elõvette fegyverét:*
-Szenvedésnek értelme sosincs, legyen utad hamari-*ezzel erõs szándéka keresztüldöfni a lényt, hogy meghaljon.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Félfüllel figyel Fergiára, majd mikor beértek megpróbál jól szétnézni az épületben.
//Mit lát?//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

- Mondtam már, hogy nem tartozom ide. Én nem tudok választ adni kérdésedre, majd a mester.... ha nem mondja szép szóval mondja másképp. Nekem is elegem van ebbõl a helybõl - azt mondták rázós itt az élet, de hogy ennyire.
Hajótörés... de mit kerestetek itt? Erre nincs egy normális város, de még falu sem. A homoki törzsek is csak jóvalta beljebb laknak a homokbuckák között.
*Salah hamarabb vette észre a fa-nõt mint Chez.
Fergia kilépett az ajtón, haláli nyugodt tekintettel vitte véghez cselekedetét. A tõr minden akadály nélkül csusszant bele a testbe, de az nem olyan volt, mint egy élõé, vagy akár egy hulláé. Inkább volt belül is száraz, mint egy mumifikálódott holtest. A szúrás következménye csak az lett, hogy a tõr szilánkosra törte a "testet", kicsit lemállot, leszakadt körötte a szövet. A paplovag mikor észrevette dühösen lépett mellé, némán nézte a nõ maradványát. Indulatai meglátszottak arcán, de tûrtõztette magát valamennyire.*
- Na ebbõl most lett elegem - *azzal beviharzott az épületbe, az ajtó hangos csattanással csukódott be mögötte.

Odabent:
Kalmon kérdésére Flamm csak megvonta a vállát.
- Én nem láttam õket azóta hogy behozták õket ide. Ameletti putriba lettek berakva melyben Avyen feküdt. Biztos ott vannak még.
*Carwyn szétnézve egy eléggé nagy anyagú könyvtárat lát. Szekrények, polcosak földtõl talán két-kétésfél láb magasságig, tele könyvekkel, tekercsekkel. A világítást a plafonról lelógó gyertyatartókba helyezett gyertyák adják - szinte napfényes világosságot teremtenek. Az ajtó falsíkjában egy lépcsõ van a falba besüllyesztve, felfelé vezet, és szûk, csak egy ember fér el benne egyszerre. A helyiség közepén kõbõl faragott alacsony asztalka, melette párnákra lefektetve Avyen fekszik ájultan, egy hatalmas lilás, zöldes puklival a fején. A csendet megtöri dübörgõ léptek zaja, egy ajtó kivágódása, majd becsapódása, s a következõ pillanatba a könyvtárba berobban egy idegen férfi. Nem kérdez, nem áll meg, egyenesen a lépcsõ felé veszi az irányt, és felrohan. Fentrõl újabb ajtó nyitódás-csapódás hallatszódik.*

[Navaratna]

(Fergia)

*Nézi a becsapott ajtót, vállat von.*
-Maga ki? Lényegtelen. Befelé.-*bámul a magára hagyott másik köpenyesre, majd fegyver eltéve és bemegy a könyvtárba. Ott sóhajtva leveszi a köpenyt:*
-Ha nõ lenne, azt mondanám, menstruál. Aki nem tudja mi az, jobb is neki. Ki szereti tudni, hogy a nõknek havonta vér folyik a lába közül, mi? Carwyn, íme a könytár. Az a tömb arról szól, aminek hasznát veheted -*mutat arr a szekrényrészre, amit korábban Chez mutatott, hogy mérgekrõl szól.*
-Nyugalom. Ne hisztizzünk. Megyek és lenyugtatom ezt a forrófejû dartonitát. Merre ment? Majd letérdelek elé és könnyed örömökben részesítem...Vagy valami hasonló...-*monologizált síri hangon és arra ment, amerre Chez hollétét sejtette: fel.Másfelé nem nagyon mehetett...*